"...az 1844-ben alapított Erdélyi Gazdasági Egylet a forradalom és szabadságharc idején, s főként az azt követő terror első éveiben annyira meggyöngült, hogy régi formájában nem tartották lehetőnek működése újrakezdését, ezért az újjászervezéséről kellett gondoskodni. Ehhez a kezdeményező lépést a régi elnök, gróf Bethlen Pál tette meg azzal, hogy 1853-ban gyűlést hívott össze – nyilvánvalóan a kormányzat engedélyével –, amely áttekintette az egyesület helyzetét, s arra kérte gróf Mikó Imrét, hogy vegye kezébe a szervezet újjáalakításának ügyét, szerezze be az újraalakításához szükséges engedélyt. [...] Az egyesület újjászervezését az 1848 utáni korszak feladatai is indokolták. Az 1848-as jobbágyfelszabadítás következményeként nagy munkaerőhiány lépett fel a nagy- és középgazdaságok megművelésében. Ez pedig, valamint az európai gazdálkodás fejlődése s az erdélyi lemaradása a lehetőségekhez mérten is, a gazdálkodás modernizációját egyre sürgetőbbé tette. [...]
A szakismeretek terjesztését szolgálta az Erdélyi Gazdasági Egylet Évlapjai című kiadvány, amely 1854-től évenként vagy két-három év anyagát összevonva jelent meg. Ennek volt egy értekező része, amelyben neves gazdasági szakemberek közölték írásaikat. Elméleti jellegű írásokat tett közzé például Berde Áron, kolozsvári kollégiumi tanár, aki a Mezei gazdaság természettana című munkájából közölt részleteket, Zeyk János pedig Erdély anyagi helyzetének alakulását elemezte. Ugyanakkor füzeteket is kiadtak gyakorlati ismeretek terjesztésére, például a repcetermesztésről, vagy a selyemtermelésről, az ősi erdélyi gyümölcsfajokról és egyebekről."

Forrás: Egyed Ákos: Gróf Mikó Imre – az Erdélyi Gazdasági Egyesület újjászervezője (235–248). Ebben: A magyar arisztokrácia társadalmi-közéleti kapcsolatai és szerepvállalása. Papp Klára – Püski Levente – Novák Ádám (szerk.). Debrecen, 2019. 236–247.