"Nagyszalonta leghosszabb életű magyar nyelvű lapja: 1894-ben indult mint az 1889-től megjelenő Nagy-Szalonta és Vidéke utódja, amelynek évfolyamszámozását is folytatta. Eleinte alcíme „közművelődési hetilap” volt, és szerkesztője Nagy Márton, akinek neve azonban csak 1895-től, mint felelős szerkesztőé szerepel a lapon, Bogdándy Sándor és Czájlik György társszerkesztőkkel együtt. [...]

1910-től „független politikai hetilap”-ként (majd 1910. nov. 20-tól napilapként) jelenik meg, Kiss István szerepel társszerkesztőként a már 1898-tól társszerkesztő Podraczky Rezső mellett, aki a napilappá válás után a nyíltan függetlenségi és 48-as párti szimpátiát felvállaló lap főszerkesztője lesz. [...] A szépirodalom az 1910 utáni években teljesen kiszorult a Szalontai Lapok oldalairól, legfeljebb a színház-, a sajtó- és a helytörténész talál bőséges híranyagot benne Szalonta múltjának az 1918-as összeomlásig terjedő szakaszára vonatkozóan. [...] A román hatalomátvétel napjaiban a Szalontai Lapok megjelenése szinte folyamatos volt, 1919 májusában azonban a román cenzúra betiltotta, s csak októberben indulhatott újra, felelős szerkesztőként Faragó Rezsővel. „Politikai napilap”-ként megtartotta korábbi baloldali beállítottságát. [...] 

Közben ismét fajsúlyosabbá válik a hasábjain közölt irodalom: Ady, Kosztolányi, Szép Ernő, Szini Gyula, az ekkor már ismert Zilahy Lajos, Szombati-Szabó István, Kóró Pál (ifj. Kubán Endre) írásaival találkozunk, s méltató ismertetőkkel a különböző színtársulatok szereplései és a bemutatott darabok kapcsán.

1924 márciusától új szerkesztő neve tűnik fel a Szalontai Lapok fejlécében: a Serényi Józsefé, akit még ugyanabban az évben Vigh J. Ernő, majd rövid időre Felei Fazekas Bertalan vált fel. 1925 januárjától viszont már csak a laptulajdonos Székely J. Jenő és a szerkesztésért felelő Székely Ármin nevét tartalmazza az impresszum. Ezzel párhuzamosan a helyi eseményekhez és igényekhez sokkal jobban kötődik a lap belső anyaga: rendszeres a Mozi, Sport, Színház rovat, s mellettük gyakran jelenik meg szépirodalom is: főképp az ünnepi (karácsonyi, húsvéti, pünkösdi) számokban Finta Zoltán, Juhász Gyula, P. Gulácsy Irén, Reményik Sándor, Szombati-Szabó István, Tabéry Géza (1935-ös nagyszalontai fellépése alkalmával Mécs László) verseivel, elbeszéléseivel.

A romániai politikai élet jobbratolódásával a Szalontai Lapok mind nehezebb helyzetbe került, s végül 1937. jún. 7-én végleg betiltották egyik cikkének „magyar soviniszta irányzata” miatt. Ekkor már Reményi (Rosenbaum) Sándor szerkesztette, aki az időközben visszatérő Serényi Józseftől vette át a lap vezetését 1935-ben." Forrás: Romániai magyar irodalmi lexikon - online.

A Szalontai Lapok a Kolozsvári Központi Egyetemi Könyvtár katalógusában a P 2677 jelzettel érhető el.