Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
névmutató
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
intézmény
0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
helyszín
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
Alaszu Pál
6 tétel
2003. április 25.
"Aradon, a Megyei Múzeum szépművészeti részlegén Alaszu Pál-emlékkiállítás nyílt. Az aradi festőművész igen korán, 53 éves korában távozott az élők sorából. Hazai és külföldi kollekciókban található számtalan festményt, grafikai munkát, nagy méretű kompozíciót, könyvillusztrációt hagyott az utókorra. Ezekből látható most egy komoly válogatás. /Alaszu Pál-emlékkiállítás a megyei múzeumban. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 25./"
2003. augusztus 19.
"Hangulatos volt aug. 15-én a táborzárás Nagyzerinden. Az egyhetes festőtábor sikeres volt. A helybeli lányok és asszonyok hagyományőrző tánccsoportjának, az Ibolyának két számát, a sárközi Karikázót és a Kalocsa vidéki Szakácsasszonyok táncát vastaps köszöntötte. A nagyzerindi képtár hagyományait elevenítették fel, megemlítve, hogy a mostani tábor alkotói Alaszu Pál szellemi örökösei. Siska-Szabó Hajnalka, a falu szülötte, a tábor lelke nem véletlenül hangsúlyozta a helybeli önzetlen közreműködők nagy számát. /Kiss Károly: Alaszu Pál szellemi örökösei. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 19./"
2003. augusztus 28.
"Megnyílt a III. Kisiratosi Képzőművészeti Tábor. A tábor alapjait a kilencvenes évek közepén Alaszu Pál és Almási Béla vetette meg, akik festménygyűjtő akcióba kezdtek, s az összegyűjtött 45 alkotást Németországban állították ki. A képek eladásából befolyt összeget a képzőművészeti tábor létrehozására fordították. Babócsik László aradi festő minden alkalommal jelen volt a táborban, Toma Diana temesvári grafikus először vesz részt a rendezvényen. /Karácsonyi Zsolt: III. Kisiratosi Képzőművészeti Tábor. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 28./"
2004. március 26.
Arad képzőművészeti életéről már jelennek meg munkák. Tavaly ősszel napvilágot látott az Alaszu Pál-katalógus. Teljes életművet bemutató kritikai monográfia a 2001-ben elhunyt neves aradi szobrászművészről, Vitroel Emilről /Csermő, 1929. júl. 8. – Arad, 2001/ született. Az igényes kivitelezésű, román, angol és magyar nyelvű könyvet Horia Medeleanu aradi művészettörténész írta. Vitroel több mint negyedszázadon át volt az aradi képzőművészek elnöke, külföldön többször, Aradon 45 év alatt egyszer sem rendezett egyéni kiállítást. Pedig alkotásainak java itthon, ligeti műtermében készült, és Aradon és környékén maradt. Emlékének ápolására özvegye létrehozta a Vitroel Emil Alapítványt és -díjat. Ez utóbbival évente egy-egy tehetséges fiatal szobrászt jutalmaznak. A 72 éves korában, közvetlenül az orosházi kiállítása után elhunyt művész szobrai egy hónapig Aradon, a Művészeti Múzeum termében tekinthetők meg. /Puskel Péter: Vitroel Emil-díj a fiatal szobrászoknak. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 26./
2006. augusztus 22.
Bármely település díszére válik, ha ott képzőművészek több-kevesebb időre otthonra találnak, jól érzik ott magukat, alkotóerőt merítenek, s a helység jó hírét magukkal viszik. Ez a gondolat vezérelte a Kisiratoshoz sok szállal kötődő néhai Alaszu Pál festőművészt, amikor 1995-ben alkotótábor szervezését kezdeményezte. Korai halála is közrejátszott a több éves szünetben, de 2002 óta immár megszakítás nélkül összejön a nemzetközi alkotótábor. Az ellátásért helyben hagyott műtárgyak értékesítésével támogatást nyújtanak a helybeli Máltai Háznak, amely idős mozgássérülteknek ad otthont. Az idei tábor vezetője a lökösházai Kiss István volt, aki öt éve megszakítás nélkül eljön ide, és meggyőződéssel vallja: az évek során kialakult itt egy szellemiség. /Kiss Károly: Kisiratosi iskola alakul? = Nyugati Jelen (Arad), aug. 22./
2009. szeptember 7.
Szeptember 11-én zárul a kilencedik kisiratosi nemzetközi alkotótábor. Ezúttal is a Máltai Ház ad otthont a művésznek. Először fordul elő, hogy nem a tábor létrehozója és lelkes támogatója, dr. Almási Béla fogadja és köszönti a vendégeket. A művészet pártolóját idén tavasszal ragadta magával a gyógyíthatatlan kór. Követte barátját, néhai Alaszu Pált, akivel egykor kitalálták a jótékony célú kiállítást, amiből aztán a művésztelep kinőtte magát (az itt készült alkotások azóta is a Máltai Ház javát szolgálják). Az idei tábor bővült más művészeti ágazatokkal: zene és színjátszás is bekerült a kiegészítő programok közé. „A kisiratosi művésztábornak nincs hagyománya a tematikában – mondta Tasi József – művésznevén Tajó – temesvári szobrász, az idei tábor művészeti vezetője. /Pataky Lehel Zsolt: IX. Kisiratosi Alkotótábor. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 7./