"Csorján András Pál premontrei szerzetes festményeiből nyílt kiállítás nov. 14-én Nagyváradon, a Tibor Ernő Galériában. A barát első egyéni tárlatán Fejes Rudolf Anzelm váradhegyfoki apát, neoklasszicistának, sajátosan érmellékinek mondta a kiállított képeket. Tempfli József megyés püspök örömét fejezte ki, hogy a szerzetesrendek a kultúrateremtő feladatból részt vállalnak. Csorján András fémdomborításaiból jövőre rendez kiállítást. /Tüzes Bálint: Múlt és a jelen a Tibor Ernő Galériában. = Bihari Napló (Nagyvárad), nov. 16./"

"Megjelent Németh Júlia Kós András szobrászművészről szóló a monográfiája /Kós András. Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 2002./ Kós András tudta elmondani, hogyan érlelődött Sztánán, a Varjúvár körüli földeken, a Barabás Miklós Céh fiataljainak közös föllépése. Kós András pályaképe látlelete az 1930-as évektől úgyszólván máig átívelő korszaknak. Kós nemcsak tanúja, de igencsak meghatározó egyénisége volt az újjászerveződő erdélyi művészképzésnek. Harminc éven át tanított és közel húsz évig vezette a főiskola szobrászati tanszékét. Tekintélyével segített, újjászervezni 1989 után a Barabás Miklós Céhet, amely fóruma a jelenkori magyar képzőművészetnek. /Murádin Jenő: Kós Andrásról, írásban és képben. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 16./"

A Földes-ügyről eddig is sokan tudtak, legfeljebb hallgattak róla. Jött azonban egy Stefano Bottoni nevű polgár, és föllebbentette a fátylat az erdélyi közelmúltról. Lett erre nagy fejvakargatás. Pedig az ötvenes években csak annyi történt, hogy az egyik kommunista csoport leszámolt a másikkal. A román hatalom meg akarta szüntetni Kolozsvárnak az erdélyi magyar közművelődésben, irodalmi életben és tanügyben játszott központi szerepét. Erre jó volt első lépésként a marosvásárhelyi kártya. Marosvásárhelyre került a Bolyai Egyetem orvosi és gyógyszerészeti kara, a színművészeti egyetem, megalakult a Filharmónia, a Székely Színház, a Székely Népi Együttes, Bukarestbe vitték a Magyar Népi Szövetséget, a Falvak Népét, létrehozták a Művelődést, a rádió magyar szerkesztőségét, a Romániai Magyar Szót, majd az Előrét. Sütő András pályája ekkor kezdett felívelni, és kinevezték (1950-ben) a Falvak Népe főszerkesztőjének. Ugyanakkor, amikor szülei kuláklistára kerülnek, a lapban megjelennek a kulákellenes írások. Amíg Sütőt menti tehetsége és későbbi tettei, addig a Földest feljelentő másik kettő – Hajdu Győző és Gálfalvi Zsolt – ezt nem hozhatja fel mentségéül. Hajdu Győző három évtizedre lett az Igaz Szó főszerkesztője, hosszú évekig a kommunista párt központi bizottságának tagja, majd a diktátor főmagasztalója. Gálfalvi pedig az Igaz Szó főszerkesztő-helyettese, a marosvásárhelyi Állami Magyar Színház igazgatója, az Előre főszerkesztő-helyettese, a Szocialista Művelődési Tanács nemzeti igazgatóságának vezetője, a Magyar Nemzetiségű Dolgozók Tanácsa bürójának tagja, a Hét főszerkesztője, az Írószövetség, majd a Román Televízió vezetőtanácsának tagja. Az 1989-es változás után Gálfalvi Zsolt továbbra is a magas hatalmi szférákban maradhatott. Közben Kolozsvárnak mint az erdélyi magyarság központjának a leépítése folytatódott a fordulat után is. A román hatalom továbbra sem engedélyezte a Bolyai Tudományegyetem újraindítását. Az RMDSZ vezetését pedig kezdetben a bukarestiek ragadták magukhoz. Ma már a döntéshozó kétségen kívül a bukaresti elnökség és a szövetség vezetőségében túlnyomó többségben lévő marosvásárhelyi csoport – Markó Béla, Frunda György, Borbély László, Kelemen Atilla. Kolozsvári nincs benne. /Román Győző: Az ellopott Kolozsvár. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), ápr. 5./

A Várad-hegyfoki Premontrei Kononokrendi Prépostság alapításának 875. évfordulója alkalmából szeptember óta Nagyváradon ünnepségek, hangversenyek színhelye a kéttornyú széktemplom. A karácsonyi ünnepkörrel csúcsosodott ki a folyamat a képzőművészként is ismert Csorján András Pál örökfogadalom tételével. December 26-án Jean-Claude Perriset érsek, pápai nuncius celebrálta az ünnepi szentmisét. Beszédét Fejes Rudolf Anzelm prépost fordította magyarra. /T. B.: Kettős ünnep a premontreieknél. = Reggeli Újság (Nagyvárad), dec. 28./

Pomogáts: ne az ügyeskedőkről beszéljünk
Bihar megye – A Magyar irodalom Erdélyben című monográfia második kötetét mutatta be szombaton délután a Nagyváradi Lorántffy központban maga a szerző, dr. Pomogáts Béla irodalomtörténész.
Az érdekfeszítő téma ellenére meglehetősen kevesen jelentek meg szombaton délután a váradi Lorántffy központban a Pro Universitate Partium és a Partiumi Magyar Művelődési Céh (PMMC) által szervezett eseményen, ahol Dr. Pomogáts Béla irodalomtörténész válaszolt Barabás Zoltán, a PMMC igazgatójának kérdéseire. A szerző elárulta, hogy két évvel ezelőtt a Pallas-Akadémia Kiadó felkérésére kezdte el írni ezt a monográfiát, amelyet eredetileg kétkötetesre terveztek, de hamar rá kellett jönnie arra, hogy oly hatalmas a feldolgozandó anyag, hogy azt nem lehet két kötetbe belesűríteni, ezért a könyv háromkötetesre bővült: az első kötet az 1918-tól 1944-ig, a második kötet az 1945-től 1968-ig terjedő időszakot tárgyalja, a harmadik kötet pedig az 1968-1989 közötti korszak erdélyi magyar irodalmát taglalja, illetve az utolsó kötetben lesz egy összefoglaló az 1989 utáni erdélyi magyar irodalmi termésről is, ami azonban nem irodalomtörténeti szempontok alapján történik, mert Pomogáts Béla idézve Szerb Antal gondolatát idézve azt vallja, hogy az élő irodalom nem képezheti az irodalomtörténet tárgyát. A második kötetről Pomogáts elmondta, hogy azért választotta 1968-at határévszámának, mert ez az év fordulópontot jelent Románia, és ezen belül a romániai magyar irodalmi életben is. Ceusescu színrelépésének első éveiben egy rövid ideig tartó enyhülés következik be a politikában. Ez volt az a korszak, amikor az erélyi magyar írók még hittek a kommunista eszmékben, ezzel szemben 1968 után az erdélyi magyar írók zöme rájön arra, hogy tévúton járt, ezért elkezdi önálló útját járni a hatalommal szemben.
Ideológiai hűség
Az 1945-1968-as korszak erdélyi magyar elméleti irásai ma már nevetségesen hatnak, mert az akkori ideológia nyelvezetét és elméleti közhelyeit használják, a költészetben és a prózában is az ideológiahű alkotások dominálnak. A ’68 előtti időszak magyar írórira még nem volt jellemző az, hogy feladták volna a marxi ideológiával kötött kompromisszumot, bár Székely János személyében olyan íróra is van példa, aki mindvégig szemben állt a kommunista hatalommal és ideológiával, noha egy időben rákényszerült arra, hogy a pártot és a kommunizmust dicsőítő verseket írjon.
Sütő András pályája kezdetén őszintén hitt a kommunista eszmékben egészen a hetvenes évek második feléig, míg Kovács György és Hajdú Győző személyében az áruló tipikus esetei öltenek emberi formát, ők ugyanis a kommunizmusnak akár saját nemzetük, nemzettársaik ellenében is mindvégig kiszolgálói voltak.
Kelet-európai elakadás
„A Kelet-Közép európai országokban a ’89-es változások azért akadtak el, mert nem tudtunk szembenézni az 1989 előtti időszakkal” – fejtegette Pomogáts. Ez szerinte azért történhetett így, mert azok, akik haszonélvező részesei, és kiszolgálói oltak a kommunista rendszernek, ’89 után demokratákká festették át magukat, a kommunizmusban szenvedők pedig el akarták felejteni azt, ami ’89 előtt történt, ezért ezekben az országokban nagyobb volt a felejtés mértéke annál, mint amennyi a lelki egészség szempontjából szükséges és kívánatos lett vona.
„Pedig szükséges lenne meglátni, mit tett tönkre az erőszak, az önzés és a hazugság, és kik voltak azok, akik mindezzel akkoriban képesek voltak szembefordulni. Róluk nem beszélünk, de annál többet beszélünk az ügyeskedőkről.
Például a Magyar Kultúra Napjához köthetően egy olyan budapesti újságírót hívtak el Nagyváradra (itt Aczél Endre magyarországi újságíróra utal Pomogáts Béla, – a szerk. megj.), aki büszkén dicsekszik azzal, hogyan szervezte be őt a kommunista Magyarország titkosszolgálata.” Pap István. Forrás: erdon.ro

Ne feledjünk, ne hallgassunk (Megemlékezés Barcaföldváron)
Napsütéses idő fogadta a nemzeti gyásznapon, tegnap délután a mintegy százharminc megemlékezőt az egykori barcaföldvári fogolytábor helyén kialakított emlékkertben. Ott, ahol 1944–1945-ben több mint hatezer ember sínylődött, közülük mintegy ezren odavesztek. Hetven év után a helyszínre visszatért a ma 88. születésnapját ünneplő Nagy Imre egykori fogoly, aki emlékeiből osztott meg. A rendezvényen közreműködött az ürmösi unitárius dalárda. Az emlékezőket Nagy János hidvégi református lelkész köszöntötte, majd az emlékmű ötletgazdája, az emlékhely kialakításának szorgalmazója, Ungvári Barna András korábbi hidvégi, jelenleg uzoni református lelkipásztor mondott beszédet, jelezve: már 14. alkalommal emlékeznek itt. Jeremiás próféta könyvéből a babiloni fogságot leíró részből választott igét magyarázott, majd, mint minden évben, most is egy túlélőre összpontosított. A köpeci id. Sebestyén Mózes Benkő Levente által lejegyzett emlékezéséből olvasott fel részleteket. Ötvenedmagával vitték el Köpecről, a táborban sanyarú körülmények között tengődtek, rengetegen meghaltak. Az emlékezés három brassói lelkész igéjével folytatódott: Koszta István evangélikus, Kassay Géza belvárosi református és Szász Ferenc unitárius lelkipásztor osztotta meg gondolatait. András Pál, Magyarország bukaresti nagykövetségének első titkára szerint a fogolytáborban szenvedő embereknek egyetlen bűnük volt: az, hogy magyarok voltak. Ha meg is bocsátunk, de soha ne feledjünk, és ne hallgassunk – mondotta. Nagy Imre túlélő elmondta: Szárazajtán született 1925-ben. Sepsiszentgyörgyön tette le az esküt, s a parancsot katonaként soha meg nem tagadta, amíg őfőméltósága vitéz nagybányai Horthy Miklós le nem tette a fegyvert, mert Magyarország elveszett. Ez 1944. október 16-án történt, s október 20-án szovjet fogságba estek tizenegyen, négyen szárazajtaiak, heten bélafalviak. Ki akarták végezni őket, ingre-gatyára vetkőztették, s egy gödör szélére állították. Amíg a katona a fegyverét töltötte, megléptek. Szamosbethlentől 385 kilométert gyalogoltak étlen, az első 26 kilométert akkor éjjel mezítláb Szeretfalváig. Amikor hazaért, szülei nem ismertek rá. De alig ért haza, egyszer csak szólt a fazék egy román ember nyakában, aki három csendőrrel jött. Kérték az iratait, nem voltak, kezét hátrakötötték, s vitték. 1944. október 24-én este úgy elvitték, hogy 1945 március 26-án este ért haza. Akiket vele együtt elhurcoltak Szárazajtáról, azok közül nyolcan Oroszország valamely részén nyugszanak, senki nem tudja, hol. 156 napot töltött fogságban, abból hármat Sepsiszentgyörgyön börtönben, aztán úgy került Földvárra, mint a tyúk, amelyet megfogott a róka, s nem tudta, hová viszik. Akkor ijedtek meg igazán, amikor megérkeztek, s a kapura ki volt írva románul: Jó, hogy jöttetek magyarországi foglyok. Mintegy 1500-an voltak háromszékiek. Borzasztó volt az az élet, 25 centi széles területen aludt, oldalra feküdve, kopasz föld volt a párnája és a derékalja. A mocskos tóból ittak úgy, hogy félrehajtották a faleveleket, a habot. Abban is mosakodtak. Azért haltak meg sokan, mert nem volt tisztálkodási lehetőség, nem volt étel, főleg ivóvíz. Volt, hogy egy talált cukorrépa mentette meg az életét. Kétszer szökött meg. A szászveresmarti téglagyárnál kapták el, úgy elverték, hogy alig maradt meg, s visszavitték. Egy hónapon keresztül minden nap huszonötöt kapott derékszíjjal a lábára a szökésért. Aztán másodszor sikerült. 1957-ben a magyarságáért ismét megkapta a feketelevest – mondotta Nagy Imre, aki kedvenc énekét is elfújta: Felmegyek a doberdói nagy hegyre. Az emlékezés koszorúzással, himnuszaink eléneklésével zárult a helyszínen, majd a hidvégi református gyülekezeti házban kialakított emlékszobában szeretetvendégséggel folytatódott.
Szekeres Attila
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Kolozsvárra látogatott az új magyar nagykövet
Tegnap Kolozsváron tett bemutatkozó látogatást Zákonyi Botond, Magyarország új bukaresti nagykövete. A diplomata a kolozsvári főkonzul, Magdó János és a nagykövetség főtitkára, András Pál kíséretében kereste fel a Kolozs megyei tanács székhelyét, ahol a testület elnökével, Horea Uioreanuval (PNL) és Vákár Istvánnal, a tanács RMDSZ-es alelnökével találkozott (képünk).
Ezt követően Zákonyi Botond a kolozsvári polgármesteri hivatalban Emil Boc polgármesterrel folytatott megbeszélést. Szintén csütörtökön találkozott az Erdélyi Magyar Néppárt kolozsvári székházában Toró T. Tiborral, a néppárt elnökével. A találkozón áttekintették a romániai belpolitikai helyzetet, szó esett a magyar nemzetpolitikáról, a külhoni állampolgárság, valamint a honosított erdélyi magyarok választási regisztrációjának kérdéséről, illetve a 2014-es európai parlamenti választásokról is. Értesüléseink szerint az RMDSZ tisztségviselőivel szombaton folytat megbeszélést.
Nyugati Jelen (Arad)

Háromszéken azonos a szülések és az abortuszok száma
Huszadszor ünnepelték a magzatok világnapját március 25-én. Az ünnep idei üzenete: az örökbefogadás örömet jelent – mondta el Kovács Zita egy háromszéki magzatvédő szervezet vezetője. Kovászna megyében egyébként a terhesség-megszakítás magasabb az országos átlagnál – állítják a szakemberek. Ennek egyik fő oka szerintük a tájékoztatás hiánya.
Kovászna megyében az évi mintegy 1200 szülésre 1200 művi vetélés jut. Ezek mintegy felét magánrendelőkben végzik – tájékoztatott András Pál, a sepsiszentgyörgyi Dr. Fogolyán Kristóf Megyei Kórház szülész-nőgyógyász főorvosa. A szakorvos úgy véli, hogy aggodalomra ad okot a tájékozatlanság és tanácsadással kapcsolatos szociális háló hiánya.
„Úgy gondolom tekintettel a natalitás csökkenésére, lényeges lenne egy széleskörű szexuális tanácsadási és tájékoztatási hálózat létrehozása: a szakemberek mozgósítása ebben a témában. Ha az egyház, a pszichológusok és szociológusok is besegítenének ennek létrehozásába, és működtetésébe, akkor hatékonyan közbeléphetnénk a megelőzés és tudatos családtervezés terén” – szögezte le a főorvos. Rámutatott: a hangsúly a terhesség megelőzésen, illetve a már megfogant magzat kihordásán van. A terhességmegszakítás egyébként nem szabadna egy hirtelen döntés eredménye legyen, hiszen ilyenkor életre szóló döntést hoznak az érintettek. A beavatkozás súlyos egészségügyi kockázatokat rejt, hiszen egy komoly sebészeti beavatkozásról van szó, amelynek olyan komplikációi, szövődményei is lehetnek, hogy az erről döntő nőnek esetleg soha nem lehet több gyereke.
A hátrányos szociális helyzetű nőkhöz nem ért még el a szexuális tájékoztatás, és a fogamzásgátlók híre, ezért választják sokan az abortuszt – vélik a szakemberek. Ugyanakkor a világon sok nép, kultúra és vallás az abortuszt gyermekgyilkosságnak tekinti.
A Kovászna megyében működő Pro Vita Homonis Társaság 24 éve áll a magzat védelmének szolgálatában. A társaság Sepsiszentgyörgyön alakult 1990-ben és székházuk mellett minden olyan helyen jelen fejtik ki tevékenységüket, ahol igénylik: kórházban, iskolákban, kisközösségekben. Feladatuknak tekintik védelmezni a meg nem születetteket, az áldott állapotban lévőket, előadások és felvilágosító munka révén. Külföldi segélyekből ők építették az árkosi Irgalmasság Anyja Kismamaotthont 2004-ben, melyet 2005- től a Dévai Szent Ferenc Alapítvány működtet négy nővér segítségével.
A társaság vezetője Kovács Zita elmondta, hogy időnként adományokat is továbbítanak a szükségben levőknek, de korábban ingyenes terhességi teszteket is végeztek, és tanácsadással is foglalkoztak. Beszámolója szerint olyan szép eseteik is vannak, mint egy leanyanyáé, akinek megmentett magzata már harmadéves egyetemista.
Az doktornő úgy véli, hogy mára már nincs igény az előadásaikra és felvilágosító munkájukra, miközben a helyzet tarthatatlan. Az abortusz utáni szindróma bűntudatot okoz és akár húsz évnek is el kell telnie, hogy szembesüljenek magukkal és tettükkel a páciensek. Abból a pillanatnyi helyzetből könnyűnek tűnhet a terhességmegszakítás, mint megoldás, de a következmények hosszútávúak – szögezte le Kovács Zita.
Szabó Enikő
Székelyhon.ro,

(M)ilyen gazdagok vagyunk (?)
A Sütő András- műhelykonferencia előadásainak programja
Mint arról korábban hírt adtunk, ma reggeltől kezdődően Sütő András- műhelykonferenciát szervez a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem Magyar Művészeti Kara. A konferencia célja egy olyan közös beszédtér kialakítása, amelyben az életművel kapcsolatos teljesen eltérő vélemények is nyitott – és remélhetőleg termékeny – szakmai vitában szembesülhetnek, egyrészt a húszperces előadások megbeszélésein, másrészt a konferenciát lezáró, közönség előtt tartott összegezés formájában. A konferencia előadásainak részletes programját Lázok János, a rendezvénysorozat szervezője bocsátotta a rendelkezésünkre, az alábbiakban mi is közöljük. Az értekezésekre az Erdő utcai Bod Péter Diakóniai Központban kerül sor.
Október 29, első nap. 9.00 óra: regisztráció. 10.00: A konferencia résztvevőit köszönti Sorin-Ion Crisan, a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem rektora és Kós Anna, a Magyar Művészeti Kar dékánja. Délelőtti szekció: 10.00 – 13.00 óra, elnök: Szász László. 10.00 – Soltész Márton: "Magunkat írjuk tehát". Sütő András valóságértelmezésének eszmei-poétikai vonatkozásai. 10.20: Cseke Péter: Új fejezet otthonirodalmunk történetében. Az Anyám könnyű álmot ígér műfajtörténeti háttere. 10.40 – Elek Tibor: Korszakhatár az életműben: Anyám könnyű álmot ígér. 11.00: az előadások vitája. 11.20: kávészünet. 11.40 – Filep Tamás Gusztáv: "ami hazugsággal indul és hazugsággal folytatódik, bajosan végződik igazsággal" – Egy párhuzam és egy eltérés Szabó Gyula és Sütő András pályaképében. 12.00 – Novák Csaba Zoltán: Válaszúton. A megfigyelt Sütő András közéleti szerepvállalásának alakulása. 12.20 – Vincze Gábor: Sütő András a magyar diplomáciai iratokban az 1970–80-as években. 12.40 – Kántor Lajos: Önreflexiók – avagy Sütő-levelek kommentárja. 13.00: az előadások vitája. 13.20: kávészünet. Déltáni szekció: 15.00 – 17.30 óra, elnök: Filep Tamás Gusztáv. 15.00 – Kovács Dezső: Sütő András színpadi bemutatóinak magyarországi recepciója. 15.20 – Szász László: "Szerepvivő emberré lettem". Sütő András Kálvin-portréja. 15.40 – Jákfalvi Magdolna: A kettős beszéd hatalma. Az Advent a Hargitán premierje. 16.00: az előadások vitája. 16.20: kávészünet. 16.40 – Vida Gábor: Én és ők, perzsák. 17.00 – Lázok János: A kerek félalmák dramaturgiája. 17.20 – 17.40: az előadások vitája, majd kávészünet nélküli helyszínváltás mikrobusszal a Stúdió Színházban felállított kiállításra.
Október 30. Délelőtti szekció: 9.00 – 12.00 óra, elnök: Mester Béla. 9.00 – Cristian Réka: Sütő András műveinek recepciója angol nyelven és az angol–amerikai világban. 9.20 – Petzoldt Silvia: Magunkról és másokról: erdélyi viszonyok Sütő András és Paul Schuster regényeiben. 9.40 – Mester Béla: Történelem és elbeszélés a hetvenes években és azután az erdélyi magyar irodalomban. 10.00 – Aradi Schreiner József: Hogyan hántsuk a Sütő-életmű hagymáját? 10.20: az előadások vitája. 10.40: kávészünet. 11.00 – Kuszálik Péter: Beiträge zur… avagy az életmű kritikai kiadásával kapcsolatos kérdések. 11.20 – G. Balla Ilona: Előfeltevések Sütő András hálózati kritikai kiadásának módszertani vonatkozásairól. 11.40 – Dávid Gyula: Sütő- pályaív – a Kriterion felől nézve. 12.00: az előadások vitája. 12.20: kávészünet. Kora délutáni szekció: 12.40 – 15.00 óra, elnök: Dávid Gyula. 12.40 – Markó Béla: Egy félbemaradt kultusz (Sütő András helye a romániai magyar kisebbségpolitikában). 13.00 – Láng Gusztáv: Csipkerózsikával kezdődött. Egy irodalmi vita mint kanonizáció. 13.20 – Molnár Gusztáv: Értelmiségi állásfoglalások az erdélyi magyar irodalomban 1956-ban. 13.40 – Demény Péter: Sütő András nemzedéke. Egy csalódás vizsgálata. 14.00 – Lőrincz József: Az igazmondó Sütő András. 14.20 – 14.40: az előadások vitája. 15.00 – 16.30: kávészünet, ebéd. 16.30 – 16.45: helyszínváltás, mikrobusszal a Bernády Házba. 17.00 – 19.00 óra: esti zárószekció a Bernády Házban: a tagozati elnökök összegező beszámolója meghívott közönség előtt. A résztvevők és a közönség hozzászólása biztosított mindegyik előadás után. Záróbeszéd: Balási András, a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem prorektora.
Knb.
Népújság (Marosvásárhely)

Meddig süllyedhet a színház?
Olvasói levél 
A minap színházi előadásra invitáltak. Tekintettel arra, hogy kultúrestről volt szó, alkalomhoz illően öltözködtem. Hét óra előtt 10 perccel érkeztünk, szívélyesen fogadtak az ajtóban, majd miután kényelmesen elhelyezkedtünk székeinkben, türelmesen vártunk a kultúrbombára.
Az egérlyukba is bebújtam volna szégyenemben, szégyelltem magam mások előtt is, hogy kultúrszomjam enyhítésére ezt az előadást választottam. Bánkódtam az elveszített három óráért, bánkódtam a ruházatomért – jöhettem volna bátran koszos cipőben is –, hiszen az előadás körülbelül ezen a szinten volt. A primitív emberi viselkedés (böfögés, köpködés, szellentés) még színvonalas megnyilvánulás volt az elhangzó trágár beszédhez képest.
Merre tart a teátrum? Én vagyok maradi vagy a világ fejlődése vett más irányt? Van-e még közösségnevelő szerepe a színháznak? Kultúrszomjunk enyhítésére hová kellene fordulnunk? A színháznak a legprimitívebb emberi megnyilvánulásokból kell tőkét és megélhetést kovácsolnia magának? Vannak még igazi kultúrakedvelő emberek, akik éltetni tudnák az igazi színházat? Vajon a színháznak azt kell üzennie, hogy bátran lehet bárhol, bármikor, bármilyen közösségben szellenteni, böfögni, hátulsó zápfogat gyűrűs ujjal piszkálni, és persze szitkozódni, szidni a szenteket, lehozni a Jóistent az égből? 
Hol van az a kultúrbizottság, amely cenzúrázná, és megkímélne minket, átlag kultúrakedvelőket az ilyen jellegű előadásoktól?
A minap olvastam, hogy nem a szavak vagy cselekedetek maradnak meg, hanem az az élmény, amit egy ember vagy esemény nyújt. Nagyon szomorú élménnyel maradtam az előadás után, és sajnálom a mai fiatalságot, hiszen ha a színház ezt az utat követi, lehetőségük sem lesz az igazi értékek megismerésére.
Dr. András Pál, Sepsiszentgyörgy. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Nem kérünk több „csirkefejet”!
Sajnos, az utóbbi időben a trágárság elharapódzása figyelhető meg a sepsiszentgyörgyi színház színpadján. Gyakorlatilag lassan már nincs is színdarab trágárság nélkül. Ha nem szerepel az eredeti műben, akkor a színész viszi bele, mint ahogy a Vízkeresztben is történt: egy, a szövegkönyvben nem szereplő véletlen kapcsán improvizálása dörgedelmes káromlásban csúcsosodott ki, ami a biztosíték kiütéséhez vezetett, és véleményem papírra vetését eredményezte (lásd a Székely Hírmondó február 12-i számában).
Az utóbbi időben a közönség elégedetlensége sajnos olyan méreteket öltött, hogy sokan az első felvonás szünetében otthagyják az előadást felháborodásukban (lásd szilveszteri előadás). A színpadi trágárság miatt a színház nézőket veszít, elveszíti a nyugdíjas korosztályt, akik még az Úri murin nőttek fel, elveszíti a középkorúak azon kategóriáját, amely a durva színházat nem kedveli, elveszíti a kiskorúakat (és itt értek minden 18 év alatti gyereket), mert egy szülőt sem tölt el örömmel, ha gyereke a k…va ,vagy b…meg szavakkal dicsekedve tér haza a kultúra templomából.
És akkor kik maradnak a nézőtéren?
Aki azt gondolja, hogy játszó és figyelő, illetve előadó és befogadó nélkül létezhet színház, az téved. Ez kötelező feltétele a színház működésének. Szükség van a közönségre, nemcsak a finanszírozás, hanem a feed-back szempontjából is. Ha meg szükség van, tegyék vonzóvá számunkra! Miért nem lehet színesebbé, változatosabbá tenni az évad műsorprogramját, hogy ne csak a költői trágársággal, durva beszéddel, pucérkodással, altesti gesztusokkal teletűzdelt színművek kapjanak helyet?
És akkor itt kap létjogosultságot az általam említett cenzúra, amely oly nagy port kavart előző olvasói levelemben. Szerintem némely ilyen előadást ki lehetne cserélni, esetleg átírni durva jelenetektől, beszédektől teljesen mentes színdarabbá.
Azoknak, akik a cenzúra hallatán hüledeznek, megjegyezném, a demokráciában is létezhet cenzúra – itt gondolok például a kiskorúak személyiségfejlődésének a védelmére. Emellett létezik öncenzúra is, amikor az újságírók, műsorvezetők, de akár színészek is saját belátásuk szerint hallgatnak el vagy finomítanak szavakon, híreken, személyek minősítésén.
A cenzúra csúnya formája viszont az, amikor megakadályozzuk a véleménynyilvánítást, vagy elítéljük azt, aki nyíltan felvállalja a véleményét. Távol áll tőlem a színház- és főleg a kultúrakritika, de a szentgyörgyi színház mecénásaként úgy gondolom, jogomban áll pár száz, esetleg ezer ember véleményét megfogalmazni, és feltenni azt a költői kérdést: merre tart a színházunk? Mert Lukianosz dialógusa, Tertullianus egyházatya jegyzetei, Petronius Satyriconja a sepsiszentgyörgyi átlagos színházkedvelő polgárt annyira érdekli, mint amennyi hozzászólás sorakozik fel az egyik erdélyi magyar internetes portál szerkesztőjének nekem címzett eszmefuttatása végén.
És végül, de nem utolsósorban, kedves anonymusok, „Canis sine dentibus latrat” – javasolnám, vállaljátok véleményeteket, hozzászólásaitokat a helyesírási és fogalmazási hibákkal együtt (tisztelet a kivételnek), hiszen csak akkor tudunk igazán vitázni a színházról, kultúráról. Utolsó gondolatként megjegyezném, hogy Angliában még napjainkban sem elfogadott a nyílt színen folytatott trágár beszéd, a britek még ma sem tűrik meg a káromkodást a közbeszédben.
A trágár színdarab trágárságra nevel.
Szerintem a művészet nem sétálhat bele az öncélú trágárságnak, mint olcsó eszköznek a csapdájába.
Dr. András Pál. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Új lehetőség a magzati diagnosztikában (A Czeizel Intézet Sepsiszentgyörgyön)
A húsz éve működő budapesti Magzati Diagnosztikai Központ, amely – tisztelegve a neves magyar genetikus, Czeizel Endre szakmai hagyatéka előtt, 2016. április 1-jétől felvette a Czeizel Intézet nevet – diagnosztikai kirendeltséget nyitott Sepsiszentgyörgyön dr. András Pál szülész-nőgyógyász közreműködésével. A Czeizel Intézet első romániai egységének megnyitásáról tavaly decemberben szakmai fórumon tájékoztatták a háromszéki nőgyógyászokat, az első várandósvizsgálatokat februárban végezték, majd múlt pénteken és szombaton újból rendeltek Sepsiszentgyörgyön a budapesti intézet szakorvosai. A hazai várandósgondozásról és a kirendeltségnek köszönhetően immár Háromszéken is elérhető diagnosztikai lehetőségről dr. András Pállal beszélgettünk.
A hazai egészségügy általános helyzetéhez hasonlóan a terhesgondozásban is van lehetőség fejlődésre. Nincs egy jól meghatározott várandósgondozási protokoll, a terhesség kilenc hónapja alatt csak bizonyos alapvizsgálatok elérhetők, és jobbára az akut problémákat oldják meg egészségbiztosítási térítéssel, vagyis a páciens számára ingyenesen, a gondozás igazi lényegét jelentő terheskövetés leginkább magánrendelőkben és az anya költségén történik. Ezt azonban nem minden kismama engedheti meg magának, és a szociálisan hátrányos közegekben hiányzik a várandósok felelősségérzete saját és leendő gyermekük egészsége iránt. Nemrég írtunk arról, hogy az egészségügyi minisztérium statisztikai összesítése alapján 2015-ben országosan 187 ezer szülést jegyeztek, az esetek közel 10 százalékában kiskorú hozta világra az újszülöttet, 41 ezer kismama szülés előtt egyetlenegyszer sem volt terhesvizsgálaton, a csecsemőhalandóság meghaladja a 8 ezreléket. Háromszéken ugyanabban az esztendőben ezer szülésből 80–90 esetben volt kiskorú az anya, a megyében 2050-en születtek, és tizenhat csecsemő vesztette életét egyéves kora előtt, közel ötszáz várandós nem vett részt egyetlen terhesvizsgálaton sem. Januárban a szaktárca elrendelte egy munkacsoport létrehozását, amelynek feladata olyan protokollok, illetve útmutatók kidolgozása, amelyek alapján a védőnők bevonhatóak a terheskövetésbe, valamint az újszülött és a kismama állapotának felügyeletébe, de gyakorlati lépés azóta sem történt, a helyzet változatlan.
Javasolt vizsgálatok
– A szakorvos szerint már a családtervezés időszakában javasolt egy találkozó a nőgyógyásszal, amikor elmondják a leendő kismamának, miként készüljön a terhességre. Dr. András Pál: – A felkészülés időszakában nőgyógyászati szűrővizsgálatokat végzünk bizonyos kórokozók kiszűrésére, amelyek ártalmasak lehetnek a magzatra, illetve a várandósságra általában. Ha minden rendben van, indulhat a babaprojekt. A következő találkozó akkor ajánlott, amikor a terhességi teszt pozitív. Ilyenkor az orvos megállapítja, hogy a terhesség hol van beágyazódva, hiszen ritkán ugyan, de előfordulhat, hogy méhen kívüli terhességről van szó. Két hét múlva már kimutatható a kis embrió szívműködése is. Az első három hónapban van egy általános laboratóriumi vizsgálat is, amelyet a családorvos ír fel. A 12. hét körül esedékes az a nagy jelentőségű, részletes vizsgálat, amely elsősorban a fejlődési rendellenességek kiszűrésére irányul. Az ultrahangvizsgálat során megfigyeljük a magzat szívműködését, látjuk, ha valamilyen nagy fejlődési rendellenességgel állunk szemben, például koponyahiány, végtaghiány. Ilyenkor mérjük a tarkóredő vastagságát, nézzük az orrcsont meglétét, ezek fontos információval szolgálnak bizonyos kromoszóma-rendellenességek, mint például a Down-kór esetleges jelenlétére. A terhességnek ebben a szakaszában vagy egy kicsit később már jó eséllyel meg tudjuk állapítani a magzat nemét is. Az úgynevezett genetikai ultrahangvizsgálat a 18–24. hét között történik, amikor a magzat mérete már lehetőséget nyújt arra, hogy alapos ultrahangvizsgálattal minden látható rendellenesség azonosítható legyen, hogy fel tudjuk készíteni az anyukát az esetleges problémákra. Ilyenkor észrevehető a vízfejűség, a nyitott hátgerinc, mellkasi malformációk, szívmalformációk, rekeszizomsérv, gyomorhiány, a kiválasztórendszer patológiája, húgyhólyagprobléma. Ellenőrizni kell a végtagok hosszú csontjait, a magzatvíz és a méhlepény állapotát. Ma már ott kellene tartanunk, ha valaki átesik egy ilyen részletes magzati vizsgálaton, nyugodt lelkiállapotban távozhat a rendelőből, mivel nagy valószínűséggel a baba morfológiai szempontból teljesen rendben van. Ez azért nagyon fontos, mert ha észreveszünk valamilyen elváltozást, felhívjuk az anya figyelmét az adott fejlődési rendellenességre, és elmondjuk, hogy a probléma születéskor azonnali beavatkozást igényelhet. Minél jobb az echográf és felkészültebb az orvos, annál biztosabban ki tudjuk szűrni a rendellenességeket.
A 20. hetet követő találkozó a magyarországi protokoll szerint később lenne, de az alapellátás hiányosságai miatt mi havonta visszahívjuk a várandóst. A harminchatodik héttől hetente vizsgáljuk a kismamát és a magzat életfunkcióit.
– Ártalmas-e a gyakori echográfvizsgálat az anyára vagy a babára?
– Sok felmérés történt ezzel kapcsolatban, és a jelenlegi szakmai álláspont szerint az ultrahanghullám nincs káros hatással a magzatra. A baba észleli a vizsgálatot, és egy kicsit jobban mozgolódik.
– Ebből a sok vizsgálatból melyek költségét fedezi az egészségbiztosító pénztár?
– Az egészségbiztosítási rendszerben, ha a várandós akut problémával vagy családorvosi küldőpapírral jelentkezik a járóbeteg-rendelésben, kötelező megvizsgálni, viszont a speciális vizsgálatok nincsenek benne a támogatott vagy térített csomagban. Ezekhez az alapos, speciális vizsgálatokhoz sajnos önköltséges alapon juthat hozzá a várandós.
– Egy jól végigkövetett terhesség után indokolt-e a császármetszéses szülés? – Nem, annak megvannak a megfelelő okai, ha császármetszést kell végrehajtani. Az ember természetes szülésre van teremtve, és csak abban az esetben kellene beavatkozni, ha a szülészeti helyzet megköveteli.
Rendellenességek szűrése magas színvonalon
– Napjainkban a gyermekvállalás egyre inkább kitolódik a harmincon túli anyai életkorra, és ezzel növekszik a kockázata a különböző magzati rendellenességeknek. Az anyai életkorral összefüggő rendellenesség a Down-kór. Nemzetközi adatok szerint huszonöt év alatt ezerötszázból egy a Down-kór-rizikó, harmincévesen 910-ből egy, harmincöt évesen 380-ból egy esetre lehet számítani. A Kovászna Megyei Közegészségügyi Igazgatóságnak a családorvosoknál nyilvántartott esetekre alapozó adatai szerint 2013-ban 26 Down-szindrómás gyermeket és 20 felnőttet tartottak nyilván, tavaly 43 kiskorú és 24 felnőtt szerepelt a statisztikában. A számok értékelésénél figyelembe kell venni, hogy a gyermekek időközben betöltik a tizennyolcadik életévüket, és a felnőtt kategóriába sorolják, illetve lehet olyan eset, hogy az érintett elköltözik a megyéből. A gyermekjogvédelmi igazgatóságnál tavaly három Down-kóros gyermek besorolását kérték hátrányos helyzetű kategóriába, mindhárman 2015-ben születtek, és nyolcan jelentkeztek szívmalformációval született kisbabával, közülük öten 2015-ben jöttek világra. Nem minden szülő kéri a besorolást, a hatóság nyilvántartásában csak a hátrányos helyzetűként bejegyzettek szerepelnek. Az elmondottak rávilágítanak, hogy mennyire fontos a szűrés, éppen ezért mérföldkőnek számít a háromszéki terheskövetésben a Czeizel Intézet sepsiszentgyörgyi diagnosztikai kirendeltsége. – Ezelőtt tíz-tizenegy évvel a Down-szűrést vettem be elsőként a praxisomba, a Czeizel Intézeten keresztül kerültem kapcsolatba az angol Wolfson Betegségmegelőzési Intézettel, amely világvezető a Down-kór várandósság alatti szűrésének széles körű alkalmazásában, és ahová jelenleg is vizsgálatra küldjük a várandósok vérét kockázatbecslés érdekében. Ez azt jelenti, hogy anyai vérből olyan fehérjéket vizsgálnak meg, amelyekkel pontosítani tudjuk a magzat Down-kór-kockázatát, és így az adott terhességre adhatunk információt. A Czeizel Intézet által Sepsiszentgyörgyre kihelyezett nagy felbontású ultrahangkészüléknek köszönhetően pedig a három hónapos várandósnál olyan morfológiai elváltozások azonosíthatóak, amelyek segítik az adott szűrés hatékonyságát. Ez egy általános ultrahangvizsgálat során nagyon nehezen észrevehető. A nagy egyetemi központokban működnek hasonló teljesítményű echográfok, de oda az anyának el kell utaznia.
– Miért fontos, hogy a 12. hét körül végezzék el ezt a szűrést?
– A hazai törvények szerint tizennégy hét után csak abban az esetben lehet terhességet megszakítani, ha megállapítható, a magzat olyan súlyos rendellenességgel sújtott, hogy állapota nem összeegyeztethető a méhen kívüli élettel, vagy a terhesség veszélyezteti az anya életét. Ezért nagyon fontos, hogy ezeket a szűréseket a tizennegyedik hétig végezzük el, ha pozitív az eredmény, az anya dönthessen, hogy megtartja-e a babát vagy sem. A Down-kór-szűrés esetében, ha magas kockázatot állapítunk meg, vagy egyéb genetikai vizsgálatra lenne szükség a magzatban, ajánljuk az anyának a magzatvízvizsgálatot, vagy a terhesség korábbi szakaszában a lepényképződmény-biopszia is szóba jöhet, azonban ezek orvosi beavatkozással járnak, és vetélési kockázatuk 0,5–1 százalék. 2013-tól egy olyan új vizsgálati módszert tudtunk bevezetni a Czeizel Intézetnek köszönhetően, amellyel a magzat genetikai állományát az anyai vérben tudjuk vizsgálni. A terhesség 9. hetétől végezhető az anyai vérmintából a PrenaTest-vizsgálat, amely jó alternatívája az amniocentézisnek a magzati Down-kór kimutatására. Romániában elsőként a mi rendelőnk révén tudják elvégeztetni a hazai partnereink – sepsiszentgyörgyiek, marosvásárhelyiek, kolozsváriak, bukarestiek, dévaiak – ezt a korszerű vizsgálatot. A vérmintát a németországi LifeCodexx laboratóriumba küldjük a Czeizel Intézet segítségével. Világviszonylatban nem sokkal hazai bevezetése előtt, 2012-ben kezdték alkalmazni ezt a vizsgálati eljárást. Rájöttek arra, hogy a várandós vérében keringő DNS-részek 10 százaléka a magzattól származik. Ezek a DNS-arabkák szerkezetük alapján beazonosíthatóak, hogy mely kromoszómáról származnak, és ezután egy mennyiségi értékeléssel kimutathatóak az olyan számbeli kromoszóma-rendellenességek, mint például a Down-kór. A mi rendelőnkben tíz év alatt háromezer Down-szűrést végeztünk, mely esetekben az angliai Wolfson Intézetben vizsgáltattuk meg az anyai vért, és több mint tíz pozitív eredményt szűrtünk ki. A kismamák reakciója változó, volt, aki megtartotta a terhességet, és volt, aki megszakította.
Babás élmény a képernyőn
– A Czeizel Intézet által Sepsiszentgyörgyre telepített GE Voluson E8-as ultrahangkészülék egy nagyon nagy felbontású echográf, amellyel apró részletekben lehet a magzatot vizsgálni. Azt reméljük, ez a magas színvonalú diagnosztikai lehetőség segíti a megyében folyó magzati diagnosztikai munkát. Például, hogy húszhetesen meg tudjuk számolni a kisujjban lévő három ujjpercet, ami azért fontos, mert a Down-kóros babának csak két ujjperce van a kisujjában. Látjuk az epehólyagot, amely egy gyengébb felbontású készüléken nem látható, és már a tizenkettedik hét végén észrevehető a nyílt hátgerinc, jól megfigyelhető az orrcsont.
– Mennyibe kerül a vizsgálat, és mit kap érte a kismama?
– Az ultrahangvizsgálat huszonöt perces, a Czeizel Intézet magasan képzett ultrahang-specialistája alaposan átnézi a magzatot, az idegrendszert, a hátgerincet, a mellkast, a szívműködést, gyakorlatilag mindent, erről a kismama kap egy DVD-felvételt és részletes leírást, valamint egy színes fotót a baba arcáról. Az értéke száz euró. Kérdésünkre, hogy a Czeizel Intézet Sepsiszentgyörgyre kihelyezett magzati diagnosztikai kirendeltsége hozzáférhető-e a megye nőgyógyászai számára, dr. András Pál elmondta: a rendelő nyitott a kollégái előtt, aki a páciensét ott szeretné megvizsgálni, megteheti. Hangsúlyozta, a munkapont idetelepítésével azt szeretnék elérni, hogy a várandós székely asszony azt az ellátást kapja meg, amelyet egy budapesti vagy akár nyugat-európai kismama.
Fekete Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Tusványos – Wetzel Tamás a magyar közigazgatás „visszatéréséről”
Az egyszerűsített honosításnak köszönhetően a kihelyezett konzuli napokkal visszatért a magyar közigazgatás a határon túli magyarlakta településekre, aminek nagyon nagy jelentősége van nemzetpolitikai szempontból – mondta Wetzel Tamás, az egyszerűsített honosításért felelős miniszteri biztos csütörtökön Tusnádfürdőn.
A 28. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor (Tusványos) állampolgárságról, regisztrációról és választásokról szóló pódiumbeszélgetésén a miniszteri biztos rámutatott, nyolc-tíz éve még csak álmodoztak a Tusványoson arról, hogy Magyarországnak egymillió új állampolgára lesz, hogy a visszahonosított magyarok lakóhelyükhöz közeli külképviseleten igényelhetnek magyar útlevelet.
Rámutatott: a magyar külképviseleteknek most már kormányablakként kell működniük, hogy a magyar állampolgársággal kapcsolatos ügyintézésben a visszahonosított magyarok rendelkezésére álljanak, hiszen ősztől már a legmodernebb elektronikus személyi igazolványt is igényelhetik, a hazai anyakönyvezést is megejthetik a külképviseleteken a magyar állampolgárok, de jövő évtől már az anyasági támogatással kapcsolatos ügyintézésre is kiterjed a magyar állampolgársággal kapcsolatos külképviseleti ügyintézés.
A fórumon Pálffy Ilona, a Nemzeti Választási Iroda (NVI) elnöke beszámolt arról, hogy eddig 551 ezer olyan nagykorú magyar állampolgár van, aki szavazati joggal igen, de magyarországi lakcímmel nem rendelkezik, tehát levélszavazásra jogosult. A levélvoksra jogosult több mint félmillió magyar állampolgár közül eddig háromszázezren iratkoztak fel a választói névjegyzékbe.
Az NVI elnöke elmondta, az első levélvoksolás után már 2014-ben kidolgoztak egy javaslatot a jogszabályi keret egyszerűsítésére, de a pártok nem tudtak megegyezni a kétharmados választási eljárási törvény módosításáról, így a választással kapcsolatos teendők változatlanok.
Felhívta a figyelmet néhány típushibára, amelyek miatt a 2014-es országgyűlési választásokon leadott levélvoksok 18, a tavalyi népszavazáson beérkezett levélszavazatok 15 százaléka érvénytelen volt. Sokan a nyilatkozatot is beteszik abba a borítékba, amelyben a szavazólap van, így vagy azért válik érvénytelenné a voks, mert az NVI nem tudja ellenőrizni, ki szavaz, vagy azért, mert sérül a titkosság. Másik típushiba, hogy a szavazólapot sem teszik be belső borítékba, a harmadik a nyilatkozat aláírásának hiánya.
A választási regisztráció tíz évig érvényes, de aki szavaz, vagy adatmódosítást kér, annak meghosszabbodik az érvényesség.
András Pál a Külgazdasági és Külügyminisztérium miniszteri biztosa közölte: a KKM megállapodást köt az NVI-vel a választások külképviseleti lebonyolításáról. A külképviseleti vagy levélszavazással kapcsolatos tudnivalókról a külképviseletek is ősztől részletes tájékoztatást tesznek közzé honlapjukon és Facebook-oldalukon.
MTI; kronika.ro