Erdélyben a szövetkezeti mozgalom a 19. század 80-as éveiben vált széles körben népszerűvé, gróf Károlyi Sándor fellépésével, majd Gidófalvi István közjegyző szervezésében és Szász Domokos református püspök támogatásával. "A már megalakult szövetkezetek eredményes tevékenységének irányítására 1898-ban Budapesten létre hozták az Országos Központi Hitelszövetkezetet, és a Hangya Fogyasztási Szövetkezeti Központot. Utóbbi 1905-ben Nagyváradon partiumi, 1906-ban Nagyenyeden pedig erdélyi kirendeltséget állított fel, ami a régió súlyát is jelezte az ország teljes szövetkezeti hálózatán belül. [...] Az enyedi alközponthoz hamarosan 57 szövetkezet csatlakozott, a szervezési munka újult erővel folytatódott. A fogyasztási szövetkezetek mellett tej- és állatbiztosító szövetkezetek alakultak, elsősorban a Székelyföldön. [...]
A szövetkezeti hálózat látványos fejlődését az I. világháború kitörése, majd az impériumváltás törte ketté. [...] A Trianonban Romániához csatolt területen 1918-ban 702 magyar hitel- és 641 fogyasztási szövetkezet mûködött. Az impériumváltozás után magukra maradt magyar szövetkezetek 1920 nyarán két központot hoztak létre: a fogyasztási szövetkezetek Nagyenyeden a Hangya Központot, míg a hitel- és gazdasági szövetkezetek Kolozsvárott a Gazdasági- és Hitelszövetkezetek Szövetségét (később nevén „Szövetség” Gazdasági- és Hitelszövetkezetek Központját).[...]
A sok nehézség ellenére lassan megerősödő magyar szövetkezetek az általános gazdasági válság, majd az 1931-es ún. konverziós törvény miatt igen súlyos helyzetbe kerültek. Mivel ekkor sem számíthattak a román állam segítségére, a saját erőfeszítéseik, áldozatos önfeláldozásuk mellett csak a Budapestről illegális csatornákon érkezõ pénzügyi támogatás tette lehetõvé, hogy valamelyest stabilizálják a helyzetüket."
Forrás: Vincze Gábor: Az erdélyi magyar szövetkezetek fél évszázada. In. Somai József (szerk.): Az erdélyi magyar gazdasági gondolkodás múltjából. Kolozsvár, 2001. 221–222.
"A tagszövetkezetekkel való kapcsolattartás, tájékoztatás 1933-tól kezdődően vált könnyebbé, azáltal, hogy a Szövetség saját hivatalos közlönyt indított Szövetkezeti Értesítő címmel, gróf Bethlen László, a hitelszövetkezeti központ vezérigazgatójának kezdeményezésére és dr. Vékás Lajos, a Minerva Könyvkiadó igazgatója támogatásával. A közlöny első szerkesztője Petrovay Tibor, a központ főkönyvelője volt, később főszerkesztővé vált Oberding József György. Ők, akárcsak Vita Sándor, a Szövetség ellenőre, nemcsak a szövetkezeti sajtóban, hanem a fiatal erdélyi nemzedék legfontosabb közéleti kiadványaiban (Erdélyi Fiatalok, Hitel) is a magyarság önszerveződését szorgalmazták, dolgozták ki tudományos igényességgel a gazdasági intézményesedés programjait."
Forrás: Hunyadi Attila: A magyar szövetkezetek Romániában 1918-1948 között. In. Csetri Elek-Egyed Ákos-Hunyadi Attila-Somai József (szerk.): Szövetkezetek Erdélyben és Európában. RMKT, Kolozsvár, 2007. 75 és 89.
Utolsó lapszáma 1948. május 15-én jelent meg.
A Szövetkezeti Értesítő a Kolozsvári Központi Egyetemi Könyvtár katalógusában P 2688 jelzettel érhető el.