Óvodapedagógusok, tanítók gyógypedagógiai képzése
A Romániai Magyar Gyógypedagógusok Egyesülete szeptember 7–9. között szervezi meg Kolozsváron a Hogyan másképp? Az óvodás – és kisiskolás korú sajátos nevelési igényű gyermekek problémáinak felismerése és terápiás lehetőségei című képzését óvópedagógusoknak és elemi osztályokban oktató pedagógusoknak.
A gyógypedagógia szakmában nem, vagy kevésbé járatos óvópedagógusok, illetve szülők kérését és ez irányú igényét teljesíti az egyesület e program megszervezésével, hiszen hiányként érzékelhető a normál oktatási rendszerben a sajátos nevelési igényű gyermekek felismerésének módja, illetve azoknak a terápiás lehetőségeknek a megismerése is, amelyek e gyermekcsoport megfelelő ellátása esetén megvalósulhatnának. A képzés célcsoportja többrétű: az óvópedagógusok és az elemi oktatásban dolgozók mellett a leendő vagy már gyakorló szülőket is várják. Az előadások, kiscsoportos esetmegbeszélések, kerekasztal-beszélgetések során az a cél, hogy olyan gyakorlati ismereteket adjanak át, amelyek által ezen gyermekek felismerése könnyebbé válhat, s közvetve a pedagógus és szülő nevelési és oktatási tevékenysége is átminősülhet. A program és bővebb információ a www.gyogypedagogia.ro honlapon érhető el.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A TVR magyar szerkesztőségeit sem kímélik az elbocsátások
Mintegy harmincszázalékos leépítésről döntött a román közszolgálati televízió igazgatótanácsa, a testület határozata értelmében 980 alkalmazottat bocsátanak el – az intézkedések a magyar szerkesztőségek dolgozóit sem kímélik, bár a kisebbségi stúdióktól várhatóan kevesebb embert menesztenek. Kacsó Sándor, a bukaresti magyar adás főszerkesztője attól tart: a mostani intézkedés csak az első lépés, komolyabb megszorításokra kell számítani. A TVR szakszervezete tegnap japánsztrájkra szólította fel az alkalmazottakat a tervezett leépítések elleni tiltakozásként.
Mintegy harmincszázalékos leépítésről döntött a román közszolgálati televízió igazgatótanácsa, a testület határozata értelmében 980 alkalmazottat bocsátanak el. Claudiu Săftoiu, a Román Televízió (TVR) elnök-vezérigazgatója szerint a mintegy 3320 alkalmazottból 2340 marad. Az igazgatótanácsban a 13 jelen lévő személy közül tízen támogatták a javaslatot.
Az alkalmazottak számának csökkenése mellett megszűnt a TVR Info nevű hírcsatorna és a TVR Cultural nevű, kulturális műsorokat sugárzó adó. A TVR szakszervezete egyébként tegnap japánsztrájkra szólította fel az alkalmazottakat a tervezett leépítések elleni tiltakozásként. Az akció hétfőn, 24 órán át tartana, a szakszervezet képviselői arra kérték az alkalmazottakat, ez idő alatt egyik karjukon viseljenek fehér szalagot, amelyre írják fel a „Tiltakozás” szót.
Nagy Zoltán, az igazgatótanács tagja a Maszol.ro hírportálnak elmondta: a megszorítások a kisebbségi adásokat, így a bukaresti magyar szerkesztőséget is érintik, de az elbocsátások aránya az ő esetükben „távolról sem” lesz 30 százalékos. Hozzátette: elsősorban a meghatározott időre kötött munkaszerződéseket bontják fel, majd egységes tevékenységértékelő kritériumrendszert dolgoznak ki, és ezt alkalmazva döntenek az elbocsátandó személyekről.
Kacsó: nincs magyarellenes intézkedés
Kacsó Sándor, a bukaresti magyar adás főszerkesztője a Krónikának elmondta: a román fővárosban működő három kisebbségi szerkesztőségben – a magyar, a német és az úgynevezett egyéb nemzetiségek szerkesztőségében – jelenleg összesen 74-en dolgoznak. Az átszervezésekkel a három munkaközösséget összevonják, és öszszesen 61 embert tarthatnak meg, akik munkáját egyetlen főosztály irányítja majd. A magyar szerkesztőségben jelenleg 30 ember dolgozik, ami Kacsó szavai szerint soknak tűnhet, ám ebből mindössze 14 a szerkesztő.
„A bukaresti magyar szerkesztőség az idők során kiharcolta magának, hogy saját vágókat, operatőröket – úgynevezett művészeti személyzetet – foglalkoztathasson, ezenkívül pedig két fordító készíti el a műsorokhoz a román feliratot, egy alkalmazott pedig a felvételre rakja rá a román szöveget” – magyarázta Kacsó Sándor.
Hasonló a helyzet egyébként a német szerkesztőségben is, a többi kisebbségi műsornak azonban csak szerkesztői vannak, akik román operatőrökkel, illetve vágókkal dolgoznak. Kacsó elmondta: világosan tudtára adták, hogyha a román szerkesztőségeknél mintegy 30 százalékos leépítésre kerül sor, a magyar szerkesztőségeket sem kímélhetik. Bár három állásuk így is betöltetlen – két nyugalmazott és egy elhunyt kolléga helyére ugyanis a vezetőség a pénzhiányra hivatkozva nem hirdetett versenyvizsgát –, várhatóan mintegy hat további embertől kell megválniuk, ami nagyjából 20 százalékos leépítést jelent.
„Attól tartok, hogy a művészeti személyzetet fogják csökkenteni, remélem azonban, hogy szakmai szempontból vizsgálják meg egy-egy alkalmazott helyzetét, hiszen díjazott műsoraink és munkatársaink is vannak” – mondta Kacsó. A bukaresti szerkesztőség 30 alkalmazottja közül nyolcan úgynevezett terepmunkatársak, Brassóból, Gyergyószentmiklósról, Kolozsvárról, illetve Marosvásárhelyről küldik az anyagaikat, így a bukaresti magyar adás átfogóbb képet tud nyújtani a romániai magyarság helyzetéről.
Kacsó elmondta: hetente mintegy ötórás adásidejük van, az átszervezések miatt megszűnő TVR Culturalon sugárzott félórás adásukat a TVR2-re csoportosítják át, az eddig a TVR2-n sugárzott adásaik pedig a TVR1-en láthatók ezentúl. Mivel a bukaresti stúdió a TVR3-tól már egy ideje nem kap pénzt új műsorok készítésére, itt ismétléseket sugároznak, de mindent összevetve a műsoridejük nem változik. Kacsó egyedül azt sajnálja, hogy ezentúl is a nézettség szempontjából előnytelen időben, délután 5 óra előtt sugározzák műsoraikat.
„Nem érzem azt, hogy a magyar szerkesztőség ellen irányuló lépések készülnének, ha marad a tervezett 20 százalékos leépítés, és elegendő pénzt kapunk a műsorgyártásra, meg tudjuk tölteni a heti ötórás műsoridőt. Attól tartok azonban, hogy a mostani leépítési hullám csak az első lépés lesz, és később még erősebb megszorításokra számíthatunk” – fogalmazott Kacsó Sándor.
Mint mondta, a hozzá eljutott információk szerint a vezetőség megpróbálja szabványosítani a területi stúdiókat, ami azt jelenti, hogy ahol vannak kisebbségi szerkesztőségek is, ott 100, ahol pedig nincsenek, ott 80 főben maximálták az alkalmazottak számát. „A marosvásárhelyi szerkesztőség is 100 helyre lenne jogosult, ez a stúdió azonban még nem nőtte ki magát ennyire, így várhatóan összesen 60 helyet kapnak majd” – mondta Kacsó.
Bizonytalanság Kolozsváron és Marosvásárhelyen
„Úgy vélem, a Kolozsvári Tv-t sem fogja elkerülni a leépítési hullám, reménykedem azonban, hogy a kisebbségi szerkesztőségeket nem fogja érinteni, hiszen az ukrán nyelvű adást szerkesztő kollégát nem lehet magyar szerkesztővel helyettesíteni, és ez fordítva is igaz” – nyilatkozta lapunknak Orbán Katalin, a kolozsvári magyar adás főszerkesztője.
Hozzáfűzte, még nem tudja, hogy milyen mértékben érinti őket a román közszolgálati televízió átszervezése. Mint részletezte, a kisebbségi szerkesztőségben, a német, ukrán, illetve roma kisebbségi műsort készítőket is beleértve, összesen 17-en dolgoznak, közülük négyen végeznek adminisztrációs munkát, a 13 szerkesztő heti 13 óra műsort készít, ebből mintegy 7,5 óra a magyar nyelvű műsorok ideje. A kolozsvári regionális adó hétköznapokon, délutánonként napi egy órát sugároz élőben magyar nyelven, ezen kívül a román közszolgálati tévé 2-es csatornáján szerdánként 14.30-tól sugároznak egyórás, a TVR3-on pedig kedden és csütörtökön 48 perces magyar adást.
A Kolozsvári Tv magyar adását 9-en készítik, négy főmunkatárs, két szerkesztő-bemondó, egy szerkesztő és két riporter. Orbán Katalin szerint jelenleg is kevesen vannak a 7,5 órás műsor legyártásához, senkit sem tudnak nélkülözni. A zsidó, ukrán, roma és német szerkesztőség egy-egy fős, bármelyikük elbocsátása gyakorlatilag az adott kisebbség anyanyelvű műsorának a megszüntetését jelentené.
A TVR marosvásárhelyi munkaközösségében egyelőre szintén csak találgatások folynak; pontos jövőképet senki nem lát. Fekete Hajnal, a magyar adás főszerkesztője is csak annyit mondott lapunknak: egyelőre semmi biztosat nem tud mondani. „Marosvásárhelyre még semmiféle utasítás nem érkezett” – nyilatkozta a főszerkesztő. A vásárhelyi magyar stúdió minden délután egyórás műsorral jelentkezik, amelyet délelőttönként megismételnek.
Annyi bizonyosnak látszik, hogy a leépítési hullám a temesvári „szerkesztőséget” egyáltalán nem fogja érinteni. Laslavic Tímea, a temesvári magyar adás szerkesztője a Krónikának elmondta: egyedül készíti a helyi magyar adást. Hetente 48 perces magyar nyelvű műsort sugároz a TVR3, ennek rövidített, 41 perces változatát az összesen négy megyében (Temes, Arad, Hunyad és Krassó-Szörény) fogható temesvári regionális adó ismétli meg, szintén heti egy alkalommal.
A köztelevízió havi bevétele 6,57 millió euró, míg a havi kiadásai elérik a 10,31 millió eurót. Az átszervezési program értelmében a következőkben a felére csökkentik a kiadásokat, így a mérleg pozitív oldalán megjelenő 1,47 millió eurót az adósságok törlesztésére és beruházásokra fordítják majd. A köztévé a tervek szerint hét év alatt törlesztheti 145 millió euróra rúgó adósságát. Kiss Előd-Gergely, Szucher Ervin, Varga László
Krónika (Kolozsvár)

Túl sok magyar érdek Nagyváradon? – Kizárták a Sárközi Zoltánt a műemlékvédelmi egyesületből
A városi testület RMDSZ-frakciójából így jelenleg senki nem tagja az egyesületnek, ami azt jelenti, hogy a Bihar Megyei Műemlékvédelmi Egyesületben nincs egyetlen magyar tag sem – a megyei közgyűlésben, ahol az USL koalícióban kormányoz az RMDSZ-szel, még nem született döntés a kérdésben.
Nemcsak elnöki mandátumától, de tagságától is megfosztották Sárközi Zoltánt a Bihar Megyei Műemlékvédelmi Egyesületben (BMME). A Bihar megyei és a nagyváradi önkormányzat által közösen létrehozott alapítványban az eredeti szabályzat szerint váltásban kapott volna elnöki tisztséget egy liberális párti és egy RMDSZ-es tanácsos – utóbbi volt Sárközi egészen mostanáig.
Az önkormányzati képviselő a Krónikának azt mondta, nem csodálkozna, ha az volna a döntés oka, hogy a helyi tanácsban kétharmados többséget szerzett Szociálliberális Unió (USL) szerint elnöksége idején túlságosan a magyar műemlékvédelmi problémákra koncentrált. A városi testület RMDSZ-frakciójából így jelenleg senki nem tagja az egyesületnek, ami azt jelenti, hogy a BMME-ben nincs egyetlen magyar tag sem – a megyei közgyűlésben, ahol az USL koalícióban kormányoz az RMDSZ-szel, még nem született döntés a kérdésben.
Sárközi Zoltán mindemellett azt mondja, a BMME által az ő elnöki mandátuma alatt felvállalt munka egy részét átveheti a tavaly tavasszal megalapított Nagyváradi Várszövetség. A jogi személyiséggel nem rendelkező ernyőszervezet a hagyományőrzéssel és műemlékvédelemmel foglalkozó váradi civil szervezetek jó részét tömöríti – tagja a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság, a Premontrei Öregdiákok Egyesülete, a Történelmi Vitézi Rend, az MM Pódium, a Tanoda Egyesület, a Pro Familia Alapítvány, a Pro Liberta Partium Alapítvány, illetve bírja a történelmi magyar egyházak támogatását is.
Tervei között szerepel például, hogy az épp helyreállítás alatt álló váradi várban idegenvezetős túrákat szervezzenek, és nem tesznek le arról sem, hogy hivatalosan „gazdát találjanak” a Váradon és a megyében fellelhető összes emlékmű és emléktábla számára. A leltár egyébként már elkészült, Sárközi Zoltán pedig magára vállalta, hogy képviseli a szövetség kezdeményezéseit a helyi tanács előtt. „Aktív civil kontrollt gyakorlunk, a politikai eszközöket is felhasználva” – fogalmazott lapunknak a tanácsos.
Nagy Orsolya
Krónika (Kolozsvár)

Ötéves születésnapját ünnepli a Vásárhelyi Hírlap
Ötéves születésnapjának ünneplésére készül a Vásárhelyi Hírlap. A kiadó és a szerkesztőség ajándékkal szeretné meglepni olvasóit, akiket gulyásvacsorára hív augusztus 31-én, pénteken 18 órától a Maros-parti Sörpatikához.
Míg a felnőttek a szemközt felállított színpad előtt a Vírus, a Corax, a Titan és az Autostop MS zenéjére dolgozhatják le a korábban felszedett kalóriákat, a gyermekek kézműves-foglalkozásokra vagy arcfestésre nevezhetnek be. Ugyanitt a nyilvános sorsolás következtében derül ki azoknak a szerencsés olvasóknak a kiléte, akik Segesváron a Dracula étteremben vacsorázhatnak, vagy Bécsbe a karácsonyi vásárra utazhatnak.
Kérdésünkre, hogy mit jelentett a 2007. augusztus 31-én elrajtolt lap életében az első öt év, Bálint Zsombor főszerkesztő úgy vélekedett, hogy egyrészt rengeteg küzdelmet és nehézséget, másrészt szép eredményeket. „A nehezén túl vagyunk, most lendülettel, bizakodással és derűlátással tekintünk a jövő felé” – hangsúlyozta. Arra is kíváncsiak voltunk, főszerkesztőként miként szeretné látni a Vásárhelyi Hírlapot újabb öt év múlva.
„Egy, a mainál tartalmasabb, gazdagabb újságnak, amelynek írása és szerkesztése büszkeséggel töltsön el valamennyiünket, az olvasó meg örömmel vegye kézbe” – fogalmazta meg gondolatait az ünnepre készülő Bálint Zsombor.
Szucher Ervin
Krónika (Kolozsvár)

Maga ellen kért vizsgálatot Eckstein-Kovács
Saját maga ellen kért büntetőjogi vizsgálatot a korrupcióellenes ügyészségtől (DNA) Eckstein-Kovács Péter volt kisebbségügyi miniszter annak tisztázására, törvénysértő volt-e a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium visszaszolgáltatása a református egyháznak. Eckstein-Kovács Péter 2000-ben kisebbségügyi miniszter volt Mugur Isarescu jobbközép kormányában, amelyben a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) is részt vett. A politikus az MTI-nek szerdán elmondta: a visszaszolgáltatási döntés kezdeményezőjeként nem nézheti tétlenül, hogy a határozatot végrehajtó restitúciós bizottság tagjait börtönbüntetésre ítélték. "Meg vagyok győződve a visszaszolgáltatás törvényességéről, ugyanúgy meg vagyok győződve a három kolléga ártatlanságáról is" – mondta Eckstein- Kovács Péter.
Népújság (Marosvásárhely)

Tankönyv Arad épített kulturális örökségéről
Ha a kedves olvasó netalán elcsodálkozna a címen, nem lepne meg. Hogyhogy tankönyv? Tankönyvet tantárgyhoz szoktak írni, épített (vagy akár nem épített) kulturális örökség tantárgy pedig, tudomása szerint, nem létezik. Esetleg az építészeti főiskolán. Talán.
Tantárgy még nincs, de tankönyv már van Aradon, és reméljük, legalább néhány középiskolában tanítani fognak belőle belátható időn belül.
A történet a VITO-programmal kezdődött. A VITO pedig egy nyolc kelet- és közép-európai országra kiterjedő projekt, amelynek célja a történelmi városok fejlesztése az épített-kulturális örökség megőrzésével, turisztikai vonzerejük növelése, a polgárok életminőségének emelése – mindez úgy, hogy megosztják egymással a témában szerzett tapasztalataikat. A projektben Arad Banska Stiavniva (Szlovákia), Graz (Ausztria), Ptuj (Szlovénia), Yanthy (Görögország), Terano (Marche régió, Olaszország), Kisinyov (Moldávia), valamint Nagyvárad városokkal együtt szerepel. Arad számára a program 159 500 euróba kerül, aminek 85 százalékát az Európai Unió, 13 százalékát a román kormány, 2 százalékát pedig az Arad városi tanács fedezi. A projekt megvalósítása során tanulmány készült egyebek közt az Avram Iancu (Szabadság) tér–Katedrális tér–Megbékélés Parkja gyalogos sétány elkészítésére, a sétálóutca (Meţianu, Forray) megvalósítására, felmérték a történelmi központban lévő 63 épületet stb., s e sorba illeszkedik az Arad épített kulturális örökségéről szóló tankönyv megírása és kiadása román, magyar és német nyelven.
Ma a Városházán tartott összejövetelen a résztvevők – tanárok, építészek, városvédők, újságírók – kezükbe is vehették a három nyelven kiadott könyvet, amelynek szerzői Simona Rodica Stiger, Anda Maria Tămaş, Raul Tiberiu Muntean, Eduard Andrei Krämer. (E két utóbbi szerző a könyv magyarra, illetve németre fordítását is elvégezte.) Az érdeklődők rögtön át is lapozták a 114 oldalas, színes nyomásban és sok-sok illusztráló fotóval megjelent kiadványt – és valamennyien nagy elismeréssel szóltak róla.
A könyv három nagy fejezetre oszlik: I. Az épített örökség és Arad városiasodása, II. Arad épített öröksége – a fejlődés képzőművészeti elemei, III. Köz- és magánépületek. Ez utóbbi fejezet keretében külön szerepelnek az egyházi épületek, iskolák, paloták.
Nem állítanám, hogy e könyv elolvasásával, jobban mondva áttanulmányozásával a X. vagy XI. osztályos diák (nekik szánták a tankönyvet) tökéletesen ismerni fogja Arad építészeti örökségét, de az biztos, hogy megalapozott és szilárd ismeretei lesznek a Maros-parti város épületeiről, azok stílusáról, koráról. És egyúttal, amit jómagam rendkívül fontosnak tartok, tervezőikről, építtetőikről (mondjuk: Szántay Lajos, a Neuman bárók, Forray, Andrényi), az építészet számos fogalmáról (pl. homlokzat, fríz, apszis, timpanon stb. stb.).
A kiadványról, amely számos aradi magyar helytörténész (köztük természetesen Márki Sándor, Lakatos Ottó, a kortársak közül Puskel Péter, Ujj János és mások) Aradról, épületeiről, lakóiról szóló munkáit is felhasználta, hosszasan lehetne, és érdemes is lenne beszélni. Alkalomadtán bizonyára kitérünk még rá.
Most befejezésül csak annyit: ez egy modern, interaktív, a mai fiatalokhoz szóló munka – az idősebb olvasó talán nem is értené, mire szólítják el a szerzők azzal, hogy „készítsetek egy Power Point bemutatót”, s hogy „portfoliód számára” írj le egy… akármit.
Hát portfoliója lehet egy mostani diáknak, Aradról szóló ismereteit viszont sokszorosan bővítheti ez a kiadvány, amely remélhetőleg nem csak iskolán kívüli olvasmány marad.
Jámbor Gyula
Nyugati Jelen (Arad)

Ítélet politikai megrendelésre (Mikó-ügy)
Titkosszolgálati irányítással, politikai megrendelésre született a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium visszaállamosítását elrendelő, a restitúciós bizottság tagjait börtönbüntetésre ítélő bírósági határozat – véli Papp Géza. Az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke szerint nyilvánvaló, hogy a hatalom nem akarja visszaadni az egykor államosított ingatlanokat a magyar egyházaknak. „Ennek megakadályozásához és a visszaszolgáltatási folyamat leállításához kellett megteremteni a megfelelő jogi keretet, s a hatalom két magyar ember feljelentésében vélte megtalálni azt a lehetőséget, amely által a visszaállamosítási lavinát elindíthatja. A politikai széljárás változását jelezte már az is, hogy a visszaszolgáltatási folyamat megtorpant, majd teljesen leállt. A politikum irányából jövő befolyásolás érzékelhető volt a korrupcióellenes ügyészség vizsgálódása alkalmával, s szinte tapinthatóvá vált a per lefolyása során. Meggyőződésem, hogy a határozat politikai megrendelésre született, a legfelsőbb állami vezetők tudtával és a titkosszolgálatok irányításával” – fejtette ki álláspontját a református püspök.
Papp Géza úgy véli: a bírósági döntés precedenst teremthet, és „iskolapélda” lehet minden bíró számára, hogy a már visszaadott ingatlanokat miként lehet peres úton visszaszerezni. „A módszer célja a megfélemlítés is, hiszen ha a visszaszolgáltatási bizottság tagjait börtönbüntetéssel sújtják, egyetlen bizottság sem merészel ezek után bármilyen visszaszolgáltatási határozatot aláírni” – állítja a püspök. Papp Géza rámutatott: a visszaszolgáltatási bizottság két éve keltezett átirata szerint az Erdélyi Református Egyházkerület 835 államosított ingatlant igényelt vissza, ezek közül mindössze 300 esetben hoztak határozatot, vagyis a kérések 36 százaléka esetében született döntés. Hozzátette: 2009 augusztusától ez a folyamat fokozatosan csökkent, mára pedig a visszaszolgáltatás teljesen leállt. „A visszaszolgáltatott épületek nagy részét természetben kaptuk vissza, de voltak esetek, amikor kárpótlást ítéltek meg, 32 esetben pedig a kérésünket visszautasították” – mondta a püspök. Kifejtette: az egyház a Mikó-ügyben hozott, általa igazságtalannak tartott ítélet és az egyházi vagyon visszaszolgáltatásának halogatása elleni tiltakozásul hirdetett demonstrációt szeptember elsejére Sepsiszentgyörgyre az Igazság napja elnevezéssel. Hozzáfűzte: helyteleníti, hogy némelyek az egyház megkérdezése nélkül autonómiatüntetést akarnak „rászervezni” a megmozdulásra, szerinte ez elterelné a figyelmet az eredeti célkitűzésről.
Mozgósít az egyház és a fiatalok
Felhívást intézett tegnap a civil szférához és a fiatalokhoz a Háromszéki Ifjúsági Tanács, hogy csatlakozzanak a szeptember elsejei tiltakozáshoz. A Hárit elnöksége aggodalommal követte az elmúlt időszakban a bukaresti hatalom lépéseit, melyeket a Székely Mikó Kollégium visszaállamosítása érdekében tett. Közleményükben szolidaritásukat fejezik ki a restitúciós bizottság tagjaival, Markó Attila államtitkárral és Marosán Tamás jogtanácsossal, akiket igazságtalanul három év letöltendő börtönre ítélt a buzăui táblabíróság. „Az Igazság napján nekünk is ott a helyünk, támogatjuk az Erdélyi Református Egyházkerület és az RMDSZ kezdeményezését. Meggyőződésünk, hogy minden hasonló próbálkozással szemben nemzetközösségünknek egységesen kell hallatnia hangját, és tiltakoznia, felhasználva minden politikai és polgári engedetlenségi eszközt” – áll az ifjúsági tanács közleményében. Mozgósít a Sepsiszentgyörgyi Unitárius Egyházközség is, melynek vezetősége arra kéri a Sepsiszentgyörgyön és a megyében élő unitáriusokat, hogy szeptember elsején, az Igazság napján szervezett tüntetést megelőzően, 11 órakor találkozzanak az unitárius templomban. Innen a főtisztelendő Bálint Benczédi Ferenc püspök által tartott áhítat után vonulnak majd a tüntetés helyszínére. A Székely Mikó Kollégium ügyében szervezett tiltakozásra szeptember elsején a partiumi, a közép-erdélyi, valamint a székelyföldi régióból is autóbuszokat indít az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és az Erdélyi Magyar Néppárt.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Egyelőre maradhat a Látó
Egyelőre maradhat jelenlegi jogi státusával, azaz önállóságával a Látó és a Vatra szépirodalmi folyóirat, a Maros megyei könyvtár alosztályává minősítésükről szóló határozatot ugyanis nem tárgyalta a Maros megyei önkormányzat csütörtökön.
Az ülés elején Vasile Filimon képviselő a PDL-frakció nevében kijelentette, hogy ellenzik a két kiadvány státusváltásáról szóló határozattervezetet, illetve napirendre tűzését, ezt pedig írásban is benyújtotta az önkormányzat vezetőségéhez. Lokodi Edit Emőke alelnök és Ciprian Dobre elnök pedig közölték: a napirendet – amelyet a testületnek szavazatával kell elfogadnia – már a szóban forgó határozattervezet nélkül bocsátották voksolásra.
Gáspár Botond
Székelyhon.ro

Kevés állást foglaltak el
Üresen maradt a meghirdetett helyettesítői állások többsége csütörtökön Csíkszeredában a pedagógusok számára megszervezett helyosztón. Magyartanári állás például 23 volt megpályázható, de csak egyet foglaltak el közülük.
Csíkszeredában tartották meg csütörtökön a Hargita megyei pedagógusi versenyvizsga keretében a helyettesítői állásokra szervezett helyosztót. A megyében összesen meghirdetett 263 helyettesítői állásra azon pedagógusok pályázhattak, akik az idei versenyvizsga írásbeli próbáján ötösön felüli jegyet kaptak és az előző helyosztókon nem foglaltak el állást, vagy pedig még tavaly, tavalyelőtt értek el rötös fölötti osztályzatot a versenyvizsgán
Waczel Ferenc, a Hargita Megyei Tanfelügyelőség humán erőforrásért felelős tanfelügyelője közölte, 69 állás kelt el csütörtökön, 194 pedig betöltetlenül maradt. Számos szakon nincsenek pályázók, amint a tanfelügyelő rámutatott, magyar nyelv és irodalomból például 23 helyettesítői állás volt meghirdetve Hargita megyében, de ezek közül csak egyet foglaltak el. Továbbra is hiányzanak a matematika tanárok, a 14 meghirdetett állás közül szintén csak egyet foglaltak el csütörtökön. A román nyelv és irodalomtanári katedráknál kevéssel jobb a helyzet, a meghirdetett 13 állás közül 5-öt foglaltak el. Angolból 10 állás közül 2-t vittek el.
Waczel Ferenc elmondta, az üresen maradt helyek közül a következő időszakban, amit lehet, azt betöltik órabérben bedolgozó főállású, valamint nyugdíjas pedagógusokkal, a továbbra is üres állásokra pedig ezt követően az iskolaigazgatók alkalmazhatnak órabérben betanítókat. Az igazgatók előnyben kell részesítsék a szakképzett és a versenyvizsgán szerzett jeggyel rendelkező pedagógusokat, ha pedig nem tudják a helyeket feltölteni, akkor szakképzetleneket is foglalkoztathatnak.
R. Kiss Edit
Székelyhon.ro

A Mikó-ügy áttekintése – A mutyizós, kompromisszumos politika ideje lejárt
Nyolcadik hete, hogy naponta, délután öt és hét óra között emberek tucatjai vonulnak a Székely Mikó Kollégium épülete elé. A sepsiszentgyörgyiek, de más településből érkezők is Sánta Imre református lelkipásztort támogatják, aki több mint egy hónapja egymaga kezdett el tiltakozni az ellen, hogy a másfél évszázados oktatási intézményt ismét államosítani akarják.
A Székely Mikó Kollégium mai épületét 1876-ban építették, gróf Mikó Imre jelentős anyagi támogatásával. A telket Sepsiszentgyörgy városa adta, az építőanyag nagy részét Háromszék lakói hordták össze, szekerekkel.
A román államosítás után, 1990-ben a közösség visszakövetelte az iskolát, ám az egyház tulajdonjogát az épület fölött csak 2002-ben állították vissza.
2006-ban két – egyébként magyar nemzetiségű – család beperelte a visszaszolgáltatási bizottság tagjait, hamisítás vádjával. Érvelésük szerint az egyház soha nem volt tulajdonosa az épületegyüttesnek, mert az ingatlan mindvégig a Székely Mikó Kollégium tulajdonát képezte.
– Az iskola viszont az egyházé – állítja Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület főjegyzője. – Számunkra egyértelműen fontos, és ezt ki kell mondanunk, hogy ezek az ingatlanok, amelyeket évszázadokon keresztül birtokoltunk, és az egyházunk, a mi népünk épített fel, ma is az egyház tulajdonát képezik, és mi nem loptunk el senkitől, nem csalással kértünk vissza valamit, hanem a jogos tulajdonunkat szeretnénk visszakapni. Ha nem az egyház építette, hanem közadakozásból épült, akkor nem is az egyháznak, hanem a helyi tanácsnak kell visszaszolgáltatni – vélik a felperesek. A város polgármestere szerint ez nem jó megoldás. – Az erdélyi magyar közösségi vagyon a legbiztonságosabb helyen az egyházak tulajdonában van, hiszen úgy, ahogy megjelent egyszer egy törvény, és azt mondta ki, hogy ezek az ingatlanok – az iskolák épületei – az önkormányzatok vagyonát képezik, holnapután ugyanúgy jöhet egy olyan döntés, amivel ezeket az államnak adja – fejti ki Antal Árpád. A pert Sepsiszentgyörgyről Buzăuba helyezték át, mert, úgymond: Háromszéken a bíróság a nép haragjának a nyomása alatt áll. Buzăuban a visszaszolgáltató bizottság tagjait a közérdek ellen elkövetett hatalommal való, minősített visszaélés vádpont alatt bűnösnek találták. Abban az országban, ahol az, aki holtrészegen elgázol és gyakorlatilag kiirt egy egész családot, két év felfüggesztettet kap, a bizottság két magyar tagját három év letöltendő börtönbüntetésre ítélték.
– Amikor a hírről értesültem, úgy éreztem, mintha engem ítéltek volna el három év börtönre, és meggyőződésem, hogy minden erdélyi magyar, de talán a tizenötmillió magyar kellene úgy érezze most magát, hogy három év börtönt kapott most azért, mert végezte a munkáját – mondja Antal Árpád. – Nem csaltak, nem loptak, hanem a közösség érdekében, tisztességesen a törvényeket betartva, végezték a munkájukat – teszi hozzá a megyeszékhelyi polgármester.
A kiegyensúlyozott, objektív és független román bíróság nagyobb dicsőségére, a bizottság egyetlen román tagja felfüggesztett büntetést kapott, mert – fogalmaz az indoklás – idős, és krónikus betegségekben szenved.
Markó Attila államtitkár, a visszaszolgáltató bizottság tagja érthetetlennek nevezte a döntést. – Egy ilyen testület esetében, mint amilyen a miénk volt, a felelősség teljes mértékben egyforma. Tehát kortól, nemtől függetlenül a felelősség ugyanaz kellene hogy legyen. Én nem kétlem, és nem próbálom „eltüntetni” a román kolléga betegségét és életkorát, viszont a felelősség megállapításánál nem lehetnek ilyen különbségtételek – nyilatkozta Markó.
Ezek után döntött úgy Sánta Imre bikfalvi református lelkipásztor, hogy egyszemélyes tiltakozásba kezd, és július 6-án egy székely zászlóval kiállt a kollégium elé.
– Nem az volt a célja a tiltakozásomnak, hogy tömegeket mozgassak meg, hanem inkább az, hogy felkeltsem a figyelmet, és ország-világ elé tárjuk azt a gyalázatot, ami itt rajtunk megesett – nyilatkozta Sánta Imre.
Attól a naptól kezdve minden nap csatlakoztak hozzá olyanok, akik igazságtalannak tartják a Mikó-perben hozott ítéletet.
A rendszeresen jelen lévő Bagoly György röviden fogalmazza meg véleményét: „Azért jövök ide, mert azt szeretném, hogy az iskola kerüljön vissza az egyházhoz, és ne az államé legyen.”
A zászlóval őrt álló Korodi János úgy véli: ezt az épületet nem a dákok, nem a románok, hanem a magyarok építették, és a református egyház tulajdona, így hát annak is kell maradnia.
A bikfalvi lelkészt édesapja, idősebb Sánta Imre is támogatja. – Ez az épület soha nem volt még a magyar államé sem, akkor hogy engedjük meg azt, hogy a román állam birtokába kerüljön. Ha minden közadakozásból épült ingatlan az államé, akkor az összes templomunkat elvehetik – véli idős Sánta Imre.
A tüntetéshez magyarországiak is csatlakoztak. „A jogbiztonság ilyen hiánya megengedhetetlen az Európai Unióban” – mondja Morocza Árpád Alsóörsről.
A helyszínen tiltakozó ívek aláírására is adott a lehetőség. Akárcsak a Mikó-per bírósági aktacsomójára utaló számmal elindult a 13020.ro honlapon, ahol egyébként fellelhető a kollégium visszaállamosítási kísérletéről és a bizottsági tagokat érintő döntésről szóló valamennyi információ, illetve a Mikó-ügy teljes története.
Sánta Imre azt mondja: a klérusnak, a politikumnak és a civil társadalomnak már rég radikálisabban kellett volna fellépnie a nyilvánvaló jogfosztás ellen.
– A mutyizós, kompromisszumos politika ideje lejárt, és arra van szükség, hogy megmutassuk, akár a polgári engedetlenség bizonyos eszközeivel élve, hogy nem lehet velünk azt tenni, amit éppen akarnak – állítja a bikfalvi lelkész.
Erre annál is inkább szükség van, mert a román igazságszolgáltatástól nem sok jó várható. – A bírósági indoklás egész részeket vett át az ügyész érveléséből, és azt próbálta alátámasztani – avat be Markó Attila. – Például olyan egyezményről beszél az egyház és a kollégium között, amelyben különböző javak használatáról egymás javára lemondanak, de ez nem érinti a tulajdon kérdését. Az indoklás önmagának ellentmondva próbálja feloldani azt a körülményt, hogy korábban már megállapítást nyert: az iskola az egyház tulajdona.
Természetesen fellebbeztünk, és minden olyan érvet elő fogunk venni, amit eddig még nem tettünk meg. Például a marosvásárhelyi Bolyai Kollégium ügyét, ahol hasonló per volt, és végleges döntés született arról, hogy az egyház tulajdonát képezi az iskola. Ezzel együtt nincs garancia arra – ismerve az alapfokú döntést –, hogy a fellebbviteli szinten egyértelműen és kétséget kizáróan előjön az igazság. Viszont bízom abban, hogy a közösség ereje – az igazság oldalán – nagyobb lesz, mint a bíróság ereje.
A református egyház szeptember elsejére szervezi az Igazság Napját. Déli tizenkét órára Sepsiszentgyörgyre várnak mindenkit, aki tiltakozni akar a Székely Mikó Kollégium újraállamosítása ellen.
Erdély András
Székely Hírmondó
Erdély.ma

Böjte Csaba: higgyétek, jószándék vezet!
A szeretet vonz, a gyűlölet taszít és szegényebbé tesz! Bukarestben a hatalom erős emberei marakodnak, egymásról, rólunk erdélyi magyarokról is meggondolatlanul rosszakat mondanak, a törvényeket önkényesen, kicsinyes, rövidtávú érdekeik alapján változtatják, nem adják meg a jogainkat sőt, újabban elveszik még az iskolánkat is.
Marosvásárhelyen 2012 telén nem akart egyebet az erdélyi magyarság, mint szabadon, szeretettel, kis önállósággal tanulni, képezni a fiataljainkat, hogy ennek az országnak még több és jól képzett orvosa legyen. Sajnos ezt a kérésünket nem hallgatták meg, sőt az ellenzéki politikusok e jogos kérést felhasználva, az ország számára oly szükséges belső békét is képesek voltak felrúgni. Ennek a gyűlölködésnek óriási ára van, naponta esik a fizetőeszköz, a lej az euróhoz képest. Naponta többet adunk az üzemanyagért, a kenyérért, mindenért! Így az élet napról napra nehezebb! A fiatalok elvándorolnak, és a magukra maradó idősek e szép országban lassan koldusbotra jutnak.
Nem volt elég a marosvásárhelyi orvosi egyetem körül kialakult áldatlan állapot, hanem Sepsiszentgyörgyön is ugyancsak a magyar oktatást érte nagyon alattomos támadás! Most fájdalmunkkal, szomorúságunkkal a békeszerető emberekhez fordulunk és tőlük segítséget kérünk! Egyetlen dolgot akarunk: segítsetek békében, szeretetben élni, tanulni, dolgozni itt Románia határain belül! Mi Magyarnak születtünk, és a ti testvéreitek is vagyunk!
Nem értjük, hogy most mikor évről évre az érettségin halomra buknak a diákok, az ország oktatási szakpolitikusai miért nem kérnek bölcsen az egyházaktól, a civil rétegtől segítséget a gyerekek nevelésében, oktatásában? Most ezen a téren minden szorgos kézre, jó szándékra szükség van!! Tiszta szívvel mondjuk, hogy mi segíteni szeretnénk, hogy a dolgok jobban menjenek ebben az országban!! Döbbenetes látni, hogy a legfelső vezetők a sorozatos kudarcokért csak a gyerekeket, szülőket, a becsülettel dolgozó tanárokat okolják, mindenki rossz, csak arra nem mernek gondolni, hogy ők kellene az összefogás, a bizalom, az eredményes munkához oly szükséges nyugalom hordozói legyenek az iskoláinkban, a társadalomban! Az ő bátorító, biztató jelenlétük mind a malter a téglát foghatná egybe a sok jó szándékú emberi kezdeményezést ebben az országban, és tehetné sikeressé a sok sok ember erőfeszítését.
Eljátszom a gondolattal, – amennyiben holnap arra virradna a világ, hogy egymás vállára borulva, sírva bocsánatot kérve fogadják a parlamentben a politikusaink, hogy testvéri szeretettel viszik világunkat becsületes munkával tovább, – mi is történne? Estére hiszem, hogy munka nélkül is gazdagabbak lennénk mindannyian és nem csak lélekben! Azt a nyereséget, amelyik békéből, összefogásból születne egyetlen nap alatt, a közgazdászok estére nagyon konkrét milliárdokban ki tudnák fejezni! Emelkedne az ország fizetőeszközének az árfolyama, csökkenne az adósság, a befektetők magukat és vagyonukat biztonságba érezvén, bátrabban kötnének üzleteket, vállalkozásaikat fejlesztenék, munkahelyek születnének és az ország könnyebben, olcsóbban kapná meg az oly szükséges hiteleket. Sajnos jelenleg csak a marakodás, gyűlölködésből fakadó értékvesztést tudják kiszámítani a közgazdászok. Nagyon szeretnék Bukarestben a parlament mellett egy hatalmas kijelző táblát, mely percről percre mutatná, hogy mennyibe kerül ez az áldatlan marakodás, gyűlölködés, az egyszerű állampolgárok kérlelhetetlen elutasítása!
Tisztelt politikus urak! A jó hangulat, a bizalom, a szeretet gazdagabbá tesz kicsit és nagyot, titeket, bennünket, mindenkit egyaránt! Mi, erdélyi magyarok oly rég bizonyítjuk, hogy itt akarunk maradni a szülőföldünkön! Itt szeretnénk képezni magunkat, hogy becsületes munkával összefogva minden jóakaratú emberrel egy sikeres országot építsünk. Szeretnénk gyermekeinket szépen nevelni, ezt a szép földet tündérkertté tenni, egy olyan országgá, hol kicsinek és nagynak egyaránt öröm minden egyes Isten adta áldott nap!
Ezért, mind minden más erdélyi magyar, ma, szeptember elsején, az Igazság napján, én is imádkozom tiszta szívvel Romániáért, önökért, azért, hogy a szeretet, a bizalom mellett döntsenek és jogtalanul ne vegyék vissza iskoláinkat, ne zárják be azokat az embereket, kik ennek az országnak jóhiszeműleg dolgoztak!!! Istentől bölcsességet kérek az állam vezetői számára, hogy ne lökjék el gyűlölettel, ravasz politikai számítgatásokból a szorgalmas munkás kezet mely segíteni akar e szép országnak a továbbépítésében. Arra kérem a döntéshozókat, hogy ne utálják ki az országból azokat a fiatalokat akik anyanyelvükön tanulni akarnak, hogy mint orvosok, mérnökök vagy egyszerű kézműves emberek alkossanak, dolgozzanak azért, hogy szebb legyen közös hazánk. Anyanyelvünkön, akarunk tanulni, mert a tudás mit anyanyelvünkön megszerezhetünk, teljesebb, és így sikeresebbé, eredményesebbé teheti munkánkat, és ugyanakkor ezt az államot is melynek állampolgárai vagyunk!
Mire várunk? Egy csodálatos jövő van előttünk, ha bizalommal egymás kezét megfogjuk! Kezdjük el egymást tiszta szívvel szeretni!!
Böjte Csaba OFM
www.magnificat.ro
Erdély.ma

Szolidaritási akciók a sepsiszentgyörgyi tiltakozók mellett –
A szombat déli, sepsiszentgyörgyi Igazság Napján való részvételre buzdít a Kárpát-medencei Családszervezetek Szövetsége és partnerszervezetei, mert rendkívül aggasztónak és megengedhetetlennek tartják a Székely Mikó Kollégium visszaállamosítását.
Tiltakoznak a magyar közösség bármilyen jogának csorbítása ellen, a buzaui bíróság döntése ellen, amely három-három letöltendő börtönévet rótt ki az ingatlan-visszaszolgáltatási bizottság magyar tagjaira, illetve kártérítésre kötelezte az Erdélyi Református Egyházkerületet.
A magyar családszervezetek vezetőit Gecse Géza hívta fel telefonon.
Erdély.ma

Az Európai Bizottságnak nem áll módjában fellépni a visszaszolgáltatások ügyében
Winkler Gyula és Sógor Csaba, az RMDSZ európai parlamenti képviselői július 18-án fordultak levélben az Európai Bizottság alelnökéhez a romániai intézményi és politikai változásokkal kapcsolatban, amelyben felhívták a biztos asszony figyelmét a romániai magyar kisebbség helyzetére, konkrétan pedig a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium ügyére.
Levelében a jogérvényesülés, alapvető jogok és uniós polgárság biztosa megállapítja, hogy a tagállamoknak a rendelkezésükre álló jogi eszközök használatával szavatolniuk kell, hogy a területükön élő nemzeti kisebbségek alapvető jogai az alkotmányos rendnek és a nemzetközi jognak – ezek közé értve az Európa Tanács vonatkozó jogi eszközeit is – megfelelő, hatékony védelemben részesüljenek. A Bizottság alelnöke levelében úgy fogalmazott, hogy „a kisebbségekhez tartozó személyek jogainak tiszteletben tartása az EU egyik értéke, az Európai Unió Alapjogi Chartájának 21. cikke tiltja az etnikai származáson, a nyelven és a kisebbséghez tartozáson alapuló megkülönböztetést, és a Bizottság mindent megtesz annak biztosítása érdekében, hogy a tagállamok az uniós jog végrehajtása során tiszteletben tartsák ezt az alapjogot”.
A továbbiakban, a korábbi hasonló témákban megfogalmazott álláspontjához hasonlóan, Viviane Reding ezúttal is sajnálattal tájékoztatja a levélírókat arról, hogy az Európai Bizottságnak nem áll módjában fellépni a nemzeti hatóságok és bíróságok előtt folyó, levelükben említett egyéni eljárásokban. A biztos asszony hivatkozik arra, hogy ami az ingatlan-visszaszolgáltatásra vonatkozó tagállami jogszabályokat illeti, sem az Európai Unió, sem a Bizottság nem rendelkezik jogkörrel e kérdésben, mert az tagállami hatáskörbe tartozik. A tagállamok szabadon állapíthatják meg a tulajdon-visszaszolgáltatás mértékét, és szabadon választhatják meg a korábbi tulajdonosok tulajdonának visszaszolgáltatása tekintetében alkalmazott feltételeket és intézményi megoldásokat – áll abban a levélben, amelyet Viviane Reding, az Európai Bizottság alelnöke Sógor Csaba és Winkler Gyula európai parlamenti képviselőknek írt.
Erdély.ma

Mikó-ügy: mossa kezeit az EU, húszezer tiltakozót várnak Sepsiszentgyörgyre
Az Európai Bizottság nem rendelkezik jogkörrel, hogy beleszóljon az ingatlanok visszaszolgáltatására vonatkozó tagállami jogszabályok megalkotásába, és nem áll jogában fellépni a nemzeti hatóságok és bíróságok előtt folyó egyéni eljárásokban – szögezte le csütörtöki levelében Viviane Reding. A Mikó-ügy kapcsán szervezett szombati tüntetésen a visszajelzések alapján legalább húszezer résztvevőre számítanak. Az Igazság Napján fél 12-kor minden sepsiszentgyörgyi templom harangja megszólal, mindenki a maga templománál gyülekezik, onnan vonulnak fel a Székely Mikó Kollégium épületénél elhelyezett színpadhoz.
Az Európai Bizottság nem rendelkezik jogkörrel, hogy beleszóljon az ingatlanok visszaszolgáltatására vonatkozó tagállami jogszabályok megalkotásába, és nem áll jogában fellépni a nemzeti hatóságok és bíróságok előtt folyó egyéni eljárásokban – szögezte le csütörtöki levelében Viviane Reding.
Winkler Gyula és Sógor Csaba RMDSZ-es európai parlamenti képviselőknek címzett válaszában az uniós biztos ugyanakkor hangsúlyozta, a tagállamoknak a rendelkezésükre álló jogi eszközök használatával szavatolniuk kell, hogy a területükön élő nemzeti kisebbségek alapvető jogai az alkotmányos rendnek és a nemzetközi jognak megfelelő, hatékony védelemben részesüljenek. A szövetségi honatyák levélben fordultak Viviane Redinghez a romániai intézményi és politikai változásokkal kapcsolatban, amelyben felhívták a biztos asszony figyelmét a romániai magyar kisebbség helyzetére, konkrétan pedig a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium ügyére.
Reding válaszában leszögezi, a tagállamok szabadon állapíthatják meg a tulajdon-visszaszolgáltatás mértékét, és szabadon választhatják meg a korábbi tulajdonosok tulajdonának visszaszolgáltatása tekintetében alkalmazott feltételeket és intézményi megoldásokat.
SZNT: szólni kell az autonómiáról
A Mikó-ügy kapcsán szervezett szombati tüntetésen mindenképp szólni kell az autonómiáról – mutat rá Biró Zsolt SZNT alelnök csütörtöki közleményében. Biró újra hangsúlyozta az SZNT álláspontját, mely szerint a magyar közösség által kinyilvánított és a Székelyföld területi autonómiáját igénylő akarat érvényesítése lehet a megoldás a református Székely Mikó Kollégium ügyének megoldására. A marosszéki SZNT-elnök továbbá emlékeztetetett az Európa Tanács 176/1993 számú, Románia csatlakozási kérelmére vonatkozó véleményezésére, amely kimondja: „a közgyűlés felszólítja Románia kormányát, hogy szolgáltassa vissza az egyházi javakat, tegye lehetővé egyházi iskolák létrehozását és működtetését, különös tekintettel a kisebbségekhez tartozó gyermekek anyanyelvű oktatására”.
„A teljes igazság, hogy Románia e felszólítás nyomán tett kötelezettségvállalásának – amely nélkül ma nem lehetne sem az Európa Tanács, sem az Európai Unió tagja – tizenkilenc esztendő alatt sem tett eleget – mutatott rá Biró. – A teljes igazság, hogy 19 év halogatás, taktikázás, hazudozás után elegünk van a megtévesztésre építő politizálásból, és kinyilvánítjuk, nem részjogokat igényelünk, nem egy-egy visszaszolgáltatás kulisszák mögötti elintézését, hanem a jogtalanul elkobzott egyházi és közösségi javak azonnali visszaszolgáltatását kérjük.”
A Sepsiszentgyörgyön megszervezendő Igazság Napja tüntetésen való részvételre budítanak a Kárpát-medencei családszervezetek képviselői is. Közleményükben rámutatnak, megengedhetetlen, hogy az egyházi ingatlan viszszaszolgáltatását szabályosan lefolytató személyek ellen koncepciós pert folytasson „az a hatalom, amelyik csak töredékét adta eddig vissza elkobzott és elállamosított magyar egyházi javainknak”. Csütörtöki közleményében az Országos Roma Önkormányzat (ÖRO) is szolidaritásáról biztosítja a Mikó-kollégium ügyében összehívott tüntetés résztvevőit. „A magyarországi roma társadalom legitim vezetői, az ORÖ elnöksége kötelességének tartja, hogy kiálljon a nemzetiségi oktatás szabadsága és a nemzeti nyelv ügye mellett, s delegációja ott lesz szeptember elsején Sepsiszentgyörgyön” – olvasható a közleményben.
Elhallgatják a románok a Mikó-ügyet?
Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere úgy véli, a román sajtó szándékosan, parancsra hallgatja el a Mikó-ügyet. A sepsiszentgyörgyi elöljáró hangsúlyozta, ha „két bohóc” kiáll a Cotroceni palota elé azonnal élőben közvetítik a román televíziók, de arról hallgatnak, hogy már több mint ötven napja ugyanannyian tüntetnek a Székely Mikó Kollégium előtt, mint például a fővárosi Egyetem téren, ahonnan naponta többször is hírt adnak. „Több román lapban az jelent meg, hogy Eckstein-Kovács Pétert behívatták a Korrupcióellenes Ügyészségre (DNA), holott volt kisebbségügyi miniszterként önmaga ellen kért kivizsgálást a Mikó-ügy kapcsán” – emlékeztett Antal Árpád.
Amint arról beszámoltunk, a székelyföldi városba az erdélyi magyar történelmi egyházak hirdettek tüntetést, tiltakozásul amiatt, hogy a bíróság első fokon börtönbüntetésre ítélte az egyházi restitúciós bizottság tagjait, amiért visszaszolgáltatták a Székely Mikó Kollégium épületét az Erdélyi Református Egyházkerületnek. A bíróság elrendelte az ingatlan újraállamosítását, és az egyházat kártérítés kifizetésére is kötelezte.
A szervezők közölték: szombaton fél 12-kor minden sepsiszentgyörgyi templom harangja megszólal, mindenki a maga templománál gyülekezik, onnan vonulnak fel a Székely Mikó Kollégium épületénél elhelyezett színpadhoz. A szervezők arra kérnek mindenkit, hozzák magukkal akár a Bibliát, akár egy más, számukra kedves könyvüket a tiltakozó megmozdulásra. Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere a város lakóinak megértését kérte, hiszen pénteken és szombaton forgalmi torlódásra lehet számítani a városban, ugyanakkor kifejezte reményét, hogy nem lesz rendbontás, vagy provokáció. Az Igazság Napja szervezői a visszajelzések alapján legalább húszezer résztvevőre számítanak szombaton.
Bíró Blanka, Gyergyai Csaba
Krónika (Kolozsvár)

Nagyvárad: visszavenné a megyei tanács az irgalmas rendiek ingatlanát
A nagyváradi bíróságon támadja meg a Bihar Megyei Tanács azt a döntést, amelynek alapján a város egykori pénzügyi palotája a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség tulajdonába került. A per elindításáról csütörtöki ülésén döntött a megyei önkormányzati testület.
Amint arról beszámoltunk, a palotát nemrég a restitúciós törvény alapján a római katolikus püspökségnek ítélte az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásáról döntő bizottság.
Ám a megyei önkormányzat bírósági úton próbálja megváltoztatni a határozatot, és saját tulajdonába venni az ingatlant. Úgy véli ugyanis, hogy az nem az egyház, hanem a magyar állam tulajdona volt, amelyet a trianoni döntéssel a román állam csak átvett. A per elindítását már korábban tervbe vették, és most annak ellenére döntöttek róla véglegesen, hogy időközben új információk is előkerültek a palota tulajdonjogi helyzetével kapcsolatban.
Szabó Ödön RMDSZ-es megyei önkormányzati képviselő a Krónikának elmondta, ha korábban sokan vitathatónak is mondták a palota jogi státusát, a dossziéhoz csatolt bizonyítékok alapján nyilvánvalóvá vált, hogy az épület az egyház, pontosabban a mizeriek rendjének tulajdonában volt. A püspökség levéltárosa ugyanis olyan korabeli számlakönyvi kivonatokat talált meg, amelyek bizonyítják, hogy a román állam az 1920-as évek elején bérleti díjat fizetett az épülettulajdonos irgalmas rendnek – a palota tehát biztosan a rend tulajdonában volt, és ezt az állam is elismerte.
A per elindításáról szóló határozattervezet jogi bizottsági vitáján Szabó Ödön nemmel szavazott, ám a testület, később pedig a megyei közgyűlés többségének szavazata eldöntötte: az önkormányzat közigazgatási bíróság elé viszi a dolgot. Szabó Ödön elmondta, a maga részéről elsősorban azt reméli, hogy a bíróság mihamarabb döntést hoz az ügyben, hiszen az egykori pénzügyi palota annyira rossz állapotban van, hogy már szinte az összeomlás fenyegeti – amíg azonban tulajdonjogi helyzete nem tisztázott, sem az egyház, sem az önkormányzat nem kezdheti el a helyreállítását. Emellett abban is bízik, hogy a nagyváradi bíróság jóhiszemű és igazságos döntést hoz – az egyház javára.
A nagyváradi pénzügyi palota 1890-ben épült, a római katolikus püspökség kutatásai szerint az irgalmas rend építette saját telkén, bankkölcsönből. Az államosítás után sokáig a 2-es számú poliklinika működött benne. A visszaszolgáltatási procedúra elhúzódása miatt aztán a palotán sem az önkormányzat, sem az egyház nem végezhetett felújítást, így végül annyira rossz állapotba került, hogy a kórház elköltözött onnan, így az impozáns műemlék épület jelenleg is üresen áll.
(Tovább húzódik a múzeum ügye
Elhalasztotta a megyei önkormányzat csütörtöki ülésén azt a döntést, amelynek alapján folytatódhatott volna a Körösvidéki Múzeum új székhelyének belső felújítása. A múzeumnak már évekkel ezelőtt be kellett volna költöznie az egykori Magyar Királyi Hadapródiskola épületébe, miután a római katolikus püspöki palotát, amelyben az intézmény néhány évtizede működött, a restitúciós törvény alapján visszakapta a katolikus püspökség. A költözés azonban még nem történhetett meg, mivel a megyei közgyűlés előző vezetősége, élén Radu Ţîrle elnökkel, nem tudott kiegyezni a felújítást végző Selina céggel, így a projekt első fázisában elvégzett munkálatokat hivatalosan át sem vette. A mostani halasztás azért történt, mert a cég és az önkormányzat között még mindig folyik néhány per. Cornel Popa, a tanács jelenlegi elnöke a sajtónak úgy nyilatkozott, reméli, hogy az esős időszak beállta előtt sikerül legalább a rosszul felrakott tetőcserepeket kicseréltetni az impozáns épületen.
Nagy Orsolya
Krónika (Kolozsvár)

Közmunkáztatna Antal Árpád
Lehetőséget kell adni az önkormányzatoknak, hogy a be nem fizetett bírságokat átalakíthassák közmunkává – jelentette ki csütörtökön Antal Árpád. Sepsiszentgyörgy polgármestere elmondta, bár szabályozták, hogy aki nem fizeti be a helyi adókat és illetékeket, nem kaphat szociális segélyt, ezt nem lehet alkalmazni, mert nem dolgozták ki az országos informatikai rendszert, amely lehetővé tenné.
A szabályozás a különböző bírságok behajtására nem vonatkozik, így akinek nincs hivatalos jövedelme, nem veszi komolyan a büntetéseket, mert tudja: nincs eszköz arra, hogy azt behajtsák rajta. A helyi rendőr ugyan megbírságolja a tilosba hajtó szekerest, de az a rendőr előtt tépi el a jegyzőkönyvet, ecsetelte. Antal Árpád szerint több előnye is lenne, ha a bírságot átalakíthatják közmunkává: elvégeznének bizonyos munkálatokat, az érintettek komolyabban vennék a büntetéseket, nem éreznék úgy, hogy következmények nélkül szabálytalankodhatnak, ugyanakkor a helyi önkormányzatok költségvetését nem terhelné kinnlevőségként a behajtatlan büntetés.
A polgármester elismerte, a közmunka felügyelete sokba kerül, az a három alkalmazott, aki a tíz közmunkázót felügyeli, valószínű ugyanannyi idő alatt hatékonyabban dolgozna, de a jelenlegi szociálpolitika sem fenntartható. „Az elmúlt húsz év szociális politikája viszi majd csődbe az országot, hiszen tíz év alatt felére csökkent a születések száma, ám a létminimum alatt élő családokban megnövekedett a gyerekek száma. A 0–4 év közöttiek 40 százaléka él szegénysorban. A jelenlegi törvények arra ösztönöznek, hogy a szegények vállaljanak sok gyereket, és az utánuk kapott segélyekből éljenek” – jelentette ki a szociológus végzettségű polgármester.
Mint ismert, Antal Árpád kéri, hogy a kormány növelje a 2010. júniusi szintre a személyi jövedelmi adó helyi önkormányzatoknál hagyott részét, mert ez az egyetlen lehetséges módja, hogy a közalkalmazottak bérét megemeljék, anélkül hogy át kellene csoportosítani a fejlesztésekre szánt pénzt.
Bíró Blanka
Krónika (Kolozsvár)

Jubilál az erdélyi alapítású apácarend
Fennállásának 170. évfordulóját ünnepli a Szatmári Irgalmas Nővérek rend, az alkalomból Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek szerdán este hálaadó szentmisét mutatott be az esztergomi bazilikában.
A szertartáson a tanító-nevelő, szociális-karitatív hivatással élő rend tagjai és iskolájuk növendékei is részt vettek. A hivatalos nevén Páli Szent Vincéről Nevezett Szatmári Irgalmas Nővérek Társulata az első magyar alapítású női szerzetesközösség. Alapítójuk Hám János szatmári püspök volt. 1842. augusztus 29-én érkeztek az első nővérek, akik leányokat neveltek, tanítottak, illetve betegeket ápoltak, és gondozták a szegényeket. 1866 óta a nővérek különféle iskolatípusokat működtettek az óvodától a tanítóképzőig, árvaházakat és internátusokat tartottak fenn a leányifjúság nevelésére. Trianon után Szatmáron, Csehszlovákiában Rozsnyón, Magyarországon Esztergomban hozták létre tartományi központjaikat. Jelenleg az általános központjuk Szlovákiában, Rózsahegyen van.
Krónika (Kolozsvár)

Magyar nyelvű bölcsődei csoportok indulhatnak idén ősztől
Krónikus helyhiány: évente legalább 500 kérést utasítanak el
Évek, sőt évtizedek óta gondot okoz Kolozsváron a bölcsődés korú gyermekek helyzete, hiszen a megyeszékhelyen levő bölcsődék, egyben a bölcsődei helyek száma nagyon kevés. Horváth Anna alpolgármestertől megtudtuk: a városban jelenleg csak 14 bölcsőde működik, amelyekben összesen 800 gyermeknek jut hely, kimondottan magyar csoport pedig nem létezik. Ez utóbbi hiányosságot kívánja orvosolni az RMDSZ-es alpolgármester: tegnap késő délutánra városházi találkozóra hívta a Monostor és a Györgyfalvi negyedbeli azon magyar kisgyermekek szüleit, akik már beíratták csemetéjüket a román bölcsődei csoportba. Horváth Anna áthidaló megoldásként azt szeretné elérni, hogy 2012 szeptemberétől egy-egy magyar bölcsődei csoportot hozzanak létre az említett két negyedben. A belvárosi bölcsődehiányt viszont leghamarabb csak 2013 szeptemberétől orvosolhatnák, amikor is a Mócok útja 58. szám alatti ingatlanban hoznának létre bölcsődét.
NAGY-HINTÓS DIANA
Szabadság (Kolozsvár)

Mikó-ügy: Horia Grama szerint a magyar politikusok nyomást gyakorolnak az igazságszolgáltatásra
Horia Grama, Kovászna megyei szociáldemokrata képviselő csütörtökön felszólította a Legfelső Bírói Tanácsot (CSM), lépjen fel az ellen a „nyomás” ellen, amelyet szerinte a magyar politikusok gyakorolnak az igazságszolgáltatásra a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium tulajdonjoga ügyében.
Grama sajtóértekezletén kifejtette: nem ért egyet azzal, hogy az RMDSZ több ezer embert hív szombaton utcára egy olyan ítélet elleni tiltakozásul, amely nem jogerős.
„Felmerül a kérdés, miért biztatja az RMDSZ polgári engedetlenségre az embereket, amikor az ítélet megfellebbezhető? Ha léteznek jogi érvek, amelyek azt támasztják alá, hogy ez az iskolaépület a református egyházé, mire való a tüntetés? Valószínűleg nincsenek bizonyítékaik a fellebbezéshez, ezért próbálnak nyomást gyakorolni a bíróságra” - mondta a képviselő.
Grama szerint a Mikó-ügy a magyar közösség „manipulálásának” és a nemzetközi közvélemény „félretájékoztatásának” tipikus példája, amellyel a bíróságot próbálják megfélemlíteni: úgy véli, ezért szükséges a Legfelső Bírói Tanács határozott fellépése.
A kormányzó Szociáldemokrata Párt (PSD) Kovászna megyei elnöki tisztségét is betöltő politikus szerint „megkérdőjelezhetetlen bizonyítékok” léteznek arra vonatkozóan, hogy az iskolaépület közadakozásból épült, tehát a helyi közösség tulajdona. Grama megalapozottnak tartja a bíróság álláspontját, miszerint az épületet a restitúciós bizottság önkényesen juttatta az egyház tulajdonába, „érvénytelen” iratok alapján.
Markó Attila államtitkár, a visszaszolgáltatási bizottság egyik tagja, akit három év letöltendő börtönre ítéltek a Mikó-ügyben, egy korábbi nyilvános fórumon kifejtette: a közadakozásra való hivatkozás hamis érv, számos dokumentum igazolja, hogy a kollégium épülete mindvégig az egyházé volt, és az államosításkor az egyháztól kobozták el. Egy polgári perben jogerős ítélet is született, amely kimondja, hogy az egyházé a Székely Mikó Kollégium épülete. Úgy vélte, jogállami körülmények között nem születhetett volna elmarasztaló ítélet a restitúciós bizottság tagjai ellen indított büntetőperben. Kijelentette, minden oka megvan azt feltételezni, hogy az ítélet nyomásgyakorlás következménye. Ha pedig „izomból” született az ítélet, nem lehet ellene kizárólag jogi eszközökkel harcolni, hanem a közösségnek is hallatnia kell a hangját - vélekedett az államtitkár.
A restitúciós bizottság tagjainak meghurcolása és az egyházi ingatlanok visszaállamosítása ellen a magyar történelmi egyházak és az RMDSZ szervez szeptember elsején tömegdemonstrációt Sepsiszentgyörgyön. Az Igazság Napja elnevezéssel meghirdetett tüntetésre a szervezők több mint húszezer résztvevőt várnak.

Krónika (Kolozsvár)

Szavatolni kell a kisebbségi jogok védelmét
A tagállamoknak a rendelkezésükre álló jogi eszközök használatával szavatolniuk kell, hogy a területükön élő nemzeti kisebbségek alapvető jogai az alkotmányos rendnek és a nemzetközi jognak – ezek közé értve az Európa Tanács vonatkozó jogi eszközeit is – megfelelő, hatékony védelemben részesüljenek – közölte Viviane Reding, az Európai Bizottság alelnöke Winkler Gyula és Sógor Csaba EP-képviselőkhöz intézett válaszlevelében.
Az RMDSZ európai parlamenti képviselői július 18-án fordultak levélben az EB alelnökéhez a romániai intézményi és politikai változásokkal kapcsolatban, amelyben felhívták a biztos asszony figyelmét a romániai magyar kisebbség helyzetére, konkrétan pedig a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium ügyére. Levelében a bizottság alelnöke úgy fogalmazott: „a kisebbségekhez tartozó személyek jogainak tiszteletben tartása az EU egyik értéke, az Európai Unió Alapjogi Chartájának 21. cikke tiltja az etnikai származáson, a nyelven és a kisebbséghez tartozáson alapuló megkülönböztetést, és a bizottság mindent megtesz annak biztosítása érdekében, hogy a tagállamok az uniós jog végrehajtása során tiszteletben tartsák ezt az alapjogot”. Viviane Reding azonban sajnálattal tájékoztatja az RMDSZ EP-képviselőit arról, hogy az Európai Bizottságnak nem áll módjában fellépni a nemzeti hatóságok és bíróságok előtt folyó, levelükben említett egyéni eljárásokban. A biztos asszony hivatkozik arra, hogy ami az ingatlan-visszaszolgáltatásra vonatkozó tagállami jogszabályokat illeti: sem az Európai Unió, sem a bizottság nem rendelkezik jogkörrel e kérdésben, mert az tagállami hatáskörbe tartozik. A tagállamok szabadon állapíthatják meg a tulajdon-visszaszolgáltatás mértékét, és szabadon választhatják meg a korábbi tulajdonosok tulajdonának visszaszolgáltatása tekintetében alkalmazott feltételeket és intézményi megoldásokat – ismertette Viviane Reding válaszlevelében.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Félretájékoztatás román módra
Nagyon nehéz védekezni a manipulációval, hazugsággal szemben. Csak ülünk és döbbenten figyeljük, hogyan viszonyul a román média a szombatra Sepsiszentgyörgyre tervezett tüntetéshez. Vagy hallgat, vagy félretájékoztat. Objektív beszámolót alig hallani. Hirtelen szent lett és független a korábban sokat szidott igazságszolgáltatás, a romániai magyarság pedig egy buta, gondolkodásra képtelen nyáj, amelyet úgy terelget az RMDSZ és az egyház, ahogy kedve tartja. Ilyeneket és ehhez hasonlókat harsognak a bukaresti stúdiókban a nagy román megmondók, s hazugságokkal, féligazságokkal igyekeznek alátámasztani állításaikat.
Jól kidolgozott manipulációs rendszerre épül a román sajtó, s az eszközt, amelyet leggyakrabban pártpolitikai érdekek mentén vetnek be, most a Mikó-tüntetés kapcsán igyekeznek kihasználni. A közszolgálati televízió szerda este, fő műsoridőben foglalkozott a kérdéssel, szót adott a két feljelentőnek (nem győzik hangsúlyozni, lám, magyarok léptek, ők kérték a bíróság segítségét), Horia Gramának, aki annak idején prefektusként a városi tanács visszaszolgáltatásról szóló határozatának érvénytelenítéséért a bírósághoz fordult és Codrin Munteanu jelenlegi kormánybiztosnak. Mindahányan azt szajkózzák, szó sincs visszaállamosításról, hiszen a városhoz kerül az épület, s többször elhangzik, hogy nem szabad megkérdőjelezni a bíróság döntését, és szégyenletes dolog utcai tüntetéssel nyomást gyakorolni az igazságszolgáltatásra. A másik fél részéről Borbély László kapott szót, a marosvásárhelyi stúdióból, nem közvetlenül érintett, nem is a legtájékozottabb, nem győzte visszaverni a többiek gyakorta hamis vádjait, melyeket erősített a műsorvezető is azzal, hogy sűrűn idézte a bírósági végzést. Egyszerű a kép, amit a kérdéskört egyáltalán nem ismerő tévénézőknek sugároznak: lám, a román bíróság hozott egy döntést – ennek igazságosságát csak a rosszhiszeműek kérdőjelezik meg –, s a könnyen befolyásolható magyar tömegeket most utcára viszi az RMDSZ, hogy politikai tőkét kovácsoljon. Támadják a román államot, a románságot, s talán még elszakadást is képesek kérni, jó lesz tehát ügyelni – ez a román közszolgálati televízió tárgyilagos üzenete, távol a valóságtól és még távolabb a lényegtől. A félrevezetésben jeleskedett az írott sajtó is, Eckstein-Kovács Péter önfeljelentő gesztusát elhallgatták, arról adtak hírt, hogy kihallgatta a Korrupcióellenes Ügyészség (DNA), s volt olyan lap is, amely kiforgatva, eltorzítva, szinte uszító hangon magyarellenes írást közölt. A máskor oly jól tájékozott újságírók szót sem ejtettek arról, hogy az egyik „köztiszteletben” álló feljelentő nemrég szabadult a börtönből, közbűntényesként ítélték el, és jóformán senki nem vette a fáradságot, hogy közölje azt az egyszerű jogi tényállást: az ingatlan-visszaszolgáltatási törvény egyértelműen fogalmaz, annak kell visszaadni az államosított épületet, akitől elvették. A Mikó esetében ez vitathatatlan, 1948-ban a Hivatalos Közlönyben úgy jelent meg a jegyzőkönyv, hogy a református egyháztól kobozták el az iskolát. Beindult tehát a nagy félretájékoztatás, amely élét, súlyát kívánja venni a szombati tüntetésnek. Válaszunk csak egy lehet: nem engedjük elriasztani magunkat a tiltakozó nagygyűlésről, s megmutatjuk, sokan, nagyon sokan vagyunk, többen, mint ahány embert a román pártok mozgósítani tudtak az elmúlt években. Gondoljanak, szajkózzanak bármit a nagy román manipulátorok, kiállunk igazunkért, megvédjük jogainkat, s nem engedjük őseink jussát. Tesszük ezt békésen felvonulva, a Bibliával vagy egy könyvvel a kezünkben!
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Együtt ünnepeltünk
Egy évtizede, hogy a mélyszórványban élő Fehér megyei magyarság legnagyobb nemzeti ünnepünkön, augusztus 20-án, a magyar államalapítás ünnepén egy-egy teljesen elnéptelenedett templomba vagy egy nagyon megfogyatkozott számú gyülekezetbe zarándokol, ahonnan azonban – Babits Mihály szavaival élve – „Az Úr nem ment el...”
Az idén a Gyulafehérvár közelében fekvő Szászsebesen gyűlt össze több száz zarándok, hogy benépesítse a gyönyörűen felújított neogótikus református templomot. Rendezvényünknek rendkívüli jelentőséget adott az a tény is, hogy együtt ünnepelhettünk egy háromszéki küldöttséggel, amelynek tagjai onnan érkeztek hozzánk, ahová – az egykori Sepsiszékbe – a szászok betelepítése előtt a szászsebesi székelyek áttelepültek. Ezt emeli ki az elhangzott beszéd alábbi részlete is: „Olyan ősi erdélyi városban ünneplünk ma, amelynek kövei, a város épített örökségének néhány ékessége és a történelmi emlékezet megőrizte egykori ittlétünket, ahol valamikor a város főutcája a Székely utcája nevet viselte (a németek nyelvén Siculorum Gasse). A hatalmas evangélikus székesegyház helyén feltételezett kis székely templom, a körülötte feltárt XI. századi székely sírok mind azt igazolják, hogy elődeink, a mai Kovászna megye egykori Sepsiszékének székelyei egy része életével és vérével áldozott azért, hogy ma itt egy virágzó település lakói, románok, szászok, magyarok békében élhessenek.” Az ökumenikus istentiszteleten Somogyi László székesfehérvári református lelkész és Szabó Dénes nagyenyedi római katolikus esperes-plébános társaságában imádkozott Bíró Attila kökösi unitárius lelkész is, aki gyülekezetük zászlaját is elhozta a szászsebesi református templomba. Az ünnepi műsor ékessége volt a vargyasi szavalókör két tagjának fellépése: Katona Kinga Assisi Szent Ferenc énekét, Gánya Ervin Szent István Himnuszát adta elő nagy átéléssel. Ugyancsak tetszést váltott ki az ünneplőkből a kökösi Nagy Levente és Barátai együttes. Valamennyiüknek köszönjük, hogy jelenlétükkel megerősítették bennünk azt hitet, hogy ha nagyon megfogyatkozottan is, de élni akarunk itt, az őseink megszerezte földön. Köszönjük a Kovászna Megyei Tanács önzetlen támogatását, amely lehetővé tette felemelő ünnepségünk létrejöttét. JÓZSA MIKLÓS, Nagyenyed
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Bod Péter nyomában a dél-erdélyi szórványban
Kálnoki IKE-sek és presbiterek – a helybeli református egyházközség és a Dr. Bedő Albert Környezetvédelmi, Ifjúsági és Közművelődési Egyesület szervezésében – egy napon felkerekedtünk, és elindultunk, hogy utánanézzünk a Dél-Erdélyben élő magyarok sorsváltozásának, és annak, hogy a valamikori erős magyar közösségeket milyen történelmi-politikai forgószelek szórták szét, szívták ki az életnedvét, -kedvét.
Eddig csak hallottunk a szászvárosi református kollégium kényszerű eladásáról, a fogarasi magyarság zsugorodásáról, az őraljaboldogfalvi református templom kulcsát őrző román tanítóról, a magyarigeni magyarság Avram Iancu által vezetett lemészárlásáról. Közelről akartuk érezni a történelem szelét, amelyik Dél-Erdélyben átformálta, szétszórta vagy éppen elpusztította az ott élő magyarokat. Az a kíváncsiság is élt bennünk, hogy vajon milyen erő tartja meg a dél-erdélyi szórványban szolgáló lelkipásztorok, orvosok, értelmiségiek küzdeni akarását, szolgálatkészségét, hűségét? Az erősebb, nagyobb dél-erdélyi magyar közösségek öröméből-küzdelméből is szerettünk volna tanulni. Meg Bod Péter is hívott: „Gyertek, lássátok meg, milyen sorsra jutottunk itt, Hegyalján, tanuljatok ebből, és vigyázzatok a nyelvetekre, iskoláitokra. Becsüljétek meg az értetek küzdőket és úgy ragaszkodjatok Istenhez, mint a szőlővessző a tőkéhez.” Idős Szegedi László, Bod Péter XX. századi utóda Magyarigenben, a kövek és emlékek lelkipásztora is biztatott: „Gyertek, mert itt, a szórványban, a bánat és szomorúság között megerősödhettek az Úr Istenbe vetett reménységben, és abban a hitben is, hogy a borús idők után jó idők is jönnek, a nyomorúság után öröm is fog jönni.” Engedtünk a hívásnak, és felkutattunk huszonöt dél-erdélyi települést: Lorántffy Zsuzsanna, Árva Bethlen Kata és Babits Mihály Fogarasát, az 1848-as vízaknai csaták helyét, az egy utcában négy templomot építő (szász evangélikus, román, magyar, német nyelvű római katolikus, református, görögkeleti), Orth István képzőművész által színezett Szebent, az elrabolt református kollégiumú, gr. Kun Kocsárd és gr. Kuun Géza által dédelgetett Szászvárost, az elrejtőzött Hátszeget, az értéksugárzó magányába húzódó, valamikor a Kendeffyek erejéből élő Őraljaboldogfalvát, a pusztulással, letűnt dicsőséggel, élni akarással keveredő levegőjű Vajdahunyadot, ahol a várban Zsargó János református lelkipásztor kalauzolt hozzáértéssel, az ősi székely rend szerint élő Rákosdot, a dél-erdélyi magyar szórvány lüktetését-értelmét biztosító Dévát, Piskit, ahol az egyetlen református konfirmándus sem tud magyarul, a történelem viharai ellenére mindig újrakezdésre képes, de a természet csapásaiba belefáradt és elnéptelenedett Alvincet, Erdély legyengült szívét, a fejedelmi Gyulafehérvárt, az 1848-as szabadságharcban Avram Iancu seregei által feldúlt és lemészárolt Sárdot, Boroskrakkót, Magyarigent, a Bod Péter szellemét ápoló zarándokhelyet, a felüdítő szórvány-oázist, az összetartó Vajasdot, az árván maradt, Jékely Zoltán által megsiratott Marosszentimrét, a történelem során ötször elpusztított és ötször talpra állt református fellegvárat, Nagyenyedet, a majdnem teljesen magyarlakta, életerőt, hitet sugárzó Magyarlapádot, a Bethlen grófok bölcsőjét, Bethlenszentmiklóst, a vendégszerető, hangulatos óvárosú Medgyest, a marasztaló, többnyelvű, ugyancsak élni akaró szász-székely határvárost, Segesvárt, a Petőfi-zarándokhelyet, Fehéregyházát, a szórvány diákokat átölelő, küzdelmes életű Kőhalmot és Árva Bethlen Kata lelki tusáinak, értékteremtő szolgálatának színhelyét, Olthévizet. Hullámzó érzéssel jártuk végig a tragédiák és újjászületések, a küzdelmek és reménységek színtereit, a dél-erdélyi magyar szórványokat. Szembesültünk az elvakult gyűlölet évszázadokra kiható pusztító erejével, a beolvadás egyre fenyegetőbb jelenlétével. Találkoztunk elnémult, csak az üres templomában és sírköveiben élő gyülekezetekkel, még magyarul imádkozókkal, a magyar szóra felcsillanó könnyes tekintetekkel. Beszélgettünk aggódó idősekkel, reménykedő, tanulni, itthon maradni akaró fiatalokkal. A szálláshelyeinken, Szebenben, Déván, Gyulafehérváron és Segesváron úgy éreztük: egy család vagyunk. Egy nagy család, amelyikben egymásra vagyunk utalva. Erőt, reménységet merítettünk a lelkipásztorok, presbiterek, templomukat javító utolsó őrállók, kétkezi munkások küzdelmeiből, mosolyából, kitartásából. Mi, tömbben élő székelyek, akik mindezt láttuk, megdöbbentünk, mert nem tudtuk elképzelni, hogy a szórvány magyar élet mennyivel jóval nehezebb, mint a miénk. Ott nem azon gondolkodnak a szülők, hogy milyen iskolát válasszanak a gyerekeiknek (az iskolaválasztás nagyon fontos!), hanem azon, hogy egyáltalán iskolát teremtsenek, vagy az egyetlen meglévőt miként tartsák fenn. Rádöbbentünk: még jobban kell ragaszkodnunk a mi Atyánkhoz, édes anyanyelvünkhöz, templomainkhoz, iskoláinkhoz, egymáshoz, minden lelki, nemzeti értékünkhöz. Figyelmeztetést is kaptunk: ha nem vigyázunk, mi is elszórványosodhatunk. Ha nem lesznek önfeláldozó, a nemzetükért küzdő, éles látású, tiszta erkölcsű, családjukat szerető vezetőink, akkor majd Székelyföld is szórványemlékhellyé válhat. Székelyföld etnikai összetétele felborulásának veszélyére Bedő Albert, a magyar erdészet atyja is felfigyelt. A XIX–XX. század fordulóján tömegek szegényedtek el és vándoroltak külföldre, főként Amerikába. A kivándorlás a székelyek körében is nagy méreteket öltött. 1899-ben Marosvásárhelyen megalakul a Székely Egyesület, melynek a Kálnokon nyugvó államtitkár, főerdőmester, Bedő Albert volt az elnöke. Az egyesület a következő célkitűzésekkel indult útnak: 1. tárják fel a bajok társadalmi- gazdasági gyökereit, orvosolják a gondokat, 2. a székelyeket tartsák helyben, 3. az ősi székely szálláshely etnikai jellegét őrizzék meg. Az ötnapos felmérő-tapasztalatszerző kirándulás mély nyomokat hagyott bennünk, kálnokiakban. Kívánjuk, minél több székelyföldi bátorkodjék bebarangolni ezeket a vidékeket. GÖDRI MIKLÓS SZABOLCS kálnoki református lelkipásztor
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Márton Áron püspökről szerveztek konferenciát Csíkszentdomokoson
Valamennyi, a Szekuritáté által megfigyelt romániai személyiség közül Márton Áronra vonatkozik a legnagyobb mennyiségű iratanyag a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Országos Tanács (CNSAS) levéltárában – hangzott el a múlt hétvégén Csíkszentdomokoson, Márton Áron szülőfalujában megrendezett konferencián.
Érdekes beszámolók. Első ízben találkoztak a Márton Áron-kutatók
A Márton Áron Egyesület Csíkszentdomokosért és a Márton Áron Társaság által szervezett, hagyományteremtőnek szánt rendezvényen történészek, egyháztörténészek, szociológusuk, pedagógusok, szerkesztők mutatták be és vitatták meg a volt erdélyi római katolikus püspökhöz kapcsolódó kutatási eredményeiket. A kommunista diktatúra idején üldözött egyházi elöljáróról elnevezett iskola konferenciatermét mindkét napon megtöltő érdeklődők elsőízben hallhatták úttörőnek számító kutatók beszámolóit.
Több száz kötetnyi megfigyelési adat
Dr. Denisa Bodeanu történész például a Szekuritáté Márton Áronról szóló megfigyelési doszsziéinak tartalmát mutatta be. Kiderült, hogy a volt római katolikus püspökről 77 ezer oldalnyi anyag íródott, melyeket 236 kötetben gyűjtöttek össze. Ezekhez adódik hozzá a Márton Áron és társai perének anyagát tartalmazó iratcsomó.
A kutató rámutatott: a román titkosrendőrség által megfigyelt valamennyi személy közül Márton Áronra vonatkozik a legnagyobb mennyiségű iratanyag. Elmondta, a volt püspököt 1955. januárjától, börtönből való szabadulásától 1980 szeptemberéig, vagyis haláláig folyamatosan megfigyelte a Szekuritáté, amely azt remélte, hogy az egyházi elöljáró minden intézkedését megismerheti, és ellehetetlenítheti kommunistaellenes erőfeszítéseit.
„A Márton Áron megfigyelésére fordított bámulatos anyagi és emberi erőforrások ellenére a Szekuritáté nem érte el kitűzött célját, egyrészt az ő dossziéin dolgozó egyes tisztek felületessége és a rendszer bürokratizmusa miatt, másrészről azért, mert a püspök közvetlen környezetében ritkán találtak olyan személyeket, akik hajlandóak lettek volna őt elárulni” – öszszegzett Denisa Bodeanu.
A demokrácia elkötelezettje volt
Stefano Bottoni történész arra hívta fel a figyelmet, hogy 1949–55 között Márton Áron hosszú távú célja azt volt, hogy a római katolikus egyház működjék. „Nem akar mártír egyházat, hanem egy szuverén, aktív, a világi hatalomtól független szervezetet – ezért tiltja meg körlevélben papjainak az állami fizetés felvételét” – hangsúlyozta a kutató.
Virt László szociológus, szociálpolitikus, a püspökről Nyitott szívvel címmel megjelent monográfia szerzője előadásában rámutatott: „Márton Áron arra tanít itt, hogy az igazságosság nem lehet az önzés alibije. Ha a keresztények csak a saját igazukról képesek beszélni, akkor elszigetelődnek azoktól, akik nem keresztények, akik az egyháztól távol állnak vagy nem hívők”. Kifejtette, az üldözött püspöktől távol állt a felekezeti, vagy nemzeti szűkkeblűség.
Nemcsak saját népe mellett állt teljes mértékben, vállalva annak sorsát, hanem a zsidók üldözőit is megbélyegezte. Amikor pedig a görög katolikus egyházat tiltotta be az állam, egy héten belül három körlevélben szólította fel saját római katolikus magyar népét, hogy az üldözött görög katolikus románokat fogadja be templomaiba.
„Márton Áronnak a személyes áldozatvállalásig, saját szabadságának feladásáig elmenő tevékeny szembehelyezkedése a náci és a kommunista diktatúrákkal, közismert tény. Értékrendjéről szólva itt most még a demokrácia iránti elkötelezettségét emeljük ki. (…) Márton Áron sokkal nehezebb időkben élt. Akkor súlya és árfolyama volt a demokráciáról szóló beszédnek” – hangsúlyozta a kutató.
Dr. Kovács Gergely pápai káplán, kánonjogász, a Kultúra Pápai Tanácsának irodavezetője, Márton Áron szentté avatási ügyének posztulátora az üldözött püspök ügyének jelenlegi állásáról számolt be, míg Kuszálik Péter író, szerkesztő a marosvásárhelyi Mentor Kiadó gondozásában megjelenő Márton Áron-hagyaték társszerkesztője a könyvsorozat eddig megjelent köteteit ismertette, dr. Ozsváth Judit, a BBTE Pszichológia és Neveléstudományok Karának keretében működő Pedagógia és Alkalmazott Didaktika Intézet adjunktusa pedig Márton Áron lapszerkesztői, ifjúság- és pedagógusszervezői tevékenységéről számolt be a konferencia résztvevőinek.
A rendezvényt dr. Jakubinyi György gyulafehérvári római katolikus érsek is levélben üdvözölte, melyben kifejtette: „Minél jobban megismerjük Isten szolgája Márton Áron püspök erkölcsi, szellemi és nemzeti nagyságát, annál inkább előmozdítjuk boldoggá avatását is, amelyért minden erdélyi katolikus plébánián a szentmisék végén imádkoznak.” A rendezvényt Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusa, Magyarország Külügyminisztériuma, a Bethlen Gábor Alap, valamint az RMDSZ is támogatta.
Márton Áron 1896-ban született Csíkszentdomokoson, 1939. február 12-én szentelték fel a Gyulafehérvári Főegyházmegye püspökévé. 1944-ben felemelte szavát a zsidók deportálása ellen, amiért az akkori magyar hatóságok kiutasították Kolozsvárról, ám 1999-ben a jeruzsálemi Jad Vasem Intézet a Világ Igaza címet adományozta neki.
1949-ben a kommunista hatóság letartóztatta, 1951-ben életfogytiglani börtönbüntetésre ítélte, 1955-ben azonban nemzetközi nyomásra szabadon bocsátották. 1956-tól 1967-ig nem hagyhatta el a gyulafehérvári püspökség épületét, de látogatókat fogadhatott. Márton Áron 1980-ban hunyt el. Püspöksége idején az erdélyi római katolikus egyház nem kötött konkordátumot a román kommunista állammal.
Krónika (Kolozsvár)

A Babeş-Bolyai Tudományegyetem Közgazdaság- és Gazdálkodástudományi Karának magyar intézete szeptemberi felvételit hirdet magiszteri képzéseire Kolozsváron.
A júliusi felvételin meghirdetett 85 államilag támogatott helyből 27 hely maradt a szeptemberi felvételire. Ezen felül 44 tandíjas hely is várja az érdeklődőket. A magiszteri képzésekre friss diplomások és újra tanulni vágyók jelentkezését várják a három magyar magiszteri szakirányra: Marketing stratégiák és politikák, Vállalkozásmenedzsment, Vállalati pénzügyi menedzsment. A képzések a munkaerőpiac igényeinek megfelelően vannak kialakítva és biztosítják a magyar, román és egy vagy több nemzetközi szaknyelv elsajátítását. A diákok európai színvonalú környezetben tanulhatnak és lakhatnak az új és modern bentlakásokban. A magiszteri szakirányok bemutatása a következőkben olvasható:
Marketing stratégiák és politikák – nappali képzés – 13 államilag támogatott és 25 tandíjas hely A program célja olyan szakemberek képzése, akiknek feladata a marketing stratégia tervezése és megvalósítása az üzleti vagy akár a non-profit szférában. Az itt képzett szakemberek képesek lesznek a valós üzleti környezetet elemezni, a piaci lehetőségeket felismerni, az ennek megfelelő kínálatot kialakítani, kommunikálni és eljuttatni a fogyasztókhoz. Kapcsolat: dr. Alt Mónika Anetta, egyetemi adjunktus, monika.alt@econ.ubbcluj.ro
Vállalkozásmenedzsment – nappali képzés – 14 államilag támogatott és 15 tandíjas hely A Vállalkozásmenedzsment mesteri program célja olyan szakemberek képzése, akik képesek a vállalkozások szervezési-vezetési gyakorlati kérdéseinek elemzésére és megválaszolására a dinamikusan változó piaci környezet és verseny feltételei közepette. A mesteri képzés nagyvállalati stratégiai és funkcionális ismereteket, valamint kisvállalati menedzsment ismereteket egyaránt biztosít. Kapcsolat: dr. Györfy Lehel-Zoltán, egyetemi adjunktus, lehel.gyorfy@econ.ubbcluj.ro
Vállalati pénzügyi menedzsment – nappali képzések – 4 tandíjas hely A vállalati pénzügyi menedzsment magiszteri képzés célja pénzügyi szakemberek képzése mind a vállalati, mind a makrogazdasági szféra számára. A magiszteri képzés ezt a célt hivatott szolgálni olyan tantárgyak tanulmányozása keretében, amelyek egyrészt a konkrét vállalati pénzügyi döntések korrekt megalapozására készítik fel a hallgatókat, másrészt azokkal a módszertani eszközökkel látják el a hallgatókat, amelyek nélkülözhetetlenek a vállalatok mindennapi pénzügyi menedzsmentjében és hosszú távú stratégiai pénzügyi döntéseiben. Kapcsolat: dr. Nagy Bálint Zsolt, egyetemi adjunktus, balint.nagy@econ.ubbcluj.ro
Mindhárom magiszteri képzés lehetőséget nyújt a tanulmányok folytatására a doktori képzésben. A 2012-es magiszteri felvételi ütemterve:
Tevékenység Szeptemberi felvételi
Beiratkozás Szeptember 10-13.
Beiratkozottak névsorának és az írásbeli vizsga
terembeosztásának kifüggesztése Szeptember 14.
Idegen nyelv vizsga Szeptember 15.
Felvételi vizsgák 9:00 órától
Felvételi vizsgák 14:00 órától
(csak azok számára, akik két mesterire felvételiznek) Szeptember 16.
Eredményhirdetés Szeptember 17.
Az elfoglalt helyek visszaigazolása Szeptember 18-20.
Felvételi végleges eredményhirdetése Szeptember 21.
A beiratkozás és a felvételi részletei Beiratkozáskor a jelentkezőnek ki kell töltenie a Beiratkozási űrlapot és az Opciók listáját is, melyben a jelentkező saját aláírásával igazolja az űrlapon kitöltött adatok hitelességét. A két űrlapon megadott információk és a felvételi vizsga eredménye alapján történik a helyek elosztása. Beiratkozási feltétel egy nyelvvizsga bizonyítvány.
Felvételi kritériumok - 50% a licensz vizsga átlaga; - 50% írásbeli vizsga eredménye a megadott tematikából. A hely elfogadásának visszaigazolása személyesen történik a következő iratokat tartalmazó dosszié leadásával: a) eredeti egyetemi oklevél vagy ennek megfelelő (az Oktatási Minisztérium által elismert) eredeti okirat; b) eredeti egyetemi anyakönyvi lap (románul - foaia matricolă); c) eredeti érettségi bizonyítvány; d) születési bizonyítvány hitelesített másolata; e) házassági anyakönyvi kivonat egyszerű másolata (ahol indokolt); f) három darab, színes, 3x4-es, fénykép (a fénykép hátára fel kell tüntetni nyomtatott betűkkel a teljes nevet az édesapa keresztnevének kezdőbetűjével); g) szabványos orvosi igazolás; h) az első tandíj kifizetéséről szóló bizonylat (tandíjas hely esetén); i) személyazonossági bizonyítvány egyszerű fénymásolata; j) Az ALPHA vagy LINGUA Idegen Nyelv Központok által kibocsátott idegen nyelv ismeretét igazoló okirat eredeti példánya és fénymásolata. A részletes felvételi tematika és az irodalomjegyzék megtalálható elektronikus formátumban az egyes szakok kapcsolattartóinál, illetve az alábbi linkeken: - Marketing stratégiák és politikák:
- Vállalkozásmenedzsment: - Vállalati pénzügyi menedzsment.
Székelyhon.ro

Mikó-ügy – Reding szerint az Európai Bizottság nem szólhat bele az ingatlan-visszaszolgáltatásba
Az Európai Bizottság nem rendelkezik jogkörrel, hogy beleszóljon az ingatlanok visszaszolgáltatására vonatkozó tagállami jogszabályok megalkotásába – írta levelében Viviane Reding, az Európai Bizottság (EB) igazságügyi biztosa két romániai európai parlamenti képviselőnek.
Winkler Gyula és Sógor Csaba, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) európai parlamenti képviselői a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium ügye kapcsán keresték meg levélben az uniós biztost. A Krónika című napilap pénteki tudósítása szerint Reding válaszlevelében azt írta: az EB nem rendelkezik jogkörrel, hogy beleszóljon az ingatlanok visszaszolgáltatására vonatkozó tagállami jogszabályok megalkotásába, és nem áll jogában fellépni a nemzeti hatóságok és bíróságok előtt folyó egyéni eljárásokban. Ugyanakkor hangsúlyozta, a tagállamoknak a rendelkezésükre álló jogi eszközök használatával szavatolniuk kell, hogy hatékony védelemben részesüljenek a területükön élő nemzeti kisebbségek alapvető jogai az alkotmányos rendnek és a nemzetközi jognak megfelelően. Korábban Tőkés László európai parlamenti képviselő is felhívta a biztos figyelmét a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium ügyére, a New York-i székhelyű Magyar Emberi Jogok Alapítvány megkeresésére pedig Jean Schmidt ohiói republikánus képviselő arra kérte az Egyesült Államok bukaresti nagykövetségét, hogy kövesse figyelemmel a pert. Ebben a perben egy román bíróság első fokon három év börtönbüntetésre ítélte a romániai restitúciós bizottság tagjait, visszaállamosította a kollégiumot, és jelentős kártérítés kifizetésére kötelezte az Erdélyi Református Egyházkerületet.
MTI

Daczó Katalin beszélgetése Ferenczné Kurkó Veronikával
Kurkó Gyárfás, a magányos magánember
Politikai pályafutása csúcsán „a nép fiának” nevezték, ünneplőbe öltözött emberek, diadalkapuk vártá, amerre járt, de erre a Kurkó Gyárfásra, a közismert politikusra[1] saját lánya, a Brassóban élő Ferenczné Kurkó Veronika nem emlékszik. Az ő emlékeiben egy visszahúzódó, meggyötört, magába forduló férfi maradt meg, akivel felnőttként találkozott. Kurkó Veronikával kétszer is beszélgettem, először 1998, másodszor 2012 tavaszán. Az alábbiakban ezekből a beszélgetésekből olvashatnak részleteket.
-Kevés a személyes emlékem, mert négyéves voltam 1949-ben, amikor őt elvitték és 19 éves 1964-ben, amikor hazajött – mesélte Ferencz Nagy Veronika. – A szüleim Brassóban ismerkedtek meg. Édesapám a szászrégeni inasévei után itt, Brassóban akart műhelyt nyitani. A domokosi nagymamám épp a brassói nagyszüleimhez küldte apámat, hogy szerezzenek neki kvártélyt, s így ismerte meg édesanyámat, Kató Emmát. 1932-ben összeházasodtak. Együtt építették a Fehér utca 16. szám alatti házat (ma az egyik fiam lakik benne), s édesapám műhelyt nyitott a Hosszú utcában. Én ’45 januárjában születtem és márciusban költöztünk fel Kolozsvárra. Aztán ’50-ben visszahoztak engem Brassóba a nagyszüleim. Édesanyám ’54-ben jött Kolozsvárról haza. Anyu addig nem dolgozott, de amikor aput elvitték, munkába állt.
-Az édesanyja politizált?
-Benne volt a női szövetségben, én már nem tudom, hogy hívták annak idején. Segítettek gyermekeket, előadásokat szerveztek. Később, Kolozsváron a Romániai Demokrata Nők Országos Szövetségének volt a tagja. Miután édesapámat elvitték, nem foglalkozott politikával.
-Emlékszik az édesapja letartóztatására?
-1949. november 3-án, állítólag este, mert már le voltunk feküdve, úgy mesélte anyu: kopogtak az ajtón, bejöttek, házkutatást tartottak, elvették a pisztolyát – persze arra volt engedélye –, mást nem kaptak. Azt mondták, menjen velük három napra Bukarestbe. A három napból lett tizenöt év, úgy elvitték. Nekem azt kellett mondja édesanyám, hogy iskolában van. Ugyanakkor többeket letartóztattak, Balog Edgár, Márton Áron, Méliusz József, Csőgör Lajos is akkoriban volt elvíve, de a család nem szabadott mondja, mi történt velük. Csak miután iskolába kezdtem járni, mondta meg édesanyám, hogy be van zárva. Amúgy is tartottuk a kapcsolatot a Balogh Edgár családjával, és ott is tudták a gyerekek, hogy mi a valós helyzet... Sokat sírtam kicsi koromban, hiányzott nagyon édesapám. Édesanyám mesélte, hogy mennyire szeretett, és mennyire akart gyereket, s aztán nem sok öröme telt benne... A dolgot nehezítette, hogy katonai törvényszék ítélte el, ezért édesanyámmal megfizettették a perköltséget, de őt nem hívták a tárgyalásra, és titkos volt az aktaszám. A húga sokat járt érdeklődni, hogy hátha valamit megtud, de hiába. Aztán ’54-ben küldött egy levelezőlapot, kérte anyut, hogy küldjön meleg ruhát. Édesanyám küldött.
-Tudták látogatni?
-Nem, nem tudtunk semmit róla.
-Tizenöt évig nem tudtak semmit róla?
-Csak ’64-ben jött Kolozsvárról a távirat, hogy menjünk érte, mert Balogh Edgáréknál van; őket kapta meg Kolozsváron, mikor megérkezett. Szamosújvárról szabadult. Korábban azt hallottuk, hogy Codleán van, s elmentünk mi is Codleára, de hát ott nem volt... Ő sem tudott rólunk, nem tudta, hogy nem vagyunk Kolozsváron. Hazahoztuk onnan, de meg volt lepődve, amikor engem meglátott, mert amikor utoljára látott, még kicsike voltam. Így akárhova mentem, mindenhol a nyomomban volt. Én magáztam. Erre azt mondta, tudod mit? Folytassuk ott, ahol abbahagytuk. Mondom, mire tetszik célozni? Azt mondja, hogy amikor elvittek, akkor tegeztél, tegezzél ezután is. Egy kicsit nehezemre esett az első időben, de aztán megszoktam.
-Biztosan nehéz volt egy apa-leány kapcsolatot kialakítani...
-Egy kicsit nehéz annyi évi hiány után...
-Mennyire sikerült lelkileg közel kerülni hozzá? Mennyire nyílt meg?
-Nem mertünk kérdezni soha semmit, mert az elején kérdezett valamit édesanyám, s akkor nagyon kikelt. Ideges lett. Úgy gondoltuk, hogy jobb ha hagyjuk, nem kérdezünk semmit, nem kavarjuk fel az emlékeket.
-Elég zaklatott idegállapotban került haza, ugye?
-Nagyon zaklatottan került haza, nem tudott beleilleszkedni az akkori időbe, szokásokba.
-Mikor kezdődtek az idegproblémái?
-Úgy különben nem mutatkozott rajta semmilyen ideg-dolog, ha nem említettük az eltöltött éveket.
-Milyen volt a viszonya Márton Áronnal?
-Rokonok voltak Márton Áronnal, unokatestvérek. Annyit tudok, hogy a börtönben egyszer Márton Áron beteg volt, és édesapám a napi ebédadagját neki adta, hogy egy kicsit jöjjön helyre. Aztán mikor Márton Áron hazajött, küldött nekem pénzt, s azt mondta, hogy azért mert az ebédjét egyszer nekiadta.
-Később kapcsolatban maradt Márton Áronnal, vagy más rabtársaival?
-Nem emlékszem, hogy kapcsolatban lettek volna. Mikor a többiek hazajöttek, – jóval édesapám előtt – azokkal édesanyám tartotta a kapcsolatot. Balogh Edgárékkal sokáig leveleztünk is, jártam náluk Kolozsváron vakációban. Méliuszéknál is jártunk egyszer Bukarestben, meghívtak, de édesapám egyikükkel sem találkozott miután hazakerült. Írni sem írt azután.
-Mivel töltötte a napjait?
-Egy ideig dolgozott, 1965-ben a brassói posztógyárban kapott állást mint karbantartó lakatos, és ott dolgozott 1972-ig, nyugdíjazásáig, de olyan kevés nyugdíjat kapott, hogy abból nem tudtak megélni. Aztán az Írószövetség elismerte tagjának, és onnan kapott két évig nyugdíjat, aztán sok utánajárás után elismerték, hogy illegális harcos, s aztán ilyen nyugdíjat kapott. Az utolsó években otthon ült, újságot olvasott, járkált a városban, elment a Pojánába gyalog, nem volt más tevékenysége. Azt hiszem, hogy egyszer járt Csíkban is, de olyan magába zárkózott lett, nem nagyon érdekelte semmi. S aztán mi sem erőltettük. Gyomorrákban halt meg 1983-ban.
-Mikor járt utoljára Csíkszentdomokoson Kurkó Gyárfás?
-Azt hiszen Szentdomokoson ’72-ben volt utoljára, mikor meghalt az édesanyja.
-Testvéreivel mennyire tartotta a kapcsolatot?
-Volt egy húga és egy öccse, akik Brassóban laktak, azok néha eljöttek, de ő nem ment hozzájuk.
-Volt egy paptestvére is Olaszországban, Alajos. Vele milyen volt a viszony?
-Ő írogatott levelet, én válaszoltam, de azt hiszem, csak egyszer találkoztak itt Brassóban.
-Sokan úgy tartják, hogy még a paptestvére sem akart vele szóbaállni, mert kommunista lett...
-Valóban, eleinte nem akart tudni róla Alajos.
-Önnek személy szerint volt hátránya abból, hogy Kurkó Gyárfás volt az édesapja?
-Hátrányom az volt, hogy nem tudtam leérettségizni. Én ’62-ben végeztem, amikor ő még börtönben volt. Édesanyámnak sokan tanácsolták, hogy váljon el, hogy tudjak az iskolával előrehaladni, de édesanyám nemet mondott, és én is.
-Itt, Brassóban mennyire él Kurkó Gyárfás emléke?
-Semennyire. Például a születésének száz éves évfordulójakor, 2009-ben, a Brassói Lapok sem emlékezett meg róla. A temetőbe ezelőtt vagy tíz évvel bekenték a sírkövét kátránnyal, annyira, hogy nem lehetett látni, hogy mit ír, aztán nagybátyám még élt, lement, lepucolta úgy, ahogy tudta, hogy lehessen elolvasni a nevét.
[1]Kurkó Gyárfás (1909-1983), lakatos, politikus. Pályáját a Magyar Dolgozók Országos Szövetségében kezdte, 1934-től-szervezet átszervezéséig -a MADOSZ elnöke, majd a Magyar Népi Szövetség elnöke (1944-1947). Az MNSZ-en belül fokozatosan „radikalizálódott”, felismerte, hogy a nemzetiségi jogok biztosítását össze kell kapcsolni az államtól független magyar intézményrendszer fenntartásával. Emiatt szembekerült a Kommunisták Romániai Pártja magyarságpolitikai elképzeléseivel, 1947-ben megfosztották elnöki tisztségétől, majd az 1949 őszi letartóztatása után 1951-ben Márton Áronnal együtt ítélték el, mint „magyar irredentát”. Az 1964-es általános amnesztiával szabadult. (Nagy Mihály Zoltán-Olti Ágoston: Érdekképviselet vagy pártpolitika? című kötete alapján -A szerk.)
Székelyföld

Az Igazság Napja Sepsiszentgyörgyön
A szervezők adatai szerint huszonötezer résztvevő volt jelen az Igazság Napján Sepsiszentgyörgyön. Az egybegyűltek a Székely Mikó Kollégium visszaállamosítása ellen tiltakoztak, megmutatva a mindenkori hatalomnak, hogy nem félnek utcára vonulni a jogaikért.
Reggel tíz órától már folyamatosan érkeztek a buszok Sepsiszentgyörgyre, a város minden bejáratánál hosszú, tömött sorokban, énekelve vonultak a tüntetők. A városközpontban már péntek este felszerelték a színpadot és lezárták a forgalmat, az Igazság Napjára érkezők zavartalanul vonulhattak be a Székely Mikó Kollégium elé. Délben fél 12-kor, miután a város templomaiban véget értek a misék és istentiszteletek, egyszerre szólaltak meg a harangok, és a hívó szóra özönleni kezdett a tömeg az iskola előtti rendezvényre. A tüntetésre Erdélybõl és Magyarországról egyaránt érkeztek az emberek, de volt, aki Németországból jött haza azért, hogy kiálljon egykori iskolája mellett. A szervezők tájékoztatása szerint mintegy huszonötezer ember vett részt a rendezvényen, a rendőrség adatai szerint azonban nyolcezer.
Elsőként Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspökhelyettese és Antal Árpád polgármester köszöntötték az egybegyűlteket, mindketten kiemelve az Igazság Napjának jelentőségét. Kató Béla beszédében rámutatott, igen nagy a baj és ennek jele az is, hogy a négy erdélyi magyar történelmi egyház képviselője és a civilek, valamint a politikum együttes erővel, közösen lépnek fel az ügyben. Antal Árpád polgármester a katalán példát mondta el a tömeg előtt, hiszen amikor a spanyol parlament kijelentette, hogy nem létezik a katalán nemzet, ők kivonultak több tízezren az utcára és megmutatták magukat. „Ma mi vagyunk a katalánok. A mi létünket tagadják, a mi közösségünk tagjait fenyegetik börtönnel, a mi jogainkat akarják jogtalanul elvenni. Ma nekünk kell kiállni és kiáltó szóval kiáltani, hogy létezünk, tagjainkat megvédjük és javainkat nem adjuk” – hangsúlyozta a városvezető.
A polgármester arra is felhívta a figyelmet, hogy az erdélyi magyarság tagjai az elmúlt évtizedekben lojális tagjai akartak lenni a román államnak, de elvárva, hogy jogait tiszteletben tartsák. „Az elmúlt száz évben nem tettünk egyebet, mint szülőföldünkön maradtunk. A határok jöttek-mentek a fejünk fölött, de mi itt maradtunk” – mondta Antal Árpád, gondoltatait pedig Kós Károly szavaival zárta, kiemelve, hogy „lojálisak vagyunk inkább, mint rebellisek, építők semmint rombolók, de csak azzal a feltétellel, ha megadatik számunkra mindaz, amit nélkülözhetetlennek tudunk.” Sepsiszentgyörgy polgármestere kiemelte a Mikó-ügy súlyosságát, melyben egy mondvacsinált, hazug per végén börtönbüntetésre ítéltek két magyar embert és erőszakkal államosítanák vissza az egyházi tulajdont. „Azért vagyunk ma itt, mert az önkényes visszaállamosítás és jogtalan ítéletek ellen tiltakozunk. A mai nap az Igazság Napja, tiltakozunk az igazságtalanság ellen, az a nap, amikor megmutatjuk a magyar közösség erejét” – emelte ki Antal Árpád. A polgármester azt is elmondta, az önkormányzat azért nem veszi át a Mikó épületét, mert az mindig a református egyházé volt. A városvezető dokumentumokkal is bizonyította a tömeg előtt a Mikó-per igazságát: az egyház és az építők között köttetett szerződéssel, tanügyminiszteri engedéllyel, és azzal is, hogy 1948-ban megjelent a hivatalos közlönyben, a Mikót az egyháztól vették el. Antal Árpád tanúkat is hívott, olyanokat, akiket nem idéztek be a bíróságra, de a Mikóban tanultak és bizonyítják, hogy az iskola az egyház tulajdona volt. „Értük és az új generációért gyűlt egybe ennyi ember Sepsiszentgyörgyön, azért, hogy a jövő gyerekei ebben az isklában tanulhassanak. A Mikós szellem ma is tisztességes kemény munkával és a szülőföld szeretetével jelent egyet. Itt nem csak a Mikóról van szó, nemcsak arról van szó, hogy két erdélyi magyart börtönnel fenyegetnek igaztalanul! Itt arról van szó, hogy mondvacsinált ürüggyel bárkit meg lehet hurcolni, bárkinek a tulajdonát el lehet venni, csak azért, mert magyar. Azért vagyunk itt, hogy megmutassuk, van erőnk, össze tudjuk zárni a sorainkat, ha veszély fenyeget, hogy nem engedjük meg senkinek sem, hogy csorbítsa közösségi jogainkat és elszedje javainkat” – jelentette ki a polgármester.
Beszéde végén a polgármester megköszönte Sánta Imrének és társainak az 55 napos tiltakozást, akik élkül nem valósulhatott volna meg az Igazság Napja. „Legyen világos mindenki számára, másfél millió magyart nem lehet börtönbe hurcolni” – zárta beszédét a városvezető.
Pap Géza, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke beszédében az összefogásra hívta fel a figyelmet, hiszen nyilvánvaló, hogy erre van szükség, amikor közönséges lopás történik a hatalom nyomására. A püspök az iskola államosításának körülményeiről beszélt, mely egyik napról a másikra történt, megfellebezhetetlenül vették el az ingatlant az egyháztól. „Elvették és kész. Ezt jogi nyelven álllamosításnak lehet nevezni, becsületes magyar nyelv ezt viszont közönséges lopásnak hívják” – mondta a püspök. Most pedig – tette hozzá –, mégis az egyháznak kell bizonygatnia igazát, mert a visszaszolgáltatások elakadtak, sőt a folyamat teljesen leállt. Az egyházfő nézőpontja szerint ezzel a Mikó-üggyel betelt a pohár, ez ellen fel kell lépni, mert a bírósági döntésnek üzenetértéke van, azt üzeni, hogy Románia nem jogállam, és a jogsérelemeket nem orvosolja. „Mi tudjuk, hogy mi az igazság, hogy tőlünk vették el. Mi nem a másét kérjük, hanem a sajátunkat. Ítéljenek el minket is, de az igazságért akkor is kiállunk, felemeljük szavunkat és tiltakozunk követelve, hogy tartsák tiszteletben az egyház vagyonát” – üzente a református püspök.
Jakubinyi György, a gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegye érseke, az egyházak közötti összefogásról beszélt, mely már 22 éve dolgozik azon, hogy az elkobzott vagyonokat közösen visszaszerezzék. „Közösen harcoltunk az elkobzott egyházi vagyonért, és ezt az utat végigjárva látjuk, hogy kevés hányada valósult meg elvárásainknak, pedig 22 évvel ezelőtt azt gondoltuk, véget ért a diktatúra.” Az érsek hangsúlyozta, az egyház nem meggadagodni akar és elvenni sem akarja azt, ami a másé, jogos tulajdonát követeli, őseik örökségét, megvédve közösségük tagjait, felekezettől függetlenül. „Mi nem akarunk gazdagodni, és jobb megélhetés után sem vágyakozunk. Őseink örökségéről van szó, ami bennünket kötelez”.
A katolikus érseket követően Bálint Benczédi Ferenc, a Magyar Unitárius Egyház püspöke szólalt fel, az égbekiáltó igazságtalanságok ellen emelve fel szavát. „Sajnálatos, hogy javainkan 22 évvel a rendszerváltás után még mindig nem jogos tulajdonosai, hanem kéregető koldusai vagyunk. Itt az idő, hogy összefojunk és megálljt kiálltsunk a gonosznak. A felekezetek közötti és nemzetközi összefogásra kérem fel mindannyiukat, a nemzetszeretet jelentse számunkra mindig a közösség iránti felelősségvállalást” – hangsúlyozta az unitárius püspök. Beszéde végén kiemelte, ma Romániában az állam és egyház viszonya rendezetlen, rendezettségéről pedig akkor lehet beszélni, amikor az igények maradéktalanul teljesülnek: az ingatlanok visszaszolgáltatása, felekezeti oktatás támogatása és biztosítása.
Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke az egyházkerület hívő népének üzenetét tolmácsolta, kiemelve, hogy „mielőtt megvádolnának azzal, hogy a mai tüntetést nyomást gyakorol az igazságszolgáltatásra, jelentsük ki, hogy Bukarestből irányított bólogató igazságszolgáltatók gyakoroltak nyomást a magyar közösségre, egyházra”. A püspök beszédében a magyar ingatlanok helyzetéről szólt, melyeket jogtalanul elállamosítottak: „Székely elődeink lidérces álmaikban sem gondolták volna, hogy idegeneknek építenek iskolát” – mondta a püspök. A visszaszolgáltatás mértéke Románia szégyenfoltja – hangsúlyozta, hozzátéve, hogy Nyugat-Európa nem vehet részt a sorsrontás ügyében, és nem nézheti tétlenül Magyarország sem, hogy kezet emelnek a magyar tulajdonra.
Az Evangélikus-Lutheránus Egyház részéről Fehér Attila szólalt fel, családhoz hasonlítva az egybegyűlteket, akik egy közös, szent célért jöttek össze, jelezni a külvilág felé az egymáshoz tartozást. A családokat a tragédia, sértés is összehozza – mondta a lelkész, a szolidaritás pedig kihat az egész közösségre, nem csak az egyénre. „Nem a félelemnek, hanem az erőnek, igazságnak, és szeretnek gyermekei vagyunk. Ezért nem nézhetjük tétlenül, hogy elrabolják a jövő generáció közösségének biztonságát” – emelte ki a lelkész.
Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke, EP-képviselő a Mikó-ügy mellett más igazságtalanságokra is felhívta a figyelmet, hiszen ma kezdődik Kassán is egy alkotmánymenet, a szlovák állampolgárságuktól megfosztott magyarokért. A képviselő elődeit is felsorolta, akik a Székely Mikó Kollégiumban tanultak, hozzátéve, hogy ezért érezte kötelezőnek a jelenlétet a tüntetésen, hiszen itt tanult és nevelkedett az édesapja és a nagyapja is.
Tőkés a román miniszterelnököt emlegette beszédében, aki – akárcsak a katalánok esetében – kijelentette, hogy Székelyföld nem létezik. „Isten nem ver bottal, tartja a közmondás, de ezt félretéve is, jelenlétünk, puszta jelenlétünk cáfolata annak, hogy igenis Székelyföld létezik és élni fog, és él az Isten és él az igazság, mert lennie kell Székelyföldön, lennie kell Romániában, lennie kell a Kárpát-medencében, lennie kell Európában az igazságnak. Mert Isten maga az igazság, ezért teszünk bizonyságot a mai napont Istenről és az igazságról”– jelentette ki Tőkés László. A magyar közösség nem fél, nem félt a rendszerváltáskor sem, és nem fél most sem, és ezt a hatalomnak is látnia kell: „Romániának teljesítenie kell az európai csatlakozáskor vállalt kötelezettségeit, és vissza kell szolgáltatnia az egyházak elkobzott vagyonát” – hangsúlyozta a demostráción az európai parlamenti képviselő.
Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke konkrét felkiáltással állt fel az emelvényre: El a kezekkel az egyáhzi vagyontól! Ne vegyétek el azt, ami a mienk! – fogalmazta meg a tüntetés célját. Nem lehet igazságtalanságot tenni egy egész nemzeti közösséggel – mondta az elnök, hozzátéve, hogy a azért gyűltek össze a tüntetők Sepsiszentgyörgyön, és azért támogatják őket még százezrek és milliók a nagyvilágban, mert az erdélyi magyar közösség múltja és jövője forog kockán.
„Az igazi tét sokkal nagyobb, mint a Mikó. A marosvásárhelyi polgármester vérszemet kapva máris szemet vetett a vásárhelyi magyar iskolák épületére. Lehet, hogy még nem jutott el mindenkihez az aggasztó hír, de a nagyváradi polgármester már hangosan arról álmodik, hogy visszalopja a katolikusok tulajdonát, a pénzügyi palotát. Tele van az ország őrült álmodozókkal, és azért vagyunk itt, hogy az ő álmuk ne valósuljon meg. Azért jöttünk ide, hogy közösen mondjuk: le a kezekkel az egyházi és közösségi vagyonról” – hangsúlyozta az RMDSZ elnöke.
Az elnök beszédét követően az Igazság Napja kiáltvány elfogadásával ért volna véget a rendezvény, a tömeg azonban hosszú perceken át skandálta Sánta Imre lelkész nevét, aki végül felszólalt a tüntetők előtt. Azokhoz szólt, akik 55 napon át vele együtt a hátukkal védték az iskolát, tartották a hátukat és kiálltak az igazságtalanság ellen, ma pedig ismét eljöttek és bizonyságot tettek. „Őket illesse a taps, és mindazokat, akik nem hagyják magukat megfélemlíteni. Nap mint nap úgy köszöntem el az iskola előtt, hogy találkozunk holnap is. Ma is azt mondom találkozunk, ha kell, ha szükség lesz rá” – mondta a lelkész.
Az Igazság Napja a kiálltvány elfogadásával és a magyar, illetve székely himnuszok eléneklésével ért véget.
Both Ildikó
Székelyhon.ro

Holtvágányon az elkobzott javak visszaszolgáltatása és a kárpótlás
Elégedetlenek a magyar történelmi egyházak
Jól indult a visszaszolgáltatási folyamat 2003-ban, és aránylag jól is működött 2008-ig, jelenleg azonban érezhetően lelassult, a restitúciós bizottság évente alig 2–3 alkalommal gyűlésezik – derül ki a római katolikus érsekség ügyvédjének, Komáromi Attilának lapunknak adott nyilatkozatából, aki a gyulafehérvári Batthyáneum ügyét hozta fel példának. Mindezzel összecseng az evangélikus, illetve az unitárius egyház véleménye is, valamennyien arra panaszkodnak: halványul a remény, hogy a jogtalanul elkobzott ingatlanok valaha is visszakerüljenek egykori tulajdonosához. A restitúcióval foglalkozó szakembereket azt követően kérdeztük meg, hogy Pap Géza, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke lapunknak adott interjújában (Szabadság, augusztus 29.) kifejtette: Romániában megtorpant a visszaszolgáltatás, a beadott visszaigénylési kérések alig egyharmadára kaptak választ, s az sem volt mindig kedvező.
N.-H.D.
Szabadság (Kolozsvár)

Marga: nem voltam besúgó
Ismét kiemelte tegnapi sajtónyilatkozatában Andrei Marga, a szociálliberális kormány volt külügyminisztere, hogy soha nem működött együtt, és semmiféle egyezséget nem kötött a Szekuritátéval. Mint mondta, a sajtóhíresztelések, miszerint az 1970-es években információkat szerzett volna a volt rendszer titkosszolgálatának, azzal magyarázhatók, hogy felmerült a Román Kulturális Intézet (ICR) élére való kinevezésének lehetősége.
Marga kiemelte: ezek a híresztelések akkor jelentek meg a sajtóban, amikor a nemzeti-liberálisok és a szociáldemokraták bejelentették, hogy jelöltként javasolják az ICR elnöki tisztségének betöltésére.
Emlékeztetett: négy kormány tagja volt, így vizsgálódtak már a múltját illetően, de mindannyiszor arra a következtetésre jutottak, hogy nem működött együtt a titkosszolgálattal. Hozzátette továbbá, hogy a Babeş–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) rektorátusának történetében leghosszabb ideig, azaz 19 évig volt annak a vezetője, és ebben az időszakban „annyiszor kutatták a múltját, ahányszor csak akarták”. – A Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Országos Bizottság (CNSAS) minden egyes alkalommal megállapította, hogy nem voltam kollaboráns – hangsúlyozta Marga. Hozzátette: „a dossziéháború a szélhámosok utolsó eszköze”, és szükség esetén az országos és nemzetközi bíróságokhoz fordul majd a kérdésben.
A Mediafax hírügynökség tájékoztatása szerint két országos napilapban jelentek meg – titkosszolgálati forrásokra hivatkozó – információk, amelyek értelmében a CNSAS-nál legalább egy olyan, a besúgók hálózatával kapcsolatos ügyirat létezik, amelyben Andrei Marga neve szerepel. Az említett források szerint a volt külügyminiszter három kódnévvel is rendelkezett, és nem csak belföldi vonatkozásban működött együtt a Szekuritátéval, hanem külföldi állampolgárokról is szolgáltatott információkat.
„Úgy hallottam, hogy Margának a kommunista rezsim idején volt egy Andrei Mureşan nevű képzeletbeli barátja, alteregója” – jegyezte meg négy hónappal ezelőtt Sebastian Lăzăroiu a Facebook hírportálon. Marga akkor is határozottan elutasította, és mesének nevezte a vádat.
Mint ismeretes, az ICR elnöke, Horea Roman Patepievici augusztus 2-án benyújtotta lemondását az intézmény éléről. A PNL a parlament elé terjeszti az őszi ülésszak kezdetével a kezdeményezést, amelynek értelmében Andrei Margát javasolják az ICR vezetőjének.
Szabadság (Kolozsvár)