"A szabadelvű párt régi két lapjának, a Kelet-nek és Magyar Polgárnak, egy nagy erdélyi lappá egyesítését gróf Bánffy Bélával élükön már régebben tervbe vették a párt erdélyi korifeusai. Úgyis állt a dolog, hogy már 1882 elején nyélbe ütődik a terv, de ekkor csak annyi történt, hogy a Kelet, melyet – mint említém –Békésy Károly nagy ambícióval és ügyszeretettel szerkesztett, de mely a Bartha Miklós személyével kapcsolatos kardaffér kérdésében elfoglalt különvéleményével nagyon magára zúdította a túlfűtött hangulat ellenszenvét, nevet cserélt és mint Kolozsvári Közlöny a szabadelvű párt erdélyi hivatalos orgánumaként, nagyrészben az erdélyi közélet igen tekintélyes vezető férfiaiból alakult lapfelügyelő pártbizottság égisze alatt kezdett új életet. Ez az élet tele volt komoly törekvéssel, éles figyelemmel, élénk szellemmel és erős, már már féktelenül szenvedélyes személyi harcokkal. Békésy mellé szellemileg kiváló gárda csoportosult a lap körül, hogy az erdélyi publicisztika színvonalát magasra emelje, és ami talán még nagyobb feladat volt – a szabadelvű pártot népszerűsítse." További munkatársak: Dósa Dániel, Beksics Gusztáv, Neményi Ambrus, Berzeviczy Albert, Szász Béla, Hegedűs Sándor, Petelei István (Szúnyog), Haraszti Gyula, Reiner Ernő (Gonosz), Sándor József (Hiram), Deák Albert, Erdélyi Béla, Hild Viktor. Forrás: Várady Aurél: Az erdélyi magyar sajtó a 80-as években. I. Pásztortűz (1927) 3. sz. (56–59) 58–59.
"Az erdélyi közszellemnek az EMKE jegyében végbemenő e megújhodása hatással van a lapok irányára is. A Kolozsvári Közlöny beszünteti a különben nem rosszmájú Petelei Istvántól előszeretettel kultivált, gyakran maliciózus „évelődéseket" és újból a társadalmi munka irányában tájékozódik. Különös figyelmet érdemel itt a kolozsvári Szent Mihály templom körül volt épületek lebontása után a róm. kath. egyházközség négy bérpalota emelésére irányult terve ellen a szerkesztő, Békésy Károly által kezdeményezett és Petelei István által nagy tervével támogatott mozgalom, melyből, valamint az elkövetkezett sikerből, a Kolozsvári Közlönyt illette az oroszlánrész. E mozgalom révén lesz szélesebb körben ismertté a lap ifjú munkatársának, Gyalui Farkasnak, érdemes egyénisége, ki nem elégszik meg azzal, hogy a lap hasábjain kemény kritikával döngeti a barbár tervet, de ívet ragad és gyűjti arra a tiltakozó aláírásokat, hogy maradjon a Főtér szabad és a templom nyújtotta imponáló benyomást ne rondítsák el a tervezett bérkaszárnyák, melyek a templom négy sarkára épültek volna." Forrás: Várady Aurél: Az erdélyi magyar sajtó a 80-as években. II. Pásztortűz (1927) 4. sz. (82–84) 82.
"Az újság többnyire pártatlan irányvonalat követett, ám amikor kellett, például a választások idején, a kemény és éles hangú cikkeket is szép számmal gyártották. A napilap azonban csak öt évig bírta egymagában és 1886 legvégén a Magyar Polgárral egyesülve Kolozsvár néven folytatta tovább." Forrás: Fazakas László: Kolozsvári hírlaptörténet 1870-1900 - Erdélyi Krónika.
A Kolozsvári Közlöny (2) a Kolozsvári Központi Egyetemi Könyvtár katalógusában a P I 730 jelzettel érhető el.