Hírsaláta
POLITIKAI OBSZCENITÁSNAK nevezte Andrei Pleşu filozófus Lucian Bolcaş alkotmánybíróvá való kinevezését, s azok arculcsapásának, akik adnak még valamit az emberi jogokra. Minden bizonnyal sokan emlékeznek még arra, amikor Bolcaş Vadim Tudor jobbkezeként helyeselte, néha túl is licitálta annak minden idegengyűlölő, zsidóellenes, rasszista, többpártrendszer-ellenes, szekuspártoló, a romániai közélet személyiségei ellen megfogalmazott útszéli kijelentéseit.
Menet közben Bolcaş faképnél hagyta ugyan a nagyromán pártvezért, de elveit nem vetkőzte le. Az a tény, hogy Victor Ponta – akiben castróista-guevarista és maoista nosztalgiák élnek – kitart Bolcaş jelölése mellett, etikátlanságát bizonyítja. A nemzetközi sajtó sem hallgat e botrányos kinevezésről, a Der Spiegel a szocliberális Románia huligán, zsidóellenes támadásáról értekezik, ahol a dolgok elszabadultak, Ponta e tekintetben tanúsított kitartása ördögi – írja a lap –, oly mélyre süllyedt a törvénytelenségek és obszcenitások mocsarában, hogy belefulladhat. (Evenimentul zilei)
VAN ITT PÉNZ BŐVEN. 5,6 milliárd lejt költ év végi juttatásokra a Ponta-kabinet. A Ziarul Financiar szerint ez az összeg a GDP 0,9 százalékát teszi ki, de az ország ekkora pluszkiadásokkal sem lépi túl a költségvetési hiánycélt. Novemberben ugyanis 1,6 százalékos volt az államháztartási hiány, de a Ponta-kabinet és a Nemzetközi Valutaalap abban állapodott meg, év végére ez a deficit elérheti a 2,5 százalékot. A lap kimutatása szerint 2008 óta minden évben tízszer nagyobb volt a kormány kiadása decemberben, mint más hónapokban, ami természetellenes, és arra utal, hogy év közben nem jól gazdálkodott. Aggodalomra ad okot, hogy a megmaradt forrásokat nem oda irányítják, ahol valóban indokolt lenne.
LEMONDANAK GIGELRŐL? Nem nevezi ki kulturális miniszternek a kormányfő a liberálisok jelöltjét, Gigel Ştirbu képviselőt. Ezt az információt maga a jelölt osztotta meg a Szociáldemokrata Párt egyik alelnökével. Ştirbu jelöléséről pénteken döntött a liberális párt vezetősége, de a poszt várományosa bírálatok kereszttüzébe került. Jelöléséről arrogánsan azt mondta: nem kell két Nobel-díj ahhoz, hogy a minisztériumot vezesse. A román sajtó emlékeztetett arra, hogy Ştirbu korábban olyan törvénymódosítást kezdeményezett, amely bocsánatos bűnnek tekintené a „balesetszerűen” elkövetett plágiumot. Victor Ponta miniszterelnök szombat este a Mediafaxnak azt mondta: hétfőn tárgyal a jelölttel, és utána dönt az esetleges kinevezéséről.
LASSÚ RESTITUTIO IN INTEGRUM. December 11-én tartott bizottsági ülésén újabb ingatlant szolgáltatott vissza az Országos Restitúciós Bizottság a református egyháznak. Idén harmadik és egyben utolsó ülésén a bizottság a Zilahi Református Egyházmegyéhez tartozó kusalyi elemi iskola épületének természetbeni visszaszolgáltatásáról döntött. Az RMDSZ elfogadhatatlannak tartja, hogy a visszaszolgáltatás folyamata ennyire lassan és hiányosan működjön. (RMDSZ-tájékoztató)
ÖTVENLEJES BELÉPŐ. A kormány 20-ról 50 lejre növelné a kaszinókba való belépési díjat – írja a Mediafax. A döntés azért született, mert a szerencsejátékokból szerzett nyereségek nehézkes nyomon követése miatt egy kormányrendelet-tervezet szerint el fogják törölni azt a 25 százalékos adókulcsot, amely a játékautomaták, a sport- és egyéb fogadások, online játékok, valamint a kaszinójátékok nyereményeire vonatkozik.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Basescu kihirdette az új népszavazási törvényt
Kihirdette Traian Basescu államfő szombaton az új népszavazási törvényt, amely az eddigi ötven százalék helyett harmincszázalékos részvételi arányhoz köti a referendum érvényességét.
A jogszabály szerint a választói névjegyzékben szereplők több mint fele helyett a választók több mint 30 százalékának a részvételére lesz szükség ahhoz, hogy egy referendum érvényes legyen, ugyanakkor egy népszavazás csak akkor tekinthető eredményesnek, ha az azon feltett kérdésre a választói névjegyzékben szereplő polgárok legalább 25 százaléka, plusz egy fő igennel voksol.
Basescu a törvényes határidő utolsó perceiben, éjfél előtt néhány perccel látta el kézjegyével a jogszabályt. Az elnök azért húzta az időt a kihirdetéssel, hogy a USL ne rendezhessen érvényes alkotmánymódosítási népszavazást a jövő évi államelnök-választással egy időben.
Népújság (Marosvásárhely)

A nemzet elleni bűn
A szlovák parlament megszavazta azt a tanügyi törvényt, amely 2015-től megszünteti a kis létszámú iskolákat. Takarékossági okokból.
A honatyák Pilátusként mossák kezüket, hiszen a törvény egyaránt vonatkozik minden településre, a lakosság anyanyelvére, nemzetiségére való tekintet nélkül. Az viszont tagadhatatlan, hogy a törvény a nemzetiségi oktatást sújtja mindenekelőtt.
Az előzetes becslések szerint Szlovákiában a magyar nyelvű tanintézetek egyharmada számolódik fel a „gazdaságosság” oltárán. Az anyanyelv védőbástyái. Mint nálunk az elmúlt évtizedekben.
Arad megyében valaha magyar tannyelvű elemi iskolák fűzére létezett Máriaradnától Munárig, Dezsőházától Nagylakig, Szederháttól Gyulavarsándig. Helyenként még tanyasi iskola is működött. Ezen iskolák felszámolódásával némelyik településen lassan olyan a helyzet, mint Marosszentimrén, ahol csak a templom épülete őrzi a valaha ott élt nagyszámú, életerős református közösség emlékét. Mára lakosoknak, hívőknek írmagja sem maradt.
Hogy ugyanez a cél a nacionalista kormányzatú Szlovákiában, az kétségtelen. Ezért kellene a helyi magyarságnak összefognia, s tiltakoznia minden fórumon a törvény bevezetése ellen. Minden erőt meg kell mozgatni, s ha szükséges, az összmagyarság segítségét is kérni. Tudatosítani kell: már egyetlen iskola felszámolása is óriási, pótolhatatlan veszteség.
Csak ott kezdeményezzenek valamit! A székelyek nagy menetelése jó példa lehet. A hallgatás, a tett hiánya a nemzet elleni bűn!
Ujj János
Nyugati Jelen (Arad)

Koszorúzás a temesvári forradalom 24. évfordulóján
A temesvár-belvárosi református egyházközségnek otthont adó templom és bérpalota falán márványtáblák hirdetik, négy nyelven: „Innen indult a diktatúrát megdöntő forradalom – 1989. XII. 15.” Az előző esztendők hagyományához híven, az 1989-es decemberi forradalom kirobbantásában cselekvően részt vett temesvári református gyülekezet tagjai december 15-én, a vasárnapi istentisztelet után megkoszorúzták a forradalom emléktábláit. A 24. esztendővel ezelőtti sorsfordító eseményekről Fazakas Csaba református esperes emlékezett meg, hangsúlyozva, hogy a közösségnek a megtartó ereje ma is egy lényeges tényező, hiszen akárcsak 1989-ben, ennek a közösségnek ma is óriási az ereje. A református gyülekezet és az egyházmegye mellett az RMDSZ helyezte el koszorúját a forradalom emléktáblájánál.
Két órával később megérkezett Temesvárra az 1989-es forradalom vezéralakja, Tőkés László EP-képviselő, aki az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, az Erdélyi Magyar Néppárt, az Új Ezredév református egyházközség képviselői társaságában koszorúzta meg a forradalom kirobbanásáról megemlékező márványtáblát. „Azt szokás mondani, hogy ellopták a temesvári forradalmat – mondta rövid beszédében Tőkés László. – Nemrégen is azt vitatták, hogy Iasi-ból indult-e a rendszerváltozás vagy Temesvárról. Ez a két tábla világosan bizonyítja, hogy innen indult a temesvári népfelkelés. Már csak azért is ide kellett jönnünk, hogy ezt jelenlétünkkel és koszorúinkkal is megerősítsük. Ezt tette a temesvári református gyülekezet ezelőtt egy órával, amikor szintén elhelyezte koszorúit az emléktábláknál. Ennek kapcsán fontos tudatosítani, hogy az egyháznak milyen fontos közéleti szerepe volt és lehet ma is. 1989-ben a rendszerváltozás elindításában volt fontos szerepünk itt Temesváron. Hódolat és elismerés a gyülekezetnek, Temesvár népének, románoknak, magyaroknak németeknek, szerbeknek, zsidóknak, cigányoknak, mindenféle vallásnak és nemzetiségnek. 2003-ban pedig a szatmárnémeti Láncos templomban voltunk együtt, amikor a magyar autonómia mellett álltunk ki. Ha ez volt egy társadalmi rendszerváltozás kezdete, az egy nemzetiségi kisebbségpolitikai rendszerváltozás kezdete lett.” Vasárnap délután Tőkés László EP-képviselő részvételével a temesvári forradalom első áldozatának tekintett Újvárossy Ernő sírját is megkoszorúzták a Rusu Şirianu utcai temetőben.
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)

„Kínlódjanak, ahogy Kós Károly kínlódott…”
Az Erdélyi Múzeum-Egyesület Műszaki Tudományok Szakosztálya december 14-án, szombaton emléknapot rendezett Kós Károly születésének 130. évfordulójára. Bevezetőjében Bitay Enikő szakosztályelnök elmondta: a sokoldalúan maradandót alkotott személyiségre való emlékezés ünnep, számadás és mérlegelés, de legfőképpen biztatás az utókornak a céltudatos és hitet adó munkára. Kós Károly emlékét őrizni kötelességünk – ezt szolgálja az EME 2006-ban indított technikatörténeti alkotótáborainak sora is.
A Kós Károly Műszaki-művelődési Kör 1980-as megalapításában, amelyet négy év múlva betiltottak, kivette részét Benkő Samu történész, aki akkor így köszöntötte a jelenlevőket: „Kívánom: kínlódjanak, ahogy Kós Károly kínlódott, és találják meg az alkotó élet szépségét, miként Ő megtalálta!”
Ö. I. B.
Szabadság (Kolozsvár)

Új elnökséget választott a MAKOSZ
A Romániai Magyar Középiskolások Országos Szövetsége (MAKOSZ – a MIÉRT társult országos szervezete) 2013. december 13– 15. között Kolozsváron szervezte meg 20. Kongresszusát. A gyűlésen 92 küldött, az ország 14 megyéjéből választotta meg a MAKOSZ új elnökségét – áll a szervezet mai sajtóközleményében.
A megnyitón Debreczeni Sándor (volt MAKOSZ ügyvezető elnök), Szőcs Domokos (Román Oktatásügyi Minisztérium Kisebbségi Oktatási Főosztály vezérigazgatója), Fodor László (leköszönő MAKOSZ elnök), valamint Andacs Zsolt Levente (KMDT elnök) szólalt fel.
Ezt követően a tagszervezetek megtartották beszámolóikat, majd az alapszabályzat és a Szervezeti Működési Szabályzat (SZMSZ) módosítására került sor. Ezen napirendi pontok után következett az elnökség beszámolója, végül pedig a tisztújítás. A szabályzatmódosítás legfontosabb, pontját a MAKOSZ elnökségének átstrukturálása jelentette. A delegáltak 7 órás vita után elfogadták: a MAKOSZ vezetéséért az elnök, társelnök, 10 további alelnök, 3 tanácsadó, 2 cenzor, valamint egy tiszteletbeli tag felel.
Elnök: Kádár Petra
Társelnök: Lőrincz Szabolcs
Gazdasági alelnök: Nagy Örs Tamás
Külügyi alelnök: Tóth Gabriel
Tagságügyi alelnök: Berei Dóra
Szórványrégiókért felelős alelnök: Buryán Tünde
Partium régióért felelős alelnök: Kiss Ágota
Érdekképviseleti alelnök: Gáll Anna
Diákmédia és PR-ért felelős alelnök: Gáspárik Márton Pál
Arculatért felelős alelnök: Ruzsa Zsombor
KÖDAK intézettel foglalkozó alelnök: Lantos Mercédesz
Tanácsadók:
Takács Dániel
Lukács Rajmund
Balog Tamás
Cenzorok:
Virginás- Tar Ágnes
Kassay Anna
Tiszteletbeli tag: Gaudi Zsófia
A Kongresszus megszavazta, hogy a programtervezetük megírására 2014. február 21–23. között Nagyváradon, az első Megyei Konzultatív Tanácsgyűlésen kerül sor.
A Kongresszus társszervezője a Kolozsvári Magyar Diák Tanács volt (KMDT).
Szabadság (Kolozsvár)

„Megterítenék” az erdélyi magyar kerekasztalt
Erdélyi magyar kerekasztal, illetve hárompárti székelyföldi önkormányzati testület megalakítását javasolja az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) abban a nyilatkozatban, amelyet a megalakulásának tizedik évfordulója alkalmából Kolozsváron rendezett szombati gálaesten tett közzé.
Tőkés László szerint olyan testület létrehozásában kell gondolkodni, amely a székely parlament „előképe” lehetne
A mi igazságunk: a mi erőnk című nyilatkozat hangsúlyozza: az EMNT a közbeszéd kiemelt témájává emelte az autonómiát, mivel azonban eszközei nem bizonyultak elégségesnek, létrehozta az Erdélyi Magyar Néppártot (EMNP). Közölték, az RMDSZ-t is integráló októberi demonstráció, a székelyek nagy menetelése nyomán most esély van arra, hogy folytatódjék a 2009-es székely önkormányzati nagygyűlésen megkezdett közösségi építkezés.
A nyilatkozat szerint egy olyan székelyföldi önkormányzati testület létrehozásában kell gondolkodni, amely a területi autonómia kivívásáig a székely parlament „előképe” lehetne. Az EMNT felkérte a Székely Nemzeti Tanácsot (SZNT), hogy álljon e kezdeményezés élére, az RMDSZ-t, a Magyar Polgári Pártot (MPP) és az EMNP-t pedig arra, hogy támogassák e testület létrehozását. Az EMNT továbbá leszögezi: az erdélyi magyar autonómiatörekvések közös stratégiába való integrálását egy erdélyi magyar kerekasztalra bízná, amelyet az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum (EMEF) utódaként hoznának létre, minden közképviseleti szervezetet magában foglalva.
Tőkés: új rendszerváltásra van szükség
Tőkés László EP-képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke a gálán elhangzott ünnepi beszédében hangsúlyozta: az erdélyi magyarság számára a határmódosítás egyetlen életképes alternatívája a közösségi önrendelkezés lehet. Véleménye szerint általános nemzetpolitikai konszenzus övezi az autonómiát, és hangsúlyozta, ehhez kell megnyerni a románokat, elsősorban az erdélyieket. Rámutatott továbbá: újabb rendszerváltozásra van szükség, amelynek az alapja az önrendelkezés kell hogy legyen.
Tőkés szerint van elegendő hit és akarat az újrakezdéshez, és több biztató jel létezik. Ezek között említette, hogy az Orbán Viktor vezette magyar kormány melléjük állt, a székelyek nagy menetelése körül konszenzus alakult ki, a verespataki aranybánya megakadályozása ügyében is széles körű a civil összefogás, és elindult az a folyamat, amely az autonómia széles körű támogatottságának a megszerzését célozza. Az EMNT-elnök továbbá bejelentette: egységes erdélyi zászló és címer megalkotását tervezi, és a 2014-es évet a partiumi autonómia évének nyilvánítja.
Kós Károly-díjakat adott át az EMNT Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács első alkalommal osztotta ki a Kós Károly-díj az autonómiáért elnevezésű kitüntetését a szombati gála keretében. A díjjal – amelyet ezentúl évente kiosztanak majd – olyan személyiségeket tüntetnek ki, akik tevékenységükkel hozzájárultak ahhoz, hogy az autonómia ügye kiteljesedjen, vagy példaértékűen támogatták az autonómia ügyét. Postumus elismerésben részesítették Birtalan Ákost, a 2011-ben elhunyt volt RMDSZ-es parlamenti képviselőt, díjat kapott továbbá Király Károly egykori háromszéki szenátor, Bakk Miklós politológus, több autonómiatervezet kidolgozója, illetve a magyarországi Juhos Gábor, aki az idén körbefutotta a Székelyföldet, hogy felhívja a figyelmet a régió autonómiájának fontosságára.
Répás Zsuzsanna nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár kifejtette: az erdélyi magyarság alapvető jogainak megkérdőjelezése, intézményeinek ellehetetlenítése, a magyar közösség fogyása mind azt a meggyőződést erősíti, hogy hosszú távon az autonómia jelenti a megoldást. Hangsúlyozta: bebizonyosodott, hogy a politikai akarat kevés az autonómia kiharcolásához, elsősorban a közösség meggyőzése és együtt munkálkodása szükséges. A helyettes államtitkár kijelentette: nem fogadható el, hogy egyesek kétségbe vonják a magyarok alapvető jogait, a székelyföldi kormánymegbízottak pedig a székely zászlóért és az anyanyelvhasználatért bírságoljanak.
Elisabeth Nauclér, az Åland-szigetek finnországi parlamenti képviselője köszöntőjében a hazájában működő kisebbségvédelemről beszélt. Mint ismeretes, a finnországi Åland-szigetek svéd anyanyelvű lakóinak önrendelkezése a kisebbségi területi autonómia egyik mintapéldája az Európai Unióban.
Toró: meg kell erősödnünk
Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) elnöke rámutatott: nincs ugyan egyelőre autonómia, de azt elérték, hogy erről beszéljenek. Mint mondta, ezzel a kérdéssel most már Bukarestnek, Budapestnek és a romániai magyar politikának is foglalkoznia kell. Kifejtette, melyek azok a különbségek, amelyek elválasztják az RMDSZ „labancpolitikáját” az EMNP „kurucpolitikájától”, majd leszögezte: a különbségek ellenére ki lehet alakítani közös cselekvési egységet, ha sikerül azonosítani a közös célokat. Fontosnak nevezte, hogy 2016-ig, a következő romániai parlamenti választásokig megerősödjenek az RMDSZ jelenlegi túlsúlyának kiegyensúlyozása érdekében, és rákényszerítsék az RMDSZ-t a közös előrehaladásra.
Gyergyai Csaba
Krónika (Kolozsvár)

Fidesz és RMDSZ viszonya: közeledés vagy „bedarálás?”
Felzúdulást keltett a romániai magyar nyilvánosság egy részében az a tény, hogy az RMDSZ az EMNP-hez és az MPP-hez hasonlóan részt vett a Székely Nemzeti Tanács által kezdeményezett székely menetelésen.
Ezáltal pedig – szerintük – feladta az eddigi, „mérsékelt", „megfontolt" politikát, amellyel eddig operált a bukaresti parlamentben, és csatlakozott a „radikálisok" táborához, átvéve retorikájukat, és – ugyancsak szerintük – ezzel veszélybe sodorva mind az eddig a kis lépések politikájával elért megvalósításokat, mind a további eredmények lehetőségét. (Systemcritic.blogspot.ro) Ebből az említett oldal hangadói azt a következtetést vonták le, hogy a magyar kormánynak – konkrétan pedig a Fidesznek – a „nacionalista székelyföldi kiskirályok nyomására" sikerült „bedarálnia" az RMDSZ-t, amely a budapesti támogatás reményében lemondott önállóságáról, és a továbbiakban Budapestről kapja majd az utasításokat.
Tény, hogy az utóbbi időben mintha valamelyest fölengedett volna a Fidesz és az RMDSZ közötti, meglehetősen fagyos viszony, a budapesti kormány lényegesen békülékenyebb hangon tárgyal a szövetség képviselőivel. Ebben budapesti részről bizonyára az is szerepet játszik, hogy – bár létjogosultságát annyiban bizonyította, hogy a magyar választópolgárok egy része voksaival legitimálta – az RMDSZ-szel szemben álló politikai oldal eddig nem tudott jelentősebb sikereket elérni.
Az RMDSZ tehát nehezen megkerülhető tényező, a romániai magyar közösség egyetlen parlamenti pártja, amely – bár ellenzékben van – bizonyos, középszintű pozíciókban még mindig részt vesz a kormány munkájában is. Ilyen körülmények között nem lehet nem partnernek tekinteni. Az RMDSZ részéről tapasztalható hangnemváltás egyrészt az ellenzéki létnek tudható be, hiszen kormánytényezőként mindig könnyebb magasabb lóról tárgyalni, illetve a kormánypártként elérhető eredmények lehetőségével kecsegtetni a polgárokat, és indokolni a kompromisszumokat.
A kétharmados bukaresti kormány által gerjesztett magyarellenes hangulat, illetve a területi képviselői által foganatosított magyarellenes intézkedések ugyanakkor annyira fogékonnyá tették a polgárokat az RMDSZ-en kívüli pártok és szervezetek autonomista retorikájára, hogy saját hitelességének megőrzése érdekében lépnie kellett. Ha nem vesz részt a civil szervezetként nyilvántartott SZNT által szervezett demonstráción, azzal csak erősítette volna az ellenzéke által sugallt képet, miszerint a lehetséges kormányszereplés jelentette anyagi haszon reményében nem hajlandó határozottan kiállni a magyar ügyek mellett.
Másrészt a jelenlegi helyzet azt mutatja: a kis lépések politikájával, a saját külpolitika feladásával, bukaresti irodákban lezajlott háttértárgyalások útján, jelentős kompromisszumokkal elért eredmények nem visszafordíthatatlanok, a kialkudott, de alkotmányosan, illetve egy kisebbségi törvényben explicite kodifikálatlan jogok bizonytalanok. Tehát érdemes megpróbálni a parlamenti eszközök mellett más, a zsarolási potenciált erősítő és a külföld figyelmét is fölkeltő eszközök, utcai megmozdulások és egyéb demonstrációk útján is nyomást gyakorolni a kormányra. Ez már csak azért is jó lehet az RMDSZ szempontjából, mert vélhetően arra számít, hogy általa elszívhatja a levegőt politikai riválisai elől.
Hogy azonban a Fidesz–RMDSZ-közeledés nem tart ott, hogy Budapestről irányítanák a szövetséget, az is jelzi, hogy Kelemen Hunor kijelentette: nem lépnek koalícióra az EP-választások előtt a másik két magyar párttal, és nem hajlandóak ismét a listájukon szerepeltetni Tőkés Lászlót. (Holott tény: hogy 2009-ben Tőkés húzónévként szerepelt a szövetség listáján, elsősorban a szövetségnek volt jó, hiszen ezáltal tudta rajta kívül még két képviselőjét bejuttatni az európai törvényhozásba. Ha külön indulnak, akkor előfordulhat, hogy csak egy, vagy egyetlen képviselője sem lenne az erdélyi magyarságnak az EP-ben.) Az RMDSZ tehát megőrizte önállóságát, mindamellett, hogy a jelek szerint immár nem olyan fagyos a Fidesszel fenntartott viszonya, mint korábban.
Amúgy azokról a vádakról, miszerint mostantól Budapestről „diktálnak" az RMDSZ-nek, érdemes megjegyezni, hogy egy kisebbségi magyar pártnak nem árt beszélő viszonyban lennie és egyeztetnie a budapesti kormánnyal a nemzetstratégiai kérdésekről. Az viszont mindenképpen elvárható a kormánytól, hogy a helyismerettel rendelkező, az adott kisebbségi viszonyokat jól ismerő személyek tanácsaira hallgatva tervezze meg a lépéseit. Az pedig a legüdvösebb, ha a rendelkezésére álló információ nem egyoldalú, hanem egyszerre több szempontot is megjelenítenek számára, tehát Erdélyből három, jórészt azonos célokat követő, de azok elérését más-más eszközökkel próbáló párt is kifejtheti álláspontját. (Mindamellett, hogy a kettő helyett egy autonomista párt hatékonyabban képviselhetné az RMDSZ-szel szemben álló szavazópolgárok érdekeit. Arra azonban mindenképpen szükség van, hogy legyen alternatívája az immár teljes mértékben pártszerűen működő RMDSZ-nek már csak azért is, hogy – akárcsak a jelenlegi helyzetben – a politikai verseny néha határozottabb állásfoglalásra kényszeríthesse a szövetséget.)
Az RMDSZ–Fidesz-közeledést rossz szemmel néző „kremlinológusok" azzal próbálják igazolni elméletüket, miszerint az RMDSZ besorolt a Fidesz uszályába, hogy azt vizionálják: a magyar kormánypárt kihátrált Tőkés László mögül. (Népszava.hu) Ezt az elméletet a jövő igazolja vagy cáfolja majd egyértelműen, ugyanakkor az Orbán Viktor és Kelemen Hunor közötti legutóbbi bukaresti találkozó után kiadott magyar kormányközleményben alkalmazott többes szám – miszerint Orbán Viktor leszögezte: az erdélyi magyarság és politikai képviseletei ezután is minden ügyben számíthatnak a magyar kormány támogatására és együttműködésére – a közeledés ellenére sem azt sugallja, hogy a Fidesz mostantól az RMDSZ-t tekinti kizárólagos partnerének.
Mensura Transylvanica Politikaelemző Csoport
Krónika (Kolozsvár)

Antall József emléke
Ezerkilencszázkilencvenhárom december 12-én délután negyed hatkor dr. Antall József, a kommunista diktatúra utáni első szabadon választott miniszterelnök, a rendszerváltozás kormányfője itt hagyott bennünket.
Saját felelősségére, orvosai tiltakozása ellenére tért vissza a kölni gyógykezelésről, hogy teljesítse küldetését. Súlyos betegsége miatt halála nem volt váratlan, mégis hihetetlen megdöbbenést, leírhatatlan fájdalmat keltett emberek millióiban a Kárpát-medencében és egész Európában. Pótolhatatlan veszteség érte a magyar nemzetet, a kereszténydemokrata, konzervatív, nemzeti liberális politikai erőket a transzatlanti térségben és minden demokratát az egész világon. Ravatalánál tízezrek rótták le kegyeletüket, és százezrek kísérték utolsó útjára december 18-án a Fiumei úti nemzeti sírkertbe.
Antall József az 1990. április 8-ai választási győzelem után azt mondta, kamikaze kormányt alakít, mert a diktatórikus rendszerből parlamentáris demokráciát létrehozni, a működésképtelen szocialista tervgazdaságból szociális piacgazdaságot teremteni, a végletekig eladósodott, elszegényedett országban az embereknek jólétet, biztonságot garantálni csak az egész társadalmat kíméletlenül igénybe vevő átalakítással lehet. Ugyanakkor valami titokzatos módon megsejtette, hogy személyesen is a rendszerváltozás mártírja lesz. Amikor belépett elődje, Németh Miklós parlamenti dolgozószobájába, azt mondta, maradjon minden a helyén, nem kell időt és pénzt pocsékolni átalakításra, csupán egy gróf Batthyányi Lajost ábrázoló festményt hozzanak a múzeumból, és tegyék fel a hosszú fal középső részén. Az 1848-as forradalmi kormány mártír miniszterelnökét...
Antall József nemcsak ismét megteremtette a parlamentáris demokráciát Magyarországon, elkezdte a szociális piacgazdaság kiépítését, hanem belevágta fejszéjét a legnagyobb átalakításba is: a kádári agymosáson átesett, a kommunista internacionalizmus talaján felnőtt, megfélemlített népből ismét keresztény értékrend alapján álló nemzetet teremteni. Történelmet írt, amikor 1990. június 2-án az MDF III. országos gyűlésén kijelentette: „érzésben, lélekben 15 millió magyar miniszterelnöke kívánok lenni!" Sütő András azt mondta ravatalánál: „Senki, aki utána jön, senki, aki nyomába lép, ezután meg nem kerülheti őt abban, amit a határon kívül élő magyarságért cselekedett."
Mi is az ő nyomdokában járunk, amikor elkötelezetten harcolunk a magyar nemzet határokon átívelő újraegyesítéséért, az elszakított nemzetrészek tagjainak magyarként boldogulásáért szülőföldjükön, a teljes magyar nemzet felemelkedéséért a Kárpát-medencében. Küzdelmünket azonban megosztottság nehezíti saját sorainkban. Megosztottság a mai Magyarország határain belül, megosztottság a külhoni magyarok soraiban. Ezt halljuk a Parlament falai között, ezt halljuk a Magyar Állandó Értekezleten és a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumán. Pedig már többször elhangzott a figyelmeztetés: az erősek összefognak, a gyengék széthullanak. Jó lenne megfogadni Böjte Csaba atya példabeszédét, aki fenn a Hargitán egy gyors folyású hegyi patak partján sétálva látta, hogy a tiszta vízbe hulló faleveleket a sodrás a kanyarokban szépen kiteszi a parti kövekre, és a víz tisztán szalad tovább. Így kellene cselekedni nekünk is, embereknek, mondta Csaba testvér, a sérelmeket, haragot, gyűlölködést vessük ki lelkünkből menet közben, és szeretetben, egyetértésben haladjunk tovább. Így messzebb jutunk, és sikeresebbek leszünk.
Nekünk is, magyar politikusoknak a kanyarokban kell hagynunk az egymás iránti haragot, meg nem értést, a felesleges rivalizálást nemzetpolitikai kérdésekben. Ilyen kanyarnak tekinthetjük az adventi várakozásban a karácsonyt, de ilyen lehet a jövő évi országgyűlési választás is. S miközben Antall Józsefre, a rendszerváltoztató miniszterelnökre emlékezünk, legyünk hűek politikai hagyatékához, a 15 milliós magyar nemzet határokon átívelő felélesztéséhez!
Csóti György
A szerző a Fidesz országgyűlési képviselője
Krónika (Kolozsvár)

Mondjuk már ki határozottabban!
Hetek, hónapok, sőt évek óta folyik a zászlóvita, most éppen a székely zászló miatt. Oka nagyon egyszerű: a román politikum régi „hagyománya”, hogy akár bosszúból, akár szűklátókörűségből vagy „csak” (mert ők vannak többségben!), tagadják a magyarság ilyen vagy olyan jogosítványát, a – többek között – még oly igazán szerény igényét, mint a nemzeti szimbólumainak korlátozás nélküli használatát.
Mindezek alapja az a „nagyromán” államkoncepció, amelyik egy-két kihagyástól eltekintve az 1923-as alkotmányra vezethető vissza. Ide mellékelem valamennyi román alkotmány megfelelő kitételét:
1866: a Román Királyság egyetlen, fel nem osztható/(meg)oszthatatlan állam/* (1), területe elidegeníthetetlen (2)
1923: a Román Királyság egységes, fel nem osztható/(meg)oszthatatlan állam/* nemzeti állam (1), területe elidegeníthetetlen (2)
1938: a Román Királyság egységes, fel nem osztható/(meg)oszthatatlan állam/* nemzeti állam (1), területe elidegeníthetetlen (2)
1948: a Román Népköztársaság népi demokrácia, egységes, független, szuverén állam (bevezető fejezet)
1952: „a Szovjetunió önzetlen és testvéri támogatásával és segítségével (!?) biztosítja a népi demokratikus állam felépítését és megerősítését, a Román Népköztársaság függetlenségét, állami szuverenitását
1965: A Román Szocialista Köztársaság a városi és falusi dolgozók szuverén, független és egységes állama, területe elidegeníthetetlen és fel nem osztható (1)
1991: „nemzeti, szuverén, független, egységes és fel nem osztható állam/ (meg)oszthatatlan állam/*” ) (1)
Az eddigi román alkotmányokban mindig az első cikkelyben fogalmazták meg az állam főbb sajátosságait. A legutóbb elfogadott alaptörvényben ezt még azzal is fokozták, hogy megnehezítették az alkotmány egészének, de különösen az említett cikkelynek a módosítását. Túl e jelzők és alapvonások elsődleges tartalmán, e fogalmak mögött egyetlen gondolat bújik meg, és ez a következetes nagynemzeti kizárólagosság. Az, amelyik nem akar tudni másokról, más nemzetiségűekről, csakis és kizárólag románokról. Vagy ha mégis, akkor besorolva a többségiek közé annyira hogy sajátos jogokról és jogosítványokról, legfőképpen közösségi szinten nem is lehet beszélni.
Ezt a szemléletet tükrözi már az 1866-os alkotmány azon kitétele, amelyik kimondta a 3. cikkelyében, hogy idegen etnikumú népességet nem szabad betelepíteni az országba. Ugyanezt megismételték az 1923-as változatban, majd a királyi diktatúra alatt (1938–1940) érvényben levő alkotmányban is. Eltekintve a kommunista korszak első szakaszának – látszólag eltérő – „vargabetűjétől”, ez a szemlélet a meghatározó eleme, motívuma és motivációja ezeknek az alkotmányoknak, és ebből következően ez az alapja az általuk meghatározott politikának is. Míg többségi polgártársaink mindezt magától értetődőként könyvelik el, egészen másként vagyunk kénytelenek viszonyulni mi, a magyar közösség, főleg ha figyelembe vesszük e kitételek „megfellebbezhetetlen” következményeit.
Régi reflexek
Főleg az 1923-as alkotmány kapcsán a maga korában a magyarság képviselői elmondták mindazt, amit akkor el lehetett mondani. Napjaink megváltozott (?) körülményei között, az Európai Unió zászlója alatt és 24 évvel az úgynevezett rendszerváltás után, akárcsak elődeink, mi sem tudunk érzelemmentesen viszonyulni az említett alkotmányos kitételek következményeihez, ugyanis úgy tűnik – Erich Maria Remarque-ot idézve –, hogy „Nyugaton a helyzet változatlan”. Ami azt jelenti, hogy Romániában is. Miközben őshonosak vagyunk itt (bő ezer egyszáz éve!), kimondva vagy kimondatlanul mind gyakrabban hangzik el az européer kultúrnemzet egyes tagjai részéről a felszólítás: „Afară, afară/ Cu ungurii din ţară!” Pedig taktikából, jóérzésből vagy megátalkodottságból 1948 óta nincs már szó az alkotmányokban betelepülő/betelepített idegenekről. Azonban úgy látszik, hogy a régi reflexek tovább működnek és főleg a politikai gyakorlatban.
Egyesek éppen az alkotmány általunk aláhúzott tételeinek jegyében szeretnék egyszínűnek tudni és látni Romániát, ahol semmi sem utal arra, hogy voltak/vannak itt még más etnikumok is, méghozzá bő 1100 éve. Akik tehát nem azonosak holmi újonnan betelepültekkel, hanem őshonosak. Erről nem illik megfeledkezni, de arról sem, hogy a magyaroknak, a szászoknak volt és van identitástudata. Akárcsak a székelyeknek. Mindennel, ami ezzel jár! Nehéz megérteni, hogy bár Romániában élünk, mi mégis a magyar nemzet részei vagyunk minden egykori vagy mai leválasztási kísérlet ellenére.
Márpedig akkor ugyanazok a szimbólumaink is. Még ha tiltják, akkor is. Szívünk, lelkünk erre kötelez. De a múltunk is. És ez nem száz-százöteven éves múlt. Nekünk, a romániai magyar közösségnek van saját zászlónk, van címerünk, van himnuszunk! Ne áltassuk magunkat és másokat se: a magyaroknak függetlenül attól, hogy hol élnek, ugyanazok a nemzeti szimbólumai, identitásuk ismérvei, tartozékai. Ezek magyarságunk, s így történelmünk megjelenítői is. A magyar nemzet tagjaiként mi ezeket ismerjük el sajátunknak még akkor is, ha állampolgári kötelességünk tisztelni a román és más nemzetek jelképeit is.
Ha én tisztelem a más nemzet szimbólumait, miért zavaró, ha én ugyanazt teszem a sajátoméval? Miért nem élhetek én ezzel az elemi jogommal? A magyar többségű (és miért csak ott?) helyhatóságok miért ne használhatnák a magyar nemzeti szimbólumokat is? (És most nem beszélek a nyelvhasználatról!) Székely – és nem csak – honfitársaink miért ne tűzhetnék ki a saját vagy/és a magyar zászlót? Hisz ez az ő identitásuk – és idekötöttségük – megjelenítője! Mindezekhez miért szükséges „többségi engedély”, ha ezt egyáltalán megadják?
Román nemzetállami törekvések
1918 decemberétől a mindenkori román kormány azon volt, hogy egyrészt egységesítse a más múlttal, hagyománnyal rendelkező országrészeket közigazgatásilag, pénzügyileg, azaz a pénznemek használata, a törvények tekintetében stb. Ezenközben ami magyar volt, azt elvették (mikor részben, mikor teljes egészében), vagy átkeresztelték és kisajátították, gyakran letagadták. Sikerült a magyarságot sorra-rendre megfosztani egykori, ősei vagy az általa szerzett anyagi és szellemi javai jelentős részétől.
A sokat emlegetett egységes román nemzeti állam valójában és ki nem mondva az egynemű, csak román etnikumú állam megvalósítását takarja. Minden eddigi történés, ha néha kihagyásokkal is, de ezt a törekvést fedi, legyen szó állami magyar egyetemről, nyelvhasználatról, ingatlan-visszaigénylésekről, és folytathatnánk a sort. De megemlíthetném a címeres magyar zászlót, amelyik minden magyar zászlója, az erdélyieké is. (Mert humbug, hogy az erdélyiek zászlaja „csak” a piros-fehér zöld, még ha ’89 előtt már e színek véletlen egymás mellé kerüléséből is cirkusz lett.) A koronás címer is az identitásunkhoz, egyben a múltunkhoz tartozik, és csak az tagadja ezt, aki nem magyar. Mert nem feltétlenül irredentizmus a címeres magyar zászló igénylése és használata, hiszen identitásunk része, s ugyanakkor nem lebecsülendő múltunk megjelenítője. És mindenképpen magyarságunk kinyilatkoztatása.
A fent említett negatív jelenségek és törekvések csakis „bedarálási” szándékként minősíthetők. A zsidók és a szászok után a magyarságot is fel akarják számolni, lehetetlenné szeretnék tenni létüket őseik földjén. Mindez nem más, mint az asszimilálás erőltetése. Mindennek eredménye immár több évtizede a magyarok tömeges menekülése az országból. Persze nemcsak mi menekülünk (külföldön él 2-3 millió román, és nemcsak az anyagiak hiánya miatt ...), de nekünk megvan rá a többletokunk. Mindaz, ami velünk történik, nekünk fáj és felháborít, az nemcsak hiba, hanem egyenesen bűn. Miért nem teszik fel a kérdést maguknak az illetékesek, hogy miért is történik ez, és egyáltalán jó-e az országnak?
Jó lenne nem megkérdőjelezni identitásunkat, nemzeti szimbólumainkat, azok használatát, mert ezáltal a mi létünket kérdőjelezik meg, és ez bennünket mélységesen sért. A renegátokat, asszimilánsokat meg lehet regcumolni, le lehet őket inteni, de mindenkit már nem. Nem engedünk a magyarságunkból, identitásunkból! Amit elvettek tőlünk, azt erővel vették el, megkérdezésünk nélkül, de az identitást csak attól lehet elvenni, aki arra nem tart igényt. És ilyen mind kevesebb akad Erdélyben.
Vekov Károly
A szerző kolozsvári történész, volt parlamenti képviselő
Krónika (Kolozsvár)

A Prima Primissima díjas Feri atya az önbecsülés fontosságáról
A Prima Primissima díj idei közönségdíjasa, a budapesti Pál Ferenc római katolikus pap, azaz Feri atya három erdélyi városban tartott előadást nemrég. A Nyitott Akadémia rendezvénysorozatába illeszkedő programok számos hallgatót vonzottak Székelyudvarhelyen, Kolozsváron és Kézdivásárhelyen is.
A neves római katolikus lelkipásztor és mentálhigiénés szakember Kolozsváron A szorongástól az önbecsülésig, a másik két helyszínen pedig Elégedetten az élettel című előadásával lépett az érdeklődők elé. Pál Feri Erdélybe is olyasmiket hozott, amikkel – hitvallásával egybecsengően – a teljesebb élet éléséhez ad kapaszkodókat.
Csodálni az embert és tanulni tőle
Sokan hirdetnek ma ilyesmit, de az ő előadásainak résztvevői talán érzik: Pál Ferenc nem az üres frázisokat puffogtató, önmagukat reklámozó, pénzre hajtó nagyotmondók egyike. Sok humorral fűszerezett, könnyed előadói stílusával feloldani igyekszik a szorongást. Mert így talán könnyebb szembe nézni a saját tükrünkből visszatekintő személlyel. Pál Feri kétségtelenül sokat tud az emberről, de könyvekből szerzett tudását személyes tapasztalatai kerekítik igazán ki. Amint azt több interjúban is kifejtette: nem volt éltanuló és nem élt szorongástól mentesen gyermek- és ifjúkorában. Az önismeret és igazi önnevelés felé a sport által tette meg az első lépéseket.
Aktív, majd főállású magasugró, a magyar atlétikai válogatott tagja, 1987-ben országos bajnok volt. Ezt a sportéletet szakította meg az újabb szerelem: az Istennel való mind mélyebb kapcsolat. „Önazonosságom kikezdhetetlen része, hogy pap vagyok” – fogalmazott egy interjúban. Teológiai tanulmányai és papi szolgálata (1996-ban szentelték pappá) során aztán mind közelebb került az emberhez, akit azóta is csodál és tanul. „Ha valamit kaptam Istentől, akkor ebből a lehető legtöbbet tovább kell adnom, hiszen egészen biztos, hogy nem magamnak kaptam” – mondta.
Önbecsülés egy sebzettségvezérelt világban
Úgy fogalmazott, szeretne nagyon az életről szólni és ezért az élet többféle dimenzióját érinti: a spirituális, a lélektani, a szociális és a szociálpszichológiai dimenziót, s ezeket igyekszik összefüggésbe hozni egymással. Azt is hangsúlyozza, hogy a több száz fős tömeg előtt zajló beszédek számára is nagy kihívást jelentenek, hiszen úgy szeretne szólni, hogy a tömeglétezés dimenzióját átélők is rá tudjanak találni a személyes valóságukra.
Pál Ferenc
1996-ban szentelték pappá Esztergomban. Budapest különböző kerületeiben végzett és végez papi szolgálatot. 2005-től a SOTE Mentálhigiéné Intézet tanára. Létrehozta a Teljes Életért Közhasznú Alapítványt, majd munkatársaival együtt mentálhigiénés szolgálatot szerveztek és működtetnek szerteágazó tevékenységi területeken, a testi, lelki, szellemi, szociális és spirituális jólét előmozdítása, fejlesztése érdekében. Rendszeresen tart előadásokat az országhatáron innen és túl.
Több rádiócsatornán jelentkezik heti önálló műsorral. Eddig négy könyve jelent meg, és közel húsz kötetben olvashatók írásai.
„Hogy a tömegben is rátaláljanak az arcukra, személyiségük igazi mélységére. Még ezer ember között is létre lehet hozni a bizalomnak azt a világát, ahol az életvitel tekintetében fontos információk át tudnak menni. Különben hiába van meg az információ, ha nem fejti ki hatását” – Pál Feri sajátos, magával ragadó stílusa tehát erre mutat. A kolozsvári előadás során is tisztán érződött mindez. Számos életbeli és saját papi szolgálatából vett példával igyekezett rámutatni, hogy a különféle sebek és zavarok miként képesek akadályozni kapcsolatainkat és munkánkat.
A sebzettségvezérelt, a „bízzunk magunkban, de ne higgyünk magunknak!” jelszavú, realitásvesztett élet jellemzőinek számbavétele után Pál Feri a reálisan pozitív önbecsülésre jutás alapjához vezette hallgatóit. Annak felismerésére, hogy „van bennünk valaki/valami kikezdhetetlenül értékes, valaki, aki sokkal több, mint amit valaha is reméltünk”. Ezt a kincset az emberi élet egyik alapértékének számító reálisan pozitív önbecsülés képes feltárni. Ezért alapvetően fontos a helyes önbecsülés tanulása, gyakorlása, élése.
„Az önbecsülés a legalapvetőbb viszony saját magammal. Ha birtokolom, jó társasága vagyok magamnak” – mondta Pál Feri, majd ismét számos példával világította meg a helyes önbecsülésre jutás sokak számára cseppet sem egyenes útját. „Életbevágóan” fontos kérdések voltak tehát terítéken, de hogy az elénk tartott tükörbe nézés nem fájt nagyon, az azért is lehetett, mert a tükröt egy olyan ember tartotta, akinek beszédén, gesztusain, egész lényén átsütött a benne elemi erővel élő önzetlen és nagyon érzékeny szeretet. A Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjével is kitüntetett Pál Ferit ez „hitelesíti” a leginkább.
Ozsváth Judit
Krónika (Kolozsvár)

Válaszolt az MPP-nek a Néppárt
Nem fogadja el a Magyar Polgári Párt háromszéki vezetőségének múlt héten elhangzott, a jelöltállítást illető kritikáit az EMNP kézdiszéki szervezete. A néppártiak emellett minden a két alakulat jó együttműködését megbontó kezdeményezést elutasítanak.
A Balázs József Attila elnök által aláírt rövid közleményben az alakulat illetékesei leszögezik, hogy Rácz Károly ügyét végig figyelemmel követték. Részükről örömmel nyugtázták, hogy „az igazságszolgáltatás elfogulatlanul látta el feladatát”, viszont felhívják a figyelmet, hogy „ez az ügy egyben arra is figyelmeztet, hogy a politikusoknak mindig becsületesen, szabályosan kell eljárnia”. Főképp, ha ellenzékiről van szó, akinek a helyzete sokkalta bonyolultabb, mivel nehezebb körülmények között kell dolgoznia – vélik az EMNP kézdiszéki képviselői.
Ami a jelöltállítást illeti az alakulat meglátása szerint a pártnak joga és kötelessége volt, és lesz jelöltet állítani minden választáson. Ezt egyrészt a demokrácia szabályai, másrészt a közel 2400 céhes városbeli szimpatizánsaink is megkövetelték – olvasható a közleményben.
Végül felhívják arra a figyelmet, hogy Kézdivásárhelyen az EMNP és MPP frakciók együttműködése példamutató, és ezt a továbbiakban is fenn kell maradjon. Ennek szellemében elutasítanak minden olyan megnyilvánulást, amely „az együttműködést korlátozni, befolyásolni próbálná, bármely részről jöjjön is” – szögezik le.
A hétfőn közzétett álláspont Kulcsár Terza Józsefnek, az MPP háromszéki elnökének múlt héten elhangzott kijelentései nyomán született. A polgári politikus, mind az RMDSZ-nek, mind az EMNP-nek felrótta, hogy a Rácz Károly, Kézdivásárhely előző polgármesterét illető korrupciós vádak kapcsán az ártatlanság vélelmét nem tartották szem előtt. Az elnök ugyanakkor a Néppárttal kapcsolatosan azt is kifogásolta, hogy a céhes városbeli jelöltállításukkal megosztották a szavazókat, és így nyerhetett az RMDSZ jelöltje, az egyébként abszolút esélyes Rácz Károllyal szemben. Kulcsár Terza bocsánatkérésre szólította fel a két alakulatot, erről viszont az EMNP közleményben nem esik szó.
Székelyhon.ro

Közelebb hozzák a második világháborút
A második világháború udvarhelyszéki székely határőreiről tartanak előadást pénteken a művelődési házban.
Udvarhelyszéki határvadászok és határőrök a második világháborúban (1940-1944). A 68. határvadász-csoport története címmel tart előadást Székelyudvarhelyen Nagy József történész, doktorandusz hallgató.
Az előadás pénteken, december 20-án 18 órától lesz a művelődési ház emeleti, oszlopos termében. Az esemény az Élő Emlékezet – a II. világháború története a székelyföldi háborús veteránok emlékezetében elnevezésű programsorozat része, amelynek célja a második világháború helyi vonatkozásainak népszerűsítése a székelyföldi veteránok emlékezetei és levéltári kutatások alapján.
Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely)

A lelki gyógyulásról tartanak előadást a nagyváradi Tibor Ernő Galériában (Kanonok sor 11.sz.) december 21-én, szombaton 14 órától.
A kétnyelvű előadás során mutatja be a szerző az Isten szeretete által helyreállított és meggyógyított élet című, román nyelven megjelent könyvét is. Közreműködik a Varadinum vonósnégyes. Minden érdeklődőt szeretettel várnak, a részvétel ingyenes.
erdon.ro

SZÓRVÁNYPOLITIKÁK A nagyvárosi szórvány jövőjéről tanácskoztak Kolozsváron
A konferencia résztvevői az elméleti szempontok mellett latba vetették azokat a tapasztalatokat is, amelyek eredményt értek el a nagyvárosi szórvány kérdésének kezelésében.
„Azt elmúlt években végzett felmérések azt mutatják, hogy az asszimiláció, a nyelv- és identitásvesztés a nagyvárosi szórványban a legnagyobb. Kolozsváron, a Monostor negyedben lakó magyar közösség identitás- és nemzetpolitikai szempontból szinte ugyanolyan helyzetben van, mint egy szórványtelepülésen élő magyar közösség. Megoldásokat, válaszokat keresünk szakértők bevonásával a nagyvárosi szórvány kérdéseire, problémáira, pragmatikus cselekvési terv kidolgozása és életbe léptetése a célunk” – ezekkel a gondolatokkal nyitotta meg Kelemen Hunor szövetségi elnök ma reggel A nagyvárosi szórvány jövője témakörben szervezett műhelykonferenciát Kolozsvárott.
A konferenciát az RMDSZ és a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet közösen szervezi kettős céllal: felleltározni a nagyvárosi szórvánnyal kapcsolatos elméleti tudást, valamint összegyűjteni azon konkrét programok tapasztalatait, amelyek eredményt értek el a nagyvárosi szórvány összetett kérdésének kezelésében. „A Romániai Magyar Demokrata Szövetség számára az a legfontosabb, hogy megakadályozza az identitásvesztést Kolozsvárott, Temesváron, Marosvásárhelyen, vagy Zilahon. El kell jutnunk a magyar emberekhez az oktatástól kezdve a közösségépítés különböző elemein keresztül úgy, hogy minden lehetséges politikai eszközt felhasználunk” – hangsúlyozta az RMDSZ elnöke, hozzátéve, egyetlen konferencián nem lehetséges a nagyvárosi szórvány problémáit megoldani, ám az itt összegyűlt szakemberek mindannyian felismerték, hogy cselekedni kell, ezzel pedig elindultak a megoldás fele vezető úton.
Horváth István, a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet elnöke köszöntő beszédében hangsúlyozta: „a mai műhely-konferencia célja, hogy összegyűjtse az eddigi tudást, ami a piacon létezik ebben a pillanatban, illetve, hogy szó essen néhány olyan kezdeményezésről, amelyek azokat a jellemző folyamatokat próbálják megakadályozni, korlátozni, amelyeket szórványosodási folyamatoknak nevezünk”, majd hozzátette: „ezek a kezdeményezések hozzájárulnak középtávon egy egységes cselekvési stratégia kialakításához.” Vetési László szórványkutató Nagyváros, szórvány, egyház című előadásában hangsúlyozta: a nagyvárosi magyar egyházak pontosan követik a városnegyedek alakulását, szerkezetét. Mindegyik egyház másféleképpen cselekszik, ha a nagyvárosi szórványról van szó: egyrészt megpróbálják minden területen visszaszerezni és visszaépíteni mindazt, amit egykor elvettek tőlük, emellett a befelé való építkezés elvét is előnybe részesítik azáltal, hogy több egyházi intézményt hoznak létre. „Az egyházak óriási dilemmát élnek meg a szolgálat és a szolgáltatás helykeresése között, így az egyház a társadalomépítésbe bekapcsolódva, a civil szférával együtt kell kidolgozza a nagyvárosi szórvány helyzetének megoldásait. A jövőre nézve az egyházak feladata az, hogy kialakítsák a nagyvárosban a kis magyar közösségek hálózatát.” „Összefüggés figyelhető meg a vegyes házasságok és a pártpreferenciák közt: a vegyes házasságban élők kisebb eséllyel szavaznak magyar pártokra, mint a homogén családban élők” – mutatott rá Székely István Gergő szociológus az Etnikai mobilizáció a szórványban című előadásában, majd hozzátette: azok a romániai magyarok, akiknek nincs román családtagjuk, lényegesen kevésbé szavaznak román partokra. A kutató elmondta: a magyar pártokra leadott szavazatszám 2012-re több mint a felére csökkent az 1996-os átlaghoz képest, amiért a magyarok szavazáson való alacsony részvétele és a román pártokra való átszavazás lehet a felelős. Amíg 2004 előtt a magyarok szavazási részvételi százaléka jóval magasabb volt az országos átlagnál, addig 2004-től ez megfordult.
Horváth István bemutatta a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet Az Etnikai térszerkezet iskolai hálózat és társadalmi hálózat témakörében, Kiss Tamás, Vitos Katalin közreműködésével készült kutatást, amely a szórványkérdés egyik legfontosabb és legkutatottabb elemét az iskolaválasztást mutatta be. Erdélyben a magyar diákok magyar nyelvű beiskolázottsági aránya 85 százalékos az általános iskolák esetében, középiskolában pedig 75 százalékos.
Csökken a magyar iskolát választó magyarok aránya, függetlenül a családi háttértől, szórványban 10 százalékkal növekszik a román iskolát választók száma. „A magyarok iskolaválasztási szempontjait jelentősen befolyásolja a térszerkezet. Míg Kolozsváron térszerkezet szempontjából az iskolahálózat nem felel meg az etnikai térszerkezetnek, addig Marosvásárhely és Szatmár esetében az iskolai lefedettség egyenletes, az etnikai lefedettséggel összhangban van, ezért ezekben a városokban sokkal ritkábban vetődik fel a területi lefedettség szempontrendszere alapján történő iskolaválasztás kérdése.”
Magyari Tivadar, az RMDSZ oktatásért felelős főtitkárhelyettese bemutatta azt a 2012–2013-ban készített kutatást, amely azoknak a szórványban élő romániai magyar családoknak az iskolaválasztási motivációit elemzi, akik román tannyelvű oktatási intézetet választanak gyermekük számára. „A fókuszcsoportos kutatásából kiderült, hogy a magyar szülőknek leggyakrabban négy megfogalmazott érvük van a román iskola mellett: jobbnak tartják a román iskolát, azt gondolják, jobban fog román környezetben boldogulni a gyermek, ha román tanintézménybe jár. Ugyanakkor fennáll az a kényszerhelyzet is, hogy a magyar iskola hiánya miatt íratják román iskolába, illetve azért, mert a leendő iskolás már úgyis tud románul.”
Veres Valér, a Babeș-Bolyai Tudományegyetem tanára annak a 2012-ben végzett kutatásnak a tanulságairól számolt be, amely az iskolaválasztás és a továbbtanulás sajátosságait térképezte fel 603 Kolozs megyei 8. osztályt végzett diák és szülő megkérdezése során. „Ebből a tanulmányból kiderült, hogy a szülők 80 százaléka elméleti, 20 százaléka szaklíceumot választana gyermeke számára, a kolozsvári állami magyar középiskolákat és a magyar nyelven való továbbtanulást előnyben részesítve” – ismertette Veres Valér, majd hozzáfűzte: Kolozsváron az elméleti és az önálló iskolaválasztásnak meghatározott társadalmi háttere és okai vannak, a gyenge szakképzési kínálat a fő oka a szakiskola-választás alacsony szintű preferálásának, de a román oktatás felé való elmozdulásnak is.
Kiss Tamás, a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet munkatársa bemutatta az iskolakveszelyben.ro honlapot és az Iskolák Veszélyben elnevezésű programot, amely a Közpolitikai Elemző Központ kezdeményezésére, a Kisebbségkutató Intézet, az RMDSZ és a nyelvijogok.ro közreműködésével jött létre. „Ennek a projektnek a célja, hogy bemutassa azokat a kritikus pontokat, oktatási helyszíneket, ahol a magyar oktatási intézményrendszer fenntartása a 2014-2020 közötti időszakban speciális tennivalókat igényel majd. A honlap választ keres arra a kérdésre, hogy mit lehet tenni ezen demográfiai szempontból veszélyeztetett régiók érdekében, valamint információkat nyújt a döntéshozók részére, hogy milyen módon lehetne megerősíteni az erdélyi magyar oktatási rendszer veszélyeztetett pontjait” – hangzott el a szociológus felszólalásában.
Székely István, az RMDSZ társadalomszervezésért felelős főtitkárhelyettese a nagyvárosi szórvány és a cselekvés lehetséges irányait vázolta fel. Elmondása szerint két idősík létezik: egy, amely 20-25 éves távlatban, szakpolitikai programok szintjén közelíti meg a kérdést, és egy azonnali cselekvési terv. „A klasszikus értelembe vett szórvány esetében az évek során több eredményes programot sikerült beindítani, ezeket kellene adaptálni a nagyvárosi lakótelepek környezetébe. Fontos, hogy a nagyvárosi szórvány kiemelt figyelemben részesüljön, külön programokkal, költségvetéssel. Fontos, ebben a környezetében is beindítani a Magyar házak rendszerét, hiszen ez által olyan infrastruktúra, olyan közösségi tér jöhet létre, amely alkalmas célzott programok indítására” – fogalmazott a főtitkárhelyettes.
Transindex.ro

Szász Jenőék juttatták ügyészkézre Borbolyt
A Magyar Polgári Párt központi székházában fogalmazták meg egyikét azoknak a feljelentéseknek, amelyek nyomán bűnvádi per indult Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke ellen. A feljelentést Kovács Árpád András, az MPP volt megyei önkormányzati frakcióvezetője írta alá, és szerepelt rajta a párt pecsétje is.
A frakcióvezető tanúvallomása
Mindez Kovács Árpád András tavaly május végén készült kihallgatási jegyzőkönyvéből derül ki. A Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) tanúként idézte be a megyei tanács MPP-frakciójának volt vezetőjét, és faggatta a feljelentés szövegéről, megfogalmazásának körülményeiről. A maszol.ro birtokában lévő dokumentum Borboly Csaba bírósági dossziéjának része.
A jegyzőkönyv szerint a feljelentést 2012. március 8-án nyújtották be a DNA Maros megyei területi részlegére, Szász Jenő pártelnöki mandátuma idején. Tartalmáról nem derülnek ki részletek, csupán az, hogy az MPP székelyudvarhelyi pártszékházában készült, ott került rá a pecsét is. Tanúvallomásában Kovács Árpád András azt állítja: bár aláírta a dokumentumot, részleteit nem ismerte, és azt sem tudja, kik fogalmazták meg. „Csak annyit tudok róla, hogy a pártom tagjai állították össze, és az MPP egyetlen megyei tanácsosa sincs közöttük” – mondta az ügyészeknek.
A korrupcióellenes ügyészség vádirata szerint Borboly Csaba Hargita Megyei Tanácsának elnökeként indokolatlanul fizetett ki jelentős, útjavításra szánt összegeket annak a Stravia Group Kft.-nek, amely Pálffy Domokos megyei önkormányzati képviselő tényleges irányítása alatt működött. Ezzel állítólag az RMDSZ politikusa és feltételezett bűntársai 1,1 millió eurós kárt okoztak a román államnak. Eredetileg a DNA – amely a nyáron 24 órás őrizetbe vette Borboly Csabát – folytatólagosan elkövetett hivatali visszaéléssel, csúszópénz folytatólagos elfogadásával, magánokirat-hamisításra való felbujtással, hamis irat felhasználására való felbujtással és hamis feljelentéssel gyanúsította a megyeelnököt.
A frakcióvezető a jegyzőkönyv szerint azt nyilatkozta: frakciótársai bízták meg azzal, hogy írja alá a feljelentést és juttassa el a DNA-hoz. A védelem jelen lévő ügyvédjének arra a felvetésére, miként írhat alá olyan dokumentumot, amelynek tartalmát nem ismeri, Kovács kijelentette: „frakcióvezetői kötelezettsége volt” a feljelentés aláírása. Hozzátette, hogy a dokumentumot Antal Árpád, „az MPP titkára” juttatta el hozzá.
"Nem emlékszem, ki küldte"
Kovács Árpád András a maszol.ro-nak megerősítette, hogy kétszer is kihallgatta DNA Borboly Csaba ügyében, és ma is fenntartja mindazt, amit az ügyészeknek nyilatkozott. Kérdésünkre leszögezte: fenntartja azt is, hogy mai napig nem tudja, kik fogalmazták meg annak idején a feljelentést. „Ám az természetes, hogy frakcióvezetőként aláírtam” – magyarázta. Arra a kérdésünkre sem tudott válaszolni, hogyan jutott el hozzá a dokumentum. „Nem emlékszem már, ki küldte” – jelentette ki, Antal Árpád nevét nem említve.
A volt frakcióvezető felidézte, hogy az MPP-frakció többször bírálta Borboly Csabát az útjavításra szánt pénzek felhasználási módja miatt. „Egyszer azt a replikát kaptuk a tanácselnöktől, hogy forduljunk az igazságszolgáltatáshoz, ha van valami kifogásunk” – fogalmazott.
Borboly Csaba ügyvédje a maszol.ro-nak megerősítette: védence ellen több feljelentés is történt, az egyik az MPP részéről. Sergiu Bogdan szerint azonban ezek a feljelentések nem befolyásolják a pert, mert „hamis állításokat tartalmaznak”. Mint ismert, Borboly Csaba nyáron kezdődött perében eddig kétszer halasztottak. A következő tárgyalás időpontját 2014. január 6-ra tűzték ki.
Thamó sem tud róla
Bár Kovács Árpád András az ügyészeknek azt állította, hogy a frakció bízta meg a feljelentés aláírásával, egykori frakciótársa, Thamó Csaba székelyudvarhelyi MPP-s megyei tanácsos nem tud ilyen dokumentumról. „Nincs tudomásom ilyen feljelentésről” – nyilatkozta a maszol.ro-nak. Magyarázatként hozzátette: miután 2010-ben lemondott az MPP Hargita megyei szervezetének éléről, már nem tájékoztatták arról, hogy „mi történik a pártszékházban”.
Thamó a frakcióvezetőhöz hasonlóan felidézte vitáikat Borbollyal az útjavítási pénzek elosztásáról. „A Számvevőszékhez is fordultunk már a tanácsi határozat-tervezetekben lévő szabálytalanságok miatt. Korábban vizsgálóbizottság felállítását is javasoltam, mert úgy érzékeltem, hogy RMDSZ-közeli cégek kapják a megrendeléseket. Azt a választ kaptam a tanácselnöktől, hogy forduljak a hatóságokhoz, ha vannak bizonyítékaim” – mondta az MPP-s tanácsos. Kérdésünkre kifejtette: akit a frakcióvezető kihallgatási jegyzőkönyve a párt „titkáraként” emleget, az Antal Árpád székelyudvarhelyi jogász lehet, aki az MPP jogtanácsosa volt 2012-ben.
Szász Jenő szóvivője most hallja először
Szász Jenő mandátuma idején Molnár Miklós volt az MPP szóvivője és a párt székelyudvarhelyi szervezetének elnöke. A maszol.ro-nak elmondta, annak ellenére, hogy irodája a párt központi székházában volt, maga sem tud a Borboly elleni feljelentésről. „Én most hallottam erről először” – jelentette ki. Nem tud a feljelentésről Biró Zsolt, az MPP jelenlegi elnöke sem. „Hallottam már utalásokat Borboly Csabától feljelentésekre, de az MPP-éről nem tudok. Csak azt tudom, hogy Hargita Megye Tanácsának polgári párti frakciója több esetben is kifogásolta a tanácselnök munkáját” – nyilatkozta a maszol.ro-nak a pártelnök.
Bár nevét a lapunk által megkeresett MPP-sek egyike sem említette, Szász Jenő korábbi pártelnök vélhetően ismeri a feljelentés részleteit és megfogalmazásának mikéntjét. A budapesti Nemzetstratégiai Kutatóintézet jelenlegi igazgatóját lapunk azonban egy teljes napon keresztül nem tudta elérni, sms-einkre sem válaszolt. Korábban egyébként Szász jelezte: nem szívesen nyilatkozik a maszol.ro-nak. Legutóbb idén arra kérte munkatársunkat, hogy kérdéseinket emailben küldjük el volt szóvivőjének, Molnár Miklósnak, és válaszol rájuk. Molnár Miklós azonban hétfőn megtagadta lapunktól ezt a közvetítői szerepet.
Borboly: ki fog minden derülni
Borboly Csaba idén nyáron az EMI-táborban azt nyilatkozta: tisztában van vele, hogy a személyét érintő korrupciós botrány kinek a feljelentése nyomán indult el, az illető neve pedig „heteken belül” nyilvánossá válik. Ezt az ígéretét a tanácselnök mindeddig nem váltotta be. Amikor megkerestük ebben az ügyben, Borboly előbb az ügyvédjéhez irányított, majd átküldött egy nyilatkozatot, amelynek szöveghű közléséhez ragaszkodott. Kérésének eleget tettünk.
„Kik a feljelentők, kik állnak mögöttük, ez egy összetett kérdés. Két héttel karácsony előtt nem akarnék ezzel a kérdéssel foglalkozni. Habár semmilyen szinten nem kívánok az oldaluk szerkesztéspolitikájába beleszólni, de kár ebben az időszakban bárki családi életébe is belegázolni. Az eljárás során amúgy minden kiderül, a bírósági szakaszban van, ami nyilvános, tehát ki fog minden derülni, lesznek tanúkihallgatások, stb..
Vannak feljelentők, akiknél evidens, hogy parancsra cselekedtek, ki/kik állt/álltak mögöttük, ezek az érdekes kérdések, és akár eljuthatunk még további politikai érdekhez is, nemcsak egyhez, ami evidens! Ha e kérdést kívánja bárki is boncolni, azt javaslom, hogy vagy várja meg az eljárást, hogy jusson el a tanúkihallgatási részébe, vagy pedig kérjen ki anyagokat a bíróságtól, hisz az anyag nyilvános. Nem szeretnek konkrét nevet/neveket bedobni, hisz evidens számomra, hogy parancsot teljesített az/azok az ember/emberek, aki megtette/megtették, azt, amit! Sajnos többen vannak. Én azt mondtam, hogy kezet nyújtok a feljelentőimnek is, azt, amin átmentem én és családom, senkinek sem kívánom! Kell tudnunk megbocsátani, keresni a rosszban is a jót! Szeretném, ha ebből az ügyből azt a tanulságot vonná le mindenki, hogy ember embertársát ne akarjon börtönbe juttatni, mert annak is van családja, és az mit vétett, azért hogy van, hogy hazavárja a férjet, az apát, látni akarja a gyerekét, a testvért? Ezt kell megértsük!” – nyilatkozta a maszol.ro-nak Borboly Csaba.
Cs. P. T.
maszol.ro

EMNT: a román utódkomunisták tettestársa a maszol.ro
A Tőkés László ellen koncepciós pereket indító „román utódkommunisták” magyar tettestársainak nevezi lapunkat hétfőn kiadott közleményében az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) választmánya.
Bár a maszol.ro-t nem nevezi meg, a „Tőkés László védelmében” címet viselő állásfoglalás utal az EMNT elnökének vagyonmegosztási peréről szóló cikkünkre, amely szerint az európai parlamenti képviselő a házasságuk alatt szerzett javak négyötödét követeli bíróságon a volt feleségétől.
„Azon túlmenően, hogy a bukaresti magyar pártsajtó éppen egy nappal az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács évfordulói gálaestje előtt, péntek éjszaka élesít magánéletben vájkáló, rosszindulatú és gusztustalan irományokat – tudatában vagyunk annak, hogy az európai parlamenti választások közeledtén az erő nyelvét beszélő RMDSZ különutas politikáját az ellenfelek lejáratásával próbálja igazolni” – fogalmaz a közlemény.
Az állásfoglalás ennél is döbbenetesebbnek nevezi a Királyhágómelléki Református Egyházkerület „vezetősége által áterőltetett” közgyűlési állásfoglalást, amelyben arra szólították fel Tőkés Lászlót, az egyházkerület volt vezetőjét, hogy hagyjon fel a jelenlegi püspök, Csűry István elleni támadásaival.
„A Királyhágómelléknek volt már olyan püspöke, aki szervilis módon dörgölőzött „a tűzhöz közelálló” hatalomhoz, és pártparancsra igyekezett elnémítani a kritikus hangokat. Papp Lászlónak hívták. Történetesen éppen az ő ellenében vette védelmébe lelkipásztorát a temesvári gyülekezet, és nem utolsósorban ebből a magyar reformátusokhoz méltatlan üldöztetésből nőtte ki magát a temesvári szabadságharc” – emlékeztet az EMNT.
maszol/közlemény.ro

Megbírságolták Romániában a magyarokat diszkrimináló újsághirdetés feladóját és közlőjét
– Megbírságolta a román Diszkrimináció-ellenes Tanács azt a szatmárnémeti román újságot, amely egy magyarokkal szemben diszkriminatív hirdetést tett közzé, és hasonlóan szankcionálta a hirdetés feladóját – közölte hétfőn az MTI-vel Asztalos Csaba, a tanács elnöke.
A diszkrimináció-ellenes tanács döntése értelmében 2 ezer lej (135 ezer forint) bírságot kell fizetnie a lapnak. A hirdetés feladójára, egy magánszemélyre, 3 ezer lej (203 ezer forint) bírságot róttak ki. Asztalos szerint a magánszemélyt azonosították, és meg is hallgatták az eljárás során.
A szatmári újságban novemberben jelent meg a szóban forgó álláshirdetés, amelynek szövegében szerepelt, hogy magyar személyek ne jelentkezzenek. Asztalos Csaba közlése szerint a tanács megállapította, hogy az etnikai hátrányos megkülönböztetés mellett kor miatt is diszkrimináló a hirdetés, hiszen a szövegben kikötötték, hogy fiatal, kellemes megjelenésű személy jelentkezését várják.
Asztalos Csaba elmondta: tizenegy éves tapasztalata szerint első alkalommal került a tanács napirendjére ilyen eset, amikor egy hirdetésben magyarokat részesítettek hátrányos megkülönböztetésben. Hozzátette: eddig a roma nemzetiséget hátrányosan megkülönböztető újsághirdetések szerepeltek a testület napirendjén.
(MTI)

Az első Panoráma-interjú Tőkés Lászlóval
„Romániában ma az az igazán bátor ember, az az igazi hazafi, aki képes lerombolni a hallgatás és a félelem rettenetes falát. Aki szembeszáll a népnyúzó ordas eszmékkel és az embertelen gyakorlattal. A szomszédunkban románok és magyarok törik át a hallgatás falát, és tárják a világ elé egyéni és kollektív jogfosztottságukat, megaláztatásaikat. Ilyen bátor és tiszta ember Tőkés László, 37 éves erdélyi református lelkész, aki szembe került Ceausescu diktatúrájával, országpusztító politikájával, és ennek következtében az erdélyi református egyház vezetőségével, amely – nyilván félelemből – kiszolgálja a hatalmat, és az elnyomással szemben nem nyújt védelmet lelkészeinek és híveinek."
Chrudinák Alajos, Magyar Televízió, Panoráma, 1989. december.
Erdély.ma

Érik Románia egyesülése Moldovával?
A romániai magyarok közül is sokan felkapták fejüket minap a Traian Basescu államfő nyilatkozatára, miszerint Románia célja a Moldovával való egyesülés.
Igaz, a volt Szovjet tagállamban kevés támogatója van a nagy román víziónak, és az Európai Bizottság sem örvendezik Basescu felvetésének, de Romániában kétharmados támogatottsága van a Moldovával való esetleges egyesülésnek.
A gondolat felvetése és nyilvános kifejtése nem új, és a román állam esetleges föderatív átalakításának lehetősége érdekes következtetésekre és érdekes távlatok megfogalmazására nyújt lehetőséget. A Kossuth Rádió számára Oláh Gál Elvira Csíkszeredából küldött egy nagyon meggondolkoztató elemzést. Pavel Munteanu, a kisinyovi akciócsoport elnöke szerint Moldovában azért nem akarják sokan az egyesülést, mert 1918-ban százévnyi orosz uralom után került Moldova Romániához, és a második világháború után ismét elveszítették. Újra kell tanítani a történelmet, amit egy mesterségesen létrehozott szovjettagállamban tanítottak – magyarázta Munteanu.
Victor Ponta miniszterelnök szerint az egyesülés kérdése csak választási fogás, amely mindkét országban szavazatokat hozhat.
A közvélemény komolyabban reagált a bejelentésre, megszólaltak a történészek is. Marius Diaconu bukaresti történész arra emlékeztetett, hogy az erdélyi román politikusok nem akarták a Román Királysággal való egyesülést 1918-ban, ők különálló Erdélyt szerettek volna, a Nagyrománia létrehozásról a nagyhatalmak döntöttek.
Az önálló Erdélynek és Románia föderalizálásának ma is vannak hívei Romániában, Sabin Gherman, Transilvania Live Televízió igazgatója műsoraiban ezt a gondolatot bátorítja az erdélyi románok körében, és erdélyi román szempontból üdvözli az egyesülés gondolatát. Ez a terv csak decentralizációval valósítható meg, egy esetleges Nagyromániában nem lehetne a nyelvi, a kulturális kérdéseket mellőzni, Romániának pedig egyetlen kiútja lenne: a szövetséges államra való berendezkedés – mondta Gherman. Kifejtette: a Körős-vidék, Erdély, Máramaros, Bukovina, Olténia, Beszarábia, Dobrudzsa csak jelképesen lennének egy központi államhatalomhoz kötve. Erdélyi szemmel nézve jó lenne, ha a románok, a magyarok, vagy a szászok az ügyeiket helyben intézhetnék el, és nem Bukarestben – mondta Sabin Gherman.
Kossuth Rádió
Erdély.ma

A második Panoráma-interjú Tőkés Lászlóval
„Önfeledt öröm, félelemmel megkeserített győzelmi mámor. Mert az emberek – sajnos okkal – még mindig félnek a menekülő titkosrendőröktől, a Securitate halálbrigádjaitól, amelyek utóvédharcot folytatva öldökölnek szerte az országban. De nem kevésbé veszélyes most az önbíráskodás, a lincshangulat. A marosvásárhelyi főtéren például a tömeg a Román Kommunista Párt megyei első titkárát véli felfedezni..." Chrudinák Alajos, Magyar Televízió, Panoráma, 1989. december.
Erdély.ma

Nagy Zsolt: politikai leszámolás a 2005-2006-os stratégiai privatizációk ügye
Politikai leszámolásnak tartja a 2005-2006-os stratégiai privatizációk ügyét Nagy Zsolt. Az RMDSZ volt távközlési minisztere két héttel az alapfokú ítélet után exkluzív interjút adott az Erdély TV-nek. Számos csúsztatás, félremagyarázás van a 2006 őszén indított úgynevezett „hazaárulás-kémkedés” ügyben. Ez derült ki abból az interjúból, amit az ügyben érintett Nagy Zsolt adott az Erdélyi Magyar Televíziónak.
Az RMDSZ volt távközlési minisztere a tárgyalás során nem kapott lehetőséget az érdemi védelemre, elutasítva az ő ártatlanságát bizonyító iratok bekérését. Mint mondja, ez sokat elárul a vád indíttatásáról.
Nagy Zsolt, volt távközlési és informatikai miniszter: a vád egyértelműen titkosszolgálati indíttatású, és politikai célra használták. Ez teljesen egyértelmű. Egyértelmű a vádnak a megfogalmazásából is, hiszen árulásról és kémkedésről beszélünk, a modern Romániában előzménytelen vádakról van szó és előzménytelen ítéletekről van szó, ahova bankárokat kavartak be, nemzetközi hírnevű és presztízsű bankárokat kavartak be ebbe az ügybe, kémkedés vádjával. És azt gondolom, hogy nagyon fontos tudatosítani a közvéleményben, hogy ez nem egy korrupciós ügy, hanem egy teljesen más indíttatású és szándékú ügy.
A Nagy Zsolt ellen hozott alapfokú döntés meglepte a volt miniszter személyes ismerőseit, akik szintén az igazságszolgáltatás áldozatának tartják őt.
Takács Csaba, a Communitas Alapítvány elnöke: Nagy Zsolttal kapcsolatosan sok minden eszébe jut az embernek. Eszébe jut a jogállamiság fogalma, eszébe jut az igazságszolgáltatás és annak furcsaságai, hadd fogalmazzak így, eszébe jut az, hogy vajon a politika elválasztható vagy nem választható az igazságszolgáltatástól.
Ilyés Gyula főtitkárhelyettes: reméljük, hogy a korrupcióellenes harc ernyője alatt Romániában dúló politikai harcok, a politikum mögötti erők harca, a politikai erőfitogtatás bizonyítása, amely most úgy látszik, hogy az RMDSZ-től is meg akarja követelni az áldozatait, ez nem fog teret nyerni.
Nagy Zsolt támogatására barátai Veled vagyunk Zsolt! Címmel Facebook-oldalt indítottak, amelyen keresztül szeretnék bemutatni a volt távközlési miniszter ügyét. A Veled vagyunk Zsolt! oldalhoz már több mint négyezren csatlakoztak.
Erdély.ma

Mérséklődött Székelyföld lakosságának csökkenése
Hargita, Kovászna és Maros megye népességének alakulását összegzi Hargita Megye Tanácsának Elemző Csoportja 2012 és 2013 első fél évére vonatkozóan Demográfiai mutatók összeha- sonlítása székelyföldi viszonylatban címmel. Az időszakos ki- advány célja a három székelyföldi megye hivatalos statisztikai adatainak összegyűjtése, hogy a fontosabb társadalmi-gazda- sági folyamatai nyomon követhetővé váljanak.
A legújabb jelentés az élveszületések és az elhalálozások mellett a csecsemőhalandóságot is körüljárja, illetve vizsgálja a házasságkötések és válások számának alakulását is. Az elemzőcsoport munkája az Országos Statisztikai Hivatal és a megyei statisztikai hivatalok által közölt havi kiadványokra és a népszámlálási adatokra alapoz.
A kimutatás összefoglalva a következőket állapítja meg:
Székelyföldi viszonylatban megállapíthatjuk, hogy enyhe növekedés figyelhető meg az élveszületések számát illetően, 2013. első félévében 5.2, szemben 2012. első félévével, amikor 5.1 volt az éleveszületési ráta.
Az ezer lakosra jutó elhalálozások azonban még mindig meghaladják az élveszületések arányát, ebből adódóan mindkét vizsgált periódusban negatív a természetes szaporulat.
Csökkenés mutatkozik viszont az elhalálozások arányában is. Míg 2012. első felében 6.3 elhalálozott jutott ezer székelyföldi lakosra, addig 2013. első félévében 5.8.
Székelyföldön a népességfogyás enyhülni látszik 2013. első félévében 2012. első feléhez viszonyítva, erre utal a negatív természetes szaporulat mérséklődése. Míg 2012. első felében az ezer főre vetített élveszületések és elhalálozások különbsége -1.2 volt, addig 2013. első félévében ez az érték -0.6.
Az egy éves kor előtt elhalálozó csecsemők számában némi növekedés figyelhető meg a Székelyföld szinten. 2013. első felében 11 elhalálozott csecsemő jutott minden ezer élveszületettre, míg előző év ugyanazon periódusában 10 csecsemőhalálozás.
A születés, illetve halálozás mellett a párkapcsolatok változásának két fő mutatóját, a házasságkötések és válások alakulását is megfigyeltük.
2013. első félévében mindhárom székelyföldi megyében több házasság köttetett, mint előző év ugyanazon periódusában. Székelyföld szinten 6.9%-al több házasságot kötöttek 2013. első félévében, szemben 2012. első felével.
Örvendetes módon a házasságkötések számának növekedésével ellentétben a válások aránya csökkent a vizsgált periódusokban. 2013. első félévében 10.3%-al kevesebb válást jegyeztek a székelyföldi megyékben, mint előző év ugyanazon periódusában.
Sajtóközlemény / elemzo.hargitamegye.ro
Erdély.ma

Zsidókat csirkefarmért – Ceausescu holokauszt-üzlete
„Az olaj, a zsidók és a németek a mi legfontosabb export áru- cikkeink” – mondta Nicolae Ceauşescu a hatvanas évek végén egy szigorúan bizalmas beszélgetésen, számol be a Hetek című felekezeti lap nyomán az atv.hu.
Románia helyzete 1958-ban kezdett megváltozni, miután a Szovjetunió kivonta csapatait az országból, a párt vezetése nyitást kezdeményezett a nyugati országok felé, s szándékuk komo- lyságának bizonyítására ismét megkönnyítették a zsidók és más etnikumhoz tartozók kivándorlását.
A kiutazásnak kemény ára volt: akik ilyen dokumentumokat igényeltek, azokat elbocsátották a munkahelyükről, a diákokat pedig kizárták az egyetemekről. A kiutazási kérelmek ennek ellenére rövid idő alatt elérték a 100 ezres nagyságrendet, és a román diplomácia komoly bonyodalmakról számolt be a pártvezetésnek. Románia és Izrael olyan megoldást keresett, amelynek segítségével feltűnés nélkül le tudták bonyolítani a zsidók kivándorlását.
Izrael titkosszolgálati úton megüzente: kész előre meghatározott összeget fizetni minden egyes zsidóért, akit a román hatóságok emigrálni engednek. Románia először visszautasította az ajánlatot, mivel provokációt sejtett a háttérben, később azonban beleegyezett az üzletbe: elsőként 500 zsidó emigrálásáért cserébe egy csirkefarmot építettek Romániában. Miután a farm elnyerte a román pártvezetők tetszését, továbbiakat rendelt ugyanezért az „árért”. 1960 közepére a belügyminisztérium rendelkezett a legnagyobb állatfarmokkal az országban, a termelt javakat nyugatra exportálták, az ezekből származó jövedelem elérte az évi 8-10 millió dollárt.
1958 és 1965 között 107 540 zsidó emigrált Romániából Izraelbe, 1968 és 1989 között Románia 40 577 zsidót adott el Izraelnek 112 millió dollárért.
Székely Hídmondó
Erdély.ma

Amikor csak egy forradalom segíthet
Forradalomra volna szükség.
Most, az 1989-es változások évfordulójának küszöbén minden eddiginél jobban látszik: gyökeres megújulásra volna szüksége a román társadalomnak. Huszonnégy év után sem tudni pontosan, mi történt Ceauşescu megbuktatása idején, de egyre nyilvánvalóbb, nem forradalom volt, sokkal inkább a népfelkelés hátszelén erőre kapott államcsíny, a kommunista második-harmadik vonal vette át, majd használta ki a hatalmat.
És a politikai osztály valós rendszerváltása azóta sem történt meg. Ugyanazok a pártok, ugyanazok az emberek vagy csicskásaikból kinevelt utódaik irányítják az országot, s aki kívülről jött (mondjuk az RMDSZ magyar politikusai), jól alkalmazkodtak a többségi irányvonalhoz, gyakorlathoz. Ez vezetett oda, ahol ma áll Románia. Egy velejéig romlott, korrupt politikai osztályhoz, amely elsősorban saját, a köréje fonódott csoportosulások érdekeit tartja szem előtt, újabb és újabb rend bőrt nyúzna le a csak szavazataiért fontos adófizetőkről, rég nem számít már az oly nagy garral emlegetett haza sem.
Felnőtt azonban közben egy új generáció, amely már más környezetben, más világban szocializálódott, természetes közege a szabadság, s elvárásaiban is igazodik a nyugati demokráciákhoz. És ez a nemzedék – leszámítva rendkívül opportunista, bármi áron feltörekvő tagjait, akik belesimultak, részeseivé, sőt, irányítóivá váltak a hatalomnak – nem tud labdába rúgni. Elvárják szavazatát, de még megélhetését sem biztosítja a társadalom, nincs munkahelye, lakása, a napi robottal épp csak betevőjét tudja előteremteni, és ha nem vándorolt idejében külföldre – mint megtették oly sokan –, csak nézi, hogyan süllyed mind mélyebbre minden körülötte. Elege lett a vezetőkből, a kormányokból, az elnökökből, a pártokból – ideológiától függetlenül –, hisz gyakorlatilag mindenik egykutya. És lázad. Érdekes módon nem a drágább gáz vagy benzin miatt, hanem előbb környezetéért, Verespatakért, a palagáz-kitermelés ellen, majd az arrogáns parlamenti eljárás miatt, amely gátlástalanul emeli törvényerőre a korrupciót. Változást akarnak, gyökereset, új pártokkal, új vezetőkkel, akiket még nem fertőzött meg a jelenlegi mocsok. Hónapok óta zajlanak tüntetések országszerte, néhány ezren, csúcsidőben pár tízezren hallatták hangjukat az utcán is. Az elégedetlenek száma azonban ennél sok ezerszer nagyobb. Idő kérdése, mikor telik be végérvényesen a pohár. Mert a hatalom jelenlegi és volt birtokosaitól, a kisebb-nagyobb uracskáktól, helyi és központi kiskirályoktól csak radikális módon lehet megszabadulni. Van, amikor csak egy forradalom jelenthet megoldást...
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Gyöngykoszorúk gyöngye
Adventi néptánctalálkozó Marosvásárhelyen
December 21-én, szombaton, a Maros Művészegyüttes, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület Maros megyei szervezete, valamint a Folk Dancing and Music Egyesület szervezésében ismét sor kerül a Gyöngykoszorúk gyöngye című néptánctalálkozóra. A több mint két évtizedes múlttal rendelkező néptánc-mozgalom közelgő, marosvásárhelyi rendezvényével kapcsolatosan hétfőn délelőtt tartottak sajtótájékoztatót a szervezők a Maros Művészegyüttes kövesdombi székházában.
Mint azt Barabási Attila Csaba igazgató elmondta, sikeres évet tudhat maga mögött az együttes, amelynek kiemelkedő momentuma volt a nemrég Marosvásárhelyen megszervezett hivatásos néptáncegyüttesek találkozója. Azt követően partiumi turnén vettek részt, a soron következő rendezvényük pedig a Gyöngykoszorúk gyöngye lesz, amelyet annak idején a Szabó házaspár – György és Éva –, illetve az EMKE kezdeményezett. Hosszú évek óta az utóbbival közösen szervezik, egy hároméves kihagyást követően úgy gondolták: ha az EMKE és a Maros Művészegyüttes összefog, ismét lehet Gyöngykoszorú- találkozót szervezni Marosvásárhelyen. – Az első Gyöngykoszorút hét évvel ezelőtt szerveztük a városban, a hagyományt a továbbiakban is folytatni kívánjuk. Régi és újabban alakult néptáncegyütteseket is meghívunk, az idei találkozó nyitóünnepségén pedig megemlékezünk a Szabó házaspárról, akik 1991-ben elindították ezt a nemes és szép mozgalmat. Az idei Gyöngykoszorún szakmai kiértékelőt is tartunk, elsősorban az együttesek nyilvántartása végett, hiszen Maros megye rendelkezik az erdélyi megyék közül a legtöbb magyar néptáncegyüttessel. Az idei találkozónkra is több olyan formáció érkezik, amelyek eleddig még nem vettek részt a Gyöngykoszorún, és meghívjuk a nemrég lezajlott I. Széllyes Sándor Népdalvetélkedő felnőtt-, illetve gyerekkategóriáinak első és második helyezettjeit is. A magam részéről a Gyöngykoszorú-találkozók mindegyik részét átéltem, voltam résztvevő, szervező, újjáindító egyaránt, és fontosnak tartom megjegyezni, hogy a mozgalom mindmáig önkéntes jelleggel működik. A Szabó György elképzelése szerint folytatjuk a hagyományt, a cél továbbra is az, hogy ne a pénz vezessen minket, a rendezvény maradjon meg találkozónak. A hagyományőrzésen túl sok szép emberi kapcsolat, házasság is született a Gyöngykoszorúnak köszönhetően. Erre a találkozóra szüksége van az erdélyi magyarságnak, a különböző településeken élő szervezők értéket mentenek a jövőnek. Megérdemelnék a kitüntetést. Az idei Gyöngykoszorúk gyöngye házigazdája a Napsugár táncegyüttes – Marosvásárhelyen közel húsz együttes lép majd fel, 300-400 táncost láthat majd a közönség. A találkozó hagyományai szerint ökumenikus istentisztelettel nyitjuk a rendezvényt. Ez egyrészt hangsúlyozza a rendezvény fontosságát, másrészt a Gyöngykoszorú szellemisége szerint való. Az idei esztendőben e találkozó lesz az utolsó rendezvényünk, de februárban már magyarországi turnéra indulunk, akkor Nyíregyházára, márciusban pedig Budapestre, majd Celldömölkre, Sátoraljaújhelyre és Pápára utazik az együttes, a továbbiakban pedig európai körútra is van esélyünk, és reményeink szerint hamarosan a táncvezetőképzésünket is elindíthatjuk – de ezekről bővebbet most nem szeretnék mondani.
Ábrám Zoltán, az EMKE Maros megyei szervezetének elnöke hozzátette: Szabó Éva temetésére holnap (ma – a szerk.) kerül sor, az egyesület saját halottjának tekinti. – 1991-ben volt az első Gyöngykoszorú, akkor Nyárádszeredában. Azóta a mozgalom keretében több mint száz találkozó került megszervezésre és tíznél több Gyermek- Gyöngykoszorún is részt vehettek az érdeklődők. Öröm látni felcseperedni, majd a szakmában elhelyezkedni azokat a fiatalokat, akik régen, gyermekként táncoltak a találkozókon. A találkozók az évek során több ezer embert szólítottak a Gyöngykoszorúk színpadaira. Nagy mozgalommá nőtte ki magát, viszonylag kis anyagi befektetéssel – és követendő példává vált. Marosvásárhelyen annak idején az adventi találkozóval indult a mozgalom, de ezt az egykori népi alkotások háza kisajátította magának, ezért lemondtunk róla. Utána találtuk meg Barabási Csaba Attilát és a Maros Művészegyüttest, és szép együttműködés vette kezdetét, amelynek köszönhetően mindmáig sikerült fenntartanunk a táncházmozgalmat. Mindezekhez hozzátenném, hogy hamarosan véget ér az EMKE Maros megyei szervezeténél töltött harmadik mandátumom, amelyet követően a visszalépés időszaka következik az életemben. De továbbra is vallom az EMKE jelmondatát – "Aki a köznek él, annak élni érdemes" – és a Gyöngykoszorúk szervezői az elkövetkezőkben is számíthatnak a támogatásomra – árulta el Ábrám Zoltán.
A Gyöngykoszorúk gyöngye marosvásárhelyi találkozójára december 21-én, szombaton kerül sor a művészegyüttes kövesdombi székházának előadótermében. A néptánccsoportok ünnepi műsora 11.30 órakor kezdődik és 16 óráig tart, ezt követően, 17 órától szakmai kiértékelő, valamint táncház lesz a Blue Pearl vendéglőben. A szervezők mindenkit szeretettel várnak.
Knb.
Népújság (Marosvásárhely)

Párbeszéd nemzetről, nemzetköziségről
Jelen kötetünkben sikerült számos munkatársunkat, a világ különböző részein élő magyarokat, s mellettük néhány román szakembert is megszólítanunk arról, hogyan látják, hogyan élik meg a nemzeti identitást a maguk környezetében, a politikai életben, a történelemben, a kultúrában, a gazdaságban – otthon és a nagyvilágban – olvasható a Párbeszéd a nemzetről, nemzetköziségről című, a kolozsvári Kom-press kiadásában megjelent kötet előszavában, amelyet múlt szerdán mutattak be a Deus Providebit Házban.
A társadalmi párbeszéd éles viták középpontjában áll Európa-szerte, Kelet- Közép-Európában különösen, és így a magyar közbeszédben is a nemzet, a nemzetközösség kérdése. A Korunk immár 87 éves történetében változó hangsúlyokkal, meg-megújuló intenzitással folyik ez a diskurzus: az első szakasz (1926-1940) Dienes László, majd Főként Gaál Gábor szerkesztői idejében az internacionalizmus érveit állította előtérbe, az 1957-től számítható második folyam, a szigorú pártellenőrzés és cenzori tiltások valamelyes könnyebbülésekor, a hetvenes években már felmutatja a nemzeti önismeret (legalábbis közvetett) kérdéseit: 1990 óta már nincs külső akadálya, hogy időről időre súlypontos lapszámainkban vagy rovatainkban rákérdezzünk: mit jelent ma a nemzeti hagyomány, mit az európaiság, hogyan harcolnak egymással (hangzanak össze) a nacionalizmusok, miképpen működnek a nemzetek fölötti intézmények – áll az előszóban.
A beszélgetésen az erdélyi értelmiség olyan jeles képviselői vettek részt, mint Buchwald Péter vegyész, politikus, Egyed Péter író, kritikus, Kántor Lajos, a Korunk volt főszerkesztője, Kötő József professzor, politikus, Láng Zsolt, a Látó szerkesztője. Az est házigazdája és moderátora Markó Béla költő, politikus volt, aki felvezetőjében elmondta, a kötet szerzői sokan vannak, mind fontos írók, közírók, szociológusok, filozófusok, esztéták, és feltette a kérdést: kinek lenne fontosabb ez a közös, kollektív meghatározása a nemzetnek, amely ebből a sokszálú kötetből kibontakozik, mint számunkra, hiszen a szerzők a nemzet, közösség fogalmát úgy közelítik meg, hogy külön határozzák meg a nemzetet és az államot egy közös Európában.
A térség jelenkori drámájának nevezte azt, hogy megpróbálják konglomerálni a nemzetet és az államot, ami tragikus következményekkel jár, ha valaki nemzetállamot akar létrehozni. Fontosnak tartja a könyvet, "amely fontos olvasmánya lehet minden, a sorsunkról gondolkodó, olvasó embernek".
Kántor Lajos a kötet születéséről beszélt, arról, hogy mi indokolta a létrejöttét. Elmondta, hogy 49 szerző kapcsolódott be a Korunk nagy ankétjába, de tanulmányok is születtek a kérdés kapcsán. A beküldött anyagokon nem változtattak, a válaszok nagyon sokfélék, a kötetnek van egy tanulmányi része is.
Egyed Péter az elmélet szemszögéből közelítette meg a kérdést: fontosnak tartja, hogy minél többen szólaljanak meg. Mint mondta, a nemzet az a közösség, amiben mindenkinek lehet szava. Fontos érzelmi kapocs, miért szeretjük ezt a nemzetet, melyek a hibái, milyen összetartó és széthúzó erők vannak ebben a közösségben. A nemzettudat részünkké vált, ahogy mi magunkat látjuk, az a reformkornak köszönhető, amikor a Kárpát- medencében a magyar nemzet politikai vezetői amellett döntöttek, hogy egy modern, európai nemzetet hoznak létre. Ebben döntő szerepe volt az 1948-as forradalomnak, a 12 pontnak: Mit kíván a magyar nemzet?
Ezért fontos, hogy mindenki elmondja, mit gondol erről, kinyilváníthassa az opcióját. Ezt hatalmi módszerekkel nem lehet megvalósítani.
Láng Zsolt arról beszélt, hogy nem fontos minden pillanatban opciót nyilvánítanunk. Az emlékezetről is szólt, hogy kevés az, amire emlékszünk. "Az emlékezet kérdéses dolog, baj van vele. A modern nemzetek mindig valamilyen katartikus élmény nyomán alakultak ki: Amerikában az észak–dél háború, Franciaországban a nagy francia forradalom, Németországban a második világháború. Véleménye szerint a haza tekintetében nagy zavar van a magyar szépirodalomban. Meglátása szerint 1989 egy olyan katarzis volt, ami mind az erdélyi, mind a romániai magyarok és románok, mind a magyarországi magyarok közös élménye volt, aminek az irodalomban azonban kevés nyoma van: Trianonról regények jelennek meg, 89-ről nem vesznek tudomást.
Kötő József számára a nemzet egy konstrukció, a kötet igazi kulcsszavának a közösségi identitást nevezte. Figyelmeztetett: változó korban élünk, ahol újraértékelődnek a fogalmak. Más, integráló térségben élünk, aminek politikai és gazdasági okai vannak, ami átrendezi szokásainkat, másfajta identitást diktál. Nem szakadhatunk le az európai folyamatról, de nem adhatjuk fel az identitásunkat sem. Megoldásnak nevezte kisebbségi sorban a gazdasági és kulturális konszolidációt. Mint mondta, figyelni kell a nyugati civilizált világ értékeire, de ugyanakkor figyelmet kell szentelni a saját népi kultúránknak is. Stratégiát kell kidolgozni arról, hogy a hagyományőrzést és modernizációt hogyan lehet beépíteni a nemzetépítésbe. Akkor konszolidálódik a magyar identitástudat, amikor kialakítja a kisebbségi intézményrendszert. Véleménye szerint ez a fajta struktúra alkalmas arra, hogy versenyképes közösséget tudjunk teremteni. A versenyképes közösséget csak akkor tudjuk megteremteni, ha egyfajta nemzeti konszenzus van abban, hogy milyen stratégia szerint építsük a közösségünket. Szerinte Cs. Szabó példáját kell követni: nyitottság a világra, de figyelni saját kultúránk mélységeire. Változó világban keresni identitásunkat.
Buchwald Péter vegyészként kakukktojásnak nevezte magát ebben a társaságban, aki "földhözragadt" megközelítésben azt mondta: az a magyar, aki akkor is vállalja magyarságát, ha nincs haszna belőle. Véleménye szerint a magyar–magyar kérdést itthon kell megoldani, a politikai pluralizmust "luxusnak" nevezte, mert ha nem leszünk parlamentben, tragédia lesz. Tisztázni kell az anyaországgal való viszonyunkat is: erdélyi entitás vagyunk, ne tekintsenek minket szavazás-utánpótlásnak. Meg kell szüntetni a gyűlöletláncot, ha normális viszony alakulna ki Magyarország és a szomszédai között, annak legnagyobb nyertesei a határon túli magyarok lennének.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)

Műkedvelő színjátszók találkozója
Kemény János szellemében
– "Vigyük tovább a lángot, és ne lankadjon soha a lelkesedés" – ezzel a jelmondattal indítottuk a színjátszó találkozót, amelyet az a társaság szervez, amelyet a színházpártoló mecénásról, a marosvécsi báró Kemény Jánosról neveztek el. Így ennek szellemében az egyesület kötelességének érzi, hogy ilyen szinten is támogassa a magyar színjátszást, annál is inkább, mivel a gazdasági helyzet miatt az utóbbi időben egyre kevesebb színtársulat keresi fel városunkat – mondta Fábián András szervező, a művelődési otthon magyar szakreferense. Nem versenyezni, hanem találkozni, barátkozni, szórakozni és szórakoztatni gyűlnek össze immár hagyományosan a városbeli és a meghívott csoportok. S mindezek mellett emlékezni arra a Kemény Jánosra, akinek szívügye volt az erdélyi magyar színjátszás – mondta Fábián András.
Az idén az elmúlt esztendőhöz képest bővült a részt vevő csoportok száma: a tavaly hat, az idén nyolc vett részt a találkozón, amelyen kilenc darabot mutattak be. Vendégként köszönthették a két sepsiszentgyörgyi csoport: a Visky Árpád amatőr színjátszó társulatot és a Dávid Ferenc ifjúsági egyletet. Ezenkívül a szászrégeni Petru Maior líceum Rosszcsontjai, az erdőszentgyörgyi Bodor Péter színkör, a szászrégeni Csim-Bumm ifjúsági és gyermek színjátszó csoport, a gyergyószentmiklósi Fábián Ferenc színtársulat, a Lucian Blaga líceum Fantázia csoportja, végül pedig a Szászrégeni Népszínház Kemény János társulata mutatta be produkcióját.
Hogy ez mennyire eredményes, munkára, alkotásra ösztönző rendezvény, igazolja az is, hogy a városban több színjátszó csoport is működik. Jelenleg a Csim-Bumm csoport 15 tagot számlál, míg a Népszínház Kemény János társulata 10-et, és mindegyik iskolában, ahol magyar anyanyelvi oktatás van, komoly munka folyik a diákszínjátszás terén is. S immár két találkozót is szerveznek Szászrégenben, ugyanis az amatőr társulatok mellett tavasszal a negyedik alkalommal szervezik meg a Gézengúzok diákszínjátszó találkozót, ahol a helyi gimnáziumok és kollégiumok csoportjainak újra alkalmat teremtenek a fellépésre. Kemény János büszke lehet a szászrégeniekre – mondta Fábián András.
Népújság (Marosvásárhely)

RMPSZ-állásfoglalás
A Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége folyó év december 14-én tartott elnökségi ülésén a megyei tisztségviselők beszámolói alapján aggodalommal vette tudomásul, hogy az iskolahálózat átszervezését kizárólag csak pénzügyi szempontoknak vetik alá.
A tanügyi törvény értelmében, Romániában az oktatás nemzeti prioritás, azonban a 2014-es költségvetés nem biztosítja egy minőségi oktatási rendszer működtetését.
A beiskoláztatási módszertanban levő megszorító intézkedések az egész romániai közoktatási rendszert érintik, de hatványozottan kihatnak a kisebbségi oktatásra: veszélyeztetik a vidéki kisiskolák létét, komoly összevonásokat írnak elő a városi iskolák esetében, megnehezítik a bentlakást is működtető intézmények helyzetét.
A 72/2013-as sürgősségi kormányrendelet által megállapított fejkvóta rendszer sok esetben akkor sem biztosítja az iskolák működését, ha az osztályok átlagos vagy maximális létszámúak. A kisebbségi oktatást érintő korrekciós mutató kizárólag csak a kerettanterv által előírt órák kifizetését veszi figyelembe, s nem nyújt védelmet a kis létszámból eredő fenntartási gondokra. A hiányos költségvetésből adódó problémák megoldását az önkormányzatokra próbálják áthárítani, amelyek sok esetben anyagi fedezet hiányában nem tudják ezt felvállalni.
Belátjuk, hogy indokolt esetben szükség van az iskolahálózat racionalizálására, viszont elhibázott az oktatási rendszert teljes mértékben pénzügyi szempontoknak alávetni, hiszen ez az oktatási folyamat minőségbiztosításának rovására történik. Ugyanis a fejkvóta rendszer nincs tekintettel a minőségi mutatókra. Például egy iskolai intézmény számára nem előnyös magasan képzett pedagógusokat foglalkoztatni, mert az megterheli a béralapot. A kerettanterv alkalmazása diszkriminatív a kisebbségi oktatásban résztvevő diákok esetében, hiszen veszélyezteti a második idegen nyelv tanítását valamint a választható tantárgyak bevezetését.
Indokoltnak tartjuk annak az újragondolását is, hogy a szakiskolai oktatásba való belépés csak X. osztálytól lehetséges. A hatékony szakképzés érdekében ennek a IX. osztálytól kellene kezdődnie. Az idén májusban az oktatási minisztérium rövid időre közvitára bocsátotta azt a módszertant és kalendarisztikus tervet, amely a közoktatásban használandó tankönyvek pályáztatását, elbírálását, fordítását, megjelentetését és terjesztését szabályozza. A kisebbségi oktatás tankönyvellátásával foglalkozó fejezethez az RMPSZ megfogalmazta, és elküldte kifogásait és módosító javaslatait.
Tarthatatlannak tartjuk, hogy a módszertan minden változtatás nélkül újra megjelent, egyetlen módosító javaslatunkat sem vették figyelembe, s hamarosan mint jóváhagyott hivatalos dokumentumot bocsátják útjára. Tiltakozunk az eljárás ellen, amely kisebbségi jogainkat csorbítja, hátrányos helyzetbe
hozza az anyanyelvű oktatásra jogosult tanulókat és azokat az intézményeket, kiadókat, amelyek a kisebbségi oktatás tankönyveinek kiadásában érdekeltek.
Mindezeket figyelembe véve kérjük, hogy a kisebbségi oktatásra vonatkozó törvényi előírásokat tartsák be, és minden, a kisebbségeket érintő oktatáspolitikai intézkedés esetében konzultáljanak az érdekvédelmi szervezetekkel.
Az RMPSZ Országos Elnöksége
Nyugati Jelen (Arad)

Új tér az erdélyi magyar könyvek és kiadványok számára
Adventi könyvvásár: Nagy Péter hisz még a könyvekben
A legszebb karácsonyi ajándék a könyv jelszóval három napon át tartó adventi könyvvásárt szervezett az IDEA Könyvtér a SAPIENTIA Erdélyi Magyar Tudományegyetemmel (EMTE) közösen az egyetem új, Tordai úti ingatlanában. Nagy Péter, az IDEA cégcsoport igazgatója elmondta: az adventi vásárban kizárólag erdélyi magyar kiadók mutatták be legfrissebb kiadványaikat. Mivel a rendezvény sikeresnek bizonyult, a két intézmény között írásbeli megállapodás született arról, hogy az ilyen jellegű tevékenységeket rendszeresítik, és jövő év januárjában megnyílik az IDEA Könyvtér könyvesboltja a Sapientia EMTE Tordai úti épületének bejáratánál. A Sapientián megrendezett első adventi könyvvásáron egyébként öt erdélyi magyar könyvkiadó volt jelen saját standdal, de az erdélyi magyar történelmi egyházak, civil szervezetek és a további könyvkiadók is az IDEA Könyvtér standján mutatták be könyvújdonságaikat.
NAGY-HINTÓS DIANA
Szabadság (Kolozsvár)