Románia még mindig fél? (országzászló-felvonás)
A résztvevők testi épségének megőrzése érdekében a Magyar Polgári Párt képviselői szervezőként nem vállalhatták, hogy a november 15-ei, a sepsiszentgyörgyi Erzsébet parki történelmi kiállítás részét jelentő országzászló-felvonást a karhatalmi szervek akár erőszak árán akadályozzák meg.
Az alakulat sepsiszentgyörgyi szervezetének elnöke, Nagy Gábor Levente ugyanakkor úgy véli, a jogállam megcsúfolása az, ahogyan mind a prefektúra, mind a karhatalmi szervek – ideértve a román titkosszolgálatot is – mindenáron megpróbálták megakadályozni a zászlófelvonást, hazugságoktól és fenyegetésektől sem riadva el.
Valótlan állításokat tartalmaznak a megyei csendőrség, valamint a prefektúra által a rendezvény napján a sepsiszentgyörgyi önkormányzatnak küldött átiratok – jelentett ki Nagy Gábor Levente. Elmondása szerint a csendőrség és a rendőrség képviselői is jelen voltak az engedélykérési egyeztetésen, és jóváhagyásukat adták a kiállításra, melynek részét képezte az akkori magyar országzászló (mely 1944-ig volt használatban) felvonása is.
Az elnök szerint Bedő Zoltán az MPP részéről részletesen ismertette a tudnivalókat a lobogóról – elmondva azt is, hogy nem a magyar állam jelenlegi zászlaja –, a hatóság képviselőinek pedig nem volt kifogásuk az engedély kibocsátása ellen.
Ehhez képest a november 15-én a városházára eljuttatott csendőrségi átiratban az szerepel, hogy sem zászlórúdról, sem lobogóról nem volt szó az engedélykérés során. Nagy Gábor elismerte, hogy a vonatkozó egyeztetésen elhangzottak minden részlete nem került be a tárgyalás jegyzőkönyvébe, viszont a hatósági képviselőket pontosan tájékoztatta párttársuk.
Az elnök felidézte: annak ellenére, hogy az engedélyhez jóváhagyásukat adták, a csendőrség képviselői a helyszínen már arról beszéltek, terroristaként kezelik a szervezőket, amennyiben felvonják a zászlót. A hatósági átirat is egyébként a gyülekezési törvény azon passzusát hozta fel indoklásként, mely a szélsőséges, önkényuralmi jelképekre, valamint a kapcsolódó rendezvények tiltására vonatkozik. „Ez önmagában minket különösebben nem zavart volna, az viszont, hogy fel voltak készülve, hogy bármely eszközzel – így erőszakkal – is megakadályozzák a felvonást, már más megvilágításba helyezte az egészet. Fél órával a kezdés előtt – annak ellenére, hogy reggel óta átiratokkal, fenyegetésekkel bombáztak minket – még úgy véltük, bármi áron felvonjuk az országzászlót, de ez végül a helyszínen megváltozott. Mérlegelnünk kellett” – fogalmazott Nagy Gábor.
Figyelembe vették, hogy a mintegy hat-hétszáz résztvevő között sok a gyerek, idős és a nő, továbbá nagyjából 250 állig felfegyverzett rendőrt és csendőrt vezényeltek ki. Ilyen körülmények között nem vállalhatták, hogy a felvonás erőszakos fellépésbe torkolljon, és ezek az emberek szenvedjenek. Ha egy hétezres vagy hetvenezres tömegről lett volna szó, akkor más lett volna a helyzet – magyarázta. Nagy Gábor szerint egyesek számára gyávaság volt ez a döntés, és egyszerű székely emberként nem állt volna el a felvonástól, de a résztvevők testi épségére gondolva nem vállalhatták a gesztust az előzmények miatt sem.
Ennek kapcsán Nagy Gábor elmondta: a román titkosszolgálat már régebbről tud a kiállítás tervéről, és eldöntötték, hogy mindenáron megakadályozzák. „Odáig elmentek, hogy megkeresték Kulcsár-Terza Józsefet (az RMDSZ színeiben parlamenti mandátumot nyert háromszéki MPP-elnököt) azt ajánlva: mondjanak le a kiállításról, valamint az autonómiastatútumról, és akkor ők megígérik, hogy Vidombákon megépül a reptér” – fogalmazott. Lapunk megkeresésére Kulcsár-Terza József árnyalta ezt az információt. Eszerint egy román parlamenti képviselő kereste meg őt azt ígérve, hogy amennyiben a 2018-as év végéig ő mint honatya tartózkodik bármilyen kezdeményezéstől, az illető segít elindítani a reptér ügyét.
A prefektúra átiratára reflektálva Nagy Gábor Levente elmondta: Sebastian Cucu indoklása – mely szerint a 75 évvel ezelőtti országzászló-felvonás emléke több ezer román civilnek a második bécsi diktátumot követő lemészárlásának ügyével is összefügg – felveti azt a kérdést, hogy a sepsiszentgyörgyieknek nem kellene-e tiltakozniuk a román hadsereg 1944-es bevonulásának felidézése ellen, figyelembe véve a Maniu-gárda által az ártatlan magyarok soraiban elkövetett gyilkosságokat.
Nagy Gábor Levente felelevenítette: a prefektus az átiratokon túl a szervezőkkel személyesen közölte: ne feledjék, hogy a karhatalmi szervek az ő alárendeltségébe tartoznak, és általuk mindent meg fog tenni a zászlófelvonás megakadályozásáért. Úgy vélte, ez a fellépés talán annak is betudható, hogy nem volt biztos benne, nyert ügye lenne, ha a bírósághoz fordul az akció törvényességét illetően. A fenyegetés útját választotta, mivel nem került volna bíróság, amely egy történelmi zászló felvonása miatt elmarasztalta volna a szervezőket – vélekedett az elnök.
Újságírói felvetésre Nagy Gábor Levente azt mondta: tudván, hogy valószínűleg semmilyen következménye nem lenne sem rá, sem a hatóságra nézve, a prefektus inkább vállalta volna a tömeg esetleges szétveretését, semhogy utólag jogi úton megtámadja az egyébként engedélyezett akciót.
A MPP-vezető következtetésként úgy fogalmazott: egy történelmi zászló felvonásának megakadályozása azt mutatja: Románia továbbra is fél attól, hogy elveszíti Erdélyt. Másrészt november 15-én egyértelműen megdőlt az a tévhit, hogy az ország mintaértékű kisebbségpolitikát folytatna. A román jogállam alapja, hogy egyeseknek vannak jogaik, másoknak nincsenek – fogalmazott. Nagy D. István / Háromszék; Erdély.ma

„Beolvadásból jeles” díjat adományozott a Minta Nagykároly polgármesterének
Mint ismeretes, november 18-án a nagykárolyi Ady Endre – Otilia Marchiș-szoborcsoport felavatására került sor, amelyen a magyar zászlók mellett nem jelentek meg a román nemzeti jelképek.
Darius Filip, Szatmár megyei prefektus magyarázatot kért Kovács Jenő, nagykárolyi polgármestertől a román nemzeti jelképek mellőzése miatt, aki ezt követően nyilvánosan bocsánatot kért a nagykárolyi románságtól, és elmondta: „Nem engedhetjük meg magunknak, hogy ilyen eseményre zászlókkal vonuljunk fel. Meg kell tanuljuk, hogy ne provokáljuk egymást. Hogy esne nekünk az, ha március 15-én egy cserkészcsapat román zászlóval állna díszőrséget a Petőfi Sándor-szobor mellett?”
Szervilizmusát az Erdélyi Magyar Néppárt ifjúsági szervezete, a Minta, a néhány éve elindított „Beolvadásból jeles” negatív díjjal honorálta, a mai napon elpostázva a kiállított oklevelet.
„Kovács Jenő bocsánatkérő, fölösleges szervilizmusa felháborító! Polgármesterként ő nem csak városgazda, hanem a nagykárolyi magyar közösség vezetője is. Így példát kell mutatnia a magyar kiállásban és a nemzeti identitás felvállalásában” – hangsúlyozta Tőke Ervin, a Minta elnöke.
A későbbiekben hozzátette: habár korábbiakban a nagykárolyi polgármester „nem hátrálunk meg” szavakkal bíztatta a nagykárolyi magyar lakosságot, a prefektus összeráncolt szemöldöke láttán már másként viszonyult a magyarság kérdéséhez.
„A magyarok itthon vannak Erdélyben, így egy magyar rendezvényen a magyar zászló normalitás, nem pedig provokáció”– mondta Tőke Ervin. Az Erdélyi Magyar Néppárt sajtóirodája; Erdély.ma

Az eddigi legnagyobb magyar tőkével megvalósuló romániai agrárberuházás alapkövét tették le az erdélyi Kerelőszentpálon
Az eddigi legnagyobb magyar tőkével megvalósuló romániai agrárberuházás, egy takarmánykeverő üzem alapkövét tették le szerdán az erdélyi Kerelőszentpálon (Sânpaul).
Az UBM Csoport, East Csoport és Oprea Avicom tulajdonában levő UBM Feed Romania Srl. egy 15 millió euró összértékű beruházás eredményeképpen Románia legnagyobb független takarmánykeverő üzemét hozza létre. Az üzem – a befektetők tájékoztatása szerint – a 30 tonna/órás és 220 000 tonna/éves kapacitásával a régió egyik legnagyobb, és Európa egyik legmodernebb technológiájával rendelkező takarmánygyártó létesítménye lesz.
Az eseményt Magyar Levente, a Külgazdasági és Külügyminisztérium parlamenti államtitkára, és Marcel Floricel Dima, a romániai Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Minisztérium államtitkára is köszöntötte.
Magyar Levente fontosnak tartotta, hogy a magyar befektetők a romániai agráriumot is felfedezték. Megjegyezte: Románia Magyarország második legjelentősebb kereskedelmi partnere, és a magyarországi tőkekihelyezés egyik legfontosabb területe. Azért tartotta fontosnak az agrárium terén történő beruházást, mert a magyar tőke eddig elsősorban a pénzügyi szektorban, gyógyszeriparban, logisztikában, szolgáltató iparban volt jelen Romániában.
Az államtitkár elmondta: az üzem 30 embernek ad munkát, de a környékbeli gazdák százainak nyújt majd megélhetést azáltal, hogy több százezer tonnás mennyiségben vásárolja majd fel a mezőgazdasági terményeket.
Hozzátette, az üzem beszállítói lehetnek többek között azok a mezőségi gazdák, akik az erdélyi gazdaságfejlesztési program keretében jutnak támogatáshoz.
Az államtitkár elmondta: a közép-európai nemzetek Európai összehasonlításban csakis együtt tudnak hosszú távon sikeresek lenni. „Túl kicsik vagyunk ahhoz, hogy egyedül szigetként tudjunk fejlődni. Ha a szomszédaink nem sikeresek, ha nem teszünk egymás sikeréért nap mint nap, akkor a mi sikerünk is kétségbe vonódik” – fogalmazott.
Kijelentette, magyar részről megvan az akarat „a hallatlan potenciállal rendelkező kapcsolatrendszer” fejlesztésére, és minden olyan pillanat, amit politikai vagy ideológiai vitákkal tölt el a két ország kormányzata, „az ígéretes és reményteli közös jövő építésétől” rabol el energiát.
Az esemény végén a médiának nyilatkozva Magyar Levente elmondta: a kerelőszentpáli takarmánykeverő üzem megvalósításához a magyar állam nyújtott tíz éves lejáratú kedvezményes hitelt az Eximbankon keresztül, mely a befektetés 70 százalékát teszi ki.
Marcel Floricel Dima, a mezőgazdasági és vidékfejlesztési miniszter államtitkára bejelentette, hogy a következő évben a román szaktárca olyan fejlesztési programokat indít, amelyek révén a kerelőszentpáli takarmánykeverő üzem felvevőpiaca is bővül. Az államtitkár köszönetet mondott a térségbe irányuló magyar tőkéért.
Péter Ferenc, a Maros megyei önkormányzat elnöke azt hangsúlyozta köszöntésében: ha a gazdaságban lehet jól együttműködni, akkor miért ne lehetne más területeken is.
Simon István, a Marosvásárhelytől húsz kilométerre fekvő Kerelőszentpál polgármestere elmondta: az általa vezetett község mára Maros megye fejlődésének az egyik pólusává vált. A községben mintegy százmillió euró értékű befektetés történt, és közel 3000 ember dolgozik. Hozzátette: az a céljuk, hogy a község területén hozzák létre Maros megye második ipari parkját.
Kerezsi Miklós, az East Csoport vezetője elmondta, 1999-ben jött magyarországi vállalkozóként Erdélybe, és immár hosszabb távon is itt látja a jövőjét. Hozzátette: a takarmánykeverő üzem felépítését a piac építése előzte meg.
Az UBM csoport részéről megszólaló Varga Ákos elmondta: a térség állattenyésztői jelenleg 300-400 kilométerről hozzák azt a takarmánykeveréket, amelynek minden komponense megtalálható a térségben. A szállítási költségek kiiktatása teszi majd lehetővé, hogy a térség állattenyésztői olcsóbban jussanak hozzá a jó minőségű takarmányhoz.
A befektetők azt ígérték, hogy jövő év novemberéig felépítik az UBM Feed Romania Srl. kerelőszentpáli takarmánykeverő üzemét. Gazda Árpád / MTI; Erdély.ma

December 18. lesz Romániában a nemzeti kisebbségek napja
Nemzeti ünnep lesz december 18-a, amelyet a képviselőház keddi döntése értelmében a romániai nemzeti kisebbségek ünnepnapjává nyilvánítanak.
A képviselőház plénuma kedden 279 támogató szavazattal és négy tartózkodással, döntő kamaraként hagyta jóvá azt a törvénytervezetet, amely december 18-át a Romániában élő nemzeti kisebbségek napjává nyilvánítja.
A tervezet értelmében ezen a napon kulturális rendevényeket tartanak, amelyeket a helyi és központi közigazgatási intézmények, illetve civil szervezetek anyagilag és logisztikailag támogathatnak. A közszolgálati televíziónak és rádiónak a témával kapcsolatos műsorokat kell majd a programjába iktatnia – olvasható az elfogadott tervezetben. Agerpres; Erdély.ma

Marosvásárhelyi utcanévtáblák – Legfelsőbb Bíróság: nem diszkrimináció a kétnyelvűség hiánya
A romániai legfelsőbb bíróság jogerős ítéletben érvénytelenítette az Országos Diszkriminációellenes Tanács (CNCD) 2014 júliusában hozott határozatát, amelyben a testület diszkriminációnak ítélte a marosvásárhelyi kétnyelvű utcanévtáblák hiányát, és azt javasolta a város polgármesteri hivatalának, hogy fél éven belül helyezzen ki kétnyelvű utcanévtáblákat.
A polgármesteri hivatalt a magyar közösség nyelvi jogaiért küzdő Civil Elkötelezettség Mozgalom (Cemo) panaszolta be a diszkriminációellenes tanácsnál. A polgármesteri hivatal mind a Cemót, mind a CNCD-t perbe hívta az elmarasztaló határozat megsemmisítését kérve.
Az első fokon eljáró marosvásárhelyi táblabíróság 2015 februárjában a polgármesteri hivatal javára döntött, a másodfokon eljáró legfelsőbb bíróság pedig megerősítette az alapfokon hozott határozatot. A kedden kimondott jogerős ítélet kivonatát szerdán tette közzé honlapján a legfelsőbb bíróság.
A bíróság a CNCD kérésére elhalasztotta az eredetileg november 7-re kitűzött ítélethirdetést, hogy közben a hasonló nagyváradi ügyben kimondott és az ottani városházát kétnyelvű feliratozásra kötelező jogerős ítéletet tanulmányozhassa.
A diszkriminációellenes eljárás és a per során a Cemo és a CNCD a Románia által ratifikált nemzetközi egyezményekre, köztük a kisebbségvédelmi keretegyezményre, a regionális és kisebbségi nyelvek európai chartájára és a román-magyar alapszerződésre hivatkozott, a marosvásárhelyi polgármesteri hivatal és a bíróságok viszont a román közigazgatási törvényt tekintették irányadónak.
Romániában az önkormányzati törvény 2001 óta írja elő a többnyelvű feliratozást azokon a településeken, ahol egy kisebbség aránya meghaladja a 20 százalékot. A törvény azonban csak a településnevek és az intézménynevek többnyelvű kiírásának a kötelezettségét írja elő, az utcanevekről nem rendelkezik.
Románia azonban 2008-ban olyan formában ratifikálta az Európai Kisebbségi és Regionális Nyelvek Chartáját, amelyben vállalta, hogy a hagyományos kisebbségi helyneveket is használja, amelyek mellett – szükség esetén – a hivatalos elnevezéseket is feltünteti. A charta szakértői a 2012-ben készített Románia-jelentésben külön kitértek arra, hogy a helynevek alatt nemcsak a településnevek értendőek. Konkrét példaként említették, hogy nem elégséges az utcák román megnevezése után odaírni a magyar „utca” szót, az utca nevét is ki kell írni a kisebbség nyelvén.
A székelyföldi város magyar lakosságának általános felháborodását váltotta ki 2015 márciusában a polgármesternek alárendelt helyi rendőrség azzal, hogy tetemes bírságot rótt ki a Cemo önkénteseire, akik megelégelvén a kétnyelvű táblát hiányát, maguk kezdtek kétnyelvű utcanévtáblákat kitűzni. Később a bírságokat érvénytelenítette a bíróság. Marosvásárhelyen a kivándorlási hullámot kiváltó 1990-es etnikai konfliktusok után került kisebbségbe a magyarság, mely a 2011-es népszámláláson az összlakosság 43 százalékát tette ki. Gazda Árpád / MTI; Erdély.ma

Leleplezik a névadó szobrát
Néprajzi, főleg népviseletekre összpontosító katalógust jelentetett meg a gyergyószentmiklósi Tarisznyás Márton Múzeum. A névadó születésének kilencvenedik évfordulóján mutatják be, egy országos néprajzi konferencia keretében, ugyanakkor leplezik le Tarisznyás Márton szobrát is.
„Az utóbbi huszonöt évben, noha voltak néprajzi jellegű kutatásaink és egyéb tevékenységeink, az e téren összegyűlt tudást nem nagyon tettük közhírré” – fogalmazott Csergő Tibor múzeumigazgató arra célozva, hogy néprajzi kötet utoljára 1982-ben jelent meg Tarisznyás Márton feljegyzéseiből, és 2006 volt az az esztendő, amikor a múzeumban elkészült a népviseleteket is bemutató, ma is látható kiállítás.
A három, múzeumban dolgozó néprajzos – a magyarországi Abrudbányai-Győri Tamás, illetve a helybéli Borsos Gyöngyi és Szőcs Levente – révén tevődött a hangsúly idén újra a néprajzra, digitalizálták a gyűjteményt, és az ő munkájuk eredménye az új katalógus is /Gyergyói viseletek/ benne a múzeumban fellelhető viseletek leírásával. Noha zömmel a magyar népviseleteket tartalmazza, de – akár a múzeumi gyűjteményből – a kiadványból nem hiányzik a román, csángó, cigány viselet sem.
Több mint katalógus, ismeretterjesztő kiadvány ez – mutatta az igazgató az első példányt, mely formáját tekintve azonos a korábban kiadott Karácsony János-albummal.
A Kriza János Néprajzi Társasággal és a Hargita megyei önkormányzattal közösen szervezett konferencián, november 29–30-án már bárki kézbe veheti ezt a katalógust, ugyanakkor nyílik alkalom minden érdeklődő számára, hogy a néprajzi előadásokat meghallgassa. A vándorkonferenciára a romániai magyar néprajzosok érkeznek Gyergyószentmiklósra, és a tudományos előadások, illetve kötetbemutató mellett még egy eseményre sor kerül: leleplezik Tarisznyás Márton szobrát.
Gyergyószentmiklósról elszármazott személy, Nagy Miklós orvos finanszírozza a múzeum névadójának a szobrát, kivitelezője pedig a szintén Dombóváron élő festő és szobrász, Varga Gábor. Ő az, akinek alkotásait már ismerhetik a szentmiklósiak, hiszen ő készítette az Orbán Balázs-szobrot, illetve a gimnázium épületén a címeres domborművet.
A Tarisznyás Márton születésének 90. évfordulójára készülő szobor egyelőre a múzeum udvarán kap helyet, de az igazgató megjegyezte: ha a városrendezés olyan fázisba ér, amikor köztereinkről már csak a díszek hiányoznak, és méltó helye lesz ott a „múzeum lelkének” is, nem lesz akadálya a helyváltoztatásnak.
A költözködés ideje bizonytalan
Uniós pályázatból kellene felújítani a múzeumot. A hárommillió lej feletti támogatásból valósulna meg a nyílászárók cseréje, az épületgépészet villanyhálózat-cserével, fűtéssel és szigeteléssel, valamint az udvar újrarendezése. Nyár óta tudott, hogy ennek a munkálatnak feltétele az épület kiüresítése, csak még az a kérdés, hogy mikor és hová kell költözni. A részletes tervezésre kiírt közbeszerzési eljáráson senki nem jelentkezett, így a feltételek átszabására és újabb kiírásra kerül sor, utána következik a kivitelezők versenyeztetése és a tényleges munkálat. Csergő Tibor emiatt csak jövő májusig tud rendezvényeket tervezni, hisz nem tudni, mikor kell átadni munkaterületnek az ingatlant.
Egyelőre még az sem világos, a műértékek hol kapnak helyet, tervezik, hogy az adminisztráció a volt tüdőkórház januártól felújításra kerülő helyiségeibe költözik át, a raktárak egy részét is ott alakítják ki. A többiről, további lehetséges raktárhelyiségekről még egyeztetni kell az önkormányzattal. „Merem remélni, hogy jövő nyár elejétől megkezdődik a felújítás, és a késlekedésekkel nem jutunk oda, hogy a projekt megvalósítása megkérdőjeleződjön” – mondta az intézmény igazgatója.
A munkálatok kezdetétől hozzávetőleg egy évre lesz szükség, amíg a múzeumot újra berendezhetik az ingatlanban. Az átmeneti időszakra körvonalazódik egy olyan terv, amely turistaforgalmat jelentene, múzeumi szolgáltatást nyújtana. A Tinka-féle vízimalom mellett, a malomárok és Békény között vásárol meg egy területrészt az önkormányzat. Ha tisztázódik a birtokviszony, akkor a múzeum vízzel hajtott szerkezetek rekonstrukcióit helyezné el ott. A Békényen megmaradt egyetlen malom mellett tehát működő állapotban lenne megtekinthető a vízifűrész, a kártoló, a ványoló és a mosató. „Megvan az elképzelés, hogyan lehetne ott egy busznyi turistát fogadni, a város alszegi részét e téren fejleszteni, az idegenforgalomba bevonni” – fogalmaz Csergő Tibor, de leszögezi: ez az elképzelés, vannak tényezők még, melyek nélkül nem nyílhat meg a nagyközönség előtt a vízzel hajtott szerkezetek múzeumi részlege. Balázs Katalin / Székelyhon.ro

A Csíki Játékszín lelkét irtják ki?
Olyan állások szűntek meg novembertől a Csíki Játékszínnél, amelyek nélkülözhetetlenek a csíkszeredai színtársulat számára. Öröm az ürömben, hogy a munkájukat némileg megkönnyíti, hogy az elbocsátott munkatársak közül ketten – a kellékes és az egyik jelmezkészítő – önkéntesen, tehát ingyen továbbra is a társulatnál dolgoznak. A helyzet azonban nem rózsás.
Parászka Miklóstól, a Csíki Játékszín igazgatójától arról érdeklődtünk, hogy hogyan változott meg a színház élete, a társulat mindennapjai a kulturális intézmények átszervezése nyomán, miután novembertől több munkatársuktól is búcsút kellett venniük.
Lelkileg is megviselte a színház közösségét az átszervezés – kezdte a színházigazgató, aki még a beszélgetés elején kihangsúlyozta, 19 éven át harmonikus és kooperatív viszony létezett a színházfenntartó csíkszeredai önkormányzat és a Csíki Játékszín között, és továbbra is azon vannak, hogy ez a viszony helyreálljon.
A költségvetés fenntartása érdekében az önkormányzat hozott néhány döntést, amelynek következtében a színháznak meg kellett válnia néhány munkatársától, szakemberektől, akiknek feladata nehezen pótolható a társulat számára. „Az intézmény már eleve egy csökkentett személyzettel működött, összevont munkakörökkel” – jegyezte meg.
Brabás Hajnal Székelyhon.ro

Élő falu a Kárhágó alatt
Zsákutcaszerű település a sepsiszéki Szacsva. Legközelebb fekszik a Bodzafordulói-hegyek erdőrengeteg borította központi részéhez, az ezer méter magasságot meghaladó Szeredő-ponkhoz. Itt ered Szeredő kútjából a Szacsva pataka. Kétoldalt erdős hegygerincek követik, lejtők szegélyezte mély völgye vadaskertnek ad helyet. Egy mellékgerinc meredek hegyormán a régmúltról hallgatnak a szacsvai vár kora középkori romjai. Lisznyópatak felől, Vadalma pusztáját érintve, a Kárhágó göröngyös lejtőjén érjük el azt a helyet, ahol hat irányba ágaznak el a mezei utak: itt emelkedik a Templomdomb.
Veszélyben a műemlék templom
Kissé megfeledkezett a történetírás Szacsváról, nevét csak a XVI. század derekán említik, holott a dombot koronázó protestáns templom északi falának vakolata alól a kunokkal verekedő Szent László királyunk tekint le a ma emberére olyan falképről, amely a XIV. században már létezett. A közelmúlt kisebb földingásai azonban éppen elegendőek voltak ahhoz, hogy láthatóvá váljanak az épület nyugatra néző, de későbbi bővítés eredményeként születő részének repedései. Így a templom mentése újból anyagiakat, sürgős beavatkozást igényel, annál is inkább, mert műemlékké teszi az 1791-ben készült falfreskója és a vidék egyik legszebb késő reneszánsz kori kazettás mennyezete.
Szacsva az egerpataki református anyaegyház leányegyháza. Nem csoda, hogy Dezső László Levente lelkipásztor és Gáll Zsigmond szacsvai gondnok minden lehetőt megmozgatott a hozzáértő mentés-javítás pénzbeli fedezetéért, ami messze meghaladja az alig 130 lelket számláló eklézsia anyagi lehetőségeit.
– Az egykori lelkészi lakás egy része összeomlott, a megmaradt két szobát ebben az esztendőben önerőből felújítottuk, bebútoroztuk, hogy legyen, ahol tartani az istentiszteletet – tájékoztatott a gondnok. – A hívek anyagi lehetősége kimerült, a templom tatarozásra vár, a bútorzatot védett helyre raktároztuk, s várjuk a jóakaratot. A paplak kőművesmunkáját Barabás Dénes végezte, s naponta aprómunkásként segített mindenben Tuțuianu Kosztika és Kovács Elemér Roland. Nemrég jöttünk haza a kolozsvári püspökségtől, anyagi segítség felől érdeklődtünk. – Ígéretet kaptunk mindenhol – mondta a beszolgáló fiatal lelkipásztor. – Számíthatunk a megyei és a községi tanács támogatására, felvettük a kapcsolatot a kultuszminisztériummal, ígéretet kaptunk az egyházkerülettől. Számítunk a magyar kormány segítségére, a dokumentációt szeretnénk letenni a Teleki László Alapítványon keresztül a Rómer Flóris Tervhez, de más környékbeli intézmények is jelezték, hogy segítségünkre lesznek.
A művészettörténész szemével
Jánó Mihály művészettörténészt arra kértem, összegezze a szacsvai falfestménnyel kapcsolatos véleményét.
– A templomhajó északi falán föltárt falkép a középkori magyarországi falfestészet sajátos ikonográfiai témája, a Szent László-legenda ún. üldözés jelenetét ábrázolja. A XIV. századi technikával készült falfestménytöredék azt a helyi szóhagyományt látszik megerősíteni, miszerint a mai templom helyén egy korábbi, középkori kápolna állt. A töredék a szent király glóriával övezett koronás fejét őrizte meg a leányrabló, menekülés közben visszanyilazó, föveges kun ábrázolásával együtt. Az eddig feltárt jelenet töredékessége ellenére igen gazdag a részletek és utalások tekintetében, pl. László király glóriája körvonalán kettétörnek a kun nyílvesszői, a két ellenfél, miközben egymással küzd, fölfelé tekint, ugyanarra a pontra, ahol a jórészt elpusztult falfelületen ruharedő alsó foszlányai sejlenek. E részlet a Dubnici krónika szövegére emlékeztet, amelyben a két küzdő hős fölött – László király és seregei védelmére – a Madonna jelenik meg. A Szent László-legenda üldözésjelenetének hasonló ábrázolását a bögözi és a maksai református templom XIV. századi ciklusaiban azonosítottuk. Ez a legendaváltozat feltételezhetően egy olyan történelmi eseménnyel hozható kapcsolatba, amely a székelyek és a tatárok 1340-es évekbeli gyakori küzdelmei során vált ismert hagyománnyá. 2004-ben a hajó déli oldalán és az északi oldal lábazati részén újabb falképtöredékek kerültek napvilágra, ezek festéstechnikája, szín- és formavilága megegyezik az északi falon látható, XIV. századi Szent László-legenda sajátosságaival. Feltehetően egy külön keretben megfestett Szent Erzsébet-kompozícióról van szó, ami azonban nem ismeretlen Erdélyben.
Múlt mellett az élő szacsvai jelen
Nem kérdés, hogy menteni kell templomunkat, s csak türelem meg kitartás a feltétele, hogy megújuljon. Ha nem is növekedő, de nem is apad a festői helyen fekvő Szacsva lakossága, s lám – ellentétben az elnéptelenedő falvakkal –, óvodája és iskolája is működik még. Igaz ugyan, hogy egykori iskoláját a lepergett évek során nem sikerült tatarozni, romossá vált, s miként Dombora Lehel, Réty község polgármestere elmondta, valószínű, hogy le kell bontani. Egy teljes létszámú I–IV. osztályt tanít itt évek óta Varga Erika tanítónő. A kultúrházban berendezett két osztályteremben megfelelő körülmények között folyik a tanítás. Hét kis óvodás mosolygott ránk, nem törődve a jövő gondjaival: várják a havat, a téli ünnepeket. – Mi mindig közösen szoktunk ünnepelni az iskolával – mondta a tanítónő és Csősz Ildikó óvónő. A vakációban itthon lesznek az V–VIII. osztályosok is, akik a rétyi Antos János-iskolában tanulnak. Rendeztek Márton-napokat, készítettek töklámpást, adventi koszorút állítanak össze, hangos énekléssel megkántálják a falut, és közösen készülnek karácsonyi iskolás műsorral. Biztató, hogy az elmúlt esztendőkhöz képest egyre több hétvégi ház épült fel a legfestőibb falurészeken. Több személygépkocsit is láttunk a zsákutca-faluban, s egy-két „jövevénnyel” beszélgetve az is kiderült, ha megkezdik a templom tatarozási munkálatait, őreájuk is számíthat az a faluközösség, amely befogadta őket. Nem ritka errefelé a hétvégi bakancsos turista sem, akik a Bodzai-hegyeket választják túrázásra. Viszont szereti ezt a szép és csendes helyet medve koma is.
Bekopogtattunk a sepsiszentgyörgyi Juhos család nyári üdülőházába, ahol a tulajdonos Juhos Csaba vállalkozó és felesége, Juhos Réka fogadott. A gyerekes és unokáknak is örvendő család tájba illő, kényelmes hétvégi házát terjedelmes gyümölcsös övezi, amelynek fái már termőre fordultak.
– A gyümölcsöst édesapámmal, Juhos József Barátoson élő nyugalmazott tanítóval telepítettük 2000-ben – részletezte vendégfogadónk. – A terület egy részét nagyenyedi csemetékkel ültettük be, a többit édesapám telepítette olyan magoncokkal, almákkal, körtefajtákkal és más gyümölcsfélékkel is, amelyeket barátosi kertjében nevelt. Nem igaz, hogy nem szereti a gyümölcsfa ebben a völgyben: gondozni és kezelni kell, meghálálja a munkát. A házigazda pincéjében megtekintettük almás polcait, ahonnan a legszebb pónyik-, batul-, tányéralmák, starkingok, kisasszony- és árpával érő almák mosolyogtak felénk. Terem itt egy pálinkának való leves körtefajta is, melyet papkörtének neveznek. Kellemes családi fészek ez, különösen, amikor megtölti a népes család. A tágas nappaliban távcső is várja az érdeklődő családtagokat, akik tiszta éjszakákon a Szaturnusz holdjait is megláthatják lencséin keresztül. Juhosék mesélték, hogy egy alkalommal gyümölcsösüket a medve koma is meglátogatta, de mert a kerítést azonnal visszaépítették, azóta nem tette tiszteletét.
A pomológus Juhos József tanító urat egy kézszorításra Barátoson mi is felkerestük. Ez év december elején tölti életének 90. esztendejét, amihez a legjobbakat kívánjuk. Sok barátosi egykori iskolás tanulta meg tőle a szemzés-oltás titkait és szerette meg a pomológiát.
Vendégház a bejáratnál
A Szacsvai domb nevet viseli az a vendégház Szacsva bejárati övezetében, mely nem csak a vadászni szerető közönséghez szól. Egy dombtetőn helyezkedik el, ahonnan Háromszék és a környező gyönyörű vidék számos része belátható. Kalauzunk, Kelemen Szilárd, az egység vezetője elmondta, ettől az évtől a vendég- és vadászház a kor minden elvárásának megfelelő, korszerű építmény, amely várja azokat az igényes vendégeket, akik a vad természet ölén, az erdők sűrűjében, a napsütötte, avagy a havas hegyi tisztásokon szándékoznak magas kényelmi szinten eltölteni szabadidejüket, megismerni a környék szépségeit és értékes épített örökségét is. Kellemes hangulatú szobák, kandallók, mesterszakács által készített ételek marasztalják az ide érkezőket, akik a szabad természet ölén nemes-míves élmények birtokába juthatnak – olvastuk a ház többnyelvű bemutatójában. A legkülönbözőbb szállítóeszközökkel járhatják be a környéket, szabadon sétálhatnak, és páratlan élményben lehet részük azoknak, akik a Szacsvai vadaspark állatai, szarvasok, őzek, muflonok, vaddisznók között szabadon sétálhatnak. A sétákat szolgáló terepkocsikat egy olyan jó állapotban levő Land Rover is kiegészíti, amelyet az egykori román államelnök, Nicolae Ceaușescu használt vadászatai alkalmával. Sárkány Árpád az Abies Hunting vezető tulajdonosaként elmondta, hogy készséggel támogatni fogja a kis település műemlék templomának mentő-védő munkálatait is. Dombora Lehelt, Réty község polgármesterét arról kérdeztük, számíthatnak-e a szacsvaiak az új esztendőben valamelyes más előrelépésre-fejlesztésre.
– Bukarestben letettük a 4000 méter hosszú szacsvai bekötőút tervezetét, készül az egerpataki és a szacsvai kultúrház teljes felújítási tervezete is. Kivitelezésükre reményeink szerint 2018-ban számíthatunk. Kisgyörgy Zoltán / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Tőkés László: tiltakozni kell
Az Isten iránti engedelmesség és lelkiismeretünk szava elől nem szabad kitérnünk, hanem hitünk megvallásával és következményeinek vállalásával kell „protestálnunk” a gonosz, az Isten hatalmát megrabló földi hatalmasságok ellen – jelentette ki Tőkés László fideszes európai parlamenti képviselő Brüsszelben tegnap.
Tőkés a magyar reformáció 500. évfordulója tiszteletére az Európai Parlamentben rendezett konferencián hangsúlyozta, a földet fenyegető jelenkori veszélyek és kihívások közepette, az újabb kori hatalmi koncentráció, a tovább élő kommunizmus és az új totális és globális fenyegetettségek, valamint a mostani évszázadban is tovább folytatódó világnézeti, ideológiai, vallási és háborús konfrontációk körülményei között tanulsággal kell visszatekinteni Luther Márton és reformátortársai példájára. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Brassói elismerés Kubik Annának (Nemzetközi Kortárs Dramaturgiai Fesztivál)
Kubik Anna, a debreceni Csokonai Színház művésze nyerte a legjobb színésznőnek ítélt díjat a 28. brassói Nemzetközi Kortárs Dramaturgiai Fesztiválon.
A vasárnap esti díjátadó gálán Kubik Anna nem lehetett jelen, de a szervezők bejelentették: december 8-ra egy debreceni előadásra hívta meg a fesztivál szervezőit, és akkor adják át neki a díjazottaknak járó trófeát. A brassói seregszemlére, amely az eredeti, újszerű dramaturgiájú előadások bemutatására törekszik, a Csokonai Színház Az ajtó című előadása kapott meghívást, amelyben Kubik Anna a különös házvezetőnő, Emerenc alakját kelti életre. A Szabó Magda regényéből készült adaptációt óriási közönségsiker övezte a november 15-én tartott előadáson.
„Minden színház számára fontos a nemzetközi megmérettetés” – idézte Kubik Annát a Csokonai Színház közleménye. A színművész hozzátette: a díjat az egész társulat szakmai elismerésének tekinti, s hangsúlyozta azt is, hogy aki ismeri a pályafutását, az tudja, hogy számára még nagyobb jelentőséggel bír a díj elnyerése. A debreceni Szabó Magda-adaptáció rendezője Naszlady Éva, dramaturgja Adorján Beáta volt. Az előadás főbb szerepeit Kubik Anna, Varga Klári és Vranyecz Artúr alakítja. A november 10-e és 19-e között 28. alkalommal megrendezett seregszemle idén először kapott nemzetközi jelleget. A brassói fesztiválközönség a romániai előadások mellett angol, francia, moldovai és magyarországi produkciókat is láthatott. A legjobb előadásnak járó díjat a chişinăui Mihai Eminescu Színház În ochii tăi fermecători (Az elbűvölő szemeidben) című előadása kapta. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Ahol az iskola közel van a templomhoz...
Szombaton 24 tanintézmény diákjainak részvételével tartottak egyháztörténeti vetélkedőt a marossárpataki Adorjáni Károly Általános Iskolában. Az ismeretek felmérése mellett, a szervezők színes és változatos programról gondoskodtak, hogy az esemény felejthetetlen emlék maradjon a résztvevők számára.
A reggeli gyülekező a marossárpataki iskola információs és dokumentációs termében volt, ahol teával és friss kaláccsal fogadták a tanulókat, pedagógusokat, lelkészeket.
Később a református templomba vonultak át a csoportok, ahol Bíró János pókakeresztúri lelkipásztor, a Görgényi Egyházmegye katekétikai előadója tartott nyitóáhítatot. A vetélkedő főszervezője, Fazakas Imola marossárpataki vallástanár egy igeverssel köszöntötte a vendégeket: „Növekedjetek a kegyelemben és a mi Urunk, üdvözítő Jézus Krisztusunk ismeretében. Övé a dicsőség most és az örökkévalóságban” (2 Pét 3, 18), majd ismertette a vetélkedő mozzanatait.
Hárompróbás megmérettetés
Az iskola épületében megtartott vetélkedő feladatainak megoldására két óra állt rendelkezésre. A csoportok egyháztörténeti tudásának felmérése három részből állt. A zenei résznél a csoportok azt a feladatot kapták, hogy az Erős várunk nékünk az Isten kezdetű zsoltárt elénekeljék. Rend Tamás zenetanár véleménye szerint nagyon sok ügyes, jó hangú tanulót hallottak énekelni, nehéz volt különbséget tenni közöttük az értékelésnél. Az elméleti résznél Luther Márton és Kálvin János reformátorok életével és munkásságával kapcsolatos kérdésekre kellett válaszolniuk a résztvevőknek. „Változatos, sokrétű feladatokat kellett megoldaniuk a tanulóknak: időrendi sorrendbe tenni eseményeket, kiegészíteni mondatokat, megtalálni a kakukktojást és egyebeket. Itt hasznosnak bizonyult a csoportmunka, egymást kiegészítették, segítették a csapatok tagjai” – nyilatkozta Fazakas Imola. A harmadik próba kreatív feladat volt: egy reformációval, református egyházzal kapcsolatos jelmondattal vagy jelképpel díszített reformációs zászlót kellett készítsenek a résztvevők papírból. Ötletes, tartalmas munkák születtek, itt is több csapat kapott maximális pontszámot.
A versenyt követően szeretetvendégségre került sor az iskola sportcsarnokában, a református nőszövetség tagjai ízletes, meleg fánkot hoztak, de szendvicsből és teából is bőven jutott mindenkinek.
A napi program következő mozzanata a történelmi szoborpark meglátogatása volt, ahol Berekméri Edmond pedagógus beszélt a szoborpark megvalósításának, elkészülésének részleteiről, az itt látható alkotásokról, illetve a település nevezetesebb épületeiről, műemlékeiről (Teleki-kasély, Teleki-kripta).
Kézműves-foglalkozás, Sófár-koncert
A délután négy helyi pedagógus irányításával kézműves-foglalkozásokkal kezdődött. Szalvétatechnikával ceruzatartók készültek, illetve irisztechnikával, papírhajtogatással szíveket alkottak a tanulók a kézműves-tevékenységek műhelyében. Ezt követően a Sófár ifjúsági keresztyén zenekar koncertjére került sor a református templomban. A csoportvezető Banga Gáspár Attila (a Szászrégeni Református Egyházközség kántora) érdeklődésünkre elmondta, hogy zenekarukkal 2008-ban kezdték el nem hagyományos stílusú zenével dicsérni Istent. „A sófár a Biblia legrégebbi hangszere, ezért választottuk zenekarunknak ezt a nevet. Erdély számos településén felléptünk már, s külföldön is énekeltünk. Csapatunk tagjai az évek során változtak, ez a harmadik generáció. A mai koncerten Banga Virág Sára, Banga Dávid Krisztián, Silló Beatrix, Banga Dániel Gábor, Nagy Attila, Banga Márta és jómagam zenéltünk, énekeltünk” – mondta a zenekarvezető.
A paniti csapat végzett az élen
Az eredményhirdetést mindenki nagy izgalommal, kíváncsisággal várta. Az értékelőbizottságban lelkészek és tanárok vettek részt. A legtöbb pontot a mezőpaniti Kádár Márton Általános Iskola csapata (Mátyus Evelyn, Kovács Dorottya, Sikó Beáta) gyűjtötte, akiket Nagy Ilona vallástanár készített fel a versenyre. A második helyen a Marosvásárhelyi 7-es Számú Általános Iskola tanulói (Bálint Izabella, Szövérfi Kinga Boglárka, Nagy András) végeztek, akiket Bodó Irén-Edith vallástanár készített fel és kísért el a vetélkedőre. Harmadikok lettek a marosvásárhelyi Dr. Bernády György Általános Iskola diákjai (Barabás Hanga Abigél, Nagy Zsuzsa, Simon Csenge Alexandra, felkészítő tanár Simon Imola). További hét csapat kapott dicséretet, minden résztvevő ajándékot és emléklapot kapott.
A záróáhítaton Stupár Károly helyi református lelkipásztor imádkozott a résztvevőkért.
A versenyről Mózes Sándor marossárpataki iskolaigazgatót is megkérdeztük, aki külön kiemelte a tanulók alapos egyháztörténeti ismereteit. „Isten segedelmével tartalmas napot tudunk magunk mögött, jól megtervezett programsorozattal. Elismerés és köszönet a szervezőbizottságnak, a környékbeli lelkészeknek, a helyi nőszövetségnek, a kisegítő személyzetnek, s gratuláció és dicséret a részt vevő diákoknak, felkészítő tanároknak. Nálunk az iskola közel van a templomhoz, és az önkormányzati épület sincs távol. Szoros együttműködés jellemzi ezeket az intézményeket, érezzük a lelki közelséget, s azt hiszem, ennek köszönhetően minden téren eredményes munkáról beszélhetünk” – nyilatkozta az intézményvezető.
Az egyháztörténeti vetélkedő támogatói az Erdélyi Református Egyházkerület, a Görgényi Egyházmegye, a marossárpataki, tekei és beresztelki egyházközségek, valamint a marossárpataki iskola volt. Berekméri Edmond / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A magyar irodalmat világszerte megismertetni...
Conflux sorozat
A vasárnap délben véget ért 23. Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásáron minden alkalommal – szerencsére – a bőség zavara fogadja a látogatót. Igaz ez a megvásárolható könyvek mennyiségére és sokszínűségére és a kiegészítő rendezvényekre is: a vásár három napja alatt egymást érték a különböző könyvbemutatók, beszélgetések, kiadói bemutatkozások, illetve időhiány miatt több eseményre egy időben került sor, emiatt a több alkalommal is tapasztalt, a szokásosnál kisebb lélekszámú közönség sem játszott elkeserítő jellegű tényezőt, hiszen a mélyen tisztelt figyelme megoszlik, egyszerre több helyen pedig nem lehetünk jelen.
A magyarországi PONT Kiadó szombat délutánra időzítette idei könyvvásáros estjét, amelyen – három szerzőjének részvételével – a kiadó történetének elmúlt évtizedeit, az ezekben az években folyamatosan megjelentett Conflux sorozatot és a legutóbbi, magyarul, illetve idegen nyelveken megjelent köteteket egyaránt ismertették. A Bernády Házban megrendezett eseményen Szávai Géza író, a Pont Kiadó szerkesztője mutatta be a szerzőket: Markó Béla és Fekete Vince költőket, valamint Gáspárik Attilát, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház igazgatóját, aki ezúttal színművészként és szerzőként is jelen volt.
– A PONT Kiadó a saját identitását úgy határozza meg, hogy az újdonságot jelentsen a szerzők és a közönség számára is: budapesti székhelyű kiadó vagyunk, 25 évvel ezelőtt indultunk, és kísérletet tettünk arra, hogy mindvégig szerzőelvűek maradjunk – mondta Szávai Géza. – Két-három olyan kiadó maradt még rajtunk kívül, amelyet nem vásároltak fel a könyvterjesztők. Ezelőtt 20 évvel, amikor elindítottuk a Conflux című sorozatot, a sorozat keretében egyik szerzőnk Leonard Cohenről írt egy CD-méretű könyvecskét, amelynek különböző nyelveken megjelent kiadásaihoz előszót írattunk. A magyar nyelvű fordításhoz Cseh Tamás írt előszót, a Suzanne című világhírű dal szövegét pedig az akkor 19 éves Varró Dániel fordította le és tette magyarul is énekelhetővé. Fontosnak tartottam, hogy a jelen lévő szerzők lássák, milyen környezetben forognak a könyveik, hiszen egészen elképesztő és egyedi a kiadónk elmúlt két és fél évtizedes teljesítménye. Ide tartozik például a Tadao Ando japán sztárépítészről szóló kétnyelvű kötetünk, amelynek a példányai japán könyvtárakban is megtalálhatók. Polcz Alaine egyik kötetét oroszra fordítva adtuk ki, az én egyik regényem is megjelent oroszul. Ez a fordítói kezdeményezés nem véletlenül indult Kelet-Európában, és ide tartozik az is, hogy tizenkét ország kiadói közös projektjének keretében Magyarországon mi szerkesztettünk egy sikeres cigány tematikájú kötetet A romák Európában címmel. Úgy véljük, hogy nem szabad a magyar kultúrát gyarmatosítani, ezért nálunk fontos a kölcsönösség: kiadunk magyar szerzőket más nyelven, és külföldi írók műveit lefordíttatjuk magyarra. Markó Béla verseit például kiadtuk két nyelven, angol fordításban, a diplomácia világában névjegyként adta őket, ugyanakkor Markó Richard Wagner német író magyarra fordított könyvéhez írt előszót. Esszé címen többnyelvű sorozatot is indítottunk, Mészöly esszéit például román nyelvre fordítottuk le, és most készül egy japán és magyar nyelvű kötetünk. Azzal a feltétellel adjuk át a köteteink kiadási jogát egy külföldi kiadónak, hogy a szóban forgó könyvet egy újabb nyelvre kell lefordíttatnia. Szeretünk gyerekkönyveket is kiadni, a Markó Béla egyik kötetét például gyerekek illusztrálják, és az Erdélyi szász népmesék című kiadványunkat is gyerekrajzok színesítik.
A régóta futó Conflux című sorozatunk egy szerzőtől három könyvet vesz be, ezen sorozatban jelent meg a Fekete Vince egyik kötete is. A világ újra című könyve olyan kötet, amely beleilleszkedik a sorozatba, Tokiótól az Egyesült Államokig bármelyik polcra ki lehet tenni. Budapesten Tarján Tamás mutatta be, a kiadó egyik alapszerzője volt. A Gáspárik Attila által írt A színház kiterjedése című kötetet is több nyelven szeretnénk kiadni, a szerző színészként, direktorként is írta a könyvet, és már írja a következő kötetét.
– A színész munkája és alkotóképessége nagy változáson megy keresztül. Eddig azt vártuk el tőle, hogy egy irodalmi mű szolgálatában álljon, minket is úgy tanítottak, hogy eleinte el kell olvasni az elemzéseket például az előadandó versről, bele kell képzelnünk magunkat a szerző szerepébe, hiszen őt is eljátsszuk. Én arra gondolok – és erről próbálok írni az új kötetemben –, hogy a színészi alkotás nagyobb fontosságot kap ennél. A vers az én hangomon szólal meg, soha nem lesz olyan, mint amilyennek a szerző szerette volna. A szerző ott marad a polcon, az unokák olvashatják, de az én művészetemből, a felolvasásomból például semmi sem marad – mondta a kötet kapcsán az est folyamán a Markó Béla és Fekete Vince verseit is felolvasó Gáspárik Attila, végül a Szávai Géza a Szávai Ilona által írt, Az egyke című kötetről szólt: – Érdekes és fontos jelenség az egyke. Olyan köztes terület ez, amelyről alig tudunk valamint, holott itt, a jövőbeni gyerekvállalások kapcsán dől el, hogy merre fordul az emberi történelem. K. Nagy Botond / Népújság (Marosvásárhely)

Mezőségi értékek a budapesti szórványünnepen
A Magyar Szórvány Napját ünnepelték november 15-én az országhatár mindkét oldalán, Budapesten idén a szamosújvári Téka Alapítvány és Magyar Tannyelvű Elméleti Líceum képviselte Mezőség szórványközösségeit. A közmédia e napon kiemelten a határon túli magyarokkal foglalkozott.
A szórványmentés a magyar nemzetpolitika egyik kiemelt célja, ennek jegyében 2017-ben megsokszorozódott a szórványban élőknek nyújtott támogatás: a szórványkollégiumok építése, közösségek, egyházak támogatása, oktatási intézmények fejlesztési forrásainak növelése.
A Magyarság Házában ezen a napon a támogatással létrejött új kollégiumokban iskolákban, gimnáziumokban, tehetségpontokban élő, tanuló, művészeti teljesítményt nyújtó fiatalok és közösségek mutatkoznak be, felmutatva egyúttal a kis településeken élők hagyományainak, összetartó közösségi erejét.
Egész napos – kóstolóval, filmes bemutatkozással egybekötött – összművészeti programot szervezünk – állt a Magyarság Házának közleményében.
Több helyszínen zajlott az ünneplés. A csoport egy részét Potápi Árpád, nemzetpolitikáért felelős államtitkár köszöntötte az Országházban. A Duna Palotában levő Magyarság Házában zajlott a gasztronómiai bemutató, tájjellegű ételek kóstoltatása. A palota előtti sétálóutcában flashmob szerű táncbemutatót is tartottak táncosaink.
A Fókuszban a szórvány című konferencia idei kiemelt vendége Kárpátalja volt, az ukrán anyanyelvi korlátozás okán, bemutatkozott az ottani pedagógusszövetség, illetve a Petőfi program eredményeit is méltatták.
A napot gálaműsor zárta, ahol fellépett a szamosújvári Kaláka néptáncegyüttes és az Ördöngös zenekar is, illetve Balla Péter és Gajdos Krisztina diákok népdalokat énekeltek. A résztvevők láthatták még a dévai Téglás Gábor Iskolaközpont reneszánsz együttesét, marosvásárhelyi szavalókat az Eminescu Líceumból, illetve muravidéki, kárpátaljai, vajdasági, felvidéki és csángó diákok műsorát. Fodor Emőke / Népújság (Marosvásárhely)

Műveltségi vetélkedő: Tételfordítás híján is akad magyar versenyző
Nem biztosítják a tételek románról magyarra fordítását a Kolozs Megyei Üzletasszonyok Egyesülete (AFA) által október 25-e és november 25-e között szervezett általános műveltségi vetélkedőn (CuGeT), néhány kolozsvári magyar tannyelvű iskola tanulói mégis vállalták a megmérettetést, ugyan a verseny hároméves történetében egyetlen magyar csapatnak sem sikerült eljutnia a döntőig.
A versenyt a Kolozs Megyei Tanfelügyelőséggel szervezi az AFA. Az idei verseny döntőjének helyszíne november 25-én, szombaton 11 órától, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) Közgazdaság és Gazdálkodástudományi Kara. A döntőn – ahol a gyerekeknek villámkérdésekre kell válaszolniuk – a szülők, pedagógusok is részt vehetnek.
Mihaela Rus az AFA elnöke elmondta: a harmadszorra megrendezett versenyre évenként 10 ezer fiatal jelentkezik, akik három korosztályban (IX-X. osztály, XI-XII. osztály és 18-25 év közötti korcsoportban) mérik össze tudásukat. A verseny négy szakaszból áll: osztály és iskola szintű, illetve elődöntő és döntő. Míg az első versenyen csak 20 iskola tanulói vettek részt, idén már 31 tanintézetből érkeztek diákok. A kategóriák első díjasai egyenként 2500 lejt, a második díjasok 1500 lejt, míg a harmadik díjasok 1000 lejt kapnak. A döntőbe bekerült 55 tanuló mindegyikét 100 lejjel jutalmazza az AFA. Valentin Cuibus főtanfelügyelő elmondta: örül, hogy a vetélkedő életképesnek bizonyult.
Megtudtuk: a szervező egyesületnek nincs lehetősége arra, hogy a magyar anyanyelvű gyerekeknek lefordítsa a kérdéseket, de ennek ellenére vannak magyar jelentkezők, csak eddig nem sikerült bekerülniük a döntőbe.
A Brassai-líceum XII-es diákja, Szabó Norbert már harmadik alkalommal vett részt a műveltségi vetélkedőn, tavaly még az elődöntőbe is sikerült bejutnia. A kérdéseket jónak találta. Vajnár János Zsolt felkészítő tanár szomorúan mondta el, hogy az idei verseny elődöntőjébe két brassais diák jutott be, de a szervezők nem értesítették őket az elődöntő időpontjáról, ezért a diákok nem tudtak részt venni ezen, és kiestek a versenyből.
A Kolozsvári Református Kollégium XII-es osztályos tanulói, azaz Máté Kincső és Gáll Péter sem először vettek részt ezen a megmérettetésen. – Tavaly és idén is jelentkeztem, mert fel szerettem volna mérni a tudásomat. A kérdések nem voltak nehezek, de megdolgoztatták a versenyzőket. Lehet, jövőre is jelentkezem – nyilatkozta Máté Kincső. Gáll Péter harmadik alkalommal vett részt a versenyen. – Tavaly még az elődöntőbe is bejutottam. Sajnos románul kellett válaszolni, de ez nem jelentett épp akkora gondot – mesélt a tapasztalatokról. Nagy-Hintós Diana / Szabadság (Kolozsvár)

A Kolozsvár Társaságnál mutatkozott be Tar Károly
Családias hangulatú beszélgetés során mutatkozott be Tar Károly író a Kolozsvár Társaság székhelyén hétfőn este. Buchwald Péter az est házigazdája, a Kolozsvár Társaság elnöke az esemény kezdetén elmondta: igaz, hogy a Táncház című verseskötet bemutatójaként hirdették meg a rendezvényt, de jobb lenne, ha a gyermekversekből álló könyv rövid bemutatását követően az író életéről, munkásságáról is beszélne, amely ajánlatot Tar Károly író készségesen elfogadott.
Buchwald Péter bevezetésként röviden vázolta az író pályafutását, hangsúlyozva, egy olyan szerző látogatott el, tért vissza Kolozsvárra, aki Svédországban ismert és aktív, és aki könyvírás mellett az északi országban az újságírásban és szerkesztésben is helytállt, így a svédországi magyar közösségben népszerűségre tett szert.
A Társaság elnöke azt is elmondta, az erdélyi magyar közösség keveset tud Tar Károly munkásságáról, bevallotta, ő is egyetlen alkalommal találkozott vele, Kántor Lajosnak köszönhetően, köteteit is nemrég ismerte meg, amikor szervezni kezdték a könyvbemutatót. Ezért vélte úgy Buchwald, hogy jobb lenne ha a meghirdetett kötetbemutató helyett egy életpályát ismerhetne meg a közönség.
Ehhez Tar Károly csak annyit tett hozzá, hogy míg Svédországban ismerik, közel félszáz kötete jelent meg, nemrég szembesült azzal, hogy ezt a hatalmas munkát az erdélyi magyarság nem ismeri. „Bemutatkozni jöttem” – mondta az író, majd Buchwald Péterrel beszélgetve többek között szó esett a közös, második osztályos focizásokról az iskolaudvaron, arról, hogyan tiltották meg Tar Károlynak a kommunizmusban, hogy publikáljon, de arról is, hogy milyen okból költözött ki 1995-ben Svédországba. Sarány Orsolya / Szabadság (Kolozsvár)

Négynyelvű megyetábla a Szilágyságban
„Négynyelvű üdvözlőtáblát helyezett ki a Szilágy Megyei Tanács november 21-én Szatmár és Máramaros felé vezető megyei utakon” – tájékoztatott Szilágyi Róbert István, a Szilágy Megyei Tanács alelnöke.
Az RMDSZ Szilágy megyei szervezetének ügyvezető elnöke elmondta, régi tervük, hogy ne csak egy, hanem négy nyelven – románul, magyarul, angolul és franciául – üdvözölje a tábla a Szilágy megyébe látogatókat. „A döntésünk meghozatalakor szem előtt tartottuk Szilágy megye kulturális sokszínűségét, a multikulturalitás és a fejlődés elengedhetetlen tényezőjeként tekintünk a táblák kihelyezésére. A tervek szerint idén minden megyei útra kikerülnek az új megyetáblák, továbbá célunk, hogy az elkövetkezendőkben a megyén áthaladó országutakat is négynyelvű táblákkal lássuk el”. Szabadság (Kolozsvár)

Ellenzik a magyar oktatók a marosvásárhelyi orvosi és a Petru Maior-egyetem összevonását
Egyesülne a közeljövőben Marosvásárhely két legnagyobb állami egyeteme, a jelenleg konzorciumot alkotó orvosi és gyógyszerészeti, valamint a Petru Maior nevét viselő intézmény. Az orvosi magyar oktatói a teljes kiszorítottságtól tartanak.
„Eddig jegyben jártunk, most itt az ideje, hogy előkészítsük a házasságot” – jelentette be a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE), valamint a Petru Maior-egyetem kapcsolatának legújabb fejleményét az orvosi egyetem rektora.
Leonard Azamfirei szerint a két egyetem közötti kapcsolat megérett a továbbfejlesztésre; a két évvel ezelőtt életre hívott konzorciumot most az egybeolvadó egyetem váltaná.
Ezt európai trend, számos közös tudományos és kutatási projekt, infrastrukturális és anyagi gyarapodási vágy tenné indokolttá – véli a két intézmény vezetője. A tárgyalások stádiumáról Leonard Azamfirei és Călin Enăchescu is úgy nyilatkozott, jó ütemben haladnak, a közelmúltban a két szenátus is találkozott, és egyeztetett a témáról.
„Az utóbbi időben nagyon sok szó esik az egyetemek minősítéséről és besorolásáról. Azt tapasztaljuk, hogy a mindössze egyetlen szakággal rendelkező intézmények nincsenek, nem lehetnek ott a toplistán.
Az elvárások akkor nőhetnek, ha megfelelő infrastruktúrával, anyagi háttérrel, költségvetéssel rendelkezel. Ehhez pedig egy és nagy egyetem szükségeltetik. A jövőt az egységes marosvásárhelyi egyetem jelenti” – állítja Azamfirei. Călin Enăchescu, a Petru Maior-egyetem rektora szerint is mindkét félnek nyernivalója van a tervezett egybekelésből. „Vannak kötelező lépések, amelyeket nem ugorhatunk át, de remélhetőleg mielőbb az anyakönyvvezető elé állhatunk” – fogalmaz kollégájához hasonlóan metaforikusan a műszaki, bölcsészeti, közgazdasági, közigazgatási és jogi karokkal rendelkező felsőfokú tanintézet vezetője.
Aggódnak a magyar oktatók
A két egyetem közül csak a papíron multikulturális intézményként besorolt orvosi és gyógyszerészeti rendelkezik magyar tagozattal. Mivel a tagozatot házon belül is mostohagyerekként kezelik, nem sok esély mutatkozik arra, hogy a leendő, egyesített egyetem keretében valamelyik félnek szívügye legyen az anyanyelvű oktatás elsorvasztásának megfékezése.
Egy új intézet létrehozása végérvényesen a történelem fiókjába vágná a marosvásárhelyi orvosi egyetem létesítésének eredeti célját.
Mint ismert, az 1945. május 29-ei Hivatalos Közlönyben megjelent törvény a Kolozsvári Magyar Tannyelvű Tudományegyetem megalapítását rendelte el, s ennek keretében az orvosi fakultásét is. Ami valójában az 1944-ig Kolozsváron működő egyetem tevékenységének folytatását jelentette a kiegészülő új oktatói közösség irányításával. Mivel a kincses város egyetemén a román fél szembement a királyi rendelet maradéktalan alkalmazásával, a feszültségek elkerülése érdekében Petru Groza miniszterelnök Marosvásárhelyre, az üresen álló katonai alreáliskola épületébe költöztette a magyar orvosi fakultást, ahol 1946. február 11-én vette kezdetét az oktatás. A román tagozat jóval később, 1962-ben telefonon közvetített pártutasításra, hivatalos dokumentumok nélkül alakult meg.
Az esetleges egyesítéssel kapcsolatban a magyar oktatók néhány mondatos állásfoglalásukban adtak hangot aggályaiknak. A tanárok egyhangúlag kimondták, az egyesülés nem szolgálja az orvosi egyetem érdekét, még kevésbé a magyar tagozatét.
Szabó Béla tagozatvezető a súlyvesztés folyamatának felgyorsulását látja az intézkedésben. Ha létrejönne az Enăchescu és Azamfirei által megálmodott „nagy egyetem”, az orvosi magyar tagozata csak egy lenne a számos alegység között. Szilágyi Tibor, az egyetem volt rektorhelyettese szerint ezenkívül megszakadna az 1945-ben I. Mihály király által létrehozott magyar egyetem jogfolytonossága is. Mint hangsúlyozza, a döntés az orvosi román tagozatának sem kedvezne, hisz semmiféle szakmai ok nem támasztja alá. „Nemcsak felszereltségben, anyagiakban, de publikációkban is jobban állunk, mint a Petru Maior” – állítja. Szilágyi utódja, a tavaly megválasztott Nagy Előd is úgy véli, a két egyetem pénzügyi helyzete és történelmi háttere nem sorolhatja a MOGYE-t és a Petru Maiort azonos súlycsoportba.
Az oktatók mindenekelőtt az etnikai arányok teljes eltolódásától tartanak. Az utóbbi tíz évben a nem is olyan rég még „fele-fele egyetemnek” kikiáltott orvosi vezetősége 28 százalékra szorította vissza a magyar tanárok arányát, a két intézmény egyesítésével ez 15 alá csökkenne.
A részarányok csökkenésével az érdekérvényesítési lehetőségek is zsugorodnak, véli Brassai Attila. Meglátásában az orvosi magyar tagozata nemcsak saját szenátusától nem várhat el szinte semmit, de a Petru Maior oktatóira sem számíthat. „Ne feledjük, arról az erdélyi egyetemről van szó, amely mereven elzárkózott a magyar oktatás bevezetésétől” – figyelmeztet Brassai, akinek nincs tudomása arról, hogy a Petru Maior Románia elit egységei közé tartozna.
„Ha a magyar nyelvű oktatás ellehetetlenítése a legfőbb szempont, akkor a MOGYE-nak nyert ügye van” – jegyzi meg keserű öniróniával. Szucher Ervin / Krónika (Kolozsvár)

Röghöz kötés? Feltételeket szabhatnak az ingyenes helyen tanuló egyetemi hallgatóknak
Az oktatási tárca szerint „a lehetőségekhez mérten” akár be is lehetne vezetni a röghöz kötést, amely alapján a romániai egyetemek ingyenes helyére bejutott diákoknak megadott ideig az országban kellene dolgozniuk.
Nem tartja kizártnak az oktatási minisztérium, hogy a közeljövőben Romániában is alkalmazni fogják a röghöz kötés módszerét, amely alapján az egyetemen ingyenes helyen tanult fiataloknak megadott időt az országban kellene ledolgozniuk, ellenkező esetben vissza kellene fizetniük a taníttatási költségeket.
A szaktárca annak kapcsán bocsátott ki állásfoglalást az ügyben, hogy februárban a Román Akadémia ilyen jellegű törvény alkalmazására tett javaslatot a következő 20 évre vonatkozó országos fejlesztési stratégia részeként – írja a Profit.ro portál. Ugyanakkor Liviu Dragnea, a kormányzó Szociáldemokrata Párt (PSD) elnöke is jelezte: több üzletember panaszkodott neki arról, hogy egyszerűen nem tudnak szakembereket alkalmazni, mert rengeteg frissen végzett fiatal vállal inkább külföldön munkát.
Az akadémia javaslatát egyébként a hallgatói szervezetek „totalitárius” jellegűnek nevezték, és úgy vélték, mindez ellentmond a szabad munkaerő-áramlásra vonatkozó uniós irányelvnek.
Az oktatási minisztérium azonban most írásban reagált az ügyre. A Profit.ro által bemutatott dokumentum szerint a röghöz kötést a 2011-es tanügyi törvény módosításával lehetne megvalósítani. A hatályos jogszabály szerint ahhoz, hogy egy hallgató ingyenes, azaz az állam által finanszírozott helyet foglaljon el valamely egyetemen, nem kell semmilyen kritériumnak eleget tennie, erre tanulmányi eredményei jogosítják fel.
A szaktárca szerint a törvényt úgy lehetne módosítani, hogy az ingyenes helyre bejutott hallgatókkal szerződést íratnának alá, miszerint vállalják, hogy ahány évet az állam kifizetett nekik, legalább annyit kellene ledolgozniuk az országban.
Amennyiben ennek nem tesznek eleget, vissza kellene fizetniük az államnak a költségeket. A minisztérium ugyanakkor nem foglalt egyértelműen állást azzal kapcsolatban, hogy hatékonynak tartaná-e az intézkedés bevezetését, mindössze annyi kommentárt fűztek a témához, hogy „a lehetőségekhez mérten” nem zárják ki a röghöz kötés bevezetéséről szóló vita elindítását.
A munkaerő-elvándorlás leginkább az egészségügyben érezteti hatását, évente több száz orvos dönt úgy, hogy a romániai alacsony fizetések és rossz munkakörülmények miatt inkább külföldön vállal munkát, illetve sokan már az egyetem elvégzése után emigrálnak. Nem véletlen, hogy néhány éve épp az egészségügyben merült fel a röghöz kötés alkalmazásának ötlete.
Nicolae Bănicioiu akkori egészségügyi miniszter 2015 októberében vetette fel, hogy az ország orvosi egyetemeinek ösztöndíjban részesülő hallgatóval szerződést kötne a kormány, amelynek értelmében a fiatalok tanulmányaik, valamint a rezidensi időszak lejártáig nem vállalhatnának külföldön munkát. A terv azonban végül ötlet szintjén maradt csupán. Kőrössy Andrea / Krónika (Kolozsvár)

Időzített spionvadászat
Kisebb szenzációként tálalta a bukaresti sajtó a minap, hogy a hazai igazságszolgáltatás nemkívánatos személlyé nyilvánított egy szerb állampolgárt, aki a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) szerint egy – meg nem nevezett – idegen hatalom számára kémkedett.
A média (fel)izgatottsága nem véletlen, hiszen a titkosszolgálat nem kevesebbet állít a Csetnik Mozgalom nevű szerb félkatonai csoportot vezető Bratislav Zivkovicról, mint hogy titkos dokumentumokat akart megszerezni Romániában, ahol katonai objektumokat igyekezett feltérképezni.
Ez már elegendő adalék ahhoz, hogy az istenadta nép figyelmét elterelje az élelmiszer drágulásáról, a lej árfolyamának törlesztőrészlet-emelkedést maga után vonó zuhanásáról, a kormány adópolitikájának várhatóan kedvezőtlen hatásairól. Még úgy is, hogy a kémhistória körül számtalan kérdőjel éktelenkedik.
Például ugyan miért akar valaki fényképfelvételekkel megörökíteni romániai támaszpontokat, amikor egy kitartó internetes kutakodás alapján gyakorlatilag szinte bármelyik katonai alakulat helyszínét be lehet azonosítani? Arról nem beszélve, hogy vajon miért készít magáról szelfit romániai útjelző tábla tövében egy titkos kémtevékenységre készülő személy, aki aztán a felvételt közszemlére is teszi?
Megjegyezzük, túlságosan számunkra sem rokonszenves a pánszláv mozgalom mindenekfelettiségét fegyverrel hirdető, a kelet-ukrajnai konfliktusban is részt vevő szerb csetnik, ennek ellenére bennünket nem sikerült meggyőznie a SRI-nek arról, hogy eget rengető veszélyt jelent a román nemzetbiztonságra. Sokkal inkább azt tartjuk gyanúsnak, hogy a román hírszerzés rendszerint ilyenkor év végén szokott előállni különböző kém- és terroristatörténetekkel. Ne feledjük, a főügyészség szervezett bűnözés és terrorizmus elleni főosztályával (DIICOT) karöltve a titkosszolgálat 2015 decemberében tartóztatta le a dzsihádista propagandával vádolt craiovai fiatalembert, akit nemrég jogerősen három év négy hónap szabadságvesztésre ítéltek, holott az oltyán diák a bíróság előtt azt vallotta: csak azért állította, hogy kész mártírhalált halni az Iszlám Állam oldalán, hogy felhívja magára elvált szülei figyelmét.
És ugyancsak 2015 végén robbant a székelyföldi terrorváddal kapcsolatos hírszerzési bomba: a SRI által tálalt „bizonyítékok” alapján az ügyészség merényletkísérlettel vádolta meg a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) két székelyföldi vezetőjét, akit alapfokon amúgy már felmentettek a terrorizmus vádja alól. Mi lehet az oka, hogy általában ilyenkor, év végén tűnnek fel a színen a Románia nemzetbiztonságára veszélyes spionok és terroristák? Erős a gyanúnk, hogy mindez a SRI önigazolásával és az intézmény pénzügyi érdekeivel áll összefüggésben. (Megannyi elmélet kelt lábra a rendszerváltás óta arról, hogy a Szekuritáté a marosvásárhelyi pogrom kiprovokálásával mentette át önmagát 1990-ben a demokratikus Romániába.)
Nem lehet véletlen ugyanis, hogy éppen ebben az időszakban készíti elő a kormány a jövő évi költségvetést, márpedig ilyenkor nagyon jól fog egy hírszerző szolgálat számára, ha külföldi kém fülön csípésével képes bizonygatni a törvényhozó és a végrehajtó hatalom, no meg a közvélemény számára a létjogosultságát és a nemzetbiztonság szavatolása terén kifejtett pótolhatatlan tevékenységét. Amihez természetesen még akkor is nagyon sok pénz kell, ha a kémkedéssel és terrorizmussal hírbe hozottakra nehéz rábizonyítani a vádat. Rostás Szabolcs / Krónika (Kolozsvár)

Háromnyelvű iskolaújság jelent meg Kolozsváron
Megjelent a kolozsvári János Zsigmond Unitárius Kollégium új, angol–német–román nyelvű iskolaújságának első száma.
A JZsUK című, nyolcvanoldalas kiadványt Vorzsák Milán angoltanár szerkesztette, tudomása szerint ez az első háromnyelvű iskolaújság az országban. Olyan újságot próbáltunk létrehozni, amelyben a diákok egyrészt a hozzájuk közel álló témákkal foglalkozhatnak, illetve az is fontos, hogy ezekről a saját nyelvezetükön írhatnak.
Másrészt a kiadványt időszakos beszámolónak lehet tekinteni, amelyben a gyerekek az iskolai tevékenységeikről, kirándulásokon szerzett tapasztalataikról mesélnek” – mondta el a Krónika megkeresésére Vorzsák Milán főszerkesztő. Hozzátette, a közel száz, 5–12. osztályos tanuló változatos témákat dolgozott fel, többek között interjút készítettek az intézmény igazgatónőjével, beszámoltak az iskolai kirándulásokról, a diákkórus működéséről, vitakörökről. Az újság művészi tematikával foglalkozó oldalain többen rajztehetségüket mutatták meg, verset, illetve könyvkritikát írtak.
„Azáltal, hogy a gyerekek leírjak a személyes tapasztalataikat az iskolai tevékenységekkel kapcsolatban, diáktársaik is kedvet kaphatnak ahhoz, hogy bekapcsolódjanak a programokba.
A lap készítésébe bevontuk a németes kollegákat, és a romántanárok is jelezték, hogy csatlakoznának a kezdeményezéshez. Nagyon jó ötletnek tartottam a többnyelvű kiadványt, mert az a legfontosabb, hogy elfogadjuk egymást, és minél több nyelven legyen olvasható a közös munkánk” – részletezte az angoltanár.
A nyolcvanoldalas újság tartalmának nagy része angol nyelvű, körülbelül tíz-tíz oldalon szerepel német, illetve román olvasmány.
A szerzők nem ugyanazokat a szövegeket fordították le három nyelvre, hanem különálló szövegek és témák jelennek meg különböző nyelveken.
Mint Vorzsák Milán kifejtette, egy tanévben három példányt szeretnének megjelentetni, az első, október–novemberi lapszámot január–februári, majd május–júniusi kiadás követi. Az intézmény egyébként magyar nyelvű kiadványokat is megjelentet, a Cipó nevű a líceum hagyományos diáklapja, a Zsömle című a gimnazistáknak szól, a Kenyér elnevezésű pedig a szülői hírlap. Bede Laura / Krónika (Kolozsvár)

Ady születésének 140. évfordulóján, kedden indul a Nagyváradi Könyvmaraton
Ady Endre születésének 140. évfordulóján szervezik meg a könyvbemutatókat, irodalmi esteket, felolvasásokat felsorakoztató, keddtől vasárnapig tartó Nagyváradi Könyvmaratont.
Kedden kezdődik, és vasárnapig tart a Nagyváradi Könyvmaraton, amelyet kilencedik alkalommal szervez a Várad Kulturális Folyóirat és a Holnap Kulturális Egyesület, ezúttal Ady Endre születésének 140. évfordulója apropóján.
A szervezők közlése szerint a gazdag programsorozatban könyvbemutatók, irodalmi beszélgetések, felolvasások, koszorúzás, koncertek szerepelnek.
A maraton nyitórendezvényeként kedden 18 órától kiállításmegnyitót tartanak az Ady 140 fotópályázat zsűrizett alkotásaiból az Euro Foto Art Egyesület és a Várad folyóirat szervezésében, az eseményen közreműködik Traian Ştef költő és Thurzó Sándor József brácsaművész.
A meg nem értett látnok költőre, Ady Endrére emlékeztek Érmindszenten Ady Endre életéről és költészetéről emlékeztek meg születésének 140. évfordulója alkalmából szülőházánál, Érmindszenten szombaton. Az életében esendő és romló Ady helyett a költői nagyságot és a látnoki erőt kell meglátni, mondta Lezsák Sándor. Szerdán az Ady Endre-emlékmúzeumnál koszorúznak a költő mellszobránál, aztán a váradi Ady-emlékeket idézik meg Imre Zoltán, Péter I. Zoltán és Szűcs László részvételével.
Ady-verseket és Ady-dalokat ad elő Meleg Vilmos színművész, valamint a Nagyváradi Filharmónia énekkarának tagjai, Ferencz Vilmos, Tasnádi Ferenc, zongorán kísér Radó Judit. Csütörtökön a Darvas-házban könyvbazár várja a közönséget, és megtartják a 2017 évi nagyváradi könyvújdonságok szemléjét Derzsi Ákos, Simon Judit, Szűcs László közreműködésével. Szintén csütörtökön tartják az Élő Ady irodalmi pályázat gálaestjét, amelynek vendége Korpa Tamás író, a Fiatal Írók Szövetségének (FISZ) elnöke és Ozsváth Zsuzsa költő.
Pénteken szintén a Darvas-házban Varga Melinda költő olvas fel Sem a férfiban, sem a tájban című kötetéből, majd Parti Nagy Lajos estje várja a közönséget: Réz Pál és Parti Nagy Lajos Bokáig pezsgőben című hangos memoárjából részleteket olvas fel Hajdu Géza.
Szombaton a Szigligeti Stúdióban tárlat nyílik Benkő J. Zoltán könyvborítóterveiből, majd Demeter Zsuzsa irodalomkritikus Szandra May a hóhullásban – Kinde Annamária költészete című monográfiáját mutatják be, a kötet a marosvásárhelyi Lector Kiadónál látott napvilágot.
Ugyancsak szombaton Márton Evelin író olvas fel Csodatevő Alois című írásából, majd könyvbemutatóra várják az érdeklődőket: Benedek Szabolcs A fiumei cápa című regényét Szilágyi Aladár és Szűcs László ismerteti, felolvas: Balogh Attila színművész. Ezt követően adják át a 2014-ben elhunyt nagyváradi költőről, Kinde Annamáriáról elvezett idei díjat, majd a Baby Elvis együttes koncertje várja a közönséget.
Ady Endre emlékezete Nagyváradon: 140 év 14 hónap alatt az ünnepi eseménysorozaton A költő születésének 140. évfordulóján, november 22-én kezdődő és halálának 100. évfordulójáig, 2019. január 27-ig tartó eseménysorozatot szerveznek Nagyváradon – jelentették be az Ady Endre Emlékmúzeumban.
Vasárnap, a zárónapon a Szigligeti Stúdióban Demény Péter Vadkanragyogás című kötetét mutatják be, majd a könyvmaratont a Lélekcsönd című előadás zárja, amely a Miskolci Nemzeti Színház Demény Péter verseiből szerkesztett produkciója, közreműködik Salat Lehel színművész és Márkos Albert csellóművész. Krónika (Kolozsvár)

Ösztöndíjak a magyar államtól
Ünnepélyes keretek között kapták meg szerdán délelőtt a Földművelésügyi Minisztériumtól ösztöndíjukat a Kárpát-medencei agrárszakos hallgatók, a Partiumi Keresztény Egyetem dísztermében.
Amint Csomortányi Istvántól, az Érmelléki Gazdák Egyesületének ügyvezetőjétől megtudtuk, az ösztöndíj átadó ünnepség első alkalommal zajlott Nagyváradon, első alkalommal a délvidéki Zentán, utána Marosvásárhelyen, tavaly pedig a felvidéki Karván lett megszervezve. Ezúttal tizenhárom felvidéki, kárpátaljai, délvidéki és erdélyi hallgató részesült a havi 550 lejes ösztöndíjban, melyet egy tanéven keresztül fognak kapni.
Kiemelten fontos
Az ösztöndíj átadó ünnepségen Csomortányi István köszöntötte az egybegyűlteket – mint elmondta, a kihelyezett agrármérnöki képzés kiemelten fontos, hiszen olyan szakemberek kerülnek ki, akik a falugazdászi feladatot is el tudják látni – ők eddig két falugazdászt alkalmaztak a végzett hallgatók közül. Dr. Komlósi István, a Debreceni Egyetem mezőgazdaság-, élelmiszertudományi és környezetgazdálkodási karának dékánja mondta el: a nagyváradi levelező tagozatú agrármérnöki képzésre az idén negyvenen iratkoztak fel, jelenleg 109 hallgatója van a Partiumi Keresztény Egyetemen működő kihelyezett szaknak, ez is mutatja, hogy a lemorzsolódás minimális. Ennek a szaknak a színvonala ugyanaz, mint a debreceni egyetemen működőnek, hangsúlyozta ki, a hallgatók tehetséggondozásban, szakelőadásokon, terepgyakorlatokban vesznek részt, lehetőségük van mesterképzésre Debrecenben, sőt, a doktori címet is megszerezhetik. Konferenciákra hívják meg őket és a felkészítésük mellett segítenek nekik munkahelyet keresni. A kihelyezett képzés hallgatói ugyanúgy részesülnek a magyar állam ösztöndíjában, s szeretnék, ha akadna olyan nagyvállalkozó is, aki ösztöndíjat ajánlana fel nekik – így teljesen le tudnák képezni a debreceni szak által nyújtott képzést.
Felelős politika
Dr. Pálfi József, a Partiumi Keresztény Egyetem rektora az egyetem nevében köszöntötte a jeles esemény résztvevőit, s több határon túli felsőoktatási intézmény nevében jelentette ki: az anyaországnak olyan felelős politikája van, mely konkrét segítséget nyújt a kisebbségi létmódba szakadt magyarság megerősítésében, ezen belül a gazdatársadalom tudatos építésében – mely igen nagy jelentőséggel bír a szülőföldön való megmaradás szempontjából. A rektor végül Isten áldását kérte a megjelentekre.
Tóth Katalin, a szaktárca nemzetközi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkára kihangsúlyozta: nagy öröm számára, hogy a minisztérium figyelemmel viseltetik a fiatal generáció iránt. 2012-ben kezdték el a diákokkal való kapcsolattartást, megszólítják mind a középfokú, mind a felsőfokú oktatásban részt vevő fiatalokat, ennek egyik eleme az ösztöndíj átadási program. Az agráriumnak rendkívüli jelentősége van a Kárpát-medencében, s a hagyományok ismerete már nem elég, naprakész tudásra és az újításra való nyitottságra van szükség – ezért díjazzák a kiemelkedő eredményeket elérő hallgatókat. A közös nemzetben való gondolkodás szerint a felelősséget magukénak érzik, ennek megfelelően lépeseket tesznek azért, hogy a nemzet megmaradjon, reflektálnak a fiatalok által megfogalmazott igényekre; reméli, hogy az ösztöndíj hozzájárul majd személyes sikerükhöz, hiszen ez végső soron az egész magyar nemzet fennmaradását szolgálja – mondta a helyettes államtitkár asszony. A későbbiekben a tizenhárom fiatalnak átnyújtotta az ösztöndíjat igazoló oklevelet.
Elsőévesek
A magyarországi Földművelésügyi Minisztérium a gazdákat tömörítő egyesületekre bízta az ösztöndíj odaítélésére vonatkozó döntést, s az Érmelléki Gazdák Egyesülete a Partiumi Keresztény Egyetemen működő kihelyezett debreceni agrármérnöki szakra beiratkozó elsőéves fiatalok közül választott ki két hallgatót, az elküldött motivációs levél alapján. Neumann Andrea / erdon.ro

LAM Alapítvány: az agrárképzés és vidékfejlesztés zászlóvivője
Huszonöt éve a gazdatársadalomért
Az illyefalvi székhelyű LAM Alapítvány régiófejlesztési programjának a kezdetektől a mai napig egyik alappillérét a felnőttképzés és ezen belül az agrár-felnőttképzés jelentette, amely a szaktanácsadással és hitelezéssel egészült ki.
Az elmúlt 25 évben összesen több mint 9500 fiatal gazda vett részt a LAM által szervezett képzéseken, és ebből mintegy fél ezren jártak külföldi (svájci, németországi) gyakorlaton, mutatott rá lapunk érdeklődésére Klárik Attila, az alapítvány igazgatója, aki szerint a LAM Alapítvány agrárképzési tevékenysége, valamint hitelezési programja számszerűsíthetően rányomta bélyegét a térség agráriumának fejlődésére és konszolidálására.
Klárik Attila elmondta, az idei képzési kínálatukban szereplő, akkreditált növénytermesztői, állattenyésztői, gyümölcspárlat-készítői (pálinkafőző), illetve idegenvezetői képzésükre mintegy 70 hallgató iratkozott be, illetve a gyakorlati jellegű sajtkészítő tanfolyamukon 21 személy vett részt. A jelentkezők toborzása folyamatos, év végig újabb képzéseket szeretnének indítani különböző szakterületeken. Az akkreditált tanfolyamaik mellett számos rövid időtartamú, tematikus képzést is szerveznek nők és férfiak számára egyaránt. Népszerű a Nők iskolája programjuk is, melynek keretében a kézi és gépi szabás-varrás, a különböző háztáji praktikák, az alkalmi, népi díszek készítése, valamint számos hasonló, hagyományosan űzött mesterség boszorkánykonyhájába nyerhetnek betekintést az érdeklődők.
Képzési tevékenységük mellett idén több pályázatot is megnyertek, két nagyobb uniós pályázatuk összértéke mintegy 2,1 millió euró. A LAM Alapítvány pályázati és szaktanácsadási irodája pedig a térség agrártársadalmának nyújt segítséget a vidékfejlesztési pályázatok megírásában és lebonyolításában, de laboratóriumi talajminta-elemzést és személyre szabott tápanyag-ellátási útmutatót is készítenek a gazdáknak, és mezőgazdasági-vidékfejlesztési szakmai tanácsokkal is segítik az érintetteket. Kovács Zsolt / Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

A gondolat úgyis szabad lehetett
Az udvarhelyi Népszínház egykori alapítójának háromhavonta vették ki a poloskát a telefonjából. Ezt is megírta könyveiben Kovács Levente.
Szabadidőmben egyre többet írok – mondta a Felsőgében összegyűlt érdeklődők előtt a marosvásárhelyi Kovács Levente egykori színházi rendező, egyetemi tanár és újságíró.
Kovács Leventének pontosan negyven évvel ezelőtt nagy szerepe volt a Székelyudvarhelyi Népszínház beindításában és későbbi működtetésében is, nem véletlenül voltak a közönség soraiban sokan az egykori színjátszók közül, például a Sinka- és a Kolozsi-házaspár vagy Balázs Árpád, illetve a könyvbemutatót vezető Szász-Mihálykó Mária.
Négy utcanév, ugyanaz a ház
A Vitéz lelkek színjátszócsoport vezetője bevezetőként elmondta, hogy az 1973-as első rendezése óta összesen 108 hónapot, azaz kilenc évig rendezett Kovács Levente, ha minden bemutatót beleszámolunk.
Kovács nyugdíjas éveiben két regényt jelentetett meg, az udvarhelyi találkozón tulajdonképpen ezt a két kötetet mutatták be. Az És jött az aranykor című tavaly, A megoldás pedig idén jelent meg.
Előbbi az ötvenes és hatvanas évekről szól. Az idős rendező tulajdonképpen a saját élményeit írta meg a könyvben, s ezekből fel is elevenített néhányat a beszélgetésben – ez az az időszak, amikor Marosvásárhelyen létrejön a színház, az orvosi egyetem, tulajdonképpen a Ceaușescu színre lépése (1965) előtti életről szól. „Gyerekkoromban mind a hat román gyereket ismertem Vásárhelyen” – jegyezte meg a megváltozott világról a nyugalmazott rendező.
„Van olyan ismerősöm, aki a negyedik utcanevet fogyasztja Vásárhelyen, pedig a háza ugyanott áll” –Kovácsnak ez a kijelentése mond el talán legtöbbet a huszadik század második felének Marosvásárhelyéről és Erdélyéről. Neki háromhavonta szerelte ki a poloskát (így hívták a lehallgató készüléket) a telefonjából egy jó ismerőse, később olyan világ lett. Ám – ahogy Kovács többször hangsúlyozta – akármilyen világ is volt, a gondolat úgyis szabad lehetett, az embernek a tartását úgyis meg kellett őriznie.
Mi is a megoldás?
Kovácsnak A megoldás című regénye már fikció, de cselekményszála, történetei szintén valós ihletésűek és napjainkban játszódnak – egy prostituált és egy kamionsofőr történetéről van szó, tele mostani, ismert élethelyzetekkel.
A világ rossz irányba halad a regény szereplői szerint is, de valamilyen megoldást csak kell találni a fennálló helyzetekre, mert kiszolgáltatottak vagyunk és félünk a félelemre építő biztonsági rendszerben. Igazából egy kalandregényről van szó, ami napjaink Romániájában és külföldön játszódik.
Kovács hobbiból ír, valamikor gyermekkorában már „nekifogott”, 12 éves korában már regényt írt, de most, nyugdíjas éveiben ismét lett ideje történeteket, könyveket írni. Ígéretet tett arra is, hogy a Ceaușescu-diktatúra éveiről is ír majd egy regényt.
A könyvbemutató egykori népszínházas előadások néhány betétdalának eléneklésével ért véget, a könyvből Szász-Mihálykó Mária olvasott fel részleteket. A kötetek a szerző magánkiadásában jelentek meg, kaphatók a könyvesboltokban. Katona Zoltán / Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely)

Nem fogják tolerálni a soviniszta megnyilvánulásokat, ígéri a Kovászna megyei prefektúra
A Kovászna megyei prefektúra nem tolerálja a „szélsőséges-nacionalista túlzásokat", amelyek „interetnikai álfeszültségeket” táplálnak, és intézkedni fog ezek megakadályozása érdekében a román nemzeti ünnepen – közölte szerdán az intézmény vezetősége.
Az Agerpres hírügynökséghez eljuttatott közleményben a Kovászna megyei prefektúra felidézi, hogy az elmúlt években „helyi szélsőséges elemek” zavartak meg különféle ünnepeket, többek közt Románia nemzeti ünnepét is. Az idézett forrás hozzáteszi, hogy egyes „nacionalista résztvevők" meghívás nélkül érkeztek Sepsiszentgyörgyre, a román nemzeti ünnepre.
A Kovászna megyei prefektusi hivatal minden alkalommal elítélt mindennemű szélsőséges megnyilvánulást – jelenti ki a dokumentum. „A prefektusi hivatal, a rendfenntartó intézményekkel és hatóságokkal együtt, következetesen és professzionizmussal fogja kezelni, a törvény által megszabott határok között, az esetleges szélsőséges-nacionalista túlzásokat, amelyeket elfogadhatatlannak tart, függetlenül attól, hogy azok bizonyos esemény vagy nyilvános ünnep mellett foglalnak-e állást vagy ellene” – olvasható a kormányhivatal közleményében, amely hozzáteszi: annál is inkább elfogadhatatlannak minősíti a szélsőséges-nacionalista megnyilvánulásokat, mert ezekről beszámol a helyi és az országos sajtó, tovább táplálva az „interetnikai álfeszültségeket”, és elferdített képet adva Kovászna megye lakóiról.
A Facebookon kezdte szervezni kedden a Ploieștenii vor Respect elnevezésű közösség a Noua Dreaptă, román szélsőjobboldali szervezet sepsiszentgyörgyi ünnepségét december elsejére. A Facebook-eseményüket azóta törölték. transindex.ro; itthon.ma/erdelyorszag

Szilágyi Péter: lehetőséget kell adnia külhoni magyarságnak a megkapaszkodára
Lehetőséget kell adni a külhoni magyarságnak a megkapaszkodásra, az egész Kárpát-medencei magyarságot segíteni kell abban, hogy ha a szülőföldjén akar maradni és boldogulni, akkor arra legyen lehetősége – hangsúlyozta Szilágyi Péter nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár szerdán Hajdújáráson, ahol megnyitotta az államtitkárság által meghirdetett, 2017 – a külhoni magyar családi vállalkozások éve elnevezésű program Kárpát-medencei őszi körútjának vajdasági állomását.
Emlékeztetett arra, hogy a nemzetpolitikai államtitkárság 2010-ben indította el tematikus éveit, kezdetben az oktatási és a kulturális témák voltak a középpontban, 2014 óta pedig a gazdasági támogatásra helyezik a hangsúlyt. A magyar kormány azt szerette volna elérni, hogy „ne határokban, hanem nemzetben gondolkozzunk” – szögezte le. Szilágyi Péter úgy fogalmazott: „hálót kell adni a Kárpát-medencében élőknek, hogy halat tudjanak fogni, ezért is indítottuk el a gazdaságfejlesztési programjainkat, tavaly a fiatal vállalkozók évét, idén pedig a családi vállalkozók évét”.
A helyettes államtitkár rámutatott: Kárpát-medence-szerte 874 pályázat érkezett, ebből 185 bizonyult sikeresnek. A Vajdaságban 43 győztes pályázat született mintegy 220 millió forint értékben. Ebből az összegből magyar családi vállalkozásokat és fiatal vállalkozókat támogatnak.
Az utóbbi időben a Vajdaság volt a példa az összes többi külhoni régió számára – húzta alá Szilágyi Péter. Itt indult el először a gazdaságfejlesztési program, itt indították el a tematikus évek nagy részét, és itt van olyan stratégiai partnere a magyar kormánynak – a vajdasági Magyar Nemzeti Tanács (MNT) és a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) –, akire mindig is támaszkodni tudott a kormány – részletezte a helyettes államtitkár, aki felhívta a figyelmet arra, hogy a megkezdett munkát Budapest folytatni szeretné, a következő években is megmaradnak a nemzetpolitikai államtitkárság tematikus programjai, emellett pedig 2018 a külhoni magyar családok éve lesz.
Kitért arra, hogy a határon túli magyarság támogatására is szükség van ahhoz, hogy a kormány folytatni tudja a 2010-ben megkezdett munkát, ezért arra kérte a vajdasági magyarságot, regisztráljon és vegyen részt a jövő évi magyarországi parlamenti választáson, hogy „továbbra is nemzetben tudjunk gondolkodni, és ne határokban”.
Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke a helyszínen rávilágított, a magyar kormány támogatási programja beleillik abba a gazdaságfejlesztési rendszerbe, amely évek óta folyamatosan épül a Vajdaságban. A cél az, hogy a vajdasági magyarság a szülőföldjén tudjon megkapaszkodni - húzta alá a legnagyobb délvidéki magyar párt elnöke.
Elégedettségének adott hangot, hogy nemcsak a mezőgazdaság vagy a feldolgozóipar területéről érkeztek pályázatok, hanem a kutatás-fejlesztés, az informatika és média területéről is. Bizonyosságot nyert az, hogy létezik a Délvidéken egy életerős és innovatív vállalkozói réteg – tette hozzá.
A 2017 – a külhoni magyar családi vállalkozások éve elnevezésű program Kárpát-medencei őszi körútjának keretében képzést tartottak a nyertes pályázók számára, akik megtanulhatták, hogyan érdemes vállalkozást üzemeltetni és milyen lehetőségeik vannak a továbblépésre. (MTI)

Feleljen a prefektus (December 1.)
Románia nemzeti ünnepén a Háromszéken történő rendezvények tartalmáért a szervezőbizottság elnöke, Sebastian Cucu prefektus felel – jelentette ki Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke újságírói kérdésre adott válaszában.
A tegnapi tanácsülés után a sajtó képviselői az elnök véleményére voltak kíváncsiak azzal összefüggésben, hogy az Új Jobboldal ismét Sepsiszentgyörgyre készül „ünnepelni”. Tamás Sándor elmondta, részt vett a kormánymegbízott által kinevezett szervezőbizottság ülésén. A testület elnöke prefektusi rendelettel maga a kormánymegbízott, Sebastian Cucu. A bizottságban helyet kapnak a városok, a hadsereg, a belügyi egységek képviselői. A rendezvényhez kért anyagi támogatást megadták, a programba nem szólnak bele. A megbeszélésen ő csak azt vetette fel: nem szeretné, ha Háromszék közösségét ismét kitennék annak, ami az előző években is megtörtént, hogy az Új Jobboldal tagjai hivatalos állami rendezvény részeként ordítják az utcán, hogy Kifelé a magyarokkal az országból! „Nyilván nem lehet megtiltani nekik, hogy ezt kiáltsák, de azt igen, hogy ne az állami rendezvény részeként tegyék” – magyarázta Tamás Sándor. Tavaly nem történt meg ez, akkor egy, a prefektus szerint „hívatlan vendég” ragadta magához a mikrofont és osztotta ki a magyarokat. A korábbi években pedig a hivatalos rendezvényen, az egyesülés felvonulásán részt vevő jobboldalasok „maguk mellett a csendőrökkel, mögöttük a hadsereggel” ordítottak és küldtek ki az országból. Bárki bármit mond, az Új Jobboldal Párt fasiszta szervezet, amely a jelenlegi jogszabályokkal összetűzésben áll – mondta az elnök, hozzátéve, úgy gondolta, vannak olyan szervek, amelyek hivatalból eljárást indítanak ilyen esetben. Mert máskor ellene vagy a megyeháza ellen hivatalból indítottak eljárásokat, de úgy látszik, az országban kétféle mércével mérnek – összegzett.
Fogadkozik Sebastian Cucu
Megengedhetetlennek minősíti a kormánybiztosi hivatal azokat a szélsőséges megnyilvánulásokat, amelyekkel az utóbbi években, főként az ország nemzeti ünnepén szembesült a megyeszékhely. Tegnap délutáni közleményében az intézmény rámutatott: a „nacionalista jellegű résztvevők” saját kezdeményezésből jöttek el a december elsejei nemzeti ünnepre Sepsiszentgyörgyre, nem a szervezők meghívására. Kovászna megye kormánybiztosi hivatala minden alkalommal elítélt bármilyen szélsőséges megnyilvánulást, és a rendfenntartó erőkkel együttműködve járt el ezekben a helyzetekben – írják. „A törvényes kereteknek megfelelően kezelik a jövőben is a szélsőséges-nacionalista kisiklásokat, megnyilvánulásokat, amelyek a helyi és országos sajtóban megjelenve hamis, interetnikai feszültséget szítanak, torz képet festve ugyanakkor a megye lakosságáról” – áll a kormánybiztosi hivatal rövid közleményében. Szekeres Attila / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Ércnél maradandóbb a szó (Könyvbemutató Sepsiszentgyörgyön)
Szentkatolnai Bálint Gábor Válogatott művek című, a Székely Könyvtár sorozatban megjelent könyvét mutatták be kedd este Sepsiszentgyörgyön a Székely Nemzeti Múzeum Bartók Termében.
A házigazda Tóth-Bartos András muzeológus köszöntőjében arra is kitért, hogy az alkalomra kamaratárlatot rendeztek be Szentkatolnai Bálint Gábornak a Székely Nemzeti Múzeum által őrzött kézirathagyatékából és személyes tárgyaiból. Lövétei Lázár László, a Székelyföld folyóirat főszerkesztője, a Hargita Kiadóhivatal igazgatója ismertette a Székely Könyvtár sorozatot, amely 60. kiadványához érkezett, s külön szólt a legújabb tíz kötetről. Szentkatolnai Bálint Gábor könyve az 51. a sorban. A kiadványt annak szerkesztője, Borcsa János kézdivásárhelyi irodalomtörténész mutatta be. Elmondta, Szentkatolnai Bálint Gábornak (1844–1913) ez az első könyve, amely Erdélyben megjelent. Ősbemutatóját a szülőfaluban tartották idén júniusban. A kötet gondozója – aki „a hivatal packázásai” következtében került Szentkatolnára tanárnak negyven évvel ezelőtt – felelevenítette, hogyan „ismerkedett meg” a község nagy szülöttével: hallott róla a helytörténész Bakk Pál tanítótól, majd elkezdett ő maga is kutatni. Az orientalista nyelvtudós múló földi mását többször is sikerült megörökíteni, de ércnél maradandóbb a szó, mondotta, ezért jelentették meg a válogatást. Úgy állította össze a kötetet, hogy első részében Szentkatolnai Bálint Gábor ázsiai útinaplója, olvasmányos publicisztikai írásai, a másodikban legfontosabb nyelvészeti tanulmányai, az akadémiának készített jelentései kaptak helyet. A kötet rávilágít erényeire, megmutatja a tudóst és az embert egyaránt – tette hozzá. Szekeres Attila / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A múzeumőr Incze Lászlóra emlékeztek (Erdővidéki Közművelődési Napok)
Az Erdővidéki Közművelődési Napok részeként Baróton Incze László muzeológus-történészre emlékeztek (fotó), majd Bánffy Miklós pályaképét bemutató kiállítást nyitottak meg kedden Erdővidék Múzeumában.
A megemlékezés a baróti római katolikus temetőben vette kezdetét, ahol a múzeumteremtő Incze László alakját egykori munkatársa és barátja, Haszmann Pál muzeológus elevenítette fel, s szólt arról az időszakról, amikor a hetvenes évek elején közösen gyűjtöttek anyagot a kézdivásárhelyi múzeum számára.
Erdővidék Múzeumának udvarán Demeter László, az intézmény igazgatója szólt a szülőföldjétől messze kerülő, de örök életében barótinak megmaradó Incze Lászlóról. Olyan kiemelkedő munkát végzett, ami méltóvá teszi, hogy Erdővidék nagyjai között tartsuk számon, és azon a telken, ahol egykoron Baróti Szabó Dávid szülőháza állt, Kászoni Gáspár és Dénes István emléktáblái mellé az övét is elhelyezzék – mondotta.
Jánó Mihály művészettörténész a mérhetetlen tudását megosztó tanár és kiváló pedagógus, a nagy műveltségű, kiemelkedő kutatómunkát végző, hely- és céhtörténeti tanulmányokat író, valamint múzeumőr Incze Lászlót méltatta. Mint mondotta, a szó szoros értelmében is lehet ezt érteni, hiszen értékeinknek nemcsak összegyűjtője, de szigorú őre is volt. Dimény Attila, a kézdivásárhelyi Incze László Céhtörténeti Múzeum vezetője úgy fogalmazott: elődjének munkája példaként szolgál a mai fiatal szakembereknek, s kiemelt fontosságúnak tartják, hogy örökségét gondozzák. Dimény örömét fejezte ki, hogy Incze Lászlóról nem feledkezett meg Barót, s emlékét megőrzi. A leleplezett emléktáblát Bíró Károly baróti káplán áldotta meg. A múzeum Kászoni Gáspár Termében a Bánffy Miklós pályaképe című kiállítást Szebeni Zsuzsa, a Balassi Intézet sepsiszentgyörgyi kirendeltségének igazgatója nyitotta meg. Mint mondotta, szerencsések a barótiak, amiért gond nélkül emléket állíthatnak kiváló személyiségeiknek, ők már tíz évnél is régebb próbálkoznak, hogy a kolozsvári Bánffy-palotán rövid magyar és román felirattal is ellátott emléktáblán tüntessék fel, hogy ott született a polihisztorként is számontartott Bánffy Miklós, aki többek közt regényíróként, novellistaként, festőművészként, grafikusként, könyvillusztrátorként, lótenyésztőként, politikusként és diplomataként is helytállt. Szebeni Zsuzsa a kiállításról szólva elmondta: az immár harmincnegyedik alkalommal bemutatott, bőségesen dokumentált anyaggal Bánffy szerteágazó tevékenységét kívánták láttatni.
A vándorkiállítás két érdekes darabjáról, Mozart A varázsfuvolájához és Bartók A kékszakállú herceg vára előadásához készült jelmezek rekonstrukciójáról az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet szcenikai gyűjteményének vezetője, Turnay Tímea beszélt. Mint mondotta, mi sem bizonyítja Bánffy Miklós sokoldalúságát és zsenialitását jobban, mint hogy ebben a különleges műfajban is különlegeset tudott alkotni: bár a jelmezek jól hordhatóak, a mai szakemberek számára is komoly kihívást jelentett azok rajzok szerinti újraelkészítése. Hecser László / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Emléktábla Lakatos Géza vezérezredes-miniszterelnök tiszteletére
November 19-én, Szent Erzsébet napján Csíkszentsimonban a Történelmi Vitézi Rend székelyföldi törzsszéke domborműves emléktáblát avatott vitéz lófő csíkszentsimoni Lakatos Géza (1890-1967) vezérezredes-miniszterelnök tiszteletére halálának 50. évfordulóján. Habár Lakatos Géza Budapesten született, régi székely, csíkszentsimoni család leszármazottja volt.
A Szent László Ház homlokzatán elhelyezett bronz dombormű tervezője Máthé Lóránt székelyudvarhelyi művésztanár, kivitelezője pedig a szintén székelyudvarhelyi Lázár Imre mérnök. Az eseményen részt vett a Történelmi Vitézi Rend székelyföldi törzsének több mint száz tagja, jelen voltak a Volt Politikai Foglyok Szövetsége, Hargita Megye Tanácsa, a Csíkszéki Székely Tanács képviselői, a Lakatos család magyarországi és helyi leszármazottjai. A vasárnapi ünnepség a Szent László-plébániatemplomban Tamás József püspök által celebrált ünnepi szentmisével kezdődött, melyen közreműködtek a községből elszármazott plébánosok, valamint Varga János helyi plébános és Darvas-Kozma József pápai káplán, csíkszeredai plébános. Tamás József püspök szentbeszédében Szent Erzsébet kapcsán a kiváló női erényeket sorolta fel, majd ehhez kapcsolva a kiemelkedő férfi személyiségek tulajdonságait hangsúlyozta, ezek között említve a nemzetszolgálotot és vitézséget, amelyek Lakatos Gézát is jellemezték. A szentmisét követő avatási ünnepségen Kozma István polgármester beszédében azt emelte ki, hogy az emléktábla segít olyan jelentős személyiségek életének és tetteinek megismerésében, akiknek tevékenységéről az iskolában nem tanítanak. Máthé Lóránt székelyföldi törzskapitány részletesen ismertette Lakatos Géza katonai pályáját, kiemelve az I. és II. világháborús frontszolgálatát, a németekkel való kapcsolat lazításának megszervezését 1944-ben, a háborúból való kiugrás előkészítését, majd ennek a meghiúsulását. A törzskapitány arra is kitért, hogy a vezérezredes-miniszterelnök méltósággal viselte üldöztetését, családjának kitelepítését az 1950-es években. „A Történelmi Vitézi Rend az emléktábla-avatással igyekszik tenni azért, hogy Lakatos Géza elfoglalhassa méltó helyét a magyar történelemben” – zárta beszédét a törzskapitány. Ambrus Ágnes, Kézdiszék kapitánya beszédében Horthy Miklós kormányzó hűséges székely tábornokai között helyezte el Lakatos Gézát. „Horthy Miklós bizalmi embere volt, egyenes gerincű, hűséges, megbízható, nyílt jellem. A kormányzó úr mindig a legnehezebb feladattal bízta meg. Személyes példaadásával lelkesíteni tudta katonáit, miniszterelnöki kinevezésekor elhangzó rádióbeszédében is azt ígérte, hogy a veszély pillanatában, szokásához híven, a legsürgősebb teendő helyszínén mindenkor maga is ott lesz, és ezt meg is tette” – hangsúlyozta. V. Lázár Elemér főkapitány-helyettes, Erdély törzskapitánya beszédében kiemelte, hogy Lakatos Gézát elsősorban mint a II. világháborúból való sikertelen kiugrási kísérlet politikusát ismerik, a vitézi rend azonban az emléktáblával elsősorban a vezérezredes közel negyvenéves kiváló katonai pályájára, vitéz tetteire kíván emlékezni és emlékeztetni. A törzskapitány beszédében megköszönte a helyi önkormányzatnak és egyháztanácsnak a jóváhagyást az emléktábla elhelyezéséhez, a Volt Politikai Foglyok Szövetségének pedig az anyagi támogatást. A domborműves emléktáblát Tamás József püspök áldotta meg. Az avatóünnepség az emléktábla megkoszorúzásával és himnuszaink eléneklésével zárult. Az ünnepi hangulatot kulturális műsor és a Csíkszentsimoni Ifjúsági Zenekar közreműködése emelte.
Vitéz csíkszentsimoni Lakatos Géza (Budapest, 1890. április 30. – Adelaide, Ausztárlia, 1967. május 21.) magyar királyi honvéd vezérezredes, 1944. augusztus 29.–október 16. között Magyarország miniszterelnöke. Lakatos Géza kormányának lehetőségei meglehetősen korlátozottak voltak, de az új kabinet a megszálló erők kiszolgálásával egy időben kísérletet tett a szélsőjobboldali politikusok és tisztek visszaszorítására, illetőleg leváltotta azokat az államtitkárokat, akik a zsidóság deportálásáért felelősek voltak. Október elején a németek közölték, hogy Hitler Szálasi Ferencet szánja Magyarország következő miniszterelnökének. Lakatos Géza is beavatott volt az 1944. október 15-i kiugrási kísérletben, amit a hadsereg egyes tisztjeinek ellenállása és a német titkosszolgálat megelőző akciói révén a nácik már csírájában elfojtottak. A sikertelen kiugrási kísérlet után Lakatos Géza is a németek fogságába esett, majd a sopronkőhidai nyilas börtönbe került, 1945. január végétől Sopronban internátusban élt. Miután a szovjet csapatok felszabadították és újra megszállták az országot, Lakatos Kiskőrösön raboskodott, ahol a keleti front egykori vezetőjeként számos kihallgatásnak vetették alá. Végül a népbírósági perek során tanúként hallgatták ki, később azonban Horthy tisztjeként és bizalmasaként nem sok jóra számíthatott a kommunista uralom alatt. 1949-ben az új rendszer megvonta a nyugdíját, a földreform során elvették birtokait, így Lakatos Budapesten illusztrátorként és kelmefestőként tartotta el családját. Az idős katona 1965-ben engedélyt kapott arra, hogy az ’56-os forradalom után Ausztráliába emigráló rokonaihoz távozhasson, így Adelaide városában érte a halál 77 esztendősen. Édesapja ősei Csíkszentsimonból származnak, ő maga is büszke volt székely gyökereire, ősei lófő voltára, a csíkszentsimoni előnevet élete során végig használta. Iochom István / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)