"A Székely Művelődési és Közgazdasági Egyesület Budapesten alakult 1875-ben, tíz évvel megelőzve az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesületet (EMKE).
Az alapítók között legismertebb gróf Mikó Imre, „Erdély Széchenyije”, akinek a nevéhez – egyebek mellett – az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) megalapítása fűződik. Nem kevésbé ismert és tisztelt volt Haynald Lajos kalocsai érsek, s ha nem is annyira közismert, de olyan rangos személyiségeket találunk az alapítók között, mint Bonnaz Sándor csanádi püspök, Béldi Gergely Marosszék főkirálybírója, 1876-tól Maros-Torda főispánja, báró Daniel Gábor Udvarhelyszék főkirálybírója, 1876-tól Udvarhely megye főispánja, Kemény György Torda-Aranyos megye főispánja s több országgyűlési képviselő, valamint még 1848-ból ismert személyiség: Hegyesi Márton, gróf Kemény István, Tisza László. Nem szándékunk az alapítók teljes névsorát közölni, de mégsem maradhat megemlítés nélkül Bedő Albert minisztériumi erdőtanácsos, Dósa Dániel törvénybíró, Kálnoky Dénes királyi tanácsos neve. Az alapító városok közt Arad, Budapest, Csíkszereda, Kolozsvár, Marosvásárhely, Sepsiszentgyörgy és Székelyudvarhely szerepel. Az Egyesület első tiszteletbeli elnöke Mikó Imre gróf volt. Elnökké 1876-ban a székely származású (Vargyas) Hajós János miniszteri tanácsost választották, titkára Buzogány Áron lett. A választmányban helyet kapott Bedő Albert, Béldy Gergely, Daniel Gábor, Deák Farkas, Jakab Elek, Mikó Mihály, Szász Károly és mások. (...)
Az 1875-ben elfogadott és 1880-ban módosított alapszabály az Egyesület általános célkitűzését „a székelyföldi lakosok szellemi és anyagi előhaladásának fejlesztésében, támogatásában” határozta meg. Ennek érdekében elősegíti a meglévő közművelődési és tanintézetek haladását, illetve újabbak létesítését javasolja, segíti a székely tanulók képzését, ismerteti a székelyföldi ipar, mezőgazdaság, erdő- és közgazdaság állapotát, előterjesztéseket tesz azok jobbítására, szakmunkákat ajánl, pályázatokat ír ki céljai megvalósítása érdekében, figyelemmel kíséri a székely kivándorlás kérdését, indítványozza annak korlátozását, sőt meggátlását, felhívja a figyelmet a Székelyföldön előállított iparcikkek vásárlásának fontosságára a fővárosban és máshol az országban, kezdeményezni fogja takarékpénztárak alapítását. (...) A székelyföldi helyzet felmérésére jó alkalmat kínáltak az évente más-más megyében, illetve azok székhelyén tartott közgyűlések. 1876-ban Sepsiszentgyörgyön, 1877-ben Székelyudvarhelyt, a következőben Marosvásárhelyt, 1879-ben Csíkszeredában, 1880-ban Tordán, 1881-ben pedig Kézdivásárhelyt tanácskoztak "
Egyed Ákos: Jancsó Benedek a székelyekről és a székelyekért. Magiszter, XII. évf./2014, tavasz-nyár, 167-180.