A leghosszabb életű és ma is megjelenő erdélyi magyar nyelvű folyóirat. 1861-ben Kriza János és Nagy Lajos unitárius kollégiumi tanárok alapítják, s "általában az erkölcsileg Szép, Jó és Igaz magvainak vetését s fejlesztését" tűzik ki célul. Hasábjain nagyobb tanulmányok, elmélkedések, életrajzok, oktatási-nevelési kérdések, történelmi adatok, könyvismertetések közlését tervezik. 1868-ig megjelent első négy kötete évkönyv volt, 1870-ben vált negyedévenként, majd 1875-ben kéthónaponként megjelenő folyóirattá. Az 1918-ig megjelent 53 kötet Brassai Sámuel, Jakab Elek, Kővári László, Kozma Ferenc, Nagyajtai Kovács István, Kuun Géza, Szabó Károly, Szilágyi Sándor, Berde Áron, Koncz József, Kanyaró Ferenc tanulmányainak, Jékey Aladár és Versényi György verseinek közlésével játszott szerepet Erdély művelődési életében.

Több mint kétévi szünetelés után 1922 elején indul újra mint az 1920. aug. 20-án megalakult Unitárius Irodalmi Társaság folyóirata, ekkor Borbély István és Vári Albert szerkesztik. 1944-ben ismét megszakad, majd 1971-ben a 77. évfolyammal folytatódik Kovács Lajos és Erdő János szerkesztésében. A lap történetéről bővebben itt.