Közeleg a pénzügyi autonómia?
A pénzügyi autonómiához vezető fontos lépésnek tartják a megyék, illetve települések elöljárói, hogy a kormány tervei szerint 2018 januárjától a jövedelemadóból befolyó teljes összeg helyben maradna. Az illetékesek alig győzték sorolni, mi mindenre lehetne költeni a többletbevételt: elsősorban infrastrukturális fejlesztésre fordítanák az összeget, közintézményeket korszerűsítenének, de a szórakozási és kikapcsolódási lehetőségeket is bővítenék. Az elöljárók ugyanakkor szkeptikusak, nem terveznek a pluszpénzzel, amíg nem látják a részletes tervezetet.
A pénzügyi autonómiához vezető egyik fontos lépésnek tartják az erdélyi megyék, illetve települések elöljárói, hogy a kormány tervei szerint 2018. január elsejétől minden, a jelenleg 16 százalékos jövedelemadóból befolyó összeg helyben maradna. Az illetékesek üdvözlik a kabinet elképzelését, elmondásuk szerint az intézkedés nyomán tetemes pluszpénzre tennének szert az önkormányzatok, amelyeknek minden többletjövedelem jól jön, hiszen „sorban állnak” azok a beruházások, amelyeket jelenleg pályázatokból próbálnak megvalósítani, vagy amelyek forráshiány miatt „porosodnak”.
Legtöbben ugyanakkor szkeptikusak, nem kívánnak a kilátásba helyezett pluszbevétellel számolni, amíg a kormány elő nem áll a konkrét stratégiával, törvénytervezettel. A jövedelemadó helyben tartására vonatkozó tervekről Sevil Shhaideh régiófejlesztési miniszter, kormányfőhelyettes számolt be nemrég Marosvásárhelyen. Kifejtette: az összeg teljesen és közvetlenül a megyei és a helyi önkormányzatok költségvetésébe folyna be, további részleteket azonban nem közölt. Ennek megvalósításához egyébként a 2006/273-as számú törvényt módosítaná a kabinet.
A jövedelemadót jelenleg négyfelé osztják: 30 százalékot kap a kormány, 41,75 százalékát visszaosztják azoknak az önkormányzatoknak, ahonnan begyűjtötték, 11,25 százalékot kap a megyei tanács, a maradék 18,5 százalék pedig egy külön alapba kerül, amelyből a vidéki és városi önkormányzatok, valamint a megyei tanácsok költségvetésének egyensúlyban tartása érdekében támogatást biztosítanak. A pénzügyminisztérium 2016-ra érvényes kimutatása szerint országos szinten 27,8 milliárd lej folyt be a jövedelemadókból, ebből 9,5 milliárdot tartottak Bukarestben.
Antal Árpád: hihetetlen, de üdvözlendő döntés
Hihetetlen, de üdvözlendő döntésnek tartja Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere ha a kormány valóban megteszi ezt a lépést. Az elöljáró úgy véli: ez még akkor is előrelépést jelent, ha a kormány ezzel párhuzamosan újabb feladatköröket ró az önkormányzatokra, vagy csökkenti az egyéb forrásból biztosított támogatásukat. „Már évek óta mondjuk, hogy ne tologassuk a pénzeket Bukarestbe, majd onnan vissza, hanem minél többet hagyjunk helyben” – szögezte le Antal Árpád.
A polgármester ugyanakkor szkeptikus, hiszen az eddigi kormányok jellemzően csökkentették a jövedelemadóból helyben hagyott arányt: mint rámutatott, korábban az összeg 47 százaléka maradt helyben, ez visszaesett a mostani 41,75 százalékra. Sepsiszentgyörgynek viszont még ilyen körülmények között is ez a legnagyobb bevételi forrása, a város tavaly 40,7 millió lejt kapott vissza, ha pedig a teljes összeg helyben marad, több mint 100 millió lejből lehetett volna gazdálkodni. Antal hangsúlyozta: ha az illeték egy részét a megyei tanács is kapja, a helyi önkormányzatoknál maradó összeg úgy is megkétszereződhet.
„Ez elmozdulás lenne a pénzügyi autonómia irányába. Viszont még több adónemből, például a nyereségadóból vagy az áfából befolyó összeget is helyben kellene tartani, a legfontosabb pedig az lenne, hogy minden vállalkozás ott adózzon, ahol termel. Jelenleg a nagyvállalatok többsége Bukarestben fizeti a közterheket, például a bankszektor, az energetikai ágazat, a távközlés, a biztosítók, az üzemanyaggyártók és -forgalmazók. Ha valaki otthon felkapcsolja a villanyt, Bukarestnek termeli a profitot” – fogalmazott az elöljáró. Antal szerint egyébként a jövedelemadó helyben tartása nyomán is Bukarest jár jól, hiszen az ebből származó összeg nem a beruházásokat, hanem a fizetéseket tükrözi.
Ötszörös bevételre tehet szert Maros megye
Ötszörös bevételre tenne szert Maros megye az intézkedés nyomán, a pénzt pedig természetesen volna mire fordítani – nyilatkozta Alin Mărginean, a megyei önkormányzat gazdasági igazgatója. Kifejtette: a visszaosztás alapján a megye 135 millió lejt, a befizetett jövedelemadó 18,5 százalékát kapja vissza. Az összegből 36,4 millió lej jut a megyei tanácsnak, a többit a polgármesteri hivatalok kapják. Amennyiben megvalósul a kormány terve, Maros megye a becslések szerint évi 729 millió lejes bevételre tenne szert, ebből a megyei önkormányzatnak 197 millió lej jutna. Mărginean rámutatott: a megyei tanács a pluszjövedelemből finanszírozhatná az infrastrukturális fejlesztéseket, a megyei utak karbantartását és helyreállítását, az egészségügyi intézmények felújítását és felszereltségének bővítését, ezenkívül fedezhetnék az uniós pályázatok önrészét, vagy fejleszthetnék a szociális szolgáltatásokat. „A sor nagyon hosszú, minden többletbevételt van mire költeni, de egyelőre nem számolunk ezekkel a bevételekkel, várjuk, hogy közzétegyék a törvénymódosítást” – szögezte le Alin Mărginean.
Tóth Sándor, Nyárádszereda polgármestere hangsúlyozta: székelyföldi község- és városvezetőkkel közösen évek óta hangoztatják és kérik, hogy a jövedelemadót teljes mértékben fordítsák vissza azokra a településekre, ahonnan begyűjtötték. „Ha lesz valami a tervből, annak mindenképp pozitív hatása lesz a városok, falvak fejlődése szempontjából, és egy lépéssel közelebb leszünk a pénzügyi autonómiához. Minden pluszpénz jól fog, és szükség van rá” – hangsúlyozta a polgármester. Hozzátette: a többletbevételt egyrészt infrastruktúra-fejlesztésre költenék, jó részét ugyanakkor a gyermekekre fordítanák, például bővítenék a sportolási és kikapcsolódási lehetőségeket. Emellett létrehoznának egy ipari parkot, Tóth szerint ugyanis Nyárádszeredának és környékének szüksége van az ilyen jellegű gazdasági befektetésekre.
Sok tervhez rengeteg pénz kell
A szászrégeni alpolgármester, ifj. Márk Endre nem győzte sorolni azokat a terveket, amelyek készen, illetve félkészen várják, hogy pályázati vagy más alapokból pénz kerüljön megvalósításukra. Rámutatott: már 20 éve várják, a szászrégeni munkavállalók után befizetett jövedelemadó ne kerüljön Bukarestbe, hanem helyileg lehessen felhasználni. „Vannak kövezett utaink, amelyek aszfaltozásra várnak, a kemény tél miatt kátyúk tátongnak sok főúton, azokat is be kell tömni. A régi csatornavezetékeket ki kell cserélni, de a szabadidőpark elkészülését is nagyon várják a régeniek. Több pályázatunk is van, kettő közülük a végső elbírálásához közel áll: a városi mozi felújítása és egy vásárcsarnok építése a nagypiacon. Sok tervünk van, mindenhez pénz kell, sok pénz” – magyarázta.
Egyértelműen pozitívumnak tartja az elképzelést a Kolozs megyei Kalotaszentkirály polgármestere, Póka András György is, aki úgy fogalmazott: minél több pénz marad helyben, annál könnyebben tudnak gazdálkodni. A települése tavaly mintegy 200 ezer lejt kapott vissza az adóból. Az elöljáró rámutatott: mivel meglehetősen nagy a turistaforgalom, és számos mesterember tevékenykedik a községben, jócskán bővítené a költségvetést az intézkedés, becslése szerint évi 400 ezer lejes jövedelemmel tudnának számolni, azaz megkétszereződne a mostani összeg. „Mindenképpen jót tesz az önkormányzatnak, ha pénz áll a házhoz, nem vagyunk túl gazdagok” – jegyezte meg a községvezető. Póka András György szerint az adócsalást is visszaszorítaná a módosítás, hiszen ugyan nem dicsekszenek ezzel, de „vannak jól kereső mesterek, akik annyi jövedelmet vallanak be, amennyit akarnak, de amikor a fűtéstámogatásra kerül sor, valahogy megfelelnek a követelményeknek”.
Borboly Csaba, a Hargita megyei önkormányzat elnöke is üdvözli az elképzelést. „Biztos, hogy jobban fel tudnánk használni a helyben maradt összeget, amelyről helyben döntenénk, mint amiről most egy bukaresti minisztériumi irodában határoznak – helyismeret és realitásérzék nélkül” – vélte a megyei tanácselnök.
A jövedelemadó helyben tartása régóta vita tárgyát képezi, sőt a decemberi parlamenti választásokat megelőző kampányban az RMDSZ is zászlajára tűzte ezt a témát. A szövetség legfontosabb üzenete ugyanis az volt, hogy Erdélyt – illetve kontextustól függően például Kolozsvárt vagy Nagyváradot – meg kell menteni Bukaresttől, ezt pedig többek között pénzügyi autonómiával lehet elérni. Az RMDSZ már a kampány hivatalos kezdete előtt plakátokat helyezett ki több nagyvárosban, ezek egy részén az állt: „Megmentjük Kolozsvárt (Nagyváradot) Bukaresttől. Az adóink Erdélyt gazdagítsák. Ne a fővárost!”. Kelemen Hunor RMDSZ-elnök decemberben arról is beszélt, hogy az erdélyi és partiumi megyék többsége az államkassza nettó befizetője, azaz több pénzt küld Bukarestbe, mint amennyit visszakap. Elmondása szerint például a székelyföldi megyék a befizetett összegek mintegy hatvan százalékát kapták vissza a központi költségvetésből.
Bíró Blanka, Kiss Előd-Gergely, Simon Virág
Krónika (Kolozsvár)

Antal Árpád: Jelen kell lenni
Minden rendezvény fontos, amely erősíti közösségünket. Márciusban kettő is van, 10-én és 15-én, aki teheti, vegyen rész mindkettőn – hívta fel a figyelmet Antal Árpád.
A székely szabadság napja jó alkalom arra, hogy a szabadság, a jogállamiság mellett, az elnyomás, az erőszakszervezetek ellen emeljük fel szavunkat –mondta a polgármester. Ha Sepsiszentgyörgyön pillanatnyilag nem is, de Marosvásárhelyen jól tapintható a kettős mérce, amit a román állam alkalmaz: míg az orvosi és gyógyszerészeti egyetem vezetőségét senki nem háborgatja azért, mert nem tartják be a törvényt, a Római Katolikus Gimnázium diákjainak szüleit behívatják, és ha netán nem katolikus vallásúak, arról faggatják, miért járatják katolikus iskolába gyerekeiket. Ami meg a székely szabadság napján a marosvásárhelyi megemlékezést követő felvonulás betiltását illeti, Antal Árpád szerint ez egyértelmű visszaélés Dorin Florea polgármester részéről. Most, amikor a spontán tüntetések idejét éljük, érthetetlen, miért foglal állást a hatóság – nyilatkozta a polgármester. A székely szabadság napján a sepsiszentgyörgyi ünnepségen egyébként ott lesz Antal Árpád, de nem szólal fel (beszédet az RMDSZ részéről Tóth-Birtan Csaba alpolgármester mond), a délutáni marosvásárhelyi rendezvényen pedig nem tud részt venni.
A polgármester egyúttal ismertette, a sepsiszentgyörgyi március 15-ei ünnepség főszónoka Zákonyi Botond, Magyarország bukaresti nagykövete.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Székely szabadság napja: átlépné az akadályokat az SZNT
Bár a marosvásárhelyi polgármesteri hivatal ismét akadályokat próbál gördíteni a székely szabadság napján tartandó tiltakozó megmozdulás szervezői elé, a Székely Nemzeti Tanács leszögezte: az eredeti forgatókönyv szerint tartják meg a pénteki rendezvénysorozatot.
Várhatóan idén sem marad konfliktusmentes a székely szabadság napján, pénteken tartandó megemlékezés, felvonulás és autonómiapárti tüntetés, melyet a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) nevében eljáró Siculitas Egyesület szervez Marosvásárhelyen. Bár a rendezvénysorozat szervezői a törvény előírásai szerint – már 2015-ben – bejelentették az idei megmozdulást a polgármesteri hivatalban, a városháza szerdán közleményben jelentette be: pénteken csak a székely vértanúk emlékműve melletti megemlékezést hagyta jóvá, a résztvevők felvonulását nem, és még kevésbé azt, hogy a résztvevők az úttesten vonuljanak.
A polgármesteri hivatal a dokumentumban megjegyezte: a szervezők rendelkezésére bocsátja a Mihai Eminescu Központ nagytermét, „hogy ott kulturális rendezvényeket tartsanak a székely szabadság napja alkalmából". Azt is hozzátette, hogy a polgármesteri hivatal „jóváhagyta, hogy legfeljebb tíz résztvevő a prefektusi hivatalhoz menjen, és ott petíciót nyújtson be, amint azt a törvény írja" – áll a közleményben. A hivatal álláspontja szerint a székely szabadság napja résztvevői kizárólag a járdán távozhatnak a megemlékezés helyszínéről.
Nem térnek el a forgatókönyvtől
A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) csütörtökön közleményben szögezte le: véleményük szerint a polgármesteri hivatal sajtónyilatkozatban közölt tiltása törvénybe ütközik, s a rendezvényt az eredeti forgatókönyv szerint tartják meg. Kincses Előd, a megmozdulás szervezőinek jogi képviselője az MTI-nek elmondta, a városháza nem is tájékoztatta a székely szabadság napja szervezőit, csupán a sajtóközleményben rögzítette álláspontját.
Az ügyvéd egyértelműen hivatali hatalommal való visszaélésnek tekintette a városháza állásfoglalását. Emlékeztetett rá, hogy tavaly júniusban jogerős bírósági ítélet született arról, hogy a 2016-os és 2017-es demonstráció 2015 elején tett bejelentése jogszerű volt, és a bíróság arra kötelezte a polgármesteri hivatalt, hogy vegye tudomásul a bejelentést. A törvény értelmében a polgármester a bejelentést követő 48 órában tilthatta volna be a két rendezvényt, ezt azonban nem tette meg. Kincses Előd átiratban kérte a csendőrséget, hogy járjon el a szervezőkkel múlt pénteken kötött megegyezésnek megfelelően.
„Florea magyarellenessége nem meglepő már”
Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke csütörtöki kolozsvári sajtótájékoztatóján azt mondta, Dorin Florea marosvásárhelyi polgármester az elmúlt húsz évben mindig is magyarellenes módon nyilvánult meg, nem csoda, hogy ismét akadályokat próbál gördíteni a székely szabadság napján tartandó tiltakozó megmozdulás elé. A szövetségi elnök az MTI kérdésére válaszolva megjegyezte: „Dorin Florea már nem tudja meglepni". Csak azon csodálkozik, hogy még mindig vannak olyan magyar emberek Marosvásárhelyen, akik nem veszik észre Florea magyarellenességét.
„Úgy emlékszem, hogy sem a bukaresti százezres kormányellenes tüntetést nem hagyta jóvá a polgármester, sem pedig a kolozsvári tízezrest, de ettől még felvonultak az emberek, és elmondták a véleményüket" – jelentette ki Kelemen Hunor. A politikus megjegyezte, ő maga egy korábban egyeztetett program miatt nem tud részt venni a marosvásárhelyi székely szabadság napján.
Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester csütörtöki sajtótájékoztatóján a marosvásárhelyi rendezvényen való részvételre buzdította a háromszékieket, és megjegyezte: minden olyan rendezvényt fontosnak tart, amely erősíti a magyar közösséget. Az elöljáró szerint Marosvásárhelyen „tapintható a kettős mérce", hiszen míg az orvosi és gyógyszerészeti egyetem (MOGYE) esetében egy hatályos törvény be nem tartása miatt senki nem vonja felelősségre az intézmény vezetőit, a Római Katolikus Teológiai Gimnázium ügyében szülőket hallgat ki a korrupcióellenes ügyészség (DNA), és azt firtatják, hogy aki nem katolikus, mit keres abban az iskolában.
Antal is egyértelmű visszaélésnek tartja, hogy a polgármesteri hivatal két nappal a rendezvény előtt közleményben jelezte, hogy nem engedélyezi a felvonulást. „Nem értem, hogy most, amikor Romániában a spontán tüntetések idejét éljük, egy hatóság miért foglal állást ilyen kérdésben" – szögezte le Antal Árpád, aki pénteken a sepsiszentgyörgyi megemlékezésen fog részt venni.
Az SZNT 2004 óta szervez megemlékezést Marosvásárhelyen a székely vértanúk vesztőhelyén állított obeliszknél, a vértanúk kivégzésének évfordulóján, amelyet a székely szabadság napjává nyilvánított. A 2013-as, a 2014-es és a 2016-os rendezvény felvonulással és a régiók kialakítására vonatkozó kormányzati elképzelések elleni, a székelyföldi autonómiaigényt megjelenítő tiltakozással végződött. A szervezők becslése szerint mind a 2013-as, mind a polgármester által részben betiltott 2014-es felvonuláson tízezrek vettek részt. 2015-ben Dorin Florea polgármester hivatalosan is betiltotta a demonstrációt, melynek megtartásától el is álltak a szervezők.
A csendőrség a 2016-os felvonulást is betiltottnak tekintette, és mintegy száz szervezőt és résztvevőt bírságolt meg, „be nem jelentett, be nem iktatott vagy tiltott tömegrendezvény" szervezéséért, illetve ilyen rendezvényen való részvételért. A marosvásárhelyi táblabíróság azonban 2016. július elején jogerős ítéletben mondta ki, hogy érvényes volt a demonstráció 2015-ös bejelentése, és az első fokon eljáró bíróság közel hetvenet érvénytelenített a bírságolási jegyzőkönyvek közül.
A március 10-ei megmozdulás szervezői szerdán elmondták: felvették a kapcsolatot a csendőrséggel, hogy a karhatalom – törvényes kötelezettségének eleget téve – biztosítsa az idei rendezvényt. A marosvásárhelyi hagyományos megmozdulás mellett csaknem tíz magyarországi és nyugati helyszínen lesz rokonszenvtüntetés, ezeket több helyütt a román külképviseletek előtt szervezik. Budapesten, a Hősök terén 18 órakor kezdődik a székely szabadság napi megmozdulás – közölték az SZNT vezetői.
A Postaréttől a prefektúráig
A székely szabadság napján tartandó megemlékezés pénteken 16 órakor kezdődik a Postaréten, a székely vértanúk vesztőhelyén állított obeliszknél, ahol többek közt a társszervező Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke, Tőkés László is felszólal. A rendezvényen várhatóan beszédet mond a Baszk Nemzeti Párt spanyol parlamenti frakcióvezetője, Aitor Esteban Bravo, valamint Günther Dauwen, az Európai Szabad Szövetség (EFA) igazgatója is.
A beszédeket követően Ferencz Csaba SZNT-alelnök felolvassa a résztvevők követeléseit tartalmazó petíciót, ezt követően a felvonulók elindulnak a prefektúra főtéri épülete felé, s a rendfenntartókkal kötött megállapodás értelmében az egyik közúti sávot is használhatják. A felvonulás után egy tíztagú küldöttség átadja a kormánynak szánt dokumentumot a prefektúra képviselőjének. A székely szabadság napja utolsó mozzanataként 19 órától díjátadó ünnepségre kerül sor a Kultúrpalotában, ahol az SZNT Gábor Áron-díjjal jutalmazza az Európai Szabad Szövetséget.
Vásárhelyi vesztőhely
1854. március 10.-én végezték ki a marosvásárhelyi Postaréten a székely vértanúkat: bágyi Török János kollégiumi tanárt, martonosi Gálfi Mihály ügyvédet és nagyváradi Horváth Károly földbirtokost, akik a Makk-féle összeesküvés tagjaiként kívánták az elbukott magyar forradalom és szabadságharc lángját újra fellobbantani.
A szabadságharc leverése után, az önkényuralom idejében sok magyar hazafi nem tudott belenyugodni az ország függetlenségének elvesztésébe, így terveket kovácsoltak egy újabb, esetleg külföldi segítséggel szervezendő forradalom kirobbantására. Egyik ilyen terv volt a Makk-féle összeesküvés: Makk József volt tüzérezredes főszervező a Törökországban emigrációban tartózkodó Kossuthtól 1851-ben felhatalmazást nyert Habsburg-ellenes nemzeti felkelés hirdetésére. A szervezkedésben részt vett Török, Gálfi és Horváth is.
A kormány tudomást szerzett a készülő felkelésről, Heydte tábornok érkezett Marosvásárhelyre a dolgok kikémlelésére. Árulója is akadt az összeesküvésnek Bíró Mihály személyében, aki megszerezte Török Jánostól a tervezeteket és átadta Heydtenak, ki 1852. január 24-én elfogatta a szervezkedőket. A haditörvényszék tartott felettük a vizsgálatot, melynek eredményeképp a foglyokat felségárulás és összeesküvés vádja miatt kötél általi halálra ítélték.
1854. március 10-én Postaréten állították fel a bitófákat, Nuppenau ezredes katonai parancsnok nem teljesítette a város polgárságának kérését, hogy az ítéletet megváltoztassa golyó általi kivégzésre. Már az 1860-as évektől mozgalom indult, hogy a székely vértanúk sírja fölé síremléket állítsanak. Lázár Ádám képviselő elnökletével szoborbizottság alakult, 1873. augusztus 10-én az emlékoszlop elkészítésével Aradi Zsigmond szobrászt bízták meg. A leleplezési ünnepséget 1875. június 27-én tartották.
Krónika (Kolozsvár)

Így látnak bennünket ők – a székelyföldi román közösség hangadóit kérdeztük
Autonómia, szimbólumhasználat, etnikai párbeszéd – mind olyan fogalmak, amelyek meghatározták a rendszerváltás után a székelyföldi magyar politikusok diskurzusát. A térségben élő román közösség hangadóit faggattuk arról, hogy miként vélekednek ezekről a kérdésekről.
Portálunk Ioan Lăcătușut, a Kovászna, Hargita és Maros Megyei Románok Civil Fórumának elnökét, Sebastian Pârvut, a sepsiszentgyörgyi ortodox katedrális papját, Mădălin Guruianut, a Nemzeti Liberális Párt politikusát, Dumitru Manolăchescu újságírót és Sever Ioan Miu bloggert kérdezte a székelyföldi magyar és román közösség viszonyáról.
Mi okozza az intézményes párbeszéd hiányát?
Miközben a székelyföldi magyarok és románok között van együttműködés a kultúrában, sportban, ifjúsági kezdeményezésekben, születtek barátságok és vegyes házasságok, a két közösség vezetői nem folytatnak párbeszédet. Elsőként arról kérdeztük alanyaikat: mivel magyarázzák az intézményes dialógus hiányát?
Ioan Lăcătușu szerint a két közösség párhuzamos élete a rendszerváltás után, az iskolák, művelődési intézmények „etnikai alapú szétválasztásával” kezdődött el. „A románok és magyarok nem vesznek részt egymás kulturális, történelmi ünnepeiken. A magyaroknak megvan az az előnye, hogy többségük ismeri a román nyelvet. A románok közt viszont kevesen beszélnek magyarul, ezért nem is értesülhetnek egyes dolgokról. Így fordulhatott elő az a szerencsétlen eset, amikor a magyarok adventet ünnepelték december -én, és a románok azt hitték, hogy a nemzeti ünneppel szembeni ellenrendezvény zajlik” – magyarázta.
Ioan Lăcătusu - sepsiszentgyörgyi szociológus, levéltáros, a Kovászna megyei Állami Levéltár nyugalmazott igazgatója, a Kovászna és Hargita Megyei Európai Tanulmányok Központjának igazgatója és a Kovászna, Hargita és Maros Megyei Románok Civil Fórumának egyik vezetője. Ioan Lăcătusu az elmúlt évtizedekben számos könyvet és tanulmányt írt, amelyben a székelyföldi románság helyzetét vizsgálja. A Ioan Lăcătusu vezette sepsiszentgyörgyi központot az etnikumközi kapcsolatok monitorozása és a Székelyföldön élő románok identitásának megőrzése érdekében alapították.
Sebastian Pârvu szerint azért nincs párbeszéd, mert ha „megsértettél valakit, nem várhatod el, hogy könnyedén leüljön tárgyalni, és ez mindkét félre igaz”. Az ortodox pap úgy véli, a két közösségnek közös érdeke a térség fejlődése, a munkahelyek számának növelése, a megélhetés. Ezekhez az érdekekhez viszont szerinte hozzáadódnak más dolgok is, amelyekre „energiát pazarolnak”. Ilyen az autonómia kérdése is, amit a román közösség semmilyen körülmények között nem tud elfogadni. „A román közösség szerint a magyaroknak most is megvan minden olyan joga, ami az autonómiában is meglenne. A helyi közigazgatást a magyarok irányítják, ez a valóság, ami nem zavarhat senkit, hiszen a vezetőket demokratikusan választják. Vannak magyar iskolák, magyar oktatás, használhatják a magyar nyelvet az igazsgászolgáltatásban is” – részletezte.
Mădălin Guruianu – bevallása szerint – az elmúlt tíz évben folyamatosan azon dolgozott, hogy kiépítse a két közösséget összekötő kommunikációs hídat. Ez idő alatt azt tapasztalta, hogy a két közösség vezetőiben van egy természetes vonakodás a párbeszédtől, mert mindkét fél attól tart, hogy emiatt elveszíti szavazótáborát. „Pedig nem igaz, hogy összefogás projekttel nem lehetne választást nyerni, csak ezeket a szavazatokat nehéz megszerezni, mivel ez esetben kétnyelvű plakátokra van szükség, sokat kell két nyelven kommunikálni. Egy román párt számára ez kényes kérdés, mert ha elkezdene ebben gondolkodni a belső kemény magban lennének akik bírálnák, hogy miért kell magyar nyelven is kommunikálni” – fogalmazott a politikus. Szavai szerint ez történt a Nemzeti Liberális Párt Kovászna megyei szervezetében is. „Csakhogy elég sokan voltunk, akik normalitást szerettünk volna, és úgy döntöttünk, nem vesszük figyelembe az ellenvéleményeket. Nálunk vannak ésszerű politikusok az Nemzeti Liberális Pártban és az RMDSZ-ben, és ésszerűtlenek a Szociáldemokrata Pártban és az MPP-ben. Az jelenti a gondot, hogy nehéz megértetni egy párt szavazóbázisának kemény magjával, hogy miért van szükség nyitásra a másik fél irányába” – magyarázta. Guruianu elmondta, Antal Árpádot például egy rendkívül nyitott (elméjű) politikusnak tartja, akivel jól együtt tudtak működni, mégis a választási kampányokban voltak kilengései. „Például amikor azt mondta, hogy ha nem szavaznak a választók RMDSZ-es jelöltre, akkor egy román kerül a parlamentbe” – tette hozzá.
Mădălin Guruianu kilóg a sorból. „Nekem nagy szerencsém volt azzal, hogy úgy kerültem Sepsiszentgyörgyre, hogy egy magyar lányba voltam szerelmes, és családja és barátai révén ismerkedtem meg a magyar közösséggel és igényeivel” – mondta Mădălin Guruianu. Hozzátette, ebben a különbözik azoktól a Székelyföldre költöző románoktól, akik nem kerülnek kapcsolatba a magyar közösséggel. A politikus szerint az lenne nagyon fontos, hogy a két közösség politikai és civil vezetői döntéseik meghozatalakor a másik fejével is tudnának gondolkodni. „Engem sokat segítettek az akadémiai vitaestek (debate), amelyeket diákoknak szerveztünk, és ezek révén megtanultam a másik fél fejével gondolkodni. Amikor liberális párti politikusként nyilatkoztam valamit, mindig meggondoltam, hogy erről vajon mi lesz a magyar barátom véleménye, szégyenkezik miattam, vagy büszke lesz rám. Ez nagyon fontos dolog, ha mindannyian így járnánk el, kevesebb lenne a kisiklás” – jelentette ki Guruianu.
Dumitru Manolachescu szerint az intézményes párbeszéd hiányát a két közösség vezetői, elsősorban a politikusok tartják fenn. „Tudomásom szerint az elmúlt két évtizedben nem voltak olyan találkozók, amelyek hozzájárultak volna a két nemzet közti békés együttéléshez. Az az érzésem, hogy mindkét oldal jobban megél a konfliktusokból” – jelentette ki.
Kik lehetnek a magyar közösség tárgyalópartnerei?
Alanyainkat szembesítettük azzal, hogy a magyar közösség vezetői nem fogadják el partnerként a Maros, Hargita és Kovászna megyei Románok Civil Fórumának képviselőit, sőt a két közösség közeledésének akadályozóiként tekintenek rájuk, ezért inkább a román fiatalokkal, például Mădălin Guruianuval működnek együtt.
Felvetésünkre érthető módon a legvehemensebben Ioan Lăcătușu reagált. „Mădălin Guruianunak sincs erkölcsi alapja, hogy reprezentatívabbnak tekintsék, mint bennünket, öregeket. Igazságtalanság, ahogyan ránk tekintenek, a fórumunkat 33 bíróságon bejegyzett civil szervezet alkotja. 2010-ben ezer képviselővel szerveztünk és román polgármesterek is elfogadják, akkor miért ne lehetnénk reprezentatívak?” – érvelt a románok fórumának elnöke. Lăcătușu szerint a magyar polgármestereknek joguk van megválogatni a partnereket a párbeszédhez, de mivel egyetlen román szervezet, párt se vitatja a fórum reprezentativitását, ha valóban párbeszédet akar, még ha nehéz is, le kell ülniük egy asztalhoz, mert biztos találnak kiindulási pontot. „Minden elismerésem, ahogy a magyar közösség megszervezte magát, és három forrásból szerez finanszírozást a nemzeti identitása megőrzéséhez, így kap pénzt Bukarestből nemzeti kisebbségi szervezetként, az állami költségvetésből és Budapestről is. Nem akarunk privilégiumokat, hanem azt szeretnénk, hogy esélyt kapjunk a projektjeink finanszírozására” – panaszkodott a szervezet elnöke.
Mădălin Guruianu szerint csak a demokratikusan megválasztott román vezetők lehetnek a partnerei a román-magyar párbeszédnek. „A Románok Civil Fóruma soha nem jelentkezett egyetlen választáson sem, habár felszólítottuk, hogy ha a román közösség képviselői szeretnének lenni méretkezzenek meg a választásokon. Én úgy gondolom a román közösség egy része és a magyar sajtó is téved akkor, ha a Románok Civil Fórumát tekinti hangadónak” – vélekedett. Szerinte ha valaki arra vagy kíváncsi, hogyan élnek a románok Székelyföldön, akkor a közösség legitim képviselőit kell megkérdeznie, mert ellenkező esetben olyan irreális, a valóságtól elrugaszkodott válaszokat kap, mint amiket Dan Tanasă szokott adni. „Az elmúlt 12 évet vizsgálva kiderül, hogy az a jelölt akit Dan Tanasă támogatott nevetségesen alacsony számú szavazatot – 100-200 voksot – szerzett, ami azt mutatja, hogy nem képviseli az az itt élő emberek véleményét, mégis a román sajtó őt tartja a Székelyföldi románok hangjának” – mondta a politikus. Guruianu emiatt is sajnálatosnak tartja, hogy a sepsiszentgyörgyi magyar közösség vezetői a választások után visszautasították az alpolgármesteri tisztséget. „Itt nem Mădălin Guruiani személyéről volt szó, hanem arról, hogy együtt történelmet írhattunk volna azáltal, hogy erre a tisztségre egy jóindulatú román embert neveznek ki, aki az elmúlt években konkrét lépéseket tett a magyar-román viszony javítása érdekében” – jelentette ki.
Sebastian Pârvu szerint a román közösségnek is vannak vezetői, a probléma az, hogy nem sikerül kommunikálniuk a magyar vezetőkkel. „Nekem ortodox papként például nincs gondom a magyar lelkészekkel való kapcsolattartásban, rendszeresen találkozunk és tárgyalunk közös dolgainkról. Ugyanakkor el kell ismernünk, hogy a Kovászna és Hargita megyei románoknak valóban vannak képviseleti gondjaik, hiszen ha tíz vezető öt pártlistán indul, nem várhatjuk el, hogy képviselőink legyenek a tanácsokban” – mondta Pârvu.
Sebastian Pârvu – a sepsiszentgyörgyi ortodox katedrális lelkésze, a Kovászna és Hargita megyei Ortodox püspökség kulturális tanácsadója, a Kovászna, Hargita és Maros megyei Románok Fórumát alkotó Andrei Saguna Keresztény- Kulturális Liga elnöke, a Nicolae Colan Egyházi Dokumentációs Központ igazgatója. Sebastian Pârvu doktori dolgozatát a „volt székely székek román közösségének részvétele az 1848-as forradalomban” témában írta.
Dumitru Manolăchescu szerint teljesen természetes, hogy például Antal Árpád polgármester Mădălin Guruianut fogadja el tárgyalópartnerének, hiszen jól ismeri és „intézményesen” közelebb áll hozzá. „Nem fogok más személyeket nevesíteni, de közismert, hogy a román közösségnek is vannak még képviselői, akik nem konfliktusosak. A probléma a politikusokkal van, nem a civil társadalommal, amely már elkezdett együttműködni” – mondta az újságíró.
Sever Ioan Miu úgy véli: a Románok Civil Fóruma nem olyan radikális, mint amilyennek tűnik, de letagadhatatlan Mădălin Guruianu érdeme a két közösség egymáshoz való közeledésében. „Amennyire egy éves ittlétem alatt meg tudtam ismerni a román közösségünket, azt mondhatom, hogy jelenleg senki nincs, aki helyettesítené tudná őt” – jelentette ki a blogger.
Mi a román közösség legégetőbb problémája?
Alanyainkat arról is kérdeztük, hogy szerintük melyek lehetnek azok a témák, amelyekről a két közösség vezetőinek tárgyalniuk kellene, és mit tartanak a székelyföldi román közösség legégetőbb problémájának.
Ioan Lăcătușu szerint a térségben „az alsó szinteken” mindenki jól kijön egymással, léteznek jó szomszédságok, nincsenek viták, vannak vegyes házasságok, van párbeszéd. Gondot az okoz, hogy nincs olyan civil szervezet, amely egymás megismerését tűzte volna ki célul. „Ezen a téren a mi román szervezeteink sem tűnnek ki ezen a téren” – jegyezte meg. Szerinte a Kovászna Megyei Kulturális Központnak rengeteg kiadványa van a székelyek történelméről és hagyományairól, turisztikai látványosságairól, térképek a műemlékekről, de szinte semmi nem jelent meg a románokról, semmi a Keleti Kárpátok Nemzeti Múzeumáról, az első román iskoláról vagy az ortodox katedrálisról. „Tudom miként vélekednek ezekről, de léteznek, itt vannak, miért nem érdemlik meg, hogy megjelenjenek a kiadványokban?” – fogalmazott a románok fórumának elnöke.
Lăcătușu szerint a románok és a magyarok teljesen másként értelmezik a jelent és a múltat. Példaként a nemrég megjelent Székelyföld története című könyvet említette, amely szerinte úgy mutatja be a térséget, mint székelyek földjét, ahová a románok ki tudja honnan érkeztek, és nincsenek jogaik. „Kettős mércével mérnek, jövevényeknek néznek bennünket. Gyarmatosításnak tekintik, ha egy szebeni román költözik ide. Másként látjuk a 1918-at, 1940-et és más történelmi eseményeket. A forradalom után is bármit értünk el, intézményalapítás terén, azt erővel kellett kicsikarnunk, nem találtunk megértésre a magyar elit részéről” – panaszolta Lăcătușu, aki szerint senki nem akadályozza meg a magyarokat a nemzeti identitásuk megőrzésében.
Mădălin Guruianu szerint a térségben olyan témákat kellene kibeszélni és olyan kezdeményezéseket elindítani, amelyek mentén közös platformra helyezkedhet a két közösség. Ezek a nyilvános rendezvényeket azért tartja hasznosnak, mert ilyenkor valóban meg kell hallgatni a mások álláspontját, és azonnali választ kell adni rá. „Nagyon fontos lenne az empátiakészség és az, hogy mi itt helyben jól tudjuk kezelni a román-magyar viszonyt, és sok jó példát tudjunk felmutatni az együttműködésről. Most mindkét fél a másiktól várja a nyitást. Tényleg az a probléma, hogy ki teszi meg az első gesztust a másik irányába?” – fogalmazott a politikus. Magyarázata szerint a magyarok mindig Bukaresttől várják az első gesztust, a térségben élő románok pedig a polgármestertől vagy megyei tanács elnökétől, és sajnos egyik fontos szereplő se vállalja fel, hogy megtegye ezt a lépést.
Sebastian Pârvu a székelyföldi románok legnagyobb problémájának a demográfiai csökkenést nevezte. Kevés a gyermek, ürülnek ki az iskolák és templomok, a román fiatalok pedig a kilátástalanság miatt kivándorolnak a térségből – sorolta. „Ezt a jelenséget mi románok jobban érezzük, mint a magyarok, de a magyar közösség is ott lesz tíz év múlva, ahol mi ma tartunk” – vélekedett. Az ortodox pap az alulfinanszírozottságot is problémának tekinti. Szerint mindkét fél abban a tévhitben él, hogy a másik közösség tud más forrásból finanszírozást szerezni, és ezt kifogásként használják, hogy ne adjanak pénzt. „Például ha az egyháznak kérek, azt mondják, hogy nem adunk, mert kaptok Bukarestből, de fordítva is igaz, amikor azt mondják a magyaroknak, hogy úgyis kaptok pénzt Budapestről. Valójában azonban projektek életképessége alapján kellene megítélni egy egy kérést” – jelentette ki.
Pârvu problémának tartja a Székelyföld megnevezés használatát is. Ezzel szerinte az a gond, hogy a térségről készített népszerűsítő kiadványokban nem jelenik meg a román közösség, és azt sugalják, hogy mind a történelemben, mind a jelenben, ebben a térségben egyetlen közösség él. „Gond az, hogy ezeket a kiadványokat közpénzből finanszírozzák, és az lenne normális, ha ezekben helyt kapna a másik közösség is” – tette hozzá.
Dumitru Manolăchescu szerint a Kovászna megyei román közösségnek ugyanazok a problémái, mint a magyar közösségnek. A románok azt szeretnék, hogy saját országukban ne tekintsenek rájuk megtűrtként, és folyton ne emlegessék, hogy Székelyföld a magyaroké, és nem a kommunisták által Moldovából, Havasalföldről és Dobrudzsából behozott bevándorlóké. „A románok is otthon szeretnék érezni magukat Kovászna megyében, amely Románia része” – jegyezte meg.
„Ha azt kérdezné, hogy mi az én problémám románként, azt mondanám: nem szeretném többé a helyi közigazgatás mostohagyerekeként érezni magamat. Aláhúzom, hogy ezt románként mondom” – válaszolta kérdésünkre Sever Ioan Miu. Kijelentette: románként számára fontosak a nemzeti szimbólumai és ünnepei, ezért fáj neki az, ha Antal Árpád még január 24-én, Moldova és Havasalföld egyesülésének ünnepén sem lép a Mihai Viteazul szobor elé, ahol román politikusok és néhány magyar állami intézményvezető ünnepel. „Azt kérdezném a román és magyar elöljáróktól: vajon egy harmadik nemzetnek kell többséget alkotnia azért, hogy mi tiszteljük egymást?” – fogalmazott a blogger.
Van olyan jog, amit megvonna a magyar közösségtől?
Alanyainkat szembesítettük azzal, hogy a bukaresti döntéshozók szerint Románia minden jogot megadott és kisebbségeknek, és e tekintetben modell értékű Európában, ehhez képest az ország nem teljesíti maradéktalanul a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartájának ratifikálásakor vállalt kötelezettségeket sem. Ugyanakkor vannak olyan román politikusok, akik szerint a szükségesnél is több joga van a magyar közösségnek.
Ioan Lăcătușu azt tartja túlzottnak, hogy a magyar közösségnek joga van eldönteni: kihelyez

Antal Árpád: a magyar közösség most játssza legfontosabb mérkőzését
„Székelyföld a miénk és a legjobb helyen, a székelyek kezében van” – mondta ünnepi beszédében Antal Árpád sepsiszentgyöri polgármester.
Sepsiszentgyörgyön egy újabb köztéri szobor avatásával kezdődött az március 15-i ünnepség. Az Erzsébet parkban, a Bod Péter Könyvtár fele vezető lépcső előtt leplezték le Berde Mózsa volt kormánybiztos, a háromszéki szabadságharc kiemelkedő személyisége egész alakos szobrát.
Amikor Kovács István unitárius lelkész megáldotta a szobrot, felsütött nap és a gyönyörű időjárás az ünnepség végéig kitartott. Hagyományőrző huszárok főtérre való bevonulásával kezdődött a központi ünnepség, amelyen több ezer sepsiszentgyörgyi és környékbeli vett részt.
Antal Árpád, sepsiszentgyörgyi polgármester ünnepi beszédében rámutatott: „Minden forradalom, minden szabadságharc olyan, mint azok akik csinálják. A mi márciusi forradalmunk olyan tiszta, mint Petőfi Sándor szerelmes versei”. Az elöljáró beszéde egyfajta évértékelő is volt, amelyben megvizsgálta az erdélyi magyar-magyar viszonyt, a székelyek és Magyarország valamint Székelyföld és Románia helyzetét.
„Székelyföld a miénk”
„Mi Székelyföldet nem ajándékba kaptuk, nem szerencsejátékon nyertük és nem azért vagyunk itt, mert fizetéspótlékot kapunk, mint a román belügy alkalmazottai. Székelyföld a miénk és a legjobb helyen a székelyek kezében van”, mondta Antal Árpád, aki szerint sajnos sokan az erdélyi magyarság vezetői közül megtapasztalták az utóbbi időben, hogy mit jelent az üldöztetés. „Az igazi célpont az maga az erdélyi magyarság, a mi közösségünk gerincét akarják megroppantani! Ez nem fog sikerülni”, szögezte le a polgármester.
Antal Árpád emlékeztetett, hogy az elmúlt egy évben történtek jó és rossz dolgok, majd rámutatott: az a tény, hogy ma itt áll a sepsiszentgyörgyi közösség előtt, és a szomszéd vármegyében Ráduly Róbert polgármester ott áll a csíki székelyek előtt azt jelzi, hogy a székelyföldi önkormányzatok elleni puccs nem sikerült.
Hozzátette: Sajnos Románia és Székelyföld viszonyáról sok jót nem lehet mondani, mert egyre erőteljesebb támadások érik közösségünket az erőszakszervezetek részéről. Példaként említette a marosvásárhelyi katolikus gimnázium ügyét, ahol szülőket hívtak be és félemlítettek meg. Antal Árpád felkérte az ünneplő sepsiszentgyörgyi közösséget, hogy erőteljes tapssal fejezzék ki szolidaritásukat a meghurcolt marosvásárhelyi iskola igazgatójával, diákjaival és szüleikkel.
„A mérkőzés még tart”
Sepsiszentgyörgy polgármestere a román állam és székelyek viszonyáról szólva rámutatott: „száz év után sem ismernek, és nem értik, hogy milyen szellemben neveljük a gyermekeinket. Nem ismernek, és nem tudják, hogy ha ütnek minket, mi nem megfutamodunk, hanem ellenkezőleg: kitartóbbak és keményebbek leszünk”.
Antal Árpád beszéde végén futball hasonlattal élve kifejtette: „Semmi nincs elveszve addig, amíg nincs megnyerve! Itt Székelyföldön semmit sem vesztettünk el, mert a mérkőzés még tart! Mi most közösségünk legnagyobb és legfontosabb mérkőzését játszuk és közös erőfeszítésünk árán tudjuk megnyerni ezt a mérkőzést. Higgyünk a közösségünk alkotó és teremtő erejében, együtt. Meg tudjuk csinálni!”, zárta beszédét Antal Árpád.
A sepsiszentgyörgyi március 15-i ünnepségen felszólalt Bálint Benczédi Ferenc unitárius püspök és Zákonyi Botond, Magyarország bukaresti nagykövete. Az ünnepség a magyar és székely himnuszok eléneklésével ért véget.
Kovács Zsolt
maszol.ro

Berde Mózsa közénk érkezett
Berde Mózsa egykori kormánybiztos, a háromszéki önvédelmi harcok szellemi vezetője szobrát tegnap délután leplezték le Sepsiszentgyörgyön, az Erzsébet park egyik központi helyén, a Bod Péter Megyei Könyvtár felé vezető lépcsősor előtt. A szoboravató ünnepségen Egyed Ákos történész, akadémikus méltatta Berde Mózsa életútját, majd a szentivánlaborfalvi Berde Mózsa Általános Iskola diákjainak ünnepi műsorát és Kovács István unitárius lelkész imáját-áldását hallgatta meg a népes gyülekezet.
„Az igazi példakép nem bálvány, hanem olyan személyiség, aki tevékenysége, társadalmi hatása, magatartása alapján mérce minden ember számára” – közölte nyitányként Nagy-Kopeczky Kristóf műsorvezető, emlékeztetve, hogy Berde Mózsa alakjában igazi példaképet tisztelhet Háromszék népe, majd Antal Árpád polgármester, Bálint Benczédi Ferenc, az erdélyi unitárius egyház püspöke és Kisgyörgy Zoltán helytörténész leleplezte Berde Mózsa szobrát. A szobor – amelyet a sepsiszentgyörgyi Hármas Alapítvány a helyi önkormányzat segítségével állíttatott – Harmath István székelyudvarhelyi születésű, Baján élő és alkotó szobrászművész alkotása, és Lakatos Pál Sándor szatmári származású kecskeméti szobrász, vállalkozó öntödéjében készült.
Egyed Ákos történész összefoglalta Berde Mózsa életének mindazon eseményeit, amelyek által a Laborfalván régi unitárius katonacsalád sarjaként született politikus az 1848-as forradalom és szabadságharc egyik vezető személyiségévé vált, elmondva, hogy Berde jogtudományt végzett, de a szó legjobb értelmében vett politikus volt, aki azt vallotta és hangoztatta: „legyünk igazságosak, mert ez a legjobb politika”, és ehhez az elvhez igazodott ő maga is képviselőként, Háromszék önvédelmi harcának választott vezetőjeként, majd nagyszebeni kormánybiztosi tisztségében is. A történész szerint az agyagfalvi gyűlésen ő volt egyik kezdeményezője a székely határőrség elszakadásának a császári hadparancsnokságtól, támogatta gróf Mikó Imrét abban, hogy békés felhívást intézzenek az erdélyi románokhoz, szászokhoz, később pedig, a harcok sikerében döntő tényező volt jó együttműködése Gábor Áronnal. Mindezeken túl egyik fő érdeme az volt, hogy létrehozta a társadalom egységét, fontos lépéseket tett annak érdekében, hogy megszűnjön a székely társadalom évszázados rendi megosztottsága. „Mához szóló üzenete, hogy minden körülmények között keresni kell a megmaradás eszközeit és lehetőségeit” – összegzett a történész.
Kovács István, a sepsiszentgyörgyi unitárius egyházközség lelkésze fohászában ezekkel a szavakkal zárta a szoboravató ünnepséget: „Emberi létünk véges, de álmaink, eszményeink, szabadságvágyunk örökkévaló. Ez a legyőzhetetlen lélek ölt újból és újból testet emberek fölé emelkedő, kimagasló szobrokban és a szobrokra feltekintő csecsemőkben, gyermekekben, akik újból és újból megtanulhatják általuk, hogy a szabadság elvehetetlen, hogy a szabadon született ember gerince hajthatatlan.”
Nagy B. Sándor
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A szabadságharc nem ért véget
Méltóságteljesen ünnepelt az erdélyi és partiumi magyarság tegnap, a forradalom és szabadságharc kitörésének évfordulóján. Kolozsváron a csendőrség Erdély-zászló miatt bírságolt, Emil Boc polgármester pedig nem vett részt az ünnepségen.
Kolozsváron több százan vettek részt szerdán az 1848-49-es forradalom és szabadságharc hőseinek tiszteletére szervezett rendezvénysorozaton, a korábbi években rendszeresen jelen lévő Emil Boc polgármester azonban ezúttal távol maradt. Nem tudni, hogy az elöljáró a többnyelvűségért harcoló Musai–Muszáj mozgalom hétfői felszólítása miatt mondta-e le a részvételt.
A civilek ugyanis nyílt levélben arra kérték az elöljárót, hogy ne vegyen részt a március 15-ei ünnepségen, amennyiben meg akarja fellebbezni a kétnyelvű táblák kihelyezéséről szóló ítéletet, az viszont sokatmondó, a polgármesteri hivatal részéről még csak nem is koszorúztak a hagyományos ünnepi helyszínnek számító Biasini-szállónál. Alin Tişe, a Kolozs Megyei Tanács elnöke viszont jelen volt és koszorúzott is az általa vezetett intézmény nevében.
Ismét zavart az Erdély-zászló
Az ünnepség egyébként a hagyományos menetrend szerint felvonulással kezdődött a protestáns teológia épületétől a Szent Mihály-templomig. A 13 órakor kezdődő ökumenikus istentisztelet előtt megkoszorúzták a Bem József Deák Ferenc (Eroilor) utcai emléktábláját is, majd az istentisztelet követően a Biasini szálloda előtti koszorúzási ünnepségre vonult a tömeg. A felvonulás közben egyébként a csendőrség – akárcsak a tavaly – kiemelte a tömegből Fancsali Ernőt, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) kolozsvári elnökét és egy másik kolozsvári polgárt a tömegből –, utóbbit azonban, mivel feltekerte a zászlót, elengedték.
A csendőrség véleménye szerint törvénytelenséget követtek el, amikor Erdély zászlajával vonultak fel. Az államhatalmi szerv a szervezőkre – az RMDSZ kolozsvári szervezetére – hivatkozva kezdett intézkedni, utóbbiak pedig a csendőrségre hivatkoznak – derült ki az EMNP közleményéből. Fancsali Ernő elmondta: valószínűsíti, hogy a csendőrség bírságot szab ki, az ügyet azonban – jogorvoslat reményében – bíróságra viszi. Később az EMNP kolozsvári elnöke Facebook-bejegyzésben közölte: 500 lejre büntették, mert „nem vonta be” az Erdély-zászlót.
Csoma Botond parlamenti képviselő, az RMDSZ Kolozs megyei elnöke nem hagyta szó nélkül az incidenst, és az ünnepi felszólalása alkalmával, a Biasini Szálló előtt leszögezte: semmilyen törvénytelenséget nem lát az Erdély-zászlóban, hiszen annak szimbólumai megtalálhatóak Románia címerében is. Porcsalmi Bálint, az RMDSZ ügyvezető elnöke beszédében utalt a marosvásárhelyi Római Katolikus Teológiai Gimnázium ügyében tapasztalt visszásságokra, és felelősségvállalásra biztatta a közösséget. „Mernünk kell világosan és bátran arról beszélni, ami körülöttünk zajlik. Arról, hogy nem működik a jogállam, hogy túl sok a rossz a törvény, és azt a kevés jót sem tartják be. Arról, hogy az állam lehallgat ahelyett, hogy meghallgatna” – fejtette ki Porcsalmi Bálint.
„Az erő a fiatalok kezében van"
Több ezren gyűltek össze szerdán délben Székelyudvarhely központjában, a Márton Áron téren, ahol hármas kopjafa őrzi a helybéli forradalmi hősök emlékét, ezúttal pedig magyar, román, német zászló, az EU és Székelyudvarhely lobogója, valamint rengeteg kokárda emelte az ünnep fényét. A huszárok felvonulását és tiszteletadását követően Dakó Tibor, a Székelyudvarhelyi Hagyományőrző Székely Huszárezred kapitánya adott ünnepi jelentést a város polgármesterének, Gáfi Árpádnak, majd a jelenlévők elénekelték a magyar és a székely himnuszt. „Ünnepeljük a nemzet születésnapját, a magyarok szabadságvágyát, azt, hogy a függetlenség sorsunk saját kezébe vételének vágya, azóta is ott van minden magyar szívében, és ezt tudja az egész világ rólunk” – fogalmazott Gálfi Árpád polgármester ünnepi beszédében.
Soltész Miklós, Magyarország egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkára emlékeztetett: nemcsak Pesten és Budán, hanem Székelyudvarhelyen is csatlakoztak a forradalmi követelésekhez. Soltész egyébként Holló Lászlóval, az Erdélyi Római Katolikus Státus Alapítvány igazgatótanácsának elnökével szerdán 50 millió forint vissza nem térítendő támogatásról szóló szerződést írt alá, melyből környékbeli tanintézeteket finanszíroznak.
Marosvásárhelyen több helyszínen is megemlékeztek az 1848–49-es szabadságharc kitöréséről, a jó időnek köszönhetően pedig Postaréten, a vértanúk emlékművénél szervezett ünnepségen különösen nagy tömeg gyűlt össze, becslések szerint akár háromezren is lehettek a helyszínen.
Péter Ferenc megyei tanácselnök, az RMDSZ Maros megyei elnöke úgy fogalmazott: „a mostani ünneplés próbatétele annak, hogy ki tudunk-e állni magunkért, vagy hagyjuk, hogy eltapossanak”. A szónoklatokat követően verssel, énekkel köszöntötték a tavaszi ünnepet, majd koszorúkat helyeztek el az emlékmű körül, és a Rügyesző nevű furulyazenekar kisgyerekeinek megható előadására is sor került.
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) Maros megyei szervezete által a Petőfi-szobornál szervezett március 15-ei ünnepi megemlékezést a fiatalos lendület jellemezte. Ferencz Katalin, a Sapientia hallgatói önkormányzatának elnöke arról beszélt: a „szabadságharc képviselői értünk, az utódaikért is harcoltak, az elvek pedig azóta se sokat változtak: az erő a fiatalok kezében van”.
A Magyar Polgári Párt (MPP) kedden tartott gálaestet a Maros Művészegyüttes előadótermében, ahol Biró Zsolt pártelnök, parlamenti képviselő arról beszélt: „ma Marosvásárhelyen nem érezhetjük magunkat szabadoknak, miközben huszonhét év után sem ismerjük a fekete március eseményeinek kiprovokálóit”.
A sepsiszentgyörgyi Erzsébet parkban felavatták szerdán Berde Mózsa 1848-as kormánybiztos, parlamenti képviselő egészalakos szobrát, amelyet a székelyudvarhelyi származású, Magyarországon élő Harmath István alkotott.
A megemlékezésen felszólaló Antal Árpád polgármester úgy fogalmazott: „Székelyföldet nem ajándékba kaptuk, nem szerencsejátékon nyertük, nem azért vagyunk itt, mert ezért 20 százalékos fizetéspótlékot kapunk, mint a román belügy alkalmazottai. Székelyföld a miénk, a legjobb helyen a székelyek kezében van”.
A nagyváradi magyarság először ünnepelhetett március 15. alkalmából a város megújult főterén. A partiumi városban tartott megemlékezés keretében, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) rendezvényén néptáncos toborzóra hívták a helyi magyarságot.
Krónika (Kolozsvár)

Mozaikok 500 év protestáns történelméből
Az oktatás kötelesség
Pénteken délután a sepsiszentgyörgyi unitárius egyház közösségi termében, a reformáció 500. évfordulójáról megemlékező rendezvénysorozat keretében iskolatörténeti kiállítás nyílt a híres protestáns felekezeti tanintézményeket, neves tanáraikat ábrázoló pannókból, korabeli szemléltetőeszközökből. A látogatók felpróbálhatják a régi diákok viseletét, a tógát, valamint digitális oktatófilmek is kiegészítik a látottakat.
A megnyitón jelen volt Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke, Incze Zsolt esperes, Győri József, a magyarországi Református Tehetséggondozó Alapítvány elnöke, valamint számos tanár, érdeklődő.
Egyed Júlia, a sepsiszentgyörgyi Református Kollégium iskolalelkészének bevezetője után Kató Béla mondott köszöntőt, melynek alapgondolata az, hogy a protestáns egyház a kezdetektől fogva elválaszthatatlan az oktatástól, a talentumok gyarapítása volt és marad elsőrendű feladata, e nélkül nincs jövője sem, és aggodalomra ad okot, hogy az utóbbi évtizedben visszatérő gyakorlat a magyar történelmi egyházak akadályoztatása abban, hogy a saját hitük szerint neveljék a gyermekeket. Ezt az aggodalmat Incze Zsolt esperes is osztotta, ezért különösen értékelte azon pedagógusok munkáját, akik a mindennapokban végzik a nehezét: „Legyetek erősek, hűségesek!” kérte tőlük.
Győri József, a Református Tehetséggondozó Alapítvány kuratóriumi tagja, a Debreceni Kollégium igazgatója vázolta a tárlat létrehozásának előzményeit. Lépésről lépésre alakult ki az az elgondolás, hogy a bemutatott anyag vándorkiállításként összekösse azokat a városokat, neves intézményeket, amelyek szerepelnek benne, hozzájárultak létrejöttéhez. Ugyanakkor azokhoz is szól, akik ismeretek nélkül, vagy éppen előítéletekkel közelednek a múlt századok protestáns felekezeti oktatásához. Ma is kísért az iskola- és kultúrtörténet meghamisításának veszélye – hívta fel a figyelmet.
Nagy Éva kabinetigazgató a kisebbségi oktatásért felelős államtitkárság nevében szólalt fel, majd Czimbalmos Csaba városmenedzser tolmácsolta Antal Árpád polgármester üdvözletét, és mondott köszönetet a kiállítás lelki befogadását megkönnyítőknek. Magyarósi Imola, a Református Kollégium történelem szakos tanárának az elmúlt 500 évet átfogó iskolatörténeti összefoglalója után a Református Kollégium diákjai mutattak be rövid összeállítást Ady Endre istenes verseiből, őket Mágori Ágnes magyartanárnő készítette fel. A kiállítás, amely idén 15 helyszínen mutatja be a magyar protestáns iskolák értékteremtő munkáját, Sepsiszentgyörgyön vasárnapig tekinthető meg az unitárius egyház közösségi termében, 9–17 óra között.
Bodor Tünde
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Székelyföldi városok polgármesterei találkoztak
A székelyudvarhelyi kezdeményezésre indított székelyföldi magyar polgármesterek harmadik találkozójára került sor tegnap a sepsiszentgyörgyi városházán, a tizennégy városvezető közül tizenhárom részvételével. A megbeszélésen az elöljárók sajátos gondjaikról egyeztettek.
Az elhangzottakról Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester adott szűkszavú tájékoztatást, elmondva: felmerült többek között a romakérdés, azt vitatták meg, hogyan lehet a székelyföldi magyar anyanyelvű romákat politikailag integrálni Székelyföldön, a témával kapcsolatban Kiss Tamás, a kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézet szociológusa tartott előadást. Egyeztettek a székely kongresszus előkészületeiről, e témában Bakk Miklóssal és Kassay Jánossal, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem előadóival konzultáltak. Előadást tartott még a székelyföldi városok címereiről és zászlóiról Szekeres Attila István heraldikus – ezzel kapcsolatban Antal Árpád elmondta, Sepsiszentgyörgy zászlójának ügyében hétfőn történt meg a legújabb lépés, amikor iktatta a kérést a fejlesztési minisztériumnál. „Várom, hogy ne a kommentek jöjjenek, hanem a kormányhatározat jelenjen meg, mert a törvény által előírt minden lépést betartott a sepsiszentgyörgyi önkormányzat” – nyilatkozta a polgármester. A tanácskozás második felében „az olyan egyszerű mindennapi kérdésekről” egyeztettek, mint a számvevőszék működése vagy a Székelyföld-vízió. A Háromszék kérdésére, hogy az autonómia is szóba kerül-e, Antal Árpád azt válaszolta: „Nagyon sok minden szóba kerül még, van, amiről később fogunk nyilatkozatot adni.” A polgármester a törvénykezés összevisszaságát nevezte a legsúlyosabb problémának, amivel minden önkormányzati vezető szembesül. „Van egy csomó dolog, ami ugyanúgy foglalkoztatja a székelyföldi polgármestereket, mint a regátiakat, de nyilván nem véletlen, hogy itt most Székelyföldön a magyar polgármesterek gyűlnek össze, s azokról az ügyekről beszélünk, amelyek minket nagyobb mértékben érintenek” – összegzett Antal Árpád.
Váry O. Péter
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Lázár János a magyar kormány támogatásáról biztosította a Csíki Sör Manufaktúrát
Csíkszentsimonba látogatott pénteken Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter, hogy a magyar kormány támogatásáról biztosítsa a Csíki Sör Manufaktúrát. Reményei szerint a közeljövőben megegyezés születhet a felek között, ellenkező esetben azonban a magyar kormány kész további eszközök bevetésére a multinacionális cég ellen.
A csíkszentsimoni látogatás kezdetén többek között Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter, Hódmezővásárhely önkormányzati képviselői, Lénárd András, a Csíki Sör Manufaktúra tulajdonosa, Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke, illetve Kozma István, Csíkszentsimon polgármestere rövid megbeszélést tartottak a gyár székhelyén. A beszélgetést gyárlátogatás követte, amely során a miniszter megtekinthette a sör előállítási folyamatának egyes állomásait, végül pedig, noha az elmondása szerint nem fogyaszt alkoholt, megkóstolta az Igazi Tiltott Sör szűretlen változatát. A gyárlátogatás után ismét megbeszélést tartottak, ennek eredményeiről sajtótájékoztatón számoltak be.
Egy közösséghez tartozunk Bálint Gabriella hódmezővásárhelyi önkormányzati képviselő beszédének elején hangsúlyozta, február harmadikán született meg városukban az a határozat, amelyben szentesítették, hogy a csíki székelyek törekvései mellett állnak, és nem hagyják őket magukra a Heineken sörgyárral szemben vívott harcban. Tettük mindezt a székely-magyar összetartozás jegyében, és abban a hitben, hogy mindannyian egy közösséghez tartozunk, egy vérből valók vagyunk, és hisszük azt, hogy minden magyar felelős minden magyarért – hangsúlyozta Bálint Gabriella. Megtisztelőnek nevezte a magyar kormány hozzáállását Borboly Csaba és megköszönte, hogy felvállalták az Igazi Csíki Sör támogatását. „Ez a kiállás Székelyföld számára egy komoly üzenettel bír. Azt gondolom, hogy ott szövetségesek, ahol kell. Hargita Megye Tanácsát nem csak a becsület kötelezi, hanem a szerződés is, hiszen 2015 novemberétől az Igazi Csíki Sör a székely termék mozgalom tagja. Együttes erővel tudjuk megvédeni magunkat, még ha kevésnek is tűnünk, de nem vagyunk kevesen, hiszen ez a példa is jól mutatja, hogy az 1,3 milliós erdélyi magyarság mindig ki tud egészülni a 13 milliós Kárpát-medencei magyarsággal” – magyarázta Borboly.
Lénárd András megköszönte a hódmezővásárhelyi testület, valamint a magyar kormány teljes mellszélességű támogatását. „Köszönöm a miniszterelnök úrnak és az egész magyar kormánynak, hogy itt vannak velünk, amikor bajban vagyunk és segítő kezet nyújtanak. Ez nagyon jólesett, és már látunk abban lehetőséget, hogy a multinacionális céggel a következő napokban, hetekben tárgyalások által le tudjuk zárni ezt a vitát” – emelte ki Lénárd.
Minden magyar vállalkozás számít Lázár János beszéde elején humorosan leszögezte, hogy mivel sörivásra kényszerült, arra kéri a jelenlévőket, nézzék el, ha ez befolyásolja a mondanivalóját. „Ettől eltekintve mindenkit arra buzdítok, hogy igyon Igazi Csíki Sört, mert jó minőséget tapasztaltam, és jelentem, hogy rendben van. Orbán Viktor miniszterelnök úr megbízásából azért jöttem, hogy a magyar kormány segítségét Dávid és Góliát harcában felajánljam nemcsak az Igazi Csíki Sörnek, hanem minden hazai és határon túli magyar vállalkozásnak. A magyar kormány kötelessége, hogy minden vállalkozásnak az ország határain belül és kívül segítséget nyújtson, amennyiben azok bajban vannak vagy fejlődni akarnak. Meg kell védenünk minden nemzeti érdeket, magyar érdek nem sérülhet következmények nélkül. Védenünk kell a magyar vállalkozásokat abban az esetben, ha mások visszaélnek a hatalmukkal. Itt arról van szó, hogy egy nagyon nagy vállalat, a Heineken-csoport visszaélt a hatalmával, és kis híján térdre kényszerített egy magyar vállalkozást itt Csíkban. Azzal, hogy a miniszterelnök úr ideküldött és arra kért, hogy kérdezzem meg a tulajdonost, a cég dolgozóit, hogy miben tudunk segíteni, azt akarjuk üzenni, hogy minden magyar vállalkozás számít a kormánynak, minden magyar érdeket meg fogunk védeni – biztosított Lázár.
Élni és élni hagyni A miniszter továbbá hangsúlyozta, azt szeretnék, ha mindenki tudná Közép-Európában, hogy a magyar kormány célja egy erős nemzeti gazdaság felépítése, ebbe pedig a határon túli vállalkozások is beletartoznak. „Azt kérjük a Heineken-csoporttól, hogy az élni és élni hagyni elvet érvényesítsék. Reméljük, a Csíki Sör vezetősége és a Heineken-csoport között kialakul a párbeszéd, tárgyalások lesznek, és ezek eredménnyel végződnek. A magyar kormány azt tanácsolja az Igazi Csíki Sörnek, hogy folytasson tárgyalásokat, a Heinekentől pedig azt kérjük, hogy az élni és élni hagyni elv jegyében egy jó megállapodásra törekedjen. Reméljük, hogy a következő egy hónapban egy védjegyhasználati megállapodás születhet. Az az igazság, hogy ha a Heineken elutasítja az együttműködést és nem haladnak előre a tárgyalások, illetve nem lesz megegyezés, és továbbra is el akarják taposni az Igazi Csíki Sört, akkor a kormány kezében még számos olyan eszköz van, amelyet készen állunk a magyar nemzet érdekében bevetni. Magyarországon és az ország határain kívül szeretnénk erősíteni a sörmanufaktúrákat, ezért a miniszterelnök úr döntése alapján a kormány azt javasolja az országgyűlésnek, hogy a jövedéki adó kedvezményt még az idén emelje meg. Az Európai Unió irányelvei lehetővé teszik, hogy a manufakturális sörgyárak jövedéki adó kedvezményben részesüljenek. Ez az Igazi Csíki Sört is érinteni fogja, hiszen a magyarországi értékesítés kapcsán árusításkor a jövedéki adó felét kellene kifizetni” – tette hozzá a miniszter. Lázár János erdélyi látogatása során az Igazi Csíki Sör ügye mellett Borboly Csabával Hargita megye fejlesztési terveiről is tárgyalt, illetve a sörgyárnál tett látogatás után Sepsiszentgyörgyre utazott, hogy Antal Árpád polgármesterrel is egyeztessen.
-
A márkavitáról
A Heineken holland multinacionális társaság hazai leányvállalata szellemi tulajdon megsértésére hivatkozva perelte be a csíkszentsimoni Csíki Sör Manufaktúra üzemeltetőjét az Igazi Csíki Sör márkanév használata miatt. A Marosvásárhelyi Táblabíróság január végén kiközölt jogerős ítélete szerint tilos a jövőben a termék gyártása és forgalmazása, emellett a táblabíróság elrendelte az Igazi Csíki Sör gyártásánál használt, ezzel a márkanévvel ellátott eszközök megsemmisítését is. Ezért a csíkszentsimoni manufaktúra vezetősége úgy döntött, ideiglenesen Igazi Tiltott Sör néven folytatják a termék forgalmazását.
Iszlai Katalin
Székelyhon.ro

A magyar irodalom a nemzet önismeretének megjelenítője – beszélgetés Kozma Dezső irodalomtörténésszel, egyetemi tanárral
– Úgy tudom, már a kezdet kezdetén irodalmi tájakon lakozott…
– Az egykor Kolozs (ma Szilágy) megyei Középlakon, Kalotaszeg és a Szilágyság határmezsgyéjén születtem. Nem messze a kultúrházunkat tervező Kós Károly „Varjúvárától”, a valamikor vásárairól híres Bánffyhunyad, Kolozsvár, a Wesselényi Miklós és Ady szellemét őrző Szilágyság vonzáskörében. Már amennyire szellemi utak vonzásköre érezhető lehetett egy olyan faluban, ahova nem jár vonat, és ahol ritkán tűnt fel annak idején egy-egy autó, az itteni asztalosokat (apám is az volt) deszkával ellátó havasi szekér.
Ama bizonyos első szellemi útravalót négyosztályos iskolánkban szerzett, palatáblán gyakorolt ismeretek és a református zsoltárok jelentették. A továbbtanulás vágya szunnyadt ugyan bennem, de közvetlenül a világháború után egy ideig magántanulóként – egy szál tanítóval – nyílt erre lehetőség. Ő volt a „tantestület”, én voltam az „osztály”. Bánffyhunyadon szállásomra illett a „magán” minősítés, ugyanis a valamikor jobb napokat látott Böske néni kénytelen volt – úgymond – magánbentlakást berendezni otthonában a környező falvakból érkező tanulók számára. Folytatásként nekem is az akkor rangosnak számító kolozsvári kereskedelmi középiskola magyar nyelvű tagozatát ajánlották, ahova én magammal vittem hunyadi magyartanárom, Morvay Pál óráinak hangulatát.
Korábban bivalyszekéren döcögtünk át a hunyadi hegyen, most kolozsvári (hóstáti) fiáker vágtatott velünk új szállásom, a Kereskedelmi Fiú-Középiskola bentlakása felé. S hogy az akkor még 118 000 lakosú „kőbe vésett város” főterével, patinás épületeivel, Farkas utcai református templomával (itt konfirmáltam) nyitott könyv lett számomra, abban igen nagy része volt a magyar irodalmat és német nyelvet igényes szigorúsággal tanító Kovács Endrének és az elmúlt korokat elevenné avató Pataki Józsefnek, a későbbi egyetemi tanárnak. A két tantárgy (kereskedelmi szakiskolában!) annyira ikerpárrá vált bennem, hogy a kolozsvári középiskolák versenyén egyik alkalommal díjaztak. (Az elismerő diploma a középlaki árvíznek esett áldozatául.)
Érettségi után a közgazdasági szakra, illetve a jogra felvételi nélkül bejuthattam volna, mégis a felvételi vizsgát igénylő bölcsészettudományokat választottam, így lett szellemi otthonom a Bolyai Tudományegyetem. S bár a történelem szakra igen jó eredménnyel jutottam be, néhány hét után a felvételin elért eredményem alapján átiratkozhattam a magyar szakra. Hogy mi késztetett erre? Nem nehéz elképzelni, milyenek lehettek az elméleti bevezetők az 50-es évek elején…
– Mit kínált akkor az ötéves alapképzés ezen a szakon?
– Meg sem próbálkozom valamiféle utólagos „értékskála” keresésével, hisz az ilyesmi gyakran fakadhat elfogultságból, későbbi élményekből, meg aztán a jórészt már ismert körülményekről is lehetne beszélni, mesélni. Megmaradok tehát a szűk szakmai emlékeknél.
Tanáraim (későbbi kollégáim) között volt, aki több-kevesebb oktatói tapasztalattal rendelkezett, és volt, aki akkor lépett katedrára. Miként lenni szokott, volt tanár, aki az irodalmi alkotások történeti megközelítését, és volt, aki az „időszerűséget” részesítette előnyben. A régi magyar irodalmat a művek gondolatiságára, az összefüggésekre figyelő Szigeti József, a felvilágosodás korszakának irodalmi-művelődési törekvéseit Jancsó Elemér oknyomozó részletességgel keltette életre, a XIX. századba Antal Árpád kalauzolt el nagy művekhez illő tájékozottsággal és átéléssel, a magyar irodalmi stílus történetének Szabédi László érzékeny elemzései avattak részeseivé, Csehi Gyula óráit a szerteágazó informáltság jellemezte, a XX. század irodalmának főbb vonulataiban a kezdőnek mondható Pataki Bálint, a külön tantárgyként szereplő erdélyi magyar irodalomban az írói és szerkesztőségi tapasztalatait magával hozó Sőni Pál igazítottak el, világirodalmi ismereteinket Szabó György és Székely Erzsébet eleven órái gazdagították, Szabó T. Attila régi szavaink, Márton Gyula a nyelvjárási kifejezések felett őrködött, Gálffy Mózes a szabatos fogalmazásra mérnöki pontossággal figyelt, a népköltészet Faragó Józsefnek volt a birodalma, a magyarság történetével a szintén ismert Csetri Elek, nyelvrokonainkkal a német nyelvet is tanító Vámszer Márta óráin ismerkedtünk; a szemináriumokat fiatal tanársegédek, doktoranduszok vezették, köztük Dávid Gyula, Szabó Zoltán, Varró János.
Ezzel a szakmai „poggyásszal” kezdtem el oktatói működésemet Erdély egyik nagy múltú középiskolájában, a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégiumban. Patetikusan úgy is fogalmazhatnék, a pályakezdők világot megváltani akaró lelkesedésével, hivatástudatával. Lehet, hogy mára már elavultnak tűnő módszerrel is, például olyan módon, hogy – le sem merem írni – az óra szerves részévé vált egy vers vagy versrészlet könyv nélküli elmondása.
– Diákként érte a magyar forradalom kitörése. Hogyan emlékszik 1956-ra?
– Miként váltunk részeseivé akkor a történelmi változásokat ígérő – egykori szóhasználattal élve – eseményeknek? Több mint hat évtized távlatából is emlékszem, milyen bizakodóan, kételyeket legyűrő szorongással hallgattuk a híreket, magyaráztuk a történéseket, lelkesedtünk, változást vártunk. Tanársegédünk, Dávid Gyula azért vitte el hallgatóit, bennünket november 1-én a kolozsvári Házsongárdi temetőbe, hogy megemlékezzünk az itt nyugvó egykori magyar írókról, művészekről, személyiségekről. Tisztelgésünket (én a jövendőbeli feleségemmel kanyarogtam a sírok között) mi is többnek éreztük a szokásos megemlékezésnél. Csakhamar kiderült, nem ok nélkül. Temetői vonulásunk jelképes értelmet kapott, vezetőnk börtönbüntetést szenvedett, kollégánkat, a már versekkel jelentkező Páskándi Gézát azért zárták be, mert javasolta az egyetemi oktatás átszervezését. (Talán nem szükséges emlékeztetni rá, hogy a kolozsvári egyetemek, főiskolák 56-os momentumairól sok visszaemlékezés, dokumentum látott napvilágot azóta.)
– A sepsiszentgyörgyi tanárság csak rövid kitérőnek bizonyult, hamarosan visszatért Kolozsvárra.
– Alig egy félévnyi középiskolai tanárkodásom után sokat ígérő lehetőség kínálkozott számomra: a Bolyai Tudományegyetem Irodalomtörténeti Tanszéke által meghirdetett versenyvizsga évfolyamtársamnak, Láng Gusztávnak és nekem kedvezett. A Babeş–Bolyai Tudományegyetem Irodalomtörténeti Tanszékén jó ideig – mint minden kezdő – afféle „mindenesek” voltunk. Az első években főleg a két háború közötti erdélyi magyar irodalom és verstan szerepelt az óráim között, a 70-es évektől az Aranytól Ady-ig terjedő időszak (1849–1905) magyar irodalmát adtam elő egy ideig adjunktusként, majd docensként, 1994-től pedig mint professzor. Közben elkészült és megjelent két, az előadásaimat összefoglaló egyetemi jegyzetem (Magyar irodalom a századfordulón, 1978; Magyar irodalom a XIX. század második felében, 1980). S ha már az oktatói működésemről van szó: igen tanulságosak voltak számomra a különböző tanári továbbképzésekhez kapcsolódó előadások, vizsgák, a magyar irodalmi „olimpiai” versenyek megyeközi elnökeként megélt tapasztalatok, akárcsak a középiskolások számára készült tankönyveim megírása.
Oktatásszervezői megbízatásaimról szintén szűkszavúan: 1996-tól a Bölcsészettudományi Kar dékánhelyettesének választottak, 1997-től doktorátusi szakirányítónak neveztek ki, 2003-ban konzulens professzorként mentem nyugdíjba. Ezután még tíz évig – meghívott professzorként – a frissen induló nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetemen magyar kultúrát és magyar irodalmat adtam elő, közben dékán is voltam.
– Tudományos, kutatói érdeklődése igencsak szerteágazó. Melyek a főbb kutatási területei?
– Nem akarok témákat, írókat felsorolni, nehéz is lenne pontosan körülhatárolni több évtizedes kutatómunkámat, ezért inkább jelzésszerűen válaszolnék a kérdésre. A XIX. század végének és a századelőnek magyar irodalma, illetve a klasszikusok erdélyi utóélete a fő kutatási területem. Az 1970-ben elkészült Irodalmunk a kolozsvári századvégen című doktori (kandidátusi) értekezésemben irodalmunknak addig nemigen kutatott vagy csak részben feltárt teljesítményeit kíséreltem meg feltérképezni, a több mint 20 gyűjteményes, illetve monografikus kötetem közül megemlíteném a Petelei Istvánról, az egykori kolozsvári szerkesztőségek világáról, Mikszáth Kálmánról, Krúdy Gyuláról, Petőfi erdélyi kultuszáról megjelent könyveimet és a magyarországi Madách Irodalmi Társaság kiadásában 2015-ben napvilágot látot válogatott írásaim (Irodalmunk útjain – Erdélyben) is jórészt ennek a korszaknak magyar irodalmából nyújtanak ízelítőt, mint ahogy az általam irányított doktori dolgozatok szintén ezekhez a témakörökhöz fűződnek.
– Milyen kihívásokkal járt a magyar irodalom egyik nagy korszaka előadójának lenni?
– A klasszikusok – Arany, Madách, Jókai, Kemény, Vajda, Mikszáth – a „bőség zavara” okán jelentettek számomra próbatételt, a századfordulón jelentkező írók, költők – Tolnai Lajos, Petelei István, Bródy Sándor, Gárdonyi Géza, Tömörkény István, Thury Zoltán, Iványi Ödön, Gozsdu Elek, Reviczky Gyula, Komjáthy Jenő, Kiss József – örökségének bemutatása nem egyszer az újrafelfedezés gondjaival járt együtt. És akkor még nem említettem a korszak meghatározó irodalmi áramlatait vagy a vitákat gerjesztő életműveket (például Gyulai Pált).
Önkéntelenül fogalmazódhat meg bárkiben a kérdés, megszabott óraszámban hogyan jut erre idő? Ezzel egyik örök vitatémánkhoz érkeztünk: milyen legyen az arány az irodalomtörténeti és az elméleti órák között, hogyan lehet olyanképpen teljesebbé tenni a korszerű elméleti megalapozást, hogy jelentős alkotókról, művekről ne kelljen lemondani? Nem feledkezhetünk meg arról, hogy a nemzeti irodalom – nyelve okán is – a nemzet történelmi, szellemi örökségének, önismeretének vagy akár lelkiismeretének művészi megjelenítője. Természetesen az egyetemes irodalommal, kultúrával kölcsönhatásban alakul, egyetemes értékek hordozója.
– Tudomásom szerint ma is aktívan követi a magyar folyóiratkultúrát. Milyen kortárs lapokat, folyóiratokat olvas?
– Sokat, sokfélét, igen hosszas lenne csak egy részét is felsorolni. Láthatod, könyvespolcomon időszaki szakmai kiadványok mellett sorakoznak itteni és magyarországi irodalmi, művelődési folyóiratok, lapok. Böngészésük – akárcsak a reggeli kávé – hozzátartozik a napi szertartásomhoz. És azt talán felesleges mondanom, hogy nem könnyű válogatni a vegyes értékű kínálatokból, valamiféle általános következtetést, értékítéletet levonni. Legfeljebb szakmai elfogultságból fakadó hiányérzetemet „panaszolnám” el. Például szívesen olvasnék több, a szó eredeti értelmének megfelelő irodalomkritikát, élő irodalmunk teljesítményeit tágabb összefüggésekben vizsgáló írást, értékelést.
– A szakmára való odafigyelés közepette milyen új tervek foglalkoztatják?
– Terveim vannak bőven. Meg szeretném jelentetni a Madách Irodalmi Társaságban tartott, csak részben megjelent előadásaimat, Arany János születésének 200. évfordulója alkalmából kötetet tervezek eddigi Arany-méltatásaimból, és remélem, sikerül egyik rég dédelgetett elképzelésemet megvalósítani, az Ady által is nagyra becsült (méltatlanul elfeledett) prózaírónk, Török Gyula örökségét számba venni. Szeretném, ha időm lenne erre.
Kozma Dezső
Középlakon született 1935-ben. Középiskoláit 1953-ban végezte, a Bolyai Tudományegyetemen szerzett magyar nyelv és irodalom szakos tanári diplomát (1958). 1959-től a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Magyar Irodalomtörténeti Tanszékének oktatója, 1994-től professzor. 1970-ben szerzett doktori címet, 1997-től szakirányító a doktori iskolában, nyugdíjazása után konzulens professzor, 2003-tól 2013-ig a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem professzora és a Bölcsészettudományi Kar dékánja. Középiskolai tankönyvek szerzője, tagja több hazai és külföldi szakmai testületnek, társaságnak (köztük: Erdélyi Múzeum-Egyesület, Erdélyi Közművelődési Egyesület, Kolozsvári Akadémiai Bizottság, MTA Köztestülete, Nemzetközi Magyarságtudományi Társaság, Magyar Irodalomtörténeti Társaság, Madách Irodalmi Társaság, Mikszáth Kálmán Társaság). Számos rangos kitüntetésben részesült, többek közt: Madách Imre Díj, Magyar Professzorok Világtanácsának díja, Mikszáth-óra Díj, Magyar Érdemrend Lovagkeresztje.
MIKLÓS KRISZTINA / Helikon (Kolozsvár)

Tudományosan megalapozott válaszokat találni az erdélyi magyar sorskérdésekre
A Székely Kongresszus a jövőben intézményként is meg kell alakuljon, olyan Székelyföld-centrikus szakmai, tudományos fórumként, amely a térség fejlődését tartja szem előtt – fogalmazta meg a székelyföldi konferencia sepsiszentgyörgyi megnyitóján Bodó Barna egyetemi docens, a kongresszus tudományos bizottságnak tagja.
A III. Székely Kongresszus háromszéki nyitórendezvényén Bodó Barna kihangsúlyozta, fel kell oldani a tradíció és a modernitás k
özti konfliktust. Németh Zsolt, a magyar Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke rámutatott, a kongresszus „Székelyföld kitalálásának” fontos fóruma, hiszen az erdélyi magyar sorskérdésekre tudományosan megalapozott válaszokat kell találni. Németh Zsolt a hálózatban való gondolkodást vinné haza Magyarországra, mert amint mondta, a magyar tudományos élet egyik hiányossága a csoportmunka, sokszor egymás segítése helyett az egymás legyőzése kerül előtérbe. Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere szerint a szakma és a politikum közös feladata „Székelyföldet kitalálni”, eredményes közpolitikai gondolkodást, akciótervet kell kidolgozni, hogy ezek érvényesítése révén Székelyföld versenyképes régió legyen. Vargha Mihály, a társszervező Székely Nemzeti Múzeum igazgatója hangsúlyozta, a szakmai fórumok kell hozzásegítsék az önkormányzatokat, hogy jó döntéseket hozzanak, javuljon az emberek életminősége, ne „szent őrült” legyen, aki Székelyföldön marad, az itthon maradás pedig legyen logikus döntés. Ferencz Csaba, az SZNT alelnöke abban bízik, hogy a kongresszussal megvalósul az együttgondolkodás, az eredményeket értékesíteni is tudják.
Bíró Blanka / Székelyhon.ro

Esélyt teremteni Székelyföldnek (III. Székely Kongresszus)
Székelyföld kitalálásának lehet nagyon fontos fóruma a III. Székely Kongresszus – hangzott el tegnap a rendezvény sepsiszentgyörgyi előadásait megelőző megnyitón. Két napig, három városban több mint tíz témakörben összegzik a szakemberek Székelyfölddel kapcsolatos kutatásaik eredményeit, a 115 éve első alkalommal megszervezett kongresszus újraélesztőinek célja egyedi esemény helyett intézménnyé alakítani a kongresszust, amely szakmai alapot nyújthat a közpolitikai tervezésnek.
Székelyföldnek jelmondatra volna szüksége, egy olyan mottóra, amely meghatározza, olyan üzenetre, amelyet bárki megért – kezdte felvezetőjében a szervezést felvállaló Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem nevében szóló Bodó Barna egyetemi docens. Kétségekkel ugyan, de egy javaslatot is megfogalmazott: „Legyen Székelyföld újra, ami volt” – mondotta, majd pontosított: olyan Székelyföldre van szükségünk, amelynek identitástudata egyezik a valamikorival, de beilleszthető korunk meghatározó trendjeibe. A kisebbségi sorsba kényszerített közösségek esetében élessé válik a tradíció és modernitás közötti konfliktus, túlértékelődik a hagyomány, és lezárhatja a modernitás útjait, pedig az önnön holnapjával nem törődő, azt nem kutató, a kihívásokra választ nem kereső közösség gyenge – fogalmazott Bodó Barna. Kifejtette, Székelyföld a székely ember számára eszmeiség, kötődés és szolgálat, az erdélyi magyarságnak pedig a közösségi megmaradás sarokköve. Kitért arra, hogy a székelyföldi kongresszusok hagyománya összefügg a térség modernitásának kérdésével. Az 1902-es tusnádi kongresszus célja volt megakadályozni a térség teljes elszegényedését, lakosságának kivándorlását. A századik évfordulón megszervezett második konferencia a Székelyföld helyzetéről való közös gondolkodás megújításának első állomása volt, az idei pedig tétként fogalmazza meg a jövőbeni intézménnyé alakulást. „A III. Székely Kongresszus célja a reális Székelyföld-kép megerősítése, a hagyományos keretekkel is számoló fejlesztés szakpolitikai elveinek megalapozása, valamint a régió szakmai és tudományos potenciáljának felmérése és felmutatása.” A tervekben tehát egy folyamatosan működő szakmai fórum kialakítása szerepel, amely ahhoz szükséges, hogy Székelyföld jól előkészített döntések, saját erőforrásai alapján fejlődhessen, a jelenlegi kongresszus pedig ennek kíván első lépése lenni. Németh Zsolt, a Magyar Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke Székelyföld kitalálásának lehetőségeként értékelte a kongresszust, mint mondotta, nemzeti sorskérdésekre keresik a következő napokban a választ: például arra, hogy meg tudna-e élni saját erőforrásaiból az autonóm Székelyföld, az autonómia jelent-e gazdasági önállóságot is, milyen típusú gazdasági fejlesztés lendíthetné föl Székelyföldet, és hogyan segíthető a regionális identitás kibontakozása. Felhívta a figyelmet: Magyarországnak immár van mozgástere, hogy anyagi forrásokkal is segítse a határon túli magyarságot, és Székelyföldnek sem szabad kimaradnia a támogatottak sorából. „A kongresszus jóvoltából Székelyföld mint önálló, autonóm régió kerülhet fel a tudományosság térképére, és ha ezen az úton haladunk, akkor idővel azt is elérjük, hogy a közigazgatási térképen is autonóm régióként legyen feltüntetve” – fogalmazott. Köszöntötte a kongresszus munkálatait Zákonyi Botond, Magyarország bukaresti nagykövete, majd Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere szólt arról: a szakértők és a politikum közös feladata megtalálni annak a módját, hogy Székelyföld versenyképes régióvá váljék. 115 éve, az első kongresszus idején is útkeresés folyt, ma is ez zajlik, de bízik benne, lesz utóélete a mostani konferenciának, közpolitikát, akcióterveket tud megfogalmazni. A társszervezői szerepet vállaló Székely Nemzeti Múzeum igazgatója, Vargha Mihály arról beszélt: az ilyen jellegű kongresszusnak azt kell elérnie, hogy ne csak az elitek párbeszéde legyen, de értékei lecsapódjanak az egyszerű emberek életében, hogy hozzásegítsék az önkormányzatokat a jó döntések meghozatalához, az életminőség javításához, hogy „ne szent őrültnek tekintsék azokat, akik Székelyföldön maradnak, hanem ez legyen teljesen természetes, logikus dolog”. A III. Székely Kongresszus megszervezését kezdeményező Székely Nemzeti Tanács nevében felszólaló Ferencz Csaba rámutatott, hogy ezt a kongresszust már tíz évvel ezelőtt meg kellett volna szervezni. Az SZNT megalakításakor abban bíztak, az erdélyi, a székelyföldi elit saját magától felismeri az utat, amelyet be kell járnia, ám ez csak évtizedes késéssel következett be, csak mostanra tudatosult, hogy „akkor lesz jövője Székelyföldnek, ha mindenki hozzátesz egy kis téglát ehhez az építkezéshez”. Kifejtette, reméli, új intézményes kerete jön létre a székely jövő építésének, a mindennapi élettől a közpolitikáig hasznosítható gondolatok, elképzelések születnek. A megnyitó után Szekeres Attila István heraldikus, lapunk munkatársa mutatta be a jelenkori székelyföldi közigazgatási címerekből összeállított kiállítása anyagát.
Farkas Réka / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Markáns vezetői vélemények Székelyföld múltjáról, jelenéről és jövőjéről
A III. Székely Kongresszus részeként a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Csíkszeredai Kara épületében az önkormányzati vezetők egymást váltó péntek délutáni felszólalásaira megtelt az előadásoknak helyet adó terem.
Harmadik alkalommal szervezik meg a Székely Kongresszus tudományos konferenciát a hétvégén három székelyföldi városban. Csíkszeredában az egyik kiemelt témakör az önkormányzatok és a közintézmények szerepe volt a székelyföldi régióban. Előadást tartott Ráduly Róbert Kálmán csíkszeredai városvezető, Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere, illetve Borboly Csaba, a Hargita megyei önkormányzat elnöke. Az előadássorozattal olyan közpolitikai javaslatok megfogalmazását tűzték ki célul, amelyek elősegítik a régió fejlődését. Ráduly Róbert Kálmán, Csíkszereda polgármestere, a házigazda egyetem oktatója A székelyföldi városok szerepe a régió fejlődésében címmel tartott előadást. A városvezető szemléltetésként egy térképet rajzolt a táblára, amelyen Székelyföld hat „fontos városa”, Marosvásárhely, Gyergyószentmiklós, Csíkszereda, Székelyudvarhely, Sepsiszentgyörgy és Kézdivásárhely szerepelt. Mint mondta, nagyjából egyenlő távolságra vannak egymástól, mégis van közöttük egy kakukktojás: a felsoroltak közül ötben ma is többségében magyar lakosság él, de Marosvásárhelyen már más a helyzet. „Az öt említett város saját színházat működtet a saját pénzéből, miközben Marosvásárhelyen állami magyar színház van. Megvizsgáltam a három megyeszékhelyet, és azt láttam, hogy a hét marosvásárhelyi kulturális intézményből egyet sem tart el a város. Csíkszereda öt kulturális intézményéből négyet a város tart el. A másik identitáskifejező lehetősége egy városnak a sport. Az régi közhely, hogy a csíkszeredai hokicsapat egy székely csapat, de azzal, hogy Csíkszereda akár az FK Csíkszereda révén fenntartja ezeket az identitásmegőrző szimbólumokat, többletterhet vállal. Tény, hogy az elmúlt 27 évben az említett öt önkormányzat azért tudott kevesebb figyelmet és messze kevesebb forrást fordítani különböző gazdasági jellegű kérdésekre, mert a figyelmük mellett a forrásaik nagy részét ezekre a többletvállalásokra fordították a székelyföldi identitás megőrzésének érdekében” – hangsúlyozta Ráduly. A polgármester hozzátette, a kultúra és a sport fontossága mellett az együttműködés is kiemelt célként kell szerepeljen a tervek között. Nekifogtunk egy együttműködés kidolgozásának, de be kell vallanom, hogy nem könnyű. A magyar ajkú polgármesterek héthavonta tervezett találkozója megkönnyíthetné az együttműködést, de az eddig megszervezettek közül egyszer sem sikerült minden polgármestert asztal köré ültetni – emelte ki Ráduly, hozzátéve, „mára azonban látszik, hogy ki az, akire azért nem lehet számítani a székely ügyekben, mert olyan várost vezet, ahol jelentős testvérközösség él, és ki az, akire valamilyen más okból kifolyólag nem lehet ebben az együttműködésben számítani”.
Megfogalmazása szerint „azon kell lennünk, hogy próbáljuk újrafogalmazni egyrészt a saját szerepünket, másrészt a saját helyzetünket”. „Vannak ciklusok az életben, és mi a 2008 után zajló, a saját hatáskörben végzett regionalizációs székely jellegű, magyar jellegerősítő tevékenységekkor értünk a csúcsra. Gondolok itt például a székely zászlókra, a magyar helységnévtáblákra, vagy a kék közúti jelzőtáblákon elől szereplő magyar feliratokra. Azóta azonban van egy elég jelentős ellenszél, amivel harcolni, küzdeni kell ezekben a törekvésekben. Azt is el kell ismernünk, hogy bűn rosszul állunk a szakmaisággal kapcsolatban, amikor ellenszélben kell védeni jogainkat a bíróság előtt – mutatott rá Ráduly. Hallgatói kérdésre elmondta, nem tartja megfelelőnek a jelenlegi „polgármester-centrikus” rendszert. „Azon fáradozunk, hogy olyan hivatalt építsünk megfelelő csúcs- és középvezetőkkel, amelyik akkor, ha polgármester nélkül marad a közigazgatás, akár jobban működik, mint előtte. Már minden értelmes ember látja, hogy a közigazgatás ebben a struktúrában, ahol mindenki megbújhat a polgármester mögé, nem tud jobb lenni. Ezért lenne szükség az embereink képzésére, és megfelelően meg kellene fizetni őket. Felnőttképzésre mindenkinek szüksége van” – hívta fel a figyelmet Ráduly. A következőkben Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere tartott előadást Erős közösség, fejlesztő önkormányzat címmel. Mint mondta, fontos megvizsgálni, hogy hol, és milyen körülmények között élnek az erdélyi magyarok.
„Körülbelül 30 százalékuk olyan településen él, ahol a magyarok aránya meghaladja a 90 százalékot, 56,9 százalékuk pedig olyan helyen, ahol ez az arány több mint 50 százalék. 73,6 százalékuk 50 ezer lakosnál kisebb településen lakik. Az erdélyi magyarok 57,4 százaléka tehát olyan közigazgatási egységben van, ahol magyar nemzetiségű a polgármester. Ez azt jelenti, hogy az erdélyi magyarok közel 60 százaléka olyan településen él, ahol van egy kis magyar világ” – ismertette Antal, rávilágítva arra is, hogy „szoros összefüggés van a gyerekvállalás és a települések mérete között: minél kisebb egy település, annál több gyereket vállalnak az ott élő fiatalok.” Szerinte az a tény, hogy az erdélyi magyarok kisebb településeken élnek, demográfiai szempontból egy fontos erőforrás, és ezzel számolnunk kell. „Bukarestben például a szülőképes nők átlagosan kevesebb mint egy gyereket, pontosan 0,9 gyereket vállalnak, míg Székelyföldön ez az arány 1,83. Ez azt jelenti, hogy ha azonos mértékű a kivándorlás, akkor a magyar közösség meg tudja őrizni, vagy akár növelni is tudja az arányát Erdélyen belül” – magyarázta Antal. Hozzátette, két oka van annak, hogy 2011 után Székelyföld politikai és a román államigazgatás szempontjából nagy nyomás alá került. „Az egyik az, hogy a 2011-es népszámlálási adatok azt mutatták, hogy megfordult egy közel 100 éves trend Székelyföldön, azaz nagyobb mértékben fogyott a románok aránya, mint a magyaroké. A másik pedig az, hogy a 2012-es választásokon katasztrofálisan szerepelt az RDMSZ, és gyakorlatilag mindent elveszítettek Székelyföldön kívül. „Akkor csak Hargita és Kovásza megyében voltak önkormányzati tisztségeink, és nyilvánvaló volt mindenki számára Bukarestből, hogy ha ebben a két megyében szétvernek az önkormányzatisok között, miközben azért gesztusokat tesznek az RMDSZ felé – mint például az az intézkedés, hogy akkor is jusson be a parlamentbe, ha 4 százalékot kap csak a választásokon –, akkor a politikai képviseltet Bukarestben tudja, és nem az utcán. Azt hitték, hogy így a székelyföldi önkormányzati képviselőket lefejezik, de nem így történt. A 2016-os választásokon viszonylag jól szerepeltünk, és így meghalt ez a projekt, kissé megváltozott a világ” – emelte ki a polgármester. Sepsiszentgyörgy vezetője továbbá kiemelte, Magyarországon és Erdélyben is a jövőképpel van probléma. Mint mondta, míg a két világháború között mindenki azt érezte, hogy egy lábon is kibír még egy, öt vagy tíz évet, mert „előbb-utóbb úgyis revízió és magyar világ lesz”, addig ma a jövőképpel nagyon nagy a probléma. A maximum, amit megfogalmazunk, az az autonómia kérdése, de ez az emberek számára nem egy érthető fogalom. Sokan azt hiszik, hogy az autonómia egyszer csak ránk fog zúdulni, megoldja minden problémánkat, és nem úgy közelítenek az ügy irányába, hogy azt fel kell építeni. Azt kell elérjük, hogy a közbeszéd végre ne arról szóljon, hogy milyennek kellene az autonómiának lennie, hanem arról, hogy mikor és hogyan valósítjuk meg – húzta alá Antal. Előadásában kitért arra is, hogy titkosszolgálati vezetők elmondása szerint a román igazságszolgáltatás tulajdonképpen egy taktikai mező.
„Terrorizmussal vádoltak engem is egy adott pillanatban, továbbá azt is megfogalmazták, hogy nemzetbiztonsági veszélyt jelentek Románia számára. Ezt ki lehet terjeszteni, és azt lehet mondani, hogy ebben az országban magyarnak lenni nemzetbiztonsági kockázat. Ezzel egyfajta nyomás jár a hatóságok részéről, és sok esetben nem könnyű magyarnak lenni, maradni, ezért sokan azt választják, hogy inkább beolvadnak. Hála Istennek az erdélyi magyarok többsége szereti azt, hogy magyar, és megfelelően viszonyul ehhez a kérdéshez. Ahhoz, hogy egy erős közösség legyen az erdélyi magyar közösség, nagyon fontos, hogy úgy a politikai vezetők, mint a legkisebb falu legkisebb utcájában élő székely ember is azt érezze, hogy ha bajba kerül a magyarsága miatt, akkor nem engedik el a kezét” – zárta Antal. A városvezetők után Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke Jó példák és vezérelvek Székelyföld integrációs folyamatában címmel tartott előadást.
„A közösségépítés legfontosabb szereplői az egyházaink. Megyénkben, ahol egy kisfalvas szerkezet van, több mint száz településen az egyedüli intézmény az egyház, és ő kell foglalkozzon mindennel, ezért kiemelten fontos a támogatásuk. Véleményem szerint a legfontosabb vezérelv az, ha van egy közös jövőképünk az élet bármely területén. Nagy baj van a tervezéssel: tűzoltásszerűen dolgozunk nagyon sokan, és nem beszélünk távlatosan. Rengeteg területen több évre előre eldől a sorsunk, hogy hogyan tudunk hozzáférni forrásokhoz, mégsem dolgozunk eleget ezen. Egy brüsszeli döntés hatását a saját zsebünkön, bőrünkön majd csak évek múltán fogjuk érezni, a kérdés az, hogy megszületése előtt van-e erőnk, kapacitásunk dolgozni, és van-e jövőképünk arra vonatkozóan, hogy hová akarunk eljutni” – mondta Borboly.
Iszlai Katalin / Székelyföld.ro

Változásokra számít a magyar–román viszonyban Németh Zsolt
Óvatos optimizmussal nyilatkozott a magyar–román kapcsolatokról sepsiszentgyörgyi könyvbemutatóján Németh Zsolt, a magyarországi Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke.
A Tein Teaházban ismertették pénteken a magyarországi politikus Hitünkből értékek következnek című, tavaly megjelent, több mint ezer oldalas könyvét, amely a 2002 és 2016 közötti nemzetpolitikáról szól.
Tamás Sándor, a Kovászna megyei önkormányzat elnöke az eseményen rámutatott: Németh Zsolt akkor is barát maradt, amikor a Fidesz és az RMDSZ viszonya hullámzó volt, támogatta az Erdélyi Magyar Művészeti Központ létrehozását és a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem sepsiszentgyörgyi karának beindítását. Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester – aki a könyvbemutatón a szerző beszélgetőtársa volt – arról értekezett, hogy Németh Zsolt egyike azoknak a magyarországi politikai személyiségeknek, akik a külhoni magyarokban nem gazdasági humánerőforrást vagy demográfiai utánpótlást vélnek felfedezni, hanem értéket, illetve a szülőföldön maradást is támogatja.
A beszélgetés során az aktuálpolitika több vetülete is szóba került. Németh Zsolt úgy vélte: eddig valóban „hűvös” volt a magyar–román államközi viszony, de már mutatkoznak az „olvadás jelei”, változásokra lehet számítani e téren. Meglátása szerint az RMDSZ-nek parlamenti szinten a szociálliberális koalícióval (PSD–ALDE) kötött megállapodása jól tükrözi a kapcsolat „hőfokát”: a szövetség nem kormányzati szereplő, de nem is ellenzék, hanem ellenzékből támogat. Hozzátette: ennek a megállapodásnak az eredményeként jött létre az egészségügyi és szociális intézményekben a kisebbségek anyanyelvhasználatát szavatoló törvény. Németh Zsolt ugyanakkor óvatosságra intett az ellenzéki román pártok által az alkotmánybírósághoz benyújtott óvás miatt.
Alkotmányossági kifogást emeltek az ellenzéki pártok az anyanyelvhasználatot biztosító törvénymódosítás ellen Alkotmányossági kifogást emelt a PNL, az USR és a PMP azon törvénymódosítás ellen, amely biztosítja az anyanyelvhasználatot az egészségügyben és a szociális szolgáltatásokat nyújtó intézményekben. Az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke arról is beszélt: az önálló erdélyi magyar külpolitika megszületésének vagyunk tanúi. Szerinte az erdélyi politikusok a magyar államot is segítik, ha a célokat világosan megfogalmazzák külföld felé, mert így Magyarországnak van, ami mögé beállnia.
Ugyanakkor hangsúlyozta: az erdélyi magyar és az anyaországi politizálásban is oda kell figyelni, hogy az apró lépések politikája ne jelentse a stratégiai célok, köztük az autonómiáért folytatott küzdelem feladását.
Bíró Blanka
/Németh Zsolt: Hitünkből értékek következnek, Mery Ratio Kiadó, 2016/ Székelyhon.ro

A jót lássuk egymásban (Elkezdődtek a Szent György Napok)
A szervezők idén Szent György lovag alakját helyezték előtérbe, azt sugallva, hogy a jót lássuk egymásban – tolmácsolta Antal Árpád polgármester ünnepnyitó gondolatait Sztakics Éva alpolgármester, majd a városünnepet megnyitó szombat esti koncerten felcsendültek az ismert dallamok.
A zsúfolásig megtelt színházban a nyitókoncert ismét különleges produkciót ajánlott a közönségnek: a QueenClassics by Vlad Maistorovici projekt a rockzenetörténet talán legkarakteresebb együttesének darabjait a szerző klasszikus zenei felfogásban dolgozta át. A ploieşti-i származású, fiatal kora ellenére már a nemzetközi koncertszínpadokat is meghódító hegedűművész, karmester és zeneszerző korántsem szokványos kvartettje – a brit Max Ruisi csellón, Robin Green zongorán és Harry Cameron-Penny klarinéton és basszusklarinéton játszott – a sepsiszentgyörgyi Ferencz Áronnal (dob) és a Bukaresti Szimfonikus Zenekarral kiegészülve a Queen-dalok rejtett értékeit is felszínre hozta. Izgalmas, sikeres, sőt, érzelemdús ötvözete ez a különböző zenei műfajoknak, újonnan igazolva, hogy a zene egységes nyelvezet, amely épp a műfaji sokszínűsége révén tud mindenki számára örömforrás lenni. A jól felépített, kiegyensúlyozott, klasszikus elemekkel, improvizációs részekkel is kiegészített örökzöld dallamok valósággal új dimenzióba kerültek, a hangszerelés azonban egy pillanatig sem felejtette és feledtette el a forrást: az eredeti dalok gazdag dallamvilágát, változatosságát, jellegét sem. A meglepetés-előadó, a két dal eléneklésére felkért Luiza Zan Who Wants To Live Foreverje (a dal címét az alkalomhoz illően magyarítsuk úgy, hogy: Aki örökké élni akar) pedig – a produkció mintegy csúcspillanataként – a zenei élmény teljességét nyújtotta.
A szimpatikus, fiatalos, ám mégis elmélyült zenei élményt egyedül a hangosítás minősége zavarta némiképp, összességében azonban a világ bármelyik színpadán szívesen látott produkcióval rajtolt a huszonhatodik Szent György Napok.
Ferencz Csaba / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Az erdélyi magyarság esélyei (Németh Zsolt Sepsiszentgyörgyön)
Könyvbemutató ürügyén tartottak találkozót Németh Zsolttal, a Magyar Országgyűlés külügyi bizottságának elnökével péntek délelőtt Sepsiszentgyörgyön, de a beszélgetés tágabb dimenziókat ölelt fel, szó volt barátságról, az erdélyi magyarságról, a román–magyar viszonyról, Európáról, a Fideszről és világpolitikai kérdésekről is.
Barátjaként mutatta be a magyarországi politikust Tamás Sándor megyeitanács-elnök, akivel kapcsolatuk akkor is töretlen volt, amikor pártjaik, az RMDSZ és Fidesz viszonya hullámzott. Az idő őket igazolta, az emberi kapcsolatok erősebbek, mint a politikaiak, és ez a jövőben is iránymutató lehet – mondotta. Felidézte Németh Zsolt szerepét a tusványosi folyamat elindításában, fejlődésében, kiemelte következetes kiállását nemzeti ügyekben. Felsorolta azokat az intézményeket – az EMŰK, a Sapientia sepsiszentgyörgyi kara –, melyek létrehozatala nevéhez is fűződik. „Németh Zsolt azon kevés magyarországi politikus közé tartozik, aki a határon túli magyarokban nem gazdasági vagy humánerőforrás-utánpótlást vél felfedezni, hanem értéket. Mindig azt támogatta, hogy szülőföldünkön boldoguljunk” – ezekkel a szavakkal kezdte a beszélgetést Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere. Németh Zsolt elmondta, egy nappal korábban Bukarestben a román politikai élet teljes spektrumának képviselőivel találkozott, és irányultságtól függetlenül elsősorban az foglalkoztatja őket, miért nem lehet Románia tagja a schengeni övezetnek, mi ennek az oka. Németh Zsolt szerint több törésvonal tetten érhető ma az EU-ban, egyiket a brexit okozza, másik a Kelet és Nyugat közötti nézetkülönbségek, de létezik egy észak–déli ellentét is. A kelet–nyugati törésvonal kapcsán elmondta, nemcsak nyugati előítéletek vannak, de közép-európaiak is, „mi elsősorban önzőnek tartjuk a nyugat-európaiakat”. Nagyon fontos kérdés, hogy feladjuk-e reményünket a valós integrációban, és Magyarország, amikor azt mondja: állítsuk meg Brüsszelt, akkor tulajdonképpen a mellékvágányról szeretné visszaterelni a valós, igazi útra az uniót, hogy betölthesse küldetését, hosszú távon fenntartható legyen, és kiteljesedhessenek számunkra létfontosságú céljai – fejtette ki. Elmagyarázta azt is, hogy Magyarország, amikor a nemzetállamok Európájáért harcol, akkor nem az etnokratikus, homogén nemzetállamokra gondol, hanem a tagállami jogosítványok fontosságára. Brüsszel szerint az igazi európaiak már maguk mögött hagyták a nemzetben gondolkodás maradiságát, de Németh Zsolt véleménye szerint ez vakvágány, amely megkérdőjelezi az EU hosszú távú fenntarthatóságát, az identitások sokszínűségét szerinte nem szabad feladni. A magyar–román kapcsolatok elmúlt öt esztendejét hűvösnek nevezte, nemzetpolitikai tartalmát pedig meglehetősen marginálisnak. Meglátása szerint olvad, jön a tavasz, változásra lehet számítani ezen a fronton is, ám nem valószínű, hogy ez olyan gyors lesz, mint az időjárás alakulása. E kapcsolatrendszer hőfokát az RMDSZ parlamenti megállapodása tükrözi: nem kormánytagság, de nem is ellenzéki pozíció, hanem egy külső támogató megállapodás. A különböző államok Magyarországhoz való viszonyulása kapcsán beszélt az Amerikai Egyesült Államok szerepéről, hogy ez akár az erdélyi magyarság számára is pozitív lehet. Erőteljes támogatásnak nevezte, hogy az amerikai emberjogi jelentés tételesen tartalmazza az erdélyi magyarság legsúlyosabb problémáit, és meglátása szerint az EU-ban, illetve az Európa Tanácsban is számos lehetőség adott az erdélyi magyarság stratégiai céljai elérésére. Példaként említette, hogy igaz, csak az Európai Bíróság nyomására, de az Európai Bizottság kénytelen volt elfogadni az RMDSZ által beterjesztett Minority Safe Packet. Megszületőben az önálló erdélyi magyar külpolitizálás, és ezt csak bátorítani tudja, „meg kell fogalmazni a célkitűzéseket, hogy legyen mi mögé beállnia a magyar államnak” – mondatta. Szerbiában és a Szlovákiában még csak alakuló helyzet példáival alátámasztva fejtette ki, hogy a magyar nemzetpolitika és a jószomszédi viszony összeegyeztethető, de arra is figyelmeztetett: nagyon fontos az, hogy az erdélyi magyar politikában az apró lépések taktikája ne jelentse a stratégiai célok, az autonómia feladását.
Hitünkből értékek következnek című könyve azoknak szól, akik szeretnék megfogni, megérteni az elmúlt 28 esztendőt – mondta el a találkozón Németh Zsolt. Politikai detoxikálásra mindenkinek szüksége van, számára ezeknek a könyveknek az összeállítása jelentette ezt. A 2002–2012 közötti beszédek, cikkek, írások gyűjteménye ez a kötet, elrendezi, tisztázza, hogy mit miért csinálnak. Korábban már két ilyen összefoglaló könyve jelent meg: a Nemzetpolitika című, az 1988–1998 közötti időszakról (ennek társszerzője), a Magyar kibontakozás című a mostanihoz hasonlóan az 1998–2002 közötti időszak leglényegét foglalja össze – hangzott el a sepsiszentgyörgyi beszélgetésen.
Farkas Réka / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Székelyföld jövőjéről egyeztettek
A migrációról, a tradíció és a modernitás közötti konfliktusról, valamint a vállalkozások és a közbirtokosságok szerepéről is szó esett a hétvégén három helyszínen zajlott 3. Székely Kongresszus előadásain.
„Székelyföld magyarságában való megmaradása azon áll, hogy egységbe tudjuk-e fogni hagyományaink megőrzését napjaink szakmai, tudományos és gazdasági teendőivel” – ezt az üzenetet fogalmazta meg levélben az immár harmadik alkalommal sorra került Székely Kongresszus résztvevői számára Semjén Zsolt, Magyarország miniszterelnök-helyettese, a három helyszínen zajlott rendezvénysorozat fővédnöke.
A kongresszus hivatalos megnyitóját csütörtök este a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) marosvásárhelyi karán tartották: az ünnepségen Egyed Ákos történész az 1902-ben megszervezett első székely kongresszust idézte fel. Rámutatott: az első kongresszus öt szekciója közül a székelyek elvándorlásának megállítását célul kitűző szekciót tartották a legfontosabbnak a szervezők. Akkor egyébként az vezetett a helyiek tömeges elvándorlásához, hogy a székelység a 20. század elején is megmaradt a maga konzervativizmusában, az iparűzést méltóságán alulinak találta. Az akkori kongresszus előadói úgy ítélték meg, hogy szükség van a modernizációra, de valamilyen módon a hagyományokat is meg kell őrizni.
Kolumbán Gábor fizikus, vállalkozó, a 2002-ben tartott 2. Székely Kongresszus főszervezője megállapította: a székelység leszakadása a 20. század eleje óta is folytatódott. Úgy vélte: 1902-ben a modernizáció érte felkészületlenül Székelyföldet, a 21. század elején pedig Románia NATO- és EU-csatlakozása. „Rajtunk múlik, hogy milyen lesz a Székelyföld jövője. Senki nem fog minket kívülről megváltani. Ki kell találnunk azt a megoldást, ami fenntarthatóvá teszi a székelyföldi létformát” – idézte az MTI Kolumbán Gábort.
Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke köszöntésében azt hangsúlyozta, valami mégis megváltozott a korábbi székely kongresszusok óta: immár a Sapientia EMTE vállalta a szervezést, szerinte ezáltal a tudományos konferencia otthonra lelt. Dávid László, a Sapientia rektora általában az egyetemeknek a gazdaság vonatkozásában fontos szerepvállalását hangsúlyozta. Bakk Miklós politológus, a konferencia főszervezője a rendezvény több célját is megjelölte. Szerinte a kongresszus egyfelől megpróbálja áttekinteni, hogy különböző tudományos területeken milyen tudás halmozódott fel Székelyfölddel kapcsolatban. Azt is célnak tartotta, hogy a tanácskozás révén kialakuljanak a székelyföldi tudományos együttműködés új útjai, ugyanakkor a konferencia közpolitika-gerjesztő jellegét is kiemelte.
„Nem új keletű jelenség a migráció”
A marosvásárhelyi szekciókban egyebek mellett a demográfiai változásokról, az elvándorlásról, a székelyföldi társadalom helyzetéről esett szó. Horváth István, a kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézet vezetője a Migrációs folyamatok című tanulmány ismertetése során rámutatott: az 1902-es első Székely Kongresszust is a migráció kapcsán szervezték meg, ez a társadalmi folyamat ugyanis nem új keletű, régóta érinti a három székely megyét.
A szociológus beszélt az ipari fejlődésnek a belső migrációra gyakorolt hatásairól a faluról városra történő, majd a megyék közötti helyváltoztatásról, az 1990-es évektől megindult kivándorlási tendenciákról, illetve a napjainkra jellemző külföldi munkavállalásról és a 2005-től számított városról falura történő költözésről.
„Székelyföld megközelítőleg arányainak megfelelően vett részt az erdélyi magyarság migrációjában, annyi különbséggel, hogy a székelyföldiek főként Magyarországra és elsősorban időszakosan költöztek ki, míg Erdély más részeiből a magyarok a románokhoz hasonlóan Spanyol- és Olaszországban életvitelszerűen berendezkedtek” – fogalmazott a kutató.
A hálózatban való gondolkodást exportálná Németh Zsolt
A 3. Székely Kongresszus sepsiszentgyörgyi megnyitóján eközben Bodó Barna egyetemi docens, a konferencia tudományos bizottságnak tagja arról beszélt, hogy a rendezvénysorozatnak a jövőben intézményként is meg kell alakulnia. Szerinte a kongresszusnak olyan Székelyföld-centrikus szakmai, tudományos fórumként kell léteznie, amely a térség fejlődését tartja szem előtt. Hangsúlyozta: fel kell oldani a tradíció és a modernitás közötti konfliktust, bár a hagyomány jelentősége kisebbségi létben túlértékelődhet.
A sepsiszentgyörgyi megnyitón részt vett Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke, aki kifejtette: a konferencia a Székelyföld kitalálásának fontos fóruma, szerinte pedig az erdélyi magyar sorskérdésekre tudományosan megalapozott válaszokat kell találni. Németh Zsolt a „hálózatban való gondolkodást” vinné haza Magyarországra, elmondása szerint ugyanis a magyar tudományos élet egyik hiányossága a csoportmunka, egymás segítése helyett sokszor a másik legyőzése kerül előtérbe.
Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere szerint a szakma és a politikum közös feladata „Székelyföldet kitalálni”, eredményes közpolitikai gondolkodást, akciótervet kidolgozni, hogy ezek érvényesítése révén a térség versenyképes legyen. Vargha Mihály, a társszervező Székely Nemzeti Múzeum igazgatója hangsúlyozta: a szakmai fórumoknak kell hozzásegíteniük az önkormányzatokat, hogy jó döntéseket hozzanak, javuljon az emberek életminősége, és ne „szent őrült” legyen, aki Székelyföldön marad, hanem logikus döntés legyen a röghöz kötöttség.
Ferencz Csaba, az SZNT alelnöke abban bízik, a kongresszussal megvalósul az együttgondolkodás, az eredményeket pedig értékesíteni is tudják. A Székely Kongresszus sepsiszentgyörgyi rendezvényein többek között az oktatás, a népegészségügy, az épített örökség helyzetéről, valamint a vidéki kultúrházak helyzetéről és funkcióváltásáról tartottak előadásokat.
„A periférikus helyzet az egyik fő probléma”
Csíkszeredában az önkormányzatok és intézmények, valamint a vidék és agrárium szerepéről, illetve a vállalkozásokról volt szó. A javaslatokat és a közösen megfogalmazott fejlesztési irányokat szombaton, a konferenciát záró plenáris ülésen vitatták meg, az összegzés azonban nem a programban feltüntetett időpontban zajlott, a résztvevők alacsony száma miatt ugyanis munkatársunk érkezésekor a kongresszus már több mint egy órája véget ért.
Végül Kassay János egyetemi adjunktus, a csíkszeredai konferencia főszervezője foglalta össze lapcsaládunknak a záróülés főbb gondolatait. Mint rámutatott: a találkozón nagyrészt a problémákról és a megoldási javaslatokról volt szó. „A periférikus helyzet az egyik olyan fő probléma, amely mindhárom szekcióban elhangzott. Ez utal egyrészt Székelyföld földrajzi helyzetére, másrészt a gazdasági fejlettség elmaradottságára és arra a rossz gazdasági szerkezetre, amelyben az agráriparban foglalkoztatottak aránya túl magas, míg a kreatív ágazatokban dolgozóké meglehetősen alacsony” – magyarázta a szakember.
Szóba került, hogy a szolgáltatási szektor is fejletlen, ez egyrészt a szakképzetlenségnek, ugyanakkor az elvándorlásnak is betudható. Egy másik problémaként a kisebbségi létből adódó nehézségek fogalmazódtak meg. „Azt látjuk, hogy a székelyföldi térség periférikus vidékeiből folyamatosan lecsipegetnek, és itt nem csak a csíki magánjavakról és a vissza nem szolgáltatott erdőkről beszélek, hanem az etnikai arányok megváltoztatásáról” – fejtette ki Kassay. Hozzátette: ez utóbbi probléma kapcsán Borboly Csaba Hargita megyei tanácselnök arról értekezett, hogy a periférikusabb székelyföldi településeket is – annak ellenére, hogy nem Hargita megyéhez tartoznak – be kell kapcsolni a térség életébe.
Kassay János arról is beszámolt: a közbirtokosságok a konferencia egyik központi témáját képezték, hiszen jelentős, pénzben kifejezhető erőforrás rejlik bennük. Éppen ezért a vállalkozásokról szóló szekció egyik fő gondolata a közbirtokosságoknak a gazdasági élet fejlesztésébe való bevonása volt. „A mezőgazdasági és vidékfejlesztési szekcióban is felmerült a közbirtokosság témája, itt azonban feszültség fogalmazódott meg a for-profit és a non-profit jelleg között: dönteni kellene, hogy egy közösségi vagy egy gazdálkodó, profitorientált szempont fog érvényesülni. A mezőgazdaság versenyképessége attól függ, tudunk-e kooperálni, szövetkezetekbe tömörülni” – értékelt az egyetemi adjunktus.
Megtudtuk azt is, hogy az önkormányzati szekciónál számos probléma vetődött fel, de a legmarkánsabb gondolat az volt, hogy a Székelyföldet két síkon kell fejleszteni. Létezik ugyanis az erősen rurális térség, ugyanakkor az innovatív vagy innovatívvá válni akaró régió, amely otthont tudja tartani a fiatalokat. „Az biztos, hogy mindhárom szekcióban elsődlegesen az emberi erőforrásra alapozták a fejlesztési javaslatokat. Az egyik központi kérdés az, hogy tudjuk-e szakmai tudás és mentalitás szempontjából az emberi erőforrást olyan mértékben fejleszteni, hogy a jövő kihívásainak meg tudjunk felelni, és ha nem is versenyképesek, de legalább életképesek legyünk” – hangsúlyozta Kassay János.
Bíró Blanka, Gáspár Botond, Iszlai Katalin / Krónika (Kolozsvár)

Toró T. Tibor: az EMNP az autonómiatábor zászlóshajója
Az Erdélyi Magyar Néppárt ötödik kongresszusa Toró T. Tibort, a párt alapító elnökét ügyvezető elnökké választotta. A párt erdélyi mozgásteréről, külhoni kapcsolatairól, a szervezetépítésről és az autonómiamozgalmak esélyeiről beszélgetett Makkay József, az Erdélyi Napló felelős szerkesztője.
– A párt elnöke, Szilágyi Zsolt úgy fogalmazott a tisztújító kongresszuson, hogy „a most megválasztott csapattal lehet dolgozni”. Ügyvezető elnökként hogyan látja, mi változik az EMNP életében?
– Az új elnökség átlagéletkora 39 év, tehát a fiatalítás sikeres volt. De a fiatalság önmagában még nem érték, ha mindez nem jár a párt tevékenységének mennyiségi és minőségi növekedésével. Ügyvezető elnökként azon leszek, hogy bebizonyítsuk: országos gyűlésünk jól választott. Az elmúlt évek politikai harcaiban azt a címkét ragasztották ránk, hogy nem tudunk mást, csak politikai ellenfeleinket bírálni, és velünk nem lehet tárgyalni. Nos túl azon, hogy egyik vád sem igaz, ennek tudatában kell elmerülnünk a közösségi munkában, és kezdeményezéseinkkel kell bizonyítanunk az ellenkezőjét: a Néppárt egy konstruktív ellenzéki párt, amelynek fő szövetségese a nyilvánosság. Ablak kell hogy legyünk, amelyen keresztül belátást engedünk a politika és a közigazgatás boszorkánykonyhájába, és Robin Hoodként mindig a közösség és annak tagjai pártján kell állnunk, a „hatalommal” szemben. Ha az alázat, a bátorság és a szorgalom pillérein állunk, ennek a hozzáállásnak előbb-utóbb megjön az eredménye.
– A romániai magyar közélet alaphelyzete változatlan. Van egy mindent uraló RMDSZ és szövetségese, a Magyar Polgári Párt. A „mindenki ellenzékeként” fellépő Néppárt hogyan tud ebben a háromszögben tartósan építkezni, és eredményt felmutatni?
– Ez a háromszög tulajdonképpen csak arra jó, hogy eltakarja azt, miszerint az erdélyi magyar politikai képviselet kétpólusú. Az egyik oldalon a bukaresti hatalomba beépülni igyekvő, pozícióorientált politikusgárda áll, amely a magyar érdekérvényesítést úgy képzeli el, hogy az „otthon” felmerülő problémákra engedményszerűen talál megoldást – többnyire titkos paktumok és alkuk által. Ezzel meghúzza ennek a politikának a korlátjait is, hiszen annyi a mozgásterük, amennyit a bukaresti főhatalom megenged. Ennek a csoportnak lett most része az MPP néhány vezetője, és megpróbálják magukkal rántani pártjuk egészét. A másik oldalon az autonómia-pártiak vannak, akik Bukarestből közjogi keretet és közösségi jogosítványokat akarnak csupán, amelyek „otthon” a közösség- és intézményépítés hatékony eszközei lehetnek. A Néppárt ennek a tábornak a politikai zászlóshajója, de itt a helye mindenkinek, az MPP derékhadának is, akik az autonóm közösség jövőképében hisznek. Hogyan lehet építkezni? Erre röviden országos gyűlésünk jelmondata lehet a válasz: „Tisztességgel, következetesen”. Tudom, sokan azt mondják, hogy a tisztesség és a becsület már nem politikai kategória, sőt ha túl sok van belőle, az csak kudarchoz vezethet. Én maradok régimódi, és amíg bírom, próbálom bizonyítani ennek ellenkezőjét. Hiszem, hogy igazunk van, amikor a megmaradást, megerősödést nem a bukaresti kijárásos politikától várjuk, hanem az erdélyi közösség- és intézményépítéstől.
– A kongresszuson elhangzottak olyan érvek is, hogy a román–magyar viszony körül olvad a jég, miközben a megfogalmazott „autonómia prioritása” terén tapodtat sem haladunk előre. Mi hozhatna áttörést?
– Én még nem érzem ezt az olvadást, de az áttörés feltételét egyelőre nem is itt keresném. Először saját sorainkat kellene rendezni, és most nem csak a Néppártra gondolok, hanem az autonómiához való viszonyulást kellene egyértelművé tenni, egy középtávú célrendszert megfogalmazni, és egy munkamegosztáson alapuló, egyeztetett politikai akciótervet kidolgozni. Ez persze nem lehetséges anélkül, ha a fentebb vázolt törésvonal felett nem verünk konszolidált hidat. Erre jelenleg azonban nem látok hajlandóságot a túloldalon. A magyar nemzetpolitika szerepe lehetne ebben meghatározó, amely megmutatta erejét, amikor szerepet vállalt az erdélyi magyar választók mozgósításában. Hasonló szerepet kell vállalnia az autonómia felé vezető politikai cselekvések összehangolásában is. A 2016-os parlamenti választásokon az RMDSZ ismét kapott egy biankó csekket, amelynek fedezetét most kellene megmutatnia. Még nem látszik, hogy van-e mögötte tartalom. De mindez nem jelentheti azt, hogy mi is zárójelbe tesszük stratégiai céljainkat. Hisszük, hogy a közösségi autonómiák közjogi rendszere nem csak egy megoldás, hanem az egyetlen hosszú távú békés megoldás, az összes politikai cselekvésünk zsinórmértéke.
– A Néppárt keretprogramja számos előírásában kibővült. Melyek ennek a változásnak a legfontosabb elemei?
– „A megtalált út – esélyt és szabadságot Erdélynek” című politikai keretprogramunk nem veszített sem aktualitásából, sem érvényességéből. A módosítások jelzésértékűek. Megmutatják a Néppárt számára fontos hangsúlyokat és cselekvési irányokat. Amikor a politikánk alapját képező értékek – szabadság, család, erdélyiség, nemzet és a kereszténység morális értékeire alapozó demokrácia – sora kiegészülnek a társadalmi igazságossággal és esélyegyenlőséggel, valamint a közösség értékeivel, a Néppárt nagyobb figyelemmel fordul természetes és épített környezetünk egészsége felé. És ezt mindig a közösség és annak tagjai oldaláról teszi. A keretprogram szakpolitikai fejezetének kiegészítése azt mutatja, hogy önkormányzati képviselőink és szakpolitikusaink kiemelt figyelmet fordítanak ezekre a területekre, legyen szó a szórványiskolák sorsáról, a közösségi egyetemeink támogatásáról vagy a felekezeti oktatás jogi kereteinek tisztázásáról. De hasonlóan fontosnak tartjuk a közművelés-szervező hálózat vagy a közszolgálatiság felett őrködő erdélyi magyar médiatanács létrehozását. Kiemelt szerepe van a Mikó Imre-tervre épülő Kárpát-medencei gazdaságfejlesztő program Erdélyre történő kiterjesztésének, vagy az Erdélyi Magyar Gazdaegyesületek Szövetségével partnerségben történő falugazdász-hálózat létrehozásának is. Ebbe a sorba illeszthető a Néppárt külpolitikai vonalvezetésére vonatkozó kiegészítés: az európai autonomista és regionális pártcsalád, az Európai Szabad Szövetség (EFA) teljes jogú tagjaként keresünk újabb nemzetközi partnereket autonómiatörekvéseink érvényesítéséhez. A lényeg, hogy a programmódosításnak konkrét következménye kell, hogy legyen döntéseinkben és cselekvéseinkben.
– A párt többször is kiállt a román igazságszolgáltatás mellett, jelezve, hogy a magyar politikusok viselt dolgait is el kell számoltatni. Most árnyalják véleményüket, mely szerint szükség van az igazságszolgáltatás politikamentességére és függetlenségének biztosítására. Elmondható, hogy ma Romániában a magyarságuk miatt is meghurcolnak büntetőjogilag embereket?
– Aki azt gondolta eddig, hogy az igazságszolgáltatás politikai befolyástól mentesen működik, az nem ismeri a romániai rögvalóságot. Távol állunk még ettől, de a Macovei-reformok azért hoztak változást jó irányban. A titkosszolgálatok átláthatatlan és ellenőrizetlen befolyását az ügyészség és a bíróság munkájára viszont egészségtelen folyamatnak tartjuk, amit szabályozni kell. Abban nincs változás szemléletünkben, hogy a korrupcióért felelnie kell minden közéleti vagy közigazgatási szerepet vállaló személynek, és azzal sem értünk egyet, hogy korrupt politikusok csak a román pártokban vannak. Nem minden korrupt politikus román és nem minden korrupcióval vádolt magyar politikus ártatlan. Ki fogunk állni viszont minden olyan magyar politkus mellett, akit igazságtalanul hurcolnak meg. Nincs erre egységes recept. Mezey János, Ráduly Róbert, Antal Árpád vagy Horváth Anna ügye az eljárások jelenlegi állása és a nyilvánosságra hozott vádak szerint inkább koncepciós pernek látszik, mint az igazság keresésének.
– A széles körű anyanyelvhasználat kivívását a politikum és a civil szervezetek hatékony munkamegosztásában látják. Ön szerint a kolozsvári táblaügyben megnyert per mennyire lehet precedensértékű az erdélyi magyarság törekvéseiben?
– Abból a szempontból biztos precedensértékű, hogy a komoly jogvédő és jogérvényesítő civil szervezetek minden tiszteletet és segítséget megérdemelnek a politikum részéről munkájuk végzéséhez. A kolozsvári győzelem olyan rést ütött az anyanyelvi jogainkat korlátozó román többségű közigazgatás falán, amelyet vétek lenne nem kihasználni. A Néppárt mindig is partnerként tekintett a jogvédő civilekre, ezután sem lesz másképp. Velük közösen kell fellépnünk az öndiszkrimináció káros gyakorlata ellen is, amikor magyar politikai szervezet színeiben megválasztott elöljáró korlátozza – félelemből, számításból vagy nemtörődömségből, mindegy miért – anyanyelvi jogaink érvényesítését.
– A külhoni állampolgárság közjogi intézményének minél több tartalommal való megtöltését szorgalmazza a párt. Ez konkrétan mit jelent?
– A külhoni magyar állampolgárság egyelőre erős szimbolikus töltetén túl közjogi szempontból csupán a választójogot jelenti, ami kétségtelenül fontos eredmény, de a Néppárt álláspontja szerint nem szabad itt megállni. Nemzetpolitikai kapcsolatainkon keresztül arról próbáljuk meggyőzni a magyar törvényhozást, hogy a jelenleg hatályos törvények felülvizsgálatával – természetesen odafigyelve a magyar költségvetés teherbíró képességére is –, bontsuk le azokat a törvényi korlátokat, amelyek magyarországi állandó lakcímhez kötnek olyan – főleg kulturális, gazdasági és szociális jellegű – állampolgári jogosítványokat, amelyek kiterjeszthetőek a külhoni magyar állampolgárokra is. Ezáltal a szülőföldön maradás nemzetpolitikai stratégiája konkrét megerősítést nyerne.
– A Néppárt szorgalmazza az együttműködést a transzilvanizmus értékeit felvállaló román csoportosulásokkal. Ez meglátszott az Erdély-zászlót ért hatósági zaklatások elleni kiállásban is. Lát-e esélyt ennek a román törekvésnek a megerősödésére?
– Lassú és keserves folyamat a román transzilvanista erők szervezeti konszolidációja, hiszen a centrista szemléletű politikai pártrendszer és Bukarest szűk látókörű nemzetpolitikája ellenérdekelt a regionális pártok megerősödésében, és nem idegen tőle a titkosszolgálati diverziós eszközök bevetése sem. Meggyőződésem, hogy ezt a folyamatot késlelteni lehet ugyan, de gátat szabni neki nem. Ezért a Néppárt feladatának tekinti a stratégiai partnerség kialakítását az Erdély autonómiájában érdekelt román transzilvanista szervezetekkel. Vitánk is van velük, hiszen sokan közülük már indulásból az etnikailag vegyes pártok létrehozásában látják a megoldást. Mi az elmúlt száz év nemzetpolitikai realitásaiból kiindulva, elsődlegesen magyar transzilvanista pártként az olyan típusú együttműködésben hiszünk, amely során a felek saját szervezeti-értékrendi identitásukat megőrizve és tiszteletben tartva tudnak fellépni a közös célokért. Amíg az RMDSZ Bukarestben köt paktumokat és szövetségeket, addig mi Erdélyben keressük a politikai partnereket. Ha ezt a két törekvést sikerül összehangolni és a magyar érdekérvényesítés szolgálatába állítani, biztos, hogy eredményesebbek leszünk.
Erdélyi Napló; itthon.ma/erdelyorszag

Új testvérvárosa van Sepsiszentgyörgynek
Huszonkét éve kezdődött az a kapcsolat, amelynek lényegében csak hivatalos formát adtak tegnap a magyarországi Szentes és Sepsiszentgyörgy közötti testvérvárosi szerződés aláírásával.
Az ünnepi ülésre a tanácstagok fele sem jött el, de a városháza üléstermében egy szék sem maradt üresen: sokan érdeklődtek az esemény iránt. Kezdetnek dr. Demeter Attila, Szentes alpolgármestere röviden bemutatta az alföldi várost, és azt is elmondta, hogy az előző két napon – mikor Sepsiszentgyörggyel ismerkedtek – többek között a szemerjai temetőt is felkereste, hiszen felmenői innen származnak. Válaszul Antal Árpád sepsiszentgyörgyi városvezető örömének adott hangot, hogy egy környezetet, természetet, sportot szerető település kerül a „családba”, és kifejezte reményét, hogy a meglévő kapcsolatok tovább gyarapodnak, a kultúra és a sport mellett gazdasági téren is. Ezek után írták alá a megállapodást három nyelven: románul, magyarul és angolul, ez utóbbi a hivatalos okmány. A pezsgő elkoccintása közben Sztojka Péter testnevelő tanár lapunknak elmondta: elsőként a két városban működő úszóklubok kerültek kapcsolatba egymással, és ahogy a diákok nőttek, új meg új generációk között épült és ágazott szét a barátság.
Demeter J. Ildikó / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Református kollégium az egykori munkásszálló helyén
Fidelitas Református Egyetemi Kollégiumot és szállót avattak Sepsiszentgyörgyön. Az intézmény egyik felében egyetemi bentlakás, a másik felében az azt fenntartó szálló működik.
Az egykori munkásszállót a helyiek „leányblokként” ismerik, az Olt textilgyár tulajdonában volt, kétszáz szövőnőt tudtak ott elszállásolni. A magánosítás után az új belga tulajdonos a leányotthont kiürítette, több mint tíz évig állt üresen, míg a református egyház felújíttatta. A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem munkájának segítésére építették a kollégiumot, mondta a megnyitón Kató Béla püspök. Sepsiszentgyörgyöt és egyben a református egyházunkat súlyos veszteség érte, amikor a Székely Mikó Kollégiumot elvették. Ekkor fogalmazódott meg bennem, hogy nem szabad ezt a várost iskolák, intézmények nélkül hagynunk – jelentette ki a püspök. A kollégiumok megtanítják a diákoknak, milyen egy összetartó közösséghez tartozni és értékelni azt, fejtette ki Dávid László, a Sapientia rektora. Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere köszönetet mondott az önkormányzat és a város polgárai nevében a református egyháznak, amiért újabb, nemzetpolitikai szempontból is fontos intézménnyel gyarapodhatott a város. Kijelentette: ez az átadás azt üzeni azoknak, akik gyakran ellenünk dolgoznak, hogy nem tudnak annyit rombolni, annyit elvenni tőlünk, mint amennyit mi építeni tudunk akkor, hogyha összefogunk. A szocialista realizmus stílusjegyeit viselő épület az ipari léptékű előregyártás és igénytelen tipizálás hajnalán az utolsó minőségi kézműves épületek egyike Sepsiszentgyörgyön, ezt a jelleget igyekeztek megőrizni és tovább erősíteni, mondta Török Áron építész az épület egyik tervezője. Az új intézmény Magyarország Kormányának és a Bethlen Gábor Alap támogatásának köszönhetően jött létre.
Bíró Blanka / Székelyhon.ro

Új kollégiumot avattak (Sepsiszentgyörgy)
Amikor az erdélyi magyar történelmi egyházak püspökei megalapították a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemet, arra kötelezték el magukat, hogy minden erejükkel támogatni fogják a magyar felsőoktatást, és ezt tette most is a református egyház, amikor egyetemi kollégiumot épített – hangsúlyozta Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke szombaton Sepsiszentgyörgyön a Fidelitas református egyetemi kollégium és szálló avatóünnepségén. Az egykori textilgyári leányszállás jelenleg az egyházkerület tulajdona, megvásárlásának és felújításának másfél millió eurós költségeit magyar állami pályázatokból és az egyház saját forrásaiból fedezték.
A köszöntőbeszédek előtt a jelen lévő egyházi és világi elöljárók, építők, tervezők, kivitelezők, támogatók és meghívottak együtt énekelték a 90. zsoltárt. Elsőként Kató Béla szólt az egybegyűltekhez. Azt mondta, ebben az országban csak akkor érezhetjük magunkat biztonságban, ha saját épületeinkben, saját területünkön vagyunk, ezért is fontos az építkezés. Sepsiszentgyörgyöt, a református egyházat súlyos veszteség érte, amikor elvették a Református Székely Mikó Kollégiumot, és ezért a várost, a reformátusokat kárpótolni kell, így ez az új épület kárpótlás a Mikóért – hangsúlyozta az egyházfő. Kiemelte: „Ez az épület nem készülhetett volna el ilyen formában és ilyen minőségben, ha Göncz Attila munkatársaival együtt nem teszi rá az életét. Nem pénzt akart vele keresni elsősorban, hanem alkotni és teremteni szeretett volna.” A kollégium és szálló nevéről Kató Béla elmondta: az egyházkerület 1991-ben jegyeztette be a Fidelitas Kft.-t gazdasági tevékenység céljából, de mindmáig nem működtette, most ellenben szükség van egy cégre, hogy az új létesítményt a törvényeknek megfelelően tudják működtetni, és ez a Fidelitas Kft. lesz. Az egyház az anyaországtól megkapta azt a támogatást, amellyel átalakíthatták az épületet, amelynek ezután önmagát kell eltartania – mondotta. „Nem vagyongyűjtés a célunk, hanem az oktatás, amely nélkül nincs jövő, nincs egyház, nincs közösség. Ezért mindent megteszünk, hogy a fiatalok jó körülmények között, színvonalas helyen tanulhassanak és szórakozhassanak.” Azt kívánta Sepsiszentgyörgynek, az épületavató váljék hagyománnyá, ezentúl minden Szent György-napon adjanak át egy, a közösség számára fontos új épületet. Dávid László, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem rektora a kollégiumi élet közösségformáló szerepét hangsúlyozta. Úgy véli, a mai világban, amikor az emberek elszigetelődnek egymástól, nagyon fontos, hogy minél korábban erősítsük a fiatalokban a közösséghez tartozás érzését. Nem rejtette véka alá, hogy amikor két évvel ezelőtt a Sapientia sepsiszentgyörgyi épületét avatták, kételyei voltak, hogy az egyetem kolozsvári, marosvásárhelyi és csíkszeredai helyszínei után sikerül-e negyedikként Sepsiszentgyörgyön meggyökereztetni a Sapientiát, de most azt látja, hogy nagyon sokan hisznek ebben, és sokan tesznek is ezért. Megköszönte Kató Bélának, hogy segíti az egyetem fejlődését, és azt mondta: „majdnem minden tálcán jön akkor, ha megérdemeljük, akkor, ha a tanárok és a diákok olyan közösséget építenek, amely a jövő szerves része lesz”. Az épületért köszönetet mondott a református egyháznak Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere, és hangsúlyozta: „ez az átadás azt üzeni azoknak, akik igen-igen gyakran ellenünk dolgoznak, hogy nem tudnak annyit rombolni, annyit elvenni tőlünk, mint amennyit mi tudunk építeni akkor, ha összefogunk”. Azt kívánja, minél többen jöjjenek ide tanulni, és az itt szerzett tudás által legyenek hasznos tagjai a közösségnek.
Megőrizték a kézműves jelleget
Az épület történetét, a felújítás tervezői koncepcióját és az alkalmazott műszaki megoldásokat Török Áron építész tervező ismertette. A leányblokk – ahogy a helyiek nevezték – a textilgyár munkásszállójaként épült 1958–59-ben. A szocreál épületet igen szerény építészeti eszköztárral húzták fel, mégis igen értékes – hangsúlyozta. Tervezése – vélhetően szovjet minta alapján – Marosvásárhelyen történt, a kivitelezést helyi munkaerő végezte helyi építőanyagok felhasználásával, az előregyártott vasbeton födémpallók és szarufák a gyártási pecsétek szerint Nyárádtőn készültek. Török Áron mindezért a Magyar Autonóm Tartomány termékének nevezte az épületet. Kiemelte: a leányblokk nem a településszövet rombolása révén jött létre, hanem illedelmesen áll egy hagyományos városi telken, hagyományos telepítési képlet szerint, előkerttel, beépítési vonallal, oldal- és hátsó kerttel. Tréfásan megjegyezte: az épület, amelyben fénykorában kétszáz szövőnő lakott, örökre ráégett a város férfi lakosainak mentális térképére.
Az épületmentés legfontosabb indítékaként Török Áron leszögezte: az egykori leányszállás „az ipari léptékű előregyártás és igénytelen tipizálás hajnalán az utolsó minőségi, kézműves épületek egyike Sepsiszentgyörgyön. Az építkezés minden fázisában kitapintható a korábbi, kézműves építészeti hagyomány szaktudása és hozzáértése a tervezéstől a legapróbb részletek kivitelezéséig.” Székely mesterek tapogatták végig a házat tetőtől talpig, és ezt a kézműves jelleget szeretnék megőrizni és megmutatni – fogalmazott. „Mondanom sem kell, milyen kilátástalan küzdelem volt ez a majdnem teljesen felszámolt helyi építőanyag-gyártás és egy majdnem kizárólag importra támaszkodó, elsősorban szintetikus anyagokat kínáló építőanyag-forgalmazás mellett. Az is fontos szempont volt, hogy ez a szigorú szerkesztésű ház, amelyben a nyílászárókat leszámítva egyáltalán nem használtak fát, ne puhuljon a felismerhetetlenségig. Ez a megfontolás vezetett a látszóbeton felületek és lakatosszerkezetek előnyben részesítéséhez a tervezés során.” Török Áron hangsúlyozta: városképi eszközökkel is jelezni kívánták az épület átalakulását, ezt szolgálja a monumentális előtető, amely az előkertet városi köztérré hivatott varázsolni, és nyáron kávézó teraszaként is szolgálhat. Ismertette a kivitelező csapatot: a projekt menedzsere, generáltervezője és generálkivitelezője Göncz Attila vállalkozó, műszaki igazgató Király Sándor, építésvezetők Kajcsa Martin és Tusa Álmos, víz-csatorna, fűtés-, szellőzéstervezés és -kivitelezés Göncz Attila, Nicolae Drăgan, Ciprian Bobenchi, elektromos tervezés és kivitelezés Tódor Géza, gyengeáramú rendszerek kivitelezése Kilyén Sándor, szerkezeti beavatkozások – előtető, menekülő-lépcsőház, liftakna, tetőtér beépítése – Bíró Gábor, az asztalosszerkezeteket Incze Attila és Incze Levente, a lakatosszerkezeteket Lukács Oszkár, további asztalosmunkát és az alagsori régi kazánházban kialakított wellnessblokk bútorzatát Bagoly Miklós készítette. Szalagvágás előtt Kántor Csaba püspökhelyettes mondott áldást, és azt kívánta, az épület ne csak földi ház legyen, hanem hajlék, ne csak a tudásszomj, hanem a hit belső ereje is formáljon közösséget benne.
A háromezer négyzetméter felületű épületben huszonegy négyágyas kollégiumi és huszonkét kétágyas szállodai szobát alakítottak ki, mindenik saját fürdőszobával, a bentlakási részen hétszobánként konyhával, étkezővel, a tetőtérben konferenciaterem és szórakozóhelyiség van. Ezen a szinten a betonelemeket fával szelídítették, tizenhat kilométernyi léccel burkolták a hatalmas tetőzetet. Az eredeti téglafalból meghagyott és több helyen kibontott részletek díszítőelemként hatnak. Az épület mögött és az északi oldalon tizenhárom parkoló létesült, amely nemsokára további helyekkel bővül. A Fidelitas református egyetemi kollégium és szálló kulcsrakész, következik személyzet alkalmazása és az épület benépesítése. A különleges építészeti megoldásokkal felújított létesítménnyel nemcsak a Sapientia EMTE nyert, hanem Sepsiszentgyörgy is, mert megmenekült a végső pusztulástól egy fél évszázaddal ezelőtt igényes kivitelezéssel létrehozott épület, a szállodai rész pedig bekapcsolódhat a város turisztikai vérkeringésébe.
Fekete Réka / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Dalos díjátadás
Zenetanárnak másként nem is lehet kitüntetést átadni, csakis dalkísérettel: Dancs Árpádot volt iskolája jelenlegi és egykori diákjai is zenével köszöntötték az idei Pro Urbe díj átadási ünnepségén, amely oldott hangulatban zajlott vasárnap délben a Bod Péter Megyei Könyvtár Gábor Áron Termében.
A rendezvényen az eddigi Pro Urbe díjasok, Sepsiszentgyörgy teljes vezetősége, a helyi tanács tagjai, kilenc testvértelepülés küldöttsége és a fellépők mellett sok civil érdeklődő is megjelent. Nyitányként a Székely Mikó Kollégium ötödikes diákjai reneszánsz dalokat furulyáztak, majd az első osztályos Dancs Máté szavalta el Kovács András Ferenc Molyocska című versét (amivel országos első díjat is nyert), majd a Mikó középiskolás kórusa és Steckbauer Hanzi Réka énekelt köszöntőt.
A Pro Urbe díjat – a díszoklevelet és az emlékérmét – Antal Árpád András polgármester adta át, megjegyezve, hogy ellenőrizték a tanár úr korát, mivel sem megjelenése, sem gondolkodásmódja nem mutatja a hetven esztendőt... Dancs Árpád laudációját egykori diákja és a Székely Mikó Kollégium jelenlegi igazgatója, Kondor Ágota olvasta fel. Meghatódottan köszönte meg az elismerést maga a kitüntetett. Dancs Árpád elmondta: a díj azoknak jár, akik „pénz és taps nélkül” szolgálták közösségüket, de ő elég sok tapsot kapott diákjaival, noha semmi különöset nem tett, csak hivatását és kedvtelését gyakorolta: a tanítást és a zenét; kicsit zavarban is van, hiszen előtte igen neves személyiségek kapták meg a város legnagyobb elismerését. Ő csak olyan tanár akart lenni, akinek az óráit nem unják, és nagy örömére szolgál, hogy az általa megzenésített mikós himnuszt szívesen, lelkesen fújják azóta is. A maga részéről szüleinek adna kitüntetést, volt igazgatóinak és munkatársainak – kiemelten Péter Albertnek, aki megszerettette vele a népi muzsikát –, egykori diákjainak, hiszen nélkülük nem állna itt: pályafutása alatt több mint 65 szólóénekes, 200 zenekari és 1200 kórustagot nevelt, és mintegy 500–600 előadást vezényelt le. Mindezt családjának is köszönheti: feleségének, gyermekeinek és unokáinak. „Mindenkire büszke vagyok, ahogy a városra is, ahol születtem, ezért köszönettel és alázattal fogadom az elismerést, és remélem, tovább is tudok haladni utamon” – zárta beszédét.
A nagy meglepetés az ünnepség végére maradt: a mikós véndiákok ez alkalomra alig pár napja összeverődött kórusa néhány olyan éneket adott elő, amelyeket még iskolás korukban tanultak meg; utoljára a mikós himnuszt kezdték el, amelyhez már az egész terem felállt, sokan együtt is énekeltek. „Ez jobb volt, mint az eredeti” – jelentette ki Dancs Árpád, amire még egy kollégista dalt kapott ráadásul.
Demeter J. Ildikó / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Bentlakás és hotel egyben a szentgyörgyi Fidelitas – Református Egyetemi Kollégium és Szálló
A Sapientia EMTE sepsiszentgyörgyi tevékenységének támogatása céljából jött létre a hétvégén felavatott egyetemi kollégium, amelynek egy része szállóként üzemel.
Egyetemi bentlakásként és hotelként is üzemel a Sepsiszentgyörgyön hétvégén felavatott Fidelitas – Református Egyetemi Kollégium és Szálló elnevezésű létesítmény. Az épületben egykor munkásszálló működött, akkor még az Olt textilgyár tulajdonában volt, és mintegy kétszáz szövőnőt tudtak elszállásolni az ingatlanban. A magánosítás után az új belga tulajdonos kiüríttette a helyiek által leányotthonként ismert épületet, amely több mint egy évtizedig üresen állt, majd a református egyház újíttatta fel.
Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke a hétvégi megnyitón elmondta: a kollégiumot a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) tevékenységének támogatására hozták létre.
Kató hangsúlyozta: Sepsiszentgyörgyöt, de a református egyházat is súlyos veszteség érte, „amikor a Székely Mikó Kollégiumot elvették”. Akkor fogalmazódott meg benne, hogy „nem szabad ezt a várost iskolák, intézmények nélkül hagynunk”.
Dávid László, a Sapientia EMTE rektora úgy értékelt: egy kollégium elsősorban azt tanítja meg a diákoknak, hogy milyen egy összetartó közösséghez tartozni, és értékelni azt. Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere köszönetet mondott az önkormányzat és a város polgárai nevében a református egyháznak, amiért újabb, nemzetpolitikai szempontból is fontos intézménnyel gyarapodhatott a város. Kijelentette: ez az átadás azt üzeni azoknak, akik gyakran ellenünk dolgoznak, hogy nem tudnak annyit rombolni, annyit elvenni tőlünk, mint amennyit mi építeni tudunk akkor, hogyha összefogunk”.
Török Áron építész, a megújult ingatlan egyik tervezője arról beszélt, hogy a szocialista realizmus stílusjegyeit magán viselő épület az ipari léptékű előregyártás és az igénytelen tipizálás hajnalán az utolsó minőségi kézműves ingatlanok egyike volt Sepsiszentgyörgyön, ezt a jelleget igyekeztek megőrizni, és továbberősíteni. Az új intézmény Magyarország kormányának és a Bethlen Gábor Alap támogatásának köszönhetően jött létre.
Bíró Blanka / Krónika (Kolozsvár)

Nemzetpolitikai fontosságú intézmény született
Oktatás nélkül nincs jövő
Szombaton Kató Béla református püspök, Antal Árpád András polgármester, Dávid László, a Sapientia EMTE rektora, Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke, Török Áron tervező és népes közönség jelenlétében avatták fel Sepsiszentgyörgyön a Fidelitas Református Egyetemi Kollégiumot és Szállót. Az épület egyik fele egyetemi bentlakásként, a másik szállóként fog működni, hogy a bentlakást fenn lehessen tartani.
Kató Béla püspök köszöntő beszédében arra emlékeztetett, hogy amikor az erdélyi magyar történelmi egyházak püspökei megalapították a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemet, arra kötelezték el magukat, hogy minden erejükkel támogatni fogják az erdélyi magyar felsőoktatást. Így a Sepsiszentgyörgyön átadott kollégium is a Sapientia munkáját hívatott segíteni.
Azt sem rejtette véka alá, hogy amióta a sepsiszentgyörgyi Református Székely Mikó Kollégiumot elvették az egyházától úgy érzik, hogy ebben az országban csak a saját területükön és épületeikben lehetnek viszonylagos biztonságban. Éppen ezért a gazdasági tevékenységeket bonyolító Fidelitas cégük vásárolta meg és újította fel az épületet, melynek egyik szárnyában egyetemi kollégium kapott otthont. A másikat szállodaként fogják működtetni, de csak a kellő diáklétszám eléréséig. Létrehozásának fő célja ugyanis az oktatás elősegítése volt és maradt. Azé az oktatásé „amely nélkül nincs jövő, nincs egyház, és nincs közösség” – jelentette ki végezetül Erdély református püspöke. Dávid László rektor a Kárpát-medence-szerte fontos szerepet játszó kollégiumok szükségességére hívta fel a hallgatóság figyelmét. Véleménye szerint ugyanis az innen kikerülő értelmiségiek már egyetemista korukban egy közösség tagjaivá válva, megtapasztalván annak összetartó és felhajtó erejét, később is közösségben fognak gondolkozni, valamint érte fognak cselekedni. Elszigetelődéstől fertőzött világunkban pedig az a legfontosabb, hogy gyermekeink már fiatal korban belekóstoljanak a közösségi lét édes gyümölcsébe. Ugyanakkor nem titkolt büszkeséggel említette, hogy eddig elért eredményeinek köszönhetően a Kárpát-medence legjobb határon kívüli magyar felsőoktatási intézményévé nőtte ki magát a Sapientia EMTE.
Antal Árpád András, Sepsiszentgyörgy polgármestere az általa vezetett hivatal és a lakosság nevében is köszönetet mondott a református egyháznak, hogy jóvoltából a város egy újabb, nemzetpolitikai szempontból is nagyon fontos intézménnyel gyarapodhatott. Ugyanakkor kijelentette: „ez az átadás azt üzeni azoknak, akik igen-igen gyakran ellenünk dolgoznak, hogy nem tudnak annyit rombolni, nem tudnak annyit elvenni tőlünk, mint amennyit mi építeni tudunk akkor, hogyha összefogunk.”
Az egykori „leányblokk” történetét, valamint felújításának részleteit ennek egyik megtervezője, Török Áron építész ismertette az egybegyűltekkel. Miután Kántor Csaba püspökhelyettes megáldotta és Kató Béla püspök, Dávid László rektor, valamint Antal Árpád András polgármester elvágta a nemzeti színű avatószalagot, az újonnan létrejött intézményt belülről is meg lehetett tekinteni. Ennek során pedig meggyőződhettünk, hogy itt valóban átlagon felüli körülményeket biztosítanak a diákoknak.
Bedő Zoltán / Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Ami bevált és ami nem (Szent György Napok)
Számokat és visszajelzéseket is közölt Antal Árpád polgármester az idei Szent György Napok kiértékelő sajtótájékoztatóján, de hangsúlyozta, hogy véleménye ugyanannyira szubjektív, mint bárki másé, aki a városünnepen részt vett. Az elöljáró a sikerek mellett a program azon elemeit is felsorolta, amelyeken változtatni kellene.
Elsőként köszönetet mondott azoknak, akik számára az a rendezvénysorozat legjobb pillanata, amikor hétfő reggel kiürül a város: a központban lakók türelme és megértése a szórakozásra vágyók iránt megérdemli az elismerést. Megköszönte a szervezőknek, az önkormányzat belső és kívülről bevont embereinek, az önkénteseknek és különösen az egészet irányító Knop Ildikónak az „emberfeletti” munkáját, valamint azt is, hogy a park zöldövezeteit a tömegek nem taposták le: ez komoly civilizációs üzenet. Elmondta: utólag már jobban látják, hogy melyek voltak a jó és rossz döntések, és igyekeznek tanulni belőlük. Az egyik hiba a későn indult szervezés és az emiatt megcsúszott kommunikáció volt: nem sikerült az előző években megszokott ütemben közölni a program alakulását. A rendezvények számán is el kell gondolkodni: habár évek óta hallani, hogy túl sok van belőlük, nem nagyon sikerül 300 alá menni, pedig senki sem tud egyszerre több helyen megjelenni, és a közönséghiány olykor kínos helyzetek okozója; az alternatív színházi előadások nem váltak be (volt, amelyiket negyed házzal játszották), és az irodalmi találkozókat is újra kell gondolni. Akárcsak a Közösségi színpad előtti teret is, amely zsúfolt és rendetlen volt. A főszínpad jól működött, elhelyezése és az üresen hagyott főtér is bevált, ott inkább a műsoron kellene módosítani: kevesebb fellépővel és későbbi kezdettel talán jobb lenne. A polgármester szerint jó ötlet volt a lacikonyhákat kizárni a főtérről, jövőben az összes étkeztetőt a Lábas Ház elé költöztetnék. A kézművesvásárnak is új helyet keresnek, idén annak ellenére is zsúfoltnak hatott, hogy a hétvégén megtartott brassói napok elszippantottak néhány eladót. A tűzijátékot korábbra fogják beütemezni, hogy a gyermekek is örüljenek neki. A gyermekprogramokról egyébként nagyon jók a visszajelzések, a vakáció dacára minden bábszínházi előadáson tele volt a terem, a parki lovagképző is keresett volt. Kedvező a Múzeumkert megítélése is, az idén visszakerült Borudvarral együtt a békés, nyugodt időtöltést szolgálta, erre is van igény, tehát így marad – szögezte le a polgármester, végül pedig azt is elmondta: a városlakók fele 1989 előtt nőtt fel, a másik fele már egy másféle világban, és még generáción belül is sokfélék az emberek, ezért nem könnyű minden ízlést kielégítő programot szervezni; az előző években inkább a fesztiváljelleget erősítették, idén azonban családiasabbra próbálták hangolni a Szent György Napokat. A számvetéshez a főszervező Knop Ildikó adatokkal járult hozzá: a 300 rendezvényből mindössze 2 maradt el, a kulturális héten 3680 jegyet vásároltak meg, a kézművesvásárban 250 sátrat húztak fel, a rendezvényekről 37 fős kommunikációs csapat tájékoztatott, aki tehát lemaradt valamiről, az a városnapok honlapjáról vagy közösségi oldaláról még pótolhatja a kiesést. A főszínpad hátterén futó látvány nagyrészt helybeliek érdeme – csak két zenekar hozott saját képanyagot –, és a vasárnap esti sárkányos performansz is. A nyitó és a záró rendezvény is nagyon erős momentum volt, amely szépen keretbe foglalta a többit; előbbi egy nemzetközi színpadokról hozott zenei produkció volt, amelyet háromszor tapsoltak vissza (ilyen sem volt még), de azután mindvégig „pengeélen táncoltunk”, a sikerhez pedig az is hozzájárult, hogy „az idő és a tömeg is velünk tartott”. Az új arculat és logó bevált, senki sem kifogásolta, ezért ezt is megtartják.
A rendezvény költségvetését még nem összesítették, eddig annyit tudni, hogy egymillió lej körül mozog: ebben az önkormányzat és a támogató cégek hozzájárulása mellett a vásári bevételek is benne vannak.
Demeter J. Ildikó / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Együttélés negatív spirálban (Antal Árpád polgármesterrel a sepsiszentgyörgyi magyar–román együttélésről)
Nem lehet tárgyalni, mégis tárgyalni kell a sepsiszentgyörgyi magyar–román együttélés problémáiról, tartja Antal Árpád. A város polgármesterével támadásokról, védekezésekről és a Guruianu-ügyről is beszélgettünk.
– Sepsiszentgyörgy elmúlt szűk évtizede szép megvalósításokat és elmaradásokat egyaránt hozott, a magyar–román együttélés ügye azonban nem tekinthető sikertörténetnek. Miért nem sikerült példaértékű modus vivendit kialakítani?
– Kezdjük onnan, hogy a 2008-as önkormányzati választási kampány során indult a Pentru Comunitate (A közösségért) elnevezésű román civil kezdeményezés, amelynek keretében fiatal román civilek vették fel a harcot a hagyományos román pártokkal és képviselőikkel. Ebből a csapatból került akkor a városi önkormányzatba független képviselőként Mădălin Guruianu. Olyan körülmények között, hogy a román pártok közös listát indítottak a választáson. Akkor ez jó alapnak tűnt a magyar–román együttélés előremozdításához. Az a típusú, nagyon szélsőséges, intoleráns, magyarellenes politikai képviselet ugyanis, amelyet a többi román képviselő felvállalt, nem foglalkoztatja az itt élő románság jelentős többségét. Megítélésem szerint a szentgyörgyi románok sokkal kisebb mértékben elégedettek a képviseletükkel, mint a szentgyörgyi magyarok. Őket elsősorban az érdekli, hogy a gyerekeiket tudják román óvodába, iskolába járatni, és erre Szentgyörgyön adottak a lehetőségek. Meg hogy javuljon az infrastruktúra, jobb körülmények között tudjanak közlekedni, legyenek munkahelyeik, hogy ne kelljen elmenniük a városból.
– A legutóbbi népszámlálás mégis román népességcsökkenést jelzett...
– Ne feledjük, hogy nagyon erős mágnesek működnek a közelünkben. Annak a román embernek, akit zavar a magyar környezet, mindössze 30 kilométerrel kell arrébb költöznie, de az ország 200 kilométerre fekvő fővárosa is közelinek számít, és roppant nagy a vonzereje. A magyarok esetében mindez azért nem működik hasonló hatásfokkal, mert számukra a város sokkal többet jelent puszta megélhetésnél. Az egyetemet végző román fiatalok jelentős hányada nem tér vissza Szentgyörgyre, és épp az a baj, hogy a helyi románság képviselői nem akarnak ezzel a helyzettel szembesülni, megoldásokat találni. Ők azt szeretnék elérni, hogy Sepsiszentgyörgy román többségű város legyen, mert úgy gondolják, akkor majd nem mennek el innen fiataljaik. Márpedig erre elég kevés esély kínálkozik.
– Mégis miért tűnt önmagában jó alapnak az előrelépéshez, hogy egy független román jelölt önkormányzati képviselői mandátumot nyert?
– Korábban parlamenti képviselőként az autonómia eszméjének egyik zászlóhordozója voltam, és úgy gondoltam, ezt önkormányzati vezetőként is folytatnom kell. Olyan eszközökkel is, mint például a kulturális autonómia érvényesítése, ami ugyebár arról szól, hogy ahol egy közösség kisebbségben van, jogosult dönteni az őt érintő kérdésekben. Ennek szellemében azt próbáltam megvalósítani, hogy mindenben, ami a román iskolákról, színházról, kulturális pályázatokról vagy a Pro Urbe díj odaítéléséről szól, elsődlegesen a négy román tanácsos alkosson véleményt. Ha négyük közül hárman valamire rábólintanak, akkor a magyar többségű testület sorakozzon fel a döntésük mellett. Ennek szellemében nem vétóztuk meg 2009-ben Buda Stela Pro Urbe díjra jelölését, holott erős ellenérzéseink voltak a javaslattal szemben. – A román közösség is gesztusértékűként kezelte ezt a döntést? – Nem érkezett különösebb reakció a részükről, természetesnek tartották, hogy ennek így kellett történnie. Semmiféle bizalomerősítő hatását nem tapasztaltuk, továbbra is gond maradt, hogy miért nem megyünk december elsejét ünnepelni. Mindig akadtak témák, problémák, amelyek elnyomták e döntésünk üzenettartalmát. A Mihai Viteazul tér rendezése is hasonlóan visszhangtalan és viszonzatlan maradt. Mégsem állíthatom, hogy a 2008–2011 közötti gesztusainkat a román közösség nem hálálta meg, hiszen a 2012-es választáson a szavazó románok 40 százaléka rám adta a voksát – négy román jelölt ellenében. Én ezt úgy fordítom le, hogy az emberek értékelték a gesztusokat, politikai képviseletük azonban nem. – Mégis akkoriban kezdődött el a máig tomboló harc az önkormányzatok és a prefektúra intézménye között. Vagy épp ezért?
– A harc onnan indult, hogy Codrin Munteanu prefektus olyan dolgokat kezdett feszegetni, amelyek korábban nem voltak a román–magyar helyi szintű viták részei. A székely zászlót 2008-ban tettük ki a polgármesteri hivatal homlokzatára, a magyar feliratokat, szimbólumainkat célzó nagyon rendszerezett, pontosan időzített prefektusi támadásözön viszont 2011-ben kezdődött. Mindez olyan szintre süllyesztette a magyar–román viszonyt, amelyben mi folyamatos védekezésre kényszerültünk, hiszen szerzett jogokat voltunk kénytelenek megvédeni. – A fiatal románoknak erre a folyamatra nem volt befolyásuk, vagy szándék sem rá?
– Ennek a civil közösségnek a két legmarkánsabb egyénisége időközben politikai pályára lépett: Mădălin Guruianu a liberális párt, Dan Manolăchescu pedig a Demokrata Párt megyei szervezetének elnöke lett. Felcsillant a remény, hogy általuk a két párt viszonyulása megváltozik. Sajnos, nem ez történt. Dan hamar bedobta a törülközőt, hagyta a politikát, Mădălin továbbvitte, de megyei szinten továbbra is a Szociáldemokrata Párt maradt a legerősebb. Minden visszaalakult a régi helyi politikai elit által vezetett társadalommá. A Ioan Lăcătușu körül formálódó székelyföldi románok civil fóruma – amely nem legitim közösség, hiszen soha nem méretkezett meg választáson –, az ortodox egyház igyekezett diktálni a román politikai döntéseket, elvárásokat fogalmaztak meg irányukba. És elsősorban a prefektusok ügyében váltak „királycsinálókká”.
– Nem segíthetett volna ebben a Guruianu-vonal erősítése? Az időnként megoldásként felmerülő változat, a román alpolgármester megválasztása?
– Amikor 2012-ben kétharmados többséggel győzött az RMDSZ, fel sem merült a kérdés, hogy a románok benyújtsák a számlát az alpolgármesterség tekintetében. Erre csak 2016-ben került sor, amikor az RMDSZ még nagyobbat nyert. Ez azonban Mădălin magánakciója volt, semmilyen egyeztetés nem előzte meg, sem alkudozás. Egy reggel arra ébredtem: Mădălin Guruianu polgármesteri tisztségre pályázik, hogy alpolgármester legyen. Ezt így fogalmazta meg kampányplakátjain is. Pillanatig sem állítom, hogy ne lehetne alpolgármester, sőt, ő lenne az első azon a listámon, hogy kivel dolgoznék együtt szívesen. Az a benyomásom azonban, hogy a kérése visszautasítására való hivatkozás nem volt egyéb, mint Szentgyörgyről való távozásának elegáns ürügye. Számomra kérdőjeles az ő titkosszolgálati beszervezésének története is. Az a sztori akkor lenne hiteles, ha a megkeresést követően kiáll a nyilvánosság elé, és jelzi a szándék tényét. Egy jogállamban persze nem szabadna előfordulnia, hogy egy titkosszolgálat politikust vagy közéleti civilt próbál beszervezni. A helyzetünket azonban jól érzékeltette, amikor egy korábbi román belügyminiszter megkérdezte tőlem: Árpi, hogy bírod Szentgyörgyön annyi szekus között?
– Mennyire tartja valósnak azokat a párhuzamokat, amelyeket magyarok és románok egyaránt lobogtatnak: magyar alpolgármester Brassóban, Kolozsváron, Aradon?
– Nagyon hamisak ezek a párhuzamok. Brassóban például nem azért lett magyar alpolgármester, mert gesztust akartak tenni az ottani magyarságnak, hanem azért, mert az RMDSZ nélkül nem jött volna ki az aktuális politikai matematika azok számára, akik többséget akartak alkotni a brassói önkormányzatban. Kolozsváron is hasonló volt a helyzet. Olyan is előfordul, hogy politikai befektetés gyanánt, de az emberi teljesítmény alapján is megtartják a magyar vezetőt, akkor is, ha már nincs szükség az RMDSZ szavazataira. Hasonló történt Aradon. De ezek mögött is többnyire politikai számítások húzódnak, legtöbb helyen a kétharmados többség biztosításához kell az a két-három szavazat.
– Szentgyörgyön nem beszélhetünk a politikai matek szükségességéről. Más szempontok képbe kerülhetnek? – Továbbra is tartom magam korábbi vállalásomhoz: abban a pillanatban, amint a rendőrség, csendőrség, tűzoltóság vezetésében és állományában is érvényesül a város magyarságának 75 százalékos aránya, indítványozni fogom román alpolgármester kinevezését. Addig azonban senki se várja el, hogy feladjuk ezeket a tisztségeket a magyarság egyetlen bástyáját jelentő önkormányzatokban. Hiszen ha a dekoncentrált intézmények élén fel is bukkannak magyarok, olyan még a kommunista időkben sem fordult elő, hogy a rendőrségnél legalább parancsnokhelyettesi szinten ne legyen magyar ember. Fontos elvi alapkérdés, hogy a választott tisztségek ne képezzék alku tárgyát, ennek ellenére el tudok képzelni román alpolgármestert Sepsiszentgyörgyön, ha teljesülnek az előbb felsorolt igényeink.
– Beszélhetünk erre irányuló próbálkozásokról?
– Beszélgetések, próbálkozások voltak. Amióta azonban a prefektúra 2011-ben elindította szökőárszerű támadását szimbólumaink és nyelvhasználatunk ellen, erre nincs valós lehetőség. Hogy lehet párbeszédet kezdeményezni azokkal, akik az erdélyi magyarság felszámolását célozzák? Mit lehet kezdeni például a románok civil fórumának legutóbbi nyilatkozatával, amely fölösleges luxusnak nevezi az egészségügyben a magyarnyelv-használatot? Mi a baj azzal, ha egy magyar gyermek vagy idős ember el tudja mondani a kórházban, hol fáj? Kinek a jogait, érdekeit sérti ez? Ki lesz ezzel kevesebb? Vagy mit kezdjünk a marosvásárhelyi katolikus iskola ügyében tett kijelentéssel, miszerint a magyar politikum élő pajzsként használja a gyermekeket?
– Merre vezethet az út tovább? Egyáltalán: van ilyen?
– Muszáj utakat, megoldásokat keresnünk. Épp a Pro Urbe kitüntetés kapcsán nemrég leültem az ortodox egyház és a román civil fórum képviselőivel, és azt ajánlottam, hogy öt magyar és öt román részvételével hozzunk létre egy kerekasztalt. Nem érdekel, ki lesz az az öt román, egyetlen kikötésem van: öt olyan ember legyen, aki képes végrehajtani, amiben megegyezünk. Nem konkrét végrehajtó hatalomra gondolok, mert formális hatalommal talán nem rendelkeznek, informálissal azonban annál inkább. Listázzuk mihamarabb a problémákat, mert meggyőződésem, hogy van legalább harminc olyan kérdés, amelyre két hét alatt választ találunk. Mert valahogyan ki kell törnünk ebből a negatív spirálból, amelyet egy sor paranoia táplál.
Csinta Samu / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Ökumenikus istentiszteleten búcsúztatták a végzős diákokat
Megtartani szépet és jót
A Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (RMPSZ) hívó szavára immár huszadik alkalommal gyűltek össze Isten házában Sepsiszentgyörgy magyar középiskoláinak ballagó diákjai, hogy alázatos lélekkel az Úr áldását kérjék magukra, iskolájukra, városukra, szülőföldjükre és nemzetükre. Az ökumenikus istentiszteletnek ezúttal a belvárosi református templom adott otthont.
Az ünnepség a Gaudeamus eléneklésével és a megyeszékhelyi középiskolák zászlóinak méltóságteljes felsorakoztatásával kezdődött, majd házigazdaként Papp Attila református lelkész köszöntötte a több mint ötszáz végzőst, valamint az őket kísérő tanárokat, illetve iskolaigazgatókat.
A szervezők nevében felszólaló dr. Péter Sándor, az RMPSZ háromszéki elnöke drágakőnek nevezte a diákokat, melyet nincs joga elveszíteni egyetlen iskolának vagy pedagógusnak sem. Ugyanakkor arra is figyelmeztette az iskola padjaiból most távozókat, hogy az álmaikkal és vágyaikkal együtt kötelességük magukkal vinni és érvényesíteni mindazt, amivel a 12 esztendő alatt felvértezték őket.
Szabó Réka Fruzsina, a Mikes Kelemen Líceum diákjának tiszta hangzású és messze csengő népdalelőadása után Péterfi Ágnes unitárius lelkész ünnepi igehirdetése következett, aki Pál apostolnak a következő szavaira építette mondanivalóját: „mindent megpróbáljatok, ami jó, azt megtartsátok!”
A Boldogasszony anyánk eléneklése és Kovács István unitárius lelkész fohásza után Sztakics Éva alpolgármester asszony tolmácsolta Antal Árpád András polgármester gondolatait, aki azt üzente a ballagó diákoknak, hogy csak alázattal, hittel, kitartással és becsületes munkával lehet célba érni. Mint a szép híves patakra címet viselő egyházi ének elhangzása, valamint Simion Orsolya mikós diák szavalata után Kiss Imre megyei főtanfelügyelő az idő múlásával emlékekké szelídülő diákkori élmények és kapcsolatok megőrzésének a fontosságát emelte ki ünnepi beszédében. Végezetül Szabó Margit alsóháromszéki RMPSZ-elnök arra kérte a végzősöket, hogy ne a jelentéktelen dolgokra összpontosítsanak, és ne fecséreljék az idejüket, hanem az őket körülvevő és bennük rejlő csodákra. Így ugyanis az előttük álló utak közül is képesek lesznek kiválasztani a sajátjukat, a számukra megfelelőt, hiszen mindenkiben megvan a teremteni vágyó isteni szikra, a jóra figyelmeztető belső hang és a helyes irányt jelző iránytű.
Az ünnepség Zelenák József evangélikus lelkész áldásával és himnuszaink eléneklésével zárult. Bensőséges és emelkedett hangulatának a megteremtéséhez a Református Kollégium tanulóinak, valamint a Plugor Sándor Művészeti Líceum és a Mikes Kelemen Főgimnázium Sipos Zoltán, illetve Szőts Dániel által vezetett kórusainak fellépése is nagyban hozzájárult.
Bedő Zoltán / Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Zsúfolásig telt szerdán késő délután a sepsikilyéni unitárius templom a Szent László-legenda képsorát is tartalmazó freskók restaurálása befejezésének alkalmából tartott ünnepi hálaadó istentiszteleten. A jelképes átadáson a falképeket bemutató Jánó Mihály sepsiszentgyörgyi művészettörténész a Szent László-évben az esztendő kiemelkedő eseményének nevezte a szerdait. A restaurálást a Kiss Loránd falkép-restaurátor által vezetett marosvásárhelyi Apsis Kft. munkatársai végezték.
Egyházi énekek után Kovács István sepsiszentgyörgyi-sepsikilyéni unitárius lelkipásztor olvasott fel a Bibliából (a 90. zsoltárból) és mondott imát, majd köszöntötte az egybegyűlteket. Hívó szavára egyperces néma felállással adóztak Kónya Ádám művelődéstörténész, a Székely Nemzeti Múzeum volt igazgatója, Máté László műépítész és Bereczki Csilla restaurátor emlékének. Utóbbi restaurálta a templom kazettás mennyezetét, tegnap temették Ausztráliában. Kónya Ádám a templom megmentésében, a falképek feltárásában buzgólkodott, a tíz éve elhunyt Máté László szintén szívügyének tekintette az épület helyreállítását. A csendes emlékezést követően Péterfi Ágnes sepsiszentgyörgyi segédlelkész töltötte be a ceremóniamester szerepét. Jánó Mihály művészettörténész a templom építéstörténetét elevenítette fel. Kitért arra is, hogy Huszka József az 1880-as években feltárta a falképeket, akvarellmásolatokat készített, de az egyház kérésére vissza kellett meszeltetnie azokat. Említette Székely Zoltán régész, a Székely Nemzeti Múzeum volt igazgatója ásatását, Kónya Ádám és Máté László szerepét a feltárásban, restaurálásban. Kitért az 1989 decemberében létrejött sepsiszentgyörgyi M Műhely és az 1990 tavaszán alakult Keöpeczi Sebestyén József Műemlékvédő Társaság, Románia első műemlékvédelmi intézménye létrejöttére. Majd előadást tartott a falképekről, kiemelve egy-egy igazán érdekes jelenetet, alakot vagy csak részletet. A kései gótika és korai reneszánsz hatásai egyaránt felfedezhetőek, Jánó Mihály az 1400-as évek első évtizedeire datálja a freskók keletkezését. A falképsorok két regiszterben futnak végig a déli, nyugati és északi falon. A déli falon indulva Krisztus szenvedéstörténetét láthatjuk. Jánó Mihály kiemelte, a képi elbeszélés mozgalmas, arckifejezések, tekintetek sugároznak. Az utolsó vacsora jelenete itt az egyik legbeszédesebb az Erdélyben és Magyarországon fellelhető ábrázolások közül. A művészettörténész utoljára hagyta szíve csücskét, a Szent László-legenda falképsorát. Ám előtte, az általa megjelölt krónikarészleteket fordításban Szakács László sepsiszentgyörgyi színművész olvasta fel a Bécsi Képes Krónikából, Mügeln Henrik német krónikájából és az Orosz Évkönyvekből. A Szent László-ciklus a nyugati falon kezdődik, de csak töredékekben maradt meg, az északi falon igen szépen követhető. Jánó Mihály jelezte, mind művészeti, mind történelmi értéke jelentős. Kiemelte az ütközet jelenetét, amely az egyik legszebb itt, Sepsikilyénben. Ez a legmozgalmasabb kompozíciója a középkori magyar művészetnek, értékelte. A birkózás jelenetében a lovak is birkóznak. Az utolsó képkockán, a lefejezés jelenetében a kun kezében tartja a szívét, mintegy felajánlva azt. Ez a megtérés szimbóluma. Jelentős, mivel a profán szívábrázolás igen ritka.
Kiss Loránd falkép-restaurátor elmondta: korábban az enyészettől mentették meg a templomot, a falképeket feltárták és konzerválták, 2004-ben hasonló ünnepség keretében átadták, de aztán szünet következett be. A freskók nem voltak igazán látványosak abban az állapotban, ám mostanra sikerült a restaurálást is elvégezni. Ezt 40 százalékban a Magyar kormány Rómer Flóris terve keretében, a Teleki László Alapítvány lebonyolításában végezték, a fennmaradó 60 százalékot Sepsiszentgyörgy önkormányzata támogatta. Isten tartsa meg a polgármesternek és társainak azt a szokását, hogy ilyen, nem igazán szavazatgeneráló döntéseket is hoznak, zárta szavait Kiss Loránd.
Szakács Tamás sepsiszentgyörgyi restaurátor, a munkálat irányítója a műszaki részleteket ismertette. Elmondta, alapelvük az volt, hogy minél többet őrizzenek meg az eredeti festményekből és minél kevesebbet adjanak hozzá, csak azt, ami biztos, azt is megkülönböztető festéssel, továbbá minden beavatkozás visszafordítható.
Péter Pál restaurátor felelevenítette, amikor 1989-ben Jánó Mihály idehívta, és megmutatta a lemeszelt falakat, nem hitte volna, hogy megéri ezt a napot. A restauráláshoz pénz, szakértelem és kitartás kell, hiszen az sziszifuszi munka. Három hónapon át 5–10 ember dolgozott ott nagy alázattal napi 8–10 órát, köztük négy sepsiszentgyörgyi. Bálint-Benczédi Ferenc, a Magyar Unitárius Egyház püspöke úgy értékelte, a falak beszélnek, a névtelen mester belevitte lelkét a festménybe, ahol az ég a földdel találkozik, kiegészítve egymást, Istent dicsőítve. Ez ünnepi alkalommal egyszerre dobbannak a szívek, s kívánta, ezt az érzést vigyük tovább a hétköznapokba, hogy ne egymás ellenében, hanem együtt cselekedjünk. Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármesterének üzenetét Czimbalmos-Kozma Csaba városgondnok olvasta fel. Nagy öröm számára, hogy egy magyar örökség születik újjá, ezért úgy véli, gondosan kell őriznünk a nyomát annak, hogy őseink mit tettek hozzá ehhez a régióhoz, az országhoz. A falakon megelevenedik a történelem: Szent László megmenti az elrabolt magyar lányt és legyőzi a szülőföldünkre betolakodó idegent. Ismerősen hangzik ez a 21. században is, tette hozzá. Népünk történelme során Szent László a sötétség-világosság harcának egyik fő szimbólumává vált. A polgármester azt kívánta, a világosságba vetett hitünk ne lankadjon, mert napjainkban is tapasztaljuk, küzdenünk kell a sötétséggel, Székelyföld napja még nem virradt fel. Jusson eszünkbe, hogy őseink legyőzték a nehézségeket, bizonyság erre mai létünk, és ma is beszélnek hozzánk saját kultúránk nyelvén a sepsikilyéni templom falai. Sarkadi Márton, a magyar Miniszterelnökség egyházi műemléki osztályának megbízott vezetője Puskás Imre kulturális örökségvédelemért felelős helyettes államtitkár és Hanvay Dávid főosztályvezető köszöntőjét tolmácsolta. Közölte, Magyarország támogatja azokat, akik lelkiismeretesen végzik a munkát azért, hogy történelmi emlékeink megmaradjanak. Diószegi László, a Teleki László Alapítvány igazgatója elmondta, az ilyen támogatásokkal a magyar kormány azért törleszt, hogy másfél évszázadon át Erdély biztosította a magyar államiság folytonosságát.
Az ünnepségen közreműködött a Codex Régizene-együttes, mely a csíkszeredai régizene-fesztiválon is bemutatandó, a reformáció 500. évfordulójára készített hangversenyét adta elő. Kovács István lelkész zárszavában az esemény kapcsán rámutatott, érdemes itt megmaradnunk, és kívánta, töltsük meg élettel a teret, minél több keresztelőnek lehessünk tanúi e falak között. Nemzeti imánk közös eléneklésével ért véget a rendezvény.
Szekeres Attila / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Mikesesnek lenni életérzés (Kicsengettek)
Röviden szólalt meg az iskolacsengő szombaton reggel a sepsiszentgyörgyi Mikes Kelemen Elméleti Líceumban, hangját csakhamar elnyomta a Gaudeamus. A hagyomány szerint a bevonuló végzősöket két elsős diák vezette, akik magukkal hozták a kis iskolaharangot, jelezvén: kezdődhet az ünnepség.
Kövecses út szélén páratlan gerlice – csendült fel Szabó Fruzsina előadásában, ekkor már a négy tizenkettedik osztály száznyolc székely ruhás végzőse ülve hallgatta az őket köszöntő dalt. Elsőként Már István iskolaigazgató köszönte meg a szülőknek a bizalmat, hogy gyermekeik felkészítését a Mikes-iskolára bízták, a kollégáknak pedig a következetes és türelmes munkáért mondott köszönetet. Meg vagyok győződve arról, hogy a legjelentősebb élmények minden bizonnyal az osztályközösséghez fűződnek, de úgy gondolom, hogy az iskolaközösség, a Mikeshez való tartozás érzése hasonlóan meghatározó volt számotokra. Fontos, hogy a búcsú után se szakadjatok el végleg egymástól. Gondoljatok arra, hogy az elmúlt négy év alatt olyan mély barátságokat kötöttetek, amelyek elkísérnek további utatokon. A Mikeshez való tartozás évek múlva is azt jelenti, hogy számítanak rád és számíthatsz másokra” – mondotta Már István. Jólétet, lelki és anyagi gazdagságot, szerető társakat kívánt a ballagóknak Mester Gizella aligazgató, valamint éberséget ahhoz, lássák meg az egyszerűségben a szépséget, a hétköznapiban a gazdagságot, és vegyék észre az élet meg¬annyi apró csodáját. Sibianu Viktor tanfelügyelő a hálát hangsúlyozta, mert szerinte nincs annál nagyobb öröm egy szülő, egy pedagógus számára, mint a gyermek, a tanítvány hálája. Azt kívánta a végzősöknek, legyenek hálásak mindenért, és abban legyenek sikeresek, ami a legfontosabb számukra. Antal Árpád polgármester üzenetét Nagy Zoltán önkormányzati képviselő olvasta fel. A városvezető arra biztatja a ballagókat, ne csak szakmát, hanem hivatást válasszanak, használják ki és kamatoztassák a velük született képességeket és tehetséget, szeressék, amivel foglalkoznak, és az élet minden területén álljanak ki magukért. „Ne feledjétek, szülőhazátoknak, Székelyföldnek és Sepsiszentgyörgynek mind szüksége van rátok. Azon dolgozunk folyamatosan, hogy bármerre vezessen utatok, mindig szívesen térjetek vissza az otthonotokba.” A Szőts Dániel vezette kórus ezúttal kizárólag végzősökből állt, együtt énekelték: Győztes lesz a harc, ha nincs több hátraarc... Ezt követően az első osztályosok részéről Soulie-Horváth Benjamin Létay Lajos Vezet az iskola című versével köszöntötte a tizenkettedikeseket, Fazakas Réka pedig a tizenegyedikesek nevében búcsúztatta a ballagókat, szimbolikusan mesébe foglalva, hogy észrevétlenül is milyen értékekkel telik meg a batyu tizenkét év alatt. Duka Boróka ballagó diák azt hangsúlyozta: „Soha nem volt senki több és senki sem kevesebb, csak más. És ebből a másságból kifolyólag ez a hely, ez az iskola, ahonnan most ballagunk, mindenkinek mást jelentett. Van, aki a lehetőséget látta benne, más a kényszert, van, aki barátságokat kötött és van, aki mindennap megszökött volna, van, aki menne már. De olyan is van, aki biztonságosabbnak látná a maradást. Van, akinek a suli jó és van, akinek szükséges a rádió, a diáktanács, a Bakancs vagy mindez együtt. Tudjátok ti is: mikesesnek lenni életérzés.” Ilkei Klementina Varró Dániel versével búcsúzott.
Díjak, elismerések
A díjazást hagyományos mozzanat előzte meg: a tizenkettedikesek átadták az iskolakulcsot a tizenegyedikeseknek. Az osztályonkénti elismeréseket az osztályfőnökök olvasták fel, okleveleket és jutalomkönyveket adtak át a legjobb tanulmányi eredményt elérő diákoknak, a különböző tantárgyversenyek nyerteseinek, de kitüntették azokat is, akik a közösségi munkában, az iskolán kívüli tevékenységekben tűntek ki. A matematika-informatika osztályban (osztályfőnök Simon Ilona) Varga Emőke Kinga az osztályelső, a biológia–kémia osztályban (osztályfőnök Kolumbán Laura) Szotyori Orsolya Anita érte el a legnagyobb általánost, a filológia osztályban (osztályfőnök Nagy Gábor) Pinti Emőke eredménye a legjobb, a társadalomtudományi osztályban (osztályfőnök Incze Éva) Kisgyörgy Beáta kapta az első díjat. Többen már bejutottak különböző egyetemekre, és olyan tanuló is ballagott, akinek szombaton egy rangos verseny döntőjén kellett volna részt vennie. Díjazott a magyar nyelv és irodalom katedra, az idegen nyelvek tanári csoportja – ezúttal adták át az elismerést azoknak a diákoknak, akik részt vettek a kétéves Erasmus+ programban és annak franciaországi ciklusaiban –, a matematika-informatika katedra, a fizika–kémia szakos tanárok, a földrajz-, történelem- és társadalomtudományok, valamint a testnevelés katedra. A diáktanács, a Mikes Rádió és a Bakancs iskolaújság tevékeny tagjai is jutalomban részesültek, őket azok a diákok díjazták, akik átvették a stafétát. Az iskola vezetősége díjazta az évfolyamelsőt, az önkormányzat pedig hagyományosan a négy középiskolai esztendő legjobb tanulójának ítélte oda a ciklusdíjat – mindkettőt Szotyori Orsolya Anita kapta, és szintén ő vette át a Vajnár Emese-emlékdíjat, az Ecou Egyesület Covalact díját, valamint a Dr. Kovács Sándor-díj egyikét, a másikat Szőcs-Nagy Tímea kapta. A Mikes-díjat, amelyet az iskolaalapítvány ítél oda évente egy reál és egy humán szakos végzősnek, idén Szőcs-Nagy Tímea és Becsey Janka kapta. A Felszeghy-díjat Pinti Emőke nyerte el, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége díját Ráduly-Baka Rebeka érdemelte ki. A Kiwanis Alapítvány Kisgyörgy Beátát díjazta, a Máltai Szeretetszolgálat az önkénteseket és az elsősegélyversenyek nyerteseit jutalmazta, oklevelet kapott minden végzős kórustag, illetve aki az V–XII. osztály bármelyik évfolyamán énekelt a karban. A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem két csíkszeredai tanszéke is felajánlott különdíjakat: Becsey Janka, Kisgyörgy Beáta, Kusztos Anna és Dézsi Márton kapott kitüntetést. A ballagási ünnepség áldással zárult. Péterfi Ágnes unitárius segédlelkész búcsúzóul azt kívánta a ballagóknak: hordozzon tenyerén a gondviselő Isten.
Fekete Réka / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)