Fehér János, Albert Egon és Bardocz Zoltán egyetemisták három esztendeje saját erejükből kezdték el az Erdővidéki Tudományos Konferencia szervezését, s kitartásuknak köszönhetően azóta is rendszeresen sikerült összefogni a régió fiatal értelmiségét. December 18-án Baróton kilencen mutatták be más-más témakört érintő dolgozataikat. /(hecser): Tudományról ­Erdővidéken. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 19./

Székely Sziget Setétpatakon
Családias hangulat, hagyományőrzés, valamint a nemzeti és a székely öntudat erősítésének jegyében zajlott hétvégén a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) által szervezett második Székely Sziget.
A háromnapos rendezvényen a szervezők színes programokat kínáltak a látogatóknak: az előadások, kerekasztal-beszélgetések mellett volt jurtaállítás, Trabant- és kötélhúzóverseny, borkóstoló, tábortűz. A tavalyi Székely Szigettől eltérően idén koncertek is voltak, pénteken este fellépett az erdővidéki Acousthree együttes, szombaton pedig az anyaországból érkezett Egészséges fejbőr. A rendezvényt Lázár Szilárd, a HVIM erdővidéki tagszervezetének képviselője nyitotta meg, majd a bibarcfalvi Tordai Iluska mutatta be a bútorfestés, agyagozás fortélyait, ismertetve a használt motívum- és szimbólumrendszert. Czellecz Boglárka földrajz szakos tanár Székelyföld borvizeiről tartott előadást. Szombaton nemzeti kerekasztal-beszélgetés zajlott a székely önrendelkezésről.
Albert Egon
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Kisregény a múltról jelennek és jövőnek (Rendhagyó könyvbemutató az Almási barlangnál)
Izgalmas olvasmánnyal, valódi élménnyel lesz gazdagabb, aki kezébe veszi és elolvassa Sütő István Csudálókő című kisregényét, amelyet vasárnap a Vargyas-szorosban található Almási barlangban mutattak be. A baróti Tortoma Könyvkiadó gondozásában megjelent könyvből megismerhetjük a felelevenített legenda főhősét, Csala vezért a maga hús-vér valójában.
A bemutatón a szerző mellett jelen volt a Tortoma Könyvkiadó igazgatója, Demeter László muzeológus, valamint a baróti Elveszett Világ Természetvédelmi Turista és Barlangász Egyesület titkára, Demeter Zoltán is, akik megosztották az egybegyűltekkel a kötettel kapcsolatos gondolataikat, észrevételeiket. „Örülök, és szeretettel fogadtam a hírt, hogy Demeter Zoltán és Sütő István azt fundálták ki közösen, hogy itt, a könyvben is megjelenő események helyszínén legyen ez a könyvbemutató. Fontos megjegyeznünk, hogy ez a barlang – amelyről a könyv is szól –, ez a csodálatos vidéken található barlangrendszer számos alkalommal óvta az emberek életét a vész idején, itt leltek menedéket az almásiak és az erdővidékiek is” – fogalmazott a Tortoma igazgatója, aki a kisregényt érdekes, izgalmas olvasmánynak nevezte, amelyben a szerző a történet szerkesztése közben megtalálta az egészséges egyensúlyt. Sütő rengeteg székely szófordulatot, tájszót, nevet használ, ugyanakkor alapos helyismeretről is tanúbizonyságot ad, emellett pedig egy izgalmas szerelmi kapcsolatot is kibont a történetből – fűzte hozzá.
A szerző a könyv megírásáról, illetve a legenda felelevenítéséről beszélt: „E szorosnak a két oldalán, a Homoród mentén és Erdővidéken úgy növünk fel, hogy a Csala tornya legendáját folyamatosan halljuk, ismerjük. De vajon el tudjuk-e képzelni a hús-vér Csala vezért? Én ezt tettem ebben a kis könyvecskémben, ugyanis meggyőződésem, hogy Csala vezér éppen úgy állt itt a maga idejében, mint most mi, ennyire valóságosan. Megpróbáltam újraéleszteni a legendát, beleszőve a saját családunk, a Vargyason nemrég gyökeret eresztett Sütő család egykori tagjait is. Manapság nem sok történelmi regény születik, nekem sem sikerült azt írni, de nem is ez a lényeg. Remélem, hogy aki elolvassa ezt a kis kötetet, elgondolkozik azon, hogy van-e jogunk erre a sok nyafogásra, depresszióra, mindenféle panaszkodásra, amit folyamatosan kiengedünk magunkból. Hiszen ha négyszáz vagy nyolcszáz évvel ezelőtt élt őseink sokkal nehezebb életkörülmények között helyt tudtak állni, mi mért nem tudnánk ma ugyanazt tenni?”
Demeter Zoltán, az Elveszett Világ egyesület titkára gratulált a szerzőnek és a kiadónak, és arra biztatta Sütő Istvánt, hogy folytassa az írást, hiszen jól áll a kezében a toll. A könyvbemutató végén egyperces csenddel emlékeztek a néhai Dénes István geológus-barlangkutatóra, a Vargyas-szoros őrangyalára, majd koszorút helyeztek el a barlangban 2006-ban állított emléktáblája előtt.
Albert Egon
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A kistérség szolgálatában az Erdővidék hetilap
Pénteken jelenik meg az Erdővidék regionális hetilap ezredik lapszáma – nagy szám ez komolyabb háttérrel rendelkező újság esetében is. Az alig húszezer lelkes tájegységet kiszolgáló kis lap – szó szerint értendő: mérete A4-es, azaz írógépbe is beleférne az a papír, amelyre nyomtatják – munkatársai legjobb tudásuk szerint próbálnak a vállalt feladatnak eleget tenni, amit olvasóközönségük értékel is: hetente átlagosan bő ezerháromszázan vásárolják meg. Erényének mondhatjuk azt is, hogy fennállásának bő tizenkilenc esztendeje óta nem volt rá példa, hogy ne jelent volna meg. Tulajdonosai és szerkesztői ígérik, azért fognak dolgozni, hogy ne csak a fiatal felnőtt-, de az aggastyánkort is megérje a lap.
„Érdekes, sőt, hasznos lehet ismerni, hogy mi a szolgálatos szenzáció a világ, az ország túlsó felén, mi történik a megye más végein – erről továbbra is tudósítanak az eddig is olvasott újságok –, de nem kevésbé fontos tudni, hogy mi a hír a szomszéd községben, avagy két sarokkal odébb. A helybeliek érdeklődésére ez nagyon is számot tarthat. Lapunkban tág teret kívánunk biztosítani mindannak, ami a kisrégió lakóinak életvitelét közvetlenül érinti” – állt az 1997. július 18-án nyomdafestéket látott újság szerkesztőségi ajánlásában. Az első lapszám alig százötven példányban jelent meg, és annyira újdonságnak számított, hogy hónapoknak kellett eltelnie, amíg közönsége ráébredt, nem csak időszakos kiadványról van szó, készítői hosszú távra terveznek, jó lesz, ha pártfogásukba veszik a zsenge lapot, hiszen nekik szól, őket szolgálja. A kezdeti lelkesedés után néhány munkatárs lemorzsolódott, ám az újak közül többen ma is a lap éltetői közé tartoznak: Lőrincz László nyomdász 1998 márciusától, Szász Réka 2000 októberétől és a szerkesztőséget vezető Albert Egon 2008 májusától tagja a kis munkaközösségnek. Albert Egon úgy véli, nem közhelyszerű a jelenlegi munkatársakat és szerkesztőségét a nyomdában, a terjesztésben vagy a keresztrejtvények készítésével önkéntesként évek óta segítő Vajda Györgyöt, Bogyor Erzsébetet, Mihók Margitot, Bedő Beátát és Kádár Csabát nagy családként említeni. „Munka van, mi pedig kevesen, azaz egymásra utaltak vagyunk. De szeretjük a lapunkat, ezért nem panaszkodunk, s mindent elkövetünk, hogy a tíz-tizenkét oldalas újságot hetente eljuttassuk olvasóinkhoz. Örömmel tölt el, ha péntekenként olyan embereket látunk az utcán, akik a kezükben Erdővidéket visznek, vagy éppen az utcasarkon megállva beleolvasnak lapunkba. Hasonlóképpen jó érzéssel tölt el, hogy a hétköznapokban sokan megállítanak, s bizalmukba fogadva elmondják, mi fáj, minek örvendenek, mi is foglalkoztatja őket. Őszintén mondom: ha ezek a visszajelzések nem lennének, talán már mindegyikünk máshol keresné boldogulásának lehetőségét” – mondotta Albert Egon. A lapalapító Antal István (1955–2014) özvegye, Antal Izabella úgy véli, bár az utóbbi időszakban sok minden megváltozott, de akad, ami nem: konokul kitartanak a kezdetekkor megfogalmazottak mellett. „Férjem azért hozta létre az újságot, mert annak a dr. Fábián László ügyvédnek a nyomába akart lépni, akinek neve a múlt század elején egyet jelentett a lapkiadással és az objektív tájékoztatással: úgy érezte, ez a jeles közéleti személyiség által rá testált feladat. A feladatvégzést most én és fiam, Antal István Zoltán vettük át, s azért dolgozunk, hogy ne csak megmaradjon a lap, de a nyomda fejlődjön is. Közel húsz év után is létezünk, ami bizonyítéka annak, igenis szükség van a lapra, szóval a nehézségek ellenére is a megszokott szellemiségben folytatjuk az elkezdett munkát” – nyilatkozta a nyugalmazott tanárnő.
Hecser László
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)