1856-ban az abszolutista kormányzat két személynek is kibocsátott politikai lapalapításra engedélyt Kolozsváron: Berde Mózesnek és Vida Károlynak. Ketten együtt (Berde kiadó, Vida szerkesztő)  indították a Kolozsvári Közlönyt, ám valamiért összekülönböztek, és a 27. lapszám után a Közlöny hirtelen megszűnt. Vida Kolozsvári Magyar Futár, később egyszerűsítve Magyar Futár címmel továbbszerkesztette, de Berde is folytatni kívánta, és a Közlönyt negyedévi szünet után újraindította. A két lap pár évig egyszerre és egymás konkurenciájaként jelent meg. "A politikai hangulat változtatását, de egyúttal a két lap helyes és korszerű szerkesztését mutatja az a körülmény, hogy az év végére mindkét lap előfizetőinek száma majdnem négyszázra emelkedett. (Magyar Futár 1856. 70. sz.) A két lap beosztása, rovatai nagyjában ugyanazok voltak. Még a munkatársak is – kevés kivétellel. [...] Amint a rovatok száma és beosztása tekintetében, úgy nem volt észrevehető különbség a két lap tartalmában se. Sőt a Berde és Vida között kifejlődött személyes viszony sem mérgesedett el annyira, hogy az a lap tartalmában vagy stílusán kirívólag mutatkozzék. A személyeskedő megjegyzések nem lépték túl a jóízlés határát, hanem megmaradtak a versenytársi küzdelemmel gyakran együttjáró epéskedés vagy fölényes szatira körében. Nem vehetjük rossz néven, hogy mindkét lap magáról hirdette, hogy többen olvassák, hogy a Futár megrótta a Közlöny-t az idegen szavak sűrű használatáért s mert előfizetési felhívásaiban sokat, a lehetőnél jóval többet igért. A visszavágásban a Közlöny sem maradt el, de valahogy mindig övé maradt a fölény. Így a Berde és Vida összekoccanása, következményeit tekintve, épen nem ártott, sőt nagy mértékben javára vált az erdélyi szellemi életnek: két hírlapja lett az erdélyi magyarságnak, íróknak és olvasóknak.[...]
A Magyar Futár négy évig, 1859 végéig, tudott megélni. Hivatalosan mindvégig Vida Károly szerkesztette soha nem lankadó elevenséggel és mindig teljes érzékkel. Az utolsó öt negyedévben Finály Henrik szerkesztette a nélkül, hogy neve, mint szerkesztőé, a lapon helyet foglalt volna. Előfizetők hiánya miatt szünt meg." Forrás: Kristóf György: Az erdélyi magyar időszaki sajtó az abszolutizmus korában. Erdélyi Irodalmi Szemle, VI. évf. 1929, 1–2. sz. (25–42) 35, 36–37, 39.

Digitalizált évfolyamok: 1856–1858.

Melléklete: Erdélyi Múzeum (hetilap, mely tárcarovatként indult, majd részben a Kolosvári Közlöny, részben a Magyar Futár mellékleteként jelent meg).