“A szakosodás szélsőséges eseteként a Kanitz Ágost által Kolozsváron szerkesztett Magyar Növénytani Lapok példáját idézhetjük, amely már csak a szűkebb szakmai érdeklődés számára nyitott teret. Ez a lap a botanikai dolgozatokat teljesen elvonta az Erdélyi Múzeumtól, illetőleg a Múzeum évkönyveitől és értesítőjétől. A színvonalat Kanitz széles látóköre és világszintű tájékozottsága biztosította. Kanitz jó kapcsolatot tartott fenn az erdélyi román botanikusokkal is, és élénken érdeklődött a román botanikai megvalósítások iránt. Serkentette és segítette a múlt század legjelentősebb erdélyi román botanikusát, Florian Porciust nagy történeti értékű s máig is sokat idézett és használt Naszód megyei botanikai monográfiájának megírásában (ezt a munkát, amely a lap mellékleteként jelent meg, Porcius később a Román Akadémia folyóiratában is közölte). Kanitz írta meg és közölte lapjában az akkori Románia első florisztikai monográfiáját is.

A Magyar Növénytani Lapok megszűnéséhez 1892-ben az anyagi nehézségek mellett a bécsi és budapesti szakfolyóiratok „elszívó“ ereje is hozzájárult. Ez az erő a századforduló éveiben nemcsak a magyar, hanem a román szakemberek irányában is jelentkezett: budapesti tudományos és népszerűsítő folyóiratok munkatársa volt például Victor Babeş, majd később Alexandru Borza és Iuliu Prodan is.” Szabó T. E. Attila: Természettudományos szakirodalom folyóiratainkban. Korunk Évkönyv, Kolozsvár 1974, (203–215), 210. Forrás.