Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
névmutató
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
intézmény
0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
helyszín
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
Andorkó Ferenc
8 tétel
2000. szeptember 29.
Az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet és a székelyudvarhelyi Litera Könyvkiadó gondozásában jelent meg a Vargyas múltját, történelmét, jelentős szülöttjeit bemutató kis kötet. Kisgyörgy Zoltán a vargyasi kistáj földrajzi viszonyairól ír a kiadványban, Farkas Ferenc Vargyas múltjába kalauzolja el olvasóit. Andorkó Ferenc a vargyasi unitásius egyházközség történetét eleveníti fel. Molnár E. Zsuzsa a vargyasi Borbárt Károly Általános Iskola történetét mutatja be, egyúttal a névadó Borbárt Károly (1931-1980) történész életútját is ismerteti. Ilkei Ferenc Vargyas mai helyzetét vázolta föl A kis kötet függelékeke a Vargyassal foglalkozó válogatott bibliográfia, mely Kisgyörgy Zoltán helytörténeti tudását dicséri. Sorozatában a székelyudvarhelyi kiadó a továbbiakban Énlaka, Fiatfalva, Siménfalva, Városfalva, Székelyszentmihály, Magyarsáros településeket kívánja bemutatni. /A Falufüzetek újabb kiadványa: Vargyas. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 29./
2011. augusztus 17.
Unitáriusok XIII. találkozója – Szejkefürdő
Minden év augusztusának második szombatján kerül sor a Hargita megyei Szejkefürdőn az unitáriusok világtalálkozójára. Az idén a XIII. rendezvény zajlott augusztus 13-án. Az ünnepi istentisztelet harangszóval kezdődött 11 órakor, amit a díszlovasok és a fúvószenekar felvonulása követett. Megnyitóbeszédet mondott a házigazda Kedei Mózes székelyudvarhelyi lelkész-esperes. Az ünnepi egyházi beszédet Andorkó Ferenc vargyasi lelkész tartotta, aki utalt a magyarok és ezen belül a kicsiny unitárius egyházat alkotó hívek összefogására is.
Az Erdélyi Unitárius Egyház nevében Bálint-Benczédi Ferenc püspök, a Magyarországi Unitárius Egyház nevében Balázsi László megbízott püspök, füzesgyarmati- gyulai unitárius lelkész mondott köszöntőt. Képviseltették magukat az amerikai unitáriusok is, akiknek vezetője szintén köszöntötte a népes közönséget. A világi vezetők is részt vettek a találkozón, dr. Máthé Dénes és Csáka József főgondnokok Kolozsvárról és dr. Elekes Botond, a magyarországi unitáriusok főgondnoka. A XIII. unitárius világtalálkozót megtisztelte jelenlétével Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke is.
Az ünnepi istentisztelet és a nemzeti ima közös eléneklése után ünnepi műsor következett. Ezen fellépett az Amerikai Unitárius-Univerzalista Egyház kórusa, a székelyudvarhelyi Székely Dalegylet, a székelyszentmihályi citerazenekar, a székelyudvarhelyi Boróka néptáncegyüttes, valamint Szőcs Ilka, aki Hargita és Gondviselés címmel saját verseit szavalta el. A találkozó végén a jelenlevők megkoszorúzták a legnagyobb unitárius magyar, Orbán Balázs sírját.
Felemelő érzés volt részt venni az unitárius világtalálkozón, bár mintha erre is, mint mindenre, rányomta volna bélyegét a gazdasági válság és a reménytelenség, kevesebben voltunk, mint az elmúlt években. Meg kell találniuk az egyházi és a világi vezetőknek a módozatot, amellyel legalább lélekben visszaadhatják híveiknek a jövőbe vetett reménységet, hiszen erős várunk nékünk az Isten. Személyesen hiányoltam az egyházi vezetők, lelkészek felvonulását ünneplőben, a díszlovasok után, hisz ez is ünnepélyesebbé tenné a rendezvényt. Tisztában vagyok azzal, hogy sokan ódzkodnak attól, hogy mint minden unitárius ünnepen, itt is adnának úrvacsorát, de ez is emelné a találkozó ünnepélyességét. Jó volna az is, ha bár pár mondat erejéig a média is tudósítana ezekről a találkozókról, hiszen az unitárius is a magyar történelmi egyházak közé tartozik és az erdélyi magyarság szerves részét az unitáriusok is alkotják.
Demeter Judit. Népújság (Marosvásárhely)
2013. szeptember 6.
Az élet szolgálatában (Százéves a baróti kórház)
Összefogásból, sok fáradozással és számtalan akadályt legyűrve épült száz esztendeje a baróti kórház. Hogy az áldozatvállalás megérte, nem kétséges: falai közt betegek tízezreinek életét mentették meg, a szenvedők fájdalmára írt találtak, s nemzedékek sorát segítették a világra a jól felkészült orvosok és az odaadóan dolgozó ápolók. A száz év önzetlen munkáját köszönték meg az eseményen felszólalók s a Barótról és Erdővidék csaknem minden szögletéből összegyűlt több száz fős ünneplő sereg. Az elhangzott jókívánságok közt leggyakrabban az szerepelt: a következő százesztendős születésnapját is élje meg.
Az ünnepi beszédek sorát Huszár Hajnalka szülész-nőgyógyász kórháztörténeti kiselőadással kezdte. Szólt a Baróti Takarékpénztár Részvénytársaság 1887-es kórházépítési indítványáról, az Erdővidéki Kórházegylet 1892-es létrehozásáról, az éveken keresztül folyó adománygyűjtésről és a lelkesen végzett munkáról, melynek eredményeképp 1913 őszére elkészült az ingatlan. Georgeta Gheorghiu kormánymegbízott-helyettes elismerően szólt a kórház- és a városvezetésről, amely a gazdasági válság ellenére működtetni tudta az intézményt, mi több, a modernizáláshoz szükséges pénzt is elő tudták teremteni. A megyei tanács alelnöke, a baróti Nagy József a kórház érdekében oly sokat tevő elődöket idézte meg, de úgy vélte, az elmúlt évek önkormányzati összefogását is méltányolni kell, hiszen az tette lehetővé az intézmény megmaradását. Barót polgármestere, Lázár-Kiss Barna András az építőknek és az elmúlt évszázadban fenntartóknak mondott köszönetet, majd úgy fogalmazott: a mai nemzedékre fontos feladat hárul a kórház további működtetésével. Kovászna megye közegészségügyi igazgatója, Ágoston László az orvosok, ápolók és kiszolgáló személyzet a köz érdekében kifejtett munkáját emelte ki, a megyei egészségbiztosítási pénztár vezetője, Ghiţă Drăgoiu a kórházat pénzügyileg folyamatosan támogató önkormányzatokat méltatta: nélkülük sokkal bizonytalanabb lenne az intézmény helyzete. Dávid György, a baróti kórház orvos igazgatója az elmúlt bő két évtizedben oly sokat segítő holland és német egyesületeknek mondott köszönetet. Szerinte nem kétséges, hogy a kórház megmarad, sőt, bővítésére és korszerűsítésére is akad majd pénz, s nem maradnak szakembergárda nélkül sem. Áldást mondott Krizbai Imre baróti református lelkész, Andorkó Ferenc vargyasi unitárius tiszteletes és Tóth József baróti plébános, leleplezték a kórház falára felerősített, az esemény emlékét őrző és a támogatóknak köszönetet mondó táblákat, majd a főnővérek osztályuk nevében ajándékot vehettek át. A délutáni órákban a baróti temetőben nyugvó Bíró András és Lőrincz Béla sebész, Demeter Jenő és Bartha Gábor belgyógyász, Gajdos Gyula nőgyógyász és Szántó Lajos gyermekorvos sírjánál tisztelegtek.
Hecser László
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2013. december 9.
Kétszáz éves templomukat ünnepelték (Vargyas)
Kettős ünnepet ült a vargyasi unitárius egyházközség: kétszáz éve épült templomuk, ifjúsági szervezetük, az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet (ODFIE) helyi fiókja pedig száz esztendeje alakult meg. A felszólalók a vargyasiak Istenbe vetett hitét, önzetlenségét és cselekvőkészségét emelték ki: ahol ilyen munka folyik, ott a magyar jövő és az unitarizmus biztosított.
Az ünnepi istentiszteletet végző Bálint-Benczédi Ferenc püspök örömét fejezte ki, hogy Vargyason még oly sokan vannak, akik fontosnak tartják Isten hajlékának megóvását, s önzetlenül tesznek, hogy az elődeik által megteremtett értékeket megőrizzék. Mint mondotta, Európa nagy városaiban már csak mint műépítészi és kulturális értékként szemlélik az évszázadokon keresztül a hitet és a tanítást szolgáló épületeket, ám nálunk valódi szerepét tölti be, Isten hajlékául szolgál. Meggyőződését fejezte ki, hogy az elmúlt esztendőkben Vargyason nemcsak az épület újult meg, hanem a jó és a szeretetben hinni tudó emberek lelke is.
Az egyházközség gondnoka, Sütő Béla kisebb csodának mondotta, hogy megújították a templomot – a felújítás során talált kis angyalt biztató előjelnek tartotta –, a folyamatosan mellettük álló egyházfiak és számos más felekezetű barátuknak köszönhetően sikerült. A múltat ismét megmentették – fogalmazott a gondnok –, de ideje a jövőbe lépniük: az egyház értékes dokumentumait méltó helyre kell kiállítaniuk, fel kell újítaniuk a harangrészt, s a templom környékét is jobbá, szebbé kell tenniük. Ilkei Ferenc polgármester elismerését fejezte ki a templomot és az orgonát felújítani tudó közösségnek, s arra kérte Andorkó Ferenc lelkészt és a Vargyasi Dávid Ferenc Ifjúsági Egyletet működtetőket, hogy továbbra is tartalommal töltsék meg Isten hajlékát. Ha sikerül folytatni az elődök által elkezdett munkát, akkor nem járnak sikerrel a tudatos népirtásunkon dolgozó sötét erők – mondotta a községvezető. Az ODFIE országos elnöke, Fülöp Júlia a hitet és a művelődést is szolgáló társaiknak fejezte ki jókívánságait, s arra buzdított, hogy közösségépítő munkájukat könnyen, szívükben örömmel végezzék. A helyi egyleteseket képviselő Gánya Ervin ígérte, méltó folytatói lesznek a száz esztendővel ezelőtt elkezdett munkának.
A Háromszék–Felsőfehéri Unitárius Egyházkör esperese, Török István a Istenbe vetett hitet megélőkről beszélt: a két évszázada élt vargyasiak életében a templom biztos pontot jelentett, s minden bizonnyal jelent ma is – példázza ezt kitartó munkájuk is. Az eseményen jelen levő két főgondnok közül előbb Máthé Dénes szólalt fel. A vargyasiak erőt meghaladó munkáját – a templom külső-belső felújítását, az orgona javítását egymaguk, központi egyházi segítség nélkül végezték – értékesnek nevezte, a megújult templomot pedig nemcsak az erdővidéki, de a magyarság egyik legszebbének mondotta, olyannak, melyen igencsak látszik az itt élő emberek Istenbe vetett hite. Csáka József főgondnok a Vargyashoz való kötődéséről beszélt, és édesapja hagyatékából előkerült – leginkább a Sütő család történetéhez adalékokat biztosító – dokumentumok másolatát ajándékozta a helyieknek. Andorkó Ferenc tiszteletes a 2009-től folyó felújítás főbb momentumait sorolta fel, s kiemelte Cseresznyés Szilamér építőcsapatának sikerét, az orgonát megújító Bors László tehetségét, továbbá a legjelentősebb pénzbeli támogatást, kétezer dollárt adományozó – a nagyapja, a vargyasi ifjúsági egyletet száz esztendeje megszervező Kiss Károly néhai kántortanító révén kicsit önmagát is vargyasinak valló – Sztankovits Zsuzsa önzetlenségét s a helyi közbirtokosság és polgármesteri hivatal folyamatos támogatását. Fehér János művészettörténész a templomépítés előzményeiről és a kivételesen értékes munkát végző mesteremberekről tartott előadást, Ilkei Lóránt pedig a vargyasi ifjúsági egylet százesztendős múltjának legfontosabb mozzanatait ismertette. Az eseménynek emléket állító, a templomban elhelyezett márványtáblát a Vargyasról elszármazott Molnár testvérek adományozták. Az ünnepséget a szeretetiskolások műsora zárta.
Hecser László
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2016. január 18.
A névadóra emlékeztek – Iskolanapok Vargyason
Borbáth Károlyra, a tudósra és tanárra emlékeztek Vargyason pénteken, a nevét viselő általános iskola ünnepén. Szülőföldjéhez való ragaszkodását és történelmünk iránti elkötelezettségét kiemelve méltatták tudományos kutatómunkájának ismerői. Ugyanakkor alakját és életútját ismertető füzetet mutattak be, sírjánál pedig több száz fiatal és idősebb rótta le kegyeletét.
Az ünnepre készülődők az iskola udvarán gyülekeztek, majd az átellenben levő unitárius templomban folytatódott a rendezvény. Az aktív lelkészként utolsó közéleti szerepvállalását teljesítő Andorkó Ferenc imájában hálát adott Istennek, amiért közösségünket olyan emberrel gazdagította, mint Borbáth Károly, majd arra intett: emlékét ápolják, s állítsák példaképpen az elkövetkezendő nemzedékek elé. Az általános iskola igazgatója, Fazakas Tünde a 85. esztendeje született emberséges, becsületes, kiváló tudósról szólva úgy fogalmazott: munkásságával nemcsak a nemzettel, de a tudását továbbadni kívánó tanárként a vargyasiakkal szembeni kötelezettségét is teljesítette.
Ilkei Ferenc polgármester arról a mindenkori községvezetésre háruló feladatról beszélt, hogy a település hírnevét öregbítő lakóinak nem elég díszpolgári címet adományozni, de vigyázni kell arra is, hogy emlékük évtizedek múltán is éljen. Borbáth Károly érdemei elévülhetetlenek, ezért 1990-ben róla nevezték el azt az iskolát, ahol valamikor tanult, majd tanított, 2006-ban emléktáblát helyeztek el szülőházára, 2012-ben pedig a temető legnagyobb, Máthé Ferenc Ilonka által faragott kopjafáját újították fel. 
Az elöljáró köszönetet mondott Fazakas Tündének és Szécsi Antalnak mindazért, amit Borbáth Károly szellemi hagyatékának megőrzése és népszerűsítése érdekében tettek. Vass Csilla a tanfelügyelőség nevében mondott beszédében az elveit a hatalom elnyomása ellenére fel nem adó kutatóról beszélt: bár megpróbálták ellehetetleníteni, és ígéretes tudományos karrierjét is derékba törték, mégsem adta fel, s azért küzdött, hogy történelmünk fehér foltjai eltűnjenek. Vass Csilla a vargyasi iskoláról is elismerően szólt: diákközpontú munkájuknak köszönhetően a gyermekek piacképes tudást kapnak, sokoldalú ismereteiknek köszönhetően pedig komoly sikereket érnek el.
A művelődési házban néptánccal gazdagított jelenetben a legkisebbek idézték iskolájuk névadójának alakját (fotó). Kiderült ugyanis: annak ellenére, hogy kortársaival egyetemben arra volt kényszerítve, ne magyarul, hanem románul tanuljon – az anyanyelven való írást és olvasást mindössze heti két órában oktatták! –, Borbáth Károly kiváló diák volt. Csakhogy az „úrfi” a házi munkát nem nagyon szerette – a nem éppen hízelgő megszólítást éppen emiatt érdemelte ki családjától –, helyette inkább olvasással múlatta idejét. 
A színpadra vitt jelenetbe beleszövődtek a szájhagyomány és emlékezet által megőrzött anekdoták és történetek a székelykeresztúri középiskolai, majd kolozsvári egyetemista évekről és a leningrádi ösztöndíjas időszakról. A csengő hangú diáklányok és fiúk még kedvenc nótáját is elénekelték, végezetül úgy nyilatkoztak, büszkék arra, hogy abba az iskolába járhatnak, amely Borbáth Károly nevét viseli. Az iskola legnagyobbjai, a VI–VIII. osztályosok számára szervezett versenyen hatfős csapatok mutatták be a vakáció ideje alatt készített iskolaújságot, s felolvasták legsikeresebbnek vélt cikkeiket – nem meglepő módon, a legtöbben a Borbáth Károlyt ismerők visszaemlékezésein alapuló írásukat ismertették.
Délután az iskolában bemutatták a Tortoma Könyvkiadó Híres Emberek sorozatában megjelent, Szécsi Antal által jegyzett, Borbáth Károly történész, a „lábon járó lexikon” című ismeretterjesztő füzetet. A néhai iskolaigazgató, Szécsi Antal nem először tiszteleg egykori tanárkollégája előtt: 2008-ban életéről és munkásságáról Maga-felejtő sorsunk halk tudója, három esztendővel később Meglesett élet – besúgói jelentések dr. Borbáth Károly történészről címmel jelentetett meg könyvet, s a 2007-ben napvilágot látott Falu a Látóhegy alatt című Vargyas-monográfiát is emlékének ajánlotta. A zsúfolásig megtelt iskolateremben Demeter László múzeumigazgató a könyvkiadó Híres Emberek sorozatának első hét kötetéről beszélt, Szécsi Antal történeteket osztott meg a közösen töltött időszakról, a fiatalokat pedig arra kérte, dolgozzanak Borbáth Károly szellemiségét szem előtt tartva.
A bemutatóhoz Szász Ilonka szólt hozzá: úgy vélte, helyesebb lett volna, ha a nyolcvankilences fordulatot követően, amikor cenzúra nélkül lehetett publikálni, Szécsi az írásait nem securitatés iratokra alapozza, hanem a borbáthi életutat kiválóan ismerő és őrző vargyasiak emlékein keresztül rajzolja meg. Az MPP-s tanácstag szerint Szécsinek – ha már ilyen feladatot vállalt – legalább kísérletet kellett volna tennie arra is, hogy kiderítse, mi történt a Borbáth Károly fő művének tartott, hol elveszettnek, hol meg nem írtnak, csak tervezettnek mondott falumonográfiával. Ugyanúgy foglalkozni kellett volna Borbáth halálának tisztázatlan körülményeivel. Szécsi Antal válaszában kifejtette: a securitatés anyagban is említik, hogy Borbáth falumonográfián dolgozik, de annak sorsáról vagy az elvégzett munka stádiumáról nem lehet tudni semmit. 
Nem kizárt azonban, hogy bár egy része Demény Lajos történésznél volt – egy Korunkban megjelent cikkben írta, több Borbáth-kézirat található nála –, ám sem azokat, sem a Borbáth fiának tulajdonában levő anyagokat nem sikerült megszereznie. Kuriózumként említette, hogy egy, a vargyasi iskoláról szóló Tulipán-füzetben a jegyzékekben azt lehet olvasni: annak megírásához felhasználták Borbáth kéziratban levő monográfiáját. Mint mondotta, munkája során őt a Tóth házaspár segítette nagymértékben. A Borbáth halálával kapcsolatos hivatalos álláspontot – mely szerint sikertelen tűzgyújtás miatt szén-monoxid-mérgezésben hunyt el – ő is vitatja, de mivel alapos hivatalos kivizsgálás nem történt, nem tudja azt kétségbe vonni.
Az iskolanap utolsó stációja a temetőben zajlott: a Borbáth Károly sírjához vezető utat a diákok fáklyával világították ki, majd a sírt körbeállták és virágot helyeztek rá. Andorkó Ferenc tiszteletes arra kérte az egybegyűlteket, emlékezzenek meg azokról, akik előttük jártak és példaképet jelentenek az új nemzedékek számára, s ne feledjék azokat se, akik a vallásszabadságot kimondták, s azokat se, akik tudományos munkájuk révén építették közösségüket.
Hecser László, Háromszék. Erdély.ma
2016. január 19.
Két lábon járó lexikon volt
Dr. Borbáth Károly hagyatéka Vargyason 
Születésének 85. évfordulóján dr. Borbáth Károly történészre, pedagógusra és könyvtárosra emlékeztek pénteken szülőfalujában, Vargyason.
Az ünnepség megnyitóját az unitárius templomban tartották, ahol Andorkó Ferenc lelkész köszöntő szavai után Fazakas Tünde, a vargyasi iskola igazgatója, Ilkei Ferenc, Vargyas község polgármestere és Vass Csilla megyei tanfelügyelő méltatta az 1980-ban, tragikus körülmények között elhunyt tanárember életútját. A felszólalók szerint dr. Borbáth Károly példaképe volt falujának, de nem csak annak, hiszen hűséggel és kitartással szolgálta az erdélyi magyar közösséget, embersége, szerénysége, igazságos, becsületes és kiegyensúlyozott természete ma is követendő útként körvonalazódik sok tisztelője előtt.
„Dr. Borbáth Károlyra, Vargyas község tiszteletbeli polgárára kötelességünk emlékezni, hiszen Erdély és az egész székelység egyik legnagyobb történésze volt. Egész életében kutatott, ki is derítette a magyar igazságot, de azt leírni, a rendszerben, amelyben élt, nem volt lehetősége. A hatalom elnyomta értelme és tisztánlátása hangját” – értékelték.
Az emlékezők népes csoportja ezután megkoszorúzta Borbáth tanár úrnak az iskola udvarán található mellszobrát, majd a nap a vargyasi kultúrotthonban folytatódott, ahol a helyi iskolások előadással és vetélkedővel készültek feleleveníteni emlékét. A kisebb diákok egy fonóban lejátszódó jelenetet adtak elő, közben a gyermek Borbáth Károly viselt dolgairól beszéltek. „Nagyon szeretett olvasni. Egyszer ételt kellett volna vinnie a mezőn dolgozó szüleinek, de annyira belemerült az olvasásba, hogy egyszerűen megfeledkezett róluk. A patakban is nagyon szeretett fürödni, egy alkalommal még a vihar is ott érte” – mesélték. Az 
V–VIII. osztályos diákok iskolaújságok szerkesztése révén emlékeztek iskolájuk volt tanárára. A tíz diákújság mindegyike tartalmazott egy olyan interjút vagy visszaemlékezést, melyben Borbáth Károly kortársai szólaltak meg.
Tisztességes, jó humorú, nyugodt lelkületű, nagyon szerény és okos ember volt. Iskoláit Vargyason, Székelykeresztúron és Kolozsváron végezte. Mindenki két lábon járó lexikonnak nevezte. Testvérével, Lajossal lakott Vargyason, szülői háza ma is áll. Kitűnő tanuló volt az iskolában, csupán rajzból és testnevelésből kapott jó minősítést. Soha nem kérkedett tudásával, mindig azon volt, hogy a gyengébbeket segíteni tudja. Kedvenc éneke az iskola himnusza lett. 1964-ben nősült meg, 1968-ban a nagyenyedi könyvtárhoz került, 1977-től haláláig pedig tanár volt Vargyason – tudtuk meg egyebek mellett a visszaemlékezésekből.
A diákok rajzokat is készítettek Borbáth Károlyról. A legjobb alkotások készítőinek, valamint a tartalmilag, formailag legjobb diáklapok szerkesztőinek díjakat és okleveleket adtak át. 
Böjte Ferenc. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)
2016. február 6.
Sütőék öröksége, a magyarok öröksége (Barót)
A Magyarországért Alapítvány, valamint a Magyar Örökség és Európa Egyesület kicsit elszámolta magát, amikor a bútorfestő és fafaragó Sütő családnak fél évezredes hagyományőrző művészetéért Magyar Örökség Díjat adományozott – vélhetnénk a díszes oklevél tüzetesebben szemügyre vételekor. Sütőék szerint nem az adományozók számtantudásával van a baj: az igaz, hogy „csak” 1568 óta, azaz 448 éve élnek Vargyason, de az oklevélben azért írtak néhány évtizeddel többet, mert előlegnek szánták: a család tizenhatodik nemzedéke egyre népesedik, biztos, lesz, aki a családi örökséget még sokáig ápolja és őrizze.
A Magyar Tudományos Akadémia dísztermében tartott díjátadó ünnepség után Baróton az Erdővidék Múzeumában a család XIV. és XV. nemzedékéhez tartozó Sütő Gábor Csabát, illetve a három fia közül a két itthon élőt – de nem feledve a távol élő ifjabb Gábort –, Istvánt és Béla Józsefet, illetve az anyaországban alkotó testvért és nagybácsit, Sütő Levente Lehelt méltatták. Sütőék óriási megtiszteltetésnek mondották, hogy ebben az értékes kitüntetésben részesültek, de úgy vélték, ez csak kismértékben az ő érdemük: leginkább azoknak szól, akik előttük jártak, és hagyománnyá fejlesztették az otthonaink díszévé váló bútorok festését.
Sütő István családjuk történetéről tartott ismertetőjében szólt a Fiatfalváról 1568-ban a Daniel-kastély újjáépítésére és bebútorozására Vargyasra került első Sütőkről, a különböző lustrákban fellelhető családtagokról, a régi, ám esetenként ma is használatos szerszámokról, a festékkeverés titkairól, Kós Károlynak a családról írt, A vargyasi festett bútor című könyvéről, a munkamegosztásról – István jobban fest, Béla szívesebben farag –, és a jelenlevők meghallgathatták a Marosvásárhelyi Rádió által 1975-ben idős Sütő Bélával (1895–1982) rögzített beszélgetést is.
A család feje, id. Sütő Gábor a népművészetet hivatásként megélők mindennapjairól beszélt, beleszővén életszemléletét is. Mint mondotta, amikor a látogatóknak az általuk készített bútorokról, a díszes ládákról, a használati tárgyakról és életformáról beszél, mindig szót ejt történelmünk nagy pillanatairól, megpróbálja felhívni a figyelmet kultúránk értékeire. Sütő Gábor szerint ott kell szépet és jót alkotnunk, ahol születtünk. Édesapja mondanivalóját erősítette meg István: bár voltak olyan idők, amikor háttérbe szorították a népművészeket, ma már nincs így. Újra divatja kezd lenni a hagyományos szépnek, nemcsak a hazai, de távolabbi vidékről is érkeznek megrendelések, és ez lehetővé teszi családjuk tisztes megélhetését.
A nemrég nyugalomba vonult unitárius tiszteletes, Andorkó Ferenc és Ilkei Ferenc vargyasi polgármester Sütő-anekdotákat mesélt, majd kérdésre válaszolva Gábor neje, Olga vallott arról, milyen is a Sütőkkel élni, Sütőket nevelni. A rendezvény végén nem hiányoztak a személyes jókívánságok sem, sokan biztatták őket: dolgozzanak tovább rendületlenül, öregbítsék Vargyas és Erdővidék hírnevét.
Hecser László. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2017. szeptember 4.
Új lelkészt iktatott az unitárius gyülekezet
Ünnep Vargyason
Egyszerű, de annál szebb ünnepség keretében iktatták be szombaton hivatalába Ilkei Árpád vargyasi unitárius lelkipásztort, aki korábban, szinte negyed évszázadon át Homoródújfaluban szolgált, ám most, szülőfaluja nagy örömére, hazatért.
Bár az erdélyi magyar léleknek minden templom, melyben magyarul imádkoznak, a lelki megnyugvás, a béke, az őszinte, egyszerű szó hordozója, a Látóhegy aljában fekvő község unitárius temploma mégis ennél is egy kicsit több. Hófehér falaiban, a népi motívumokkal diszkréten festett bútoraiban ott van egész múltunk, az imával, énekekkel együtt itt mintha őseink hangja is csendülne, valamilyen szelíd erőt, bátorítást adva. A vargyasiak ragaszkodó emberek: ragaszkodnak ehhez az őseik által épített, különlegesen szép templomhoz, de ahhoz is, hogy abban helyi születésű lelkész szolgáljon. Kevesen mondhatják el azt, amit ők, éspedig, hogy több mint hetven éven át helybéli születésű lelkipásztoruk volt: 46 éven át Dimény András szolgált a falu unitárius templomában, akinek hamarosan 100. születésnapját ünneplik meg itt, aztán 25 éven át a szintén vargyasi Andorkó Ferenc, most pedig Ilkei Árpád válaszolt igennel az egyházközség meghívására, és tért haza szülőfalujába.
– Az utolsó hetven évben ez volt a második lelkészbeiktató ebben a templomban. Adja Isten, hogy soká legyen a harmadik – mondta az ünnepségen Tóth Péter gondnok.
Beiktató istentiszteletében Ilkei Árpád háláját és köszönetét fejezte ki a vargyasi gyülekezetnek, azoknak, akik biztatták, és segítettek neki döntése meghozatalában, nem utolsósorban családjának, barátainak, ismerőseinek is a türelemért, megértésért. Köszönetet mondott a homoródújfalusiaknak is az ott töltött évekért, és háláját fejezte ki a Jóistennek, aki, mint fogalmazott, „mindig üzent számára, hogy miként, hogyan szóljon és cselekedjen”.
Bálint Benczédi Ferenc püspöknek az Ilkei Árpádot vargyasi lelkésznek kinevező határozatát Szabó Előd ürmösi lelkész, a Háromszék–felsőfehéri Egyházkör jegyzője olvasta fel, Török István esperes pedig, a lelkészbeiktató szertartás rendje szerint átadta neki a vargyasi templom kulcsát, a Bibliát, a kelyhet és az egyházközség pecsétjét.
Ezután ünnepi, zenés–verses műsor, és a köszöntők hosszú sora következett: Gyerő Dávid püspökhelyettes, Tóth Péter gondnok, Andorkó Ferenc nyugalmazott lelkipásztor, Tóth József baróti római katolikus plébános, Bod Péter székelyszáldobosi református lelkész, Kunos Lajos székelyzsombori evangélikus lelkész, Simó Sándor, a székelyudvarhelyi egyházkör esperese kívántak eredményes szolgálatot, erőt, egészséget az újonnan beiktatott lelkésznek, Andorkó Rozália a helyi nyugdíjasok, Máthé Edina a vargyasi unitárius ifjak, Szabó Előd pedig az unitárius lelkészek nevében mondott köszöntőt, végül Sütő Levente polgármester a hivatal támogatásáról is biztosította őt.
Böjte Ferenc / Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)