"Színházi vita. A Kolozsvári Állami Magyar Színház színészei a színházi vitában állásfoglalásukban leszögezték: legmegfelelőbb állásfoglalás, ha estéről estére játszanak. Szakmai felelősségünk teljes tudatában "választottuk ezt a társulatot, színházat, és vele együtt annak igazgatóját." - vallották. Aláírták a színészek: Ambrus Emese, Bács Miklós, Bogdán Zsolt, Borbáth Júlia, Csíky András, Csutak Réka, Dimény Áron, Fodor Edina, Gajzágó Zsuzsa, Kali Andrea, M. Kántor Melinda, Keresztes Attila, Laczkó Vass Róbert, Nagy Dezső, Panek Kati, Salat Lehel, Senkálszky Endre, Varga Csilla. /Nyilatkozat. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 24./"

A négynapos 7. Filmtett fesztivál Kolozsváron október 18-án vetítette az első filmjeit. A kezdőnap dokumentumfilmekkel rajtolt, ezután két játékfilm várta az érdeklődőket. Bálint Arthur Kisvárosi mozi című alkotása a székelyudvarhelyi filmszínház utolsó napjait, pillanatait örökíti meg. Ambrus Emese filmje, a Viva Constanta, egy somkutai roma „Elvis Presley” országjáró fellépéseit mutatja be. Kőszegi Edit – Szuhay Péter: Menekülés a szerelembe c. dokumentumfilmje egy roma család életét követte nyomon. /Mihály Zsombor: Viva Filmtettfeszt. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 20./

Március 4-én kezdődik a magyar nyelvterület legnagyobb dokumentumfilm-fesztiváljának számító Dialektus Budapesten, amely hét évvel ezelőtt magyar néprajzi- és antropológiai filmfesztiválként látta meg a napvilágot, majd 2007-től, európai versenyprogrammal kibővítve, a világ számos országába elkalauzoló fesztivállá bővült. Tavaly négy erdélyi filmes is bemutatkozhatott a fesztiválon, akik közül Ambrus Emese bizonyult a legjobbnak, hiszen Éljen Konstanca! című filmje a kolozsvári közönség és a budapesti zsűri díját is elnyerte. Láthatja a budapesti közönség például Zsigmond Dezső Út Calarasi-ba – egy sikeres vállalkozó arcképe című dokumentumfilmjét, amely Kurkó János csíkszeredai nagyvállalkozó életébe enged bepillantást. A Hagyományaink címet viselő blokkban látható az erdélyi Bálint Arthur Poros öltöny című alkotása, valamint a moldvai csángók különös önképét és élethelyzetét körüljáró dokumentumfilm, a Csángók is /Fekete Ibolya munkája/. A Dialektusnak 2008 óta Budapesten kívül a kolozsvári Tranzit Ház is helyet ad, s a fesztiválon a díjnyertes alkotásokat az utolsó napon tekinthetik meg az érdeklődők, idén Pozsony bevonásával is, mindhárom helyszínen. /Hideg Bernadette, Kánya Gyöngyvér: Dokuk több dialektusban. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 4./

Közművelődés Erdőszentgyörgyön
Közreadja: Bölöni Domokos
Avagy: 2010 – a Bodor Péter Művelődési Egyesületben. Kérésünkre Kovrig Magdolna ny. tanárnő, a Bodor Péter Művelődési Egyesület elnöke, az Erdőszentgyörgyi Figyelő című kiadvány főszerkesztője, a város művelődési életének egyik fő szervezője, a színjátszók helyi mentora vázolja fel az elmúlt esztendő fontosabb eseményeit Erdőszentgyörgyön.
– A 2010-ben érzékelhető mindenféle válságok a művelődési életben is éreztették hatásukat. Az emberek kevesebbet tudtak áldozni a művelődésre, nehezebb volt közönséget toborozni a rendezvényekre. Egyesületünk a szerényebb lehetőségek ellenére sem mondott le fő feladatáról, próbálkozott a korábbi évek színvonalán munkálkodni a magyar közművelődés érdekében. A programok megtervezése mellett meg kellett teremteni a rendezvények anyagi hátterét. Az év első néhány hónapja pályázatok felkutatásával és megírásával telt el. Mintegy 12 pályázatot készítettünk, és ezek nagy többsége sikeresnek bizonyult, jóllehet nem kaptuk meg az igényelt – és szükséges – összegeket teljes egészében, de a sok pályázatból lassanként összejött annyi, hogy a legfontosabb, már hagyományosnak tekinthető tevékenységeinket megvalósíthassuk. Az elmúlt évben támogatóink voltak: Erdőszentgyörgy Városi Tanácsa, a Maros Megyei Tanács, a Hagyományos Kultúra és Művészeti Oktatás Maros Megyei Központja, az Europe Direct Központ, a Communitas Alapítvány, az Euro-Trans Alapítvány, illetve a magyarországi Nemzeti Kulturális Alap, a Corvinus Zrt, a Szülőföld Alap. Nem feledkezhetünk meg a bennünket támogató lakosok 2%-os adófelajánlásairól és adományairól sem. Külön ki kell emelnem a celldömölki Soltis Lajos Színházat, amely nemcsak a pályázataink magyarországi pénzügyi lebonyolítójának szerepét vállalta magára, de minden évben, így 2010-ben is, egyik turnéjának teljes bevételét egyesületünknek ajánlotta fel. Minden támogatónknak köszönjük a segítséget, amellyel lehetőséget teremtett arra, hogy a lakosság számára kulturális rendezvényeink elérhetők legyenek. A támogatásoknak köszönhetően rendezvényeink döntő többsége ingyenes volt és mindenki számára nyitott.
Most pedig idézzük fel néhány mondatban az egyesület fontosabb, 2010-es rendezvényeit. Az esztendő a magyar kultúra napjának (január 22.) megemlékezésével indult. Hagyománnyá vált, hogy ezen a napon értékeljük a diákok számára meghirdetett fogalmazási és képzőművészeti pályázatot. Ebben az évben a népművészet volt a téma: Vadrózsák friss hajtásai címmel érkezett be mintegy 100 pályamunka. Február 24-én vendégünk volt a Súrlott Grádics Irodalmi Kör, valamint a Cantuale férfikórus. Februárban került sor a hagyományos farsangi bálra is, amelyet egyesületünk a helyi RMDSZ-szel közösen szervezett. Február 15-én az iskola dokumentációs központjában Székely Ferenc szervezésében Molnár Dénes ex libriseiből láthattak kiállítást az érdeklődők. A farsangot a Százfonat néptánccsoport nagy sikerű, hagyományőrző farsangbúcsúztatója zárta, szervezője Ambrus Emese. Március 8-án a Caritas idősek klubjában nőnapi műsort mutatott be a színkörünk ifjúsági csoportja Kovrig Ildikó irányításával. Március központi rendezvénye hagyományosan a 15-i ünnepség. Az ünnepi beszédeket követő műsort az egyesület ifjúsági színjátszó csoportjának előadása nyitotta meg Kovrig Ildikó vezetésével, majd Ambrus Emesének a nemzeti ünnepet méltató, nagyszabású verses, zenés, táncos összeállítása zárta. Március 27-én az iskolával közösen rendeztük meg az Anyám, fekete rózsa elnevezésű nemzetközi versmondó verseny székelyföldi előválogatóját. Az áprilisi tevékenységek a Szent György-napi rendezvények előkészületeinek jegyében zajlottak, amelynek főszereplői 2010-ben a diákok voltak. Májusban egyhetes turnét szerveztünk a celldömölki Soltis Lajos Színháznak. Mesejátékot mutattak be Arany János Rózsa és Ibolya című elbeszélő költeménye alapján, mintegy kilenc környékbeli településen. A celldömölki testvérváros színészei ez alkalommal a turné bevételét egyesületünknek ajánlották fel. Május 17-én láttuk vendégül Zsapka Attila szlovákiai előadóművészt Radnóti Miklósról szóló műsorával. Júniusban az iskola egyik osztályában tapsolhattunk egykori tanítványunk, Pál Hunor nagyváradi színész előadásának. Mifelénk szokatlan műfajjal, a Klamm háborúja című "osztályterem-színházi" előadással ajándékozta meg hallgatóságát. Június végén a Bodor Péter Színkör Magyarországon, Mezőkövesden a Mátyás király tiszteletére rendezett reneszánsz városnapokon vendégszerepelt a Mandragórával. Július végén örömmel gratulálhattunk a színkör egyik legrégebbi tagjának, Márton Emőkének, aki sikeresen felvételizett a marosvásárhelyi Művészeti Egyetem színművészeti karára. Sikere számunkra nemcsak öröm, de bizonyíték is, hogy munkánk nem hiábavaló. Júliust a nyári amatőr színésztábor előkészítése és a Küküllő-expó műsorának szervezése töltötte ki. Augusztus első hetének végén került sor a kiállításra. Erre az alkalomra hívtuk meg a mezőkövesdieket, akik egy vígjátékkal szórakoztatták Erdőszentgyörgy közönségét. Augusztus 8–15. között Kőrispatakon tartottuk a műkedvelő színjátszók nyári táborát. Mintegy 80 színjátszó vett részt az egyhetes szakmai képzésen. A táborozók között a hazaiak mellett ott voltak a celldömölki és mezőkövesdi színjátszók is. Októberben az iskola VIII. osztályosai Bereczki Klára tanárnő vezetésével nagy sikerű szüreti mulatságot szerveztek, felelevenítve a szürettel kapcsolatos néphagyományokat. Októbert a XVIII. amatőr színjátszó-találkozó előkészületei töltötték ki. A színkör ifjúsági csoportja Páskándi Géza Az egér farkincája című darabjának bemutatójára készült Kovrig Ildikó irányításával. November 14–19. között a Soltis Lajos Színház volt a vendégünk. Turnéjuk során Weöres Sándor Csalóka Péter című darabjával 11 előadást tartottak vidékünkön. A turnét követően ők is részt vettek november 19–21. között a Kis- Küküllő menti műkedvelő színjátszók XVIII. találkozóján. A fesztiválon 18 színjátszó csoport mutatkozott be, többségük igen színvonalas előadásokkal. December 9-én a színkör ifjúsági csapata fellépett a szászrégeni III. Kemény János Színjátszó Találkozón. Jelenleg a színkör készül a celldömölki Soltis Lajos Fesztiválra, az ifjúsági csoportot meghívták március végére a Celldömölki Mesefesztiválra. Az említetteken kívül meg kell említenem, hogy az iskola dokumentációs központjában rendszeresen kerítünk sort könyvbemutatókra, Székely Ferenc szervezésében. A népi tánc hagyományainak őrzését és továbbadását, legnagyobb örömünkre, felvállalta a Százfonat Egyesület, amelynek keretében rendszeres néptáncoktatás folyik. De a Bodor Péter Művelődési Egyesület is igyekszik támogatni a hagyományok átadását a táncházmozgalom keretében. 2010-ben a magyarországi Nemzeti Kulturális Alapnál pályáztunk, és 200.000 forintot nyertünk erre a célra. Igyekszünk lehetőségeinkhez mérten támogatni az iskolában az anyanyelven folyó szakoktatást is. Az év végén sikerült a Szülőföld Alapnál 2.500.000 forintos támogatást nyernünk egy ebédlő–kiszolgáló szakterem felszerelésére, amely lehetővé teszi majd, hogy a tanulók jobb körülmények között sajátítsák el a felszolgálás tudományát-gyakorlatát, hogy ezzel is versenyképesebbeké váljanak a hazai munkaerőpiacon.
A felsoroltak mellett tovább szerkesztjük az Erdőszentgyörgyi Figyelő című helyi lapot, amely a Corvinus Zrt. támogatásának köszönhetően az elmúlt évben gazdasági melléklettel bővült. A lap szerkesztői, munkatársai szabadidejükben, önkéntesen és fizetség nélkül vállalják a munkát, ezért gyakran időhiánnyal küszködünk, emiatt jelentkezünk összevont lapszámokkal. A nyomdai költségek előteremtésében segítenek a pályázatok és adományok. A felvázolt tevékenységek korántsem ölelik fel a művelődési élet egészét. Továbbra is léteznek olyan természetű akadályok, amelyek leküzdésére egyesületünk nem vállalkozhat. Várjuk, hogy befejeződjön a Rhédey-kastély felújítása, valamint elkezdődjön a művelődési otthon felújítása, korszerűsítése. Akkor talán lesz a kultúrához illő, megfelelő helyiség a kiállítások, színházi előadások és egyéb igényesebb művelődési rendezvények számára. Népújság (Marosvásárhely)

Márton-napi vigasságok a Kis- Küküllő mentén
Közösségösszefonó Százfonat Erdőszentgyörgyön
Az Erdőszentgyörgyi Százfonat Szociokulturális Egyesület kezdeményezésére szombaton, november 8-án a Kis-Küküll jobb és bal partján elterül Erdőszentgyörgyön Márton-napi vigasságokat tartottak. A rendezvény életre hívását a helyi Százfonat néptáncegyüttes november hónapi megalakulása is sarkallta.
Amint Ambrus Emese és Róbert, a Százfonat Kulturális Egyesület vezetői elmondták, a Márton-napi vigasságokat hagyományteremtő céllal szervezték meg idén második alkalommal. A megalakulásának hatodik évfordulóját idén ünneplő hetvenhat tagú Százfonat néptánccsoportban óvodásoktól felnőtt ifjakig majd’ minden korosztály megtalálható. Kilencven százalékuk Erdőszentgyörgyi, de a környez településekről is vannak tagjaik, sőt vegyes házasságokban élők is tartoznak közösségükhöz. A környékbeli kézművesek kirakóvásárát a kézművestermékek készítésének bemutatása gazdagította. A kisebbek a művelődési ház előtti asztalokon a lámpáskészítés fortélyait ismerhették meg, majd sötétedés után a Marton László, Br Hunyadi Gyula, Sinkó András által szolgáltatott zeneszó mellett a maguk készítette lámpásokkal díszítették ki a kultúrház környékét. Bözödről szalmafonókat kértek fel kézműves-bemutatóra, valamint fafaragók is jelen voltak a faragászat fortélyainak ismertetésére.
Az esti órákban sorra kerül Ludas Matyi tánceladást a Veres Kálmán által egykor útjára indított Százfonat népi együttes közép- és nagycsoportjának táncosai adták el. Táncoktató Tőkés Lóránt unitárius lelkész és felesége, Tőkés Csilla. Ezt megelőzően az együttes picinyeinek bemutatkozásán szórakozhattak a résztvevők, felkészítjük Ambrus Emese tanítón volt. Az eladás belépti díjából begyűlt összeget az óvoda tornatermének a felszerelésére fordítják.
Az eladást táncházmulatság zárta. Azért döntöttek a táncházmulatsági jelleg mellett, mert, mint jelezték, ahhoz nem nőtték ki eléggé magukat, hogy hagyományos táncházat tarthassanak, ezért olyan páros táncokban gondolkodtak, amelyek között a szülők is megtalálhatják a számukra legmegfelelőbb szórakozási lehetőséget.
Amint az egyesületi elnök elmondta, távlati céljuk a helyi termékek iránti figyelmet felkelteni, és a kézművestermékek mellett egészséges, házi készítésű élelmiszereket is népszerűsíteni, árusítani. Gyümölcstermeszt vidék lévén arra ösztönöznék a helybélieket, hogy nagyobb hangsúlyt helyezzenek a termesztésre és hagyományos, házi készítésű termékeik értékesítésére.
– Ez egy nagyon nagy csoport köré tömörül rendezvény igazi csapatmunkája. A helyi kirakóvásár résztvevői, a kézműves-tevékenységekben részt vevő pedagógusok mellett megemlíteném a szülők Folkfonat elnevezésű hagyományőrző csoportját, akik már több mint egy hónapja készítik a díszleteket, a tombolahúzásra a csomagokat, de minden szülő kivette a részét a szendvicskészítésből, - kínálásból, a mézeskalácslúd-készítésből, amivel a gyerekeket ajándékozzuk meg, a rengeteg elkészít tevékenységből. A gyerekbörze számára a szülők egy csoportja gyerekruhákat és - játékokat gyűjtött és árusított, a begyűlt pénzt pedig felajánlottuk az óvoda tornatermi felszerelésének kibővítésére. A helyi Naplemente idősek klubja kürtőskalácsot készített az esti táncházas mulatságra. Kicsitől nagyig mindenki kivette a részét a táncegyüttes születésnapi mulatságának megszervezésében.
A tombolahúzás fődíját, a Márton- napi libát Gálfalvi Gréta IV. B osztályos tanuló vihette haza.
A rendezvény lebonyolítását anyagilag és erkölcsileg egyaránt támogatta a helyi polgármesteri hivatal és tanács, illetve a Communitás Alapítvány is, de az egyesület vezetősége köszönetet mond mindazon támogatóknak, aki anyagilag és erkölcsileg, fáradságot nem kímélve hozzájárultak a Márton-napi vigasságok megszervezéséhez" – mondta Ambrus Emese helyi tanácsos, a kulturális egyesület elnöke.
Szer Pálosy Piroska
A 100fonat Szociokulturális Egyesületet 2010 február 10-én jegyezték be mint hivatalos szervezet de szociális tevékenységét 2005 októberében kezdte a hátrányos helyzetű gyermekek felzárkóztató programjával, kulturális tevékenységét 2008 novemberében a 100fonat Néptáncegyüttes alakulásával.
Népújság (Marosvásárhely)

Közösségépítő hagyományteremtők
Az Erdőszentgyörgyi Százfonat Néptáncegyüttes egyik életrehívójával, Ambrus Emese tanítónővel az együttes megalakulásának hatodik évfordulójáról, a néptáncegyüttest is működtet egyesület közösségformáló, összetartó szerepéről beszélgettünk.
A néptáncegyüttest működtet Százfonat Szociokulturális Egyesület elnökét, Ambrus Emesét székelyudvarhelyi tanulmányai során ragadta magával a néptánc bűvölete, és mint mesélte, Erdőszentgyörgyön is hasonló jellegű életforma megvalósításában reménykedett. 2008 novemberétől férjével, Ambrus Róberttel sikerült megteremteni azt a hagyományőrző közeget, ami számukra már nem a szórakozásról, hanem a közösség érdekében tett rengeteg szervezőmunkáról szól. Hat éve a Nagykenden és Harasztkeréken is népi táncot oktató Veress Kálmánt, a Maros Művészegyüttes néptáncoktatóját kérték fel az erdőszentgyörgyi tánccsoport megalakítására. A kulturális egyesület elnöke szerint a tömegeket megmozgató Vándorcsizma néptáncfesztivál megálmodója főleg azzal nyerte meg az erdőszentgyörgyi gyerekeket, hogy a helyi művelődési otthonban tapsolhattak a harasztkeréki és kendi gyerekek eladásának, ami valósággal elbűvölte őket.
A százfonatosok létszáma szülőkkel együtt meghaladja a százat, elnevezése mégsem a mennyiségre való törekvést jelöli. Hajfonatként is értelmezhet, bár sokkal inkább a saját közegük összefonódását, az együvé tartozást szorgalmazzák – mondta beszélgetőpartnerünk a Márton-napi hagyományteremtő ünnepségükön.
Tavaly tavasszal a helybéli táncosokat oktató koreográfus baleset miatt kényszerszünetre kárhoztatott. A Szent György-napi ünnepségre készülő együttes koreográfus nélkül maradt, és az akkor áthelyezett unitárius lelkész, Tőkés Lóránt vette át az irányítást, aki teológiai tanulmányai alatt a kolozsvári Ördögtérde néptánccsoport, majd Kissolymosra kihelyezett lelkészként a keresztúri Pipacsok néptánccsoport tagjaként táncolt.
A négy korcsoportos Százfonatnak hetvenhat tagja van óvodásoktól felnőttekig, ami évente változik. Kilencven százalékuk helybéli, de a tagok közül Gyulakutáról, Havadról, Hármasfaluból Vadasdról, Bözödről is járnak a havonta tartott öt táncpróbára. Tőkés Lóránt lelkész a nagyobbakkal foglalkozik, a középcsoportot felesége, Tőkés Csilla oktatja, jómagam a piciket – sorolja Ambrus Emese.
A nyáron közel száz gyereknek szervezett a Százfonat Szociokulturális Egyesület néptánc- és kézművestábort Bözödön az unitárius egyház köré tömörül, kézműves-táborokat szervez bözödi Pro Unitas Egyesülettel karöltve. A táborban a bözödi gyerekek mellett az erdszentgyörgyi néptáncosok és a bajai testvértelepülés diákjainak biztosítottak tartalmas kikapcsolódást. A bözödi iskola infrastruktúrájának kialakítását a polgármesteri hivatal felgyorsította annak érdekében, hogy megfelel táboroztatási feltételeket biztosítsanak a gyerekeknek, a helybéli asszonyok, szülők pedig mindenben segédkeztek. A szülőkből alakult Folkfonat hagyományőrző csoport, valamint a nyugdíjasok Naplemente klubjának tagjai is a helyi rendezvények alkalmával alaposan kiveszik részüket a háttérmunkákból. A megalakulásuk hatodik évfordulóját novemberben, Márton-napján ünneplő Százfonat Néptánc-együttes megálmodói szerencsés helyzetben lévőknek tartják magukat, mert a szülők, az önkormányzat elöljárói, illetve a helybéli vállalkozók egyaránt támogatják törekvéseiket.
Szer Pálosy Piroska
Népújság (Marosvásárhely)

Bemutatták az EMKE marosszéki kitüntettjeit
Baricz Lajos marosszentgyörgyi plébános, költő, Fekete Pál szobrász és egyben székelyvéckei polgármester, Veress Kálmán táncoktató részesült elismerésben az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) által az erdélyi közművelődés napja tiszteletére szervezett ünnepi rendezvényen.
„Nem minden nap adatik meg, hogy köszönetet mondjunk azoknak az embereknek, akik időt, energiát áldozva a közjóért tevékenykednek, akik eddigi életművükkel a közösséget szolgálták” – fogalmazott Kilyén Ilka, az EMKE Maros megyei elnöke, rámutatva, hogy milyen gazdag a szókincsünk az elmarasztalásra, míg a hálát azzal az egy szóval tudjuk kifejezni, hogy „köszönöm”.
Április 12. nyolc éve az erdélyi közművelődés napja, ugyanis 1885-ben Kolozsváron ezen a napon alakult meg az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület, amely az Erdélyi Múzeum Egyesületet követően a második legrégebbi civil szervezet Erdélyben – ismertette a nap jelentőségét Ábrám Zoltán, az EMKE országos alelnöke. Kilyén Ilka elmondta, hosszú volt a lista, amelyet az EMKE Maros megyei szervezete díjazásra az országos egyesület vezetősége elé terjesztett, ugyanis aktív művelődési élet folyik Marosvásárhelyen és Maros megyében, és jelentős azok száma, akik szervezői tevékenységükkel, a közművelődés érdekében tett fáradozásaikkal, eredményeikkel megérdemlik az elismerést.
Baricz Lajos marosszentgyörgyi plébánost laudációját Sófalvi Szabolcs, Marosszentgyörgy polgármestere mondta el. Kifejtette, 26 éve ismeri a pap-költőt, és felsorolta azokat az érdemeit, amiért szeretik, elismerik, tisztelik a községbeliek, római katolikusok, reformátusok, unitáriusok egyaránt, de még az ortodoxok is. Olyan közösségépítő, értékteremtő tevékenységet folytat, amelyre még nem volt példa. A szentgyörgyi plébánián nincs is olyan hét, hogy ne legyen valamilyen művelődési esemény. Baricz Lajos erre azt válaszolta, hogy „dolgunk ebben a világban jónak lenni, és jót cselekedni”.
A következő kitüntetettet, Fekete Pált, Székelyvécke polgármesterét Ábrám Noémi méltatta, felsorolva mindazt, amit az elöljáró tett közösségéért. A korábban a marosvásárhelyi állatkert karbantartójaként dolgozó Fekete Pál 36 évesen kezdett el szobrászkodni, majd szülőfalujának régi, pusztulásra ítélt házait felújítani. A falu polgármesterének választotta 2008-ban, azóta rendezte a falu arculatát, székelykaput állított a bejáratnál, kilátót építtetett a falu fölé, falumúzeumot alapított, megépítette a kálváriát, úgy, hogy a tizennégy stáció tizennégy megmentett bejárati kiskapu, majd egy kápolnával „koronázta” meg az egészet.
Veress Kálmán néptáncoktató több mint ötven néptánccsoport megalapítója, a 25 éve működő Vándorcsizma néptáncfesztivál megálmodója, és létrehozója. Ötletekkel teli, lendületes és fáradhatatlan oktató ma is – hangzott el Ambrus Emese méltatásában.
Az EMKE-rendezvényen fellépett a marosszentgyörgyi Szent Cecília együttes, valamint a Fagyöngy citeraegyüttes.
Antal Erika
Székelyhon.ro

Míves Sarokban Ambrus Emese kerámiáival
Hetente más-más mester tart „nyílt napot” a tervek szerint az Erdélyi Kézmíves Céh kolozsvári főtéri irodájában (Főtér 27. szám). Elsőként Ambrus Emese álomszínű kerámiáit csodálhattuk meg a Filstich–Kemény-ház udvarán megterített asztalon tegnap. Ugyan ezúttal az időhiány miatt a workshop elmaradt, de Molnár Attila, a céh elnöke azt ígéri: alkalmanként műhelymunka is lesz majd. Így a betérők reggel 10-től délután 6-ig nemcsak vásárolhatnak a portékákból, hanem kicsit bele is kóstolhatnak abba, milyen lenne, ha felcsapnának szövőnőnek, fafaragónak, fazekasnak, bőrdíszművesnek. Ambrus Emesével a hűvös széltől védett udvaron, festett székeken üldögélve beszélgettünk a szikrázó napsütésben egy kicsikét színekről, Kerekerdőről, színészetről, filmezésről, vásárokról, fesztiválokról. Hivatalosan is megnyílt tehát a Míves Sarok!
Molnár Attila, az Erdélyi Kézmíves Céh elnöke elmondta, a jelentkezések függvényében nyit majd hetente vagy ritkábban a Míves Sarok, ahova inkább egyedi munkák alkotóit, kiforrott, saját stílussal rendelkezőket szeretnének meghívni. Júniusban egy ólomüvegkészítőt várnak, aki workshopot, műhelymunkát is szervez gyerekeknek. A soron következő Míves Sarok napok részleteit az Erdélyi Kézmíves Céh közösségi oldalán követhetjük. Az első „házigazda” Ambrus Emese kerámiafestő volt.
Korondi rajongó
A családban nem voltak hozzá hasonló érdeklődésűek, de Ambrus Emese már gyermekkorában nagyon szeretett rajzolni, agyagozni, rendszeresen kijárt az udvarhelyi Kerekerdőre, a patakból szedte ki az agyagot. Időnként el kellett őt vinni a közeli Korondra, mert ahogy mondja „körbe kellett rajongjam a vázákat”. Egyenes út vezetett a képzőművészeti iskolába, majd érettségi után ott állt a nagy döntés előtt: képzőművészet vagy színészet? A színház nyert, akkor a kézműveskedés kissé háttérbe szorult, de a rajzolás soha nem kopott ki az életéből. Főiskola után a Kolozsvári Magyar Színházba szerződött, és akkor úgy alakult, hogy volt ideje újra rátalálni a kerámiára. Akkoriban mindent elővett, fát, anyagot, de festett ruhát is, dekorált panzióban ablaküveget.
Mintegy tíz éve történt, hogy munka nélkül maradt, így aztán rákényszerült komolyabban a kerámiával foglalkozni. – Úgy gondoltam, ezzel foglalkozom néhány hónapig, amíg találok munkát. Készítettem néhány darabot, elmentem egy vásárba, ami jobban sikerült, mint számítottam, így aztán egy újabb vásárba, majd egy harmadikba is eljutottam – mondja Emese, akinek vásárok előtt jóval nagyobb erőbedobással kellett dolgoznia. Ha naponta 8 órát dolgozik, csakis több szakaszban, akkor három csésze készül el. Bár a kész terméken nem látszik, egyetlen kerámiacsupron 12-13 réteg festék is van. Izgő-mozgó alkat lévén, félóra után már szünetelnie kell a munkával, sétál egyet, valami mással foglalkozik, aztán visszatér, és folytatja. Motívumai népies ihletésűek, de tulajdonképpen saját képzeletéből születnek. Amikor kerámiára festi egy-egy belső képét, a vásárlók rögtön jelzik, hogy mi tetszik nekik, így aztán a keresettebb színkombinációkat, motívumokat máskor is használja. Alighanem nyughatatlan természete hajtotta, hogy mindenféle technikával kísérletezzen, majd többfélét összedolgozva megteremtse az Ambrus Emeséset. Szenvedélyesen járta a hobbiboltokat új megoldásokat keresve, ha megjelent egy új szerszám, egy jó smirgli, egy jó ecset, neki azonnal kellett. Már látom is lelki szemeim előtt, ahogy keresgél, kipróbál ezt is, azt is, aztán valami egészen más, új és szép teremtődik a keze alatt, milyen jó is annak, aki ilyen tálentummal alkot szépségességeket... És akkor ahogy sorakoznak az asztalon a zöldek, és narancssárgák és melegbarna kerámiák, egyszer csak ott a napsütésben Emese azt mondja, hogy tulajdonképpen három éve nem volt már egyetlen vásárban sem, igazából csak ritkán fest, a Míves Sarokban látható termékeket úgy szedte össze a megmaradtakból. Mert megtalálta őt a film. Évek óta operatőr. És filmrendező.
Agyag, festék és film
Legutóbbi dokumentumfilmje, amelynek forgatókönyvírója, operatőre, vágója, rendezője is egyben, az Európa kis utcája egy színésznőről szól, aki egyéni műsoraival az erdélyi magyar szórványt járja. Az MTVA támogatásával megvalósult film 50 perces változatát a Duna tévé már vetítette, most dolgozik egy hosszabb, filmfesztiválokra alkalmas változaton. Emese arra számít, hogy ez a filmje is bejárja ugyanazt a fesztiválpalettát, mint a Viva Constanţa!, amely egészen jó fogadtatásban részesült. A 80 órányi nyersanyagnak minden pillanatát kívülről tudja már, a rövid, tévés változatot nem volt könnyű megvágni, filmkockákról lemondani. Most úgy érzi, a történet mondanivalója egy 120 perces változatban lenne teljes. A film hosszú lefutású projekt, évekig tart a munka, mire elkészül a végtermék. – A kerámia nagyon hálás, ha elfogy a pénzem, előveszem, és azonnal látványos, amit készítek – mondja Emese. Azért ezt sem lehet éppen úgy csinálni, hogy most hirtelen festene egy csuprot, vázát, és akkor máris nekikezd. Egy-két napig készül rá, körbejárja a terepet, előkészíti a festéket, ecseteket, aztán ha nekifog, egy-két napig dolgozni kell, és a szünetekben nem lehet filmet vágni. Ha közbejön egy filmes munka, akkor a kerámiát bármikor ott lehet hagyni. Legfeljebb kiszárad a festék, megszáradnak az ecsetek. De visszavár.
Kerekes Edit / Szabadság (Kolozsvár)

Tárlat nyílik Berde Mária írónő és Berde Amál festőművész pályaképéről Kolozsváron
Különleges, Berde Mária írónő és Berde Amál festőművész munkásságát bemutató tárlattal nyílik meg Kolozsváron a Református Múzeum időszakos kiállítóterme szombaton a Bocskai (Avram Iancu) tér 13. alatt, 14 órát követően – közölték a szervezők.
A rendezvény a reformáció 500. jubileumát ünneplő kincses városbeli rendezvénysorozat része. A tárlat a művész-testvérpár, R. Berde Mária és Dóczyné Berde Amál pályaképét ábrázolja okmányok és műalkotások, valamint riportok segítségével, és az „isteni ingyen kegyelem” ajándékát hivatott bemutatni.
A szervezők azt írták, a Berde család tagjai az évszázadok során a haza, az egyház, a tudomány és a művészetek terén alkottak maradandót. Nem véletlen, hogy a kálvini tanok közül a legfontosabb a Berde Mária és Amál gondolatvilágában az, hogy a hithű, elvhű élet a kiválasztottság jele. Tehetségük az „isteni ingyen kegyelem" ajándéka, amelynek gyümölcsöztetése kötelesség, nem egyéni érdem, ugyanakkor a kijelölt úton való megtorpanás istenkísértés.
„A reformáció egyik legszebb gyümölcse a protestáns lelkészcsalád. Kató Béla főtiszteletű püspök úr kiemelte annak az 1629-ben minden felekezetre kiterjesztő Bethlen Gábor-féle nemeslevélnek a jelentőségét, amely lehetővé tette, nemesi rangra emelte az erdélyi protestáns (lutheránus, református, unitárius) lelkipásztorok fiú- és lányutódait: »A lelkipásztor az ordináció révén korábban is a nemesség közé számláltatott és privilégiumai kiterjedtek családjára is.« Bethlen intézkedése példátlan volt a korabeli Európában, hiszen – ahogy Tonk Sándor fogalmaz – egy latens értelmiségi réteget tett a rendi jogosultságok birtokosává.
Közülük került ki a kollégiumok diákságának közel harmada, nagyban emelve ezzel az oktatás színvonalát. A nagy fejedelem nemeslevele az erdélyi művelődéstörténet egyik meghatározó elemévé tette a református értelmiségi dinasztiát. Ezek a dinasztiák túlnőtték az egyház határait, a lelkipásztor édesapa fia gyakran orvos, történész vagy matematikus lett" – idézi a közlemény az Erdélyi Református Egyházkerület levéltárosát, Ősz Elődöt.
A kiállításon bemutatott két alkotó jelentőségéről talán elég, ha azt említjük meg, hogy Szabó Magda ezt írja Berde Máriáról, a Baumgarten-díjas, Corvin-koszorús írónőről: „Aki úgy tud írni, mint egy magyar Burns, ne szidja Seherezádét, mert ráhagyta mesemondó képességét.” Berde Amál „gyönyörű színérző tehetségét" Thorma János, legkedvesebb mestere, így figyelmeztette: „Vigyázzon is jól ezen különösen nagy adományára a természetnek, mert mindent megtanulhat a festő, de ezt az egyet nem igen lehet tanulással elsajátítani senkinek, aki nem született ezzel.”
A tárlat Gergelyné Tőkés Erzsébet, a Házsongárd Alapítvány igazgatója kitartó gondoskodása nyomán született meg, és nem jöhetett volna létre az alábbi intézmények támogatása, együttműködése nélkül: Erdélyi Református Egyházkerület, Erdélyi Református Gyűjtőlevéltár, Sapientia EMT Filmművészeti Szak, Székely Nemzeti Múzeum, nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium.
A szervezők köszönetet mondanak a Tőkés és Berde családnak, valamint a leszármazottaknak, akik mind a debreceni, mind a zalaegreszegi, mind az udvarhelyi ágon segítették a kiállítás létrejöttét. A bemutatott mozgóképeket Ambrus Emese operatőr készítette. A kiállítás kurátora Szebeni Zsuzsa színháztörténész, grafikai szerkesztője Szebeni-Szabó Róbert fotográfus. Krónika (Kolozsvár)

Jövő héttől Filmtettfeszt – ötnapos filmaraton Kolozsváron
Pethő Ágnesnek ítélték oda a Sárga Csikó Díjat
Tizenkét erdélyi városban és két vidéki településen – Tordaszentlászlón és Mérán – zajlik jövő héttől a Filmtett Egyesület által szervezett 17. Filmtettfeszt Erdélyi Magyar Filmszemle. A programot több helyszínen közönségtalálkozók, gyerekeknek szóló műhelyek, Kolozsváron szakmai kerekasztalok és egyéb rendezvények tarkítják. A belépés minden vetítésre és kísérőrendezvényre ingyenes. A filmeket román, esetenként angol felirattal vetítik.
Kolozsváron október 4. és 8. között kerül sor a rendezvényre, ez idő alatt a filmkedvelők tíz, 2016-ban illetve 2017-ben bemutatott nagyjátékfilmet – köztük Az állampolgár (r. Vranik Roland), A martfűi rém (r. Sopsits Árpád), a Tiszta szívvel (r. Till Attila), a Kojot (r. Kostyál Márk), a Kút (r. Gigor Attila) és a berlinalén Arany Medve díjjal kitüntetett Testről és lélekről (r. Enyedi Ildikó) –, illetve szintén tíz, nemzetközi fesztiválokon díjazott rövidfilmet – köztük aVulkánsziget (r. Lovrity Anna Katalin), a Láthatatlanul (r. Szentpéteri Áron), a Szép alak (r. Kis Hajni) és A vaddisznó (r. Szederkényi Bella) – tekinthet meg a közönség.
Erdélyi premierként Kolozsváron levetítik a Kincsemet (r. Herendi Gábor), valamint a Rohonyi Gábor, M. Kiss Csaba rendezte Brazilokat.
A hagyományokhoz híven a Filmtettfeszten láthatja először a közönség az idén augusztusban lezajlott 16. Filmtett Workshop filmes alkotótáborban készült kisjáték- és animációs filmeket is.
A fesztivál idén különös figyelmet szentel az erdélyi témájú dokumentumfilmeknek: versenyprogramja, a Filmgalopp keretében hét fiatal erdélyi rendező munkája mérettetik meg, versenyen kívül pedig öt dokumentumfilmet vetítenek.
A Filmtettfeszten lesz például a Kanzoli Wanted című film ősbemutatója: főszereplője azzal a látszólag egyszerű feladattal kel útra, hogy a Hajdu Szabolcs rendezte Délibáb című filmjének forgatására szállítson egy szereplőt a helyszíntől 800 km-re levő Köpecbányáról. Az egyszerűnek tűnő feladat kivitelezése azonban nem várt ellenállásba ütközik, és két nappal a forgatás előtt kezdetét veszi egy sziszifuszi küzdelem a helyi lakosokkal.
Szorosan az erdélyi valósághoz kapcsolódik Nagy Viktor Oszkár Székely derbije – a csíkpálfalvi szekérhajtó versenyről –, Vargyasi Levente Tehenesek című filmje – háromszéki magyar gazdasorsokról és -küzdelmekről –, valamint az Ambrus Emese rendezte Európa kis utcája egy „szabad, székely szórványszínésznőről”, aki egyéni előadásaival járja be a szórványvidékek kultúrházait, iskoláit.
A legkisebbeket a nemrég bemutatott Egy kupac kufli című animációsfilm-sorozat, valamint a Lengemesék várja a szélesvászon elé.
A kolozsvári programok egy része a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemen zajlik, ahol a polgárok és az arisztokraták Erdélyének emlékét amatőr filmtekercseken keresztül elevenítik fel.
További információ és fesztiválprogram: www.filmtettfeszt.ro, feszt@filmtett.ro
Pethő Ágnes kapja a Sárga Csikó Díjat
A 100 éves, első erdélyi magyar játékfilmről, a Sárga csikóról elnevezett életműdíjat 2012-ben alapította a Filmtett Egyesület. Az egyesület a Sárga Csikó Díjjal évente tüntet ki egy-egy olyan személyiséget, aki munkásságával jelentős mértékben segíti vagy segítette a kezdő és a tapasztalt erdélyi filmesek pályájának alakulását.
A díjat idén Pethő Ágnes tanszékvezető, egyetemi tanár kapja.
A csíkszeredai származású Pethő Ágnes magyar-angol szakon végzett a Babeș-Bolyai Tudományegyetemen. Magyar irodalmat és angol nyelvet tanított középiskolában, később a BBTE magyar tanszékén és újságírószakán stilisztikát, filmszemiotikát és filmesztétikát oktatott. 1999-ben doktori címet szerzett Filmstílus – irodalmi stílus. A multimediális szöveg elemzése: intermedialitás és önreflexió a filmben című dolgozatával.
Ő kezdeményezte és vitelezte ki a 2004-ben, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemen indult hiánypótló szak, a Fotóművészet, filmművészet, média létrehozását: ő állította össze a szak általános koncepcióját tartalmazó akkreditációs dossziét és dolgozta ki az oktatás főbb irányvonalait. Oroszlánrészt vállalt az oktatói kör összeállításában is, valamint a szak működésének megfelelő szakkönyvtár és az oktatáshoz nélkülözhetetlen filmtár összegyűjtésében. Nemzetközi színvonalú publikációval, egy általa alapított filmtudományi konferencia 17 kiadásával és egy nemzetközi tudományos folyóirat 13 lapszámával a háta mögött a sapientiás filmszak tanszékvezetője.
A díj átadására a Filmtettfeszt Erdélyi Magyar Filmszemle záróünnepségén, október 8-án kerül sor a kolozsvári Győzelem moziban.
Szabadság (Kolozsvár)

Kiállítás a protestáns lelkészcsalád két erdélyi nagyasszonyáról
Isteni kegyelem ajándéka: Berde Mária és Berde Amál
Berde Mária és Berde Amál – két lány, két nő, két asszony. Az egyik könyvekkel, a másik festménnyekkel gazdagította az erdélyi, illetve az egyetemes magyar kultúrát. Két testvér, református teológus, lelkész lányai, akiknek tehetségét sokan „isteni ingyen kegyelem” ajándékának tartanak. Mindketten a kolozsvári Házsongárdi temetőben, egymás mellett nyugszanak. A már-már méltatlanul feledésbe merült írónak-költőnek és festőművésznek állít emléket az életpályájukat bemutató tárlat. Mindemellett figyelmet szentelnek annak a Bethlen-féle nemeslevélnek is, amely nemesi rangra emelte az erdélyi protestáns lelkipásztorok fiú- és lányutódait. Mindez meghatározta Mária és Amál életútját, munkásságát is.
Érdemes betérni s kicsit elidőzni a szombaton, Kolozsváron a reformáció 500 éves évfordulója alkalmából megnyílt Erdélyi Református Múzeum időszakos kiállítótermébe (Bocskai/Avram Iancu tér 13.). Ugyanis az itt látható gazdag anyag (festmények, képek, okmányok, újságcikkek) az erdélyi női irodalom és festészet két úttörőjőnek, R. Berde Máriának és Dóczyné Berde Amálnak az életművébe és munkásságába nyújt nagyon alapos betekintést. Ugyan az idei Kolozsvári Magyar Napok keretében már látható volt egy Berde-kiállítás a Szépművészeti Múzeumban, ezúttal azonban teljesen új szempontból megszervezett, egy-két kivételt leszámítva, teljesen új „felhozatallal” rukkoltak elő a szervezők.
„A reformáció egyik legszebb gyümölcse a protestáns lelkészcsalád , s így kapcsolódik a testvérpárnak, Berde Amália és Berde Mária református papleányoknak, laborfalvi Berde Sándor kackói, majd nagyenyedi lelkész és ónódi Weress Mária gyermekeinek életműve az ünnepléshez” – vélekedett a kiállítás kapcsán Gergely Erzsébet, a Házsongárd Alapítvány igazgatója, aki nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy a Berde-lányok munkássága hosszú évtizedek után ismét reflektorfénybe kerüljön.
A kiváló író-festőművész testvérpár életúja ugyanis a Dés városához közeli Kackóról indult egy református lelkészcsaládból: sajnos, a Kolozs megyei településen jelenleg már csak szórványosan élnek magyarok, alig akad egy-két református hívő, akiket időnként a legközelebbi lelkész felkeres és mond értük egy imát. S bár a templom szépen felújítva, de zárva, míg a parókia romos állapotban, lakatlanul áll, a hozzá tartozó szép kertet és udvart felnőtte a gyom, amit valakik időnként lekaszálnak. Az egykori Berde-parókián a vasárnapi harang már nem kondul, helyette a közvetlen átellenben felépített ortodox temlomban celebrált, kihangosított mise hallatszik át.
Két olyan igazgyöngyöt, két olyan életművet próbáltak meg ismét a a felszínre, a köztudatba hozni, szóban és képekben megcsillantani, akiknek az élete példa, mi több ajándék volt szűkebb s tágabb környezetüknek egyaránt – mondta Gergely Erzsébet. „Isten különös kegyelmének érzem, hogy 32 évig Dóczyné Berde Amáliával, talán az utolsó erdélyi nagyasszonnyal, mély emberi kapcsolatot ápolhattam. Őszinte törekvésem az, hogy őrizzem és felmutassam azt a szellemi hagyatékot, amelyből három évtízeden át meríthettem és református papleányként beálhassak azok sorába, akik ragaszkodnak a megtartó örökséghez, a folyamatossághoz és hálaadással fordulnak kegyelmes Istenük felé” – hangsúlyozta a Házsongárdi Alapítvány igazgatója.
A kiállítás kurátora, Szebeni Zsuzsa színház- és irodalomtörténész szerint a Berde család egy olyan dinasztia, amely az évszázadok során a haza, az egyház, a tudomány és a művészetek terén alkotott maradandót. „Nem véletlen, a kálvini tanok közül a legfontosabb a Berde Mária és Amál gondolatvilágában az, hogy a hit- és elvhű élet a kiválasztottság jele. Tehetségük az „isteni ingyen kegyelem” ajándéka, amelynek gyümölcsöztetése kötelesség, nem egyéni érdem, ugyanakkor a kijelölt úton való megtorpanás istenkísértés” – szögezte le.
Szebeni Zsuzsa emlékeztett arra, hogy a kiállítás szerves folytatása annak az immár húsz éves munkának, amelynek során Bánffy Miklós, Bornemissza Elemérné Szilvássy Carola, Makkai Sándor, Ignácz Rózsa és báró Kemény János pályaképét mutatták be. Mindegyikük esetében megtapasztalhatók az erős református gyökerek, legyenek püspökök, lelkészek, főgondnokok vagy lelkészgyermekek. Ugyanakkor hangsúlyozta, Berde Mária hagyatékát teljes mértékben sértetlenül őrzi a református egyház levéltára, következésképpen ez az egyetlen a helikoni életművek közül, amely hiánytalanul kutatható.
A kiállítás kurrátorától megtudtuk, a Berde-család debreceni leszármazottai átadták a szervezőknek minden tulajdonukban lévő levelet. Ugyanakkor a Székely Nemzeti Múzeumnál található öt festményből hármat (Berde Amál önarcképe, Berde Mária portréja, valamint egy Kalotaszeg-vázlat, amelyen egy idős parasztbácsi a kalapját a templompadra helyezi) sikerült kiállítaniuk.
De ugyanilyen jelentősnek tartja a szakember Berde László nyugalmazott székelyudvarhelyi református lelkésznek, Berde Amál unokaöccsének a felajánlásait is, aki első szóra a rendelkezésükre bocsátotta mind a Dózsa népe című festményt, mind pedig egy egészalakos írógépen dolgozó férfit ábrázoló munkát. A test valójában Berde Amál fia, ifj Dóczy Ferenc világutazó és az ausztráliai Pen Club titkára, aki azonban a kép felvázolása után tragikus körülmények között elhunyt, így az arc már Berde Lászlót formázza.
Továbbá Szőcs Ildikót, a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium igazgatónőjét is köszönet illeti, hiszen irodájából első alkalommal nélkülözi Dóczy Ferencnek, Amália férjének a portréját. Értékes és fontos adalékokat rögzítenek az Ambrus Emese operatőr által készített mozgóképek is, amelynek megvalósulásában a Dóczy család, a Tőkés-lányok, valamint a nagyenyedi kollégium nyújtott segítséget. A kiállítás grafikai szerkesztője, Szebeni-Szabó Róbert fotográfus is nagymértékben hozzájárult a tárlat létrejöttéhez.
Mindemellett figyelmet érdemel Bethlen Gábor fejedelem 1629-ben kiadott nemeslevele is, amely nemesi rangra emelte az erdélyi protestáns (lutheránus, református és unitárius) lelkipásztorok fiú- és lányutódait. A lelkész az ordináció révén korábban is a nemesség közé tartozott, ám a Bethlen-féle intézkedésnek köszönhetően ez a privilégium mostantól kiterjedt a családjára is. Ősz Előd református lelkész, levéltáros tájékoztatása szerint az okmány példátlan volt a korabeli Európában, hiszen egy latens értelmiségi réteget tett a rendi jogosultságok birtokosává, közülük kerülve ki a kollégiumok diákságának közel harmada, nagyban emelve ezzel az oktatás színvonalát. „A nagy fejedelem nemeslevele az erdélyi művelődéstörténet egyik meghatározó elemévé tette a református értelmiségi dinasztiát. Ezek a dinasztiák túlnőtték az egyház határait, a lelkipásztor édesapa fia gyakran orvos, történész vagy matematikus lett” – hívja fel a figyelmet a levéltáros.
A tárlat az Erdélyi Református Egyházkerület, az Erdélyi Református Gyűjtőlevéltár, a Sapientia EMT Filmművészeti Szak, a Székely Nemzeti Múzeum, a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium és a Berde család leszármazottainak köszönhetően jöhetett létre.
A kiállítás szombaton, október 7-én de. 10-13 , illetve du. 16-18 óra között látható Szebeni Zsuzsa vezetésével, október 8-án, vasárnap pedig Gergely Erzsébet fogadja az érdeklődöket 11.30 -14 óra között. Hétköznapokon hétfőtől-péntekig, azaz október 9-13. között tekinthető meg a tárlat, hétfőn, szerdán és pénteken de. 10-13, valamint kedden és csütörtökön du. 16-18 óra között. Kérésre a következő héten is lehetőség nyílik megnézni a kiállítást, érdeklődni lehet Gergely Erzsébetnél a 0741-217210-es telefonszámon. Papp Annamária / Szabadság (Kolozsvár)