Erdélyi Digitális Tudománytár
550166 oldal tudományos és kulturális tartalom
A gyulafehérvár-nagyenyedi Bethlen-főtanoda története P. Szathmáry Károly, 1868

Péterfalvi Szathmáry Károly (Szilágysomlyó, 1831. július 24. – Budapest, 1891. január 14.) író, tanár. Művelt köznemes szülőktől származott. Iskoláit Zilahon, Somlyón és Kolozsvárott végezte, majd 1847-ben a királyi tábla írnoka lett. Részt vett az 1848-1849. évi forradalomban és szabadságharcban és több csatában küzdött; honvédfőhadnagy, utóbb egy utászcsapat vezetőtisztje lett és Dévánál tette le a fegyvert. Emiatt a szabadságharc bukása után börtönbüntetést szenvedett. Kiszabadulása után előbb Máramarosra, majd Pestre ment és egy magánintézetben tanított. 1853 és 1854-ben a polytechnikumon tanult, majd a bölcseletet végezte és 1857-ben a pesti egyetemen bölcsészdoktori oklevelet szerzett. Ez idő alatt a Budapesti Viszhangnak, majd a Divatcsarnoknak volt segédszerkesztője.

1858-ban beutazta Nyugat-Európát. Ez év őszén Máramarosszigetre hívták meg tanárnak, ahol négy évig buzgón működött. Itt szerkesztette Szilágyi Istvánnal a Szigeti Albumot az 1859-ben leégett Sziget tűzkárosultjainak. Ezen időtől fogva csaknem minden évben megjelent egy regénye, melyeknek tárgyát többnyire a történelemből és nevezetesen az erdélyi fejedelmek korából vette, úgy hogy a történetnek eme szakát Jósika mellett ő népszerűsítette leginkább.

1862-ben Nagyenyedre hívták meg tanárnak, ahol békés, munkás életet élt és családot alapított. A szerzőről bővebben itt.

Tartalomjegyzék