Szépirodalmi és ismeretterjesztő hetilap, megjelent Kolozsváron 1874-ben, januártól szeptemberig. Szerkesztők: Hory Béla és Salamon Antal.
Létét és megszűntének okait a budapesti Figyelő így jellemezte (1874.10.04, 476, részletek):
"Az erdélyi Társadalom, Hory Béla szépirodalmi és ismeretterjesztő közlönye, háromnegyedévi pályafutás után megszűnt. Utolsó száma hozta a gyászjelentést. A pártolás hiánya ölte meg. Szépirodalmi lapjaink sorában egygyel több vagy kevesebb, – a különbség meg sem látszik; talán nem is emlitenők fel, ha e lapnak Erdélyre nézve hivatása nem lett volna. Édes hazánk királyhágón-tuli része, dacára az összeforrasztó uniónak, még ez ideig egész külön ország, más igényei és szükségletei, más szokásai és sajátosságai vannak. Viszonyai a budapesti sajtó előtt sok tekintetben ismeretlenek. Egy jóravaló szépirodalmi és ismeretterjesztő heti lap, úgy hazánk erdélyi, mint magyarországi gyermekeire nézve, áldásos hivatást teljesíthetne. E hivatásnak a Hory Béla Társadalma eleget tenni igyekezett, s tőn is annyira, a mennyire birt. A feladatot a maga teljességében meg nem oldhatta; úgy látszik, nem rendelkezett sem elegendő szellemi erővel, sem elegendő anyagi tőkével. [...]
A vállalat bukása az erdélyi viszonyokban keresendő. Mihelyt az erdélyi iró megtollasodik, szárnyra kap, Budapestre vágyik, ide siet. Ám nézzünk végig a fővárosi sajtó munkásai s az irodalom egyéb képviselői közt, – nem egy kitűnő tehetség szakadt hozzánk Erdélyből; kivülök lakik ugyan még néhány nevesebb iró a kis, bérces honban, de ezek csak kivételesen foglalkoznak szépirodalommal, s nagyobbára a fővárosi közlönyöket keresik meg műveikkel. [...]
Az erdélyi viszonyokon kívül másik szerencsétlensége volt a szerkesztőnek, hogy a magyarországi írókra számított. Ezek nagyobbrészint túlságosan el vannak foglalva, kivéve a kapaszkodókat. S mi volt eredménye? Természetesen nem egyéb, mint hogy páron kívül ép ezek kapaszkodtak a Társadalomba. Gáspár Imre itt közölte életbölcseleti levelét kezdő íróinkhoz, itt közölte észrevételeit a „Bál-királynő dalai“-nak kritikáira, itt dalolt egész otthoniassággal, egész diadalittassággal; Ábrányi Emil itt zengett közel haláláról. S még ki nem?... Így a Társadalom szellemi ereje nem igen hódított; anyagi tőkéje kimerült, beállott a bukás. Pedig kár érte."