"Az 1848–1849. évi forradalmak után a neoabszolutista osztrák államhatalom úgy kísérelt meg alkalmazkodni az új körülményekhez, hogy szoros politikai ellenőrzés mellett liberális gazdasági intézkedéseket foganatosított, amelyek a szabad versengés elvét felkarolták. Ide tartozott például az egységes vámterület megvalósítása 1850-ben vagy az 1860. évi ipari szabályzat, amely a céhrendszert alapjaiban támadta meg. Emellett a gazdasági életet előmozdító helyi intézményeket is szükséges volt létrehozni, ennek érdekében a Kereskedelmi Minisztérium 1850. március 26-án közölte a kereskedelmi és iparkamarák létesítéséről szóló császári rendeletet. Összesen 60 kereskedelmi és iparkamara létesült a Birodalom területén, ezek közül kettő a történeti Erdélyben, Kolozsvárott és Brassóban.

A Kolozsvári Kereskedelmi és Iparkamara alakuló gyűlése 1851. január 11-én zajlott le, és megválasztotta a testület vezetőségét."

Forrás: Báthory Lajos: Gazdasági élet és iparfejlesztés a Kolozsvári Kereskedelmi és Iparkamara hatósági kerületén (1868–1900). In. Pál Juditt - Sipos Gábor (szerk.), Emlékkönyv Egyed Ákos születésének nyolcvanadik évfordulójára, Erdélyi Múzeum-Egyesület, Kolozsvár, 2010. (17–22) 17.