"Romániában a rendszerváltást követően 1992-ben és 2002-ben tartottak népszámlálást. Mindkét cenzus a magyar népesség szempontjából kedvezőtlen demográfiai folyamatokra mutatott rá. Az 1992-es népszámlálás 1,6milliónál alig több magyart mutatott ki, ami jóval alatta maradt a 2 millióerdélyi magyarral kalkuláló korabeli vízióknak. A 2002-es népszámlálás szerint a magyarok száma Romániában valamivel 1,4 millió fölötti volt, ami tíz év alatt közel 200 ezer fős, 12 százalékos csökkenést jelentett. Ezzel párhuzamosan a magyarok Románia össznépességén belüli aránya 7,2 százalékról 6,6 százalékra esett vissza. A csökkenés mértéke a kérdéssel foglalkozó kutatókat is meglepte, a politikai elitet pedig – amely a kilencvenes éveket a kisebbségi érdekérvényesítés viszonylag sikeres korszakaként élte meg – egyenesen sokkolta. A fogyás mögötti demográfiai folyamatok tekintetében nagyfokú tanácstalanság mutatkozott, ami egyrészt az adatok, másrészt a megfelelő fogalmi keret hiányából adódott."
Kiss Tamás: Adminisztratív tekintet. Az erdélyi magyar demográfiai diskurzus összehasonlító elemzéséhez Az erdélyi magyar népesség statisztikai konstrukciójáról. Nemzeti Kisebbségkutató Intézet – Kriterion, Kolozsvár, 2010. Előszó és köszönetnyilvánítás, 9.
A szövegtár mind az 1989 előtti, mind a rendszerváltást követő és a tágabb Erdélyre vonatkozó demográfiai kutatások eredményeit, mind az előreszámítási kísérleteket is tartalmazza.