Erdélyi Digitális Tudománytár
1431319 oldal tudományos és kulturális tartalom
Igazság, 1939–1940, 1945–1989

A Román Kommunista Párt Kolozs megyei bizottsága és a megyei néptanács magyar nyelvű napilapja.

Az első sorozat első lapszáma 1939 júliusában jelent meg az illegalitásba kényszerített párt hivatalos "havi közlönye"-ként, egy időben az Osztályharc c. marxista folyóirattal. Első számának fejléce alatt még ez olvasható: "A Kommunisták Romániai Pártjának (K. I. szekciója) magyar nyelvű hivatalos lapja." (A zárójelbe tett K. I. a Kommunista Internacionálét jelenti.) A következő lapszámokon kiadóként már a Kommunisták Romániai Pártjának Erdélyi és Bánáti Területi Bizottsága szerepel. A megjelenés körülményeiről, a terjesztésről, egykori munkatársakról, a lap történetének erről a szakaszáról a törvényen kívüliség körülményei s a konspiráció szigora miatt keveset tudunk, azt is főleg mozgalmi emberek vallomásaiból, kinyomtatott vagy csupán kéziratban fellelhető visszaemlékezésekből. Eszerint a párt vezetősége az Igazság létrehozásával Szenkovits Sándort és Gabriel Birtaşt bízta meg, a szerkesztésben részt vett Józsa Béla, Kertész Rezső, Nagy István, Kohn Hillel, s munkatársai közé tartozott feltehetőleg Kovács Katona Jenő, Heves Renée, Brassai Viktor, Balla Károly is.

Az első lapszámokat a kolozsvári Dónát út 180. sz. alatt, Maria Stoica mosónő házának pincéjében nyomtatta Ioan Pîncu egy Boston típusú kézi nyomdagépen. Az illegális Igazság 28/20 cm-es kis formátumban, vékony, jó minőségű papíron, 4, 6 és 8 oldalas terjedelemben jelent meg, s terjesztették egész Erdélyben és Bánságban. Az első sorozat utolsó példányszáma 1940 augusztusában, a bécsi döntés előtt látott napvilágot. Az illegalitásban megjelent 9 (egyesek szerint 10) lapszámból nyolcat ismerünk. [...]

A második sorozat mint a KRP Északerdélyi Tartományi Bizottságának hetilapja 1945. márc. 8-án indult meg Erdélyi Szikra címmel Kolozsvárt, de ugyanazon év májusában a 10. (valójában a 11. - szerk. megj.) számtól kezdődőleg az Igazság címet vette fel. 1945. nov. 7-től napilap. Az első években egész Erdély területén terjesztették. 1950 és 1965 között az RMP Kolozsvár tartományi bizottságának és a tartományi néptanácsnak, 1965 és 1968 között az RKP Kolozsvár tartományi bizottságának és a tartományi néptanácsnak, majd az 1968-as területi-közigazgatási átszervezés óta az RKP Kolozs megyei bizottságának és a megyei néptanácsnak a lapja. Az Igazság főszerkesztője Nagy István (1945-46), Aszódy János (1946), Gáll Ernő (194649), Kovács András (194970), Reisz Katalin mint főszerkesztői teendőkkel megbízott főszerkesztő-helyettes (1970-72), Keszthelyi Gyula (1972-83) és Gocella István (1983. nov. 3-tól). A lapnak mint a megyei pártszerv hivatalos sajtóorgánumának fő jellemzője volt és maradt a nyelvi és publicisztikai igényesség, az állandó törekvés arra, hogy a legjobb tollforgatók hadrendbe állításával teljesítse feladatát. Már az első időkben itt folytatta publicisztikai tevékenységét belső munkatársként Orosz Irén (1945-50), Balla Károly (194851), Salamon László (1948-50), Zimán József (1951-61).

A 40-es évek végén és az 50-es évek elején innen indult, de legalábbis megfordult a lapnál a korszak minden jelentős fiatal romániai magyar írója, költője, kritikusa, publicistája, azok, akik ma a romániai magyar irodalom derékhadát képviselik, így Bálint Tibor (1953-55), Bodor Pál (1949-51), Bretter György (1954-57), Banner Zoltán (1955), Hajdu Győző (1952), Huszár Sándor (1949-52), *Mikó Ervin (1949-52), Márki Zoltán (194849), Marosi Péter (1948-49), Panek Zoltán (1949-50). A 60-as évek elején Kovács András főszerkesztő jó képességű, fiatal tollforgatókkal frissítette fel a szerkesztőséget, s a nemzedékváltás egyben szellemileg, szemléletben és kiállásában is megfiatalította a lapot. A nagy tapasztalatú szerkesztők mellett, mint Bajka Pál, László Ferenc, Okos György, Ördög Béla, Reisz Katalin és mások, a szerkesztőség belső munkatársa lett Bazsó Zsigmond, Kiss János, Kádár János, Katona Ádám, 1950-től haláláig Kászoni Gáspár (a mezőgazdasági rovat szerkesztője), Krizsán Zoltán, Lászlóffy Csaba, Mezei József, Murádin Jenő, Orbán Ferenc, Sinkó Zoltán, Szenyei Sándor és Tar Károly, akik közül többen ma is az Igazság, néhányan pedig más lapok vezető munkatársai. Az utóbbi évtizedben még az Igazsághoz került Molnos Lajos, Szőcs Géza (1982-ig) és Pillich László. A frissítés következtében a lap jellemzője lett a közügyi telítettség, a problémafelvetés, az igényes beleszólás a politikai-társadalmi fejlődés menetébe. Mind nagyobb teret és súlyt kapott a művelődésszervezés, a felelősebb, igényesebb népnevelés, a nemzetiségi tudatalakítás. A lap történetéről bővebben itt.

Tartalomjegyzék