Erdélyi Digitális Tudománytár
Szatmár, 1875–1911

"A Szatmár hetilap 1875, január 1-én került először a rikkancsok kezébe. Nagy Lajos nyomdász alapította. Megjelenése idején mindvégig csupán szombaton jelent meg.
Első szerkesztője dr. Tomcsányi Imre orvos volt, majd 1878-tól 1880 szeptemberéig Egry Ferenc, aztán Csomav Imre. 1882. februáijától Haraszthy Tamás veszi át a vezetést. Következő év májusától ismét Egry Ferenc a felelős szerkesztő. Ezt a funkciót 1890-ig tölti be. Ekkortól pedig a lap felelős szerkesztője Nagy Lajos lesz. A lap Nagy Lajosné tulajdonába megy át. 1893-ban dr. Gönczy Ignácz a főszerkesztő, a felelős szerkesztő és a tulajdonos nem változott. 1895-1899 között Nagy Lajos a felelős szerkesztő, tulajdonos pedig Nagy Lajosné. 1901 január elsején a lap átmegy Kálik és Szerény nyomdászok tulajdonába. Ekkor a felelős szerkesztők dr. Teörseők Károly, Marosán János, 1902-ben dr. Hadadi Lajos, 1902-1904 között Bottván Pál és aztán dr.Nasv Barna, majd dr.Vajda Géza. Főmunkatárs ekkor Inczédv Márton és Unger Béla, 1907- ben egy főmunkatárssal, dr. Török Árpáddal bővül a lap.
Három évtized alatt háromszor vált fejlécet. Mérete sem állandó: A3-as, s ettől nagyobb méretben is megjelent. Nincs állandó terjedelme sem, kettő-négy-hat-nyolc oldalas. Gyakori a mellékletek csatolása a laphoz, mely reklámcélokat szolgált. Nagy méretnél négy hasábba, A3-as méretnél három hasábba tördelték.
A Szatmár lap a múlt század nyolcvanas éveiben társadalmi, ismeretterjesztő, közegészségügyi, közgazdasági és szépirodalmi hetilap és hirdetési közlönyként szerepelt. Majd a kilencvenes évektől társadalmi és szépirodalmi hetilapként működött.
Műfaji szempontból állandó rovatokkal rendelkezett. Az első oldalon a vezércikk és a tárca kapott helyet. A vezér anyag köznapi gondokról, politikai eseményekről szólt. Az újságírók név szerint ritkán szerepeltek az lapban."

Forrás: Bodnár Gyöngyi: Szatmárnémeti sajtótörténete a 19. század végén és a 20. század elején (1860-1910). Ebben: A nagyváradi Ady Endre Sajtókollégium diplomamunkái, 1997.

Külső hivatkozás