Románia továbbra is tojik az emberi jogokra
Jean St'Ay
Az Egyesült Nemzetek Szervezetének jelentéstevője, Philip Alston professzor 10 napos romániai látogatása végén rámutatott arra, hogy...
a bukaresti hatóságok „tagadásban vannak”, amikor a mélyszegénységről és az emberi jogok tiszteletben tartásáról van szó.
A jelentéstevő fő kijelentései:
Számomra kiváltságos alkalom ma itt lenni. Ismertetni fogom egy 2016 júniusában megjelenő jelentés előzetes megállapításait.
A Colectiv klub tragédiája után nehéz időszak köszönt Romániára.
A jelentéstevő a látogatása során számos gondot talált: diszkrimináció, korrupció, mélyszegénység, amelyek nagyon sokakat érintenek, elsősorban a romákat.
A románok 40 százaléka mélyszegénységben él és társadalmi kirekesztés fenyegeti őket.
A közszolgáltatások terén Románia a rangsor végén szerepel.
Románia gazdag ország, ahol az utóbbi 25 évben óriási előrelépések történtek.
A gyermekek 34 százalékát érinti a szegénység, falun pedig még súlyosabb a helyzet.
A jelentéstevő kitért az otthonokban elhelyezett sérült gyermekek helyzetére is. E gyermekek 40 százaléka a szegénység miatt van otthonban.
Joggal feltételezhető lenne, hogy Románia a pénzhiány miatt nem tudja megoldani a szegénység gondját. De pénz van. Ezért az a tény, hogy nem szánnak pénzt a szegénység felszámolására, holott az állam behajtja az adókat, inkább politikai döntést tükröz. Az adócsalás elterjedt dolog, a korrupció pedig nagyfokú. És még azokban az esetekben is, amikor fellépnek a korrupció ellen, az összegek csak kis részét kobozzák el. Ennek van jó oldala is:
itt, ha korrupt vagy, akkor megtarthatod a pénzed,
jegyezte meg ironikusan a jelentéstevő.
Romák: „bűnözők, akik nem akarnak dolgozni, cigányok” – ezekkel a sztereotípiákkal még a közigazgatási hivatalosságok körében is találkozott.
Igaz, hogy a romáknál magasabb a munkanélküliség aránya, igaz, hogy szegényebbek és a gyermekek könnyebben kimaradnak az iskolából, de nem azért, mert nem akarnak dolgozni – ez a DISZKRIMINÁCIÓ, az ELSZIGETELÉS hatása. Bár született egy országos stratégia a romákról, nincs politikai akarat a végrehajtására, egyik minisztérium sem foglalkozott ezzel, nem fordítanak pénzt a megvalósítására. A jelentéstevő a romák kényszer-áttelepítéséről is beszélt, mint amilyen a pataréti eset. „Megdöbbentettek azok a polgárok, akik azt mondták a romáknak, hogy
nincs joguk a városban élni,
sokkolt a mélységes cinizmus, a hatóságok pedig semmit sem tettek.”
A sérült személyekről: A sérült személyekkel való bánásmód terén egyik országnak sincs pozitív múltja. Nehéz folyamat az intézményesítettség lebontása (a kórház, elfekvő típusú intézmények felváltása otthonos, családi jellegű elhelyezésre – a szerk.). Meglátogattam egy sérült elméjűeknek fenntartott központot, itt soha senkinek nem javult az állapota, és soha senkit nem rehabilitáltak. Megkérdeztem az igazgatót, hogy az emberek meghalni jönnek-e ide, és ő igennel válaszolt.
Az állam a szegényekkel bánik a legrosszabbul. Meglátogattam a 10-es számú rendőrőrsöt és elbeszélgettem a MAI (Belügyminisztérium – a szerk.) több hivatalosságával, akik azt mondták, hogy meg akarják szüntetni a visszaéléseket, de meg kell állapítani, hogy az, ahogy dolgoznak, a visszaéléseket segíti elő.
A jelentéstevő bírálta a visszaéléseket elkövető rendőrök elleni feljelentés eljárását, melyet nehézkesnek tartott.
Több mint 3.000 panasz történt a rendőrség visszaélései miatt, ebből 40 került bíróság elé és 4 esetben született elmarasztaló ítélet.
A CNCD (Országos Diszkriminációellenes Tanács – a szerk.) „jó munkát végez”,
a nép ügyvédje (ombudsman) „nagyon rosszul végzi a munkáját”,
míg az Országos Romaügynökség (ANR) semmilyen eredményt nem tud felmutatni.
Az ENSZ szegénységgel kapcsolatos ügyekért és emberi jogokért felelős különleges jelentéstevője 10 napos látogatáson járt Romániában, ahol felmérte a román kormány által a szegénység felszámolása terén végzett tevékenységet, valamint a hatóságok részvételét az emberi jogok tiszteletben tartásában. Philip Alston a romániai romák, a sérült személyek és a gyermekek, a társadalom legsebezhetőbb csoportjainak helyzetét vizsgálta.
Alston professzor kemény előzetes megállapításai az amerikai Külügyminisztérium jelentésében is megjelentek.
foter.ro/cikk

Jövőkép
A címhez oda kell képzelni az idézőjelet, ugyanis a World Vision Románia múlt héten napvilágot látott adatai szerint a romániai gyermekeknek több mint az ötven százaléka él mélyszegénységben, és különösen rossz a helyzet vidéken, ahol ez az arány 74 százalék. Philip Alston, az ENSZ különleges jelentéstevője a múlt év végén kétségbeejtőnek nevezte a falusi gyermekek életét, akik éheznek. Naponta 200 ezer gyermek fekszik le vacsora nélkül. Így, amellett, hogy visszamaradnak a testi fejlődésben, a társadalom peremére szorulnak, felnőttkorban sem tudnak kitörni ebből a környezetből, és mint a mókuskerékben, tehetetlenül ülnek a kilátástalanságban, generációról generációra. A helyzet pedig évről évre romlik: 2012-ben minden tizedik gyerek mondta azt, hogy rendszerint éhesen fekszik le, a World Vision Románia és a kolozsvári Babes-Bolyai Egyetem közös tanulmánya szerint 2014-re ez már minden nyolcadik gyerekre volt érvényes. Ma meg már 2016-ot írunk.
Az Európai Parlament jelentése szerint is Románia "vezet" a szegénységi listán 51 százalékkal, még az utánunk következő Bulgáriában is közel tíz százalékkal kisebb a gyermekszegénységi ráta (42,5%).
A szomorú valóság talán még az aggasztó statisztikai adatokon is túlmutat. A romániai falvakban gyermekek százezrei térnek korgó gyomorral nyugovóra. Ezek nagy része ritkán vagy soha nem lépett túl a falu határán, nem járnak iskolába, a szüleiknek segítenek a mezőgazdasági munkákban és az állattartásban. Ha pedig nem járnak iskolába, nem lépnek ki soha a faluból, nincs ahonnan tudomásuk legyen a nagyvilágról, megmaradnak azon a szinten, amelyen a szüleik, nagyszüleik vannak. Ez pedig azt is jelenti, hogy önhibájukon kívül a társadalom peremére szorulnak.
Vannak, akik tanulnának, de a faluban nincs villany, gyertyafénynél próbálják elkészíteni a házi feladatokat, hajnalban kelnek, hogy esőben, sárban, hóban, szélben, farkasordító hidegben kilométereket gyalogolva eljussanak az iskolába.
Daniela Buzducea, a World Vision Románia igazgatója elmondta: Romániában lépten-nyomon találkozunk olyan vidéki gyermekekkel, akik télen-nyáron nagy távolságokat kell gyalogoljanak az iskoláig. Amikor megérkeznek éhesen, szomjasan, átfagyva, fáradtan, nem képesek órán odafigyelni, és egy idő után abba is hagyják az iskolát. Azt is mondta, hogy ezeket a gyerekeket csak az oktatás-nevelés mentheti meg. Ezáltal tudnak esetleg kilépni a generációkon átnyúló szegénységből. "A társadalom nem engedheti meg tovább, hogy aszegénység miatt csökkenjen a gyermekek esélye a tanuláshoz, később pedig, emberhez méltó felnőtt élethez. A WVR a korai iskolaelhagyás visszaszorításáért harcol különböző nevelési, képességfejlesztési programokkal, de akár anyagi támogatással is" – jelentette ki az igazgató.
Emlékeztetnénk, micsoda politikai csatározást váltott ki az a kormányhatározat, amely 84 lejre "emelte" a gyermeksegélyt, mekkora aggodalommal vitáztak arról, hogy honnan teremtik elő a szükséges pénzalapot, mekkora kiesést eredményez majd a költségvetésben. Az sem titok, milyen keveset áldoz a "haza" oktatásra, egészségügyre. Viszont maguknak játszi könnyedséggel szavaznak meg eurómilliókat, és az sem okoz gondot, hogy az államfő akkora hálószobát építtet magának, amelyikbe egy kisebb falu beleférne, vagy magánrepülővel óhajt furikázni, miközben az ország jövőkép nélküli "jövője" kilométereken gyúrja a sarat, hogy megtanulhassa az egyszeregyet.
Mózes Edith. Népújság (Marosvásárhely)