"A romániai roma lakosság helyzetéről szóló diskurzusok nagy nyilvánosságot kaptak 1989 után. Megtalálhatjuk a politikai diskurzusokban, nyilvános vitákban, a sajtóban és nem utolsósorban az akadémiai mezőnyben, ahol a társadalomtudományok érdeklődésének egyik központi témájává vált. Ennek az egyre növekvő érdeklődésnek az egyik kiváltó oka a gazdaságban végbemenő strukturális változás volt, amely inflációt, gazdasági recesssziót, munkanélküliséget és fokozódó szegénységet hozott (Zamfir 1994, 2001). Az életszínvonal egyre érzékelhetőbb csökkenése és a romló életkörülmények láthatóvá tették a romániai társadalom marginalizált rétegeit, főleg a roma kisebbségét (Ringold 2002:31). A különböző kormányok, hivatalos szervek, a civil szféra – mind a hazai, mind a külföldi – számos probálkozása, hogy enyhitse az átmenet negatív következményeit, hatástalannak bizonyult. A Világbank egyik jelentésében, amelyben Magyarország, Bulgária, Románia és Szlovákia szegényeire koncentráltak, kimutatták, hogy a romák minden más lakossági csoportnál szegényebbek és sokkal nagyobb a valószínűsége annak, hogy tovább szegényedjenek és azok is maradjanak (Teşliuc–Pop–Teşliuc 2001)."

Toma Stefánia: „Az én cigányom.” Informális gazdasági kapcsolatok cigányok és magyarok között. Erdélyi társadalom, 2005/1, 53–70.