Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
névmutató
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
intézmény
0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
helyszín
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
Albert Etelka
3 tétel
2010. szeptember 14.
„Hazajöttetek a magyar oktatás temesvári fellegvárába!”
Mintegy ötszáz magyar iskolás gyermek – virágcsokrokat szorongató kisiskolások, nyüzsgő gimnazisták és magabiztos, felnőttes viselkedésű középiskolások –, valamint szülők és pedagógusok gyülekeztek ma reggel az ünnepélyes tanévnyitó alkalmából, a város immár egyetlen I–XII. osztályos magyar iskolájának udvarán.
„A 2010–11-es tanév lényeges változást hoz a teljes temesvári iskolaközösségünk életében – mondta tanévnyitó beszéde során Virginás Tar Judith iskolaigazgató –, a pénzügyi megszorítások következtében az 1-es és a 26-os általános iskola diákjai és pedagógusai ettől a tanévtől a Bartók Béla Líceumba járnak. Változást hoz az új tanév, mert újra 2-2 párhuzamos osztályban tanulnak az elemista és gimnáziumi diákok, újabb értékes, tapasztalt és elkötelezett pedagógusokkal gazdagodik a tanári kar, de változott az iskolai környezet is, megújult az udvar, a sportpálya, az ebédlő, több terembe új bútor került”. Az 1-es és a 26-os iskolából a Bartók Béla Líceumba költöztetett magyar osztályok és pedagógusok nevében Pál Krisztina tanítónő és Albert Etelka matematikatanár szóltak az egybegyűltekhez, búcsúzva a 200 éves hagyománnyal rendelkező gyárvárosi iskolától és a 40 éve létrehozott Váraljai lakótelepi iskolától, amelyeknek kapuja a magyar nyelvű oktatás számára, úgy tűnik, végleg bezárult.
„Rendkívüli ez a tanévnyitó, amelyre a gazdasági válság rányomja a bélyegét, új tanügyi törvényt várunk és új finanszírozási rendszer lépett életbe – mondta évnyitó beszédében Halász Ferenc helyettes főtanfelügyelő –, de számunkra főleg attól rendhagyó ez a tanévkezdet, hogy szeptember 13-tól a magyar oktatás a Bartók Béla Líceum falai közé szorult. 1990 után új óvodai csoportokat hoztunk létre, abban gondolkodtunk, hogyan lehetne a 25-ös iskolát 8 osztályosra felfejleszteni, a megyében bővítettük a iskolahálózatot, a Bartók Líceumot valóságos iskolaközponttá alakítottuk ki. Ebben az időszakban anyagiakban egyértelműen gyarapodtunk, a pedagógusok döntő többsége Temesváron és vidéken is szakképzett tanár. Ma itt állunk mindnyájan ezen az udvaron, gyermekek, pedagógusok és felnőttek, akik ragaszkodunk a magyar nyelvű oktatáshoz. Kezdjük az évet optimistán. Egyesek régi osztályban a régi tanárokkal fognak találkozni, az 1-es és a 26-os iskolából jött diákok és pedagógusok új helyszínnel ismerkednek. Tudom, hogy fáj a lelkük azért az iskoláért, amit otthagytak, nosztalgiáznak, a szülők szívében keserűség van, düh, fogcsikorgatás, mert ott kellett hagyni ezeket az intézményeket. Mindenkinek csak azt tudom mondani, aki átjött az 1-esből és a 26-osból – szép számmal jöttek, és ezt köszönjük nekik –, hogy hazajöttetek a Bartók Béla Líceumba, a magyar oktatás temesvári fellegvárába!”
Név szerint köszöntötték az első osztályosokat Milos Edit és Tamási Emese, illetve Szabó Ferenc tanítók: a lépésről lépésre (step by step) első osztályba 18, a Vuk rókás kitűzőt viselő, „hagyományos” első osztályba 21 gyereket írattak be a szülők. A történelmi egyházak nevében Nt. Fazakas Csaba református esperes és dr. Davor Lucacela józsefvárosi káplán áldotta meg az egybegyűlteket. Tanévköszöntő verseket szavaltak Györfi Krisztina, Szabó Abigél és Franka Noémi, a Ha én rózsa volnék című Bródy János szerzeményt Szabó Dóra énekelte el.
Tíz órától elkezdődött az oktatás a Bartók Béla Líceumban, az iskolával és az iskolás könyvekkel, tanszerekkel ismerkedő első osztályosokat a szülők is elkísérték az osztályokba.
Pataki Zoltán. Nyugati Jelen (Arad)
2012. április 4.
A magyar pedagógus-szövetség jubileumi közgyűlése
A Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének Temes megyei szervezete kedden délután tartotta tisztújító közgyűlését a Bartók Béla Líceum dísztermében. A Temes megyei pedagógusok ez alkalommal a szervezet megalakulásának 20. évfordulóját is megünnepelték.
A jubileumi közgyűlés során a résztvevők megemlékeztek a szervezet húszéves tevékenységéről. Kitüntetésben, díszoklevélben és emlékérmében részesültek azok a pedagógusok, az RMPSZ aktív tagjai és volt iskolaigazgatók, akik az elmúlt húsz esztendőben kiemelkedő szerepet játszottak a Pedagógusok Szövetsége és iskolájuk életében.
A közgyűlés ezután megválasztotta az RMPSZ Temes megyei szervezetének új elnökségét. Halász Ferenc volt RMPSZ-elnököt az országos szervezet partiumi alelnökévé választották, ezért nem vállalt tisztséget az új vezetőségben. A jelenlevők Tasi Ottiliát választották a szervezet elnökévé, projektkoordinátor Erdei Ildikó, ügyvezető elnök Pataki Adél. A Temes megyei RMPSZ-szervezetnek öt alelnöke is van: az óvónőket Rácz Edit, a tanítókat Păştean Erika, a humán szakos tanárokat Magyari Sára, a reál szakos tanárokat Albert Etelka, a vallástanárokat Jakab Ilona képviseli a Pedagógusok Szövetsége vezetőségében.
Pataki Zoltán. Nyugati Jelen (Arad)
2016. július 22.
V. Kengyeltói Katolikus Tábor
Immár ötödik alkalommal szervezte meg július 11–15. között a Temesvár-józsefvárosi plébánia a Katolikus Tábort magyar nyelvű V–VIII. osztályos diákok számára. A tábor hagyományos helyszíne a Krassó-Szörény megyei horvátok lakta kis falucska, Kengyeltó, vagy ahogy a helyiek mondják Ravnik. Az idei tábor témáiról, élményeiről és hangulatról egy segítődiák vall.
„Az elmúlt évek hagyományához híven, idén is csodálatos katolikus táborban volt részük a gimnazista diákoknak. Türelmetlenül várta minden résztvevő ezt a tábort, hiszen tapasztalatból vagy hallomásból tudták, hogy lelkiekben, barátságokban, kapcsolatokban meggazdagodva térhetnek haza.
Kengyeltó a Karas-völgyi hét horvát település egyike, alig 700 lelket számláló falucska, ahol az emberek még őrzik hagyományaikat, nyelvüket és nagyon-nagyon vendégszeretőek. Ebben a barátságos környezetben töltöttünk el egy felejthetetlen és rengeteg élményben gazdag hetet. Számomra ez volt az első alkalom, hogy segítődiákként vehettem részt. A segítődiákok nagyobb osztályos tanulók. Szerepük sokoldalú. A kiscsoportos beszélgetéseket vezetik, a vetélkedőket szervezik, segítenek ott és akkor, ahol és amikor szükség van rájuk.
A gondosan kialakított program lehetőséget nyújtott ara, hogy mindenki a saját tudása, érdeklődési köre szerint érvényesüljön, megtalálja önmagát, közelebb kerüljön Istenhez. A tábor mottója Lukács evangéliumából Péter apostol egyik mondata: „A Te szavadra…” (vö. Lk 5, 6). Ebből bontakoztak ki a napi témák, amelyeket kiscsoportokban is elmélyítettünk. A tartalmilag koncentrikus felépítésű témakör előbb a személyből, önismeret és öntudat fogalmából indult ki. Erre épült a felebaráti, az emberközi kapcsolatok témája, majd a gondolatot Isten felé fordulva teljesítettük ki. A beszélgetések, a játékok, a szabadidős foglalkozások mind-mind arra vezettek rá, hogy odafigyeljünk egymásra, hallgassuk meg egymást, segítsük és tiszteljük egymást, és mindezt Isten legnagyobb dicsőségére tegyük. A napi szentmisében visszatértünk, összefoglaltuk a tanult témákat. Felejthetetlen élmény nyújtottak a csapatépítő játékok, kirándulások, a pancsolás, a számháború.
Ebben az évben más szemszögből tapasztaltam meg a tábori élményeket. Segítődiákként rájöttem, hogy óriási munka az 54 gimnazista összekovácsolása és irányítása. Köszönöm a táborozók nevében Szilvágyi Zsolt pap bácsinak, Albert Etelka, Kis-Pataki Adél, Varga Ildikó és Zsombori Orsolya tanárnőknek a szervezést, Zsombori Norbertnek az énektanulás lehetőségét, Babu néninek pedig a szeretettel elővarázsolt finomságokat. Türelmetlenül várom az augusztusi katolikus tábort, melyet középiskolás diákoknak szerveznek.”
Pál Tímea-Anna
X. osztály, segítődiák
Nyugati Jelen (Arad)