Patrubány Miklóst választották újra az MVSZ elnökévé
Patrubány Miklóst választották újra a Magyarok Világszövetsége (MVSZ) elnökévé” - közölte a szervezet sajtószolgálata vasárnap az MTI-vel. Hirado.hu

HOME JOGOK
Andrassew Tőkés-könyve kapcsán
Ne vígy minket a kísértésbe címmel, könyv formájában dokumentumokat, többek között magánlevelezést tesz közzé és kommentál a magyarországi publicista. Tőkés erre bepereli. Mi a morál?
Andrassew Iván könyve a látszat ellenére nem dokumentum-gyűjtemény. Annak ellenére, hogy dokumentumok szerepelnek benne, vélhetően számtalan fontos anyag hiányzik belőle. Minthogy – a nyilvánosan is elérhetők mellett – a szerző feltételezhetően olyan körökből szerezte be az anyagokat, amelyek nem rokonszenveznek Tőkés Lászlóval, a politikus nem nagyon védekezhetett, nem árnyalhatta a képet, ki volt szolgáltatva annak, ami átment ellenlábasai szűrőjén. Nincs szöveghely, amiben az ő történetét is elmesélhetné, és ez különösen igaz a legdrámaibb fejezetben, ami egy mélységesen boldogtalan házasságról szól. Minthogy nem dokumentum-gyűjtemény, hanem csonka dosszié, a könyv nem fatális lórúgás. De azért nagyot csap.
Mi lett volna, ha Andrassew Iván elküldi a kéziratot Tőkés Lászlónak, és replikát kér? Azt hiszem, ez lett volna a korrekt hozzáállás. Persze sok értelme nem lett volna, az jól látszik abból, ahogy Tőkés parahangja, Demeter Szilárd lereagálta az anyagot. A Krónika bejelenti, hogy Tőkés bepereli Andrassew Ivánt és a kiadóját, mindezt egy olyan szövegben, ami tartalmilag is, formailag is szamárság, néhol még komikus is. Tőkés irracionálisan viselkedik, amikor kirántja a lézerkardot, és hadonászik vele. Lehet, ez a vérmesség a tehetetlen belső körnek megkönnyebbülést hoz, de könnyen megsokszorozhatja a kötet olvasóinak számát, és, azt hiszem, nem ez az, amit Tőkés a leginkább szeretne. Mondjuk meg is értem, hogy kifordult önmagából, elég durva ez az egész, már azt hihette, lement a nagy válási balhé, és nem, visszajön, szinte szervezetten, pénzügyi trillákkal és egyéb mutyizásokkal megpakolva.
Mi a baj ezzel az anyaggal? Hogy nem hiszem el Andrassew Ivánnak, hogy nem volt vele politikai célja. Az időzítés, az olykor élcelődő kommentárok, vagy ahogy indul: Úgy tűnik, nem úszhatjuk meg a szembenézés kínjait. 2011-ben azzal kellett szembenéznünk, amit sokan sejtettünk, hogy az egykori forradalmár, szabadságharcos Orbán Viktor a joggal visszaélve, jogtiprások sorozatával vezeti be a diktatúrát Magyarországon. Hogyan történhetett meg, hogy egy ember, aki az úgynevezett rendszerváltás idején a reménységünk volt, akit ifjan még szeretve tiszteltünk, idáig jutott? Ebben az időszakban kezdtem el vizsgálni Tőkés László útját... stb. stb. Mi van?
Mi mégis az anyag érdeme? Hát az, hogy sokkol. Megmutatja azt a Tőkést, aki képes gyűlölni, aki otthonosabban érzi magát a tetszése szerint kiválasztott pompázatos fogalmak között, mint otthon, a nappaliban. Nem tudjuk meg, mi okozta a szenvedélyes gyűlöletet a házastársak között, mert csak az egyik fél szempontjait ismerjük, és hát amúgy sincs semmi közünk hozzá. De az mégis megdöbbentő, hogy Tőkés olyan mélységű gyűlöletre és olyan gyerekes kicsinyességre képes, amivel csak kevesen büszkélkedhetünk. És pont ezért erős ez a könyv. Hogy a pénzekkel hogy is ment a játék, ki mikor mennyit játszott át és hova, hogy Tőkés milyen ostobán intézte fia focimeccsének eredményét, hogy mégis aláírt a szekunak, ezek mintha csak gyengítenék a kötetet, aminek érdemben mégiscsak egyetlen epikus erejű témája van: Tőkés László házassága, civilben, sallangok, szólamok, válogatott metaforák nélkül. Kiábrándultan, gyengén, fásultan, kiégve, megfakult S betűvel a pólóján. Görcsösen, ócskán, tekintélyét vesztetten keresve az utat a gyermekeihez – ez utóbbi egyébként szerintem megindító és nagyon emberivé teszi a Tőkés karaktert, aki a kötetben többnyire legfeljebb csak monstrum.
Andrassew a Tőkés gyerekek helyzetét szinte végig tapintattal kezelte, bár itt mintha olykor megfutna a penna. Nem értem például, ha összefoglalva is, mi jogon tette közzé az egyik Tőkés gyerek apjához szóló levelét? Megtudhattunk mindebből érdemben valamit? Szerintem nem. Olyan dogmafilm hangulatom lett tőle. Kell ez?
Mindenen túl Andrassew Iván bátor könyvet hozott össze, ha kicsit máskor, kicsit máshogy és kicsit több Tökés László iránti empátiával mérte volna a textust, rászolgált volna a nagy taburomboló jelzőre. Egyébként nem.
Kelemen Attila Ármin. Tranisndex.ro

EMNT Sajtó
Tiltakozunk a liberális gyűlöletimport ellen – az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács sajtóközleménye
Andrassew és Kuncze hazugságkampányt folytat az erdélyi magyarok ellen. Andrassew Iván, a Népszava publicistája botránykönyvet írt az EMNT elnökéről, Tőkés László erdélyi EP-képviselőről. A könyvet Kuncze Gábor bukott és levitézlett liberális politikus mutatta be Budapesten. Az a Kuncze Gábor, aki segíteni sohasem tudott az erdélyi magyarságon, viszont ártani annál többet ártott. Annak az Andrassewnek a könyvét küldi ismeretlen feladó ingyen minden erdélyi lelkésznek, aki a 2004-es népszavazáskor még lelkes támogatója volt annak, hogy a kettős állampolgárságot ne szavazzák meg.
Most gyűlöletüket Erdélyben akarják meghonosítani, mert Magyarországon az emberek elcsapták öket. A "műnél" még egy üzemi lap is magasabb színvonalú, pedig a szerző egy ilyen lapnál volt szószólója a diktatúrának, és hirdette előbb a kádári, majd később a Gyurcsány-rendszer hazugságait. Márpedig hazugságból csak hazugság születik. Bizonyítja ezt a most megjelent lejárató könyv, amely Tőkés Lászlón keresztül az egész erdélyi magyarságot támadja.
Andrassew és Kuncze ismét bizonyítja, hogy a hazugság az ő igazi otthonuk, s mert Magyarországon már senkinek sem kellenek, ezért most másutt próbálkoznak. Joggal tehetö fel a kérdés: ugyan miért most kampányban folyamodnak a Securitate által kedvelt eszközhöz, a hazugság fegyveréhez? Ki volt a megrendelőjük? Kitől kapta Andrassew és Kuncze a megbízást? Ki pénzelte őket? Kinek az érdekeit képviselik a förtelmes, erkölcsileg minősíthetetlen munkájukkal? Ki fizetett azért, hogy Erdélyben minden lelkészhez, paphoz, polgármesterhez eljusson postai úton a szerény számítások szerint is többezer kötet - ismeretlen feladótól?
Andrassew és Kuncze letéteményesei és folytatói a magyarországi baloldali-liberális hazugságpolitikának, amelyből Erdély nem kér. Erdély, ahogy a kulturált világ bármely része, nem hisz a gyűlöletpolitikában. Az erdélyi emberek tettek és nem rágalmak alapján alkotnak véleményt.
Kolozsvár, 2012. május 20.
Sándor Krisztina,
az EMNT ügyvezető elnöke. Emt.org

Orbán: Magyarország egy zálogba adott ország
„A megelőző évek során zaciba vágták Magyarországot: óriási hiteleket vettek fel, cserébe pedig elzálogosították Magyarországot" – mondta a miniszterelnök.
Orbán Viktor ezt vasárnap, a chicagói Szent István-templom épületében, helyi magyarok előtt mondta.
„Ez a hitel, ami könnyű és olcsó pénznek tűnt még ezelőtt 5-10 évvel, az időközben drága és nehéz pénzzé vált, és agyonnyom bennünket. Egy óriási adóssághegy alatt vagyunk" – mondta a kormányfő, aki a NATO-csúcstalálkozóra érkezett az amerikai városba.
Levélben is szavazhatnak majd a kettős állampolgárok
Hamarosan megszületik az a törvény, amely lehetővé teszi, hogy levélben is szavazhassanak a kettős állampolgárok a magyar parlamenti választáson – közölte Orbán Viktor miniszterelnök.
Ennek azért lesz jelentősége a miniszterelnök szerint, mert így részt vehetnek majd a magyar nemzet legfontosabb döntéseiben, így a parlamenti választáson is.
A kormányfő arra biztatta a mintegy 300 jelenlévőt, hogy – „most, hogy a magyar állampolgárság hátszele végigfúj a magyarlakta területeken" – azok, akik nem honosításra várnak, hanem egész egyszerűen csak korábban nem folyamodtak a magyar állampolgárságot biztosító dokumentumért, tegyék ezt meg.
MTI. Erdély.ma

A külügyminisztérium nem adott egyértelmű választ a Nyirő-hamvak beengedésére
Nem adott egyértelmű választ hétfőn a külügyminisztérium sajtószolgálata az MTI-nek, beengedik-e a hatóságok az országba Nyirő József hamvait, ehelyett csak azt ismételték meg, hogy „nem értenek egyet" az emigrációban elhunyt erdélyi író tervezett székelyudvarhelyi újratemetésével.
Az MTI azzal a kérdéssel fordult hétfőn a román külügyminisztérium sajtószolgálatához, hogy beengedik-e vagy sem a román hatóságok Nyirő József koporsóját és hamvait Románia területére. „A Külügyminisztérium közölte már álláspontját a magyar féllel, nevezetesen azt, hogy nem ért egyet Nyirő József romániai újratemetésével. A román fél rámutatott, hogy Nyirő József 1941 és 1945 közötti tevékenysége szélsőjobboldali, zsidóellenes magatartásra és egy fasiszta rendszerrel való együttműködésre utal" – olvasható a bukaresti külügyminisztérium sajtószolgálatának válaszában.
A román külügyminisztérium szerint több romániai és külföldi szervezet is egyértelműen jelezte, hogy nem ért egyet a tervezett megnyilvánulásokkal. Az MTI-hez eljuttatott válaszlevél életrajzi adatokat is felsorol, amelyekkel azt taglalják, hogy Nyirő József 1941 után Budapesten két szélsőjobboldali lap, a „Magyar Erő" és a „Magyar Ünnep" főszerkesztőjeként és a magyar törvényhozás tagjaként tevékenykedett, továbbá képviselő maradt 1944. október 15-e után is, amikor a parlament zsidóellenes törvényeket hozott és Szálasi Ferenc fasiszta kormányát támogatta.
Az 1953-ban emigrációban elhunyt író madridi sírjának feltárását a magyar Országgyűlés kezdeményezte. Az újratemetést az Országgyűlés Hivatalának közreműködésével a Szász Jenő, a Magyar Polgári Párt elnöke vezette Székelyudvarhelyért Alapítvány szervezi. Nyirő hamvait május 23-án ravatalozzák a budapesti Fiumei úti Nemzeti Sírkertben, onnan a Boldogasszony Zarándokvonat kegyeleti kocsijában szállítják a Székelyföldre, majd a tervek szerint május 27-én, vasárnap temetik újra a székelyudvarhelyi római katolikus temetőben.
A román külügyminisztérium a múlt héten, szerdán bekérette Magyarország bukaresti nagykövetét, hogy közölje a magyar féllel: „nem ért egyet" Nyirő József romániai újratemetésével.
Az Országgyűlés Hivatala felkérte a román felet, hogy tegye egyértelművé, mit jelent egyet nem értése Nyirő József erdélyi író újratemetésével kapcsolatban. Veress László, az Országgyűlés elnökének kabinetfőnöke közölte: a hivatal tudni szeretné, hogy az egyet nem értés tűrést vagy tiltást jelent. Közölte, hogy hétfőig várnak a román fél válaszára. A kabinetfőnök elmondta azt is, hogy ha az egyet nem értés valójában Nyirő József újratemetésének tiltását jelenti, akkor olyan megoldást fognak találni, amely nem csorbítja sem a román jogrendet, sem Nyirő József tisztelőinek lelki várakozásait.
MTI. Erdély.ma

Backamadarasra szállították Kis Gergely szobrát Székelyudvarhelyről
A Maros megyei Backamadarasra szállították hétfőn Kis Gergely szobrát a róla elnevezett iskola épületének kapujából.
Talapzatától elválasztva tették teherautóra és szállították Backamadarasra Kis Gergely szobrát – a róla elnevezett intézmény, a Református Kollégium épületének boltíves kapujában 2004 óta álló szobrot az iskola vezetősége az 1737 és 1787 között élt rektor-professzor szülőfalujának adományozta.
Május 21-én délelőtt Koncz László, Backamadaras református lelkipásztora és öt segítője teherautóra tette és elszállította a szobrot, ami az ottani református templom kertjében fog állni. Az avatóünnepséget hétfőn, május 28-án, pünkösdhétfőn tartják.
Kis Gergely új szobrot fog kapni, illetve szobrot emelnek Gönczy Lajosnak is – utóbbi nevéhez fűződik a kollégium új épületének létrehozása száz évvel ezelőtt. Tőkés Zsolt igazgatótól megtudtuk, hogy az iskola homlokzatának és udvarának felújítása június elején kezdődik és szeptemberre fejeződik be.
Katona Zoltán
uh.ro. Erdély.ma

Elbocsátanák a románul nem beszélő közalkalmazottakat
Elbocsátanák állásukból azokat a közalkalmazottakat, akik nem tudnak, vagy nem akarnak beszélni románul – egyebek mellett erről rendelkezik a munka törvénykönyvének módosítása, amelyet ma fogadott el a szenátus.
A törvénymódosítást tavaly novemberben Daniel Oajdea jászvásári – akkor még demokrata liberális párti (PDL), azóta függetlenné vált – képviselő kezdeményezte, aki szerint a Székelyföldön sok olyan közalkalmazott dolgozik, aki nem tud, vagy nem hajlandó románul szóba állni magyarul nem beszélő ügyfeleivel. A tervezet szerint elbocsátanák állásukból azokat a közalkalmazottakat, akikről – feljelentés nyomán – bebizonyosodik, hogy nem tudnak románul, munkáltatójuk ellen pedig büntetőeljárást indítanának.
A képviselő még novemberben úgy nyilatkozott: feljelentés alapján vizsgálnák meg a bepanaszolt közalkalmazottak román nyelvtudását. „Az indítványom szerint bárki bepanaszolhatná azt a közalkalmazottat, aki nem beszél románul. Az illetőnek ilyen esetben szóbeli vizsgán kellene bizonyítania nyelvtudását, és hogy kiküszöböljük a bundázást, a vizsga videofelvételéről a panaszos is másolatot kapna” – magyarázta a törvénymódosítás kezdeményezője.
Fekete Szabó András, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) parlamenti frakcióvezetője az MTI-nek azt mondta, hogy hétfőn több tucat törvénytervezet „ment át hallgatólagosan", vagyis érdemi vita és szavazás nélkül a szenátuson: a Oajdea-féle nyelvtörvény ezek egyike.
A kétkamarás román parlamentben a jogszabály-tervezeteket mindkét háznak el kell fogadnia, de mindig a második házé a döntés joga. Ha az első ház 45 napig nem tűzi napirendre a tervezetet, azt a határidő lejárta után automatikusan elfogadottnak minősítik. A munka törvénykönyve esetében a képviselőházé a döntés joga, tehát a Daniel Oajdea által kezdeményezett módosításról is csak a képviselőházban születik érdemi döntés. Az RMDSZ szenátusi frakcióvezetője kifejezte meggyőződését, hogy ilyen diszkriminatív jogszabályt nem fogad el a román parlament.
Romániában a nemzeti kisebbségek nyelvhasználati jogait a közigazgatási törvény szabályozza. Ennek értelmében húszszázalékos lakosságarány felett bármely kisebbségnek joga van anyanyelvén intézni ügyeit az adott településen, de a törvény semmilyen büntetéssel nem sújtja azokat, akik megsértik ezt a jogot.
MTI. Erdély.ma

Új választási rendszer, régi veszélyek
Most, a választási törvény elfogadásának küszöbén kibontakozni látszik egyfajta közvita.
Ébredezik a kormányalakítás mámorából a politikai osztály, és végre a véleményformálók, elemzők is elgondolkodtak az arányos és többségi rendszer előnyeiről, hátrányairól.
A hitelét vesztett parlament, a korrupt politikusok, a bilincsben felvonultatott képviselők, szenátorok mind-mind azok malmára hajtják a vizet, akik bizony erősen szigorítanának a parlamenti bejutáson. Csak az első, a legtöbb szavazatot szerzett lehessen honatya, hangzik gyakorta, s sűrűn ismétlődik az érvelés, hogy itt az ideje a letisztult kétpártrendszer kialakulásának Romániában is, a sok kis pártocska, az ide-oda szédelgő politikusok csak bonyolítják a kormányzást. Vehemensen támogatják a többségi rendszert az éppen hatalmon levők s híveik, hiszen a jelenlegi 40–50 százalékos támogatottságukat akár kétharmados többségre is feltornázhatják. Könnyen szerelik le az érveket, hogy polgárok milliói maradhatnak képviselet nélkül, 15–20 százalékos pártok nem kerülnek a parlamentbe, elvakultak, annyira szabadulnának Băsescutól, pártjától, hogy hallani sem akarnak az aránytalan többség veszélyéről. Magukat nagy demokratának vallók érvelnek, s mintha önmagukat is győzködnék: az övéik diktatúrája nem olyan vészes, hiszen (szerintük legalábbis) jót szolgál. Nem árulnak zsákbamacskát, Crin Antonescu már nyíltan fohászkodik az alkotmánymódosító többségért, hogy végre kedvükre alakítgassák Romániát.
Szerencsére akad néhány józan hang, hiteles közéleti személyiség, aki a szemeket, agyakat próbálja nyitogatni, s ezúttal az is kedvező, hogy igyekeznek nem vesztesnek beállítani a romániai magyarságot, azon vannak, hogy a nacionalista indulatok ne fedjék el a meggyőző érveket, ne homályosíthassák az ítélőképességet. Kiemelkedő román civil szervezetek szállnak síkra az új rendszer bevezetése ellen, ismétlik fáradhatatlanul a győztes mindent visz elv hátrányait.
S hogy mennyire veszélyes lenne egy 70–80 százalékos többséggel bíró szociál-liberális kormány, azt jelzi annak módja, ahogy megpróbálják átgyúrni az érdekeiket szolgáló jogszabályt. Nem számít, hogy egy évvel a választások előtt nem lenne szabad változtatni a játékszabályokon, s az sem, hogy alkotmányt sértenek, pont azt teszik, amit oly sokszor a szemére hánytak az előző kormányoknak: erőből, többségi arroganciával akarják saját érdekeik szerint átformálni a létező rendszert.
Veszélyes játékról van szó, s mivel Románia a minden lehetőségek országa, sikerülhet nekik. Ha igen, annak nemcsak mi, kisebbségben élő magyarok isszuk meg a levét, de belebukhat a törékeny, nehezen építgetett román demokrácia is.
Farkas Réka. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A hétvége hírei
A kisebbségi jogok megvonása ellen
Az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniója (FUEN) moszkvai kongresszusán határozatban ítélte el a román kormánynak a közelmúltban született kisebbségellenes intézkedését.
Az előterjesztés azt követően készült, hogy a FUEN elnöksége a romániai politikai fejlemények megismerése után sürgősségi határozati javaslat megalkotására kérte az RMDSZ küldöttségét. Winkler Gyula európai parlamenti képviselő pénteki megnyitóbeszédében az új kormány kisebbségellenes intézkedéseiről tájékoztatta a kongresszust. A szombaton egyhangúan elfogadott dokumentumban a szervezet mély aggodalmát fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy a román kormány már meglévő jogot vont meg a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen a magyar nyelvű kar létrehozására vonatkozó kormányhatározat érvénytelenítésével. Európa legnagyobb nemzeti kisebbségi ernyőszervezete szerint bármilyen, már meglévő jog visszavonására irányuló lépés meghátrálást jelent a demokráciában. A határozat emlékeztet arra, hogy a kisebbségi jogok egyik alapvető eleme épp annak biztonsága, hogy a meglévő jogokat nem lehet politikai döntésekkel eltörölni vagy korlátozni az illető kisebbségi szervezet beleegyezése nélkül. A kormány legutóbbi döntése és nyilvánosan megfogalmazott szándékai alapján úgy tűnik, hogy figyelmen kívül hagyják az ET ajánlásait, az EU ezen a téren alkalmazott eljárásait, valamint a Románia által a csatlakozási szerződés során elfogadott Koppenhágai Krité­riumokat – áll a dokumentumban.
Vona Gábor a régi-új elnök
A Jobbik tisztújító kongresszusa újraválasztotta az egyedüli jelöltként induló Vona Gábort a pártelnöki tisztségbe, a hat alelnöki poszt egyikén változás történt, Szegedi Csanád helyére Volner János került. Az elnökségnek továbbra is tagja Balczó Zoltán, Gyüre Csaba, Murányi Levente, Novák Előd és Sneider Tamás alelnökként, Szabó Gábor pedig az országos választmány elnökeként. A pártelnök megköszönte az egységes és nagyszámú támogatást, amely szerinte komoly visszajelzés a pártvezetés számára, hogy folytassák jelenlegi munkájukat. Ez szerinte "radikális, tabudöntögető, szókimondó, de az ország kormányzására képes" erő felépítése. Az újraválasztott elnök hangsúlyozta: a Jobbik számára a radikalizmus és kormányzóképesség nem egymást kizáró fogalom.
Horthy-táblát avattak
Felavatták Horthy Miklós néhai kormányzó, a debreceni Református Kollégium egykori diákja emléktábláját szombaton. A kollégium árkádjai alatt elhelyezett táblát Bölcskei Gusztáv református püspök leplezte le. Győri János, a kollégium baráti körének elnöke felidézte, hogy az emléktábla egy raktárból került elő, s azt valamikor 1938 és 1943 között helyezhette el a kollégium falán az akkori diákszövetség a volt diáknak, "a hazája iránt elkötelezett embernek méltó emléket állítva".
Nem kell temetni a sajtót
A magyar nyomtatott sajtótermékek mintegy hetven százalékát ismerhették meg szombaton a látogatók a hatodik Sajtófesztiválon a budapesti Vörösmarty téren. A Magyar Lapkiadók Egyesületének rendezvényén negyvenkét kiállító volt jelen. Hiába temeti az internet és a televízió a sajtót, továbbra is mintegy négyezer termékkel vannak jelen a nyomtatott lapok a médiapiacon, annyival, mint ahány Németországban jelenik meg – mondta Kovács Tibor, a Magyar Lapkiadók Egyesületének elnöke a rendezvényen. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Id. Haszmann Pálra emlékeztek (Múzeum Alsócsernátonban)
Tegnap, születésének 110. évfordulóján leszármazottjai, rokonai, falusfelei, tisztelői határon innen és túlról rótták le tiszteletüket id. Haszmann Pál (1902–1977) emléke előtt Alsócsernátonban a Damokos–Cseh-kúria előtt felállított óriássátorban.
A kinn rekedtek a kertben hallgatták végig D. Haszmann Orsolya múzeumvezető megnyitó szavait, aki a Kerekes Zoltán operatőrrrel közösen készített hetvenperces dokumentumfilmről szólva elmondta, huszonkét kortárs közéleti személyiség emlékezik a csernátoni múzeum alapítójára. A film megtekintését követően a helyi népi tánccsoportok léptek fel, majd a női és a vegyes kórus az alkalomhoz illő énekeket adott elő. A kulturális műsor után ünnepélyes keretek között avatták fel az id. Haszmann Pál-emlékszobát egykori lakóházában. A nap folyamán tisztelői a kegyelet virágait helyezték el az 1999. szeptember 25-én a Damokos–Cseh-udvarház homlokzatán felavatott, id. Haszmann Pált ábrázoló bronz emlékplakett alá. A múzeum az említett napon vette fel alapítója nevét.
Iochom István. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Budapest szerint Bunta Levente nem a magyar álláspontot erősíti a Nyirő-ügyben
A Nyirő József újratemetésével kapcsolatban kialakult „magyar-román szakmai és politikai vitában” Bunta Levente, Székelyudvarhely RMDSZ-es polgármestere „és társai” nem a magyar álláspontot erősítik – vélekedik az Országgyűlés Hivatala.
Fráter Olivér, a Nyirő-újratemetés országgyűlési hivatali megbízottja közleményében kifejtette: a polgármester már a személyes tárgyalásokon is Nyirő József „nyilas múltjával és a vele szemben megfogalmazott antiszemitizmus vádjával kapcsolatosan rendkívül erős felvetéssel élt”. Hozzáfűzték: utóbb a román hatóságok és a román média is fasisztának, nyilasnak és antiszemitának minősítették az egykori írót.
Mint hangsúlyozták, Bunta Levente nyilvánosan megtámadta a Nyirő József újratemetését kezdeményező Székelyudvarhelyért Alapítvány elnökét és a magyar Országgyűlés elnökét, az újratemetés védnökét. Ezek után a román hatóságok már azt kifogásolták, hogy a tervezett újratemetés „jobboldali ceremónia” lesz - jegyezték meg.
A közleményben rámutattak, a székelyudvarhelyi polgármesteri hivatal alárendeltségébe tartozó városi könyvtár igazgatója kijelentette, nem indokolt, hogy az intézmény felvegye Nyirő József nevét. Ezek után román civil szervezetek azt követelték, tiltsák meg Székelyföldön, hogy bármelyik közintézmény Nyirő nevét viselhesse - írták.
A hivatal arra is kitért, hogy a Bunta Levente „pártjához közel álló bukaresti magyar lap”, az Új Magyar Szó arról cikkezett, hogy Nyirő József háborús bűnös, és „ugyanezt a hamis vádat hangoztatja a román sajtó Nyirő-ellenes része is”. Mint kiemelték, bíznak abban, hogy a jövőben a Nyirő Józseffel kapcsolatban kialakult magyar-román vitában „minden magyar ember a magyar álláspontot” erősíti.
A hivatal sürgeti a román hatóságokat, hogy egyértelműen közöljék, a Nyirő József újratemetésével kapcsolatban eddigiekben kifejezett egyet nem értésük mit jelent: megtiltják Nyirő József földi maradványainak Romániába bevitelét, vagy azt, hogy nem értenek egyet ugyan az újratemetéssel, de tudomásul veszik a megtartását.
Amint a román hatóságok közlik válaszukat, a magyar fél „haladéktalanul tájékoztatja a közvéleményt” az újratemetéssel kapcsolatos helyzetről - írták. Kiemelték, ha nem engedik be Romániába Nyirő József földi maradványait, a magyar fél olyan megoldást keres, amely „nem csorbítja sem a román jogrendet, sem Nyirő József tisztelőinek lelki várakozásait”.
Az 1953-ban emigrációban elhunyt író madridi sírjának feltárását a magyar Országgyűlés kezdeményezte. Az újratemetést az Országgyűlés Hivatalának közreműködésével a Szász Jenő, a Magyar Polgári Párt elnöke vezette Székelyudvarhelyért Alapítvány szervezi. Nyirő hamvait május 23-án ravatalozzák a budapesti Fiumei úti Nemzeti Sírkertben, onnan a Boldogasszony Zarándokvonat kegyeleti kocsijában szállítják a Székelyföldre, majd a tervek szerint május 27-én, vasárnap temetik újra a székelyudvarhelyi római katolikus temetőben.
A budapesti külügyminisztérium szerdán azt tudatta, hogy a román külügy bekérette Magyarország bukaresti nagykövetét Németh Zsolt külügyi államtitkárnak az új román kormány kisebbségpolitikáját érintő bírálata és Nyirő József tervezett újratemetése ügyében. Füzes Oszkár misszióvezető távollétében Balázs Ádám ideiglenes ügyvivő tett eleget a kérésnek. A tájékoztatás szerint román részről kifogásolták Németh Zsoltnak az új román kormány kisebbségpolitikáját érintő korábbi kritikáját, továbbá mind tartalmi, mind szervezési szempontból nehezményezték Nyirő József tervezett újratemetését.
A szervezők pénteken Székelyudvarhelyen bejelentették, hogy a városban folytatódnak Nyirő József pünkösd vasárnapjára tervezett újratemetésének előkészületei. Krónika (Kolozsvár)

Markó: hibás volt Füzes Oszkár lépése
Rossz, hibás lépésnek nevezte Füzes Oszkár bukaresti magyar nagykövet Marosvásárhelyen tett kijelentéseit Markó Béla. Az RMDSZ szenátora az Erdélyi Magyar Televízió pénteki Többszemközt című műsorában reagált arra, hogy Füzes Oszkár szerdán kifejtette: magánemberként Smaranda Enachéra szavazna a marosvásárhelyi polgármesteri tisztségért folyó választásokon.
Markó Béla kifejtette, már az is hibás lépés volt, hogy a magyar diplomaták „eljöttek, és minden jelölttel szóba álltak, és úgy tesznek, mintha nekik választanánk polgármestert”. „Nem, mi Marosvásárhelynek választunk polgármestert, marosvásárhelyi embereknek, a marosvásárhelyi magyaroknak kell ezt eldönteni. Teljes tisztelettel azt ajánlom, hogy tartózkodjon mindenki, a magyar nagykövet is attól, hogy azzal foglalkozzék, ki a megfelelő jelölt. A marosvásárhelyi magyarok tudják, ki a megfelelő jelölt – szögezte le Markó.
Emlékeztetett, hogy 2000-ben 170 szavazaton múlt, hogy román lett a polgármester, akkor egy másik magyar jelölt 700 szavazatot vitt el, ami elég volt ahhoz, hogy a magyarság vesztesként kerüljön ki a versenyből. Úgy vélte, ezúttal is kevésen fog múlni, hogy lesz-e magyar polgármester, és mint elmondta, ebben a helyzetben több bölcsességet várt volna el mindazok részéről, akik az összefogás helyett ellenjelölteket állítottak. „El kell felejtenünk a pártosodást, ne tegyünk úgy, mintha itt minden rendben lenne. Félre kellene tenni minden gőgöt, hiúságot, csoportérdeket, és odaállni a legesélyesebb jelölt mellé, és azt senki sem tagadhatja le, hogy a legesélyesebb jelölt az RMDSZ jelöltje, Frunda György” – hangsúlyozta Markó Béla. Krónika (Kolozsvár)

A honosítási iratokból nyílt tárlat a sepsiszentgyörgyi Lábas Házban
Frontról küldött levelek, kitüntetések, iskolai bizonyítványok, cselédkönyvek, „tiszta keresztény” eredetet igazoló bizonylatok, dokumentumok, fényképek tucatjai láthatók a sepsiszentgyörgyi Lábas Házban berendezett Magyar múlt – Magyar jelen című tárlaton.
A „történelmi ereklyéket” a sepsiszentgyörgyi demokrácia-központ munkatársai gyűjtögették össze, akik elkérték a magyar állampolgárságot igénylőktől az érdekesebb iratokat és beszkennelték azokat, így több mint 200 dokumentumot tárolnak, a tárlaton ennek a töredékét tudták a nagy nyilvánosságnak megmutatni – közölte Nemes Előd, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) háromszéki elnöke, a sepsiszentgyörgyi demokrácia-központ ügyvezető igazgatója.
Elmondta, Sepsiszentgyörgyön az elmúlt héten állították össze a 7000. honosítási iratcsomót, Kovászna megyében pedig közel 15 ezren kérték a magyar állampolgárságot, ami a megye lakosságának 10 százaléka. Továbbra is valószínűleg ilyen ütemben folytatják a munkát, hiszen az érdeklődés nem lankad, szögezte le a demokrácia-központ vezetője.
A megnyitón jelen volt Répás Zsuzsanna magyar nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár is, aki elmondta: az összetartozásra építették az új magyar nemzetpolitikát, ennek egyik fontos eleme a honosítási törvény, amely lehetővé teszi minden külhoni magyar számára, hogy közjogi értelemben is a magyar nemzet része legyen. A demokrácia-központokban keményen dolgoznak, de még senki nem mondta, hogy ez egy száraz munka lenne, ugyanis aki bemegy ezekbe az irodákba, az az életét meséli el, hiszen előfordul, hogy immár harmadszor lesz magyar állampolgár. Elmondja, hogyan veszítette el állampolgárságát, hogy őrizte a szívében, és hogyan őrizte az iratokat, melyek ezt igazolják. „Ezek a dokumentumok szívmelengetőek, ám ugyanakkor történelmi dokumentumok, örülök ennek a kiállításnak, mint ahogy örülök minden egyes magyar állampolgárnak is” – fogalmazott Répás Zsuzsanna.
Toró T. Tibor, az EMNP elnöke azokról a folyamatokról beszélt, amelyeket a honosítás katalizál: elmondta, Erdély-szerte alakulnak a magyar állampolgársági klubok, az új állampolgárok szervezeti keretbe tömörülnek. Kisgyörgy István, a sepsiszentgyörgyi demokrácia-központ munkatársa lapunknak kifejtette, a kiállított dokumentumok közül az egyik legmeghatóbb az a levélköteg volt, melyet egy helyi honvéd küldött haza a frontról, a leveleket a család egyszerre kapta meg, azzal az értesítéssel, hogy az írójuk eltűnt. A tárlatot több háromszéki településen is bemutatják majd.
Bíró Blanka. Krónika (Kolozsvár)

Kizárták az EMNP-t Körösfőről
A szomszéd faluban, Sárvásáron kényszerült megtartani kampánynyitó rendezvényét az Erdélyi Magyar Néppárt körösfői szervezete, miután a rendezvény megkezdése előtt pár órával a szervezőket kizárták a helyi kultúrotthonból.
Végül a sárvári kultúrotthonban tartották meg a rendezvényt. A kampánynyitón egyébként kiderült: az emberek leginkább azt kifogásolják, hogy a község jelenlegi vezetése soha nem számolt el választóinak a közpénzekkel. A néppárt színeiben induló polgármesterjelölt és helyi tanácsosjelöltekből álló csapata rámutatott: a helyi önkormányzat számára nyitott számos pályázati lehetőségből a polgármesteri hivatal alkalmazottai csak kevéssel éltek. Mihály Ágnes polgármesterjelölt bejelentette: reményei szerint június 10-e után egy felelős, elszámoltatható munkaközösséggel kezdheti el a közösségi munkát. Krónika (Kolozsvár)

Az emigrációban élő magyarságról szóló könyvet mutattak be Kolozsváron
„Nem csak pillanatnyi áttekintésre ad alkalmat, hanem továbbgondolásra késztet, a szociográfiai jellegű könyvben ötven ország ezer emigrációban élő magyarja szólal meg” – méltatta Gazda József A harmadik ág. Magyarok a szétszórattatásban című, kétkötetes munkáját Egyed Ákos akadémikus a kötet kolozsvári bemutatóján. Hozzáfűzte: a szerző bejárta a fél világot, hogy elkészüljön az oral history – elbeszélt történelem – műfajába tartozó munka. A Hét Krajcár Kiadó gondozásában megjelent két kötet az Idő árján, illetve a Félszáz ország alcímeket kapták. Az Erdélyi Múzeum-Egyesület székházában megrendezett bemutatón Gazda József elmondta: a magyar emigrációra jellemző, hogy a legjobbak mentek el, ezt bizonyítja, hogy elképesztő, hogy milyen eredményeket értek el a magyar kivándorlók az őket befogadó országban. „Az egyetlen hely, ahol hátrányosan megkülönböztetett helyzetben vagyunk: a Kárpát-medence” – jegyezte meg Gazda József. A kötetek szerzője hozzáfűzte, történelmileg is óriási a magyarság teljesítménye, példaként említette, hogy az egyesült államokbeli Denver városának magyar volt a főépítésze. Kifejtette: ha van a magyarságnak gyengéje, az az, hogy nem szereti eléggé saját nyelvét, nemzetét. „Individualista nép vagyunk, nem érdekel egyéb csak a saját helyzetünk” – fogalmazott Gazda. Szemléltetésként elmondta, hiába él mintegy 20 ezer fős magyar közösség az ausztráliai Sydneybe, 700-nál többen egyetlen magyar rendezvényen sem vesznek részt. A könyvbemutatót követően Gazda József az általa vezetett Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesületet mutatta be, Boér Imre pedig Kőrösi indiai útját újrajáró kirándulásáról tartott vetítéssel illusztrált élménybeszámolót.
Kiss Előd-Gergely. Krónika (Kolozsvár)

Hasznos emberekké válni
Ballagás a Művészeti Egyetemen
125 diáknak szólalt meg utoljára a csengő szombaton a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen. Meghitt, családias hangulatú ünnepséggel búcsúztak a leendő színészek, zenészek, koreográfusok, egyik szemük nevetett, hiszen megvalósult a kitűzött céljuk, szakemberekként indulnak tovább, a másik pedig sírt, mert véget ért az együtt töltött egyetemi időszak, amely nemcsak osztályközösséggé, hanem igazi kis családdá kovácsolta őket. A közönség, a tanárok is küszködtek a könnyeikkel, amint a végzős színészek könnyel a szemükben, egymást megölelve búcsúzkodtak.
A magyar tagozaton 64 (alapképzésről 37, mesterképzésről 27) diákját búcsúztatta az egyetem. A pályakezdő színészeket, zenészeket, koreográfusokat elsőként Sorin Crisan, az egyetem rektora köszöntötte, hangsúlyozva, hogy a szakmai téren elért eredményeik az intézmény színvonalát emelik.
– A ballagás pillanata mindig érzelemdús a tanárok számára is. Nemcsak az elválás miatt, hiszen az erdélyi magyar színházi kör annyira szűk, hogy továbbra is folyamatosan találkozni fogunk. Hanem diákjaink szakmai karrierje a mi vizsgánk, ők mutatják meg a világnak, hogy jó tanárok voltunk-e. A napokban kaptunk egy levelet csíkszeredai tanároktól, akik láttak egy diákunk által rendezett darabot, és annyira megérintette őket, hogy tollat ragadtak és gratuláltak – osztotta meg a tanári kar számára örömöt és elégtételt jelentő tapasztalatot dr. Kós Anna, a magyar tagozat dékánja, aki szerint szerencsére nemcsak ez az egy, hanem nagyon sok diákjuk van, akik teljesítményükkel ilyen hatást képesek kiváltani. A dékán ugyanakkor rámutatott, ismerve a leendő munkahelyként szóba jöhető kulturális intézmények anyagi helyzetét, nincsen könnyű dolguk a végzősöknek. – Kívánom, hogy találják meg a helyüket a világban, ahol becsülettel és kompromisszumok nélkül meg is tudnak élni – hangzott az útravaló.
Dr. Oana Leahu, a román tagozat dékánja arra biztatta a végzősöket, bármikor szükségük van jó tanácsra, jöjjenek "haza", az egyetem mindig szívesen látja őket.
– Ne csak kitűnő, de hasznos emberekké is váljunk – szólt társaihoz Kiss Lajos végzős hallgató. – Ez nagy feladat, nem megy egy csapásra. Kitűnővé egy szerencsés perc által is válhatunk, hasznos emberré a fáradságos évek tesznek – idézte Kemény Zsigmondot a pályakezdő színész.
A Stúdió Színház színpadáról jól ismert és közkedvelt Albert Orsolya, ifjú színésznő meghatódva szólt társaihoz, azokhoz, akikkel több évig szinte minden idejét együtt töltötte, hiszen a "színis" lét életforma, éjszakába nyúló próbákat, kiszállásokat jelent.
– Valami ismét véget ért, eltelt három vagy öt év, amióta szorongva vártuk a felvételi eredményt, majd a Köteles utcán végigszáguldva ünnepeltük azt. Most is ünnepelünk, ünnepeljük azt, hogy itt lehettünk, hogy nevettünk, zuhantunk, hogy megadatott nekünk az önfeledt játék lehetősége. Hiszen "a játék azoknak a bátraknak adatik meg, akik már eleget tudnak és még nem, akik már elég erősek és még nem, akik már eléggé bölcsek és még nem. Játszani annyi, mint felfüggeszteni az élet mindenhatóságát felettünk" – idézte Zalán Tibort a végzős színészhallgató, aki szerint ezután az a feladat hárul rájuk, hogy a "még nem"-ek után kutassanak.
Az ilyenkor szokás hivatalos felszólalások után az ünnepség főszereplői, a ballagók meglepetéssel készültek, a román zenepedagógiai tagozat végzőseinek előadása után a magyar tagozat színésznövendékei musicalrészletekkel tették még színesebbé a rendezvényt. A vastaps közepette felemelő érzés volt ennyi tehetséges fiatalt látni, olyan ifjakat, akik ugyan most lépnek ki az életbe, viszont szakmailag, a színpadon, versenyeken, fesztiválokon már számtalanszor bizonyítottak.
Menyhárt Borbála. Népújság (Marosvásárhely)

FUEN-kongresszus Moszkvában
Az európai kisebbségek NEM-et mondanak a kisebbségi jogok megvonására
Az RMDSZ javaslatára az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniója (FUEN) moszkvai kongresszusán határozatban ítélte el a romániai kormánynak a közelmúltban született kisebbségellenes intézkedéseit.
Az előterjesztés azt követően készült, hogy a FUEN elnöksége a romániai politikai fejlemények megismertetése után sürgősségi határozati javaslat megalkotására kérte az RMDSZ küldöttségét. Mint ismeretes, Winkler Gyula európai parlamenti képviselő pénteki megnyitóbeszédében az új romániai kormány kisebbségellenes intézkedéseiről tájékoztatta a kongresszust.
A kongresszus zárónapján, szombaton egyhangúlag elfogadott dokumentumban a szervezet mély aggodalmát fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy a romániai kormány már meglévő kisebbségi jogot vont meg a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen, a magyar nyelvű kar létrehozására vonatkozó kormányhatározat érvénytelenítésével.
Európa legnagyobb nemzeti kisebbségi ernyőszervezete szerint bármilyen, már meglévő jog visszavonására irányuló lépés visszalépést jelent a demokráciában. A határozat emlékeztet arra, hogy a kisebbségi jogok egyik alapvető eleme épp annak biztonsága, hogy a meglévő jogokat nem lehet politikai döntésekkel eltörölni vagy korlátozni az illető kisebbségi szervezet beleegyezése nélkül. A romániai kormány legutóbbi döntése és nyilvánosan megfogalmazott szándékai alapján úgy tűnik, hogy figyelmen kívül hagyják az Európai Tanács ajánlásait, az Európai Unió ezen a téren alkalmazott eljárásait, valamint a Románia által a csatlakozási szerződés során elfogadott Koppenhágai Kritériumokat – áll a dokumentumban.
A FUEN kongresszusának résztvevői a továbbiakban felidézték a hatvanhárom éves szervezet meggyőződését, hogy a nemzeti kormányok és a kisebbségi képviseletek között állandó párbeszédre van szükség, amelyet Romániában is folytatni kell, hiszen elfogadhatatlan, hogy az illető közösség beleegyezése nélkül kisebbségi jogokat korlátozzanak vagy töröljenek el. A határozat emlékeztet arra, hogy Románia nem elszigetelt eset, hiszen az elmúlt években hasonló jelenségek voltak Szlovákiában, ahol az anyanyelvhasználatot korlátozták, és magyar embereket kettős állampolgárságuk miatt üldöznek.
A kongresszuson huszonegy országból jelen levő küldöttek meggyőződése, hogy a kisebbségek számára kedvező döntéseket más országokban is alkalmazni kell. A FUEN felkérte a romániai kormányt, hogy ne engedjen bármiféle visszalépést a meglévő kisebbségi jogok rendszerében, illetve őrizze, folyamatosan bővítse és erősítse meg azokat.
A FUEN ötvenhetedik kongresszusán az RMDSZ-t Winkler Gyula és Sógor Csaba európai parlamenti képviselők, valamint Vincze Lóránt nemzetközi kapcsolatokért felelős titkár képviselte. Népújság (Marosvásárhely)

Moszkvai határozat MOGYE-ügyben
Az Európai Nemzetek Föderációs Egyesülete sürgősségi határozatot fogadott el, amelyben kifejezi aggodalmát a magyar kisebbség egyik jogának korlátozása miatt a MOGYE-t érintő döntés felfüggesztése ügyében, amely lehetetlenné teszi a magyar fakultás létrehozását.
Az Európai Nemzetek Föderációs Egyesülete az RMDSZ-küldöttség kezdeményezése nyomán fogadta el a határozatot a moszkvai kongresszuson – számolt be internetes honlapján Winkler Gyula RMDSZ-es európai parlamenti képviselő vasárnap. Winkler rámutat: a szombaton egyöntetűen elfogadott sürgősségi határozat „elítéli a nemzeti kisebbségek jogaiktól való megfosztását”, és a küldöttek aggodalmukat fejezték ki a román kormány legutóbbi ez irányú döntéseivel szemben.
Az EP-képviselő megemlíti, hogy az európai nemzeti kisebbségeket összefogó legnagyobb ernyőszervezet szerint „visszalépést jelent a demokráciában bármely, már elnyert jog megvonása”.
Winkler szerint az Európai Nemzetek Föderációs Egyesülete felkéri a román kormányt, hogy folytassa a párbeszédet a magyar közösség képviselőivel.
Szabadság (Kolozsvár)

Hármas Polis-könyvbemutató a Minervánál
A Polis Könyvkiadó három új kötetét ismerhették meg az érdeklődők pénteken délután a Minerva Művelődési Egyesület Cs. Gyimesi Éva termében. Dávid Gyula kiadóigazgató köszöntője után A bonchidai Bánffy-kastély című kötetet méltatta Hegedüs Csilla, a Transylvania Trust Alapítvány ügyvezető igazgatója. Hangsúlyozta: Gy. Dávid Gyula műépítész kezdeményezése, hogy körbejárja az egykor „Erdély Verszáliája” néven emlegetett kastély múltját és jelenét, nem új keletű. – Nekünk, akik a helyreállítással foglalkozunk, mindennapi bibliánk volt a 2001-ben napvilágot látott kiadvány. Ez az egyik legalaposabban és legkomolyabban dokumentált szakkönyv, ami valaha megjelent a témában, s amelyet tíz év után is hasznosan forgatunk – mondta Hegedüs Csilla, hozzátéve: míg az első mű inkább a szakmabeliekhez szól, a mostani kötet azt az olvasóréteget célozza meg, akik az átlag turistánál mélyrehatóbban szeretnék megismerni a bonchidai Bánffy-kastélyt.
Hogy múlt, jelen és jövő szerencsésen találkozhat a könyvben, a szerző alapos munkája és szakmai alázata mellett a kiadványt tervező Unipan Helga hozzáértését dicséri, „aki látta maga előtt, hogy milyen volt, milyen most, és milyennek kellene lennie a kastélynak és ennek a kötetnek”. Az alapítvány ügyvezető igazgatója reményét fejezte ki, hogy a mű nemsokára angol nyelven is megjelenhet, s hogy egy következő kötet bemutatója apropóján újabb megvalósításokról számolhatnak be a Transylvania Trust munkatársai.
Férj és feleség belső, olykor konfliktusos életét tárja a nagyközönség elé a Kós Károly eddig kiadatlan leveleit tartalmazó Édes Idám! című könyv, amelyet Benkő Samu akadémikus ajánlott az egybegyűltek figyelmébe. – Hogy a túlnyomórészt az első világháború éveiben, férjének konstantinápolyi kiküldetése során folytatott levélváltás mit jelenthetett Kós Károlynénak, azt bizonyítja a tény, hogy 1944. őszén, amikor eltávoztak a sztánai Varjúvártól, a feleség a retiküljébe tette ezt a levélcsomagot – magyarázta a sajtó alá rendezési munkálatokat végző Benkő Samu.
Megtudtuk: Sas Péter művelődéstörténész kutatásai során beigazolódtak az akadémikus korábbi sejtései, hogy a Kós-unoka, Czeglédy Enikő hűségesen őrzi a leveleket. Ekkor derült ki, hogy az unoka csak abban az esetben járul hozzá a levelek közzétételéhez, ha önálló kiadvány formájában, Benkő Samu gondozásában adnák ki őket. Ennek nyomán pedig, a budapesti Mundus Egyetemi Kiadónál 2003-ban, Sas Péter szerkesztésében megjelent Kós Károly levelezésecímű kötet után egy újabb érdekes és különösen értékes munka kerülhetett az olvasó asztalára.
A folytatásban Egyed Ákos akadémikus ismertette Incze László, a kézdivásárhelyi Céhtörténeti Múzeum nemrég elhunyt igazgatójának A rendtartó székely város. Tanulmányok Kézdivásárhely és múzeuma történetéből című könyvét. Elhangzott: múzeumi munkája során Incze László a céhes város történetének tanulmányozásával is foglalkozott, s közbenjárt annak érdekében, hogy a magyar közösség megismerje Kézdivásárhelyt. Válogatott tanulmányokat tartalmazó kötetében a város múltja és jelene mellett megelevenedik a múzeum története, továbbá működéséről, felépítéséről, képzőművészeti anyagáról is hasznos információkat tudhatnak meg az érdeklődők, hangzott el az est folyamán.
FERENCZ ZSOLT. Szabadság (Kolozsvár)

Dákok vagy rómaiak: mérlegen a régmúlt
kolozsvári akadémiai napok programsorozatát mintegy megelőzve, a Régészeti és Művészettörténeti Intézet valamint a Babeş–Bolyai Tudományegyetem munkatársai egész napos konferenciát szerveztek május 17–én, Határokon túl. A későantik közép- és kelet-európai kulturális identitás újraértelmezése címmel. A kollokvium nemcsak régiónk régmúltjának legújabb eredményeit tette mérlegre, hanem olyan kérdéseket is vitára javasolt, amelyek nagy tömegekben ingatnák meg az identitásérzés stabilitását.
Az már talán csak véletlen, hogy a neves bukaresti történész, politikus Zoe Petre a Historia folyóiratnak adott interjújában, ezzel egy időben ugyanezt a témát feszegette: kik is a románság ősei és szükségesek-e az évszázados történelmi paradigmák és axiómák?
A kolozsvári konferencia nyolcórás, mondhatni maratoni előadássorozatában tíz előadás és három könyvbemutató hangzott el, ahol nemcsak kolozsvári, de nagybányai, szatmári, zilahi és nagyszebeni kollégák is részt vettek, bemutatva kutatásaik legújabb eredményeit. Ami a szakmaiság elefántcsonttornyából kiemelkedik és e hasábok vélemény rovatába is megfér, az nem a bemutatott fibulák, későrómai kemencék vagy a korongolt kerámiák, hanem a szakmai bemutatók egyikének utóvitáján felvetett téma: tarthatóak-e a több évszázados ideológiai megfontolásból létrehozott történelmi téveszmék és axiómák a XXI. századi társadalomban? Milyen álláspontra kell helyezkednie a történésztársadalomnak ezeket a témákat illetően, és hogyan hozható létre ebben egy „országos” konszenzus?
A felvázolt történelmi anomáliák, mondhatni a kollektív mentalitás rákfenéi – van-e dákoromán kontinuitás, kik éltek Erdélyben a rómaiak kivonulása és a magyarok bejövetele között? – nagy vitát keltettek a jelenlévők között. A dr. Ioan Stanciu és dr. Coriolan Opreanu által vezetett vitának érdekes üzenete volt: bár az egyre bővülő források, a nyugat–alföldi autópálya-ásatások és az egyre szerteágazóbb interdiszciplináris kutatásmódszertan révén sorra dől meg a kollektív mentalitásban még élő dogmák hitelessége, mégis, a legfőbb szervek és tudományos intézmények, tankönyveink, de nemegyszer még az egyetemi oktatás is tovább forog régi félelmeinek és dogmáinak elavult bugyrában. Miért lehetséges ez? Miért erősödik ismét a kommunista rezsim által is pártfogolt évezredes dák „birodalom” és eszmeiség iránti vágy, mint egyféle ősi paradicsomi lét utáni vágyakozás?
A „dákok vagyunk-e vagy rómaiak” kérdés abszurditását és ideológiai hátterét már sokan kimutatták a rendszerváltozást követően – gondoljunk csak Lucian Boia nagy port kavart könyveire – mégis, a Román Tudományos Akadémia által 2010–ben kiadott és „bővített” Románia történetének második kötetében továbbra is helyet kapott a dákoromán kontinuitás, a százszámra hemzsegő korakeresztény emlékekkel, és ugyanez a vélemény tükröződik a dákoromán hagyományőrző szervezetek és propagandafilmek egyre bővülő és a nagyközönség által ismét felkarolt tárházában. A közoktatásban és az ország némelyik egyetemén sem tanítják még az új elméleteket, míg az ezért skandáló kevés szakembert nemegyszer kizárják a tudományos fórumokról. Mi lehet ennek az oka? A válasz igen bonyolult, és aligha lehet egyértelműen és egyoldalúan fogalmazni: benne találjuk a válságba jutott, bizonytalanságát idealizált múlttal erősíteni akaró kollektív mentalitástudat ősbiztonságérzetét, a gazdasági válság miatt feléledő, és dákoromán propagandával működő szélsőségek felerősödését, a Román Tudományos Akadémia és a történészi gárda régi titánjainak máig ható erejét és befolyását, valamint – ha tetszik, ha nem – a szakma fiatalabb vagy igényesebb tagjainak elefántcsonttorony-beli ténykedését.
A konferencia záró vitáján természetesen a problémák nem oldódtak meg, hisz a helyzet velejétől bűzlik. Az viszont dicséretes és reményt adó, hogy a kolozsvári iskola hagyományaihoz híven képes elrugaszkodni az axiómáktól, félelmektől és évszázados tévhitektől, nemegyszer szembemenve az árral, és akár vállalva is a szakmai létbizonytalanságot. A múlt heti kollokvium talán legérdekesebb momentuma az volt, amikor a Római Birodalom Romániára eső határszakaszának UNESCO- jelöléséről volt szó: az egyik előadó bemutatójában kivetítették Dacia római provincia ma már teljes egyetértéssel elfogadott térképét, ahol a bánáti szakasz már nem a Tiszáig és Szegedig (Partiscum) megy. A közönség első soraiban ott ült Dumitru Protase akadémikus, a dákoromán elmélet és kontinuitás egyik utolsó titánja. A matuzsálemi korú szaktekintély – megőrizve a tudós mindenkor szent eleganciáját – a térképre nézve kissé ironikusan és fagyottan csak annyit tudott mondani: „ezt biztos nem románok készítették”.
Szerencsénkre de, románok készítették.
SZABÓ CSABA. Szabadság (Kolozsvár)

Korteshadjárat
Több mint két hónappal ezelőtt, Nyirő hazatér címmel az ÚMSZ Vélemény oldalán közöltem egy hosszabb írást az éppen akkor felröppent hírről, miszerint május 27-én, pünkösd vasárnapján, hazahozzák Madridból a magát mindig székely írónak tartó Nyirő József földi maradványait. A magyar állam megbízásából Magyarország konzulátusa exhumáltatja a hamvakat Spanyolországban, azokat az egyik csíksomlyói zarándokvonat hozza el Csíkszeredába, ahonnan huszárkísérettel szállítják majd át Székelyudvarhelyre. Az előző mondat első fele már múltidő, hiszen az exhumálás megtörtént, az író földi maradványai légi úton Budapestre érkeztek, és a hét végén indulnak tovább. Azt is megírtam akkor, hogy a Magyar Távirati Irodának az íróval kapcsolatos közleményei rendkívül hiányosak.
Több mint két hónappal ezelőtt, Nyirő hazatér címmel az ÚMSZ Vélemény oldalán közöltem egy hosszabb írást az éppen akkor felröppent hírről, miszerint május 27-én, pünkösd vasárnapján, hazahozzák Madridból a magát mindig székely írónak tartó Nyirő József földi maradványait. A magyar állam megbízásából Magyarország konzulátusa exhumáltatja a hamvakat Spanyolországban, azokat az egyik csíksomlyói zarándokvonat hozza el Csíkszeredába, ahonnan huszárkísérettel szállítják majd át Székelyudvarhelyre. Az előző mondat első fele már múltidő, hiszen az exhumálás megtörtént, az író földi maradványai légi úton Budapestre érkeztek, és a hét végén indulnak tovább. Azt is megírtam akkor, hogy a Magyar Távirati Irodának az íróval kapcsolatos közleményei rendkívül hiányosak.
„Művei publikálását a román és magyar kommunista rendszer betiltotta, az írót a korabeli kultúrpolitika háborús bűnösnek bélyegezte. Az 1989-es fordulat után könyvei újra megjelentek Magyarországon, az Uz Bencét pedig 1992-ben a kolozsvári Dacia Kiadó is kiadta.” Ezt írta például az MTI, és jómagam kiegészítettem azzal, hogy mindehhez föltétlenül hozzá kell tenni: a legnagyobb erdélyi magyar könyvkiadó, az 1993-ban alakult és mindeddig több mint félezer könyvcímet megjelentető csíkszeredai Pallas Akadémia 2003. és 2009. között a Nyirő életmű sorozatban tizenöt kötetet jelentetett meg, és nem is akárhogyan. A világon szétszóródott Nyirő-örökösöktől ugyanis csupán a Pallas-Akadémia szerezte meg a törvényes kiadási jogot, a válogatott munkákhoz pedig olyan neves irodalomtörténészek írtak előszót, mint Pomogáts Béla vagy Marosi Ildikó. Akkori írásomat a következő gondolatsorral zártam: „A két világháború, majd 1940-1944 között több neves erdélyi magyar író és újságíró, szerkesztő vándorolt ki szűkebb hazájából Magyarországra, a szélsőjobb hatalom alatt volt, akinek az útja az országházba vezetett, volt, akit az ígéret földjén a Dunába lőttek. Az élet és az irodalom, a mítoszok és a hétköznapok több ponton érintkezhetnek, de soha nem tanácsos egyiket helyettesíteni másokkal. És miközben Nyirő József földi maradványai hazatérnek, még valamire érdemes figyelni: a politika ne sajátítsa ki magának ezt a kegyeleti cselekedetet. A birtoklás csírái ugyanis az erdélyi magyar politikai élet különböző vonulataiban már megjelentek, a hozzájuk tapadó magyarországi kapcsolatokkal egyetemben. Kinek az érdeme, hogy Nyirő József földi maradványai itthon folytatják végső pihenésüket? Mindenekelőtt az íróé, hiszen ha nincsen életmű, akkor Nyirő is csupán egyike azoknak a névtelen magyaroknak, akik a világon szanaszét hajtották örök álomra a fejüket.”
Most leírhatnám azt, hogy amikor arra figyelmeztettem, a politika ne sajátítsa ki magának ezt a kegyeleti cselekedet, akkor a próféta szólt belőlem. Tegyem hozzá, a nagyon szomorú próféta, hiszen előre sejtettem, hogy a „legmagyarabb városban”, a vitáktól évek óta szétdúlt Székelyudvarhelyen mi következik: az egyik fél választási tőkét akar kovácsolni a végső tisztességadás jelképes cselekedetéből, a másik pedig nyilvánvalóan nem ért egyet vele, és megkezdődik a Küküllő partján az újabb, ki tudja már hányadik kötélhúzás.
Az egykori korteshadjáratokban még csapra vert boroshordóval és sült ökörrel akarták megnyerni a választók jóindulatát, most Nyirő József hamvait silányították politikai díszletté, hiszen már szó sincs az életműről, az irodalomról, hanem csupán arról, hogy kinek az érdeme a nagy tömegek előtt megrendezett újratemetési ceremónia, a koporsót úgy hurcolják végig a Székelyföldön, mint egy diadalmi zászlót, és ráadásul Pünkösdkor, amely ünnep egyáltalán nem erről szól.
A Madéfalvi veszedelem díszhelyen áll minden székely család könyvespolcán. Ha Nyirő József hamvait – mondjuk az író születésnapján, vagy halálának napján – Madéfalván ravatalozzák fel, majd Székelyudvarhelyen helyezik örök nyugalomra, akkor azt mondhatta volna Uz Bence: ezért érdemes volt lejönni a hegyekből. A cirkusz láttán lehet, hogy ott marad.
Székedi Ferenc. Új Magyar Szó (Bukarest)

Nyirő-ügy: Budapest sürget
A magyar Országgyűlés Hivatala hétvégén sürgette a román hatóságokat, hogy egyértelműen közöljék, a Nyirő József újratemetésével kapcsolatban eddig kifejezett egyet nem értésük mit jelent: megtiltják a székely író földi maradványainak Romániába bevitelét, vagy azt, hogy nem értenek egyet ugyan az újratemetéssel, de tudomásul veszik a megtartását.
A magyar Országgyűlés Hivatala hétvégén sürgette a román hatóságokat, hogy egyértelműen közöljék, a Nyirő József újratemetésével kapcsolatban eddig kifejezett egyet nem értésük mit jelent: megtiltják a székely író földi maradványainak Romániába bevitelét, vagy azt, hogy nem értenek egyet ugyan az újratemetéssel, de tudomásul veszik a megtartását. Amint a román hatóságok közlik válaszukat, a magyar fél „haladéktalanul tájékoztatja a közvéleményt” az újratemetéssel kapcsolatos helyzetről – írták. Mint ismert, a külügy a múlt héten bekérette Magyarország bukaresti nagykövetét ebben az ügyben.
A magyar féllel közölték: Bukarest nem tartja időszerűnek a nyilaskeresztes mozgalom elkötelezettjeként számon tartott író újratemetését. Az Országgyűlés Hivatala azt válaszolta: ha nem engedik be Romániába Nyirő József földi maradványait, a magyar fél olyan megoldást keres, amely „nem csorbítja sem a román jogrendet, sem Nyirő József tisztelőinek lelki várakozásait”.
A hivatal ugyanakkor elmarasztalta Bunta Levente székelyudvarhelyi polgármestert, mert szerintük az elöljáró „és társai” az újratemetéssel kapcsolatban kialakult „magyar–román szakmai és politikai vitában” nem a magyar álláspontot erősítették. Fráter Olivér, a Nyirő-újratemetés országgyűlési hivatali megbízottja az MTI-hez eljuttatott közleményében kifejtette: a polgármester már a személyes tárgyalásokon is Nyirő József „nyilas múltjával és a vele szemben megfogalmazott antiszemitizmus vádjával kapcsolatosan rendkívül erős felvetéssel élt”. Utaltak arra is, hogy a Bunta Levente „pártjához közel álló bukaresti magyar lap”, az Új Magyar Szó arról cikkezett: Nyirő József háborús bűnös, és „ugyanezt a hamis vádat hangoztatja a román sajtó Nyirő-ellenes része is”.
A Magyar Országgyűlés Hivatalának közleményére válaszolva Bunta Levente – Székelyudvahely polgármestere, Miklós Zoltán – a Haáz Rezső Múzeum igazgatója, Jakab Áron Csaba önkormányzati képviselő, Szőcs Endre – a Hargita Megyei Hagyományőrző Forrásközpont igazgatója és Farkas György kabinetvezető azzal vádolják a Nyirő József újratemetését szervező, Szász Jenő által vezetett Székelyudvarhelyért Alapítványt illetve Kövér Lászlót, a Magyar Országgyűlés elnökét, hogy „tevékenykedésük fő célja nem az újratemetés méltóságteljes megszervezése, hanem az önkormányzati választások befolyásolása, Nyirő emlékének felhasználásával.” A közlemény aláírói szerint a budapesti hivatal képviselői „tisztességtelenül jártak el akkor, amikor az április 18-án tartott székelyudvarhelyi megbeszélésen – amelyen részt vett a magyar nagykövet, főkonzul, intézményi vezetők és önkormányzati tisztségviselők – a valóságot elferdítve azt állították, hogy Bunta a Nyirő József múltjával és a vele szemben megfogalmazott antiszemitizmus vádjával kapcsolatosan rendkívül erős feltevéssel élt”. Ezzel szemben Bunta szerint az igazság az, hogy tartva a Nyirő József újratemetésének túlpolitizálásától, a jelenlévőktől megkérdezte: „mit tudnak a szervezők Nyirő József esetlegesen támadható közéleti szerepléséről?” Tette ezt annak érdekében, hogy „fel lehessen készülni az ezzel kapcsolatos támadások kivédésére” – olvasható az állásfoglalásban. Új Magyar Szó (Bukarest)

„Baráti” jelöltvita
Humoros, gyakran csipkelődő párbeszéd zajlott le tegnap délután Kolozsvár két magyar polgármesterjelöltje között azon a nyílt vitán, amelyet a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemen szervezett meg a Kolozsvári Magyar Politológus-hallgatók Társasága.
Humoros, gyakran csipkelődő párbeszéd zajlott le tegnap délután Kolozsvár két magyar polgármesterjelöltje között azon a nyílt vitán, amelyet a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemen szervezett meg a Kolozsvári Magyar Politológus-hallgatók Társasága. Az RMDSZ-es Eckstein-Kovács Péter és az EMNP által támogatott Gergely Balázs „összecsapása” egyszerre mutatta meg a két párt közti feszültséget és a két jelölt közötti jó kapcsolatot. A jelöltek előbb bemutatkoztak, majd négy-négy témában fejtették ki véleményüket. Gergely Balázs a kultúra, az infrastruktúra, a civil szféra, valamint a turizmus területeiről beszélt, míg Eckstein-Kovács Péter az ifjúságról, a turizmusról, a közösségépítésről és a gazdaságról alkotott elképzeléseit osztotta meg a hallgatósággal.
A vita következő szakaszában a két fél egymástól kérdezett, majd a közönség által felvetett problémákra válaszolt. Eckstein elmondta, 2000-ben második helyen végzett a polgármesteri választás első fordulójában, így lát némi esélyt a sikerre, míg Gergely azt hangsúlyozta, az elsődleges céljuk, hogy néhány néppárti tanácsos is képviselhesse a város magyar közösségét.
Eckstein „körbebuszozta” Kolozsvár gondjait
A város problémáira hívta fel a figyelmet, és javasolt ezekre megoldást Eckstein-Kovács Péter tegnap azon az autóbuszos körúton, amelyre a sajtó képviselőit hívta meg. Az „Eckstein-patika”, azaz a kampányiroda elől induló busz az állomás irányába kezdte meg körsétáját. A polgármesterjelölt elsőként a központ hétvégi lezárására, a kolozsvári parkolók helyzetére tért ki. Elmondta, a kolozsvári biciklisek képviselőivel folytatott beszélgetések alapján megállapították, az autóforgalom hétvégi leállításával az utcák életre kapnának. A lezárást péntek estétől vasárnap délutánig a Jókai (Napoca) utcától egészen a Bocskai (Avram Iancu) térig tervezik. Az RMDSZ jelöltje a város szélén bemutatta azokat a telkeket is, amelyeken a kertprogram megvalósítható lesz, és amelyeken számításai szerint egy-másfél éven belül már kertészkedhetnek a kolozsvári lakosok. Új Magyar Szó (Bukarest)

Kiállítás a honosításról
Az elmúlt másfél évben 7000 magyar állampolgársági kérést iktattak a sepsiszentgyörgyi Demokrácia Központban, amelynek alkalmazottai az értékesebb dokumentumokat elkérték a tulajdonosoktól és lemásolták, mondta el Nemes Előd, a sepsiszentgyörgyi Demokrácia Központ ügyvezető igazgatója.
Az elmúlt másfél évben 7000 magyar állampolgársági kérést iktattak a sepsiszentgyörgyi Demokrácia Központban, amelynek alkalmazottai az értékesebb dokumentumokat elkérték a tulajdonosoktól és lemásolták, mondta el Nemes Előd, a sepsiszentgyörgyi Demokrácia Központ ügyvezető igazgatója. Több mint kétszáz ilyen irat gyűlt össze, és ennek egy töredékét állították ki a hét végén a sepsiszentgyörgyi Lábas Házban.
A kezdeményezők szerint történelmi ereklyék kerültek felszínre; a gyűjtés elején nem gondolták, hogy kiállítás lesz, viszont az anyag értéke ébresztette rá őket arra, hogy meg kell mutatni. A kiállítás-megnyitón Répás Zsuzsanna nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár elmondta: a magyarországi honosítási törvény a nemzeti összetartozást gyakorlati értelemben fordítja le, lehetővé teszi minden külhoni magyar számára, hogy közjogi értelemben is a magyar nemzet része legyen. „Ez nehéz munka, de a honosítási kérésekkel foglalkozók közül senki nem mondta, hogy száraz munka lenne, hiszen ha valaki bemegy az irodába, az életét meséli el. Azt, hogyan veszítette el korábban az állampolgárságát, hogyan őrizte meg azt a szívében és hogyan őrizte meg azokat az iratokat, amelyek ezt igazolják” – mondta Répás.
A kiállított okmányok között van iskolai ellenőrző könyvnek megfelelő értesítés, nemzetvédelmi igazolvány, a Magyar Vöröskereszt által kiadott tudakozó lap, amelyeket a katonáknak állítottak ki egészségi állapotukról, régi magyar személyazonossági igazolvány, polgári személyi lap, utazási igazolvány. A tárlatot egy hónapon át lehet megtekinteni a Lábas Ház kiállítótermében.
Kovács Zsolt. Új Magyar Szó (Bukarest) Új Magyar Szó (Bukarest)

Magyar közigazgatlan
Mit ér a közalkalmazott, ha magyar?
Romániában semmit.
Mert, azt gondolom senki nem hiszi el, hogy a most leváltott magyar prefektusok, alprefektusok mind, egytől-egyig alkalmatlanok voltak feladataik ellátására. Románia egy olyan uniós tagállam, ahol kisebbségi magas(abb) rangú köztisztviselőre nincs szükség. Magyar köztisztviselő, ha véletlenül arra adná a fejét, hogy a közigazgatásban akar némi karrierecskét építeni, netalán onnan szeretne nyugdíjba is menni, annak minden ajtót becsapnak az orra előtt. Függetlenül attól, hogy hívják az épp uralkodó román pártot. Persze, tudom, a román prefektusokat és alprefektusokat is kirúgta Victor Ponta, csakhogy a románok, ha épp akarják, seperc alatt átlendülnek egyik pártból a másikba, és megőrizhetik pozíciókat a közigazgatásban. Az egész leváltósdi paradoxonja, hogy miközben az új kormányfő hangosan pártfüggetlenséget követel a prefektusoktól, USL-párthűség alapján cserélte le napok alatt az egész garnitúrát, de ez már más kérdés.
Visszatérve az eredeti gondolatmenethez, tényleg, mit tegyen a magyar, ha karriert akar a román közigazgatásban? „Független” köztisztviselőként biztosítson támogatásáról, hűségéről egy román pártot? Vicces. A mostani román közigazgatási rendszer gyakorlatilag semmiben sem különbözik attól, amit Ceauşescu örökül hagyott. Sőt, bő két évtized alatt a tökélyre fejlesztették a közigazgatás „árjásítását”, magyar, vagy más kisebbségi szakmai hozzáértés alapján soha nem kerülhet legalább öt évre osztályvezetői pozícióba. Magyarnak, kormánykoalíciós tagként néha lehetősége nyílt megkapaszkodni egy-egy választási ciklus idejére a közigazgatás elitjében, de mikor volt Arad megyében anyanyelvét, kultúráját nyíltan vállaló szerb, bolgár vagy német, például a prefektúrán, hosszú évekig vezető tisztségben?
Mit ér Romániában a kisebbségi, ha fejébe vette, közigazgatni szeretne? Tanulta, szereti, ért is hozzá, megbízható, jó szakember.
Soha. És soha nem is lesz Romániában vezető köztisztviselő horvát, lipován, török, örmény hadd ne soroljam, feltéve, ha nem tagja a hatalmon lévő román pártnak. Akkor is azzal a bizonyos karddal a feje fölött, hisz a kormánypárt bármikor kibukhat a hatalomból, lásd április 27.
És miért nem lehet egy, önmagát európainak tartó országban, annak többségi nemzete között kisebbségi ember vezető köztisztviselő? Mert a románok nem bíznak benne. Főleg a magyarban. Általános tévhit, hogy magyar prefektus, alprefektus, a prefektúra egyik osztályvezetője, ha magyar, akkor elárulja a románokat, szívében, lelkében a pirosfehérzöld lobog, titkokat ad el Budapestnek, egyáltalán, nem több rohadt hazaárulónál. A románok szemében a magyar köztisztviselő nem tesz más naphosszat, mint siratja Trianont és pokróccal a fején éjjelente távirón titi-tázva szövögeti Erdély függetlenségének kikiáltását. Úgy vélik, magyar köztisztviselő nem dolgozhat becsületesen Románia közintézményeiben. Tudják, a sajátjaik sem, de inkább legyen egy korrupt román, mint egy becsületes magyar.
Igazából annak örülnének, ha ebben az országban a magyarok karrierben megrekednének a gasztronómiában, esetleg ostort csattogtatnánk a nagylaki út mentén, hogy szórakoztassuk a külföldieket.
A decentralizált intézményekben pedig még siralmasabb helyzet, még akkor is, ha kifele ebből alig látszik valami.
Meglátják, az őszi választásokig a magyargyűlölő USL minden magyart kiseper a közigazgatásból, legalábbis itt, ahol abszolút kisebbségben vagyunk. Nemzetállamot építenek, erősítenek, aki pedig magyarként mégis maradhat a köztisztviselőként, csak azért teheti, hogy kifele, Európát tovább ámítsák.
Azok meg elhiszik.
Irházi János. Nyugati Jelen (Arad)

Újraindul az esernyős tüntetés a magyar oktatásért a MOGYE-n
Ádám Valérián, a Romániai Magyar Orvos és Gyógyszerész Képzésért Egyesület titkára arról tájékoztatta az Erdély.mát, hogy a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen magyar struktúráinak törvényes formában való létrehozása érdekében az egyetem előtt újra elindítják az esőernyős tüntetést. Továbbra is azt követelik, hogy Tanügyminisztérium ismerje el MOGYE-n a magyarok által megválasztott képviselőket, illetve, hogy az egyetemen legyen biztosítva a magyar oktatás önállósága.
A tüntetéshez csatlakozik Dr. Birinyi Péter főgyógyszerész is.
Az egyesület kéri, hogy akik részt szeretnének venni a tüntetésen, hívják a 0742143660-ás telefonszámot! (szerk.) Erdély.ma

Háromszéki nagyasszonyok: Gróf Kálnoky Ludmilla
Gyermekkel nem áldotta meg a Fennvaló, s így az a nemes ötlete támadt, hogy katolikus szellemben működő nevelőintézetet és iskolát alapít Sepsikőröspatakon nemcsak szegény sorsú, hanem magyar cigány gyerekek számára is.
Gróf Kálnoky Félixné, a cseh származású báró Beess Chrostin Ludmilla (1851–1928) nagylelkű adományaival már korábban is a helyi katolikus egyházközség jótevője volt. Az intézet létrehozásával az 1889-ben elhunyt férje, gróf Kálnoky Félix, valamint sógorai, Imre és Pál emlékét kívánta nemes, közhasznú tettel megörökíteni, akik nem hagytak fiú utódot maguk után. 1891-ben megépíttette a Gróf Kálnoky Félixné, Ludmilla, Imre és Pál Intézetet, amelyben, miként mondta, „a kisdedóvás és leány nevelés teendőit a Szent Vincéről nevezett és Szatmáron anyazárdával bíró tisztelendő irgalmas nővérek gondozására és vezetésére bízom, mert csak így remélhetem biztosan, hogy ezen kegyeletes emlékül létesített intézet magasztos feladatainak mindenkor híven meg fog felelni". A tanulók főként Kőröspatakról és a környező falvakból, Árkosról és Kálnokról érkeztek. Köztük szép számban protestáns felekezetűek is.
Az 1948-ban megjelent iskolatörvény alapján az állam felszámolta a felekezeti oktatást, államosította az egyházak iskoláit, megszüntette Sepsikőröspatakon a több mint fél évszázadig fennálló katolikus iskolát és óvodát is. Az intézet épületébe a községi állami iskola költözött, amely fennállásának századik évfordulója alkalmával újra felvette az alapító nagyasszony nevét. Porai a helybeli Kálnoky temetkezési kriptában nyugszanak. Nevét viseli a 2005-ben alakult Kálnoky Ludmilla Egyesület. erdély.ma

A Képviselőház jóváhagyta az új Választási Törvényt
A jogszabály értelmében már idén ősszel egyéni választókerületes, egyfordulós, többségi választási rendszerben szavazzuk meg a kétkamarás parlament tagjait.
A törvény kedvezményes képviseletet biztosít a nemzeti kisebbségeknek.
Minden egyéni választókerületből a legtöbb szavazatot összesítő jelölt jut a törvényhozásba.
A jogszabály értelmében már idén ősszel egyéni választókerületes, egyfordulós, többségi választási rendszerben szavazzuk meg a kétkamarás parlament tagjait.
A törvény kedvezményes képviseletet biztosít a nemzeti kisebbségeknek.
Minden egyéni választókerületből a legtöbb szavazatot összesítő jelölt jut a törvényhozásba. Erdély.ma

„Máriával, Jézus anyjával” – A Duna Televízió jubileumi csíksomlyói közvetítése
Pünkösd jeles nap a közszolgálati csatornák életében. A Duna Televízió krónikájában különösen emlékezetes, hiszen két évtizede közvetíti a csíksomlyói búcsú ünnepi szentmiséjét.
A Duna Televízió pünkösdi műsorainak sorát szombaton a csíksomlyói búcsú közvetítése vezeti be. A program látványos, egyúttal lélekemelő is. A hagyomány szerint a csíksomlyói kegytemplom elől indul az úgynevezett kordon a főpapsággal a hagyományos fogadalmi körmenetre. Ehhez csatlakoznak a katolikus iskola diákjai, a székely székek keresztaljái és a világ minden tájáról érkező zarándokok. Megkerülvén a Kis-Somlyó-hegyet, felérnek a Hármas-halom oltárhoz, ahol kezdetét veszi a búcsús nagymise. Az idei búcsú jelmondata az Apostolok Cselekedeteinek pünkösdváró szavaira utal: „Máriával, Jézus anyjával”.
Az idei élő adás azért is különleges, mert a közszolgálati csatorna nézői pünkösd szombatján 20. alkalommal láthatják élő közvetítésben a világ magyarságának legnagyobb tömegeket megmozgató ünnepét. Milliók követhetik a meghívott szónok, Tempfli Imre, három gondolat köré felépített szentbeszédét. „Az első pünkösd óta Isten minden ember lelkébe beköltözött, csak fel kell fedezni indíttatásait, s együtt kell vele tenni a világ formálásában – tanítja a stuttgarti magyar lelkész. – Pünkösd arra tanít minket, hogy Isten előtt minden nép kedves, a mi népünk is, csak engedni kell, hogy lelke összeforrasszon bennünket. E napon azt üzeni nekünk a csíksomlyói Mária: ha helyet akarunk magunknak a nap alatt, tartsuk meg és védjük meg a hitünket.” A közvetítés szerkesztője Mucsányi János, az ünnepi miséhez bevezetőt Barlay Tamás, a vallási műsorok főszerkesztője mond (Duna, Duna World május 26., 11.00).
piros betűs ünnep egyúttal a visszaemlékezésre is alkalmat ad. Az erdélyi magyarság emlékezetében még kitörölhetetlenül élnek a Ceaușescu-i diktatúra sötét napjai és a véres 1989-es forradalom megpróbáltatásai. Bizalmatlanságuk fokozatosan oldódik; a csíksomlyói búcsú ünnepe is hozzájárult a nemzeti tudat erősítéséhez. Csíksomlyó külön csodája, hogy az egykori vallási békétlenség mára történelemmé szelídült, s a zarándokok vallási hovatartozástól függetlenül, egy lélekkel közösen ünnepelnek.
Az 1992-ben pápai áldással indult Duna Televízió elsők között ismerte fel az ünnep jelentőségét, s közvetítéseivel is hozzájárult ahhoz, hogy a székelyföldi ünnep elfoglalja méltó helyét nemzetünk életében.
„1989 után több évszázados hagyomány újult meg – emlékezik Balogh Júlia, az első közvetítések megszervezője, szerkesztője. – A korábbi regionális egyházi esemény összmagyar üggyé vált. 1993-ban a főcelebráns Bálint Lajos Gyulafehérvári érsek volt, a szentbeszédet Kada Lajos érsek, bonni nuncius mondta. Az összegyűlt 70-80 ezer magyar imádságát nem lehetett érzelem nélkül szemlélni, a szónok hangja is el-elcsuklott a meghatódottságtól. Talán szerény munkánkkal mi is hozzájárultunk ahhoz, hogy a csíksomlyói búcsú mára nemzeti üggyé, százezrek, milliók ünnepévé vált.”
A közvetítés előtt a Duna Televízió levetíti az 1990-ben, az első szabad búcsún forgatott rövidfilmet (10.30).
A közszolgálati média az évfordulóra egy korábbi hagyományt is felelevenít: a fővárosi érdeklődők az Uránia Nemzeti Filmszínházban követhetik figyelemmel az élő közvetítést, egy időben a Duna és Duna World csatorna nézőivel. Bevezetőt mond: Horváth Zoltán esperes. A rendezvényre a belépés ingyenes. Erdély.ma

Pusztuló kúriák – Málladozó történelem
A 11-es számú országút mellett két olyan település van, amit a kúriák földjének lehet nevezni: Csernáton és Dálnok. Sajnos, mind Bod Péter, mind Dózsa György szülőfalujában egyre inkább mennek tönkre ezek a gyönyörű épületek, Dálnokban a legtöbb lakatlanul áll.
Beczássy, Darkó, Gaál, Hadnagy István, Hadnagy Gyula és a Lázár András kúriák valódi építészeti kincsek, egyedi bájt sugárzó épületek, amik a turizmus sarokbástyái is lehetnének. Sajnos, legtöbbjük rossz állapotban van, csak a Hadnagy István és a Kenderes falurészen található Lázár-kúria tartja magát, ez utóbbiból panzió lenne.
Szép látványt nyújt a Hadnagy István-kúria impozáns épülete is: 1908-ban készült egy korábbi udvarház helyén, aminek emlékét ma csak egy falba vakolt kőtábla őrzi. A kommunizmus sok mindent szétdúlt, hiszen ez utóbbi körül 1949-ben még 16 épület állt (magtár, istállók, raktárak, még pékség is), viszont a dálnoki állami gazdaság által használt ingatlanokat annyira tönkretették, hogy ma már csak a kúria és a magtár létezik, a többit le kellett bontani.
Székely Hírmondó. Erdély.ma