A kilencvenedik évében levő Ambrus József főesperes Brassóban él, az idős papok otthonában. Az újságíró kérésére visszaemlékezett szenvedéseire /két részletben összesen tíz évet töltött börtönben/. Ambrus József Gyergyószárhegyen hittanórát tartott, amikor 1949. jún. 11-én a plébánia előtt megállt egy fekete autó. A gyerekeket hazaküldte és ott, helyben azonnal vallatni kezdték: kitől kapott utasítást, hogy ne vegye át az államsegélyt. Kifejtette, hogy saját elhatározása volt, mondván: minden papnak adjanak vagy egyiknek sem. A faluban az emberek összegyűltek, kitört a pánik, hogy elviszik a papjukat. Ambrus József hiába nyugtatta az embereket, nem csitultak le a kedélyek. A kihallgatók a fekete autóvak eltűntek. Közben félreverték a harangokat, a környékről, Gyergyóremetéről, Gyergyóditróból is jöttek emberel, hogy megvédjék papjukat. Ambrus József lecsendesítette és hazaküldte őket. Este azután a rendőrök megszállták a községet. Több mint ezer embert fogdostak össze és vittek Gyergyószentmiklósra. Az első napokban egymást támogatva álltak a zsúfolt cellákban. Azután megkezdődtek a kihallgatások. Szörnyű kínzásokat éltek át, korbáccsal, villanyozó géppel, fonott vashuzalokkal verték őket. A papot addig verték, amíg megfeketedett a teste, a talpa csupa seb volt a gumibotozástól. Naponta ismételték a verést. Elmondhatatlan kínokat éltek át. Sokan beleőrültek, belehaltak a kínzásokba, vagy örökre nyomorékká váltak. Gurzó Katalinnak, Bartos Ilonának a haját tépték ki. Hat hét múlva Ambrus Józsefet és 28 szárhegyit Kolozsvárra, majd Brassóba, az ottani börtönbe vitték, ott is folytatták a kínzásokat. Ott találkozott Pál Elek gyergyóremetei plébánossal és 14 remetei hívével. Mindenáron bele akarták keverni a perbe Márton Áron püspököt, azzal, hogy ő lázította őket. Ez azonban nem sikerült, erre kínzással sem tudták rávenni őket. Végül nyolc évre ítélték Ambrus Józsefet. A felsőbányai ólombányába vitték, embertelen feltételek között dolgozott. Hét év után amnesztiában részesült. A borszéki plébániára került, de ott is folyamatosan zaklatták, agyonlövéssel is fenyegették. 1960-ban újra letartóztatták. A vád az volt, hogy erőszakkal kényszeríti a gyerekeket hittanra. Itt nem annyira veréssel, mint lelkileg akarták megtörni. Négy esztendőre ítélték. Hármat leült, 1963-ban szabadult. Maradt az állandó ellenőrzés, az éjjel-nappali váratlan látogatás. Így élt több mint két évtizedig. /Váradi Mária: A kommunizmus pere. Gúzsba kötött ige. Gyergyószárhegy, 1949. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), jún. 17./

"Gyergyószárhegyen jún. 13-án a Volt Politikai Foglyok Szövetsége - tisztelettel mlékezve Ambrus József egykori szárhegyi plébánosra - emlékművet avatott a kommunista diktatúra két 1949-es áldozata emlékének, Czimbalmos Lajosnak és Csergő Vilmosnak. 949. jún. 11-én fekete autó állt meg a plébánia előtt, Ambrus József plébánost keresték, akit arról faggattak, miért küldi vissza az állami fizetést, próbálták bizonygatni, hogy ezt Márton Áron püspök utasítására teszi. A plébános kitartott amellett, hogy ezt saját elhatározásából cselekedte. A lakosságot megrémítette a fekete autó megjelenése. Valaki félreverte a harangokat, a tömeg elkergette a látogatókat. Másnap éjjel fegyveresek vették körül a falut, többszáz embert elhurcoltak. A brutális "kihallgatást" jelezte, hogy Czimbalmos Lajos belehalt a verésbe. Néhány hét múlva a letartóztatottak nagy részét hazaengedték, de bebörtönözték Ambrus József plébánost és nyolc szárhegyi férfit, akik közül Csergő Vilmos a szamosújvári börtönben halt meg. Ambrus József plébánost kétszer vitték el, összesen tíz évet töltött börtönben. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 14./"

Jakab Antal gyulafehérvári püspök 1909. március 13-án született Gyergyókilyénfalván. Gyergyóditróban volt káplán, onnan Kolozsvárra került Márton Áron főesperes-plébános mellé, aki, látva tehetségét, 1937-ben Rómába küldte, hogy egyházjogot tanuljon. A római Lateráni Egyetemről jogi doktorátussal hazatérve, az egyházmegye kettéosztottsága idején Jakab Antal a kolozsvári püspöki helytartóságra került, Sándor Imre helytartó mellé titkárnak. 1945-ben Gyulafehérváron ő a teológia vicerektora és az egyházjog professzora. Amikor Márton Áront elhurcolták, Róma akaratából ő lett az egyházmegye első titkos ordináriusa, vagyis püspök-helyettese. Dr. Boga Alajos, Sándor Imre és Gajdátsy Béla letartóztatása után bejelentette, hogy a továbbiakban mint titkos ordinárius fog intézkedni az egyházmegyében, megtiltott minden állami szervezést. Jakab Antalt 1951. augusztus 24-én letartóztatták. Elhurcolása után sokat verték, majd a felsőbányai ólombányában kényszermunkára ítélték, Ambrus József karcfalvi plébánossal és dr. Dávid Lászlóval együtt. Az egyik bányaomlás alkalmával a csodával határos módon menekültek meg. Jakab Antalt innen a Duna-csatornához hurcolták. A kommunisták börtönében összesen 13 évet raboskodott. Szabadulása után papként nem működhetett. Szülőfalujában segített rokonainak a mezei munkában. Később megengedték, hogy Görgényszentimrén, majd Búzásbesenyőn lelkipásztorkodhasson. Az 1960-as évek közepén Jakab Antalt Máron Áron visszavitte Gyulafehérvárra, hogy ott tanárként működjön. 1971. december 23-án VI. Pál pápa utódlási joggal kinevezte Jakab Antalt Márton Áron segédpüspökének. Jakab Antal 1980. április 2-ig (Márton Áron nyugdíjba vonulásáig) volt gyulafehérvári segédpüspök, ettől kezdve 1990. március 14-i visszavonulásáig megyéspüspökként vette vállaira az egyházmegye kormányzásának nehéz terhét. Állandó küzdelemmel járt, hogy az elnyomással szemben megvédje az egyház jogait. Nagy tudással, kitűnő diplomáciai rátermettséggel tett meg mindent, amit csak megtehetett, híveiért. Amikor Bukarest bevezette a teológiára felvételizők létszámának korlátozását (numerus clausus), Jakab Antal ezt nem tartotta be. 1993. május 5-én halt meg súlyos májrákban. (Incze Dénes: Erdély Katolikus Nagyjai. /Tusnádfürdő (ny. Csíkszereda), 2003/ című munkája felhasználásával) /Jakab Antal Centenárium 2009. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 14./

Bartis Attila a Szárhegyi Közlöny júliusi számában igyekezett bizonyítani, hogy édesapját, Bartis Ferencet hazug vádakkal illették. Keresztes Márton ugyanis a Szárhegyi Közlöny júniusi számában arról írt, hogy a gyergyószárhegyi kultúrpalotát nem kellene Bartis Ferencről elnevezni, mivel a Rácsok között című könyvében valótlan dolgokat állít, és hogy Bartis Ferenc a börtönben besúgó volt. Keresztes Márton Bartis Ferenc-bírálatában a cikkíróra, az Amerikában élő Szilágyi Árpádra hivatkozott, mondván, hogy Bartis Ferencnek a szamosújvári börtönben tanúsított magatartását jól ismeri. Szilágyi Árpád elment Bartis Ferenc temetésére, mert tisztelte őt, de hozzátette, Bartis Ferenc a börtönben besúgó hírében állt. A börtönbeli besúgókról nincsenek írott bizonyítékok, erre csupán a többi cellatársak következtettek. Bartis Ferenc írásaiban és nyilatkozataiban sok valótlan dolgot állított, nagyokat lódított. Szilágyi Árpád szerint a gyergyószárhegyi kultúrpalota felvehetné a község eddig legszeretettebb volt plébánosa, Ambrus József nevét, akit 1949-ben elhurcoltak és elítéltek. Felvehetné még Czimbalmos Lajos nevét is, akit Ambrus József elhurcolásakor a Szekuritátén agyonvertek. /Szilágyi Árpád: Felelet a mondolatra. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 1./

„Kizöldülhet” Háromszék
Rekordösszegű uniós pályázati szerződését írták alá a hétvégén Sepsiszentgyörgyön. Borbély László környezetvédelmi miniszter és a megyei önkormányzat képviselői a Kovászna Megyei Integrált Hulladékgazdálkodási Rendszer finanszírozási szerződését ellenjegyezték, miközben az illetékesek hangsúlyozták: Romániában ez a hetedik ilyen jellegű és léptékű, leszerződött európai uniós pályázat.
„Meggyőződésem, hogy 2013-ban egy olyan integrált rendszer fog működni, amely a hulladékgazdálkodás szempontjából is felemeli Kovászna megyét az európai elvárások szintjére” – fejtette ki Borbély László, aki hozzátette: bízik abban, hogy Háromszéken nem tart majd 300-400 napot a közbeszerzési eljárás lebonyolítása, mint ahogyan ez más megyékben megtörtént.
Kovászna megyét a jelentős eseményen Tamás Sándor, a megyei önkormányzat elnöke és Ambrus József, a Hulladékgazdálkodási Közösségfejlesztő Egyesület elnöke képviselte.
Mindenkinek jut belőle
A háromszéki tanácselnök arra hívta fel a figyelmet, hogy a környezetvédelmi operatív programból finanszírozott közel 25 millió eurós pályázat értéke kétszer nagyobb összeg, mint a megyei tanács évi költségvetése. Klárik László háromszéki megyemenedzser a tervezett ütemterv kapcsán mondta: a következőkben a szolgáltatásokat érintő közbeszerzéseket írják ki, majd novemberében hirdetik meg a hulladék feldolgozó kivitelezéséről szóló tendert is.
A projekt révén Kovászna megye közepén, Maksa és Lécfalva között, közel 16 hektáron építik meg a korszerű hulladéktárolót, hulladékválogatót és komposztáló üzemet: ezek az egységek szolgálják ki a következő 20 évben a térséget. A programban Barót kivételével minden település részt vesz: Kézdivásárhelyen például átrakóállomást építenek. A Kovászna megyei tanács vállalta magára a projekt 2,5 millió eurós önrészének finanszírozását.
Nem ez az egyetlen
Borbély László környezetvédelmi és erdőgazdálkodási miniszter bejelentette, nem ez az egyetlen rekordpályázat: októberben egy újabb szerződés aláírása várható. A vízhálózat fejlesztésére előkészített projekt értéke meghaladja a 86 millió eurót. A tárcavezető arra figyelmeztetett: ezek azért jelentős lépések, mert kevés uniós pénzt sikerült az országnak felhasználnia.
Eddig 230 millió euróra van szerződés, de ebből eddig csak 40 millió eurót sikerült lehívni. Emiatt módosították a lehívási feltételeket, így az eddigi 30 százalék helyett csak 15 százalékot fizetnek ki előfinanszírozásként, és egy év alatt az összérték legalább 10 százalékát el kell költeni.
Kovács Zsolt. Új Magyar Szó (Bukarest)

Ervin atya nem lett vitéz
Másodjára akarták csütörtökön, Szent Antal-napján vitézzé avatni P. Ferenc Ervin ferences szerzetest. Sikertelenül. A sajtónak azt mondta, nem akarja kacagtatni magát. A kilencvennégy esztendős szerzetes autójával érkezett, szemüveg nélkül olvasott a szentírásból, a szárhegyi hősökre emlékezett a volt politikai foglyok kérésére tartott szentmisén.
A politikai meghurcoltakért végeztettek szentmisét a volt politikai foglyok csütörtökön a szárhegyi plébániatemplomban. A szentmise után Ervin atya vitézzé avatására kellett volna sor kerüljön. A templombejárat melletti emlékműnél viszont a tervezetthez képest más történt. Boldog, akinek hite van
A György Balázs plébános és Ervin atya által koncelebrált szentmisét – amint a kilencvennégy éves ferences szerzetes elmondta – a hősök emlékének szentelték. Felajánlották a börtönben kínzottakért, akik visszaadták lelküket, de megtartották hitüket, az üldözöttekért és családtagjaikért, mindazokért, akiket a zsarnokság üldözött. „Boldog, akinek hite van, mert tudja, miért szenved. A hit megtart minden körülmények között. Akik Istent szeretik, azoknak minden a javukra van” – mondta Ervin atya, mindenkit kérve, hirdessék az evangéliumot ott és úgy, ahogy lehet, mert szörnyű az erkölcsi válság, munkás kell, mert sok az aratnivaló.
György Balázs a tiszteletről és szeretetről szólt, mint mondta, tisztelni valakit annyit jelent, mint elfogadni a másikat úgy, ahogy van. A szeretet nem érzelem, tettekben valósul meg, úgy, ahogy a másiknak jó.
Hitünket nem vehetik el
A plébániatemplom bejárata mellett állított emlékműnél gyűltek össze a szentmise résztvevői, volt politikai foglyok, közeli ismerősök. Itt tartott beszédet Ervin atya, hangsúlyozva, aki elfelejti a múltat és nem akar emlékezni, nem érdemli meg a jövőt. Szárhegy két nagy eseményére emlékezett, emlékeztetett a ferences szerzetes.
„Hatvanöt esztendővel ezelőtt történt. Ott ültem a ferences templom kerítése melletti egyszerű vaskeresztnél Páter Lukács Manszvét lábainál. Szent Antal-napján ő prédikált a Hiszekegyről. Elmondta, mit kell hinnünk. Szép volt, akkor mindenki tudta a Hiszekegyet. Most ki tudja? Harmadnap Páter Lukács Manszvétot a fogdmegek elvitték. Akkor még kicsi legények voltak a későbbi proletárok, de már éreztették a karmukat. Mi történt vele? Nem tudtuk elképzelni, milyen gazemberséget követhetett el. Csíkszeredába mentem, egy ügyvédhez, hogy járjon utána. Az ügyvéd hajdan pap volt, otthagyta a papságot, családot alapított. Manszvét atya mentette ki a pápánál, eskette meg őket. A felkérésre csak ennyit mondott az ügyvéd: családom van, de vállalom.
Tizenkét szárhegyi egyháztanácsost béreltem fel, fizettem az útjukat, hogy tanúskodjanak, mi volt a prédikációban. Négy gazember jött Csomafalváról, azt állították, hogy Manszvét atya mocskolta a kommunizmust, az állam ellen beszélt. A szárhegyiek mind a tizenketten igazolták, hogy csak a Hiszekegyről beszélt. Ítéletet kellett hozni, de a törvényszéki elnök, akit elsőnek kijelöltek, el kellett menjen anyósa temetésére, a másodiknak hirtelen vakbélgyulladása lett, egy maradt, egy örmény elnök, aki teljesen jó szándékú volt. Elmondatta az atyával a prédikációt. Elmondhatta, mert Manszvét atya minden prédikációját leírta és megtanulta szóról szóra. Ellenőrizhették, mert a szekuritáté elkobozta a prédikációs füzetét. Két évre ítélték el. Amikor kikerült, deportációba vitték Esztelnekre. Meghalt. Márványtábla hirdeti az ő dicsőségét. Nem szabad feledni a múltat, mindenkinek meg kell bocsátani, de ne feledjünk, tanuljunk belőle.
Hatvannégy évvel ezelőtt Ambrus József volt itt a plébános. Tanította a gyermekeket hittanórán. Ketten mentek be hozzá. Egy fiatal apácanövendék veszélyt sejtve beszökött a haranglábakhoz, meghúzta a harangot. A nép összefutott: viszik el a papot! Mi lesz most?
Miért voltak ott az illető elvtársurak? Rá akarták venni Ambrus Józsefet, hogy fogadja el a fizetését. Hallottatok ilyent, hogy követelni kell, hogy valaki fogadja el a pénzt? Ezt csak akkor értjük meg, ha elmondom, hogy én 1949-ben, úrnapján a zetelakiakkal ott voltam Udvarhelyen a búcsún. Ott volt Márton Áron püspök is. Utolsó rendelkezéseit adta. Mellette ültem mint ünnepi szónok, és amikor búcsúzott, elmondta végrendeletét: egyetlen papnak sem szabad elfogadnia a fizetést, amit ad az állam. Aki elfogadja, az áruló, ki van közösítve. Így már érthető?
Ambrus József megkapta, de postán visszaküldte a pénzt. Ezért jött a két illető. Zúgott a nép, s jobbnak tartották az urak, hogy elszeleljenek. Csergő Vilmos jött haza a mezőről, látta, hogy a nép összegyűlt, s egy pasas fut. Öreg volt, egy pálca volt a kezében, azzal egyet ráütött az elvtársra. Ez még nem lett volna baj. A két személy elment, s mit jelentettek, mit nem, éjfélkor Brassóból egy hadsereg kiszállt Szárhegyre: forradalom van. A községházánál aludt az őr, bizonygatta, dehogy van forradalom. Reggelre már körül volt fogva a község, a fekete kocsival szedték össze a népet, százat, százötvenet 3-4 nap alatt. Ott volt Czimbalmas Lajos is. Tizenhat éves volt. Első nap agyonverték. Csergő Vilmost elvitték Szamosújvárra, ott verték agyon. Ez az emlékmű azokért készült, akik Istenért, népükért, földjükért bebörtönzést, vértanúságot vállaltak. Tisztelet, becsület és hála, aki ezt az emlékművet létrehozta. Ez meg kell maradjon. A múltra emlékeztet, fejet kell hajtanunk mindazok előtt, akik vállalták a hitükért a vértanúságot. Mindenünket elvehetik, de a hitünket nem. Egy veszteség érhet bennünket, egyetlenegy: ha lemondunk hitünkről. Azt soha!”
Ervin atya nem kért kitüntetést
„Valami másnak kellett volna itt történnie, de azt nem is említem. Az én életemben is olyasmik történnek, amik kicsit felzaklatnak, amelyek miatt a fejemben is valami maradt, de nem sok” – mondta mosolyogva a szerzetes, majd kitüntetéssel teli zakóját vetette le, és terítette rá a vértanúk emlékművére. „Én, alázatos szegény barát tele vagyok kitüntetéssel. Nem tudom, miért. Nem tettem sokat. Most annyit teszek, hogy ezt a kabátot a kitüntetéseimmel együtt a vértanúk síremlékére teszem, itt hagyom a plébániának. Ezt a kabátot soha többet fel nem veszem, soha többet a kitüntetéseket fel nem teszem” – fogadta meg. Isten, áldd meg a magyart – szólt a himnusz a taps után, és elmaradt a vitézzé avatás. Senkinek semmi köze
Az ünnepséget követően a sajtó képviselői kérdezték Ervin atyát az elismerés elfogadásának elmaradásáról, és arról, hogy hamarosan a csíksomlyói rendházba megy Szárhegyről.
– Vitézzé avatásra jöttünk. Miért maradt el?
– Tavaly kellett volna a budapesti fő plébániatemplomban engem a történelmi vitézi rend tábornagya vitézzé avasson. Igazoltam a gyergyószentmiklósi főorvossal, hogy kórházban vagyok. Hát két helyen nem lehettem, mint Szent Antal! Akkor elmaradt. Most pedig elmaradt azért, mert elvesztettem az elküldött kitüntetést. De lehetséges, hogy odaadtam az öcsémnek, hogy őrizze meg, mert az örökölhető. Hogy is gondolják, én kilencvennégy éves koromban kacagtassam magamat, hogy vitézzé avatnak? Na, nézzen oda az ember!
– Ervin atya búcsúzik Szárhegytől?
– Én nem búcsúzom sohasem. Szárhegyről kétszer elhajtottak. Egyszer Szabó Anti községi szolga, a néptanács elnöke. El kellett fussak, küldte a milicistákat, s én nem akartam időnap előtt börtönbe kerülni. Utána, börtön után Császár milicista őrmester hajtott el. Én innen többet el nem megyek. Nézzék, van egy lelki és egy testi távozás. Testi távozás például a halál, lelki, amikor az ember megveti valakinek a társaságát és eltávolodik tőle. Én Szárhegytől nem távolodom el. Azt hiszik, kényes kérdéseket tudnak nekem feltenni? Én már vén diplomata vagyok!
– Augusztustól Csíksomlyóra megy Ervin atya, erre vonatkozott a kérdés....
– Hiába kérdezne rá. Magának férje van-e? Mikor verekedett utoljára férjével? Lehet hazudni, mert senkinek semmi köze ahhoz, hogy mi történik a családban. Ahhoz, hogy én megyek-e Csíksomlyóra, senkinek semmi köze.
Balázs Katalin
szekelyhon.ro

Rangos elismerés dr. Ambrus Józsefnek
Több évtizedes kimagasló szakmai tevékenységének elismeréseként Batthyány-Strattmann László-díjat kapott dr. Ambrus József főorvos, a székelyudvarhelyi mentőállomás vezetője november 3-án Budapesten.
Kimagasló állami elismerést kapott a magyar kormánytól a székelyudvarhelyi mentőállomás vezető főorvosa, dr. Ambrus József. A Batthyány-Strattmann László-díjat az egészségügyben több évtizeden át kiemelkedő teljesítményt nyújtó személyeknek ítélik oda.
A székelyudvarhelyi orvost nagy meglepetésként érte az elismerés híre, nem is álmodott róla, hogy a magyar kormánytól díjat kap. Tudomása szerint ő az egyetlen határon túli orvos, aki megkapta, így még értékesebb számára – mondta el megkeresésünkre, hozzáfűzve, hogy Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere nyitóbeszédében meg is jegyezte, örömmel nyugtázza, hogy határon túli magyar orvosoknak is adnak ilyen díjat.
„Jólesett és könnyekig meghatódtam, nem is reméltem, hogy ekkora megtiszteltetés érhet. Ahogy egy budapesti kollégám is írta a díj hírére, ez szellemiségében a megkapható legnagyobb orvosi kitüntetés, ami egy pályát, egy orvosi életet megkoronázhat” – fogalmazott a főorvos. A díjátadó ünnepséget a Pesti Vigadóban tartottak meg, az eseményen rajta kívül négy magyarországi orvosnak is átadták a rangos elismerést.
Dr. Ambrus József, elismert professzorok, egyetemi tanárok, orvosok részvételével immár tizennyolc éve rendszeresen megszervezi a Mentésügyi Konferenciát, amely egyfajta szakmai híd az anyaország és Székelyföld között – és mint azt a főorvos nemrég megtudta, az egyetlen magyar nyelven zajló sürgősségi konferencia az anyaországtól keletre.
A díjat – amely a névadóját ábrázoló bronz emlékplakettből, egy elismerő oklevélből és pénzjutalomból áll – a magyar kormány alapította, és 1998 óta ítélik oda, évente legfeljebb negyven orvosnak.
Széchely István
Székelyhon.ro

Beszélgetés Sepsiszéki Nagy Balázs néprajzkutatóval – Az életünk elsősorban spirituális szinten zajlik
Sepsiszéki Nagy Balázs író, néprajzkutató és szerkesztő családjával együtt öt évvel ezelőtt költözött Sepsiszentgyörgyről Csinódba. Két évvel ezelőtt villámcsapás érte. Felépülése után ökumenikus kápolnát emelt a kertjében és meghirdette a Gyarapodó Magyarságért elnevezésű programot – többek között erről is beszélgettünk csinódi otthonában.
– Hogyan, milyen irányban változtatta meg az életét a villámcsapás?
– 2014. június 24-én, Keresztelő Szent János napján ért a villámcsapás. Nagyon felborult az életünk. Itt volt a feleségem a hegyen két gyerekkel és egy magatehetetlen férjjel, ami egy rendkívüli állapot volt, viszont én úgy látom, hogy nagyon gyorsan kikászálódtunk ebből az áldatlan helyzetből, elsősorban annak köszönhetően, hogy nagyon sokan a baráti körből, de vadidegenek is, elkezdtek imádkozni a gyógyulásomért. Hat héttel a balesetem után az orvosok szerint orvosi csoda történt, én úgy gondolom, hogy inkább isteni kegyelem, mert visszanyertem az emlékezetem java részét. Igaz, most is van pár olyan dolog, amire nem emlékszem. A feleségem képeket mutat, mesél, s én nem tudom felidézni. De a legfontosabb, hogy teljes életet tudok élni. A baleset után három hónappal már szellemi és fizikai munkát tudtam végezni, és eltökéltük, hogy építünk hálából egy kápolnát. 2015-ben június és szeptember között, három hónap intenzív munkával fel is építettük a Gyümölcsoltó Boldogasszony ökumenikus kápolnát a kertünkben, aminek a felszentelése 2015. szeptember 26-án, egy szombati napon volt. Egy olyan napon, amikor mindenhol Csíkban esett az eső, és itt úgy ébredtünk fel, hogy a kertünk felett szivárvány ívelt át, és egy csepp eső sem esett, amíg a kápolnaszentelés véget nem ért, és a közel hatszáz ember el nem távozott a kertünkből. Azóta az életünk elsősorban spirituális szinten zajlik. Természetesen továbbra is gazdálkodunk, állatokat tartunk, mert a létfenntartáshoz ez szükséges itt fenn a hegyen, viszont idén tavasztól, a kis kápolnánk első búcsúja óta, beleérve az augusztus utolsó szombatján megtartott egyetemes imanapot is, mintegy 1600 ember látogatott el ide, fordult meg a kertünkben, úgy gondolva, hogy elmond egy hálaimát vagy imádkozik ebben a kis kápolnában. Gyönyörű szertartásoknak voltunk részesei, és ez mindenképpen erőt ad nekünk és a helyi közösségnek is. Nagy öröm számomra, hogy a helyi, a csinódi és az egerszéki lakosság – száz család lakik fent a havason – magáénak érzi a kápolnát és minden jelesebb alkalommal, amikor a kápolnában szentmise vagy imaalkalom van, szép számban megjelennek.
– Miért éppen Gyümölcsoltó Boldogasszony tiszteletére szentelték?
– A kelet–nyugati tájolású kápolnánk oltárán egy Szűzanya-szobor áll, amely az áldott állapotban lévő szűzanyát ábrázolja, ami egyfajta üzenet a hegyről a Kárpát-medencei magyarságnak, amellyel azt szeretnénk hangsúlyozni, hogy a nemzetünk jövője a magyar anyák méhében van. Hogyha lesz elég magyar gyerek, akkor meg tudunk maradni Székelyföldön és a Dunántúlon, akárhol a Kárpát-hazában, viszont ha nem lesz gyerek, ötven-száz év múlva csak a temetőink fogják jelezni, hogy itt magyar népesség élt valamikor. A Gyümölcsoltó Boldogasszony ezt az üzenetet hangsúlyozza, de választásunkat az is befolyásolta, hogy a környéken Gyümölcsoltó Boldogasszony tiszteletére nincs sem templom, sem kápolna szentelve, ennek köszönhetően évi rendszerséggel a legelső búcsú itt van Csíkban. A kápolnában helyet kapott az unitárius és a református egyház címere is, és bármelyik történelmi egyházhoz tartozó egyén betér, otthon érezheti magát.
– Milyen technikával épült a kápolna?
– Különleges technikával épült, úgy tudom, a Kárpát-medencében még ilyen épület nem áll, ugyanis csutakokból van összerakva a fal. Bara Gergely vállalkozó, jó barátunk ötletét fejlesztettük tovább azzal, hogy a rönkökből készült váz közé nem vízszintesen kerültek be a gerendák, hanem 35 cm hosszúságú csutakokban, és a köztük lévő rést agyaggal meg az agyagba kevert tönkölybúzapelyvával töltöttük ki. Ez lényegében a fal kötőanyaga. Azért, hogy az utolsó simítóréteg ne repedezzen meg, ebbe a rétegbe kecskeszőrt kevertünk, és azzal simítottuk.
– Miért előnyös ez a technika?
– Elsősorban azért, mert az épülethez különböző minőségű faanyagot lehetett felhasználni, nem volt szükség egyforma méretű gerendákra, a másik, hogy ehhez nem kellett megfizetni szakembereket, hanem mi magunk is meg tudtuk építeni. A kápolna vázát a csíkszentdomokosi Székely István ácsmester és csoportja rakta össze. A falakat Bara Gergely indította el, és azt követően mi családilag raktuk fel. A feleségem tapasztotta, fugázta, és miután a falakat felraktuk, az ácsok visszajöttek, és zsindelytetővel borították be az épületet.
– Úgy tudom, arra is odafigyelt, hogy a kápolnában minden székelyföldi anyagokból, helybéli mesterek keze által készüljön…
– Valóban. Az oltár Hajas László székelyudvarhelyi fafaragó munkája, akárcsak a hársfából készült, 77 cm magas Szűzanya-szobor. A gyertyatartókat Gál Andrea Gidófalván élő magyarországi képzőművész, keramikus készítette. Az egyedüli kakukktojás a Mária-ablak, egy kör alakú, ólomberakásos ablak, ami Budapesten készült és Tóth Erzsébet iparművész terméke. A harang Lázár Imre székelyudvarhelyi harangöntő mester munkája. Amikor kiderült, hogy van harang, egy itteni csángó barátunk, Ambrus József jóvoltából készült a háromlábú harangláb.
– A kápolnaszenteléskor meghirdetett egy mozgalmat is a Gyarapodó Magyarságért elnevezéssel, amelynek része a „Ketten jösztök, hárman mentek” program. Miben áll ez a program? Lett már hozadéka?
– A harangunkon is ez olvasható: Gyarapodó Magyarságért. Fontosnak tartom ezt gyermekáldás szempontjából, hit szempontjából, de akár materiális szempontból is. A „Ketten jösztök, hárman mentek” iránt az érdeklődés nagyobb, a hozadék kevesebb. Ez azt jelenti, hogy mi lehetőséget biztosítunk gyereket vállaló pároknak arra, hogy a vendégházunkban, itt a havason szálljanak meg, ahol tiszta a levegő, egészséges táplálékot fogyaszthatnak, amíg itt vannak, ebben a különleges időszakban. Többértelmű a felhívásunk: egyrészt jöhetnek olyan párok kézen fogva, szerelemben, akik gyereket szeretnének nemzeni, és úgy mennek el Csinódból, hogy a terhességi teszten megjelenik a két piros csík. Ugyanakkor megtörténhet, hogy olyan párok jönnek, akik eddig nem voltak különös kapcsolatban sem Jézussal, sem az Úristennel, de ha részt vesznek néhány imaalkalmon a kápolnában, biztos vagyok abban, hogy nem ketten mennek haza, hanem viszik a jó Istent is a lelkükben.
– A Gyarapodó Magyarságért honlapon láttam, hogy keresztszülői programot is elindítottak. Ez miben áll?
– Ezzel a programunkkal olyan magyar házaspároknak próbálunk segítséget nyújtani, akik elsősorban anyagi okok miatt nem vállalják a harmadik vagy többedik gyermeküket. Ugyanakkor sok olyan magyar házaspár él, akiknek különböző okok miatt nem lehetett gyermeke, s örökbe sem vettek gyermeket, mások pedig egyedül élik le az életük javát. A keresztszülőség révén nekik is lehetőségük nyílik arra, hogy hozzájáruljanak a magyarság számbeli gyarapodásához, és támogassanak rendszeresen egy harmadik vagy negyedik gyereket vállaló házaspárt. Itt Csinódon már van egy olyan család, amely vállalta a negyedik gyereket, és ez a család egy magyar embertől havi száz euró támogatást kap. Idén júliusban pedig Csíkszeredában született egy kislány, akinek szintén tudtunk keresztszülőt szerezni egy németországi magyar házaspár személyében, akik szintén havi száz euróval támogatják ezt a családot, amely anyagi nehézségei ellenére vállalta a harmadik gyereket. Szeretnénk ezt tovább folytatni, keresünk olyan harmadik vagy akár negyedik gyereket vállaló családot, amely úgy érzi, hogy anyagi okok miatt bizonytalan, hogy vállalja-e a harmadikat, és ha ilyen jelentkezők megkeresnek, azon leszünk, hogy keressünk olyan keresztszülőket, akik akár már a fogamzás előtt vállalják a keresztszülői szerepkört, nemcsak ideiglenesen, hanem hosszú távon, 18–20 éven keresztül.
– Öt évvel ezelőtt, amikor kiköltöztek Csinódra, önellátásra akart berendezkedni. Ez mennyire sikerült?
– Amikor ideköltöztünk, nagyon nekiestünk az állattartásnak: egy adott ponton 77 növényevő jószágunk volt az udvaron, és ez eléggé leterhelt, sok munkát is jelentett. Most az állatállomány csappant, megmaradt a három ló, van tíz kecske és juh, van három anyanyúl, van annyi tyúk, ami nekünk a tojásszükségletet biztosítja, és tavasszal csirkéket lehet nevelni velük. A méhek tartásába beleavatkozott a medve, ugyanis többször medvetámadás érte a villanypásztorral bekerített méhesemet, és ez elvette a kedvemet attól, hogy továbbra is befektessek a méhészetembe. A sertésekről lemondtunk, mert a hegyre fel kell hordani a gabonát és nem gazdaságos. Maradnak a bárányok, a kecskék, a nyulak, a csirkék, amiket levágásra szánunk, tudunk tejtermékeket készíteni, kiváló érlelt sajtot, tehéntúrót, friss sajtokat. Az esztenára kiadott kecskék és juhok után szintén kapunk annyi sajt- és orda-járandóságot, hogy a család szükségletét fedezi. Az a jövőbeli tervünk, hogy nagyobb figyelmet szentelünk a növénytermesztésnek, hiszen itt ezer méter fölött is meg lehet termelni a murkot, a petrezselymet, a karalábét, a káposztát, sőt fóliasátor alatt akár paradicsomot, uborkát, más zöldségféléket is. Ebből is teljes mértékig önellátók tudunk lenni, sőt úgy gondolom, hogy fölösleget is tudunk előállítani azon a kis szántóterületen, amivel rendelkezünk.
Daczó Katalin
Hargita Népe (Csíkszereda)

Természet az élet forrása-tábor negyedszer
Csak tisztán, szelektíven!
Hétfőtől szerdáig tartott Szentkatolnán a kézdivásárhelyi Zöld Nap Egyesület által negyedik alkalommal szervezett Természet az élet forrása nevű zöldtábor. Az idei téma a szelektív hulladékgyűjtés és vizeink tisztaságának megőrzése volt.
A táborban összesen harminc kézdivásárhelyi, uzoni, dálnoki, szentléleki, bodoki és szentkatolnai gyerek és önkéntes vett részt, közöttük olyanok, akik már negyedik alkalommal tértek vissza az eseményre. A szervezésben idén a házigazda Zöld Nap Egyesületet a Kovászna Megyei Hulladékgazdálkodási Egyesület (ADI-SIMD) és az AQUACOV Közösségfejlesztési Egyesület is segítette. A három nap alatt a résztvevők meglátogatták a Lécfalván létesített integrált hulladékkezelő központot, valamint a kézdivásárhelyi víztisztító állomást, ahol betekinthettek a fenntartható hulladékgazdálkodás és felelős vízgazdálkodás rejtelmeibe.
A lécfalvi látogatáson Ambrus József, a Kovászna Megyei Hulladékgazdálkodási Egyesület igazgatója elmondta:
– Meggyőződésem, hogy a gyerekeken keresztül sokkal hatékonyabban jutnak el üzeneteink a szülőkhöz, fogékonyabbak az újra, gyorsabban sajátítják el azokat az egyszerű, de fontos lépéseket, hogy miként kell a hulladékkal gazdálkodni, hiszen a szelektív gyűjtés lényegében ezt jelenti. Öröm látni, hogy a gyerekek szinte percek alatt tanulják meg a helyes gyűjtést.
Fazakas András, az AQUACOV igazgatója hozzátette, minden környezetvédelemmel kapcsolatos kezdeményezést támogatnak, hiszen a szelektív hulladékgyűjtés mellett az életet adó víz tisztaságára, tudatos használatára is nagy hangsúlyt kell fektetni ma, amikor egyre gyakrabban lehet kutak kiapadásáról hallani, naponta láthatjuk és hallhatjuk, hogy a víz használatát több országban racionalizálják.
Ráduly Attila, a szervező egyesület elnöke és önkéntesei legfontosabbnak azt tartják, hogy a változatos programok mellett a táborban a környezettudatos nevelés, a természetvédelem, illetve a játékos tanulás kerül előtérbe. Hangsúlyozta, az idei tábort a támogatásoknak köszönhetően minden eddiginél színesebbé, gazdagabbá tudták tenni. „A cél közös: környezetünk, vizeink tisztántartása, gyerekeink környezeti öntudatosságra való nevelése”, summázott az elnök.
A háromnapos tábort Terra, a hónapok óta zajló, országos ökotudatosító kampány kabalafigurája is meglátogatta, arra ösztönözve a jelenlevőket, hogy az október végéig tartó verseny hátralevő részében is ugyanolyan odaadással vegyenek részt, mint eddig.
Daczó Hodor Barna / Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Tizenegy erdélyinek adományozott állami kitüntetést Áder János, Magyarország elnöke
Az augusztus 20-ai nemzeti ünnep alkalmából tizenegy erdélyinek adományozott állami kitüntetést Áder János, Magyarország köztársasági elnöke, elismerve a közösségért, nemzetért tett fáradozásaikat és tevékenységüket. A díjakat a kitüntetettek kedden vehették át Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusán, a Lázár-ház eskütermében.
Erdély több pontjáról érkeztek ünnepeltek a keddi díjátadóra, amelyen ezúttal – is – több személy munkáját ismerte el Magyarország államfője, Áder János.
„Fekete Kéz”
Szilágyi Árpád, a Volt Politikai Foglyok Szövetsége Hargita Megyei Szervezetének elnöke részére az 1956-os forradalom és szabadságharc eszméje melletti következetes kiállása, valamint a forradalom emlékének ápolását szolgáló tevékenysége elismeréseként adományozta a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetést Áder János. A kitüntetett 1952-ben kollektivizálás ellenes plakátokat írt és ragasztott ki szülőfalujában, Gyergyószárhegyen, ezeken használta először a „Fekete Kéz” aláírást. Tetteiért többször börtönre ítélték, fogvatartásának ideje alatt részleges látás és halláskárosodást szenvedett. A Volt Politikai Foglyok Hargita Megyei Szervezetének elnökeként rendszeresen szervez megemlékezéseket az 1956-os forradalomról, tart rendhagyó történelemórákat általános és középiskolások számára.
Felkarolja a fiatalokat Bodó György plébános az erdélyi magyarság hitének megerősítése mellett a gyimesi fiatalság életkörülményeinek javítását is elhivatottan szolgáló egyházi és közösségépítő tevékenysége elismeréseként Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetésben részesült. A plébános 1972. december 4-én született Kovászna városában, majd több papi állomáshely után 2010-ben került Gyimesközéplokra, jelenleg az ottani Mária Magdolna Egyházközség plébánosa. Odahelyezése után rögtön visszaigényelte az egyházközség régi iskoláját, amelynek felújítását is megszervezte. Idén a magyar kormánnyal együttműködve tornaterem építésbe kezdett a gyimesi fiatalság részére. A kitüntetett laudációjában úgy fogalmaztak: az erdélyi magyarságért való tenni akarása, a fiatalok felkarolása, az egyházhoz való hűsége mindannyiunk előtt ismeretes. Az erdélyi magyarság és a gyimesi csángó gyermekek fáradhatatlan harcosa.
Néptáncoktatói tevékenység
Sándor Csaba Lajos néptáncoktató és koreográfus az erdélyi szórványban élő magyarság körében végzett elkötelezett néptáncoktatói és közösségépítő tevékenysége elismeréseként Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetésben részesült. A díjazott Csíkszentdomokoson született, és már középiskolai évei alatt kapcsolatba került a táncházmozgalommal. Balánbányán, Felcsíkon, valamint a Gyergyói-medencében az elmúlt 27 év alatt több mint hét ezer gyermeket tanított néptáncolni. Több rendezvénynek a létrehozója és szervezője.
Nevéhez fűződik a Botorka fesztivál, a hagyományos gyermeklakodalmak, farsangi bálok és sok más helyi esemény megszervezése, továbbá ő az Ördögborda, a Prücskök, az Elevenek és Zsengicék tánccsoportok alapítója és vezetője.
A fiatalok szülőföldön maradásáért
Székely Ernő csíkszentkirályi polgármester részére a helyi magyar közösség fejlődése, kultúrájának megőrzése és a fiatalok szülőföldön maradása mellett az anyaországgal való kapcsolatok ápolását is elkötelezetten szolgáló munkája elismeréseként adományozott Magyar Arany Érdemkeresztet Áder János. A polgármester 1958. október 5-én született Csíkszentkirályon. 2004-től szülőfaluja polgármestereként – a nagy infrastrukturális beruházások és az egyházközség folyamatos támogatása mellett – kiemelten támogat minden olyan kezdeményezést, amely a helyi közösség szellemi és anyagi gyarapodását szolgálja. Számos olyan létesítmény létrejöttét kezdeményezte, amely a lakosság életminőségének javítását szolgálja: sportcsarnok, elsőként Alcsíkon napközi otthon, jégkorongpálya, focipálya építése, valamint fedett borvizes fürdő a gyógyulni vágyóknak.
További díjazottak Az említett személyek mellett Magyar Érdemrend Tisztikeresztje kitüntetésben részesült Tánczos Vilmos néprajzkutató, a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kara Magyar Néprajz és Antropológia Intézetének egyetemi tanára. Magyar Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetésben részesült Kiss Jenő, a sepsiszentgyörgyi Bod Péter Megyei Könyvtár volt igazgatója, a Romániai Magyar Könyvtárosok Egyesületének alapítója és tiszteletbeli elnöke. Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetésben részesült Ambrus József, a Hargita Megyei Mentőszolgálat székelyudvarhelyi mentőállomásának főorvosa, Deák Gyula Levente, a Háromszék Táncegyüttes igazgatója, a Romániai Magyar Néptánc Egyesület elnöke, Gráma János, a Volt Politikai Foglyok Maros Megyei Szövetségének titkára, illetve Tóth Sándor pedagógus, a Hajdina Néptáncegyüttes alapítója és vezetője (Marosludas). Végül Magyar Ezüst Érdemkereszt kitüntetésben részesült Demeter Irén református vallástanár.
Iszlai Katalin / Székelyhon.ro

Harminc évre megoldja a háromszéki szemétproblémát
Beindult a hulladéktároló
Évek óta arra várok, hogy kimondhassam végre a következő mondatot: mától beindult a háromszéki integrált hulladékgazdálkodási rendszer – mondta nem kis megkönnyebbüléssel tegnap Maksán Ambrus József, az intézmény vezetője. Az átadón jelen voltak a megyei és a bukaresti hatóságok képviselői is.
Ambrus József hangsúlyozta: rendkívül fontos, hogy nem csak a begyűjtő központ kezdett el dolgozni, hanem az egész rendszer, hisz – az országban példátlan módon – a megyében „megtartották” a négy regionális begyűjtő céget. Ezek teljes egészében önkormányzati tulajdonban lévő társaságok, amelyek évtizedek óta bizonyítottan magas szintű munkát végeznek, és amelyeknek (is) köszönhetően a működés hosszú távon gazdaságosan fenntartható.
– A működtetést versenytárgyaláson megnyert bihari cégnek, elvben, minden évben lehetősége van a tarifákat újratárgyalni, de ez várhatóan nem okoz majd jelentős árváltozást. Az ár inkább attól fog függni, hogy milyen lerakási díjat határoz meg a minisztérium, aszerint, hogy milyen mértékben csökkentjük a lerakott szemétmennyiséget. Ez 2020-ban az 1995-ös mennyiségnek durván számolva az egyharmada lehet. Ez pedig rajtunk, mindannyiunkon múlik. Ha már otthon szelektíven gyűjtjük a szemetet, ha vigyázunk a biológiailag lebomló anyagokra, akkor keveset fogunk fizetni, ha nem, akkor sokat. Ilyen egyszerű a képlet – mondta el Ambrus József.
Tamás Sándor megyetanácselnök elmondta: a csaknem húszmillió eurós beruházás a megyei önkormányzat legnagyobb projektje. A pénzből 14 millió eurót az Európai Uniótól pályáztak, 3,1 millió eurót a kormány adott, 2,3 millió a megyei tanács önrésze, amely felvállalta az összes település részét.
– Meggyőződésünk, hogy a tiszta környezet gazdag vidéket jelent, ez a beruházás pedig azért fontos, mert szülőföldünk jövőjéről szól. A létesítmény megfelel az európai uniós előírásoknak, a megye nem eurokonform szemétlerakóit bezártuk, ökologizáltuk. A lécfalvi központ a következő 30-40 évre megoldja a szemétproblémát Kovászna megyében – hangsúlyozta Tamás Sándor. Bár van ebben némi „kincstári optimizmus”, a számok vállalhatók akkor is, ha Ambrus József adataival vetjük össze. Az igazgató szerint a tegnap megnyitott első cella – a tervek szerint – kilenc év alatt telik meg, és összesen három cella van. A 27 évnél azonban többet kellene tartania, mert a lerakott szemétmennyiségnek, az uniós normák szerint vagy legalábbis annak mentén, csökkennie kellene.
A létesítményhez gratulált a környezetvédelmi minisztérium államtitkára, az országos környezetvédelmi őrség helyettes főbiztosa és a prefektus is. A 2007-ben elkezdett és 2015-ben átadott lécfalvi Integrált Hulladékkezelő Központhoz, ahol szelektív válogató csarnok, komposztáló tér is található, a hulladékok szortírozására, szállítására, feldolgozására alkalmas speciális járművek is tartoznak. A terület, a központ és az eszközök is a megyei önkormányzat tulajdonában maradnak, üzemeltetője pedig a nagyváradi ECO Bihor kft. Erdély András / Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Az Egyeskőre és az Öcsémre jártak Böjte Csaba csomafalvi neveltjei
Tanulságos élmény lenne mindazoknak, akik a jóléttől kezdenek elfajulni – így összegzett az egyik kezdeményező, akinek része volt a hétvégi kiruccanásban: a Dévai Szent Ferenc Alapítványhoz tartozó Páli Szent Vince Napköziotthon csemetéit vitték el a Hagymás-hegységbe.
Immár második alkalom, hogy a csomafalvi Páli Szent Vince Napköziotthonba járókat természetjárók hívják meg kirándulni. Két évvel ezelőtt a várfalvi EKE-várban tanyáztak, innen járták be a környéket, ismerték meg a Tordai-hasadékot. Idén a Hargita Trekking Club három tagja, Csibi Márti, Ambrus József és Fülöp László szervezte meg az Egyeskő-túrát. A tizenkilenc gyerek és nevelőjük mellett meghívót kaptak családtagok, barátok és azok gyerekei is. Aki nem tudott menni, az támogatta a jó szándékot, bepótolt a költségekbe, így szerencsére semmiben sem kellett hiányt szenvednie a társaságnak.
Szombaton Csomafalváról indult a csapat, és a kirándulók között volt olyan is, aki legutóbb ezelőtt két évvel hagyta el szülőfaluja határát, de olyan is, aki gyalog megjárta azóta a csíksomlyói búcsút. A szervezők gyermekeinek volt amin csodálkozni az új cimborák körében: tisztázódott például, hogy teniszcipőben, kopottas, helyenként lyukas nadrágban is lehet hegyet mászni, és van, akinek csak pokróc jut takarózásra, de nem panaszkodik, hogy fázik, míg egyeseknek hűvös a pihehálózsák is. Azt is végignézhették, hogy ezek a gyerekek mindenért hálásak. Az evést imádság előzi meg, és az is fejezi be, hogy az eledellel nagy tisztelettel bánnak, és semmiben sem válogatnak. Más az érdeklődésük is, hiszen nem a terepjárókat, márkás autókat figyelik az út során, hanem a legelő állatok, tehenek, lovak képezik a megcsodálás és vita tárgyát: a miénk, Bátor szebb ezeknél. Ezek a gyerekek azt is tudják, senki nem kell unszolja őket, hogy az ételt és élményt meg kell köszönni, a férfiakkal, székely szokás szerint kezet szokás fogni.
Balánbányáról a Szép-pataki úton közelítették meg az Egyeskőt, s mire felértek, már terülj, terülj asztalkám fogadta az energiában bővelkedő társaságot. Akinek mersze és kedve volt, felmehetett az Egyeskő csúcsára is, majd játék és meleg estebéd következett. A menedékházban egyetlen probléma adódott: valahogyan véget vetni a jókedvű párnacsatázásnak. Aztán vasárnap reggel a kolbászos rántotta után az Öcsém tetején álló kereszt tövében is készült csoportkép, majd ebédelés és hazaindulás következett. Vasárnap este volt, amiről az otthoniaknak mesélni. Fülöp László elmondta, további, hasonló kirándulásokat is terveznek. Neki, személy szerint többszörös erre az ösztönzés: jó látni, mennyire hálásak a Páli Szent Vince Napköziotthon gyerekei, mekkora élményt sikerül nekik két nap alatt szerezni, illetve erősítik ebben családtagjai, gyerekei is, akik kijelentették, ilyen eseményekből többet sosem szeretnének kimaradni. Balázs Katalin / Székelyhon.ro