"Nagy Mihály polgármester, szül. 1790 körül Szatmár-Németiben. 1815-ben már városi levéltáros volt; 1828-ban főjegyző, 1847-ben tanácsnok, 1848-ban mezei rendőrkapitány, 1849-ben nyugalomba vonult, 1851 augusztus 19-én főpolgármesternek nevezték ki, de szembaja miatt 1855-ben lemondott. [...]. 1855-ben halt meg. Nagy Mihály az 1832–6. és 1843–4-iki pozsonyi országgyűlésen a város követe volt és az utóbbi pozsonyi országgyűlésen a legtekintélyesebb törvénvmagyarázók közé tartozott. A báró Vécsey-család és Szatmár-Németi város levéltárát bámulatos gonddal feldolgozta és berendezte. Szatmár vármegye és ebben Szatmár-Németi város monográfiáját először Szirmay Antal írta meg és 1809. évben adta ki Budán. A régi levéltárak rendezése, az ezekben talált irományok olvasása közben, mondja maga Nagy Mihály, sok oly érdekes dolgot talált, melyeket történetíróink mellőztek, vagy mint Szirmay, csonkítva, sőt hibásan adnak elő. Utóbb megnyíltak előtte a szatmári egyházak, szomszéd egyházvidékek és nemes családok levéltárai. Megismerkedett az ország történetére vonatkozó nyomtatott s kézirati művekkel s az ezekből készített jegyzetei indították őt a város történetének megírására. Ezt a művet, előszava szerint, Nagy Mihály 1848 január 16-án fejezte be. Nyomtatásban való kiadását a zavaros idők és közbejött halála gátolta meg, míg azt végre Bartók Gábor ág. ev. gimnáziumi igazgató, kiegészítve, Szatmár-Németi szabad királyi város egyházi és polgári történetei czímen Szatmáron 1860. évben adta ki. E mű egyetlen a maga nemében. Számosan használták és használják ma is kútforrásként." Magyarország vármegyéi és városai. Szatmár-Németi sz. kir. város. Borovszky Samu (szerk.). Budapest, 1908. 132.